eztettem.hu

maximera

2023-11-03T12:21:19.930Z

öles léptekkel haladunk a lakhatási engedély fele (nem), de már legalább van kerítés a telek körül és szereztünk egy új kőművest is, aki a ház felét újravakolja, ha tegnap nem sértődött meg (!!!) annyira azon, hogy Balázs rákérdezett, hogy a vakolandó felületbe miért is számolja bele a nyílászárókat, hogy ne nézzen többet a birtok felé. (állítólag így szokták, és ne cigánykodjon már Balázs itt 10-15 m2-en. 10E/m2, egyébként. írtam már olyat, hogy fuck this shit?)

sőt, 2 napja már konyhabútor is van. munkalap, mosogató és fogantyú nélkül, de már legalább nem lapraszerelve. ráadásul meglepően nyugodt hangulatban lett kész 2.5 nap alatt. jó, hát ehhez a szintidőhöz azért erősen kellett Balázs sógora, és a bámulatos ikeakonyha-szerelési skilljei - nélküle plusz 1 nap simán ráment volna még, és lehet, hogy nem csak annyit mondtam volna, mikor kitörtek egy szekrénylábat, hogy "ott volt a papírján, hogy emelni kell".

szóval a konyha szép (fehér), a sütő meg nagyon az (fekete), csak hát a munkalap azért erősen hiányzik az optimális konyhai működés beindulásához, ezt be kellett látnom. ennek okán a sütőtökös cucc az itthoni konyhában készült és amúgy is jó volt, de az előző napok smack-zacskós leves vonala után kimondottan.

sütőtökkrémes gnocchi

3 adag

hozzávalók

50 dkg gnocchi/krumplinudli (a boltból)
1 kis hokkaidó tök (nem mértem meg, de mondjuk 50-60 dkg sütőtök), megsütve
1 kisebb fej vöröshagyma, apróra vágva, megdinsztelve
2 dl tej
6 kelkáposztalevél, vékonyra csíkozva - azt olvastam, hogy a sütőtök nagy haverságban van a kelkáposztával (ennek a megtapasztalásáért mondjuk külön biztos nem mentem volna el a boltba, de így, hogy volt egy fej kelkáposzta itthon, megcsináltam - és hát szerintem ez volt a highlight az ebédben)
1 kis marék kockázott bacon (opcionális)
4-5 levél zsálya
1-2 ág kakukkfű
minimál szerecsendió
chilipehely
só, bors

know-how

a tököt feldaraboltam és megsütöttem.
amíg sült, megsütöttem a bacont, a vége fele hozzádobtam a zsályaleveleket is pár pillanatra (tök jó illat lett tőlük) - a megsült kockákat kiszedtem egy tányérba, a zsíron megdinszteltem a hagymát.
a megsült tököt és a hagymát a tejjel és a fűszerekkel összeturmixoltam (elég nagy szívás volt, pedig a magimixem egy erőmű --- legközelebb botmixer lesz).
a gnocchi most krumplinudli volt a lidl bajor napokjáról - ezt nem főzni kellett, hanem minimál olajon megsütni (de én újabban a gnocchival is ezt szoktam csinálni, félfőzött állapotnál).
és miközben sült a nudli, a felcsíkozott káposztát kevés olajon egy kis sóval elkezdtem sütni egy serpenyőben, addig, amíg kicsit összeesett.
amikor ~~a konyha egészen hasonlatossá vált egy atomtámadás utáni színhez~~ minden kész lett, szépen egymásra rakosgattam a dolgokat: a nudlikra ment a szósz, a káposztacsíkok, artisztikusan megszórtam a baconnal és a sült zsályalevéllel, beültettem Balázst az ablakba, de még így 800as ISO-val csináltam 5 db képet és már lehetett is enni.

forrás

az univerzum végtelen, a végtelen meg gyönyörű

2023-06-26T18:34:03.565Z

jó ütemérzékkel a hőhullámra időzítettük a villanyszerelés befejezését a hegyen, de hogy mégse maradjak már 30 fokos lakás nélkül, a hétvégén sikerült eljutnom a sütő bekapcsolásáig, aminek eredményeképp lett egy igen jó, cserébe rövid életű citromos-mákos keksz az esti filmhez.

a házban egyébként olyan ütemben haladnak a dolgok, hogy a napokban már elengedtem az idei karácsonyt is a hegyen. a jómunkás emberek naptárán ugyanis nem annyira látni az építőipar bezuhanását.
az árképzésükön pláne.
de már van parketta (a parkettás team 2 vödör ragasztót még elvitt magával kérdés nélkül, miután megkapták az 1 milliós munkadíjukat (!!!!!!!!!!!!!!) - Balázs már elég higgadt, és minden ilyen tételt leaprópénzez, nekem viszont már halálosan elegem van az építőipari munkásokból, úgyhogy egy ideje nem vagyok hajlandó kedvesen bólogatni minden idiótának és úgy viselkedni, mintha alá-fölérendeltségi viszonyban lennénk és nekem kellene pitiznem, hogy ugyan hadd fizethessem már ki a 35E-s óradíjukat. feketén, nyilván. --- amikor utánuk telefonáltam, hogy ez mégis mi a szar, a parkettás haverom kiokosított, hogy nálunk csak beszáradt volna. 35E volt egy vödör, egyébként.), van víz, van áram és van egy ágykeret is, úgyhogy minden adott volt, hogy felhúzzunk a hegyre a hőség elől és eltöltsük az első éjszakánkat a valamikor majd bizonyára tényleg elkészülő hajlékban. a nagy eseményhez behajítottam a kocsiba a felfújható ágyunkat, de este kiderült, hogy több ilyenünk is van, csak én 8 országváltás közt elvesztettem ezt az infót és nyilván sikerült az egyszemélyest bepakolnom.
szóval az első éjszakánk a házban igazán romantikusosnak indult, de elég gyorsan rájöttünk, hogy öregek vagyunk mi már ehhez, úgyhogy szarva a romantikára, az éjszaka közepén kimentünk a ~~csodás~~ kertünkbe helyén levő sittkupachoz és szereztünk két raklapot, úgyis, mint ágy.
utóbb kiderült, hogy a strandon is csak a földön fekszek, mégis el tudok aludni analógia raklappal nem annyira működik. de legalább hőség nem volt, hogy ne csak mindig a nyavajgás legyen erről a fantasztikus házról a hegyen.

citromos-mákos keksz

hozzávalók

32 dkg liszt (fehér és graham 1:1 arányban)
1 tk sütőpor
9 dkg cukor
1 nagy csipet só
1/2 citrom - a bodzaszörp készítésekor a felkarikázott citromot lefagyasztottam (az ötlet Annuskámtól), abból tettem bele pár szeletet (ha ez nincs, 2 citrom reszelt héja is oké)
15 dkg puha vaj
1 tojás
1 ek limoncello (véletlenül ezt is csináltam valamikor tavasszal)
5-6 dkg mákszem, a panírozáshoz

know-how

a vajat és a cukrot habosra kavartam, aztán hozzáadtam az egész tojást és teljesen homogénre dolgoztattam a géppel.
a lisztet, sót, sütőport összeforgattam, és kanalanként hozzáadtam a cukros vajhoz.
a limoncello és a nagyon apróra darabolt citrom a legvégén ment bele.
a kész tésztát fél órára hűtőbe tettem, aztán diónyi gombócokat csináltam, kicsit kilapogattam őket, az aljukat bemákoztam, a tetejükbe meg nyomtam egy sütipecsétet - ezzel úgy kétszer annyi ideig tartott a processz, mint e nélkül, az élvezeti értékhez egyáltalán semmit nem tett hozzá a dekor, különösen úgy, hogy sötétben ettük meg, szóval minden ráfordított perc megérte.
egyébként nagyon jó kis tészta, tök jó volt mele molyolni.

a recept a New York Times oldaláról van, a cukor mennyiségét visszavettem 75%-kal, de ez volt a legdrasztikusabb változtatás.

ez meg itt egy másik ugyanilyen tematikájú keksz és ez is citromos-mákos, csak véletlenül nem keksz lett.

sárga30

2023-05-07T14:41:48.742Z

mivel Balázs egy hónappal benézte a házassági évfordulónkat, kénytelen voltam én valami programot kitalálni.

egy éjszakai teljesítménytúra a Pilisben pont jónak tűnt.

aztán a 3. km-nél összevesztünk a tempón és jól elhagytuk egymást (jó, hát igazából én hagytam le Balázst, nem belegondolva, hogy fejletlen tájékozódási képességemmel 0-hoz közelít annak az esélye, hogy kijussak a vadonból nélküle) - szóval nálam volt a víz, nála a térkép, úgyhogy mentem azok után, akik elég határozottnak tűntek.
mire elfogytak a népek körülöttem, lett új kispajtásom az éjszakában, akiről utóbb kiderült, hogy feketeöves teljesítménytúrázó és az itteni 70 km.t a Gerecse100 bemelegítőköreként járja le. ennek megfelelően olyan tempót ment, hogy ha nem lettem volna tök egyedül, meg se próbáltam volna követni. így viszont nem nagyon volt választásom, úgyhogy 20 km-en át száguldottunk az éjszakában, pedig néhányszor próbáltam finoman jelezni, hogy legalább hegynek fölfele lassítsunk már.
aztán elkezdett hajnalodni, és lett szépülő táj meg elképesztő madárricsaj, de addigra már magasról szartam a tájra is meg a madarakra is; a célkocsmát akartam és leülni.

végül letoltam a 30 km.t (egy pecsételő pontnál álltunk meg 3 egész percre), megveregettem a vállamat, integettem a kispajtásnak egyet, és elindultam vissza Balázs elé. akit természetesen elkerültem, úgyhogy teljesen feleslegesen sétálgattam a hajnali Pilisakárholban még 1-2 km-t.
amikor visszaértünk a kocsihoz, Balázs csak annyit mondott, hogy a büdös életben ne merjem többet kiejteni a számon a teljesítménytúra szót. aztán nem szólt hozzám fél napig.
igazán jól sikerült házassági évfordulós program volt, na.

szinte mint a mai vasárnapom, aminek a kezdetén jól kitaláltam, hogy mennyi csodásanfantasztikus dolgot fogok csinálni, aztán visszafeküdtem és kialudtam az egész hetemet. uzsonnaidőben felébredtem, csináltam egy 20 perces ebédet, végigolvastam a májusi Lakáskultúrát (btw. ki van egyenlítve az aljzat a házban (!!!4!) (a nálam kevésbé jól informáltaknak: ez a belépő a parkettázáshoz), ami mondjuk még továbbra sem az az állapot, amikor sürgető lenne a lakberendezésen gondolkozni, de a házzal kapcsolatban már rég túl vagyok az idegeskedésen) és vége is volt a napnak.

citromos cukkinis orzo

hozzávalók

10 dkg orzo tészta
20 dkg cukkini, lereszelve (1 közepes darab)
1 gerezd fokhagyma
3 szál zöldhagyma
1/4 sóban eltett citrom (vagy némi citromlé)
8-10 levél menta, felaprítva
só, bors
parmezán ízlés szerint

know-how

a tésztát a zacskó szerint megfőztem.
amíg főtt, a cukkinit nagy lyukú reszelőn lereszeltem, a zöldhagymát felkarikáztam (a zöld részét is, de ezt csak a végén szórtam rá dekornak), a fokhagymát apróra vágtam.
a hagymákat kevés olajon pár percig pirítottam, rászórtam a lereszelt cukkinit, sóztam, borsoztam és 5-6 percig erősebb fokozaton kavargattam.
a megfőtt tésztát hozzákevertem a cukkinihez, megszórtam a felaprított mentával, a vékonyra csíkozott citrommal és a hagyma zöld részével, reszeltem rá sajtot és kiültem vele Lakáskultúrát olvasni az erkélyre.
kivételesen egyszemélyes adag.

ḟorrás

már jobban tudjuk, mit tudunk jobban

2023-04-17T13:50:43.722Z

a Berger-ház saga egy felszámolási eljárással véget ér lassan.

írnám, hogy végre már.
ha be lenne fejezve a ház.
ha le lenne zárva a szerződés, építési naplóstól, felelős műszaki ellenőri papírostól (ezek mind kellenének a használatba vételi engedélyhez).
(egy igazságügyi szakértő lezárja, 300E.ért, HA minden hibát kijavíttattunk, amit a Berger lentebbi csodás alvállalkozói maguk után hagytak.)
(ezt az ügyvédünktől tudjuk, 40E/óráért.)
(plusz ÁFA.)
ha nem mi lennénk 128.ok a kártalanításra várók sorában. (egy nyilván semmilyen vagyonnal nem rendelkező cég felszámolásánál. az illeték az igény bejelentésre a kárigény 10%-a. plusz a felszámolóbiztos díja. no kidding.)
ha nem kapnánk olyan árajánlatokat festésre, burkolásra, erre-arra, amik olyan abszurdak, hogy már anyázni sincs kedvem. (parkettázás 2M/70m2, igen, kétmillió. parketta nélkül.)
de legfőképp, ha nem tudnánk, hogy a Berger továbbra is épít szerkezetkészre, más néven.
(valamiért hónapok óta úgy érzem, hogy a törvénytisztelő állampolgári mivolt a balfaszság maga.)

úgyhogy csak annyit írok, hogy ha bármilyen cégformában Beregszászi Pál nevével találkozna bárki, aki építtetne, gondolkodás nélkül forduljon sarkon.
a Rácz-Ép Generál csapatától kapott szigetelési/vakolási ajánlatnál szintén.
és Kovács (Kokó) István - ez a KKI nem az a KKI - beltéri glettelése, festése előtt is.

--------------
ps. ha egyszer befejeződik ez a cirkusz, lajstromba veszem azokat is, akik tényleg értenek ahhoz, amire szerződtek.

pps. a vargabéles nem túl kreatív fotóit egyébként egyetlen mozdulattal töröltem mindenhonnan. sose csináltam még ilyet, úgyhogy elég értetlenül álltam a gépem előtt, hogy ezt már mégis hogy. de adatmentőBalázs kicsit közbeavatkozott, és 14 óra alatt visszaállított 756 file-t az elmúlt 2 évből. közte ezt a felejthetetlen fotográfiát a vargabélesről.

vargabéles

hozzávalók

10 dkg cérnametélt
50 dkg túró
3 tojás
5 dkg vaj
2 zacskó vaníliás cukor
4-5 ek cukor
1 marék mazsola (opcionálisan rumba áztatva)
1/2 citrom héja (is jó lett volna, de az most nem volt)

know-how

a tojások fehérjét egy csipet sóval kemény habbá vertem.
a tojássárgákat a cukrokkal kikevertem, hozzáadtam a túrót és a puha vajat - összekevertem.
a túrós mixhez hozzáadtam a(z előzetesen rumba áztatott) mazsolát, aztán óvatosan hozzáforgattam a tojáshabot.
a tésztát 1 perc alatt (komolyan) megfőztem és amikor kicsit kihűlt, beleforgattam a túrókrémbe.
kivajazott, kalácsmorzsával megszórt tűzálló tálban (26x20 cm) cc. fél óra alatt megsütöttem. (a kalácsmorzsával a tetejét is megszórtam, de ez szintén csak opcionális.)
Balázs szerint jó lett volna, ha teszek bele cukrot.
szerintem jó volt ez így is, hidegen még sokkal inkább, de addigra alig maradt belőle.

forrás

boldogan élnek, amíg meg nem halnak

2023-04-04T14:30:53.327Z

"ha abban a szerencsében van részünk, hogy nem halunk meg infarktusban vagy rákban, akkor előbb vagy utóbb sztrókot kapunk, vagy demensekké válunk" - ez a kedves kis mondat egy kimondottan izgalmas podcastban hangzott el, azzal együtt, hogy ne igyál és aludj jól.
úgyhogy két hete nem iszok és mérem az alvásminőségemet.
a héten ehhez még hozzácsaptam a böjtöt is és majdnem hátradőltem tök elégedetten, hogy mindent megtettem, hogy végelgyengülésben haljak meg, ne infarktusban vagy rákban, de eszembe jutott, hogy a tökéletességhez azért muszáj lenne elmennem futni.
aztán az 5 fok és 100 km/h-s szél miatt meggyőztem magam, hogy a kockázatot már így is jelentősen csökkentettem, úgyhogy sokkal jobb lesz, ha rágcsagyártással töltöm az estémet (aminek a félidejénél eszembe jutott, hogy van egy mozijegyem, ami miatt mégis el kellett hagynom a szélcsendes lakást és 5 fokban - feels like -2 -, szembeszélben elbiciklizni moziba. ráadásul a könyv szerintem jobb a filmnél. na.) .

medvehagymás-sajtos rúd

hozzávalók

25 dkg liszt
25 dkg túró
12.5 dkg vaj
1 tojás
3 g porélesztő
5 dkg medvehagyma, apróra metélve
cc. 5 dkg reszelt parmezán
1 tk só
szezámmag a szóráshoz

know-how

a tojást szétválasztottam.
a lisztet, túrót, puha (!!) vajat a sóval, porélesztővel és a tojássárgájával összegyúrtam (nem én, a gép). nekem ez most nem teljesen állt össze olyanná, amilyennek látni szerettem volna, úgyhogy tettem még hozzá 2 nagy tk görögjoghurtot (ez volt itthon, amúgy simát tettem volna bele).
a tésztát 30 percet pihentettem hideg helyen.
pihentetés után vékonyra nyújtottam (téglalap a cél), lekentem a tetejét tojásfehérjével (nem használtam el az egészet, úgyhogy maradt a végére is lekenni a rudakat) és megszórtam az egészen apróra vágott medvehagymával és reszeltem rá annyi parmezánt, hogy befedje a kinyújtott lapot.
a kinyújtott tésztát fejben 3 részre osztottam, a jobb szélső egyharmadot behajtottam a középső egyharmadra, aztán erre ráhajtottam a bal szélső egyharmadot.
az így létrejött téglát szintén harmadoltam, az alsó egyharmadot ráhajtottam a középsőre, a felső egyharmadot aláhajtottam a középsőnek - az így összecsomagolt tésztát újabb 30 percig kellett volna pihentetni, de közbejött egy mozi, úgyhogy letakartam és betettem a hűtőbe.
3 órával később a hajtogatott pakkot a nyújtófával először nyomkodva kilapítottam valamennyire, aztán fél ujjnyi vastagra kinyújtottam, lekenetem a maradék fehérjével, megszórtam szezámmaggal, felszabtam sajtos rúd formára, tepsi és 175 fok, légkeverés, amíg kész nem lesz.
életem legjobb medvehagymás stanglija lett.

hétköznapi életkép

2023-03-14T13:25:04.220Z

napok óta neki akarok ugrani egy sóletnek, amiből sehogy nem következett ez a tészta, a sólettel ellentétben viszont volt itthon minden hozzá, és mivel úgy döntöttem, hogy amíg nem főzöm ki a mélyhűtő 70%-át, nem megyek boltba, meg is csináltam legott.

ps. az orzo (=rizs alakú olasz tészta) görög változata kritharaki néven mostanában volt a lidl-ben.

spenótos-articsókás tepsis tészta

hozzávalók

30 dkg orzó (lehet helyette gerslit, bulgurt, rizst, lencsét, tarhonyát is használni)
1 kisebb fej vöröshagyma, felkockázva
3 gerezd fokhagyma, darabolva
fél üveg (zöld) pesto - 9-10 dkg volt
1 üveg olajos lében eltett articsóka (28.5 dkg volt)
20 dkg mélyhűtött spenót (a Pennyben lehet kapni ilyen gombócba gyúrt szálas spenótot, tök jó, mindig van itthon)
1 gömb mozarella
10 dkg reszelt egyéb sajt (old amsterdam ez esetben)
bazsalikom
chilipehely
szerecsendió
só
3.5 dl alaplé (kellett volna, de levesporból csináltam)

know-how

a 26cm*20cm hőálló tálamban sült a cucc, ami ezzel a mennyiséggel tele is lett.
a felaprított hagymákat a tálban összekevertem a tésztával, ráöntöttem az articsókát olajostól (! ! legközelebb az összes olajos levet nem önteném rá ! !), rákanalaztam a pestot, megsóztam, megszórtam többi fűszerrel, ráöntöttem az alaplevet és összekevertem.
a spenótot kiengedés nélkül tettem erre a mixre, gombócokban.
200 fokon 22-25 percig sült, közben kétszer átkevertem.
a sütési idő végén, amikorra a tészta kész lett, a hagyma se ropogott, lazán beleforgattam a sajtokat és még sütöttem 8-10 percet, amíg a sajt szépen rápirult.
minimál energiabefektetéssel NAGYON pörfikt végeredmény.

forrás

gumicukor a tenyereden

2023-03-10T14:14:17.148Z

pár hete úgy döntöttünk, hogy kihasználva azt a remek adottságunkat, hogy mind a kettőnknek van saját hajléka, szétköltözünk és mindenki rendezi a sorait. Balázs volt oly jó (tényleg), hogy itthagyta a kávégépet.
az már kevésbé volt jóarc tőle, hogy a halait is itthagyta, hogy minden reggel stresszelhessem magam, amíg melegedett a kávégép, hogy megvan-e mind a 4 állat.
tegnap nem találtam az egyiket, de gondoltam, korán van még, biztos alszik az akvárium 70%-át elfoglaló bozótban valahol, úgyhogy elvágtattam edzeni, irodázni, ide-oda, aztán hazajöttem, hangulatfokozásnak felkapcsoltam az akvárium világítását és bazz, ott lebegett döglötten a kis buzi.
olyan ideges lettem, hogy egy hullával kell egy fedél alatt töltenem az estémet, hogy kimenekültem a (másfél méterre levő) konyharészbe és irreálisan sok időt elpöszmögtem emez keksz legyártásával, hátha a rákok eltüntetik a tetemet, mire kész leszek.
nem tették.
úgyhogy telefonáltam Balázsnak, hogy szerintem eleget gondolkoztunk, jöjjön már haza, legyen oly jó, és akkor már ezt a dögöt is el kéne takarítani egyúttal.

meg hát van egy csomó keksz is.

pilótakeksz

hozzávalók

a világos kekszhez
12.5 dkg puha vaj
22 dkg liszt (5 dkg tk világos rozs volt)
1 egész tojás
4.5 dkg cukor
1 zacskó vaníliás cukor
a sötét kekszhez
12.5 dkg puha vaj
18 dkg liszt (3 dkg tk világos rozs volt)
3 dkg kakaópor (cukrozatlan)
1 egész tojás
4.5 dkg cukor
1 zacskó vaníliás cukor

know-how

a világos és a sötét kekszalap külön készült.
a világoshoz a puha vajat és a cukrot kikevertetem (jól, robotgéppel), hozzáadtam a tojást és addig folytattam a keverést, amíg teljesen homogén masszát nem kaptam.
ekkor ment bele a liszt (kanalanként adtam hozzá, de nem szüttyögtem sokáig).
a sötét kekszet ugyanígy csináltam, annyi különbséggel, hogy a kakaóport és a lisztet előzetesen összekevertem.
mind a két tésztát hagytam 30 percig visszahűlni.
lisztezett nyújtdeszkán nyújtottam ki őket ( a tészta tetejét is lisztezni kell közben!).
kiszaggattam egy akkora pogácsaszaggatóval, amekkora a sütipecsétem. (merthogy van sütipecsétem is, nyilván.)
a körlapokba belenyomkodtam a mintát és 10 perc alatt 175 fokon légkeverve megsütöttem. a 10 percet stricten tartottam, ha a világosak ne barnuljanak meg nagyon.
a kicsit kihűlt kekszeket gesztenyelekvárral ragasztottam össze (egy olasz hiperből szereztem valamikor és rohadt jó. egyáltalán nem édes, és tök jó komplex ízű) - valami vajas krém kellett volna bele egyébként, hogy tényleg pilótás legyen, de egyrészt már a két szín és a nyomdázgatás is úgy 3x annyi időt igényelt, mintha egy banános zabpelyheset sütök, másrészt meg bármennyire is kedves a lidlalditól, hogy árversenyeznek és lejjebb vitték a vaj árát, azért még mindig 900 HUF egy 25 dkg-s darab.

forrás

és még azon is túl

2023-03-02T12:06:43.303Z

az elmúlt másfél hétben volt egy csomó mikro-sikerélményem, ami többnyire egy exceltáblához kapcsolódott és rajtam kívül kb. egy embernek okozott örömet.
ugyanebben a másfél hétben volt vagy 100 munkaórám is a fenti excellel, ami könnyen beláthatóvá teszi, hogy a munkán kívül a világon semmi nem történt velem.
aztán leadtam a pályázati elszámolást, aludtam egy fél napot egyben, utána meg sütöttem egy csigát és most várom a történéseket.

szilvalekváros csiga

hozzávalók

a tésztához
25 dkg túró (krémes túrót használtam)
8 dkg cukor (3 dkg eritrit volt)
50 g víz
25 g olaj
25 dkg liszt (8 dkg tk rozs)
7 g sütőpor
1 nagy csipet só
a töltelékhez
szilvalekvár
fagyasztott meggy
néhány darab vajkaramella
kis marék dió, apróra vágva

know-how

a túrót az olajjal, vízzel, sóval, cukorral homogénre kevertem (géppel), majd a sütőporos liszttel összeállítottam a tésztát (szintén géppel).
lisztezett nyújtódeszkán kézzel még egyszer átgyúrtam (nagyon ragadt, úgyhogy bőven szórtam rá és alá is lisztet), aztán vékonyra nyújtottam, megkentem a szilvalekvárral (ezt egy kis vízzel összekevertem, hogy kenhető legyen), megszórtam a meggyel és az apróra kockázott vajkaramellával.
feltekertem.
egy cc 40 cm hosszú cérnadarab segítségével másfél ujjnyi szeletekre karikáztam, tepsibe pakolgattam és megsütöttem úgy 13 perc alatt. lehet, hogy 15 volt.
betoltam 3-at, aztán elszáguldottam tapasozni (ami akár pénztárcabaráttá is tehette volna az estét, ha nem cavat gondoltunk volna a tapasok mellé).

forrás

my bloody valentine

2023-02-11T19:33:19.717Z

Balázs éppen a végtelen sok jobbnál jobb ötletét vázolta a vasárnapunk kitöltésére, én meg közben ~~azon gondolkoztam, hogy tuti becsajozott és most így kompenzál~~ nem győztem hova lenni meglepetésemben Balázsunk csodás átváltozásán.
de túl sokáig nem kellett az átváltozás okán gondolkoznom, mert a felsorolása 3. percében hirtelen eszébe jutott, hogy a leendő hajlékban az aljzatbeton-erősítés* semmiképp nem várhat vasárnapnál tovább, úgyhogy a jobbnál jobb ötleteknél még sokkal jobb lenne, ha inkább aljzatbetont erősítenénk.

hát, a van csaja verzió kiesett.

* az aljzatbeton-erősítésre normál esetben semmi szükség nincs, de nálunk természetesen van. az már tök mellékes az előzmények ismeretében, hogy ezt a löttyöt annak az alvállalkozónak kellett volna megvenni és felkenni, akinek köszönhetően a fél házban fel kellett verni a betont. de nem tette ezt meg, sőt, a már kifizetett munkát se végezte el, cserébe viszont sms-ben (!!!) elkezdett perrel fenyegetni bennünket.
mi már csak hátradőlve ülünk és érdeklődve figyeljük az eseményeket.
az aljzatbeton-erősítés után.

a receptnek a változatosság kedvéért semmi köze a fentiekhez; volt itthon egy csokor cavolo nero és kezdeni kellett vele valamit.

citromos vöröslencseleves fodros kellel

hozzávalók

25 dkg vöröslencse
1 vöröshagyma, apróra vágva
1 púpos tk kurkuma
5 gerezd fokhagyma, 3 apróra vágva, 2 vékonyra szelve
0.5 tk chilipehely
1 tk római kömény
1 szem krumpli, csinosra kockázva
1 sárgarépa, felkarikázva
sóban eltett citrom, csíkozva (a mennyiség ízlés szerinti) (VAGY friss citromhéj és a fél citrom leve)
20 dkg fodros kel (cavolo nero) - a vastagabb szárakról letépkedtem a levelet

know-how

a lencsét jól átmostam és 1 liter (hideg) vízben az apróra vágott vöröshagymával, fokhagymával, kurkumával, ill. a chilipehely és római kömény (egész!) felével együtt feltettem főzni. felforraltam, aztán közepes fokozaton félig lefedve 15 percig főztem és a végén botmixerrel pürésítettem.
a pürésített levest felöntöttem 3 dl forró vízzel, hozzáadtam a felkockázott krumplit, a felkarikázott répát, legalább 1 tk sót és a csudás sóban eltett citromomból egy adagot (egy negyed citromot használtam az egész leveshez: használat előtt kiszedegettem a belsejét, lemostam és felcsíkoztam) - innen már csak annyi ideig főtt, amíg a krumpli és a répa kész nem lett.
a fodros kelt megmostam, összetépkedtem, a vastagabb szárakat kivagdostam és a legvégén beleszórtam a levesbe úgy 3 percre (hogy kicsit összeessen).
amíg ez megtörtént, kevés olajon a felszeletelt fokhagymát a maradék chilivel és római köménnyel alacsony fokozaton megpirítottam - ez ment a tetejére a tálaláskor, pár csík sóban eltett citrommal.

forrás

Antiochiai Szent Kézigránát

2023-01-29T18:10:48.516Z

pár hete hirtelen eldöntöttem, hogy milyen lesz a konyha mátrai hajlékban, és nem várt fordulatként azt is kitaláltam, hogy milyen csempét kívánok a falra rakatni - nem mintha a ház elkészülte egy centivel is közelebb lenne a végkifejlethez, mint volt decemberben, de egyrészt most már teli torokból ordítottam a Berger Házak maradék dolgozóival a telefonban, amikor elhangzott, hogy kérik még egy kis türelmemet, másrészt szereztem egy ügyvédet, hogy ugyan nyomatékosítsa már Bergeréknél, hogy igazán jó lenne, ha az október 15-i tervezett átadás után 3.5 hónappal esetleg elkezdnének dolgozni a házon, sőt, akár be is fejezhetnék azt, ha már ott vannak.

szóval elég feszült vagyok hetek óta.

na, de ilyenkor kell elmenni egy csempeboltba és a látogatás 6. percében megtalálni azt a csempét, ami tulajdonképpen jó is lesz a valamikor tán' csak elkészülő konyhába. (ehhez a 6 perces szintidőhöz azért kellett az elmúlt év, amitől magamévá tettem a ne-faszogjunk-már-minden-szaron attitűdöt - ez egyébként különösen hasznos hozzáállás, ha halvány elképzelése sincs az embernek, mit szeretne látni végeredményként.)

majd emez igazán akkut problémának az orvosolása után már sokkal nyugodtabban ~~elvetődni Gyűrűk urát nézni~~ nekiállni kelt tésztát sütni a szombat délutánban.

gesztenyés-csokis kifli

hozzávalók

a tésztához
37.5 dkg liszt
1.8 dkg friss élesztő
1.9 dl tej
3.75 dkg cukor
3.75 dkg vaj
1 nagy csipet só
1 tojás 75%-a (a maradék a végén kell a kenéshez)
a töltelékhez
18 dkg gesztenyemassza
8 dkg étcsoki
3 ek tej
1 vaníliás cukor
2 ek cukor

know-how

a tejet meglangyosítottam és feloldottam benne a cukrot.
a lisztet a keverőtálba mértem, belemorzsoltam az élesztőt és beleöntöttem a (felvert) tojás 75%-át (az ilyesmi már szemre megy :D ), elkezdtem a robotgép dagasztókarjával összedolgoztatni, közben hozzáöntöttem a langyos cukros tejet. amior összeállt a tészta nagyjából, hozzáöntöttem a felolvasztott vajat pár részletben (Balázsnak: ez fontos lépés, a tészta nem veszi fel egyben) és cc. 10 percig hagytam, hogy a gép szép fényes, edény falától elváló tésztát dagasszon nekem. a kész tészta letakarva vagy 50 percig kelt.
a tejbe beletördeltem a csokit és alacsony fokozaton felolvasztottam.
ezt a felhígított csokit hozzákevertem a közben villával összenyomkodott gesztenyemasszához- egészen krémszerű, de nem folyékony cucc lett.
a megkelt tésztát 4 fele vágtam, gömbölyítettem őket és letakarva hagytam 15 percig újra kelni. (ezt a részt nem mindig tartom be stricten, de most pont egy giga csatajelenet volt az orkok és tündék meg nem tudom kik közt Középföldén a hétvégi Gyűrűk ura maratonon, úgyhogy ráértek kelni a gombócok.)
amikor legyakták az orkokat a jó emberek, kinyújtottam a gombócokat cc. 30 cm-es körlappá.
egyet megkentem a gesztenyés krémmel úgy, hogy a szélén 1 ujjnyi sáv üresen maradt, befedtem egy másik lappal és összenyomkodtam a körlapok szélét. aztán óvatosan nyújtottam még egy kicsit rajtuk. pizzavágóval 12 háromszögbe vágtam (ez az eredeti Limara-recept szerinti méret), de valamiért úgy gondoltam, hogy kisebben csinosabbak lesznek, úgyhogy mind a 12 háromszöget elfeleztem és feltekertem őket.
a feltekert kifliket tepsibe pakolgattam és 50 fokos sütőben hagytam őket újabb negyed órát kelni, aztán 175 fok, megsütés.
a tészta szokás szerint tökéletes, de az összkép ezzel a gesztenyés masszával nekem nagyon nem jött be (szerintem Balázsnak se, de illedelmességből nem fikázta le) - így viszont ma volt mit fényképezni.

forrás: Limara vendégvárói (Csipet Kiadó, 2021) p.30.

not bad

2023-01-16T14:38:34.025Z

már alig vártam, hogy a házastársam visszatérjék a külföldi GDP-építésből és legyen kinek főzni és ne kelljen 3 napig ennem ugyanazt a citromos csirkét, amiben úgy túltoltam a citromot, hogy bebőröződött tőle szemem, de még ha nagyon jó lett volna is, tök unalmas 3 napig ugyanazt enni.

mondjuk 4 óra alvás után nem voltam kimondottan lelkes főzésileg, de azért végignéztem az új szakácskönyveimet valami ihletért, megállapítottam, hogy nincs az az isten, hogy elkússzak a boltig esőben, úgyhogy inkább kiolvastam az internetet, megnéztem 2 nevetségesen csöpögős filmet ~~harmadjára~~, újra nekiugrottam a szakácskönyveknek, megtaláltam, amit kerestem, ittam egy kávét és főztem egy rohadt jó vega cuccot plusz lett ez a süti. ami sajnálatos módon szintén k jó, de újabban jelentős izomzatot építettem magamra, az izom meg tudvalevőleg több kalóriát éget a zsírszövetnél.
bár jobban belegondolva, azért ennyi izom lehet, hogy mégsincs rajtam.

meggyes-mákos morzsasüti

hozzávalók

töltelék
6 dl tej
1 cs. vaníliás puding por
4 dkg rizsdara (vagy búza, de az most nem volt itthon)
8 dkg cukor
2 zacskó vaníliás cukor
12.5 dkg darált mák
30 dkg fagyasztott meggy
morzsa a tetejére
12 dkg liszt (1:1 fehér és tk)
8 dkg vaj
5 dkg cukor
1 kis marék zabpehely
1 csipet só
1/2 citrom reszelt héja
tészta
20 dkg liszt
10 dkg fagyott vaj
5 dkg cukor
1 tojás
nagy csipet só
a másik fél reszelt citromhéj
fahéj

know-how

a pudingport, rizsdarát, a darált mákot, a sima és a vaníliás cukrot a tejjel csomómentesre kevertem és közepes fokozaton sűrűre főztem - kitettem hűlni az erkélyre. a fagyott meggyet a kihűlt krémbe kevertem bele egy későbbi időpillanatban.
a morzsa hozzávalóit egy keverőtálban puszta kézzel morzsalékos állagúra alakítottam és kitettem a hidegbe (szintén erkély).
a süti alapját a karácsonyi linzer adta, amibe méz és dió helyett most citromhéjat és fahéjat tettem. a lisztet, porcukrot, citromhéjat, fahéjat, sót és a lereszelt fagyott vajat a tojással együtt a robotgéppel összedolgoztattam (ez most nem állt össze, úgyhogy ment bele egy kis tej) és kitettem hűlni (1 órát kellett volna, de annyi időm nem volt, úgyhogy kb. semmit időt nem töltött kint [az erkélyen].
a 26 cm átmérőjű tortaformám alját kipapíroztam (aztán rázártam a peremet, imigyen szépen látszott a sütőpapíron, hogy mekkora kört kell nyújtanom a tészta 2/3-ából. a maradék 1/3-ából hurkákat sodorgattam és körben rányomogattam a kiolajozott peremre cc. 2 ujjnyi magasságig.
az így elkészült alapra ment a kihűlt, meggyel összekevert krém, a krémre a morzsa - és ez így mind a sütőbe, 175 fok, légkeverés. nagyjából 50 percig sült, amikor még kicsit mozgott, de egyrészt már eléggé túlsültnek nézett ki a morzsa a tetején, másrészt el kellett rohannom Balázs elé Zuglóba (isten áldja a MÁV-ot, aki elhozza 17 perc alatt Zuglóig a Ferihegy1ről B.t és nekem nem kell oda-vissza átvergődnöm a Hungárián).
na, de a süti amúgy tök finom, bár volt egy kis rossz érzés bennem az eritrit ellenére is (nem írtam az összetevőknél, de minden cukor fele eritrit volt), amikor a 300 CGI-vel csodálatosra alakított férfitesteit nézve 2 szeletet erőlködés nélkül bezabáltam.

forrás

miért mozog minden annyiféleképpen

2023-01-05T17:15:52.004Z

épp örvendeztem magamban az ágy szélén üldögélve a kávémmal, hogy ~~sikerült egyáltalán megcsinálni a kávémat, ami az előző estére visszagondolva egyáltalán nem volt triviális~~ végre kisütött a nap. és arra is gondoltam, hogy erről most mindenképp tudósítom az éppen Németországban GDP-t termelő házastársamat, mert ez nyilván őt is roppant mód fel fogja lelkesíteni. a tudósítást fél kézzel az ágyban mellettem levő telefonomat nyomkodva, a másik fél kezemben a kávémat tartva gondoltam megvalósítani, továbbra is az ágyban üldögélve. a következő snittben viszont a kávé:

beleborult az ágyba,
az ott levő telefonomba szintén,
és még az ágy előtti szőnyegre is (ami perszehogy fehér és bolyhos. volt.)
a hősnő döbbenten néz, majd kiszalad a száján egy hátbazmeg

innentől legközelebb akkor tértem vissza a napsütésnek örvendezéshez, mikor egy órányi kárenyhítés után úgy döntöttem, hogy mindenkinek jobb lesz, ha a napomat inkább a művészi kiteljesedésemre fordítom, és meg se próbálok valamit hozzátenni a projektelszámolás exceljéhez.

így lett 2 üveg sóban eltett citromom. plusz a képek.

sóban eltett citrom

hozzávalók

bio (!!!!!!) citrom
só
esetleg fűszerek (egész bors, babérlevél, chilipehely, fahéj tetszőleges kombinációja)
kifertőtlenített befőttesüveg jól záró tetővel

know-how

mennyiségeket felesleges írnom, mert minden az üveg méretétől függ, de mindenképp több citrom kell, mint amennyit az üvegbe nyom az ember, mert a végén színültig kell tölteni majd őket citromlével.
én ilyen kis fotózható méretű üvegekbe raktam a citronyt, ezekbe nagyon erőszakosan nyomkodva 2.5 db fért.
a citromból biot használtam, amúgy egy csomó recept Meyer citrommal készíti a cuccot, ami édesebb a normál citromnál és vékonyabb a héja is - kb. pont ilyenkor szokott felbukkanni a boltokban és úgy néz ki, mint egy félrement narancs. ebből viszont én még nem láttam biot, úgyhogy ezzel nem is foglalkoztam többet.
a citromokat nagyon jól megmostam, levágtam a csúcsukat és 3/4-ig keresztben átvágtam őket (úgy, hogy ne essen szét gerezdekre). a metszetekbe 1 evőkanálnyi sót tettem és mentek az üvegbe.
egy mojitohoz való törőfával (muddler, most tudtam meg - eszem megáll, mennyi szart tartok a fiókban) erősen kinyomkodtam a levet az üvegbe rakott citromokból, szórtam még az üvegekbe 1-1 ek sót - ekkor tettem bele a fűszereket is: az egyik üvegbe chilipehely és fahéj, a másikba bors és babérlevél ment. végül a maradék citromok kinyomott levével feltöltöttem őket.
a kész üvegeket lezártam és 3 napig szobahőmérsékleten, időnként felrázva tartottam őket.
a 4. napon bekerültek a hűtőbe.
legminimálisabban 1 hónap érés után van kész: a Casa Moro 2 hónapot ír, Claudia Roden meg azt, hogy mennél tovább hagyjuk érni, annál intenzívebb lesz az íze.
használatkor a húst ki kell kaparni, a héjat jól megmosni és darabolva használni mindenbe, amibe egyébként citromot tenne az ember: tagine-be (jó, ez nyilvánvaló - a sóban eltett citrom Marokkóból jön, ahonnan a tagine is), sült csirkéhez, halakhoz, zöldséges kuszkuszhoz, olivaolaj, fokhagyma és néhány csík citromhéj egy adag tésztán, szendvicsekbe savanyú uborka helyett, Bloody Marybe mehet a levéből kicsi, a majonézbe is. szóval mindenbe. enjoy.

mikor, ha nem most

2023-01-01T14:00:27.054Z

ma nagyon hajnalban - miután Balázs a partyka után valamiért még szükségesnek látta a Sharknadot mindenképp megézetni velem - azzal dőltem ki, hogy reggel aranygaluskát fogok sütni. és ami durva, pár órával később ugyanígy ébredtem.
és lőn.
eszembe se volt leírni a recipét, amúgy, de ez a tészta annyira tökéletesen sikerült, hogy nagy kár lett volna ezt nem megcselekedni.

aranygaluska

hozzávalók

a tésztához
37.5 dkg liszt (BL55 - rétesliszt 2:1 arányban)
2.25 dl tej langyosan
3.75 dkg cukor
1 nagy csipet só
5.25 g porélesztő (a 7 g-os tasak 500 g liszthez van)
1 egész tojás
3.75 dkg vaj, olvasztva
a forgatáshoz
1 marék dió
2-3 ek cukor (én a citromosból tettem bele: ha van itthon biocitrom, a héját általában belereszelem egy külön erre a célra beüvegezett cukorba - az olyan sütikbe, amikbe reszelt citromhéj kellene, tökéletes.)
1 tk fahéj
a vaníliaöntethez
hát, ehhez csináltam egy nagyon híg vaníliapudingot (6 dl tej + 1 zacskó pudingpor)

know-how

a lisztet összekevertem a porélesztővel, a cukorral és a sóval, ráütöttem a tojást és a langyos tejet, alacsony fokozaton járatva a robotgépet, beledolgoztattam.
amikor felvette a tejet, kanalanként ment bele az olvasztott vaj - 12 percig hagytam a gépet dolgozni.
lágy, szép sima felületű tészta lett, ami cc. 45 perc alatt kelt duplájára.
ennél a pontnál enyhén lisztezett deszkán félujjnyi vastagra nyújtottam és nagyjából azonos méretű négyzetekre szabtam (20+ db lett).
a négyzeteket darabonként fogtam, a sarkokat behajtottam alulra, annyit igazítottam rajtuk, h gömb formák legyenek, aztán még gömbölyítettem is őket kicsit a nyújtódeszkán a rend kedvéért - ez a rész sok idő, de remekül lehet közben elmélázni, hogy mit is vár az ember az új évtől, esetleg rákészülni lélekben 2023. első futására.
ez az adag gombóc a 23 cm-es kerámia formámba való adag: a formát kiolajoztam, alaposan megszórtam a cukros-fahéjas darált dióval.
a gömböket darabonként megkentem olajjal (vagy vajjal, de az most olyan itthon, amit nem akartam beáldozni tésztakenegetésre), és az előkészített formába rakosgattam úgy, hogy legyen még helyük kelni.
az első sor gombócot megszórtam a cukros dióval, erre ment a következő sor, ugyanúgy olajosan, figyelve a távolságra. (a rétegezés értelemszerűen addig tart, ameddig van golyó.)
a sütés előtt hagytam még 35 percet kelni.

kiindulás: Limara vendégvárói (Csipet Kiadó, 2021)

merry akármi

2022-12-25T12:26:24.948Z

az idén először nem feszültem be attól, hogy megint karácsony, én meg minimális hangulatot se tudok előszedni magamból, sőt, a karácsonyfa-díszítés és a menütervezés se érdekel semmilyen szinten. így történt, hogy 23-án este sütöttem egy sütit, de azt is csak azért, mert megígértem anyósomnak - és ezzel meg is voltam a boldog karácsonnyal.

hófehér(ke) szelet

hozzávalók

a tésztához
30 dkg liszt
5 dkg zsír
10 dkg porcukor
8 g sütőpor
1 tojás
néhány ek tejföl
a krémhez
4 ek liszt
4 dl tej
15 dkg puha vaj
15 dkg porcukor
1 csomag vaníliás cukor
+ porcukor a végén a szóráshoz

know-how

a tészta hozzávalóit - a tejföl kivételével - a robotgép keverőtáljába mértem. a krémkeverő fejjel elkezdtem összedolgoztatni a tésztát. amikor morzsalékos állagú lett, kanalanként adtam hozzá a tejfölt, annyit, hogy összeálljon a tészta (nem legyen se lágy, se kemény - ez volt az eredeti receptben. én is utáltam :D).
a tésztát 3 egyenlő részre osztottam. a gombócokat (egyenként) sütőpapíron 20x30 cm-es lapokká nyújtottam (a sütőpapírt előtte méretre vágtam, hogy ne kelljen saccolgatnom a centiket). a tészta tök könnyen nyújtható, csak a papír csúszkál, úgyhogy kell egy papírt tartó kéz is pluszban, mármint még valaki, aki tartja a papírt a nyújtás alatt, de mivel a papírral tök könnyen rá lehetett húzni a tepsire, megéri szerencsétlenkedni vele kicsit.
175 fok, légkeverés, 6 perc - ha elkezd a széle barnulni, kész. (laponként sütöttem ki.)
a krémhez a lisztet csomómentesre kevertem a tejjel és folyamatosan (!!!) kevergetve sűrű krémet főztem belőle. a kész krémet hagytam teljesen kihűlni.
a vajat és a cukrokat habosra kevertem és a kihűlt krémhez adtam.
a elkészült vajas krém egyik felével megkentem egy lapot, 2. lap, másik fél krém, lap - letakartam és egy éjszakát pihentettem (az erkélyen, mert a hűtőbe már semmi nem fér).
szeletelés előtt egyrészt hagytam szobahőmérsékletűre melegedni, másrészt megszórtam porcukorral.
volt a famíliában, aki hiányolta a rétegek közül a lekvárt, de többen voltak azok, akik nem.

forrás

manapság a szelepek

2022-12-18T21:42:33.830Z

most, hogy évek óta először van hó a Mátrában karácsony előtt, ráadásul van egy házunk is ott, adta magát, hogy hétvégén elmenjünk ~~ámuldozni a havas hegyeken~~ - - - mert a vízvezetékszerelő most ért rá. úgyhogy szombaton hajnali fél8kor a birtokon kellett lennünk. kellett volna. de a kocsi akkumulátora 6 együtt töltött szép év után szombat hajnalban megdöglött.
így történt, hogy 11-re

mindent tudtunk az akkumulátorokról
és a hétvégi bebikázási tarifákról (egy új akksi ára - a szerk.)
lett bikakábelünk
kiderült egy csomó ismerősről, hogy sokkal jobban képben van az akksikkal, mint mi (jó, az én szintemet nem volt nehéz megugrani). (mondjuk a Balázsét se.)

viszont délre bent volt az új akksi és én, az idén először, hálás voltam a háznak, hogy miatta már szombaton kiderült az, ami egyébként csak másnap reggel derült volna ki, amikor épp elindultunk volna egy másik hegy tetejére, hogy azért mégse maradjunk karácsonyra hegy nélkül.

a felszabadult szombat délutáni sávban meg lett linzer. hogy keksz nélkül se érjen már a karácsony minket.

karácsonyi linzer

hozzávalók

30 dkg liszt
15 dkg vaj
7 dkg porcukor (ennél több cukorral van mindenhol, de nekem még így is édes lett)
1 ek méz
1 egész tojás (miután most dobtam ki 2 fehérjét, a tojás meg 100+ forint, úgy döntöttem, hogy nem csak sárgájából lesz)
0.5 tk sütőpor (ezt legközelebb kihagyom)
5 dkg darált dió
nagy csipet só

know-how

0. lépés: minden hozzávaló hideg legyen.
a lisztet, porcukrot, darált diót, sót, sütőport és a felkockázott fagyott vajat a késes aprítómban morzsalékosra kevertem.
ezt a tésztakezdeményt átraktam a robotgép keverőtáljába és beledolgoztattam a tojást és a mézet.
a nem teljesen összeállt tésztát nagyon gyorsan összegyúrtam kézzel és kitettem az erkélyre hűlni (szinte mindenki 1 órát hagyja visszadermedni a tésztát).
a hűlési idő után nagyon kicsit lisztezett felületen egészen vékonyra nyújtottam, kiszaggattam és 160 fokon 10 perc alatt megsütöttem. szép világosnak kell lenniük, nem ilyen megpörkölődöttnek, mint az enyémek. (a tésztának egyszerre csak 1/3-át nyújtottam, szaggattam, a többi addig maradt a hidegben.)
ez elég pikkpakknak tűnik, de amúgy elég szüttyögi dolog.
a teljesen kihűlt linzereket lekvárral összeragasztgattam, lefényképezgettem, aztán tök fegyelmezetten bedobozoltam és elhúztunk a másik hegyre.

ez egy ultimate mix a legjobbnak hívott linzerreceptekből - plusz Zsuzsi barátnőm könyvéből, aki nem állította, hogy az övé a legjobb, pedig valószínűsíthetően de.

az eleje még egyszer

2022-12-11T15:24:52.287Z

miután már mindent tud a házépítésről (mondjuk arról már én is, de legalábbis sokkal többet, amit valaha tudni szerettem volna erről a témáról), Balázs rávetette magát a kutyatartási ismeretekre és elolvasott minden fellelhető Csányi Vilmos-könyvet a témában, úgyhogy nyilván elmentünk a mester dedikálására szombaton vm popup könyvvásárba. ahol nyilván vettem magamnak egy semennyire sem szükséges szakácskönyvet. mert ~~le volt értékelve 50%-kal~~ tök szép és olyan receptúrák vannak benne, amik ~~től 100 évig fogok élni~~ szívemhez igen közel állóan egy edényben összerakhatók. és vegák. ma délelőtt végiglapozgattam a csudás új könyvet, végigjelölgettem a felét, aztán a végére eszembe jutott, hogy az egy hónapja itt heverő sütőtököt csak fel kéne már dolgozni.
szakácskönyv nélkül.

sütőtökös-tarhonyás egytál

hozzávalók

12.5 dkg tarhonya
0.5 kg sütőtök (sütve, kockázva)
8 levél kelkáposzta (belső, kisebb levelek voltak)
1 kis marék dió, megpirítva, durvára darabolva
10 dkg fetasajt
balzsamecet krém (lidl, tök jó, szeretem)

know-how

a tököt megsütöttem, aztán felkockáztam. (lehetne kockázva is sütni, de a tök darabolásához munkavédelmileg lánckesztyű kell, amit nem tartok itthon, úgyhogy minden tök darabolásnál eszembe jut, hogy amilyen balfasz tudok lenni, simán levágom az ujjamat darabolás közben - szóval csak akkora darabokra szoktam metélni a tököket, amennyire nagyon muszáj.)
amíg a tök sült, a tarhonyát kis olajon megpirítottam, aztán kétszeres mennyiségű forrásban levő vízzel felöntöttem, kis só, aztán lefedve közepes fokozaton ehetőre pároltam.
a kelkáposzta leveleit megmostam, forrásban levő vízben 3 percig blansíroztam, aztán átszedtem hideg vízbe kicsit. a kezelhetőre hűlt leveleket vékonyra csíkoztam és kevés olajon pár percig sütöttem.
a kész tarhonyát összekevertem a kelkáposzta csíkokkal, rákupacoltam a megsült tököt, morzsoltam rá fetát, megszórtam dióval és ment rá egy kis balzsamecet krém.
és az egészhez volt egy podcast, a kávéról.

ház-update: az aljzatbetont végül felverték (ma, egészen konkrétan. két hónappal a tervezett átadás UTÁN. Bergerékhez képest egy MVM-es ügyintézés fénysebességűnek hat) - a két hülyegyereknek hála, akik se vizet, se anyagot nem nagyon tettek bele, legalább az alatta levő fűtésrendszer nem sérült meg. szóval most visszakerültünk az augusztus 2-i állapotra - ezt megünnepelendő elmentünk az ikeába és vettünk egy mosogató csaptelepet a nem létező konyha nem létező mosogatójához. örömünk határtalan.

betegségtudat

2022-11-06T13:55:07.618Z

a házastársamnak egy hete betegségtudata van (így hívja legújabban, amikor napokra eltűnik a nappaliból (a.k.a. iroda) és végtelenített sorozatnézést rendez, amit néha egy covid-teszt megcsinálásával szakít meg, hátha, de nem), 2 napja már nekem is, de hát éhen halni mégis csak szarabb, mint egy torokfájásba elpusztulni, úgyhogy csináltam ebédet. (máskor is szoktam, sőt, a héten már a gépet is előszedtem egy kimondottan zseniális húskenyérhez, de a meatloaf zsenialitásához olyan méltatlan képanyag született, hogy jobbnak láttam elengedni a dolgot.)

(a netlify adminfelületével továbbra sem ápolok meghitt kapcsolatot, úgyhogy fogalmam sincs, hogy tudnám szépen beírkálni, hogy ez az adag az eredeti recept szerint 6 főre van és az ebéd után ezt meg tudom erősíteni, bár a betegségtudatom miatt az étvágyam jelentős esésben van, úgyhogy egy normális őszi vasárnapon lehet, hogy csak 4 fős lenne. minden esetre a legnagyobb fazekam kellett hozzá.)

vegetáriánus tagine

hozzávalók

1 nagy fej vöröshagyma, vékonyra szeletelve
2 gerezd fokhagyma
1 nagyobb édesburgonya, kockázva (40+ dkg volt)
2 cukkini (szintén 40+ dkg), kockázva, csíkozva, ahogy kijön
1 padlizsán (nagyobb), kockázva
30 dkg csicseriborsó
5-6 dkg aszalt sárgabarack, csíkozva (szerintem a mazsola is teljesen jó lett volna)
1.5 tk őrölt római kömény
1 tk őrölt koriader
0.5 tk fahéj
1 babérlevél
1 ek harissa paszta
1 doboz paradicsomkonzerv
1 paradicsomosdoboz alaplé
1 tk só
0.5 ek méz
petrezselyem a végén a tetejére

know-how

a felszelt hagymát feltettem minimál olajon, közepes hőfokon dinsztelődni, fedő alatt. a cél, hogy nagyon puha legyen.
amíg a hagyma készült, az összes többi zöldséget feldaraboltam - nem kimondottan pikkpakk, de lehet gondolkozni közben az élet nagy dolgain, esetleg radiocafét hallgatni, ha már újra van radiocafé (ami nem pont olyan, mint régen, de hát csak eltelt 11 év).
a megdinsztelődött hagymára ment először a padlizsán, 2 percre.
a következő körben a cukkini és a fokhagyma, szintén 2 percre.
eztán jöttek az őrölt fűszerek és a harissa (ez esszenciális darab a marokkói konyhában, úgyhogy nem igazán kihagyható, de tök könnyen megcsinálható saját kezűleg is) - összeforgattam a zöldségekkel.
hozzáöntöttem a paradicsomot és egy doboznyi alaplevet, beleszórtam a kockára vágott édesburgonyát, a csicseriborsót, megsóztam, ment bele egy fél evőkanál méz és egy babérlevél - befedtem, és 30 percig hagytam közepes vagy annál kisebb fokozaton főni, közben 2-3x megkavartam (akkor van kész, ha a krumpli megpuhul).
kuszkusz volt hozzá, de vm lepénykenyér is lehetett volna, ahhoz viszont már nem éreztem az erőt.

forrás

a házépítésről most csak annyit jegyeznék fel a legközelebbi házépítésünk esetére, hogy ~~SOHA TÖBBET ILYEN BAROMSÁGOT~~ ha a generálkivitelező, lett légyen az Mo. egyik piacvezető cége is, másfél hónapig bullshitel, miközben az építkezésen a világon a semmi nem történik, az nem jelent semmi jót.
ha felmerül az engedményezési szerződés szófordulat, akkor nyugodtan lehet elkezdeni gondolkozni, hogy válságmenedzsmentben elég jók leszünk-e, vagy kell vm segítség hozzá.
és még: ha a frissen kiöntött aljzatbeton úgy néz ki, mintha én csináltam volna, intuitíve, a cementeszsákra írt iránymutatás teljes figyelmen kívül hagyásával, akkor az az aljzatbeton szar lesz. nagyon szar. sőt, a műszaki ellenőr azt fogja mondani, hogy fel kell verni, akkor is, ha a padlófűtés csövei ott vannak alatta és van rá nemcsak hangyafasznyi esély, hogy azok is sérülni fognak a műveletben. summa: a karácsonyfa az udvaron lesz. esetleg a 4. emeleten a 13. kerületben. vagy környezettudatosan egyáltalán nem lesz karácsonyfa.

voltaképp egy őszi kép

2022-09-27T19:47:26.555Z

mivel a projektvezetőnk baszott elküldeni bármiféle listát is a burkoláshoz szükséges anyagokról, a burkolás viszont nagyon is belátható távolságba került, kénytelen voltam megnézni néhány szakipari videót, hogy mégis hogy zajlik egy fürdőszoba csempézése, utána még hozzáolvastam 4-5-6 leírást is, hogy kellő határozottsággal tudjam megvitatni a burkológyerekkel, hogy az összegereblyézett ismeretkupacomnak és az övének vannak-e metszéspontjai. (vannak - óriási szerencséjére :D) mindezek után elcsattogtam a kedvenc* festékboltomba, összeraktam egy kisebb bevásárlókocsinyi csemperagasztót, folyékony fóliát, sarokerősítőt meg egyéb olyan egzotikus dolgokat, amiknek a létezéséről 2 héttel ezelőttig nem is tudtam. aztán otthagytam mindezért a fél havi fizetésemet (kivételesen nem túlozva) és még egy dolgot megtanultam nagy hirtelen: a csempézésben a csempe ára röhejes tétel az egyebekhez képest.

* a kedvenc egység a 13. kerületi, ahol az esetek 96%-ában tök profi a kiszolgálás: nemcsak kedvesek, de értenek is azokhoz a cuccokhoz, amiket árulnak - és hát ez az utóbbi egy évben erősen felértékelődött számomra. plusz szombaton van 8% kedvezmény mindenre. (nekem most 10, bár ez valószínűleg azért, mert mostanában már többet járok hozzájuk, mint a lidlbe.)

--------------

a kajának meg kb. annyi köze van mindehhez, hogy ugyanazon a héten készült, mint amikor a beszerzést bonyolítottam.

tepsis édesburgonya

hozzávalók

2 kisebb édesburgonya, karikázva, csíkozva, kinek mi tetszik
1 fej lilahagyma, cikkekre szelve
10-15 db kelbimbó, felezve
1 kápiapaprika, nagyobb kockákra vágva
3 gerezd fokhagyma, felszelve
1 cukkini, felkarikázva
10 dkg kecskesajt (vagy feta) a végén a tetejére morzsolva
1 kis marék fekete olivabogyó (opcionális)
4-5 ek olivaolaj
1 tk só
bors
1/2 tk szárított kakukkfű
4-5 kisebb ág friss rozmaring

know-how

az olajat, a sót és a kakukkfüvet összekevertem.
a zöldségeket összedaraboltam, összeforgattam az olajjal és sütőtálban 35 perc alatt 175 fokon, légkeveréssel megsütöttem - fogalmam sincs mitől lett olyan elképesztően jó, amilyen lett, de idáig messze ez lett pályafutásom legjobb traybake-je.
a megsült zöldségek tetejére frissen őrölt bors, kecskesajt és félbevágott olajbogyó ment, plusz volt még tejföl is, extrának.

Éljünk úgy ma, mint a növények!

2022-09-24T13:43:38.639Z

amikor a liftig (15 m) 4 perc volt a menetidőm, és a földszintre érve nagyon erősen elgondolkoztam, hogy megkérem a gondnok fickót, hogy pattintson már el a (normál időben) 4 perc biciklizésre levő szakrendelőig (mert annyira rohadtul fájt, hogy egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy el tudok menni odáig biciklivel), már gondoltam, hogy az 5 kilós tárcsa, ami reggel pont telibe kapta, nemcsak megütötte a jobb lábamat.
és hát tényleg nem.
úgyhogy 4 napja próbálom feldolgozni a dupla lábujjtörés tényét - ebben mondjuk elég erős segítségemre van, hogy tényleg nem tudom használni a jobb lábamat.

próbálom persze a jó oldalát nézni a dolognak: mindenki rettentően kedves velem, bárhova botorkálok el (minusz az orvos a traumatológián), megtanulok egy lábbal felállni guggolásból és hát be tudok gépelni végre egy olyan sütireceptet, amit még akkor sütöttem meg, amikor azt hittem, hogy a 750 forintos túróár fokozhatatlanul durva.
de a jó oldalnál sokkal többször jut eszembe, hogy fck, fck, FCK.

kapros túrós

hozzávalók

tészta
30 dkg liszt
12 dkg zsír
3 ek cukor
2 g élesztő
0.5 kk só
cc. 3 ek tejföl
túrós réteg
75 dkg túró
csipet só
5 dkg vaj
3 tojás
2 ek búzadara
2 ek liszt
kapor
és még
tejföl a tetejére

know-how

a túrót a liszttel és a búzadarával, csipet sóval plusz a 2.5 (!! fontos !! a maradék fél sárgája a végén a tetejére kell) tojássárgájával összekevertem. (menet közben eszembe jutott, hogy Balázs direkt sós kapros túrósat kért - mondjuk nekem se nagyon fér össze a fejemben a cukor és a kapor -, úgyhogy az eredeti receptből a cukrot egy az egyben kihagytam.).
a 3 tojásfehérjét kemény habbá vertem és óvatosan beleforgattam a túróba - ezzel kész volt a túrós rész.
a lisztből, zsírból, cukorból, sóból, élesztőből a tejföllel jól gyúrható tésztát csináltam és egy sütőpapíron akkorára nyújtottam, mint a tepsim (20x32-es bonyhádi) - beletettem.
rákentem a túrós tölteléket.
a maradék tojássárgáját kikevertem egy kis tejföllel és rákentem a tetejére.
addig sütöttem, amíg a teteje szépen megbarnult.
langyosan szeletelhető.

a recept egy az egyben Ötvös Zsuzsitól van - mert klasszikusokat nem ír felül az ember (minusz a cukor)

Nem volt terv csak este lett

2022-09-04T19:49:53.147Z

a házépítés egy hónapja erősen megtorpant (többek közt a projektvezetőnk 2 hetes szabadsága miatt, amiről elfelejtett szólni, és ami előtt elfelejtette megrendelni a napelem inverterét, amire már a nyári cirkusz előtt is 2 hónap volt a várakozási idő, ami mostanra már felkúszott fél évre, sőt, az aljzatbetonról is elfelejtett intézkedni, aminél a 4 hét száradás után még van +2 hét felfűtés is), úgyhogy most vannak olyan szabad hétvégék, amikor ki lehet csattogni a piacra szilváért és barackért.
mivel nem bírtam magammal, vettem még melléjük egy adag céklát is, minden különösebb cél nélkül. (meg egy kazal lila bazsalikomot és tárkonyt is, ezeket mondjuk határozottam lilabazsalikom- és tárkonyecet készítési céllal. kíváncsian várom, mikor jutok el a csalamádégyártásig.)
a cél nélküli cékla végül rizottó lett, egyrészt mert nem volt kedvem bonyolultabb dolognak nekiállni, másrészt egész nap olyan idő volt, ami elbírta a rizottót.
a bécsi palacsintát is elbírta, sajnálatos mód, ami semmennyire nem hiányzott a rizottó után, de nem tudtam egy istennek se elfelejteni egy csodálatos instagram-fotográfiát ezekről a hülye palacsintákról. (azon viszont, hogy vk a street kitchenről ctrC-ctrV-vel átemel egy komplett receptet és nem írja oda, hogy honnan a cucc, tényleg csak értetlenül ingatom a fejem - a képe ettől még nem lesz rosszabb, csak én nem szívesen scrollozgatok az ilyen cuki háziasszonyok oldalán.)

céklás rizottó fetával

hozzávalók

1 nagyobb fej vöröshagyma, apróra vágva
30 dkg cékla (4 kisebb gumó volt), julienne-re reszelve
3 gerezd fokhagyma
1 dl száraz fehérbor
1 l alaplé
40 dkg rizottórizs (ez 4-5 nagyon emberes adag, de nem akartam tovább pakolászni a már felbontott rizst - pakolászóknak: 20 dkg)
5 dkg parmezán
3-4 levél szárított zsálya
1.5 tk só (bár ez függ az alaplétől is)
feta a tálásához

know-how

az apróra vágott hagymát és a lereszelt céklát 10-12 percig dinszteltem együtt, a végén ment bele a fokhagyma és a szárított zsálya.
hozzáöntöttem a rizst, átkavartam, aztán jött a bort - megvártam, hogy a rizs magába szedje, aztán elkezdtem az alaplevet adagolni, merőkanalanként: akkor ment hozzá a következő kanál, amikor az előzőt már felszívta a rizs. ami egyébként aktív kevergetést igényel, de úgy negyed óra alatt hozzákanalazgattam az összes folyadékot - ennyi idő alatt a rizs al dente lett.
ráreszeltem a parmezánt, összekevertem, kiporcióztam és megszórtam a fetával (meg a csírával, a kép kedvéért).
az ebéd végén még azt hittem, hogy a megmaradt rettentő adagból holnap arancini lesz - aztán kilátogattunk egy aktuális sörfesztiválra és magunkba borítottunk 2-3 teljesen nevetséges árú sört, ami után már egyáltalán nem tűnt olyan rettenetesen soknak az arancininek szánt maradék.

forrás

fehér

2022-08-05T14:34:57.249Z

Balázs annyira hitelesen adta elő a hálószobából előrontva a most-aztán-tényleg-mindennek-vége produkcióját (egy ukrán csempeanyaggyár lebombázását követően), hogy simán bevettem és elszáguldottam vele zárás előtt másfél órával a legközelebbi Praktikerbe, hátha sikerülne megvenni az utolsó pár doboz csempét a végítélet előtt.
még azon se akadtam fenn (akkor), hogy az utolsó pár doboz csempe történetesen fehér volt (és nem is ez volt az egyetlen olyan paramétere, amiben különbözött a cirka 8 hónap és 476 csempebolt bejárása után szintetizálódó elképzelésemben a fürdőszoba kinézetét illetően).
(...)
aztán egy héttel később még mindig volt csempe mindenhol.
sőt, két héttel később is.
többek közt nálunk. 17 doboz. FEHÉR.

ennek okán volt egy fél órás ordibálás (bár újabban ennek már csekély hírértéke van felénk), aminek a végén Balázs - ismét erősen drámaian - odavágta, hogy "szarok a 100E Ft-ra, olyan csempét veszel, amilyet akarsz. de mire jön a burkoló, ott legyen minden a házban."
jesssz.

a csempe lett az évem szitokszva, egyébként, és csak kicsit tette jobbá a helyzetet, hogy csempeboltilag a 13. kerület valószínűleg sokszorosan teljesít az országos átlag felett, úgyhogy ha éppen nem a bejárati ajtó színe miatt rohangáltam, akkor bármerre indultam itthonról, 500 méteren belül találtam egy csempelerakatot. úgyhogy pár hónap alatt az összes létező olasz, spanyol (és lengyel, de róluk minden olasz és spanyol csempét áruló boltban letiltottak) gyártó összes szürke/beige csempéjét felismertem, képben voltam minden létező rövidítéssel a címkéken, a lerakási módokkal és más ilyesféle hasznosságokkal.

csak azt nem tudtam még fél év után se, hogy mégis hogy fog kinézni a fürdőszoba.
aztán egy szép nyári napon hirtelen úgy döntöttem, hogy a büdös életben nem akarok többet csempeboltba menni, hazajöttem és megmondtam Balázsnak, hogy az a csempe lesz, aminek a képét januárban kb. elsőként átküldtem neki az Ekko Fattoból.

erre az Ekko Fatto két nap múlva teljesen kiégett.

na, és akkor a golyók, mert erről van kép. meg fehérek is. részben.

Bounty-golyók

hozzávalók

13 dkg kókuszreszelék (finomra darálva)
2 dkg kókuszzsír
6 dkg kókuszkrém
2 tk 4:1 édesítőszer (vagy 2 ek méz vagy cukor)
a bevonáshoz
8 dkg étcsoki

know-how

a csoki kivételével minden hozzávalót összegyúrtam - ezekkel a mennyiségekkel nekem nem állt össze tömör, jól formázható masszává, úgyhogy tettem még hozzá kevés kókuszzsírt és kókuszkrémet.
az immáron jól formázható masszából 10 g-os golyókat formáztam (a mérőkanálszettem teáskanalába pont ennyi fért) - tök pepecs munka és egy idő után már nem is tartottam olyan remek ötletnek Bounty-golyókat gyártani.
a kész golyókat 20 percre hűtőbe tettem - ennyi idő alatt szépen megdermedtek.
a megdermedt golyókat a vízgőz fölött megolvasztott csokiba mártogattam, aztán visszaraktam őket a hűtőbe, hogy rájuk kössön a csoki. elég finom cucc, bár nem egy ízrobbanás (mondjuk, mitől lenne az, ugye) - fél nap állás után egyébként (még) jobbak voltak.
a csokimáz nem dermedt meg mártáskor, hiába voltak a golyók hidegek, ennek megfelelően hozzá is ragadtak a tányérhoz, ezért 1) ételfotós tipp: a fényképezendő példányokat eleve arra a tányérra kell rakni, amin fényképezni szándékszik őket az ember. 2) háziasszony-tipp: vagy arra, amin a vendégei elé fogja tenni.

a receptet egy futásból hazafele jövet talált tavalyi ELLE magazinból szedtem (tanulság: nem kell minden szart felszedni, amit talál az ember)

piros

2022-07-28T14:39:10.544Z

bár a bejárati ajtó, háromszázezermillió pinterestes kép és hogyan válaszd ki a bejárati ajtódat cikk átszkenelése, majd ezt követően elképesztően sok félrekommunikálás és újratervezés után már 3 hete a helyén van (az örömömet azért némileg árnyékolja az a plusz 300E HUF, amivel feljebb ment a nyílászárók költsége az előbb emlegetett tökölődések miatt, bár az ajtó ára mellett ez a tétel igazán eltörpül), tegnap azért kicsit elkezdtem szorongani, amikor elém került egy cikk arról, hogy milyen színű NE legyen a bejárati ajtó - azt ugyan nem tudom, mi lett volna, ha a feng shui vagy bárki más szerint nem jó színt választok, de ez már nem is fog kiderülni. a piros nem szerepelt a listán.

Bergerék egyébként egy bejáratott ablakos céggel dolgoznak, mi viszont ragaszkodtunk a Merantin Kft.hez, akik a sógornőmék ablakait csinálták korábban (plusz elég jó árat is kaptunk tőlük (első körben)) - ebből volt az első jelentősebb fight a Bergerrel, de végül engedtek és lettek szép merantinos ablakaink, amik az árukon kívül semmiben nem különböznek egyébként a Berger-féle ablakoktól: 3 rétegű, műanyag, de kívülről fának tűnő.
ja, műanyag, mert Balázs előzetes tanulmányai során kiderítette, hogy tökéletesen mindegy, fa-e vagy műanyag a tok, akkor meg válasszuk az olcsóbbat, nyilván. és tetessünk bele szellőzőt - mivel maga a ház egy nagyon-nagyon jól szigetelt darab lesz, must have volt a központi szellőzőrendszer telepítése, aminél alapkövetelményünk volt, hogy egyszerű legyen. jó, igazából ez Balázs alapkövetelménye volt, így lett befutó az Aereco cucca, aminek a működését nem áram, hanem a levegő páratartalma szabályozza - ennyit tudtam szintetizálni B. működési elvről tartott akadémiai székfoglalóiból, amiket volt szerencsém párszor meghallgatni néhány óra időtartamban - bár egy idő után rájöttem, hogy Balázs magával beszélget és nem igazán igényli, hogy megpróbáljak úgy tenni, mint aki figyel és ért.
a tervezési fázis egy pontján aztán bekapcsolódott János, a Berger szuperzseniális gépészmérnöke és onnantól már kettőjüket hallgathattam végtelenített órákon át az épületgépészet csodálatos világáról eszmét cserélni. ezért amikor végre eljutottak a villamos kiállások kijelöléséhez, úgy 4 óra egyéb nagyon fontos dolog átbeszélése után, én már mindenre azt mondtam, hogy jó lesz, igen, haladjunk.
így történhetett, hogy fél évvel később döbbenten álltam a leendő konyhám közepén, hogy a sütő csatlakozója mégis mi a szart keres 1.5 m magasságban. "mittudomén, drága, te is leokéztad a tervet."

ezt a posztot az ajtónak szántam, egyébként, hogy legyen már mégis valami átkötés a salátára: mondjuk, hogy ej, de szép színesek, de még az eszembe jutott zárásként, hogy úgy a tizedik merantinos ajtó-körnél, ahol újra nyilatkoznom kellett a marásszélességről, üvegfajtáról, kilincsről, osztásszámról meg mit tudom én még miről, már annyira elegem volt az akkor még nem is létező ajtóból, amit ráadásul látványterv nélkül, vonalas rajz alapján kellett leokéznom, hogy leginkább 2 100-as szögre meg egy pokrócra tudtam csak gondolni. - aztán kész lett és rögtön megszerettem.

ui. említtessék meg Gábor projektvezetőnk is ezen a ponton - nem mondom, hogy áldassék a neve, mert annál azért több csörténk van vele, de a színes bejárati ajtó ideáját ő hozta fel az első igénypontosításon és ezért mindig hálás leszek neki.

ropogós saláta mogyorószósszal

hozzávalók

a szószhoz
6.5 dkg darabos mogyoróvaj
2 ek rizsecet
2 ek citromlé
3 ek semleges ízű olaj (én most szezámot használtam, ami tökéletesen leuralta az egész szószt, úgyhogy a semlegesség fontos kitétel)
1 ek szójaszósz
2 (kis) ek méz
1 gerezd fokhagyma,finomra aprítva
1 dkg gyömbér, reszelve
chilipehely ízlés szerint (kell, hogy kicsit csípjen)
a salátához
1/2 (kis) fej lilakáposzta (a színe miatt nagyon kell bele)
2 nagyobb répa, juliennre vágva/reszelve
1/2 uborka, juliennre vágva
2 szál zöldhagyma (a zöldje is ment bele)
1 TV paprika (kaliforniai kellett volna, de most a TV-nek van szezonja és normális ára)
1 szál szárzeller, felkarikázva
1 marék főtt kukorica, de csak mert volt épp megfőzve
8-10 mentalevél - eredetileg csak a fénykép miatt tettem rá, de aztán kiderült, hogy nagyon kell bele
1 kis marék kesudió (mogyorót konyhai célra nem tartok itthon, mert Balázs úgyis megtalálná és akkor 4 perc múlva már megint nem lenne mogyoróm)

know-how

a káposztát felmetéltem szép vékonyra, besóztam és hagytam állni, amíg elmentem a boltba a többi hozzávalóért (azt hittem, a 34 fok már viselhető a múlt heti 39 után. tévedtem.).
miután sikerült kihevernem azt az 1200 métert a boltig és vissza, a káposztát átmostam és kinyomkodtam, a saláta összes többi hozzávalóját feldaraboltam.
a mogyorószósz összetevőit homogénre kevertem és felhúztam egy kis vízzel, hogy sűrűn folyós legyen. (ez a mennyiségű szósz nagyjából a saláta 70%-ra lesz elég.)
a salátát tányérra szedtem, ment rá egy kis szósz, némi durvára vágott kesu (és mellé még pár cevap - véletlenül lett ilyen internacionális ebéd, de tulajdonképp a véleményemet is kifejezheti királyunk legutóbbi megszólalásról.)

forrás

Rome wasn't built in a day

2022-05-23T17:19:05.051Z

reggel szólt a Fb, hogy 9 éve kezdődött az eztettem wordpresses világhódítása, én meg azt gondoltam, hogy összekapom magam és írok vm csacskaságot a netlifyra költöztetett tökúj eztettemre. "statikus motor az új menőség", bármit jelentsen is ez - minden esetre a kedvenc programozóm egészen sokáig elszórakoztatta magát a fejlesztéssel.
amit én látok: az adminfelület sokkal bézikebb, de a képeket végre nem kell a flickrre töltögetni (ahol amúgy már nem is volt tárhelyem), ill. a desktop nézet tök gáz, de állítólag ma már mindenki telefonon néz mindent, ahol viszont nem olyan rossz.

szóval ez az eztettem új gúnyája.
az új gúnya tiszteletére körbefényképezgettem egy fél tepsi makói rongyos kiflit, amit direkt ezért nem engedtem megenni 2 nappal ezelőtt. (a 2 nap a képeken nem látszik, de az élvezeti értéküknek a legkevésbé se tett jót a rohanó idő.)

és még az is van, hogy nagy unalmunkban nekiugrottunk egy elég jó kis projektnek, ami egyrészt záros határidőn belül le fogja minden számlánkat üríteni, másrészt már legalább kétszer válás szélére sodorta az egyébként végtelenül harmonikus (jó, nagyrészt végtelenül harmonikus) házasságunkat, harmadrészt emiatt nincs az eztettemen lóf@sz aktivitás se már fél éve (meg az új munkám miatt, ja. van itt minden) - na, de majd a következőkben lesz: nyitok egy #eztépítettük alfejezetet az eztettemen és megírom, hogy elméletben már simán lerakok egy vízelvezető folyókát, mindent tudok a perem nélküli budikról, a padlófűtéshez megengedett maximális padlóvastagságról és más hasonló, nagyon-nagyon izgalmas témákról.

makói rongyos kifli

hozzávalók

37.5 dkg liszt
1 zacskó dr Oetker expressz élesztő
2/3 tojás (kidekáztam, no kidding - a maradék jó lesz a végén lekenni a kifliket)
1.5 tk só
7.5 dkg joghurt
1.5 dl tej
1.5 dl étolaj
a kenéshez
6-7 dkg kacsazsír
2 gerezd fokhagyma

know-how

a tészta hozzávalóit a keverőtálba szórtam és a gép dagsztókarjával 10-12 perc alatt szép fényes, edény falától elváló tésztát dagasztottam.
lefedve duplájára kelesztettem.
a megkelt tésztát 5 egyforma darabra vágtam, gömbölyítettem és konyharuhával letakarva 15 percig állni hagytam.
a pihenő alatt 2 gerezd fokhagymát lereszeltem és belekevertem a kacsazsírba.
a pihenőidő leteltével mind az 5 gombócot egyforma körlappá nyújtottam (egészen vékonyra, mert tornyozva lesznek).
az egyik körlapot megkentem a zsír negyedével, ráfektettem a következő lapot, zsír, lap, zsír - a tetejére kerülő körlapra már nem kell zsír.
a zsír olvadni fog pillanatok alatt, tökmindegy milyen villámtempóban dolgozik az ember. mivel olvad, a toronyból mindenhonnan folyni fog, úgyhogy a kész tornyot valahogy ráhúztam egy tányérra és vagy 15 percre betettem a mélyhűtőbe (ez ugyan lényegesen nem változtatott a zsír halmazállapotán, de már haladni akartam).
a küldetés: a 12 mp-ig még nagyjából kezelhető tornyot meg kellett próbálni fél centi vastaggá nyújtani, úgy, hogy megőrizze körségét. na, hát tessenek próbálkozni.
végül megugrottam a feladatot, az elvékonyított kört 16 fele osztottam, a háromszögeket a csúcsuk felé haladva feltekertem, tepsibe pakolgattam őket nem túl közel egymáshoz, lekentem a maradék tojással a tetejüket, megszórtam fekete hagymamaggal és 50 fokos sütőben nyugton hagytam a kifliket 15 percig, aztán 175 fokon szépen megsültek.
melegen, langyos szuperzseniál, 2 naposan már nem.

forrás: Limara péksége - házi pékek alapkönyve

shit happens

2021-12-30T09:49:33.000Z

PROLÓGUS

Balázs, mint az eztettem felelős szöveggondozója, ízekre szedte az alábbi 4 mondatot, úgyhogy elöljáróban ide kell írnom, hogy a DL-féle recept egyáltalán nem működött, a drámai jelzőt ki lehet cserélni nyugodtan a szar-ra, ezért nem is linkeltem a receptet. a képen egy működő recept eredménye látható. - mihez kezdenék nélküled, ó, Balázs?!

TÁRGYALÁS

nem annyira sikerült rátekerednem az idén a karácsonyra, úgyhogy nagyjából ez lett volna az egyetlen karácsonyi süti az idén, de végül ez se lett, mert egy héttel karácsony előtt elfogyott.

EPILÓGUS

(de legalább elővettem miatta a fényképezőgépet és elég gyorsan rájöttem, hogy azért 2-3 havi kihagyásokkal azért nem megy olyan gördülékenyen A Tökéletes Kompozíció összerakása, úgyhogy egy darabig nézelődtem az internetben, mások hogy fényképezik le ezt a kekszet (mindenki pont ugyanúgy - inspirálódás vége), de legalább megtaláltam David Leibovitz ultimate baci de damajat - és meg is sütöttem.
az eztettem 10 éves fennállása alatt ilyen drámai eredményt még nem vettem ki a sütőből.
shit happens.)

olasz mogyorós keksz - baci di dama

hozzávalók

24 dkg pirított mogyoró, nem túl durvára darálva (mindent átdúrva SE találtam 12 dkg.nál több mogyorót itthon, úgyhogy a maradék dekákat dióból és mandulából mixeltem)
12.5 dkg liszt
8 dkg cukor
4 ek kukoricakeményítő
nagy csipet só
12 dkg hideg vaj

know-how

a tészta összeállításához a mindenre jó késes aprítómat használtam.
a száraz hozzávalókat összekevertem.
belekockáztam a hideg vajat és addig pörgettem a gépet, amíg a tészta össze nem állt (nagyon gyorsan ment).
a kész tésztát a mérőkanál-szettem teáskanál méretű kanalával kiporcióztam, gombócoltam, tepsibe rakosgattam, kicsit meglapogattam a tetejüket és kitettem hűlni őket az erkélyre 1 órára.
aztán 170 fokon megsütöttem és hagytam teljesen kihűlni (FONTOS! amúgy szétesik).
a kihűlt darabokat csokikrémmel kell összeragasztgatni: véletlenül volt is még egy fél üveg, amit Balázs nem talált meg. kevertem még bele egy kis szilvalekvárt (mert abból is volt egy fél üveg egyrészt, másrészt meg a csodás kézműves csokikrém annyira nem volt jó ízű, mint amennyi végtelen pénzt fizettem érte valami vásárban hirtelen felindulásból).
és akkor az összeragasztgatott kekszek innentől evésre készek - állítólag egy hétig tárolhatók, de 3 nappal később már eléggé bepuhultak a tölteléktől.

forrás

Délelőtt a tizedik hatványon

2021-09-20T19:34:34.000Z

ezt mindenkinek, akivel együtt ért a vasárnapi napfelkelte a meglehetősen erős dramaturgiájú esténk után.

plusz annak, aki szereti.

és magamnak is, már végre: nyár közepe óta ez a kedvenc 30 perces ebédem, de eddig nem lett fénykép belőle - most is csak azért, mert annyira dög unalmas munkának kellett volna nekiállnom, hogy az egy ilyen hétfőn egyszerűen nem ment.

paradicsomos vöröslencse főzelék

hozzávalók

1.5 fej vöröshagyma, kockázva
2 gerezd fokhagyma
0.5 tk pirospaprika
1 szem paradicsom, felkockázva
2 nagy ek sűrített paradicsom
1-1.5 ek friss menta, finomra aprítva
20 dkg vöröslencse
5 dkg bulgur
1 l zöldség alaplé
0.5 citrom leve
fejenként 1 főtt tojás (opcionális)

know-how

a finomra vágott vöröshagymát üvegesre dinszteltem, hozzáadtam a szintén felaprított fokhagymát, kavartam rajta egyet és megszórtam a pirospaprikával - 2-3 keverés után ment rá a felkockázott paradicsom és a paradicsompüré.
a lencsét többször átmostam és a bulgurral együtt összekevertem a paradicsomos-hagymás alappal.
felöntöttem az alaplével, fél tk só még ment hozzá és elkezdtem főzni nagy fokozaton.
amikor felforrt, hagytam vagy 10 percig főni, majd közepes fokozaton még 15 percig (ez volt a vöröslencse zacskóján).
kb. félidőben hozzákevertem a mentát is.
25 perc alatt minden megpuhult, aminek meg kellett, a végízen citromlével igazítottunk, mindenki magának, plusz mindenki kapott hozzá egy főtt tojást is.

forrás

pedig mennyire szép kép lett volna

2021-09-07T16:54:21.000Z

Balázs mindent lelkesen megeszik, amit elé teszek - kivéve a koriandert és a gyümölcs-hús párosítást. (meg a mazsolát a salátában.)

és mivel ez a pulled pork saláta nem jöhetett volna létre, ha nem veszünk össze az éjszaka közepén a város másik végén azon, hogy akkor most hagyjuk berohadni a konyhapulton kint hagyott húst vagy sem, és én nem a húsmentésre szavazok és nem biciklizem át a várost majdnem hajnalban* a k hús miatt, úgy gondoltam, hogy megérdemlek egy kazal koriandert és 2 szem őszibarackot, amit promt bele is daraboltam a pulled porkba. (mondjuk, emberünk azóta is a saját lakásában élvezi a nyugalmat, úgyhogy sajnálatos mód nem tudtam elé tenni az elkészült salátát, aztán az első falat után nagyon sajnálkozni, hogy koriander? milyen koriander? ó, bazz, tényleg, a koriander! tökre elfelejtettem, hogy tettem bele.)

* jó, ez csak műhiszti: az egyik legjobb dolog éjszaka átbiciklizni Budapestet, de akkor is

pulled pork saláta grillezett őszibarackkal

hozzávalók

a pulled pork fűszerezéséhez
70 dkg sertéscomb
1/2 ek édes füstölt paprika
1/2 ek mustármag, összetörve
1/2 ek száritott kakukkfű
1/2 ek édesköménymag, összetörve
1/2 ek feketebors, összetörve
1/2 ek fokhagyampor (ilyet nem tartok és nem tettem bele végül frisset se)
1 ek só
1 ek barnacukor
és még a pulled porkhoz
3.5-4 dl láger (most épp Soproni hoplager)
5 dkg méz
1 doboz paradicsomkonzerv
a salátához
1 doboz feketebab
1 csokor koriander
2 marék ruccola
2 szem őszibarack, grillezve, felcikkezve
2-3 ek lágyabb ecet (nálam tök stilusosan malt vinegar, az eredeti receptben rizsecet)
vm csipős szósz
1 dl joghurt
tortillalapok vagy tacohéjak

know-how

a hús bedörzsölésére szánt fűszereket mozsárban összetörtem, összekevertem és az összeset a húsba dörzsöltem - ezt el lehet végezni este, aztán állni hagyni a húst éjszakára (ideális esetben lefóliázva a hűtőben).
másnap a paradicsomkonzervet és a sört összeöntöttem a bonyhádiban (bármilyen magas falú sütőedényben), kicsit megsóztam/borsoztam és erre a mixre raktam rá a húst - - - alufóliával lefedve 150 fok, légkeverésen 4 órán át sütöttem, félidőben ránéztem és megfordítottam a húst.
amikor késznek éreztem (beleszúrtam egy villát, a hús meg egyszerűen szétesett), 20 percig pihentettem, aztán két villával szétszálaztam és összeforgattam a besűrűsödött szósszal. (én még öntöttem hozzá egy kis sört, mert túl száraznak éreztem.)
első nap ez így magában, savanyú uborkával, hamburgerbucival remekpompás - de mivel maradt még úgy 60 dkg belőle másnapra is, kellett valamit kezdenem vele.
20 dkg másnapos pulled porkot megmelegítettem, majd összekevertem egy doboz lecsöpögtetett fekete babbal, a malátaecettel és a csípős szósszal.
a felaprított koriandert és a ruccolát összekevertem, rákupacoltam a babos húst, erre ment a grillezett őszibarack. az egészet meglocsoltam a joghurttal. felcsíkozott tortillalapot tettem mellé. (a fénykép kedvéért ugyanezt tacohéjba tettem.)
sose gondoltam volna, hogy a grillezett barack ennyire k jól működik együtt a pulled porkkal - de eztán csak így akarnám enni.
(és még mindig van egy halom hús, amiből ki kell találnom valamit.)

forrás: The Hairy Bikers' - Meat feasts (többedjére csináltam meg ezt a pulled porkot, nekem ez a kedvenc verzióm)

ha nem, hát nem

2021-08-13T07:14:25.000Z

a látszat ellenére kimondottan nagyot megyek az idén nyáron konyhailag, több olyan hét is volt, amit végigfőztem. hol kedvem van, hol receptem, hol egy podcast, amit meg akarok hallgatni, hol meg csak szükségem van arra, hogy fél órán át szabályos kockákra vágjak egy-két uborkát, puszta léleknyugtatásból. aztán ha már lenyugodott, aminek le kellett, igazán nem akarnám újra felb@aszni az újrahúzott gépemen levő darktable-lel, amit sikerült úgy update-elni, amíg én boldog tudatlanságban a régi verziót használtam, hogy többször falhoz akartam vágni a gépemet, amíg próbáltam a használt funkciókat megtalálni az új rendszerben - summa: a nyers képeket Balázs régi gépén pimpelem (aminek tök más a színképe, mint az enyémnek), aztán a kész képeket áttolom az enyémre ~~és agyfaszt kapok, hogy nem egyformák a színek~~. még ez után a Flickr közli, hogy már csak egy képet tudok feltölteni, úgyhogy minden egyes alkalommal át kell scanelnem 999 képet (pont ennyit), hogy mit lehet kitörölni (a Flickrről, mármint, ami = a blogról törléssel), hogy fel tudjak még kettőt tölteni.

lehetne persze, hogy megtanulom az új darktable-t használni, szerzek egy grafikust, aki megcsinálja végre az új logót az új blogra, hogy ne kelljen a képeket a Flickr-en tárolni, esetleg upgrade-elhetném náluk a fiókomat értelmetlen mennyiségű pénzért, hogy mégis csak ott tartsam a képeket.

ja, lehetne.

de én sose szerettem egyszerűen élni.

csirke orzo

hozzávalók

50 dkg csirkemell
friss oregánó (kellett volna, de olyat nem tartok per pillanat, úgyhogy az aldi fagyasztott olasz fűszerkeverékéből használtam érzésre, de legalább 2-3 ek.lal)
2 gerezd fokhagyma, lereszelve
2 tk füstölt pirospaprika
só, bors
2 ek balzsamecet
25 dkg orzo tészta
1 (sárga) kaliforniai paprika
12 dkg olajbogyó (több színben)
15 dkg feta
a tzatzikihez
1/2 uborka
2-3 ek görög joghurt
1 gerezd fokhagyma, lereszelve
só
a paradicsomsalátához
két nagy marék koktélparadicsom
nagyon sok friss bazsalikom (az erkélykertészetbe az idén vm lila minilevelű darabot sikerült beszereznem és kimondottan szeretem, nem olyan kényes picsa ő, mint a normális levélméretű darabok, amik rendszerint 2 hét után egyik pillanatról a másikra elpusztulnak nálam)
2 ek olivaolaj
só

know-how

a csirkét falatnyi darabokra kockáztam, besóztam és minimál olajon körbepirítottam.
megszórtam a pirospaprikával és a darabolt zöldfűszerrel és készre sütöttem. a vége előtt adtam hozzá a fokhagymát és a balzsamecetet - összeforgattam, félretettem.
a paprikát felcsíkoztam, és ugyanabban a serpenyőben 2-3 perc alatt átpirítottam, rászórtam az orzót és felöntöttem 6 dl forrásban levő vízzel. (fél tk sót is tettem bele.) 12 perc alatt nagyjából beszívta a vizet - ennél a pontnál visszatettem bele a megpirított csirkekockákat és hozzászórtam az olajbogyókat is.
addig hagytam még közepes fokozaton, amíg a tészta készre nem főtt (még kb 3-4 perc kellett neki).
a tzatzikihez lereszeltem az uborkát és a fokhagymát, kicsit megsóztam és összekevertem a joghurttal.
a paradicsomokat felkarikáztam, öntöttem rá egy kis olivaolajat, ment rá a bazsalikom, só és ennyi.
a tésztás húst kiporcióztam tányérokra, morzsoltam rá némi fetát, pakoltam rá a paradicsomból is, a tzatzikiből is és lehetett enni. elégedett voltam.

forrás

raktározás

2021-07-29T15:50:24.000Z

az van, hogy 2 hét nagyon durva mindenmegvonás után ~~csodálatosan kockás volt a hasam~~ rá kellett jönnöm, hogy üres szénhidrátraktárral inkább poroszkálás az, amit futásnak hívok magamban. úgyhogy ma az egyik ovimban betoltam egy adag káposztástésztát (ez a só nélküli gyereketetés azért erősen redukálja az élvezeti értéket, de a szénhidrátért mindent), aztán a biciklin hazafele kitaláltam, hogy egy tányér tészta kizárt, hogy televágja a szénhidrátraktáramat, a nélkül meg mi a sz@r lesz a szombat esti félmaratonnal (jó, váltóban, ami hát elég tragikus, én is érzem, de akkor is*) -> kellett még valami süti.

* É: láttad már az útvonaltervet?
B: gondolom a rakpart.
É: és onnan nekem FEL a várba.
B: [abbahagyhatatlan röhögés]
É: vájjámá', most nézem, hogy neked is.
B: [mégis abbahagyható a röhögés] miaf@sz?

citromos, túrós keksz

hozzávalók

25 dkg túró
12.5 dkg vaj
19 dkg liszt (tk volt 10 dkg belőle)
1/2 tk sütőpor
1 citrom héja
1/2 citrom leve
7 ek barnacukor (cc. 6 dkg)

know-how

a vajat és a túrót kikevertem (robotgéppel), majd fokozatosan hozzászitáltam a sütőporral összekevert lisztet és hagytam, hogy a gép tésztát gyúrjon belőle.
a kész tésztát folpackba csomagoltam és éjjelre betettem a hűtőbe (egy óra is elég lett volna, ha lett volna kedvem éjjel 11kor nekiállni tésztát nyújtani - de az Omerta valahogy sokkal nagyobb húzóerő volt.).
másnap reggel lisztezett nyújtódeszkán 4 mm-esre nyújtottam és 7 cm átmérőjű korongokat szaggattam belőle pogácsaszaggatóval (20 perc szobahőmérséklet és a nyújtódeszkáról beledolgozott liszt jót tett az állagának, bár addig se volt különösebb probléma vele).
a korongok tetejét áthúztam a citromlével, majd a citromleves oldallal lefele belemártottam őket a reszelt citromhéjjal összemixelt kristálycukorba (ami nálam barna volt) - a korongot ezután félbehajtottam, a felet is áthúztam citromlével, belenyomtam a cukorba és újra félbehajtottam.
az így elkészült batyukat 175 fokos sütőben 15-17 perc alatt aranybarnára sütöttem.
langyosan finomabb volt, de tkp hidegen is teljesen rendben van.
a citromhéj helyett a fahéj, kardamom, vaníliáscukor, csokireszelék, mazsola is játszhat.

forrás

na, örömmel látom, hogy volt már más formájú, de ugyanilyen tésztájú sütike errefele - jó, ezek ricottával készültek.

Voltak itt szép idők az álmaidban

2021-07-18T17:46:03.000Z

elmentem HS7 koncertre, felidézendő a nyíregyházi éveimet - de közben rájöttem, hogy életemben nem voltam HS7 koncerten. (amúgy igazán remek kis este volt: majdnem sajnálni is kezdtem, hogy már feloszlottak, de aki 5 évvel a búcsúkoncertje után a Bp.Parkban * ** *** újfent zenél, annál sose lehet tudni. (csak azt, hogy Orfűn augusztusban újra búcsúzik. éljenek a Nagy Visszatérők.)

* a BpParkban már nem 490-ért mérnek rozét a rozéfröccsbe (40%-kot emeltek 2017 óta, btw), de mivel aznap este nem volt szénsavas víz a pultban (!), ez tkp. mindegy is volt. egyébként tonik volt, bár nem derült ki, hogy az amúgy tök kis cuki pultoslány ezt most komolyan gondolja-e, esetleg 16 évesnek látszunk, akiknek tonikkal is oké a rozé (?). (bepróbálkozott még a szénsavmentes vízzel is 590-ért, és nagyon nagy meglepetésre nem én voltam az első a kis csapatból, aki ezen felröhögött.)

** repohár nincs.
újra nem töltik a korábbit.
covid van.
fenntarthatóság nincs.

*** egy ismerősöm azt mondta, h én mindig elégedetlenkedek: akkor most kivételesen nem. van iható sör! (nem felebaráti jóságból a kisüzem felé, ofkorsz - egyszerűen rendeletmódosítás volt a szeszpiacon, de ez most mindegy is) a Fehér Nyúltól egy evidens, meg egy kevésbé evidens tétel, de van és nekem ennyi is elég a jólérzéshez. (hát még ha nem 5 deciket mérnének egy sour IPA-ból... ja, tényleg mindig elégedetlenkedek.)

és akkor most egy, az estéhez sehogy nem kapcsolódó turmixolt leves, amiből minden évben fényképezek egyet ha megvan a 35 fok - Perének üzenem, hogy én se értem, miért nem csinálok ilyet sokkal gyakrabban. (ez és ez és ez meg szintén turmixolt leves és a leírás szerint mindegyiknél 35 fok volt.)

uborka gazpacho

hozzávalók

1 normál méretű uborka
2 TV paprika
1 gerezd fokhagyma
jelentős mennyiségű menta
5 dkg kenyér (3 szelet kovászos ciabatta volt)
0.5 dl olivaolaj
0.3 dl vörösborecet
só, bors

know-how

az uborkát, a paprikát és a kenyeret nagyjából felkockáztam, a mentát és a fokhagymát durvára vágtam, mindent összekevertem egy fedeles műanyag dobozban, meglocsoltam az olajjal és a borecettel, befedtem és szobahőmérsékleten hagytam összeérni az ízeket 3-4 órán át. (hűtőben egész éjszakára is bent lehet hagyni.)
közben összeraktam egy üveg zöldbabot fermentálódni, mert egyrészt olvastam tegnap egy fermentálós cikket a telexen, másrészt meg volt zöldbabom a hűtőben.
és még egy bébicéklás-fetás tartot is csináltam (ez mondjuk nagyon pöszmögős volt, és így, hogy egy hete 0 szénhidrátbevitelt tartok, egy akkora szeletet bírtam végül lenyomni belőle, hogy ezért teljesen felesleges volt másfél órát pöcsölni vele. plusz ki eszi meg a többit, ugye.)
a gazpachohoz megfőztem 2-3 marék zöldborsót (a végén hideg vízbe szedtem, a színe miatt - nehezen engedem el ezeket a kajafotós kis hülyeségeket, pedig ma már többedjére úgy felidegesített az új darktable, hogy tök komolyan azt gondoltam, h van egy 50-es meg egy 100-as fix canon objektívem, az árban megegyezünk.) és vékonyra szeltem 2 fej retket.
az érési idő végén botmixerrel pürésítettem a zöldségalapot (ha túl sűrű - az lesz - vízzel simán fel lehet húzni).
a borsót és a retket tálaláskor szórtam rá.

forrás

legjobb verzió

2021-07-13T12:10:16.000Z

épp a~~z élet~~ nyár közepi mélyrepülésemet töltöm, amibe egy állásinterjú pont annyira hiányzik, mint a 38 fok, de ha már így alakult, összeraktam magam és a legérdeklődőbb fejemmel leültem egy zoom-meetingre.

végig erősen koncentráltam, hogy ki ne zökkenjek a derűs arckifejezésből, amíg a fejvadász nő az álom munkavállalóról beszélt, aki sziporkázóan intelligens, kiváló problémamegoldó és rendkívül impulzív, aztán hirtelen egy "gratulálok, Éva, az utóbbi időszak legjobb tesztjét írta." mondattal ~~kizökkentett a koncentrációból~~ lekeverte a tesztjeim kiértékelését és át is tértünk a gyerekeimre.

- ketten vannak? látom a képet a háttérben a polcon.
- az John Malkovich.

ide most egy nagyon csinos cukkini lasagnet képzeltem el Donna Haytől, de úgy lehúzták a receptet a kommentelők, hogy inkább csináltam egy lencsés egytálat a hirtelen beálló 25 fokban.

cukkinis lencseragu

hozzávalók

12.5 dkg zöld lencse
1 nagyobb cukkini, felkockázva
1 doboz paradicsomkonzerv
1 fej vöröshagyma, apróra kockázva
2 gerezd fokahagyma
1 kis marék fekete olajbogyó
oregánó, kakukkfű, bazsalikom - ízlés szerint
2 ek vörösborecet
só, bors
25 dkg friss tészta (vagy száraz)
reszelt sajt (pecorino, jó esetben, kevésbé jóban: bármi)

know-how

a hagymát egészen puhára dinszteltem. a processz legvégén hozzáadtam a fokhagymát, kavartam rajta néhányat, aztán hozzáadtam a paradicsomkonzervet + egy konzerves doboznyi vizet: felforraltam.
a felforralt paradicsomhoz ment az átmosott lencse. megsóztam és alacsony hőfokon, lefedve 15 percig főztem.
15 percnél adtam hozzá a felkockázott cukkinit, a fűszereket és az olajbogyót és továbbra is lefedve főztem még 15 percet.
a lencsém zacskója szerint a főzési idő 30 perc - és kb ennyi idő alatt tényleg meg is főtt. hagytam még a végén 5 percig fedő nélkül is főni, hogy szépen besűrűsödjön. a borecetet a legvégén adtam hozzá.
közben megfőztem a tésztát.
a reszelt sajt tálaláskor került rá.

forrás

sokidegbántalom

2021-06-10T07:34:58.000Z

miután minden igazán durvát kizárt a doktorlány a neurológián, jobb híján javasolta, hogy legyen 2 hónapig Milgamma.

amíg vártam a gyógyszertárban, megnéztem, hogy mit is írt fel pontosan (tanulva az egy héttel korábbi receptfelírásából, ahol az egyik gyógyszert ki se bontottam, a másikból meg 3 szem fogyott, amikor leállította...). átfutottam a betegtájékoztatót és éppen azt próbáltam értelmezni, hogy az "Alkohollal együttesen alkalmazva nő a szervezet B₆ vitamin igénye" résszel vajon mit akart jelezni a szerző egy olyan készítménynél, ami a napi szükséges B₆ adagnak a 34-szeresét tartalmazza, amikor sorra kerültem; úgyhogy megkérdeztem a gyógyszerésztől, hogy jól értem-e, hogy ez a szer kizárja az alkoholfogyasztást. a fickó, akivel eddig a futásról konzultáltam meg a porcerősítőkről, esetleg a C-vitaminról, rámnézett, látványosan zavarba jött, hadovált valamit a pohár vörösborról esténként meg hogy az milyen jó, én meg nem értettem, hogy mi az isten baja lett hirtelen, de ráhagytam, hadd igyon.

fizettem, hazajöttem és elolvastam a betegtájékoztató maradék részét is:

"A Milgamma N kapszula az alábbiak kezelésére szolgál:
- különböző eredetű idegbántalmak kezelésére,
- alkoholizmus okozta sokidegbántalmak (polineuropátiák) kezelésére."
......

ez meg már megint csak úgy lett.

a születésnapomon volt egy parádés sütőtökös darab, aminek addig halogattam a leírását, hogy elfelejtettem, hogy csináltam, úgyhogy ezt most promt begépeltem.

áfonyás sajttorta

hozzávalók

a krémhez
65 dkg sajtkrém (most: 40 dkg lidl-ös Soft Cheese, 25 dkg mascarpone)
11.5 dkg görög joghurt
12 dkg cukor (5 dkg eritrit volt)
1 zacskó vaníliás cukor
3 egész tojás
2 ek kukoricakeményítő
1 citrom reszelt héja
1 ek citromlé
25 dkg áfonya
a kekszalaphoz
1 csomag Győri zabfalatok
6.5 dkg olvasztott vaj
3-4 ek granola (még karácsonyról volt, el akartam már használni, de ez amúgy nem kell bele)

know-how

a kekszet ledaráltam, összeforgattam az olvasztott vajjal és egy sütőpapírral bélelt 19 cm.es kerek tortaformába nyomkodtam - 180 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütöttem, aztán hagytam kicsit hűlni.
közben a tojásokat lazán felvertem (csak kézzel) a cukorral.
a sajtkrémet, a joghurtot, a keményítőt és a citromhéjat/levet a gépem legalacsonyabb fokozatán összekevertem (nem cél, hogy folyós állaga legyen!), majd fokozatosan hozzáadagoltam a cukros tojást.
az áfonyát a végén forgattam bele egy spatulával.
FONTOS! ha a sütőforma nem hermetikusan zár, a sütőpapírt mindenképp úgy kell belerakni, hogy vagy belülről bélelje ki, vagy ha csak az aljára kerül, akkor jóval (jóval = 6-7 cm) nyúljon túl a formán: sütés közben fog folyni némi olvadt vajas lé a sütiből.
a kész krémet a kihűlt kekszalapra öntöttem és 140 fokos sütőben 60-70 percig sütöttem - itt még nem szilárdult meg teljesen, de bent hagytam a csukott ajtajú sütőben: a maradék hő pont elég volt a tökéletes állaghoz.
ideális esetben hagytam volna a formában teljesen kihűlni (pár óra), de nálam nincs ideális állapot, ha egy csízkékkel ülök szemben, úgyhogy egy óra múlva vágtam belőle egy szeletet. ennél a pontnál azért még nem tökéletes az outfit, de reggelre tényleg az lett --- szóval a sajnálatosan hosszú hűlési idő nem skipelhető, ha igazán szép sajttortát szeretne az ember.

forrás

What A Life

2021-05-25T12:38:46.000Z

amikor reggel az erkélyen üldögélve bekúszott a kávémba az új szomszédok füstölőjének a szaga - reggel. a kávémba. a füstölőszag. -, hirtelen eltört bennem valami. leginkább a megértő attitűd, ami Balázst két hete próbálja nyugtatni, hogy még tök fiatalok, ilyenkor éli az ember azt a korszakát, amikor az esti romantikához úgy kell egy szál füstölő, mint egy alsó polcos bor.

mondom, az esti romantikához.

de 2 hét 0/24-es füstölőszagban pácolódás után egészen határozottan tudtam, hogy nekem semmiképp nem szükségletem már ez. a reggeli kávéhoz pláne.

szóval akár még visszavágás is lehetett volna a leves - ~~a szaga~~ az illata miatt (amit a 25 perces elkészítési idő után úgy 5 órán át próbáltam kiszellőztetni a lakásból), de igazából csak mostanra lett kész a kimchim.

kimchi jjigae

hozzávalók

2 bögre kimchi* (2.5 dl.es mérőpohár volt 1)
3 gerezd fokhagyma, aprítva
25 dkg darált sertéshús (oldalas vagy sertésborda kellett volna, szóval mindenképp valami zsíros része a disznónak, de olyanom nem volt a mélyhűtőben)
18 dkg tofu (ekkora volt a bolti pakk)
6 dl alaplé
1 tk gochujang (koreai chiliszósz fermentál ezzel-azzal, lehet kapni a nagyobb Ázsia-boltokban, de van aki szerint helyettesíthető Srirachával vagy thai chiliszósszal - ha ez segítség)
4 szál zöldhagyma, felkarikázva

know-how

az aprított fokhagymát, darált húst és a falatnyi darabokra vágott kimchit kevés olajon összeforgattam és 5 percig nagy fokozaton dinszteltem.
ezután felöntöttem a 6 dl alaplével, felforraltam, majd közepes fokozaton lefedve hagytam negyed órát főni.
a 15 perc letelte után beletettem a felcsíkozott tofut és hagytam még 5 percet.
a felkarikázott zöldhagymát csak tálaláskor tettem rá.

forrás
* fontos, hogy minél öregebb legyen a kimchi - ha nem magának csinálja az ember, lehet kapni direkt értett kimchit (mukeunji)

legközelebbre:

8 dl alaplé simán mehet rá, úgy talán inkább lesz leves, mint egy híg bolognai
a füstölt tofu tökéletesen elvitte az ízét, legközelebb simát tennék bele
jó lett volna, ha a kimchi készítésekor lapozok egyet a könyvben és nem érzésre sózok, hanem a megadott brutál mennyiséget teszem a kínai kelre - úgy valószínűleg lett volna leve, ami esszenciális összetevője ennek a levesnek

vezetéselmélet

2021-04-20T09:47:19.000Z

egy majdnem hétvégi csütörtökön 15:56-kor kaptam egy napzáró emailt az egyik főnökömtől, kb. arról, hogy a II. sz. Gyermekklinikát II. Sz. Gyermekklinikának írjuk - tény, bár ez egy munkabaleseti jegyzőkönyv fejlécében csekély jelentőséggel bír. mint ahogy az a végtelen sok további f@sság is, ami miatt az elmúlt 15 hónapban egy amazonasnyi erdőt nyomtattam ki.

kikapcsoltam a gépemet, hazajöttem és megmondtam Balázsnak, hogy részemről ennyi volt az egészségügy szolgálata. reggel illedelmesen megköszöntöm a főnöknek, hogy rávilágított a jegyzőkönyv égbekiáltó hiányosságára, aztán átsétáltam egy másik főnökhöz és beadtam a felmondásomat - január óta a 13 emberből 6.-ként.

és azóta igen örülök, hogy a továbbiakban egy 10 perces ügy elintézése 10 perc lesz, nem másfél hónap, nem fog senki leb@szni, ha ledoktorurazok egy prof. doktort a neki írt sablonlevélben, amit amúgy a titkárnője olvas el, nem kell bizonygatnom egy inkompetens hülyének (egy harmadik főnök - tizenhármónkra volt 4), hogy az én nevem alatt futó dokumentumba beleírt mondatából csak az alany és az állítmány hiányzik (meg az értelem), nem kell 3 aláírás miatt 6 iktatott igazgatói levelet írnom és a november végén elkészült kockázatértékelést úgy otthagyni nekik áprilisban, hogy még mindig nincs rajta mindenki aláírása.

a receptnek annyi kapcsolódása van a fentiekhez, hogy a dicstelen elmúlt évben csak hétvégén és ünnepnapokon volt időm főzni + fényképezni, a kiflik pedig március 15-én készültek. (mert valamiért azt hittem, hogy a pozsonyi kifli ilyen nemzeti ünnepes süti - napokig készültem rá, aztán megnéztem egy videót az összerakásáról, amiből kiderült, hogy ez egy mini bejgli és a világon semmi köze március 15-hez.)

pozsonyi kifli

hozzávalók

a tésztához
30 dkg liszt
1.2 dl tej
6 g só
15 g élesztő
2.5 tojássárgája
12 dkg zsiradék (6 dkg vaj + 6 dkg disznózsír)
3 dkg porcukor
a töltelékhez
27 dkg mák, ledarálva
4 dkg méz
10 dkg cukor
6 dkg víz
2 g fahéj
2 g citromhéj
3 dkg kandírozott narancs
6 dkg szilvalekvár

know-how

a töltelékhez a vízből és a cukorból szirupot főztem. (a víz felforrása után 25-ig kell elszámolni a tökéletes sűrűségig. esetleg cukorhőmérő 103 fok.)
a töltelék többi hozzávalóját egy tálba mértem, a kész cukorszirupot ráöntöttem és összekevertem - kitettem hűlni az erkélyre (vagy 2 órára).
a tésztánál először a tejben elkevertem a porcukrot, belemorzsoltam az élesztőt és hozzáadtam a tojássárgáját - összekevertem. (ez nem klasszik kelt tészta, hanem egy omlós gyúrt darab, ezért NEM kell felfuttatni az élesztőt.)
a liszthez hozzáadtam a sót és a zsiradékot (a vajat és a zsírt) és elmorzsoltam, majd hozzáöntöttem a tejes keveréket. kézzel összeállítottam a tésztát: a végére nem túl lágy, jól formázható tésztát kell kapni. ! ! nem szabad túlgyúrni ! !
hideg helyen, letakarva 30 percig pihent a tészta.
30 perc után 35 g-os darabokra metéltem a tésztát, kigömbölyítettem őket (lsd. a videót) és újabb kör pihentetés jött, letakarva.
az újabb pihentetés után a golyókat liszt nélkül vékony oválisra nyújtottam - nem túl bonyolult, pár darab után tök jól rá lehet érezni.
amíg pihent a tészta, a tölteléket is 35 g-os darabokra osztottam és hengereket formáztam belőlük - amíg nem használtam fel őket, kitettem az erkélyre.
a kinyújtott oválisok közepére rápakolgattam a töltelékrudakat, addig formáztam, amíg kiért a tészta széléig, ráhajtottam a tészta egyik szélét, lenyomkodtam, aztán szivarszerűen megsodortam, patkó alakúra hajtottam és tepsibe pakoltam. FONTOS: a hajtás mindenképp alul legyen.
a kész patkókat lekentem egy felvert egész tojással, kietettem a hidegbe addig, amíg megszáradtak - FONTOS: a sütőpapír aljáig le kell kenni.
a megszáradt patkókat újra lekentem a maradék tojással és volt egy újabb kör száradás a hidegben. akkor jó, amikor már nem ragad és szép fényes - itt már látszani kell, hogy elkezd pókhálósodni a máz rajta.
a megszáradt mázú patkók 180 fokon 12-15 perc alatt sültek meg.

időzítés

2021-03-24T15:23:40.000Z

a vasszervezetemről alkotott képnek a kovid elég jól odavágott, úgyhogy az oltás beadatása nem volt kérdés (meg amúgy se), de azért amikor a főnök bejött a munkaidő vége előtt 2 perccel, hogy 5 percem van eldönteni, hogy kell-e az astra zeneca, kicsit elbizonytalanodtam, végül 2-3-4 cset és telefon meggyőzött.

beadták.

kiütött.

úgyhogy hevertem szépen az ágyban, néha felfedezni véltem a mélyvénás trombózis tipikus tüneteit magamon lábzsibbadás, fejfájás, elhomályosuló látás formájában (csak ennyit jegyeztem meg a listából), közben olvasgattam csöndben, hogy a német GDP-t aktívan építő házastársamat ne zavarjam meg a létemmel, amikor ugyanezen személy megjelent ~~egy bögre teával~~ az ágy mellett és megérdeklődte, hogy ~~vagyok~~ azt a medvehagymát, amit ő nagy gondossággal gyűjtögetett, majd feldarabolt a tartósításhoz, mégis mikor fogom lefényképezni.

hát most. mikor máskor.

medvehagyma-tartósítás

hozzávalók

35 dkg medvehagyma
2 dkg só
kb. 1 dl olaj

know-how

a jól megmosott medvehagymát felmetélTÜK (a házastársammal), besóztam és az olajon megdinszteltem - nem pürésre, de ez látszik a képen.
a készterméket belenyomkodtam az előzetesen kiforrázott befőttesüvegekbe, rájuk csavartam a kupakot, beleállítottam őket annyi hideg vizbe, ami majdnem ellepte az üvegeket és 20 percig forraltam. aztán hagytam a vízben kihűlni őket.
reményeim szerint így nem szabadítom rá a botulizmust a kis családra, ill. nem fog berohadni az egész produktum 1 hét alatt, ha már ennyit molyoltunk vele.
a beüvegezett medvehagyma a továbbiakban tökéletesen alkalmas medvehagymás pogácsa készítésére. vagy pesztónak. vagy levesnek. ezeket csinálja mindenki belőle, nem?

hasznos infók a medvehagymáról az Erdőkóstoló blogon.

karanténkompatibilitás*

2021-02-18T16:41:03.000Z

már vagy 5 perce kavargattam a GRÍZT, amikor ~~felriadtam~~ rájöttem, hogy a derelyét pirított morzsába szokták beleforgatni. (és még ezt is lehetett súlyosbítani egy ready-to-eat mélyhűtött derelyével. igazán f@sza kis este volt.)

ellensúlyozandó ezt a malőrt, 20 perc alatt csináltam egy rendkívül komplex és összetett párolt gombát bulgurral, mert enni csak kellett valamit. (a munkahelyem nagyon-nagyon-nagyon kevés pozitívumot tud felmutatni, az egyik ezek közül a mély-VIII. kerületi Spár, ahol, egészen megmagyarázhatatlan módon, van dobozos gomba-mix, amit szerintem rajtam kívül senki nem szokott megvenni.)

* a címszó Garaczi Lászlótól jött, a Végre egy kis csönd ből, amit a Katonának írt, direkt streamre - igazán jó, amúgy, nagyon szerettem.

bulgur fűszeres gombával

hozzávalók

15 dkg bulgur
1 fej vöröshagyma, apróra kockázva
50 dkg gomba-mix (csiperke, laska + még 2 másik féle)
2 ek friss kakukkfű
2 ek balzsamecet
1 tk római kömény
5 dkg feta
chilipehely

know-how

a bulgurt felöntöttem 2.5 dl forrásban levő vízzel, sóztam, borsoztam és lefedve 20 percig állni hagytam. (ennyi idő alatt beszívta az összes vizet.)
a hagymát kevés olajon megdinszteltem, hozzáadtam 0.5 ek római köményt, és hagytam még 1 percig sülni, aztán kiszedtem egy kis tányérba.
a feldarabolt gombákat ugyanebben a serpenyőben kevés olajon, megsózva 7-8 percig magas fokozaton, gyakran megkavarva lepirítottam.
a végén hozzáadtam a maradék római köményt és a kakukkfüvet, hagytam még egy percig, ekkor ment rá a balzsamecet - még egy fél percig hagytam összesülni.
a kész gombát és a sült hagymát összekevertem és a bulgurra kanalaztam, morzsoltam rá egy kis fetát, megszórtam chilipehellyel, aprított petrezselyemmel és ennyi.

forrás: Ottolenghi - Simple

erről ennyit

2020-12-20T16:04:29.000Z

tegnap hirtelen felindulásból - egy egész napon átívelő lakástakarítás után - megsütöttük az ajándékkekszeket. rögtön 3 félét, ha már így belejöttünk.

a végére kissé kivoltunk már mind a ketten (a 3. keksz szenesedése után én kicsit jobban), úgyhogy december 19-én 21:54-kor, szokatlanul nagy összhangban, úgy döntöttünk, hogy a karácsonyi sütést akkor ezzel befejeztük, bejglit meg majd veszünk a lidlben.

marcipános keksz

hozzávalók

24.5 dkg liszt
14.5 dkg vaj
só ! ! ! (nagyon kell bele)
11.5 dkg marcipán
1 ek vaníliakivonat (nekem saját vodkában áztatott van, de egyéb vanília is oké bele)
1 tojássárgája
5 dkg cukor

know-how

a szobahőmérsékletű vajat, a marcipánt, a cukrot, a tojássárgáját és a vaníliakivonatot egy nagyon nagy csipet sóval krémesre kevertem (robotgéppel, mármint).
ehhez adagoltam aztán fokozatosan a lisztet, folytatva a keverést.
a tészta szépen összeáll a végére.
a kész tésztát diónyi golyókra osztottuk, kicsit megömbölygettük és a sütipecséttel kilapítottuk lehetőleg egyforma vastagságúra.
a tepsibe ne túl sűrűn kerüljenek, mert kicsit megnőnek.
150 fok, légkeverés, 15 perc - vagy addig, amíg a szélük éppen elkezd barnulni.
a kész kekszeket hagyni kell kihűlni (melegen nagyon morzsálódnak)

forrás

a sütipecsét a dublini Sostreneből van.

(évek óta ez az első karácsony, amit a Sostreneben előzetesen összevásárolt 3 kiló Nagyon Fontos Hangulatfokozó Elem nélkül kell abszolválnom. ettől majdnem annyira kivagyok, mint az elszenesedett mézeskalács miatt.)

Csepel Művek

2020-12-07T13:51:24.000Z

lehetne persze advent 2. vasárnapján, hogy már készül az ember a karácsonyra és pl. összedob egy ilyen nagyon ünnepies gesztenyetekercset, de mindösszesen az történt, hogy valami táplálékot próbáltam kitúrni a mélyhűtőből, közben a kezembe akadt ~~egy feliarat nélküli befóliázott rúd~~ emez gesztenyerolád, amit akkor csináltam, amikor valamikor ősszel még úgy tettünk, mintha lenne normális élet és a Nyitott Gyárak hétvégéjén körbetekeregtük a Csepel Műveket. ahol többek közt a Maróni üzeme is megtalálható. náluk csinált Góg Angéla egy szokásosan szellemes installációt gesztenyés sütikből - a "meggykrémes tekercs 2011 - a Maróni gyár dolgozóinak ajánlása" volt az egyik.

hazajöttünk, megcsináltam, aztán nagyon gyorsan bezabáltuk majdnem az egészet, de az utolsó 10 centis darabot kimenekítettem Balázs közeléből és behajítottam a mélyhűtőbe, hogy majd egyszer, ha lesz fény, idő, ihlet, lefényképezem.

na, ez a csodás konstelláció következett be ma. történetesen éppen advent2-n.

meggykrémes gesztenyetekercs

hozzávalók

a gesztenyetekercshez
30 dkg darált keksz
5 dkg porcukor
3 dkg kakaópor (cukrozatlan)
5 dkg vaj
25 dkg gesztenyemassza (én a 100%-ost használtam)
1.5-2 dl tej
kókuszreszelék a hempergetéshez
a meggykrémhez
30 dkg fagyasztott meggy (vagy meggybefőtt)
5 dkg cukor
2 dl víz (vagy meggylé)
1.5 csomag vaníliás pudingpor

know-how

a gesztenyetekercs hozzávalóit összegyúrtam, és sütőpapíron 40x60 cm-es téglalappá nyújtottam.
a meggyet 1 dl vízzel és a cukorral feltettem főni - amikor felforrt, botmixerrel pürésítettem.
a pudingport a másik dl vízzel összekevertem és hozzáadtam a pürésített meggyhez és közepes fokozaton besűrítettem a krémet.
miután a krém kihűlt, megkentem a kinyújtott gesztenyés lapot vele és a papír segítségével szorosan feltekertem.
a kókuszreszelékbe hempergetés opcionális: el nem rontja, de nélküle is tökéletesen finom.

királynő vagy, de én a király

2020-12-03T18:45:34.000Z

a 7. napján az én karanténomnak nem bírta tovább, ágynak esett.

a napirendünk tulajdonképpen innen csak annyiban változott, hogy a teafőzés/munka/lakásfertőtlenítés/munka/szellőztetés/ebédfőzés/munkába beiktattam még a lázmérést (nem volt neki), az aspirinC ágyba vitelét és az aggódó "nem vagy jobban?" kérdezősködést (nem volt: hol a feje fájt, hol a nyirokcsomóit érezte - komolyan, ámulok, hogy lehet ennyi hülyeséget kitalálni). mind e közben 2 napig szigorú ágynyugalomra ítélte magát, amibe csak 15 film megtekintése fért bele - egy idő után rácsuktam a hálószoba ajtaját, mert a röhögése miatt nem tudtam dolgozni.

aztán ma délután megjött a tesztjének az eredménye - kérdeznem se kellett: ott volt az arcán a döbbenet. hogy mégis hogy lehet negatív a tesztje.

amikor neki fáj a feje. meg érzi a nyirokcsomóit.

nem mertem megnézni, hanyadik zabpelyhes keksz ez a blogon, de pillanatnyilag messze ez a legnagyobb favoritom. 2 hét alatt most sütöttem meg harmadjára.

banános zabkeksz

hozzávalók

2 érett banán
20 dkg zabpehely
3 dkg vaj
2 ek méz
1 csipet só
mazsola, csokidarabok, magvak - opcionális

know-how

a banánokat botmixerrel pürésítettem (nekem így jobban bejött, mint csak villával szétnyomkodva).
a vajat felolvasztottam, hozzáöntöttem a banánpüréhez és belekevertem a mézet is - ezzel a mixszel kevertem össze a zabpelyhet.
a képen levőbe tettem mazsolát, puffasztott amarántot és napraforgómagot is (1-1 ek.nyit mindegyikből).
evőkanálnyi adagokban kiporcióztam a tepsibe, kézzel keksz formára lapogattam őket - 175 fokon cc. 15 perc alatt sültek meg.

újabb ugyanaz

2020-10-17T15:03:47.000Z

mostanában - pontosabban 9 hónapja és 17 napja - az segíti jelentősen a túlélésemet a munkahelyemen, hogy délután 2 körül eszembe jut, ~~hogy már csak 2 óra~~ valami evéssel kapcsolatos*, amihez hazafele megveszem az ezt-azt, fél10-ig elsütögetek, aztán beájulok az ágyba, hogy másnap ki bírjam szedni magam ugyanonnan 6:02-kor. jómunkás élet. (az bazz.)

* az evéssel kapcsolatban újabban valamiért csak 8000 kalóriás cuccok jutnak eszembe. mondjuk, juthatna eszembe a futócipőm is, ha nem is az evéssel kapcsolatban, legalább a tükörképemmel szemben. bár ugyanennyi erővel mondjuk lehetne 18 fok és napsütés is. akkor tuti elmennék futni.

kókuszos csiga

hozzávalók

a tésztához
37.5 dkg liszt (10 dkg világos rozs volt, a többi sima fehér)
1 zacskó dr Oetker expressz élesztő
13 dkg vaj (18 kellett volna, de ennyim volt - ez a nyomor)
3 tojás sárgája
1 szűk ek cukor
csipet só
1 dl tej (kezdésnek)
a töltelékhez
3 tojás fehérje
10 dkg porcukor (22.5 (!!!!!!!!) kellett volna)
15 dkg kókuszreszelék

know-how

a tésztához a lisztet, élesztőt, cukrot összekevertem, hozzáadtam a tojások sárgáját és elkezdtem a robotgép dagasztókarjával összedolgozni, fokozatosan adagolva hozzá a langyos tejet. amikor elfogyott az 1 dl tejem, lassan hozzáöntöttem a felolvasztott vajat is - amikor minden hozzávaló benne volt, a tésztám még sehogy nem nézett ki, úgyhogy evőkanalanként addig adtam hozzá még pluszban tejet, amíg a tészta összeállt rugalmas, edény falától elválóvá. kis liszttel megszórtam és a 20 percig hagytam pihenni (a sütőben 50 fokon) - ennyi idő alatt szépen megkelt.
amíg kelt, a tojások fehérjét kemény habbá vertem, fokozatosan hozzáadtam a porcukrot, aztán a kókuszreszeléket is - lett egy sűrű, krémszerű cucc belőle.
a megkelt tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam egészen nagyra és vékonyra, megkentem a teljes felületet a kókuszos krémmel, a hosszabbik oldalánál kezdve szorosan feltekertem.
a hengert 4 cm széles csigákra vagdostam, vágási felülettel lefele, nem túl sűrűn egy sütőpapíros tepsibe pakolgattam, a továbbra is 50 fokos sütőben hagytam fél órát kelni őket, aztán 175 fok légkeverés (az új sütőm már nem légkever, hanem hőbefúj, ez állítólag jobb, de bénábban hangzik), 17-20 perc.
á.l.l.a.t.

forrás

pálmatex

2020-09-15T11:17:05.000Z

akkor állítottam magam kicsit pianóbbra a monológom közben - ami arról szólt, hogy a konyhapultot kivágom a pics@ba, és hogy fck ~~ikea~~ ~~obi~~ mindenki és hogy mekkora balf@szok vagyunk, hogy nem vagyunk képesek ezt a szart megcsinálni -, amikor Balázs ~~hörögve~~ fél kézzel letépte az állítólag atomerős szilikon ragasztóval felapplikált használhatatlan vízvetőt a konyha csempéjéről - és én komolyan azt hittem, hogy belém fogja állítani.

... nem tette, úgyhogy a túlélés örömére (ha már másra nem lehetett inni) felpattintottunk egy üveg akármit, kidobtuk a 6000ér' vásárolt ikeás vízvetőt, aztán összepakoltunk a táskát és elhúztunk egy hétre itthonról.

(a rápihenésnek és a Praktikernek hála fent van a k vízvető, de így 2 hét szívás után valahogy már nem őszinte a mosoly egyikőnk fején se.)

ez meg az első olyan sütike, ami vállalható lett az - egyébként gyönyörűszép - új sütős kollaborációmban.

túrós pite

hozzávalók

a tésztához
25 dkg liszt (18 fehér, 7 tk rozs)
1/2 cs. sütőpor (7.5 g)
12.5 dkg vaj
8 dkg cukor
1 tojás
1 ek joghurt
a töltelékhez
75 dkg túró
10 dkg cukor
2 ek joghurt
2 csapott ek búzadara
1 csipet só
1/2 citrom héja
1.5 dl tej
3 tojás
1 tk keményítő
1 tk vaníliaesszencia
mazsola (opcionális - legközelebb tuti tennék bele)

know-how

a töltelékhez: a 3 tojás sárgáját 8 dkg cukorral és a keményítővel fehéredésig kavartam.
hozzáöntöttem a tejet és közepes fokozaton pudingot főztem belőle - félretettem hűlni.
a tojásfehérjékből a maradék cukorral és a csipet sóval kemény habot vertem.
a túróba belereszeltem a fél citrom héját, hozzáadtam a búzadarát és a joghurtot (legközelebb a mazsolát is). hozzákevertem a kihűlt pudingot, végül a tojásfehérjék habját óvatosan.
a tészta hozzávalóit összegyúrtam (géppel). a kész tésztát kettévettem, és mind a két darabot lisztezett deszkán a tepsi nagyságára nyújtottam (20 cm x 33 cm-es bonyhádi zománcosban sütöttem, nem vajaztam, nem papíroztam) - az egyik ment az aljára, erre a krém, a másik a tetejére. pár helyen megszurkáltam és 180 fokon elkezdtem sütni. 35-40 perc után 160 fokra tekertem és még sült cc. 20 percet.
kihűlve szépen kockázható.
és hát elég jó.

forrás

note to myself:

a Soudal Fix All szilikonos ragasztóját NEVER EVER
az Obinak a Praktiker az alternatívája (az IKEA még csak véletlenül se)
az Obi lapszabászata leginkább Schrödinger macskájához hasonlatos (a Pillangó u.i egységet legközelebb messzire kerülni kell, a Kökiben viszont csak 6-ig van lapszabászat, nem vágnak íves mosogatót és a 2 napos határidő minimum 4 nap)
a Bécsi úti Praktikerben tök kedves volt mindenki
ha valamihez szívességet kellene kérni bárkitől, AZONNAL el kell kezdeni B variáción gondolkozni
egy valamirevaló háztartásban a Pálmatex olyan, mint a WD40 - kötelező

43. (torta helyetti fügelekvár)

2020-08-31T16:07:14.000Z

alább az látható, hogy Brigi kolléganőm 1 kg fügéje megmentette a nyarat a befőzés nélküli elmúlástól.

gyömbéres fügelekvár

hozzávalók

1 kg füge
20 dkg cukor
2 ek reszelt gyömbér
1 (bio) citrom leve és a reszelt héja
2 ek balzsamecet

know-how

a fügéket megpucoltam (mivel nagyon könnyen lejött a héja, adta magát - de a receptek nagyon nagy része csak megmossa őket és összedarabolja héjastól), levágtam a csúcsukat, és durvára daraboltam őket.
az összedarabolt fügét megszórtam a cukorral, hozzáadtam a reszelt gyömbért, a balzsamecetet, a citromhéjat és a citrom levét is és állni hagytam (10 km futás erejéig - ami ebben az esetben 54 perc volt).
mire hazaértem, a cukor feloldódott és elég sok lében állt a füge - így tettem fel főni: felforraltam, majd közepes fokozaton 35 percig főztem (amíg szemre lekvár kinézetű nem lett). közben elég sűrűn kavarni kellett (folyamatosan köpköd, amit eléggé utálok a lekvárfőzésben).
az elkészült lekvárba én beleengedtem a botmixert (módjával: nem akartam minden darabosságot megszüntetni), de dzsemnek botmixer nélkül is oké az eredmény.
a lekvárt sterilizált üvegekbe töltöttem, rátekertem a kupakot és fejre állítva hagytam kihűlni.

forrás

(a fenti kép helyén egy tortának kellene szerepelnie, ahogy évek óta bevett szokás a házastársam születésnapja okán - de egyrészt még mindig szokom, hogy újra van működő konyhám, másrészt sokkal egyszerűbb volt elrángatni a közelben nyílt szupercukrászdába és kedvesen felajánlani neki, hogy BÁRMIT választhat a pultból, bármit.)

válságkezelés

2020-08-05T17:43:34.000Z

miután egy fél konyhamegújítás miatt egészen közel kerültünk a házassági életközösségünk felbontásához, Balázs jobbnak látta elhúzni a német irodába egy időre, én meg itt maradtam, a szoba közepén egy szépen becsomagolt, zsír új sütővel meg egy ugyanilyen paraméterekkel rendelkező főzőlappal, amit kerülgettem egy darabig, aztán hirtelen felindulásból kirángattam a régi nem működőt a korpuszból, és beraktam az újat - a két esemény sokkal tovább tartott, mint gondoltam, ráadásul az új főzőlap 3 mm-rel nagyobb a réginél, és halvány fingom nincs, hogy lesz áram vezetve beléjük, de legalább már nem a szoba közepén vannak.

mivel a munkalap beszerzés még így se áll, kijelenthető, hogy ~~fuck this shit~~ az 1 hónapja húzódó konyhamegújító projekt jelenleg nagyjából 20%-on áll, ami korántsem az a szint, ahol működik a tűzhely.

de legalább szép.

cserébe 1 hónapja saláta van. meg most ez a túrógolyó, mert már halálosan unom a jégkrémet.

kókuszos túrógolyó

hozzávalók

25 dkg rögös túró
10 dkg vajas keksz (aldis teljes kiörlésűt használtam)
2 ek eritrit (vagy cukor)
4 ek kókuszreszelék
(1-2 ek joghurt, ha szükséges)
cc. 20 szem meggy (fagyasztott)

know-how

a meggy kivételével minden hozzávalót betettem a késes aprítóba és homogén masszává alakítottam - ezekkel az arányokkal az enyém kicsit száraz volt, úgyhogy adtam hozzá némi joghurtot.
egy evőkanálnyi adagokat gombócoltam, mindegyiknek a közepébe belegyúrva egy szem meggyet.
a kész golyókat meghempergettem kókuszreszelékben.
a túró miatt hűtőben tárolós!

forrás

én: véleményezd már a képet a tegnapi golyókról!
kolléganő: ú, állat! a bal oldali annyira nem, ilyet bármelyik szakácskönyvben látok, de a jobb oldali olyan, amit azonnal megennék. (...) most mit röhögsz?
én: máskor is így szarozd le, amit csinálok, jó?

ageing

2020-06-20T09:41:07.000Z

É: jövő héten szabadságon leszek.
kolléga: miből vizsgázol?
É: mondom szabadságon.

és hát milyen ritka szép kalácssütős idő kerekedett itt a nagy szabadságos hétre!

és hát milyen nagy kár, hogy az öregedés azzal is jár, hogy az ember nem ehet büntetlenül mákos kalácskát, még akkor se, ha ~~szétedzi magát~~ ilyen időben mi mást lehet csinálni az ágyban kalácsevésen és filmnézésen túl?

mákos fonott kalács

hozzávalók

a tésztához
37.5 dkg liszt
4.5 dkg cukor
2 csipet só
1/2 tojás
1.9 dl tej
1.5 dkg élesztő
6 dkg vaj
a töltelékhez
10 dkg mák
4 dkg cukor
némi fahéj (opcionális, de én nagyon szeretem a mákkal)
0.5 dl tej (vagy annyi, amennyivel kellemesen krémes lesz)
kandírozott citrom, narancs (opcionális)
citromhéj (is kellett volna, de azom nem volt)

know-how

egy kevés tejet meglangyosítottam, egy tk cukrot feloldottam benne, belemorzsoltam az élesztőt és felfuttattam.
a lisztet (30 dkg extra sikértartalmú fehér, a többi világos rozs) átszitáltam, hozzáadtam a cukrot, a sót - összekevertem. beleöntöttem a fél tojást (a másik fele a végén a kenéshez pont jó) és a felfutott élesztőt - elkezdtem a géppel bedagasztani, fokozatosan hozzáöntve a langyos tejet.
a vajat csak akkor tettem bele, amikor a tészta már szépen összeállt - általában ezekkel az arányokkal nagyon szép, rugalmas tésztát kell kapni (most pont nem vette fel a vajat, úgyhogy tettem még bele 3-4 tk lisztet).
a bedagasztott tésztát lefedve hagytam duplájára kelni - ez elég hosszas processz, simán kell neki egy óra.
a megkelt tésztát lisztezett deszkára borítottam, 3 egyforma darabra vágtam, letakartam és hagytam 15-20 percig, hogy "a sikérszálak megnyúljanak" (sic!) - amúgy: állás után sokkal jobban nyújtható a tészta.
amíg állt a tésztám, megcsináltam a tölteléket: a darált mákot és a cukrot a tejjel krémesre főztem, hozzáadtam a kandírozott baszokat és hagytam kicsit hűlni.
az állási idő végeztével a tésztagolyókat egyenként 30x24 cm-es lapokká nyújtottam, megkentem őket a mákkrémmel, a hosszabbik oldal mentén kihagyva egy másfél centis sávot - a megkent lapokat szorosan feltekertem a hosszabbik oldalnál indítva (az üresen hagyott sáv jobban összeragad a végén.)
a kész rudakat pizzavágóval hosszában kettészeltem - így lett 6 fél tekercs.
van itt egy poszt (bámulatosan szép képekkel), ahol meg lehet nézni, hogy kell szakszerűen összefonni a kalácskát, de én ezzel kicsit se foglalkoztam: össze-vissza fonogattam, addig, amíg olyan nem lett, mint ami látszik. (ezzel a módszerrel elég sok anyázástól kíméltem meg magamat: a 6-os fonástól rendszerint a 2. lépés után agyfaszt kapok - az meg nem jó senkinek, lássuk be.)

a recept Limara egyik kalácstésztáján alapszik, amit évek óta használok.

túranap

2020-05-17T11:29:43.000Z

szombaton azzal a nyugtalanító tudattal ébredtem, hogy a Nagy Szombati Túrának mégse lehet csak úgy, keksz nélkül nekivágni - úgyhogy nekiugrottam legott ennek a zabkeksznek, ami relatíve gyorsan kész lett és hát nagyon finom is lett, úgyhogy jeleztem a házastársamnak, hogy én ezt most akkor gyorsan lefényképezném ~~a népes rajongótábornak~~ magamnak, a későbbiekre - aminek az lett a vége, hogy egyrészt a kekszet betoltuk még a fényképezés alatt, másrészt az idő elpöcsölése a túra elnapolásához vezetett - de hát zabkeksz nélkül amúgy se túra a túra.

kakukkfüves, parmezános zabkeksz

hozzávalók

12.5 dkg apró szemű zabpehely
5 dkg graham liszt
1/4 tk sütőpor
1/2 tk só
4 dkg hideg vaj
4 ek joghurt
5 dkg parmezán
1-1 ek szezámmag és napraforgómag (opcionális)
kakukkfű ízlés szerint

know-how

a zabpelyhet összekevertem a magokkal, a kakukkfű leveleivel, a liszttel, sóval és a sütőporral, majd belereszeltem a parmezánt.
hozzáadtam a felkockázott hideg vajat és kézzel nagyjából összedolgoztam (morzsalékos állagúra - ennyi vajjal nekem nem állt össze).
innen a robotgéppel folytattam: a morzsalékos tésztakezdeményhez hozzáadtam a joghurtot és a keményebb tésztákhoz való karral összeállítottam a tésztát. (a joghurt mennyisége irányadó - annyit kell hozzáadni, hogy összeálljon a tészta, de ne legyen ragacsos.)
enyhén belisztezett nyújtódeszkán hengert formáztam belőle és egyforma vastagságú szeletekre
vágtam. a vágástól persze ellapult, úgyhogy az egyforma darabokat gombócoltam, és a tésztavágó lapomra rátenyerelve gyögyörűszép, egységes vastagságú kekszeket lapítottam (valószínűleg ugyanígy működik egy pohár alja is, vagy hovatovább az tenyere).
180 fokos sütőben 20 perc alatt sültek meg.

forrás

budafoki

2020-05-03T13:48:26.000Z

kaptam Timitől néhány csicsókát, pár nap múlva meg merő véletlenül elém került egy csicsókás pogácsa receptje (a Budafoki élesztő instagramján)*. és ami még nagyobb véletlen mostanában: volt élesztőm is. (Budafoki, nyilván, ami a véletlennek már-már a hihetetlenbe átcsapása.)

gondoltam, ennyi véletlen csak jelent valamit, úgyhogy megsütöttem a csicsókás pogácsát.

* a leírás elég nagyvonalú ahhoz, hogy sütési gyakorlat nélkül teljes kudarcra legyen ítélve a projekt (fél doboz tejföl - wtf?!) - úgyhogy Balázsnak idevezetem, hogy ez egy haladó szintű recept, a mennyiségek egy része ezért esetleges benne. (mondjuk bármennyire is igyekszem optimista lenni, sajnálatosan biztos vagyok abban, hogy a következő nagyon hosszú időszakban Balázs nem fog magányosan üldögélni valamelyik európai országban 1-2 heteket és üres estéit pogácsasütéssel elütni - úgyhogy ez egy elég felesleges idevezetés volt.)

illetve: Limara receptjét járatlan utakért el ne hagyd.

csicsókás pogácsa

hozzávalók

37.5 dkg liszt (28 magas sikértartalmú, 9.5 világos rozs)
2 dkg élesztő
20 dkg csicsóka megfőzve
10 dkg kacsazsír
9 g só
3-4 tk joghurt
tej az élesztő felfuttatásához
tej a tésztába
0.5 tojás a pogácsák lekenéséhez a végén
tökmag (opcionális)

know-how

az élesztőt kevés, 1 tk cukorral elkevert langyos tejben felfuttattam.
a csicsókát megfőztem, még melegen krumplinyomóval áttörtem, és hozzáadtam a 10 dkg kacsazsírt - hagytam kihűlni.
a liszteket összekevertem a sóval, hozzáadtam a felfutott élesztőt és elkezdtem bedagasztani a tésztát.
a zsíros csicsókapürét kanalanként adtam hozzá.
mivel az összes püré hozzáadása után sem állt össze a tésztám, első körben hozzáadtam 3-4 tk joghurtot (púpos kanállal). a tészta még ekkor se hasonlított az elvárt állagú tésztához, úgyhogy öntöttem bele egy kis tejet (a kicsi tényleg azt jelenti, hogy keveset) - hagytam a gépet, hogy kicsit beledolgozza a tejet a tésztába, aztán ment bele még egy kis tej - és ekkor lett jó a tészta: közepesen lágy, az edény falától szépen elváló.
a tökmagot itt körül adtam hozzá, elég sokat, mert szeretem a tökmagot a pogácsában.
20 percig pihentettem.
majd lisztezett deszkán ujjnyi vastagságúra nyújtottam és 4 cm-es szaggatóval kiszaggattam, meleg helyen újabb 40 percig kelesztettem, lekentem a felvert tojással és 175 fok, légkeverésen szép barnára sütöttem.

ps: kimondottan jó pogácsa, még másnap is.

a teljesség felé

2020-04-14T12:10:49.000Z

amikor kiderült, hogy

a kovász megdöglött és nem lesz kenyér a sonkához (az csak később derült ki, ha nem döglik meg, se lett volna kenyér aznap, lévén ez a kovászoskenyér-pörgés egy végtelen történet. de legalábbis két napos),
a soklapos süteményt totálisan elb...tam (utóbb már azt sem értem, minek kezdtem neki egy olyan süteménynek, ahol a krém leírása azzal kezdődik, hogy 20 dkg vaj),
az opcióként korábban felmerült kalácssütéshez a világon semmi kedvem a fent említett igazán jól sikerült húsvéti előkészületek után,

húsvét 1. napján délre elengedtem a húsvétot.

előszedtem a végszükség esetére eltett fagyasztott kenyeret, bevágtam a sütőbe, 5 perccel később kivettem, majd konstatáltam, hogy inkább 2 percnél kellett volna (hogy ne csak kenyérmorzsaként lehessen hasznosítani a későbbieken). Balázs ekkor állt fel az asztal mellől, ahonnan addig sztoikus nyugalommal szemlélte a történéseket, elsétált a kamrapolchoz, előszedett egy zacskó abonettet, kicsapta a sonka mellé és azt mondta, hogy "most inkább nem mondok semmit".

sonka viszont volt, amit még megfőzni is sikerült mindenféle komplikációk nélkül - a főzőlevét használtam fel a bableves főzésekor.

tejfölös bableves

hozzávalók

2 l víz (most a sonka főzőleve)
1 kisebb fej vöröshagyma egészben
2 gerezd fokhagyma
25 dkg szárazbab (előző este be kell áztatni)
só
tejföl
1 ek liszt

know-how

(0. lépésként vettem egy füstölt sonkát, beáztattam egy éjszakára, aztán másnap a sonka súlyával ekvivalens ideig főztem - hideg vízben kezdve, 2 babérlevéllel és néhány szem borssal.)
a babot előző este beáztattam.
másnap a kihűlt sonkalébe beleszórtam a beáztatott, átmosott babot, hozzátettem még egy fej vöröshagymát és 2 gerezd fokhagymát 1 csapott tk sóval együtt.
felforraltam, majd közepes hőfokon addig főztem, amíg a bab meg nem puhult.
a végén egy kis dobozos tejfölből + egy 1 ek lisztből habarást készítettem, hozzáadtam egy merőkanállal a meleg levesből, majd az egészet visszaöntöttem a levesbe - még főztem cc. 5 percig.
lehet ecettel igazítani a végén, de ez most úgy volt tökéletes, ahogy elkészült.

a receptért örökre hálás leszek a Szellem a fazékban blog írójának

more home than office

2020-04-01T15:25:19.000Z

amikor egészen elkezdtem élvezni a hajnali munkába járást a félig üres városon át, hazaküldtek home office-ba.

nem mertem megmondani nekik, hogy a home office nálunk 1:1 arányban fel van osztva évek óta: az office rész Balázsé, a home maradt nekem.

ma ez volt a home.

padlizsán lasagne

hozzávalók

2 normál méretű padlizsán
3 gerezd fokhagyma
1 doboz daraboltparadicsom-konzerv
1 ek balzsamecet
1 tk szárított kakukkfű
15 levél bazsalikom (friss)
2 tk só
25 dkg friss lasagne lap (egy valamirevaló karanténkonyha nem létezhet lasagne lapok nélkül, lássuk be)
10-15 sajt (1 golyó mozarella, trappista (bocs), parmezán reszelve)

know-how

az egész padlizsánokat a zöldségpárolóban 30 perc alatt puhára pároltam, félbevágtam és kikanalaztam a belsejüket.
a fokhagymákat vékonyra szeltem, kis olajon átforgattam őket - amikor illatuk lett, ment rájuk a padlizsán és a kakukkfű. 10 percig sütöttem őket.
10 percnél hozzáöntöttem a paradicsomkonzervet és az egy ek balzsamecetet. összerottyantottam.
8-10 percig főztem még a szószt: ennyi idő alatt szépen besűrűsödött.
a felcsíkozott bazsalikomot csak a vége előtt pár perccel adtam a szószhoz.
végül sóztam, borsoztam.
a csomagban 6 lasagne lap volt, úgyhogy rétegenként kettőt használtam: lap - szósz - sajt - lap - szósz - sajt - lap - szósz - sajt (jénaiban sütöttem, amúgy. 100 éve nem használtam ezt az edényt, de erre príma volt.)
25-30 perc alatt megsütöttem.
szokásosan k jó lett, mint Jamie vega cuccai általában. (egy kicsivel nagyobb adag az eredeti recept szerint 6 emberes - de ezzel mi egyáltalán nem foglalkoztunk és betoltuk ketten az egészet.)

forrás

nőnap after

2020-03-21T14:18:02.000Z

az a szép a házasságban, hogy egy jó férj 13 év után is meg tudja lepni az embert.

pl. egy doboz tamponnal.

amit én kértem ugyan, egy 16 darabos konkrét típust. még le is fényképezte a drága ember az itthoni dobozt, a biztonság kedvéért, hogy aztán hazaállítson egy 32 darabos tök másik típussal. írnám, hogy a ~~meglepetéstől~~ döbbenettől szóhoz se jutottam, de hát voltak ott szavak, nem annyira kedvesek, mint inkább hangosak: főleg az értetlenségem kifejezésére és az értelmi képességeire vonatkozólag.

annál a pontnál viszont, amikor egy bocs, elbasztam helyett elkezdte elmagyarázni, hogy tampon-tampon, egyre megy (nyilván tudja) a házastársi lojalitás végleg elhagyott, rávágtam az ajtót és elmentem futni, ami a tampont ugyan nem tüntette el, de legalább nem követtem el hirtelen felindulásból valami vissza nem fordíthatót.

mindez a nagyon távoli 10 nappal ezelőtti világban történt, amikor még gondolkozás nélkül lehetett elhagyni a lakást.

azóta viszont lett mindenkinél ~~liszt~~ száraz hüvelyes (is) betárazva (remélhetőleg), amiből lehet levest főzni.

marokkói fűszeres lencseleves

hozzávalók

15 dkg soup&broth mix *
10 dkg lencse (nem szétfővő zöld lencsét használtam)
3 kisebb sárgarépa, felkarikázva
1 fehérrépa, felkarikázva
1 vöröshagyma, felkockázva
2 gerezd fokhagyma
1 cm gyömbér, julienne-re vágva
1/2 kaliforniai paprika, felkockázva
1 doboz daraboltparadicsom-konzerv
3 paradicsomos doboz alaplé (cc. 1.3 liter)
1 rúd fahéj
1 tk római kömény
2 tk füstölt paprika
2 tk ras el hanout fűszerkeverék
1 marék petrezselyemzöld, durvára vágva

know-how

*soup&broth mix házilag is előállítható 55% árpagyöngyből és 45%-nyi felezett sárgaborsó, felezett zöldborsó, vöröslencse és száraz csicseriborsó keverékéből
a soup&broth mixet 4-5 órára beáztattam.
a hagymát megdinszteltem, rádobtam a vékonyra szelt fokhagymát és gyömbért, pár pillanatig hagytam együtt párolódni (amíg megéreztem az illatát).
erre ment rá az előzetesen beáztatott s&b mix és a lencse (mind a kettőnek ugyanannyi volt a főzési ideje a zacskójuk szerint: cc. 40 perc), a dobozos paradicsom és a paradicsomosdobozzal mért 3 adag alaplé (kockából, nyilván), a felkarikázott répa, fehérrépa és a fűszerek.
közepes fokozaton főztem 40 percet, de ennél a pontnál még elég kemény volt minden bennelevő, úgyhogy inkább egy órához közelített a főzési idő végül.
a felkockázott kaliforniai paprikát az utolsó 3 percre tettem a levesbe, a petrezselymet meg csak a tűzhelyről levétel után.

forrás

elengedés

2020-03-01T07:51:07.000Z

szombat reggel nagyjából 40 perc alatt sikerült felhúzgálni magamra a futódresszt, miközben 200-szor megnéztem, hogy nem kezdett-e el esni az eső (hátha), de nem tette, úgyhogy kénytelen voltam elindulni.

eljutottam a földszintre, a ház elé és ~~még mindig nem értettem, hogy miért nem tud esni az eső~~ vártam, hogy megtalálja a GPS-t az órám. közben realizáltam, hogy ha túlélem és lesz visszafele út, azt bazi nagy szembeszélben kell letolnom. meg azt is, hogy hideg van - és itt nagyon határozottan azt éreztem, hogy vannak dolgok, amiket tudni kell elengedni. mint például egy szombat reggeli 12 km.

úgyhogy visszajöttem a lakásba és sütöttem egy adag ricottás cuccot - a félmaraton időeredménye nem lesz tőle jobb, de tök finom.

olasz ricottás kosárka

hozzávalók

1 csomag friss leveles tészta
25 dkg ricotta
3 dkg cukor
2 tojás
1/2 citrom reszelt héja
kandírozott citromdarabok (opcionális)

know-how

a leveles tésztát 12 egyforma négyzetre vágtam, (szilikon) muffin kapszlikba hajtogattam a négyzeteket és 170 fokos sütőben elősütöttem őket (pár perc - amíg lesz egy kis színük és elkezdnek púposodni).
a tojásokat szétválasztottam: a fehérjéből kemény habot vertem.
a sárgáját villával összekevertem a ricottával és a cukorral. (itt lehet hozzáadni a kandírozott citromhéjat, karamellkockát, csokidarabot, mazsolát, akármit.)
ebbe a masszába forgattam bele lazán a felvert tojásfehérjét.
a ricottás krémet szétosztottam az elősütött tésztakosárkák közt és megsütöttem őket. (nagyon kis csinos muffinok lesznek a végére, de ahogy kijönnek a sütőből, összeesnek.
NOTE TO MYSELF: legközelebb kiolajozott muffintepsiben sütöm meg, hogy az alja is megpiruljon.

forrás

(a soffioni abruzzesi igazából linzertészta alappal készül, de azt sokkal macerásabb lett volna összerakni.)

kezdeti nehézségek

2020-01-15T16:04:21.000Z

- és hogy szeretnéd, hogy szólítsunk?
- Éci vagyok.
- Éci?! hm. és hívhatunk Évinek?
- . . .

(10 perccel később)

- Éva, átjössz ebédelni velünk?

(és ezután még felszálltam a 24-es villamosra is puszta kalandvágyból, ami kellően erős lezárása volt az új munkahelyen töltött első napnak, úgyhogy mindenképp kellett valami, ami kicsit visszaránt az életembe ➝ lett keksz.)

zabpelyhes keksz #3

hozzávalók

5 dkg őrölt mandula
7 dkg zabpehely (ebből 3 dkg őrölve)
4 dkg barnacukor
2 ek tahini
0.5 tk szódabikarbóna
2 ek lenmagpehely
1 ek chiamag
1.5 ek napraforgómag
1.5 ek kakaóbabtöret
4 ek kókuszvíz
2 ek olivaolaj
1 kis alma, felkockázva

know-how

a lenmegpelyhet és a chiát 1 dl langyos vízzel összekevertem - pár perc állás után kocsonyássá vált --- ezt használtam kötőanyagként (a.k.a. tojás).
az őrölt mandulát, a darált zabpelyhet és a szemeset összekevertem a cukorral és a szódabikarbónával.
a bekocsonyásodott lenmag+chia mixhez hozzákevertem az olajat és a tahinit.
a száraz és a nedves komponenst összekevertem, hozzáadtam még 4 ek kókuszvizet (illetve annyit, hogy jól formázható, nem tökkemény masszát kapjak).
a napraforgómagot, az apró kockára vágott almát és a kakaóbabtöretet a végén forgattam bele - ezek a hozzávalók szabadon variálhatók dióval, kesuval, csokival, aszalt ezzel-azzal.
evőkanálnyi adagokra porciózva 175 okon sütöttem 15-17 percet - puha kekszek lesznek, de nem szétesősek.

forrás

átjárt már?

2019-12-27T10:41:02.000Z

találtam egy buche de noel receptet Paul Hollywoodnál, megvettem hozzá 2 doboz tejszínt egy hete, aztán 23-án este gondoltam, ideje megsütni a karácsonyi desszertet.

végigolvastam a receptet, ami tartalmazott egy liszt nélküli piskótaalapot gőz fölött olvasztott csokival, habbá vert tejszín töltelékkel és egy vajas külső krémmel.

mivel a főzőlapom (most éppen az) nem üzemel, a piskóta helyett kerestem egy másik liszt nélküli piskóta receptet, ami gyakorlatilag Katuci Ladurée-piskótájának a receptje, annyi csavarral, hogy egyszerűen kihagyták a lisztet belőle (bár innentől kezdve mondjuk a leírásból se ártott volna kivenni "a liszttel összekeverjük" részt...) - szóval sütöttem egy sima piskótát.

mivel a frissen felvert tejszínhab-töltelékről a nem túl széles cukrászipari tapasztalatommal se gondoltam, hogy még másnap este is jól fog mutatni az asztalon, ezt a részt is szkippeltem, és megcsináltam helyette a szokásos mascarponekrémemet.

a vajkrémet meg csak egyszerűen nem szeretem, úgyhogy ahelyett Zsuzsi barátnőm trüffelkréme lett a külső borítás.

szóval az eredeti PH receptből csak a málnát tartottam meg, amit a töltelékre kellett volna szórni.

ha nem felejtettem volna el megvenni.

mascarpones fatörzs

hozzávalók

a piskótához
6 nagy tojás
10 dkg cukor
6 dkg liszt
4.5 dkg étkezési keményítő
3 dkg cukrozatlan kakaópor
egy csipet só
a krémhez
25 dkg mascarpone
1 dl tejszín
porcukor
a trüffelkrémhez
1 dl habtejszín
10 dkg étcsoki (1 tábla 85%-os volt)
0.5 ek. méz (+ 1 ek cukor)
15 g fehérrum
2 dkg puha vaj
csipet só
tonkabab
áfonya (opcionális)

know-how

a piskótához a tojásokat szétválasztottam, a fehérjéből egy csipet sóval és a cukorral kemény habot vertem.
egyesével hozzákevertem a sárgájukat.
hozzászitáltam a liszt-keményítő-kakaópor keveréket és óvatosan összeforgattam.
egy gáztepsit kibéleltem sütőpapírral, erre öntöttem a tésztát - 175 fokon negyed óra alatt megsütöttem.
a sütőből kivéve óvatosan lehúztam róla a sütőpapírt, és ráfektettem a piskótalapot egy másik sütőpapírra, amit kakaóporral meghintettem (így nem fog ráragadni) - a papírral együtt szorosan feltekertem a piskótát és hagytam kihűlni.
a mascarponekrémhez a mascarponét átkevertem a robotgéppel, ízlés szerinti mennyiségű (por)cukorral. a tejszínből kemény habot vertem, amit beleforgattam a fellazított mascarponéba. a krémet felhasználásig hűtőbe tettem.
a trüffelkrémhez a tejszínt a mézzel forrásig melegítettem, beleszórtam az apróra tördelt csokit, és egyneművé kevertem.
hozzáadtam a rumot, reszeltem bele némi tonkababot (fahéj, kardamom, chili is mehetett volna bele), majd a legvégén a puha vajat és a sót is.
krémet teljesen kihűtöttem (éjjel f2-re lettem kész vele, úgyhogy reggelig hagytam hűlni) - reggel hagytam szobahőmérsékletűre melegedni, majd robotgéppel kihabosítottam. (ezt persze csak utólag tudtam meg, amikor megírtam Zsuzsinak, hogy ez a trüff.krém nem az a krém, amit ő szokott csinálni - amire Zsuzsi megírta, hogy mit kellett volna csinálnom, hogy ne anyázzak bele a békés karácsonyi hangulatba.)
a piskótát kitekertem, rákentem a mascarponekrémet, megszórtam az áfonyával, feltekertem, kívülről megkentem a trüffelkrémmel, villával becsíkoztam, hangulatfokozásnak megszórtam csokicsillagokkal, lefényképeztem, elmentem futni, még egy gyors StarWars, aztán máris karácsony lett - és mivel a nap közbeni a bokros teendők miatt A Nagy Karácsonyi Vacsora 9 körül lett kész, amikorra mindenki k éhes volt, ennek megfelelően be is zabált 3 üveg pezsgő után, aminek eredményeképp a sütire már senki, de tényleg senki nem volt kíváncsi.

ps.

Marci: nem tudom, milyennek kell lennie, de ebbe nem tudok belekötni.

anyósom: Éci, ezt nem lehet abbahagyni.

(Balázs: nem elég édes)

note to myself: jövőre abbahagyni Balázsnak a sütést

the expanse

2019-12-21T17:55:19.000Z

prológus:
3 óra sütőszerelés után, mikor már azt hittük, megvan a baj, a késznek nyilvánított tűzhely leverte a biztosítékot.

én, a hirtelen besötétült konyhában: oó!
Balázs a kanapén az aktuális sorozata előtt: mi van?
én, a sötét konyhában: szerintem a főzőlap leverte a biztosítékot.
Balázs a kanapén az aktuális sorozata előtt: még jó, hogy a tv meg a NAS szünetmentes tápon van.
én, a továbbra is sötét konyhában: .....

de most legalább a sütő működik, úgyhogy lehetett hókiflit sütni. ha már karácsony, ugye.

narancsos, marcipános hókifli

hozzávalók

40 dkg liszt (8 dkg rozsliszt volt belőle)
25 dkg hideg vaj, felkockázva
15 dkg marcipán, felkockázva
5 dkg cukor + még 2-3 ek porcukor a szóráshoz a végén
1 csipet só
1 narancs reszelt héja (szárítottat használtam, de egyáltalán nem érződött a végeredményben)

know-how

a végén a szóráshoz használt cukor KIVÉTELÉVEL minden hozzávalót a keverőtába tettem és pár perc alatt összegyúrattam a géppel.
az elkészült tésztát egy zárható tetejű műanyag dobozban a hűtőbe tettem éjszakára (de legalább 30 percre mindenképp).
a kifagyott tésztát másnap diónyi golyókra osztottam, majd ezeket a golyókat megsodorgattam (bazi unalmas munka, különösen 8 tepsi mézeskalács után, de a végére már egész jól ráéreztem a technikára) és tepsibe pakoltam - nem nőnek meg, lehet őket sűrűn.
175 fok légkeverésen 12 percig sültek (aranybarna a színkód).
a langyosra hűlt kifliket csak simán megszórtam a maradék 2-3 ek porcukorral.

forrás

van itt egy korai zsenge is, némileg más arányokkal.

lehetne jobb is, de ez van

2019-11-22T13:51:27.000Z

beszart a bejárati ajtó zárja. (8.900 HUF)
még ugyanazon a héten a wc-tartály is. (11.000 HUF)
aztán eldugult a mosogató (10.000 HUF)
a biciklilakatom (12.000 HUF) kicsekkolásán már meg se lepődtem, de azért tortasütés közben elgondolkoztam, hogy vajon mi tudna még elromlani körülöttem nagy hirtelen --- a sütő termosztátja speciel pont nem jutott eszembe... (az új tűzhely, kompletten 120.000 HUF (lett volna, akciósan, na de mindennek van határa. a konyhámnak jelenleg a - még - működő főzőlap.))

a tortát amúgy négyőnk szülinapjaira sütöttem, indokolatlanul hosszú idő alatt, de sokkal jobb lett, mint amilyen szabályos.

citromos mákos torta málnazselével

hozzávalók

a mákos piskótához
6 tojás
10 dkg cukor
6 dkg liszt
4.5 dkg keményítő
4 dkg mák (3 dkg darálva, a maradék szemesen)
1 csipet só
a citromkrémhez
3 egész tojás
12 dkg citromlé (3.5 citromból lett ennyim)
2 citrom héja (kezeletlen volt)
9 dkg cukor
3 g lapzselatin
12 dkg vaj
a mascarpone-krémhez
50 dkg mascarpone
2 dl tejszín (30% zsírtartalmú)
4 ek cukor
a málnazseléhez
15 dkg málna
3 g pektin
1.5 dkg cukor

know-how

a piskótához a tojásfehérjéket a cukorral és egy csipet sóval kemény habbá vertem.
a lisztet, keményítőt és a mákot (amiből 3 dkg-t ledaráltam) összekevertem.
a keverést folytatva darabonként hozzáadtam a tojássárgákat.
a lisztes keveréket 3-4 részletben szitáltam bele és egy szilikon spatulával óvatosan beleforgattam.
a tésztát 2 db, 18 cm-es, sütőpapírral bélelt tortaformába osztottam szét és 15 perc alatt megsütöttem.
a formából kiszedve, sütirácson hagytam kihűlni.
a kihűlt piskótákat 3-3 körlapra vágtam (de egyet elbénáztam, úgyhogy csak 5 lapot tudtam felhasználni végül).
amíg a piskóta sült, megcsináltam a málnazselét: a fagyott gyümölcsöt egy lábasban pár perc alatt meglágyítottam, botmixerrel pürésítettem, majd egy szűrőn átpasszíroztam.
az így kapott mag nélküli málnapüréhez hozzáadtam a pektinnel összekevert cukrot és mérsékelt hőmérsékleten folyamatos kavargatás mellett felforraltam - a kész málnazselét arra a sütőpapírra öntöttem, amit a piskóta aljáról húztam le: így pont akkora körlapot csináltam a zseléből, amire szükségem volt. a zselés papírt betettem a mélyhűtőbe és felhasználásig ott is hagytam.
a citromkrémhez 2 citrom héját lereszeltem, 3.5 citrom levét kicsavartam - ezt a két komponenst a cukorral és a tojásokkal egy lábasban alacsony hőmérsékleten folyamatosan keverve kb. puding sűrűségűre főztem.
a lapzselatinokat 5 percre jéghideg vízbe áztattam, majd kicsavartam és a "pudingban" feloldottam őket.
a krémet ennél a pontnál egy szűrőn átpasszíroztam.
a passzírozás utánra már eléggé lehűlt a krém, hogy hozzá tudjam adni a kis kockákra vágott vajat - én habverővel kevertem szép simára (Zsuzsi botmixert használ ehhez a lépéshez).
a mascarpone-krémhez a tejszínből kevés cukorral kemény habot vertem, a mascarponékat is fellazítottam a robotgéppel, hozzáadtam a maradék cukrot és a szilikon spatulával óvatosan belekevertem a tejszínhabot.
a kész krémbe 15 ek citromkrémet tettem (de ez egyéni ízléstől függ).
a torta összeállításához 5 piskótalapot használtam: ezek közt osztottam el úgy a krémet, hogy minden rétegre jusson + maradjon a tetejére és a körbekenéshez is.
a málnazselét a sütőpapírról szépen le lehetett húzni - a 3. piskótalapra tettem az összeállításnál, de kentem erre a lapra is egy kevés krémet, mielőtt ráraktam a málnazselét.
amikor elfogytak a piskótalapok, körbekentem a tortát, a tetejét megszórtam egy teáskanálnyi szemes mákkal és némi puffasztott kölessel. (a képen látható zöldek babérlevél és kakukkfű.)

a málnazselé és a citromkrém forrása Ötvös Zsuzsi: Kreatív desszertiskola c. könyve

nem feszülhet el a húr a pattanásig

2019-11-04T18:16:00.000Z

múlt héten láttam egy képet egy indian butter chickenről, azóta akarok indian butter chickent enni, úgyhogy csináltam egy adag indian butter chickent.

aztán láttam egy másik képet, egy sörös lepénykenyérről, ami kiköpött naan, ha kicsit hunyorítok. úgyhogy azt is megcsináltam.

mindezen tevékenységet pedig merő véletlenül pont egy ilyen takony időre sikerült időzítenem, amitől még jobb lett az amúgy is jó.

ui. a tejszín egyáltalán nem képezi részét a receptúrának eredetileg (kesuval vagy mandulával krémesítik), plusz a görögszénamag is must have hozzávaló - na, ezek pont nem voltak itthon, úgyhogy mégis csak tejszín lett.

indiai vajas csirke sörös lepénnyel

hozzávalók

a lepényhez
36 dkg liszt (10 dkg TK volt)
1 tk szódabikarbóna
1/2 tk sütőpor
csipet só
1 ek olivaolaj
1.2 dl kefír
1.9 dl búzasör, szobahőmérsékleten (Pécsi szűretlen búzát tettem bele)
a vajas csirkéhez
1 kis fej vöröshagyma, apróra kockázva
3 gerezd fokhagyma
2.5 cm gyömbér
1.5 ek garam masala
1 tk kurkuma
1 tk római kömény, őrölve
1 tk koriandermag, őrölve
50 dkg csirkemell
só, bors
6 ek vaj
1 egész fahéjrúd
40 dkg paradicsom passata (Lidl, 50 dkg-s dobozban árulják)
2 dl víz
1.2 dl tejszín
3-4 ek durvára vágott petrezselyemzöld

know-how

a lepénykenyérhez a lisztet összekevertem a sóval, a sütőporral és a szódabikarbónával, csináltam egy kis lyukat a közepére, beleöntöttem az olajat, a kefírt és a sört - a robotgéppel tésztát gyúrtam belőle. (az eredeti recept görögjoghurtot használ, de semmi kedvem nem volt a zuhogó esőben boltba menni, ezért tettem kefírt bele, kicsit kevesebbet, mint amennyi joghurtból ment volna bele - a tészta maga nagyon lágy volt, tettem még hozzá 3-4 ek lisztet, és később a formázásnál is bőven lisztezni kellett alá.)
az összegyúrt tésztát félretettem pihenni 15 percre.
a csirkemellet felkockáztam.
a garam masalát, a kurkumát, az őrölt köményt és az őrölt római köményt összekevertem a sóval (cc. 1.5 tk) és a borssal - ennek a keveréknek a 2/3-ával összeforgattam a csirkekockákat.
a hagymát megdinszteltem, a végén hozzáadtam a reszelt gyömbért és a fokhagymát - épp csak megforgattam őket, hozzáöntöttem a passatát, a vizet és beleszórtam a maradék fűszermixet + beledobtam a fahéjat is és közepes lángon elkezdtem összefőzni.
közben a fűszeres csirkekockákat két részletben, nagy lángon 4 ek vajon körbepirítottam.
a megpirított csirkekockákat átszedtem a paradicsomszószba és addig főztem őket együtt, amíg a szósz szépen besűrűsödött és a csirke is elkészült. (max. 10 perc)
amíg a csirke készült, a lepény tésztáját alaposan belisztezett nyujtódeszkán 8 egyenlő részre osztottam, a gombócokat ellapogattam (csak simán, kézzel, nem cél, hogy szabályos formájúak legyenek) és nagyon kevés olajon egy palacsintasütőben kettessével megsütöttem őket. (8 fele osztva elég nagy lepények készültek; legközelebb több részre szedném.)
a végén hozzáöntöttem a tejszínt, ment még bele 2 ek vaj - összerottyantottam.
a végén egy nagyon krémes, sűrű szószt kaptam, amit megszórtam durvára vágott petrezselyemzölddel és a lepényekkel tálaltam.

forrás itt és itt

a maradék sört megittam mellé - bár szerintem Pif nem dicsért volna meg a ~~Pécsi sörért~~ ezért a párosításért.

72.

2019-10-28T15:13:20.000Z

nem vagyok nagy barátja a vajas krémeknek, de anya valamiért szereti őket, ez meg itt az ő tortája - ráadásul a receptben is ez volt a krém, úgyhogy égi jelnek vettem eme csodás együttállást és nekiugrottam - a torta körbekenéséig egészen jól elvoltam a krémmel, akkor viszont elég sokszor eszembe jutott, hogy ~~fck.fck.fck.~~ legközelebb kekszet sütök, de legalábbis egy darabig nem lesz újabb vajas krém erre.

egyébként a torta belseje teljesen sima piskótatekercs, amit soha nem csináltam még, szóval eléggé ideje volt már.

(külön felhívnám a figyelmet a csöcsöket formázó habcsókjaimra - életem első habcsókjai ők, amik habcsóknak néznek ki, bár sajnálatos mód ehetetlenek lettek - valószínűleg a felére csökkentett cukormennyiség és az 5 dkg keményítő okán - , de dekorálni jók lesznek a következő 10 évben, merthogy 4 tojásfehérjéből csináltam úgy 372 darabot.)

málnakrémes csíkos torta

hozzávalók

a piskótához
6 tojás
10 dkg liszt
6 ek cukor
csipet só
a málnapüréhez
30 dkg mélyhűtött málna
6 dkg cukor
a vajkrémhez
3 ek méz
6 dkg cukor
4 tojás sárgája
30 dkg vaj
10 dkg málnapüré

know-how

A piskótához a tojásokat szétválasztottam, a fehérjékből egy csipet sóval és 1 ek cukorral kemény habot vertem.
a sárgáját 5 ek cukorral fehéredésig kevertem, majd két részletben beleszitáltam a lisztet és egy szilikon spatulával homogénre kevertem. ehhez a masszához adtam két részletben a felvert tojásfehérjét és óvatosan összeforgattam vele.
a masszát egy nagy méretű, sütőpapírral bélelt gáztepsibe simítottam és megsütöttem (cc. 15 perc vagy amíg szép világosbarna nem lesz).
a megsült piskótáról óvatosan lehámoztam a sütőpapírt, porcukorral meghintettem és egy tiszta konyharuhába tekertem (a porcukor miatt nem fog beleragadni a konyharuhába) - így hagytam kihűlni.
a málnapüréhez a fagyott málnát a cukorral egy lábasban közepes hőfokon addig melegítettem, amíg a cukor el nem olvadt - a tűzhelyről levéve botmixerrel összeturmixoltam, majd egy szűrőn keresztülpasszíroztam. (nem lett szükség az egész adagra, de egy zárható üvegben sokáig elvan a hűtőben: palacsintára, reggeli müzlibe pont jó).
a vajkrémhez a mézet és a cukrot egy lábasban alacsony hőfokon összemelegítettem, amikor a cukor felolvadt, növeltem kicsit a hőn és addig hagytam - néha megkeverve -, amíg előbb kicsi, majd nagy buborékok keletkeztek a felszínén.
amíg ez készült, a tojások sárgáját egészen habosra kevertem, majd folyamatos keverés mellett a forró cukorszirupot egyenletes sugárban hozzáöntöttem. a keverést addig kell folytatni, amíg az edény el nem hűl.
amikor már nem volt meleg a keverőtál, több adagban hozzáadtam a vajat a masszához.
az összes vaj hozzáadása után még további egy percig hagytam a gépet keverni, hogy a krém tényleg szép sima legyen, ezután hozzáadtam a 10 dkg málnapürét, elkevertem és felhasználásig hűtőbe tettem.
a kihűlt piskótát kitekertem, a hosszabbik oldal mentén 3 db 10 cm-es csíkra vágtam - a csíkokat megkentem a krém 3/4-ével és elkezdtem feltekerni őket: amikor egynek a végére értem, kevés krémmel hozzáragasztottam a következő csíkot és folytattam a tekerést.
a feltekert piskótát talpra állítottam, körbekentem a maradék krémmel, dekoráltam a tetejét és átadásig hűtőben tartottam.
Ottolenghiék szerint a legjobb az összeállítás napján, de nekem másnap is oké volt.

forrás: Ottoleghi - H. Goh: Sweet + egy video

halleluja diszkóritmusban*

2019-10-01T04:59:38.000Z

amikor egy olyan látótér vizsgálat után, ami szerint félig vak vagyok, hazafele biciklizve elütnek (bár speciel itt kimondottan éleslátón mértem fel a forgalmi szituációt ÉS tökszabályos voltam, csak hát ez pont mindegy volt, amikor az autó nem vette figyelembe az elsőbbségadás táblát), de én összeszedem magam a sokk után, és átbotorkálok a szakrendelőbe, ahova két hónapja sikerült időpontot szereznem egy nőgyógyászati rákszűrésre, azt mondja az orvos, hogy 3 hét múlva telik le az egy év a tavalyim óta, jöjjek vissza máskor, azért ~~csak elhagyta a számat egy erőtlen hátbaszdmeg~~ elröhögtem magam.

tanulság: elsőbbség akkor van, ha megadják.
biciklivel ÉS Bp.en: pláne.

ez meg egy gyógysüti. vagy őszi, ha máshonnan nézem.

szilvás polentasüti

hozzávalók

17.5 dkg vaj
10 dkg cukor
4 tojás
8 ek joghurt
15 dkg kukorica kásadara (vagy sima polenta/kukoricadara)
15 dkg liszt (fele tk volt)
2 tk sütőpor
szilva
cukor, fahéj a szilvára

know-how

egy 20*32 cm-es tepsit kivajaztam megszórtam 3 ek fahéjas cukorral.
a becukrozott tepsibe tettem szorosan egymás mellé a félbevágott szilvákat (nem tudom, mennyi volt a súly, addig pakolgattam, amíg tele nem lett a tepsi).
a szilvákat betettem a sütőbe 160 fokra, amíg összeraktam a tésztát.
a vajat habosra kevertem a cukorral, aztán egyesével hozzáadtam a tojásokat, végül a joghurtot.
a lisztet, kásadarát és a sütőport összekevertem, és 3 részletben a vajas masszához adtam.
a tésztát a közben szépen összeszottyadt és levet eresztett szilvára öntöttem és 40 percig sütöttem 160 fok légkeverésen.
volt hozzá vaníliafagyi is, és hát sokkal jobb lett, mint amit a kép sugall. ez a kásadara állatjó.

forrás: Ghillie James - Amazing grains

ezt meg puszta népnevelő jelleggel.

*a címet Kabai Lóránt zseniális fészbukoldaláról szedtem.

ha túl kicsi a tét, a kedvem sötét

2019-09-16T15:30:21.000Z

a héten többször is megveregettem a vállam, hogy jegyet early birdben, meg még szállást is, tök közel a helyszínhez - well done, Éci. (jó, Balázs repjegye annyira azért nem volt alkalmi vétel, de hát egy Balaton Piknik ennyit simán megér, ugye.)

aztán szombaton indulás előtt 3 másodperccel még letöltöttem a jegyeket...

... és így legalább nem a beengedőkapunál szembesültünk azzal, hogy ~~mekkora balfasz vagyok~~ volt két jegyünk az előző napra.

eredetileg lecsónak vettem a paradicsomot, de hol paprika nem volt hozzá, hol kedvem lecsót főzni, úgyhogy lekvár lett abból, amit végül megmentettem az enyészettől.

paradicsomlekvár

hozzávalók

1 kg paradicsom
10 dkg cukor
3:1 dzsemfix
3 ek almaecet
2 tk só
1/4 tk chilipehely
1/4 tk őrölt római kömény - ennyivel nem érződik!

know-how

a paradicsomot meghámoztam (kereszt alakban bemetszettem, forró vízbe tettem 10 mp.re -így a vízből kiszedve pikk-pakk hámozható lett), kettévágtam, kiszedtem a magjait és egészen apróra vagdostam.
a feldarabolt paradicsomot 10 percig nagy lángon főztem, kicsit homogenizáltam botmixerrel, majd hozzáadtam a cukrot, a porított római köményt, a sót, a chilipelyhet és az almaecetet - főztem újabb 10-15 percig (kicsit elkezdett sűrűsödni).
itt szórtam bele a dzsemfixet - ezzel már csak 3 percig főztem újraforrástól.
legközelebb bátrabban fogom fűszerezni (olvastam szegfűszeg+fahéjas variáról, de én maradnék a római kömény+koriander vonalon)
a lekvárt kifertőtlenített befőttesüvegekbe porcióztam, rátekertem a kupakot és fejre állítottam őket.

forrás - ok

42.

2019-09-10T09:49:44.000Z

amikor előpattintottam a születésnapi tortáját, amire az volt a reakció, hogy "tök szép, drága, de nem lehetne inkább egy sör?", rögtön tudtam, hogy megérte a sütés miatt hajnalban kelni és egész délelőtt krém-tanulmányokat folytatni (hogy aztán ismét csak a Katuci-féle mascarpones cuccot tegyem bele, de ez most végül is mindegy).

...és az érzés csak erősödött a továbbiakban, amikor is elhangzott vagy 72-szer, hogy a tahini nem érződik, de attól még jó.

mivel nem számítottam ilyen tökéletes érdektelenségre a tortája kapcsán, még egy erdőfürdőzést* is szerveztem neki, puszta hitvesi kedvességből, amit eredetileg ajándéknak szántam, de végül ~~büntetés lett~~ csak tök szépen segített körvonalazni, hogy mire lehet számítani részemről a jövőben egy mostanihoz hasonló torta-érdektelenség kapcsán.

ps. a torta amúgy k jó volt.

tahinis banántorta

a 42 jó lesz<" (Douglas Adams) --- szóval: a 42 jó lesz. tahinis banántortás kezdéssel pláne. " />

hozzávalók

a banánkenyér-alaphoz
20 dkg liszt (tettem bele TK-t is)
3 tk sütőpor
1/2 tk só
1 tk fahéj
12 dkg vaj (szobahőmérsékletű)
12 dkg cukor
2 tojás
2 érett banán, villával összenyomkodva
0.8 dl tej (6 ek)
a tahinis krémhez
50 dkg mascarpone
2 dl hideg, zsíros tejszín
4 ek porcukor
4 nagy tk tahinipaszta
a ropogós réteghez
7.5 dkg tahini
3 dkg corn flakes
2.5 dkg puffasztott köles (lehetett volna egyéb puffasztott mag is, de épp ez van itthon a müzlihez)
2 dkg porcukor
1 g só
egyéb
2 banán
szezámmag, csoki a dekoráláshoz

know-how

a lisztet, sót, sütőport és fahéjat összekevertem, félretettem.
a vajat és a cukrot robotgéppel kihabosítottam, majd a keverést folytatva, egyenként hozzáadtam a tojásokat, végül az összenyomkodott banánokat.
a vajhoz 3 részletben hozzáadtam a lisztet és homogénre kevertem - ha túl tömör lenne a tészta, mehet hozzá a tej lazítónak.
a tésztát két 18 cm-es, sütőpapírral kibélelt tortaformában cc. 35-40 perc alatt megsütöttem. (tűpróba!) - a megsült és szobahőmérsékletűre hűlt tortalapokat kettévágtam.
amíg sült a torta, összeállítottam a krémet: a hideg tejszínt 1 ek porcukorral kemény habbá vertem.
a mascarponet a maradék cukorral és a tahinivel robotgéppel átkevertem, majd az így fellazított krémbe óvatosan belekvertem a tejszínhabot - felhasználásig hűtőbe tettem.
a ropogós réteg hozzávalóit villával alaposan összekevertem (én szinte folyékony tahinit használtam, úgyhogy ez ment simán) - a corn flakes kicsit aprózódott, de pont tökéletes méretű lett végül.
az összeállításhoz szintén a Katuci-metódot követtem: az egyik tortalapot visszatettem a megtisztított tortaformába, megkentem a krém nagyjából 1/3-ával, rákarikáztam egy banánt, ment rá a következő lap: ennek csak a szélére tettem krémet: a tortalap üresen maradt részére került a ropogós réteg (nem kellett az egész adag, úgyhogy végül ezt használtam a tetjén is dekorációnak), jött a 3. tortalap, krém, banán, végül a 4. tortalap (ide lehetőleg egy tortalap alj kerüljön, mert az szép felületű). az összeállított tortát betettem 4 órára a hűtőbe és elmentem a félmaraton sorszámokat begyűjteni.
a 4 óra leteltével kivettem a tortát a formából, a maradék nagyjából 1/3 krémmel körbekentem, dekoráltam a tetejét és Balázs érkeztéig újra hűtőbe tettem (ez is volt 3-4 óra).
ennyi krémmel + a relatíve szaftos banánkenyér-alappal egy elég jó kis torta lett ő, még ha a tahini nem is érződött markánsan rajta. (az állás nem változtatott az ízén, 2 nap múlva se volt jobb/rosszabb, mint az első estén - ezt a receptet mindenképp megtartom.)

az eredeti ötlet Édesemtől származik, de egy receptért nem vettem meg a BBC Good Foodot, úgyhogy ezt és ezt a receptet mixeltem Katuci mascarponekrémjével.

itt pedig a tahiniről egy kis okosság - annyival kiegészítve, hogy a házi elkészítés azért elég hard core dolog, és még a nagyfelhasználó országokban is boltban veszik a háziasszonyok. amúgy aranyárban van, de egy üveg sokáig elég normál használattal.

* az erdőfürdőzéshez mi túl racionálisak vagyunk, de másnak simán lehet flow, mindfullness, megérkezés, elengedés, meg minden ilyesmi - szóval aki érezni akarja a fák rezgését, próbálja ki, mert a csaj egyébként hallatlanul lelkes.

több hangsúlyt a csomagolásra

2019-09-02T15:12:40.000Z

gondoltam, ha futok, akkor belefér a süti.

aztán ráálltam a mérlegre.

gondoltam, elromlott.

aztán rövid ideig próbáltam meggyőzni magam, hogy a súlygyarapodást az izomtömeg jelentős növekedése okozza, nyilván, de elég volt a tükör elé állnom, hogy belássam, a hasam nem pont így szokott kinézni izomtömegesen - úgyhogy most egy ideig ez lesz az utolsó keksz errefele.

_ps. egyébként csak azért sütöttem, mert ~~nem volt elég meleg a lakásban~~ felhúztam magam, hogy a lidlben minden kekszben van pálmaolaj (meg végtelensok cukor).

meg azért is, mert kellett valami keksz a jégkrém mellé_ 🙂

anzac keksz

hozzávalók

1/2 cup (125 ml) zabpehely
1/2 cup (125 ml) kókuszreszelék
1/2 cup (125 ml) liszt (nagyjából a fele volt zabliszt, a másik fele részben őrölt mandula, részben szemes máki)
1/2 tk sütőpor
2 ek méz
4 ek tej
7 dkg vaj

know-how

a mézet, a vajat és a tejet összeolvasztottam.
a száraz hozzávalókat összekevertem.
a száraz és a nedves részt fakanállal összekevertem - jól formázható massza lett.
cc. evőkanálnyi adagokból gombócokat formáztam, a tepsiben pedig kicsit ellapítottam őket - 15 perc alatt 170 fokon megsütöttem. (hagyni kell hűlni őket, melegen széthullanak!)
az eredeti anzac kekszben szódabikarbóna van, amit forró vízbe tesznek a tésztába kerülés előtt - viszont sehol senki nem tudta elfogadhatóan megindokolni, hogy erre a lépésre mégis mi szükség van. szerintem ennyi erővel nyugodtan ki is hagyható a szódabikarbóna - ha a keksz emelése, könnyítése a cél, akkor én a száraz összetevőkhöz keverném, ahogy most a sütőporral tettem (UPDATE: utánaolvastam - mehet a száraz részhez nyugodtan a szódabikarbóna, haramadannyi, mint amennyit a sütőporból használtam: a méz savas összetevő, úgyhogy működni fog a tésztában).

bikini

2019-08-20T13:00:16.000Z

200 év után előszedtem a fényképezőgépet, és éppen használtam azon a folyosón, ahol egyébként hetekig nem találkozok senkivel a lakásba ki/bejövet - e mentén gondoltam, nem öltözök nagyon fel, egyrészt 35 fok van, másrészt meg 3-at kattintok és bejövök.

aztán a 3 kattintás alatt kiderült, hogy mégsem egyedül élek a házban; sőt, tkp minden lakásban laknak, és senki nem gondolta, hogy a hosszú hétvégét házon kívül töltené - úgyhogy mindenki rácsodálkozhatott a neglizsében levest fényképezgető szomszédasszony látványára, aki mindez idő alatt igyekezett úgy tenni, mintha természetes lenne, hogy augusztus 20-án nem öltözik fel az ember, ha elhagyja a lakását SE.

hideg zöldfűszeres uborkaleves

hozzávalók

1 nagyobb kígyóuborka
1 csokor kapor
1/2 csokor petreszelyemzöld
5-6 levél menta
5 dl kaukázusi kefír
3 gerezd fokhagyma
1 ek olívaolaj
só, bors

know-how

az uborka 2/3-át lereszeltem, 1 tk sóval összekevertem és fél órára hűtőbe tettem.
a maradék 1/3 uborkát felkockáztam, félretettem.
a megpucolt fokhagymát kevés vízben felforraltam, aztán hideg vízbe tettem, ebben újra felforraltam és még egy kör hideg vízbe tettem (a fokhagyma blansirozást Dragomán FB oldaláról szedtem, ő meg Ferran Adrià The family meal c. könyvéből) - ettől a metódtól olyannyira lágy íze lett a fokhagymának, hogy gyakorlatilag nem éreztem a levesben - de ez simán lehet, hogy csak az én fejletlen ízérzékelésem miatt van. UPDATE - érződik az, tökéletesen.
a fél óra állás után az uborkát levestől turmixgépbe raktam a kefírrel, a nagyjából összedarabolt zöldfűszerekkel, a fokhagymával és egy löttyintésnyi olívaolajjal - összeturmixoltam.
a kész lébe belekevertem az uborkakockákat és pár órára hűtőbe tettem (jó, nyilván nem - mire kész lettem, már olyan éhes voltam, hogy nem tököltem hűtéssel - de állítólag jót tesz neki).
az uborkához használt sómennyiség pont elég volt, úgyhogy én nem tettem bele többet.

kiütéses győzelem

2019-07-26T07:14:55.000Z

- bocs, nem ismertelek meg hirtelen, ahogy bejöttél. mindig ilyen munkavédelmis* ruhában szoktál jönni, most meg olyan vagy mint egy nő.
- aha, köszi. és az eü-dobozt megnézhetném?
- fel van töltve.
- na, örülök. kéne két ragtapasz - a nő-cipőm szarrá törte a lábamat.

* eddig azt hittem, tök jó pólóim vannak.

ez meg egy eztettem come back - húzom még kicsit.

quinoás céklaburger

hozzávalók

35 dkg cékla (hámozott súly)
9 dkg quinoa (szárazsúly)
1/2 fej vöröshagyma
10 dkg túró
1 tojás
2 ek zsemlemorzsa

know-how

a céklát kicsire felkockáztam, összeforgattam egy kevés olajjal, megsóztam és kb 25 perce alatt megsütöttem.
amíg sült, megfőztem a quinoát (így és megdinszteltem a hagymát.
a megsült céklát kicsit hagytam hűlni, aztán krumplinyomóval nagyjából összetörtem és összekevertem a többi hozzávalóval - jól formázható, szépen összeálló masszát kaptam. (ha nagyon nedves lenne, mehet még bele zsemlemorzsa.)
tetszőleges méretű fasírtokat lehet belőle csinálni - nekem most a nagyon nagy evőkanálnyi mennyiség volt a tetsző.
sütőpapíron, 175 fokon, légkeveréssel sültek 15-15 percet mindkét oldalukon.
csináltam hozzá egy adag pestós majonézt sok joghurttal, volt hozzá saláta meg tortilla - és hát igen elégedett voltam a végén.

forrás

senkitöbbet

2019-05-01T13:09:58.000Z

vettem egy tömb provolone sajtot, csak mert olyan szép neve volt - aztán rövid úton kiderült, hogy nem ezt fogom esténként a borhoz rágni*, úgyhogy kerestem más helyet a hasznosításra => sütöttem egy ilyen rendkívül különleges, nagyon innovatív rágcsát, amiből minden blogon van egy és mindenki azt állítja, hogy ő találta ki, esetleg hogy ősi családi recept.

ezzel szemben én csak annyit mondok, hogy k jó lett.

meg, hogy itt van május elseje. ráadásul.

* meglehetősen intenzív ízű és szagú sajt, aminek sokkal jobban áll a sütés, olvasztás mint a "nyersen" evés.

sajtos túrós kocka

hozzávalók

15 dkg vaj
15 dkg liszt (fele tk tönkölybúza, fele rétesliszt volt)
15 dkg túró
25 dkg sajt (ennyi lett lereszelve, legközelebb ez is 15 lesz)
1 tk só
1/4 tk szódabikarbóna
3-4 ek mák + még 2 a szóráshoz (opcionális)
1 tojás vagy tej-olaj mix a kenéshez

know-how

a hozzávalókat (a tojás/tej-olaj KIVÉTELÉVEL) robotgéppel összegyúrtam, kicsit ragacsos a vége, de a nyújtódeszkán kevés liszttel szépen nyújtható lesz.
kb. 1 cm vastagságúra nyújtottam, és 1.5x1.5 cm nagyságú kockákra vagdostam a tésztát - lekentem a tetejét tojással/tej-olaj mixszel, megszórtam mákkal és 175 fokon, légkeveréssel aranybarnára sütöttem. (ez a kockázás a legújabb invencióm: sokkal kevesebb tökölődéssel jár, mint a pogácsaszaggatós metód - cserébe sokkal többször csinálok ilyen rágcsákat, ami határozottan nem tesz jót a kockahasnak.)
nem lehet abbahagyni. tényleg.

ezt az 1:1:1 dolgot már korábban is elsütöttem egy pogácsában. nahát!

A végtelenbe és tovább

2019-04-15T18:12:17.000Z

prológus
egy héttel futóverseny előtt nem vesz új cipőt normális ember.

egy ideje már sejtettem, hogy kell az új cipő, el is mentem lábdiagnosztikai vizsgálatra, még relatíve időben egy új cipő betöréséhez, utána kiválasztottam azt a cipőt, ami olyan volt, mintha mindig a lábamon lett volna - aztán szembesültem a 42.990-es árcímkével és úgy gondoltam, tkp jó még az a régi cipő egy ideig.

aztán a Nagy Futás előtt pont egy héttel a helyzet eszkalálódott (értsd: fájt. nagyon.), én meg visszamentem a Spuriba - ahol annyian voltak, mintha ingyen-napot tartottak volna (esetleg más is olyan lúzer mint én) -, itt kiderült, hogy a múltkor kiválasztott szupercipő ~~sose volt~~ nincs készleten. hát perszehogy.

de ha már elindultam cipőért, gondoltam, ez igazán nem lehet akadálya annak, hogy vegyek is egy cipőt. elmentem a következő boltig, ahol vm ritka elmebajból kifolyólag vettem egy cipőt, kb azt, amit rámadott az eladó (aki még azt se kérdezte meg, hogy havi 3 vagy heti 40 km-hez lesz-e cipő). az, hogy a cipő ronda, már csak plusz adalék, végül is nem divatbemutatóra készülés zajlik, ugye.

az új cipőről másnap délben már egész biztos volt, hogy nem ő az igazi - visszaszáguldottam a boltba, ahol kiderült, hogy ebben az árkategóriában NINCS más. (38E Ft-ról beszélek épp, nem 1500-ért akartam cipőt venni - csak én vagyok, aki szerint nem kéne úgy csinálni Magyarországon, mintha ez teljesen normális lenne?) szóval választhattam ugyanannak a modellnek 2 másik színe közül másik méretben. na.

mindezek után másnap reggel kiderült Balázzsal csetelés közben, hogy tkp mindegy is, hogy milyen a cipő, merthogy nincs is rajtszámom jövő vasárnapra.
. . .
úgyhogy kimentem a konyhába és feltekertem pár ilyet.

(jó, előtte kicsit összeomlottam, úgy másfél percig nem tudtam gondolkozni, de mire kitaláltam, hogy 1) a BSI rendszerében nyilván megvan a nevezés 2) még a verseny napján is lehet regisztrálni, addigra Balázs előszedte a rajtszámomat valahonnan - én meg elbőgtem magam. én. elbőgtem. - az volt már, hogy Vivicitta, my ass?)

epilógus
01:56:06. (majdnem) új cipőben.

nyári tekercs mogyorószósszal

hozzávalók

8-10 rizslap
1/2 érett avokádó, felkockázva
1/2 piros kaliforniai paprika, vékonyra csíkozva
1 répa, julienne-re reszelve
1/2 karalábé, julienne-re reszelve
8 dkg quinoa (száraz súly) - megfőzve
1-2 marék salátalevél
a mogyorószószhoz
2 ek (darabos) mogyoróvaj
2 tk tamarindpaszta
1 tk sriracha vagy vm más csípős szósz
1/4 citrom leve
víz

know-how

a quinoát megfőztem - amíg a zöldségeket daraboltam, langyosra hűlt.
a rizslapok alapból kemények és törékenyek, ahhoz, hogy fel lehessen tekerni, langyos vízbe kell pár másodpercre tenni őket: kivéve már szépen tekerhetők.
a felpuhult rizslapot egy tányérra fektettem, a közepétől kicsit jobbra (vagy balra) először a salátaleveleket raktam rá, aztán az összes többi darabolt zöldséget és a quinoát - a felém eső alsó részt és a vele szemközti felsőt ráhajtottam a töltelékre, aztán jobbról (vagy balról) feltekertem palacsintamódra (a 2. tekerésnél már látszani fog, hogy miből mennyit kell pakolgatni az ideális méretű nyári tekercshez).
a mogyorószószhoz a víz kivételével összekevertem a hozzávalókat, majd a sűrű, homogén masszát a kívánt állag eléréséig hígítottam langyos vízzel - a megadott hozzávalók mennyisége hozzávetőleges, ha valaki csípősebben szereti, vagy savanyúbban, lehet igazítani.
a kettévágott tekercseket ebbe a szószba kell mártogatni, aztán lehet hátradőlni és elégedetten hümmögni.

forrás

(voltam már gyorsabb, de ennél lazábban ennyit még sose futottam - ami nem történt volna meg, ha Balázs nem nevez be, nem nyújt morálsupportot 1200 km.ről időnként, meg hát kellett az itthoni support-team is, aki mindig akkor írt rám, hogy "tudom, ma futsz, de megyünk aztán sörözni?", amikor éppen eldöntöttem, hogy teljesen kizárt, hogy képes leszek elmenni futni, de előttük csak nem égethettem be magam. szóval köszi mind, akik végigcsináltátok velem az elmúlt hónapokat. a szülőknek meg külön, hogy elengedték a végére a bolond vagy, gyerekem mantrát és eljöttek a befutóra <3 )

félmaraton, my ass

2019-04-01T21:23:12.000Z

eredetileg úgy terveztem, hogy majd átbillenek és imádni fogok félmaratont futni, sőt, annyira belejövök, hogy simán letolom a maratont is. ennek apropóján lett volna itt egy szép ívű összefoglalás az elmúlt 3-4 hónapról, egy kis táplálkozástudományi kitekintéssel, lábdiagnosztikával, futócipőárakkal, SMR-hengerrel, futópados edzéstervvel, megmiegymással. aztán múlt héten pénteken többórás kínlódás után valahogy elrángattam magam a heti 2. futásra a 3. futás napján, amit miatt nagyon durván elkéstem az esti találkáról.

valamikor az éjszakában hazaértem, a lakáskulcsom meg nem volt sehol - amíg ezt ébredő pánikkal konstatáltam, megjött John, ~~a ninja~~ az új szomszéd, de ezt csak akkor vettem észre, amikor átnyúlt a vállam fölött (és kinyitotta a lépcsőházajtót) - na, hát abban a pillanatban felejtettem el azt, hogy nincs meg a lakáskulcsom és kaptam szívinfarktust, amit olyan hitelesen alakítottam, hogy John percekig sorryzott, meg mondott még mást is, de fogalmam sincs, hogy mit, mert magyarul is elfelejtettem, nemhogy angolul.

amikor újra beszédképessé váltam, kölcsönösen kiudvariaskodtuk magunkat, elmondtuk sokszor, hogy sorry és hogy no problem - aztán eszembe jutott, hogy oké, hogy problem nincs, de lakáskulcsom se, ami ennél a pontnál azért már határozottan aggasztott. viszont ha már John volt szíves beengedni a lépcsőházba, gondoltam, megközelítem a bezárt lakást, hátha ott majd eszembe jut, hogy mégis hol a pics*ban hagyhattam el a kulcsomat - de az ajtó előtt már nem kellett hosszan gondolkoznom, mert az egyszerűség kedvéért benne hagytam a kulcsot a zárban.

kívülről.

és akkor azt gondoltam, hogy vivicitta, my ass.

ez itt lentebb viszont akár futókaja is lehet: van benne lassan felszívódó szénhidrát, meg fehérje meg ilyenek, úgyhogy 1.5-2 órával futás előtt betolva szárnyakat ad(hatna), bár nem teszi mindig, cserébe legalább finom.

az ultimate reggeli müzli

hozzávalók

3 ek zabpehely
1 kisebb alma felkockázva (de fél alma, fél banánnal is csinálom; vagy körtével, vagy bm gyümölccsel)
1/2 ek mazsola
1 csapott ek chiamag
1 ek kakaóbabtöret
1 púpos ek Aby Bio Mesterkeverék*
1/2 ek tökmag/napraforgómag/dió
1 kis doboz joghurt
1-2 ek túró
fahéj (opcionálisan)

know-how

*ezt össze szoktam keverni 1/3 - 1/3 - 1/3 arányban búzakorpával és puffasztott quinoával
a felsorolt dolgokat egy tálkában összekeverem, hagyom 5 percet állni, megeszem.

egyébként tényleg nőnap volt

2019-03-12T07:55:07.000Z

keríthetnék valami sztorit ide, de tkp azért lett ez a tápiókapuding, mert egy hónapja nincs új poszt - ráadásul egy olyan délután csináltam meg, amikor ~~pont nőnap volt~~ az Irán cukrászdában vettem 9600 kalóriát (egyébként tényleg nőnap volt, én meg igazán szeretek magamnak örömet okozni), amit gátlástalanul meg is ettem, mindezen cselekedet után pedig 2 evőkanál eritrittel (!!!) gondoltam csökkenteni a kognitív disszonanciámat, aminek pont ugyanannyi értelme volt, mint a baklavák után tápiókapudinggal bohóckodni - a képalkotási kényszer viszont nagy úr.

összességében: a tápiókapudinggal sok nyűg nincs, cserébe fotogén, variábilis és gombokért beszerezhető (500 HUF/45 dkg.os zacskó) - már ahol, ugye.

tápiókapuding

hozzávalók

4 dkg aprószemű tápiókagyöngy
2.5 dl víz
2 szelet friss gyömbér
2 karika citrom
1.5 dl kókusztej
2 ek eritrit
gránátalma-mag a tetejére

know-how

a tápiókagyöngyöt leöntöttem a forrásban levő vízzel, beletettem a gyömbér- és citromszeleteket és gyakran megkeverve 10-12 perc alatt megfőztem (akkor van kész, amikor átlátszóvá és nyálkássá válik).
hozzáöntöttem a kókusztej felét, kicsit még főztem vele, aztán kitettem hűlni az erkélye.
amikor elhűlt, a maradék kókusztejjel a kívánt állagra hígítottam.
és a végén megszórtam a gránátalma-magokkal (meg pisztáciával, a kép kedvéért).

forrás

csináltam már egyszer tápiókapudingot, a képből úgy látom, még az ír életünk elején (aww) - de akkor még nem volt ilyen bjudifull Lantos judit-kanalam készleten. (ez mondjuk eléggé meg is látszik az akkori képek minőségén.)

nem látszik

2019-02-04T18:26:51.000Z

[kép elküld Balázsnak]
- szerinted?
- szíp, csak a bal oldali részében a kaja gyakorlatilag nem lácc, a jobb fele viszont önállóan is felhasználható lehetne.
- ühüm. és az egyáltalán nem zavar, hogy a bal oldalin a gesztenye a téma?
- nem.

na, ilyenkor érzem igazán, hogy értékeli azt az erőfeszítést, amit kifejtettem egy tányér tökéletesen antifotogén kaja lefényképezéséért. (bár tkp miért is tenné, ugye, amikor épp 1200 km.rel arrébb nézegeti a neje küldözgette képeket vasárnap délben - valószínűleg én se lennék lelkesebb a helyében.)

a kaja egyébként antifotogénsége ellenére olyan odab@szós comfort food lett, amilyet már rég csináltam (pedig elég rendszeresen főzök, még ha ezt nem is dokumentálom kényszeresen itt) - ráadásul nagyjából odafigyelés nélkül, mindennel együtt megvan 50 perc alatt.

és akkor itt köszönném meg az időjárásnak, hogy olyan gusztustalan volt vasárnap, hogy inkább ágyban maradtam és végiglapoztam egy csomó régi Jamie-t és megtaláltam ezt a receptet.)

sütőtök Stroganoff

hozzávalók

50 dkg sütőtök, 1.5*1.5-es kockákra vágva
1 fej vöröshagyma
1 tk füstölt őröltpaprika
10 g szárított vargánya
7.5 dkg jázmin rizs
7.5 dkg hajdina
0.5 dl tejszín
5 dkg reszelt parmezán (vagy más kemény sajt)
2 dl víz
só, bors
5 kisebb savanyúuborka, felkockázva
2-3 ek apróra vágott petrezselyemzöld
1 gerezd fokhagyma

know-how

a kockára vágott tököt és a nagyobb darabokra vágott hagymát egy sütőtálban szétterítettem, összeforgattam egy evőkanál olajjal, sóztam, borsoztam, megszórtam az őrölt paprikával és 20 perce betettem a sütőbe (175 fok, légkeverés).
a szárított gombát leöntöttem forrásban levő vízzel és állni hagytam.
a rizst és a hajdinát átmostam.
20 percnél hozzákevertem a tökkockákhoz a rizst-hajdinát és a gombát is, és felöntöttem az egészet a 2.5 dl folyadékkal (amibe már belereszeltem közben a sajtot) és újabb 20 percere visszatoltam a sütőbe. (a rizsnek és a hajdinának nagyjából ugyanannyi volt a főzési ideje) időnként csekkoltam, hogy elég-e a folyadék (egy decit még hozzá kellett öntenem menet közben).
amíg sült a cucc, összedaraboltam az uborkát és a petrezselymet, hozzákevertem a nagyon apróra darabolt fokhagymát - ez került a legvégén a rizses tök tetejére.
a gesztenye csak spontán felindulás volt, egy hónapja kerülgetem a konyhakövön, úgyhogy eléggé ideje volt már megsütni - nemrég csináltam egy tökös-gesztenyés tésztát, ami nagyjából maga volt a harmónia -> gondoltam, itt is működni fog. működött. de hangsúlyozottan egyéni invenció, semennyire nem szükséges az alap Stroganoffba.

forrás: Jamie Magazin, Oct. 2017.

hétfőn reggel

2019-01-28T16:05:41.000Z

most olvastam, hogy hétfő reggel csak egy sütire meg egy sörre vágyik az ember.

én mondjuk egy kávéra (meg egy kis gyengédségre), dehát volt egy adag túrótorta tegnapról, úgyhogy mégis lett legalább süti hétfő reggelre.

ps. továbbra is gáznak tartom magyar oldalakról szedett receptek újraposztolását, még ha Chili&Vanilia oldala is az, de az elmúlt 3 ~~4 hónapban~~ időben erősen csökkentett üzemmódban működik a receptlelő skillem, úgyis mint quick dinner ideas, de aztán azokból is fehérjeturmix lesz általában. ez a recipe meg 2 hónapja meg volt nyitva a telefonomon - ideje volt már megsütni.

zapekanka (orosz túrótorta)

hozzávalók

75 dkg túró*
5 tojás
10 dkg cukor
2 dl tejföl
7,5 dkg búzadara
5 dkg vaj, megolvasztva
1 teáskanál só
2 citrom reszelt héja (kellett volna, de nem volt citromom. aztán kiderült hogy van, de akkor már mindegy volt -> nem tettem bele)
10 dkg mazsola (is kellett volna, de ez sem volt, úgyhogy kandírozott narancshéjat tettem bele)

know-how

*krémes túró szerepelt az eredeti receptben, de a leghalványabb fogalmam sincs, hogy mi az a krémes túró, úgyhogy sima 25 dkg-os dobozosokból csináltam
a túrót, a tojásokat, a sót, a cukrot és a tejfölt robotgéppel krémesre kevertem, hozzáöntöttem az olvasztott vajat, a végén hozzászórtam a búzadarát.
a kész masszába belekevertem a kandírozott narancsot.
a masszát kivajazott, búzadarával beszórt 23 cm-es kerámiaedénybe öntöttem, aztán majdnem egy órán át sült 175 fokon. 45 percnél tettem egy alufóliát a tetejére, mert elkezdett túl sült kinézete lenni.
evés előtt hagyni kell langyosra hűlni, lekvárt, tejfölt lehet hozzá adni - ebből az lett, hogy csak másnap kóstoltuk meg, és a világon semmi nem kell rá: úgy jó, ahogy van. (a lekvár csak a kép kedvéért került rá.)

forrás

a szupertányér keramihacker, a lekvár anya, a kéz Balázs ❤️

egy újabb boldog új év

2019-01-02T14:36:10.000Z

Az elmúlt húsz évben minden a lehető legjobb volt.

Most is jó minden, csak a 19-es busz közlekedik ritkán.

A jövő még jobb lesz, föltéve, hogy a 19-es busz járatait sűrítik.
(Megjegyzés: sűrítik.)
Örkény

ráadásul a 2019 boldog szám.

mindezt megfejelve egy tál lencsével nagy baj már csak nem lesz.

esetleg de, ennek a kifejtése viszont már túlmutat egy gasztro tematikájú blog keretein, úgyhogy marad a puszta lencse. meg a búék.

lencsefőzelék gombával és kelkáposztával

hozzávalók

25 dkg lencse (hegyi (berg) lencse volt)
1 babérlevél
25 dkg laskagomba, felcsíkozva
1 ek borecet
2-3 szál kakukkfű levelei
só, bors
15 dkg vegyesgomba-konzerv (igazán jó lett volna, ha kapok frisset, dehát nem)
2 gerezd fokhagyma
1 nagyobb fej hagyma, finomra aprítva
2.5 dl alaplé
1 dl tej
4-5 kelkáposzta-levél

know-how

a lencsét 25 perc alatt megfőztem, sós vízben, egy babérlevéllel. (a hegyi lencse egy enyhén diós ízű, nem szétfővő lencse, DM/Rossmann/Aldi vonalon beszerezhető, a normálhoz képest aranyárban, de salátákban nagyon jól néz ki, egy jó képért meg mit nem ad az ember, ugye - ennél a darabnál mondjuk pont nem volt hangsúlyos a nem szétfővő tulajdonság, lévén, hogy a végén összeturmixoltam, de ez is csak utóbb esett le) (ezt a fajtát elég csak átöblíteni, előáztatást nem igényel.)
amíg főtt, a felkockázott hagymát megdinszteltem, ment rá a felcsíkozott laskagomba, só, bors, kakukkfű, vékonyra szelt fokhagyma - készre pároltam.
a végén hozzáadtam a lecsöpögtetett konzerv gombákat és pár percig még hagytam, hogy átmelegedjenek a konzervgombák is.
a kész gombás alapot összekevertem a megfőtt lencsével, felöntöttem az alaplével és a tejjel, összerottyantottam.
a felét turmixgépben pürésítettem (ennél a pontnál lehet, hogy kell még némi folyadék hozzá!), visszaöntöttem a lábasba. a borecettel igazítottam az ízén.
a kelkáposztaleveleket felcsíkoztam, és hozzákevertem a lencséhez. (utóbb már azt gondolom, blansíroznám előtte, úgy sokkal jobban lehetett volna tálalni - a nyers levélcsíkokat muszáj volt belekeverni a forró főzelékbe, hogy azért valamennyire mégis megpuhuljanak).

forrás

itt meg a 2018-as, a 2017-es, a 2016-os és a 2014-es lencsevariációk. (2015-ben történhetett valami, amire valószínűleg jobb, hogy nem emlékszem.)

advent 3.

2018-12-21T09:55:44.000Z

a félhavi fizetésem elköltése után úgy gondoltam, hogy talán ideje lenne lelépni a WAMPról ~~mielőtt megveszek 6000ér' egy újabb fotóstányért~~, de pont a kijáratnál még muszáj volt megállnom egy standnál, aminek az volt a tételmondata, hogy Analogue Game for Digital Minds és tele volt nagyon szép betonformákkal. miután percekig elszórakoztam a kirakásukkal, arra jutottam, hogy ez lesz a legtökéletesebb ajándék Balázsnak, úgyhogy vettem neki egy dobozzal. az eladólány a lelkemre kötötte, hogy óvatosan bánjak velük, az asztalon bontsam majd ki a dobozt, mert a betonelemek nem nagyon bírják az esést - mondtam, oké, nem lesz baja a kockáknak, nyugi és egészen a Mammutig nem is volt gond (300 méter), de ott a gyönyörűszép doboz kiugrott a táskámból, a kockák meg a dobozból, egyenesen az aszfaltra - annyira ledöbbentem, hogy megpróbáltam lendületből visszarakni a kockákat a dobozba - - - dehát ez egy logikai játék, aminek pont az a lényege, hogy nem lehet csak úgy visszarakni a dobozba az elemeket. amikor erre rájöttem, behajigáltam a darabokat a táskámba, és csak reméltem, hogy épségben vannak, mert megnézni nem mertem őket - hazaérve konstatáltam, hogy a beton az beton, és az eladólány hülyeséget beszélt a sérülékenységről, nem lett ezeknek semmi baja, aztán amíg próbáltam ajándékképes állapotba (vissza)pakolni a dobozt, az egyik darabot visszaejtettem az asztalra.

10 centiről.

letört a sarka, perszehogy.

ez meg az idei karácsonyi süti is lehetett volna, ha nem fogyott volna el dec. 20-ra.

a joulutorttu tradicionális finn karácsonyi süti és szilvalekvárral készül. a tésztában ricotta vagy skyr van jobbára, úgyhogy én túróval csináltam meg, ezzel a tészta teljesen jól kezelhető volt.

joulutorttu (finn túrós-lekváros keksz)

hozzávalók

25 dkg túró
25 dkg vaj
25 dkg liszt
2 ek cukor
(szilva)lekvár (de legalább vm sűrű - én most anya meggydzsemét használtam)

know-how

a vajat és a lisztet kézzel elmorzsoltam, majd hozzáadtam a túrót és a robotgép addig kavarta, amíg összeállt gombóccá - fél órára betettem a hűtőbe.
a megdermedt tésztát kettévettem - egyszerre csak az egyik féllel dolgoztam.
alaposan belisztezett felületen 0.5 cm vastagságúra nyújtottam (kellő mennyiségű liszttel könnyen lehetett a tésztával dolgozni), majd a kinyújtott tésztát 7*7 cm-es négyzetekre szabtam (lehet ennél nagyobbra is, haladósabb, kétségkívül, de nekem a kisebb jobban tetszett).
a négyzetek közepére tettem fél teáskanál lekvárt, aztán átlósan minden csúcsból a lekvárkupacig bevagdostam őket, és az óramutató járásával megegyező irányba haladva minden háromszög egyik sarkát ráhajtottam a lekvárkupacra (vö. szélforgó, de a forrásban komplett képsor szemlélteti a proceszt).
egy adagot kisütöttem így, de szinte mind szétnyílt, úgyhogy a következő adagot már úgy sütöttem meg, hogy egy pötty lekvárral összeragasztottam a csúcsokat.
sütés előtt lekentem őket egy felvert tojással, aztán 170 fokon 15 perc alatt megsütöttem.

forrás

felkészülés a félmaratoni felkészülésre

2018-11-25T16:16:21.000Z

mióta Balázs benevezett a tavaszi félmaratonra - valamiért jó ötletnek tűnt igent mondani rá, nem mintha nem lennék vele pontosan tisztában, hogy az agyam valahol 1 óra és 1 óra 20 perc közti futást képes levezényelni, egyrészt, másrészt k.ra nem érdekel, hogy képes vagyok-e lefutni huszon km-t - azóta átálltam a szokásos határidős programomra (majd az utolsó napon megcsinálnom, kiterjesztve a napot 56 órásra), egész héten többször megtekintettem a futócuccomat, megnyugtattam magam, hogy ma nagyon sokat bicikliztem, meg sötét is van már és/vagy esik és/vagy fúj, meg amúgy is.

szóval az eheti 9 km után úgy döntöttem, hogy majd jövő héttől kezdem meg a Nagy Félmaratoni Felkészülést. esetleg kitolom még egy héttel. hol van még az április, ugye. - - - mindezt a szombati nagy magányomban gondoltam végig, miközben megsütöttem egy adag túrós-cukkinis muffint.

brindzás-túrós muffin

hozzávalók

28 dkg lereszelt cukkini
12.5 dkg túró
12.5 dkg brindza
3 tojás
16 dkg tk liszt
2 kk sütőpor
1 kk szódabikarbóna
petrezselyemzöld, kapor, tárkony (ez utóbbi szárított volt)
2 szál újhagyma
1 dl író (kb.)
só, bors
tökmag, lenmag (a tetejére)

know-how

a lereszelt cukkiniből kinyomkodtam a nedvességet.
a lisztet, sütőport, szódabikarbónát összekevertem.
a tojást felvertem villával, hozzáadtam a túrót és a brindzát, aztán az aprított zöldfűszereket és a vékonyra karikázott újhagymát is, végül ment bele a kicsavart cukkini. sóztam, borsoztam.
a lisztet 3 részletben szórtam hozzá.
kicsit sűrűnek találtam, ezért öntöttem hozzá egy kis írót (meg azért mert egy másik Donna Hay-receptet akartam egyébként megcsinálni, amihez kellett volna író, amit amúgy csak a Donna Hay-receptek kedvéért tartok itthon).
kiolajozott muffintepsiben 175 fokon fél órát sütöttem. (a lyukakat majdnem teljesen telenyomtam a masszával és megszórtam a tetejüket a magokkal.)
(mivel még a kiolajozott formába is durván beleragadtak a muffok, amik miatt vasárnap reggel mosogatás közben eléggé anyáztam, legközelebb tennék a masszába is egy kevés olajat.)

forrás

a kapszlik honnan máshonnan? 😉

no surprises

2018-11-05T10:44:58.000Z

mióta augusztus közepén valaki kitalálta a katasztrófavédelemnél, hogy az általános iskolák kimondottan nagy tűzvédelmi kockázatokat hordoznak, azóta reggel azzal ébredek, hogy akkor most megvolt végül a tűzvédelmi szabványosságihoz a javítási jegyzőkönyv a mai ellenőrzés helyén, vagy összekeverem a holnapival? és azzal fekszek, hogy tényleg 100 kW/h alatt van a gázmérő teljesítménye, vagy kéne rá külön felülvizsgálat? napi 24 órát dolgozok, de amúgy nem történik semmi izgalmas szánalmasan elszürkült életemben.

jó, néha főzök egy töklevest, ami egyébként a besztevör lett eddigi tökleves-főzéseim sorában, ezért úgy döntök másnap, hogy csak lefényképezem, amivel szokás szerint teljesen elb@szom az időt, marad 20 percem, hogy összekapjam magam és kirohanjak a reptérre, ahol éppen a csodálatos képek werkjét mutogatom Beának, amikor eszembe jut, hogy a besztevör töklevest csak akartam betenni a hűtőbe indulás előtt...

thai sütőtökleves

hozzávalók

1/2 tök, megsütve (nem tudom, mennyi volt súlyra, maga a tök inkább kicsi volt, mint közepes, amikor még egész volt)
1 fej vöröshagyma, felkockázva
1 hüvelykujjnyi gyömbér, lereszelve
1 ek vöröscurry-paszta (ízlésfüggő, ennyitől már eléggé csípős, de nem vadul)
4 dl kókusztej (1 doboz)
4 dl alaplé (kockából, szokás szerint)
1 jó marék kockázott, füstölt bacon
halszósz (vagy só, de én őrületesen autentikus vagyok)
1/2 csokor petrezselyem
tökmag (opcionális)
sült hagyma (opcionális)

know-how

a hagymát megdinszteltem, hozzáadtam a gyömbért és a bacont, amivel addig kavargattam, amíg a bacon megsült - a bacon tök véletlenül került a levesbe, de a füstölt íze nagyon kellett az összhanghoz a végén.
erre ment a curry paszta, majd az egészet felöntöttem a kókusztejjel és az alaplével.
hozzáadtam a durvára darabolt sült tököt és összeforraltam.
egy szűrőkanállal a sűrűjét átszedtem a turmixba és minimális lével összeturmixoltam.
a pépet visszaöntöttem a léhez, beállítottam az ízt a halszósszal. (ha nagyon sűrű lett volna a leves, itt öntöttem volna hozzá még alaplevet.)
a tányéron szórtam meg a sült hagymával, petrezselyemmel és a tökmaggal.

ehun meg még van pár ilyen - olyan tökös dolog.

tök*

2018-10-10T10:16:01.000Z

* - mondj már valami címet ehhez a poszthoz!
- tök.
- végül is...

ebből az adag tökből mondjuk pont nem palacsinta lett (hanem pankómorzsás-parmezános sülttök valami hús mellé - illetve annak indult, de nem volt itthon se pankó, se parmezán, úgyhogy csak sima kenyérmorzsa és reszelt gouda ment rá akkor, amikor már majdnem meg volt sülve - finom volt, egyébként), de ha már elkészült ez a remekbe szabott fotográfia, sütöttem a tök másik feléből palacsintát, hogy legyen egy poszt, amihez ki lehet rakni.

sütőtökös palacsinta

hozzávalók

18 dkg liszt (tk tönköly)
2 tk sütőpor
18 dkg sült sütőtökpüré
4-5 ek (kókusz)olaj
1 tojás
1 tk só
2.5 dl víz (1 dl tejem volt, a többit felhúztam vízzel)

know-how

a lisztbe beleszórtam a sütőport és a sót.
a megsült sütőtököt még melegen villával szétnyomkodtam, hozzáadtam a kókuszolajt.
a tojást felvertem, hozzáöntöttem a tejet.
a sütőtökpürét fokozatosan összekevertem a tojásos tejjel, majd ezt a löttyöt apránként hozzáöntöttem a liszthez és homogénre kevertem (villával).
egy kimondottan sűrű tésztát kaptam, amit 2 evőkanányi adagokban megsütöttem a legkisebb lángon.
bár a képen nem tettem rá semmit, reszelt sajtot és tejfölt képzeltem el hozzá, megszórva sült baconnel - de tejföl nem volt itthon, a baconnel meg nem volt kedvem pöszmögni, úgyhogy végül nemcsak a képanyagra nem tettem semmit.

forrás

előhang egy tepsi rugelachhoz

2018-09-24T07:29:32.000Z

indulás előtt végigolvastam Chili&Vanília NYC-összesét (mondjuk mást nem nagyon), úgyhogy volt annyi előtudásom New Yorkról, hogy bagel és rugelach, meg az is, hogy Godzilla legyakta a Flatiront (update: nem is Godzilla volt) - utóbbi a filmekben kimondottan erős házastársamtól (akihez 2 nap múlva csatlakozott Andi és még azt is megtudtam egy kedves kis utcában 5 km legyaloglása után, hogy e, itt lakott Keribredsó - Keribredsó? remek. és ki az a Keribredsó? (Andi itt tett le róla, hogy mindenképp elvigyen a fent nevezett hölgy új cipőboltjához is.)

tehát a repülőn volt 7 órám (amiből végül 3 órát filmnézéssel töltöttem), hogy összerakjam a következő 5 napot - a komolytalan hozzáállásomnak és a random programpontoknak megfelelően úgy nettó egy napot töltöttünk a metrón üldögélve (mondjuk ott legalább hűvös volt), cserébe pl. 3 különböző időpontban is voltunk Brooklynban (de egyszer se láttunk kivilágított Manhattant). na, hát ezért nem kell felülbírálni azokat a blogokat, akik szépen összeszedik, hogy a first timer new yorkerek mit milyen sorrendben nézzenek meg.

aztán végül nem ettünk rugelachot (és nem azért, mert $2.5-ért adták, bár ez önmagában is elég elrettentő, hanem egyszerűen nem volt kedvem 1 órát metrózni egy 3 centis süteményke miatt), úgyhogy amikor visszaértünk Amszterdamba, sütöttem egyet.

rugelach

hozzávalók

a tésztához
24 dkg krémsajt (egy tök sima Albert Heijneset használtam, ami ekvivalens a Lidl 250 HUF-osával)
24 dkg vaj
5 dkg cukor
30 dkg liszt
csipet só
a töltelékhez
marmelade (narancslevár, de nem volt olyan ehetetlenül keserű, mint az írek)
durvára vágott dió-mogyoró-mandula
durvára vágott csoki

know-how

a tészta szobahőmérsékletű hozzávalóit robotgéppel összedolgoztam (nem kell túlgyúrni!), becsomagoltam folpackba és egy órára betettem a hűtőbe.
a megdermedt tésztát 4 részre osztottam.
egyszerre 1/4 adaggal dolgoztam: alaposan belisztezett felületen 20 cm átmérőjű körré nyújtottam, vékonyan megkentem a lekvárral, megszórtam a darabolt magokkal és csokival (a csokiból csak módjával - a túl sok kifolyik sülés közben és hajlamos megégni).
a kört 12 cikkre vágtam (eljátszottam a gondolattal, hogy elég lesz nyolcadolni - de nem! 12 fele kell vágni: egyrészt tömény, másrészt gusztább is kisebben.)
a cikkeket a széles végükön kezdve feltekertem és sütőpapíros tepsiben 15-20 perc alatt megsütöttem.
ebből a mennyiségből 48 db lesz, amit végül 2 napon sütöttem meg. 2 embert (a.k.a. mi) a fél adag simán megfektetett.

forrás

a legtöbb info a városról egyébként Travellina útikönyvnek simán beillő NYC-posztjaiból jött, amik nemcsak élvezetes stílben íródtak, hanem nagyon-nagyon-nagyon hasznosak voltak gyakorlatilag minden helyzetben - bár már megírtam neki, de most itt is, még egyszer: köszi, hogy fogtad a kezünket az első nyújorkunkon, és azt a rengeteg munkát, amit ezekbe a posztokba fektettél!

ezt meg Maszatnak és Antnak - azóta ezt hallgatom.

...still amazing - that's it 🙂

ps. NYC-ra igaz a ráaggatott összes túlfokozó jelző - az egyik legjobb hely volt, ahol valaha jártunk.

pps. az egyik kedvenc képem volt meglátni Andit egy padon üldögélve várni ránk - szentimentális vénasszony leszek, ez most már eléggé biztos.

mondjuk Portugál

2018-08-28T14:30:59.000Z

Portugáliában az én, újabban erősen simplified englishem is sok volt az esetek nagy részében, úgyhogy a praktikus dolgokat, úgymint kávé/kaja/benzinkút én bonyolítottam, Balázsnak meghagytam az autóbérlést. (az autópályák mocsokdrágák, de tényleg azok (25 euró volt egy 300 km-es szakasz, egy útra), ráadásul elképesztően bonyolult a rendszer elsőre, van pár fizetőkapus rész, de a nagy részük elektromos kapuval van felszerelve, amit csak T+2 nap múlva lehet kifizetni bármilyen portugál postán - persze van valami kis szar, amit betesznek a kocsiba, és az automatikusan fizet, vagy nem tudom, mit csinál (ez volt a nem simplified english rész a kölcsönzőben), HA fizetünk az 50 eurós kocsibérlés mellé még 20 eurót. háhh - de mi nem hagyjuk magunkat csak úgy lerántani 20 euróval!, van internet, majd megnézzük, hol vannak azok a szaros kapuk - na, azóta fejből le tudom rajzolni Portugáliát az egész úthálózatával egyetemben; de hogy fizetőkapuk hol vannak, azt azóta se tudom. úgyhogy időnként (leginkább éjjel, mivel nap közben általában városi kultúrprogram volt) mindenféle kukoricaföldeken közelítettük meg a szállásainkat, mert a GPS szerint az a legrövidebb nemautópálya, vagy rosszabb esetben tettünk 3 és fél órás 16 km-es kitérőket Portugália alsón. (és hogy teljes legyen az autós élmény, az utolsó 65 km-en elfolyt valami víz az autóból (UPDATE: a kondenzvíz volt), aztán elkezdett egy piros lámpa is világítani a kijelzőn, itt már kezdtem ideges lenni, de hál' istennek ekkorra már Liszabonnál voltunk és annál sokkal több sáv volt, hogy egyszerre navigáljak és idegeskedjek, hogy vagy lerohad a kocsi alattunk és lekéssük a repülőt, vagy k sok pénzt fog leszedni rólunk a kölcsönző.

aztán nem lett semmi, de amilyen erősre sikerült az utolsó két óra dramaturgiája, igazából nem csodálkoztam, hogy Balázs ordítva anyázott 5 portugállal egy félsávos kétirányú utcában a kölcsönzőtől 500 méterre, ahol szemben álltak egymással az autók - úgyhogy még azelőtt kiszálltam és újra előszedtem a simplified englishemet egy ólrájtdzsentlmen, písz erejéig, mielőtt Balázst legyilkolta volna a szintén elég idegesnek tűnő szemben álló tömeg, én meg mehettem volna tovább egyedül.

a gnocchinak csak a tányér alatti műsorfüzetnyi köze van Portugáliához, ami tök véletlenül került a kezembe, ezért írtam most le azt, ami egyébként tavaly novemberben esett meg velünk.

gnocchi gombával és édesköménnyel

hozzávalók

50 dkg (bolti) gnocchi
25 dkg gomba (vegyesen champignon és rókagomba)
20 dkg (egy kisebb gumó) édeskömény
10 dkg kockázott bacon (opcionális)
1 kis marék olajbogyó (zöldet használtam, de fekete jobb lett volna)
0.5 dl tejszín
reszelt sajt (cheddar, menőbbeknek parmezán)

know-how

a gombákat megmostam, nem túl vékony szeletekre felcsíkoztam.
az édesköményből kivágtam a torzsát, a maradékot felcsíkoztam.
a kockázott bacont kisütöttem. a legvégén hozzáadtam a felszelt fokhagymát és csak addig kevergettem, amíg felszállt az illata.
amíg sült a bacon, a gnocchit a zacskón levő utasítás szerint megfőztem (1 perc), aztán átszedtem a baconre és kicsit átpirítottam a kisült zsíron.
az édesköményt kevés olajon elkezdtem megpirítani, pár perc után hozzáadtam a gombákat is. sóztam, borsoztam és hagytam párolódni őket 5-6 percig abban a lében, amit a gomba eresztett.
a végén hozzáöntöttem a tejszínt, összeforraltam, rászedtem a gnocchit, lazán összeforgattam.
a reszelt sajt és az édeskömény zöldje a tányérokon került rá.

forrás

egyébként megnéztük Portót (világörökség#1), Bragat, Guimarãest (világörökség#2), a Douró völgyet (világörökség#3) és Obidost (világörökség#4).

ezek közül Guimarães hótcuki, olyan "kis ékszerdobozka" város, Bragaban ott a Bom Jesus do Monte, ami őrületesen látványos + van még a városban ezen kívül 176 másik templom és rengeteg étterem 5 nyelvű fényképes étlappal (ha valaki nem tudja, ez mit jelent, az meg is érdemli, hogy ilyen helyen egyen), Portó meg nagy meglepetésünkre kicsit nagyobb, mint Budapest, és van egy Serravales múzeuma (modern művészeti múzeum, amiket kimondottan szoktam szeretni, de ettől a helytől, ezen belül a 70es évek videóperformanszaitól olyan ideges lettem, hogy csak a kert és az étterem miatt írom le, hogy van ez a hely) meg egy Zene Háza, ami viszont abszolút megér egy nézést (kombinált jeggyel 14 euró volt a kettő), plusz a Porto walkers sétája is elég informatív volt főleg a vége fele (10/6 kb.). Portóban egyébként állítólag többet esik, mint Londonban - de hogy sokkal jobban és egész nap, arról egészen empirikus tapasztalatot szereztünk. a Douró völgyön (az N222 út mentén) meg azért mentünk át, mert 2015-ben ez az út ott volt a világ 10 legszebb autóútja közt - és hát ezt lelkesen bólogatva meg tudjuk erősíteni. Obidos Portugália Szentendréje, ezzel nagyjából el is mondtam mindent róla - egy fél órás sétát viszont mindenképp megér. ráadásul 20 percre tőle ott az óceán Penichenél, amiért elmentünk Portugáliába, ugye - úgyhogy az utolsó napon, a repülő indulása előtt 4 órával álltunk a fejet letépő szélben és bámultuk az óceánt. mert mi azt nagyon szeretjük bámulni.

még gnocchi: bolti, házi.

szomorú történet 2 doboz olajoshalról

2018-08-17T12:26:21.000Z

éppen megbeszéltük, hogy milyen kellemesen csalódtunk a franciákban [a hálidéj 5 napja alatt, amit náluk ~~ettünk végig~~ töltöttünk], amikor ránk került a sor a reptéri átvilágításnál (a reptér 10 méter hosszú, 4 kapus és a kijelzőn másnap délig fent van az összes járat, csak hogy érzékeltessem a hely méreteit), ahol a dolgozó ékes franciául valószínűleg azt mondta el, hogy a 2 napja nagyon gondosan kiválasztott olajoshalaim ott maradnak neki, miközben magához vette őket - én nem kevésbé ékesen, ámde angolul felhívtam a figyelmét, hogy ~~ha nem adja vissza a halaimat azonnal, felpofozom~~ ezt talán újra kellene gondolni, mert úgy 2 hónapja ugyanebben az EU-ban Portugália-Hollandia viszonylatban semmi gond nem volt az épp ilyen konzervekkel. nem értettük egymást, de nem adtam fel - ennek eredményeképp 3 perc múlva már az összes szolgálatban lévő ott állt a szalag két oldalán, és erősítésnek befutott egy golyóálló mellénybe öltözött úriember is. na, ekkor döntöttem úgy, hogy elengedem a halaimat (miután láttam, hogy Amszterdamban a reptéren 5, pont ilyen mellénybe öltözött úr nagyon gyorsan és nagyon hatékonyan kent előbb a falra, aztán a padlóra egy fickót, aki nem igazolta magát, amikor erre megkérték).

a konzerv-dráma után perszehogy láttak valami NAGYON gyanúsat a bőröndben a röntgenen, ami miatt perszehogy félreállítottak és perszehogy szétszedték a bőröndöt atomjaira, csak hogy tudjam, hol a helyem. (ennél a résznél már nemcsak a halak miatt anyáztam.)

így történt, hogy az egyébként 1 perces átvilágítási processz fél órásra sikerült és a végén már kicsit drukkoltam, hogy időben odaérjünk a 4 lépésre levő kapuhoz.

(...)

mindezek után felültünk egy olyan gépre, ahol még gyárilag volt a karfában hamutartó (!!!), ami kevéssé zavart volna, ha az első pillanattól kezdve nem azt érzem, hogy k.ra fogok örülni, ha ez a gép egyben földet ér valahol. bárhol.

a salátához a világon semmi átkötést nem találtam, néha előfordul az ilyen.

vajas kukoricasaláta

hozzávalók

25 dkg ceruzabab
1 doboz kukoricakonzerv (vagy 25 dkg mélyhűtött/friss)
1 kisebb gumó édeskömény
2 marék konzerv csicseriborsó (opcionális, épp volt egy fél üveg maradék, hogy-hogy nem)
1 tényleg nagy csokor petrezselyem-kapor-tárkony*-menta
3 dkg vaj

know-how

a zöldbabot megpároltam.
amíg ez történt, a kukoricát leöblítettem (a konzervet, ha frisset használtam volna, először megfőzöm, szintúgy a mirelitet is).
az édesköményből ék alakban kivágtam a kemény részt az aljából, a megmaradt részt vékonyra csíkoztam.
a csicseriborsót szintén leöblítettem, és leszedegettem a külső héjat a szemekről.
a zöldfűszereket felaprítottam.
a megpárolódott, még meleg zöldbabra rádobtam a vajat (ami elolvadt rajta) és összeforgattam a felaprított zöldfűszerekkel, aztán szép sorban az összes többi hozzávalóval.
Balázs annyit bírt mondani, amikor hazajött, hogy a tegnapi jobb volt, úgyhogy a k.jó grillezett csirkemellből ÉS a salátából ezúttal nem kapott (volna, ha nem gyakorolt volna bűnbánatot - de megtette, úgyhogy megvacsorálhatott kedves társaságomban.)

*a friss tárkony zöldfűszerként használata a legújabb kedvenc elfoglaltságom

ez is friss tárkony és ebben is tök jól működött.

ez meg csak egy bónuszkép, mert nem bírtam magammal.

hunyorítva: limonádé

2018-08-06T14:10:57.000Z

amikor a nőgyógyász nem azt kérdezi, hogy szült-e már, hanem hogy hányszor, na, akkor kezdi érezni igazán az ember a korát. és hát ebben a korban már lehetett volna annyi eszem, hogy 35 fokban a vajas tésztából kekszsütés projektet* ne erőltessem - de megtettem. másodjára sikerült is. egy újabb 5.20-as keléssel.

* nem magamtól vetemedtem kekszsütésre a jelenlegi klimatikus körülmények közt, nyilván - de Zsófi barátnőm hétvégi partyjára kellett valamit vinnem. (és bármilyen hihetetlen, rajtam kívül mindenki úgy gondolta, hogy k nagy tálca KRÉMES süteménnyel jelenik meg. és ami még durvább: a pálinkán túl a KRÉMES sütemények fogytak leginkább a 42 fokban. na, ez a falusi virtus.)

citromos-mákos keksz

hozzávalók

25 dkg vaj
10 dkg cukor
1 egész tojás szétválasztva
1 csipet só
65 ml citromlé (nekem 1.5 normál méretű citromból jött ennyi össze)
30 dkg liszt
a másfél citrom lereszelt héja
5 dkg mák (nem darált!)

know-how

a lisztet összekevertem a mákkal, félretettem.
a vajat és a cukrot robotgéppel krémesre kevertem, hozzáadtam a csipet sót és a tojássárgáját, elkevertettem.
hozzáadtam a reszelt citromhéjat, és folyamatos keverés mellett fokozatosan hozzáöntöttem a citromlevet is.
végül a liszt ment bele, kanalanként adagolva.
a kész tésztát kettévettem, becsomagoltam folpackba és fél órára hűtőbe tettem (hogy kicsit megdermedjen).
a megdermedt tésztagolyót egy darab sütőpapírra tettem és rúddá alakítottam (ízlés dolga, hogy milyen átmérőjűvé, én 4-5 cm-eset csináltam) - betettem a mélyhűtőbe éjszakára.
(másnap délután volt egy gyenge próbálkozásom a sütésre, de a 32 fokos lakásban a kifagyott vajas tészta 1 perc alatt olvadt szerteszét - de nem hagytam magam, beleküzdöttem őket a tepsibe, aztán amíg kint álldogáltam az erkélyen, ahol éppen jobb idő volt, mint a lakásban, a kekszek szénné égtek - így történt, hogy a kekszsütést aznap délutánra elengedtem és elmentem meginni egy bambit a Dürerbe.)
harmadnap nagyon hajnalban - a még csak 25 fokos lakásban - a maradék tésztarudat fél centis karikákra vagdostam és 160 fokon 12-14 perc alatt megsütöttem (olyanra, mint ami a képen látszik).

forrás

van még itt egy pár jó kis keksz, tessék megnézni.

napsütötte rész

2018-08-02T05:52:17.000Z

miután áttértem a teljesen irreális 5.20-as ébredési időpontra - hogy ~~ne dögöljek meg futás közben~~ legyen legalább 32 olyan perc a reggelben, amikor még nem süt be a lakásba a nap és meg tudom inni a kávémat anélkül, hogy beleizzadnék a bögrémbe - szembejött az alábbi recept, én meg a 32 perces normál hőmérsékletű idősávban bekapcsoltam a sütőt...

avokádós-mozarellás puffancs

hozzávalók

1 csomag leveles tészta (27.5 dkg, sütőpapírra feltekert nem mélyhűtöttet használtam)
1 szem érett avokádó
1/2 paradicsom, apróra kockázva
1/2 kápia paprika, apróra kockázva
1 löttyintésnyi balzsamecet
1/2 golyó mozarella, felkockázva
só, bors, citromlé

know-how

az avokádót villával összetörtem, sóztam, borsoztam és pár csepp citromlevet is adtam hozzá.
a felkockázott paradicsomot és paprikát összekevertem egy kis balzsamecettel.
a leveles tésztából 6 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval korongokat szaggattam (a tetejét ugyanakkora, de hullámos szélű scone-szaggatóval csináltam, egyszerűbb volt számolni).
a korongok közepére tettem egy kávéskanál avokádókrémet, erre ment a mozarellakocka és a tetejére a paradicsom-paprika. a szabadon maradt sávot vízzel körbekentem, és ráraktam a hullámos szélű korongot (kicsit rányomkodtam).
a tetejét áthúztam tojásfehérjével (de csak mert épp volt egy kimaradva, amúgy nem tettem volna.)
170 fokon, légkeverve 12-15 perc alatt megsütöttem.

forrás

ez meg a címadó.

nyárközépi absztinencia

2018-07-27T17:55:37.000Z

amikor a fogorvos jelezte a bölcsességfog-eltávolítási szándékát - mindjárt mind a 4-et - még csak simán ledermedtem a foghúzás tényétől, aztán az elém rakott árkalkulációtól már vissza is ültem kicsit a székbe, még egy kicsit később, némi utánaolvasás után, már egész komoly halálfélelembe kerültem.

aztán elmúltak (2 hét után) a rémálmaim ezzel kapcsolatban, és tudtam a jó oldalát nézni a dolognak (nemevés, lapos has, ilyesmi) - de amikor 3. napja nem tudtam enni, már pont leszartam a lapos hasat és jelentősen felértékeltem a szám kinyitásának a képességét.

ahova például beönthettem volna egy adagot ebből a levesből.

ha ehettem volna tejterméket.

vagy egy fröccsöt a 30 fokban Kapolcson.

ha ihattam volna alkoholt.

összességében ritka nyomorultul éreztem magam - de ma ofisöli gyógyultnak nyilvánítottam magam, megcsináltam ezt a levest, elmentem futni és ittam egy sört. sokkal jobb.

hideg joghurtos csicseriborsó leves

hozzávalók

5 dkg bulgur
15 dkg főtt csicseriborsó
2.5 dl ayran* (de sima joghurt is jó)
5 dl alaplé (megengedőleg kockából)
kapor, petrezselyem, menta
szumák
olívaolaj a tetejére

know-how

az alaplében megfőztem a bulgurt (10 perc, kb), és langyosra hűtöttem.
a langyos bulguros léhez hozzáöntöttem az ayrant (vízzel hígított, kicsit sós joghurtital, a Lehelen vettem, de házilag is simán előállítható), ment bele a finomra vágott zöldfűszercsokor (elég sokat tettem bele, de ez teljesen ízlésfüggő) - ennél a pontnál lehet behűteni, a tálaláskor pedig megszórni szumákkal és önteni rá egy kis olajat. vagy szkippelni a hűtést, és langyosan megenni.

a pécsi Blöff bisztróban ettünk valami ilyesmit, ami akkor annyira bejött, hogy akartam reprodukálni.

tanmese

2018-07-14T06:36:28.000Z

nem elég, hogy a kedves néni az óbudai piacon árult tárkonyt, de még LILA zöldbabja is volt, amitől hirtelen extatikus állapotba kerültem, megjelent előttem a saláta, félig lilában, amit elmeséltem a néninek is, hadd örüljön velem, felvásároltam a készletét, hazatéptem, csináltam a babról 2 giga értékelhetetlen képet, aztán megpároltam - - - és bazz, ugyanolyan zöld lett, mint a gyárilag is zöld babjaim.

zöldsaláta kapros-tárkonyos öntettel

hozzávalók

30 dkg ceruzabab
30 dkg parázskrumpli
10 dkg uborka
1/2 gumó édeskömény, vékonyra csíkozva
6 főtt fürjtojás (vagy 2 tyúk)
az öntethez
petrezselyem - tárkony - kapor 3:2:1 arányban
3 ek majonéz
5-6 ek joghurt
2 ek kapribogyó
2 szardella (opcionális)
2 gerezd fokhagyma
a savanyított hagymához
1/2 fej lilahagyma, apróra kockázva
só
3 ek borecet (én vm chardonnay-s faszaságot használtam)

know-how

az apróra kockázott hagymát besóztam és a 3 ek borecettel, összekevertem és állni hagytam - egy idő után a hagyma eresztett annyi levet, hogy pont ellepte önmagát és fél óra alatt kellemessé savanyodott. (a savanyított hagymát kellett volna először megcsinálni, én mondjuk utoljára raktam össze, de a fényképezéssel annyit tökölődtem, hogy jó lett, mire az evésig jutottunk.)
a krumplikat héjában megfőztem.
a tojásokat is.
ugyanebben az idősávban az átmosott, tisztított babot megpároltam (Balázsnak: a bab tisztítása annyi, hogy a végeket le kell vagdosni róla. én csak azt az oldalt szoktam, amivel csatlakozik a szárhoz.)
amíg ezek a folyamatok zajlottak, az édesköményt megfeleztem, kivágtam ék alakban a torzsáját és vékonyan felszeltem.
az uborkát felkarikáztam (aztán túl nagynak láttam, és a karikákat félbevágtam) - ezzel a salátarész megvolt.
az öntethez a hozzávalókat késes aprítóban összekevertem.
a babot, uborkát, édesköményt lazán összeforgattam az öntet egy részével (tetszőleges mennyiséggel, akár az egész is rámehetett volna, de én szeretek elrakni 3 ek.nyi maradékot, amit majd 2 hét múlva megtalálok a hűtő hátuljában, berohadva), kiporcióztam két tányérra és rárakosgattam a főtt krumplit (amit ekkorra már megpucoltam, Balázs) és a főtt tojást (szintén megpucoltam, Balázs), megszórtam a savanyított hagymával és lehetett is enni.
a saláta maga elképesztően k jó, de egy közepes méretű armageddonhoz hasonlítanám azt az állapotot, ami a készítés alatt a konyhában keletkezett.

forrás

úgy fél órámba telt, mire találtam tárkonyt a piacon, aztán még 2 bolt is volt, mert az édeskömény se triviális a 13. kerületben, végül lett minden, és úgy gondoltam, hogy akkor a nagyjával meg is vagyok, aztán hirtelen lett ez az armageddon - de vannak dolgok, amiket el kell engedni, feleim.

mondjuk előtte megpróbáltam drámai hangon ecsetelni a házastársamnak azt a heroikus küzdelmet, amit gyakorlatilag egész napon átívelően folytattam azért a tál ételért, amit éppen két pofára töm - hátha megérti a mosogatásra való finom utalást.

nem értette.

maradt az elengedés.

itt van még egy, hasonlóan csodálatos krumplisaláta.

uborkaszezon, csicseriborsó

2018-06-29T15:33:55.000Z

élem a minden tanulság nélküli nyári uborkaszezont, szakácskönyv nem volt a kezemben másfél hónapja, ha vmit mégis főzök, azt éjjel 10 és éjfél közt teszem (értelemszerűen ebben az idősávban meg is esszük emez darabokat, emiatt olyanok vagyunk mind a ketten mint a malacok, továbbá fényképezni sincs mit másnap, amikor már van fény - kicsit már várom, hogy újra egyedülálló nő legyek, 4 üveg rozéval, 4+ üveg sörrel a hűtőben, kockahassal, plusz egy doboz tepertőkrémmel és 1 zacskó abonettel - addig viszont vannak ezek a deluxe saláták, k nagy szelet húsokkal (meg a jégkrémek dobozszámra (250 kcal/10 dkg)).

fűszeres pirított csicseriborsó

hozzávalók

40 dkg (főtt) csicseriborsó
1 nagy tk római kömény
1 nagy tk koriander
1 nagy tk füstölt pirospaprika
só, bors, chilipehely
olaj

know-how

üveges csicserit használtam (mindig azt használok - amikor lehet kapni a Lidlben, veszek egy kartonnal, ami kitart egy darabig) - szűrőben, folyó víz alatt átöblítettem, egy konyharuhára borítottam és leszedtem a héjukat. szemenként. Buddha hozzám képest kutyafasza.)
a lehéjazott csicserit kevés olajba forgattam, rászórtam a megőrölt fűszereket + a paprikát, aztán egy teflonban közepes fokozaton, fedő alatt, rendszeresen rázogatva 10-15 perc alatt szépen megpirítottam. sót, chilipelyhet csak a végén tettem rá.
[mindeközben összevagdostam piros és sárga paprikát, paradicsomot, lilahagymát, uborkát irreálisan apró kockákra, megszórtam egy csomó (tényleg sok!) apróra vágott zöldfűszerrel, öntöttem rá olivaolajat + balzsamecetet, megsóztam, összekevertem és ... - leírni sokkal rövidebb volt, mint elkészíteni, de egyébként tökegyszerű, tökfinom, tökmutatós.]
[aztán még: egyforma mennyiségű tahinit, majonézt és joghurtot is összekevertem - úgyis mint öntet a a salátára.]
[volt hozzá grillkolbász is, ami tetszőlegesen helyettesíthető falafellel, grillezett sajttal, grillezett hússal, vagy el is hagyható mindez és akkor lehet tagelni a vegakajával.]

forrás

ez lehetett volna egy ilyen volt-ilyen lett képpár is, de nyilván nem csináltam jobbra komponált sült variációt, úgyhogy mégse lett ilyen volt-ilyen lett képpár.

beachbody-time

2018-06-05T15:10:35.000Z

ha a beachbody time-ra már 5 hónapja személyi edzővel és fényevéssel készülnék, ~~nem olyan instagram oldala lenne az eztettemnek, amilyen~~ nem kellett volna döbbenten állnom a tükör előtt holmi fürdőruha vásárlás közben - de mivel nem tettem_,_ maradt a döbbenet.

amikor kicsit magamhoz tértem, azonnali cselekvéskényszerem támadt: letiltottam magam a cukorról meg a lisztről, és erősen odafigyeltem minden szaros kalóriára.

3 napig.

aztán a 4. napon, bár még tartottam magam, már elég nehezen tudtam bármi másra gondolni, mint egy egy ~~cukormentes~~ ~~egészséges~~ valamilyen, BÁRMILYEN sütikére - na, így lett ez itt alant, amiről a google azt állította, hogy "healthy dessert". én meg elhittem, mert el akartam hinni, hogy 20 dkg datolya meg 10 dkg dió-mandula kalóriaszegény. de legalábbis healthy.

sütés nélküli avokádókrémes szelet

hozzávalók

az alsó részhez
5 dkg dió
5 dkg mandula
12 szem datolya*
1 csipet só
a krémhez
25 dkg érett avokádó (1 nagy)
4 tk méz
15 g kakaópor (cukrozatlan)
4 ml rizstej
1 tk levendulavirág
és még
gyümölcsök a tetejére
levendulavirág a krémbe (opcionális)

know-how

a diót és a mandulát a késes aprítóban durvára daráltam, majd szemenként hozzáadtam - folyamatosan járatva a gépet - az előzetesen 10 percig meleg vízben áztatott datolyákat. (kicsit darabos maradt, de jól összeállt.)
kibéleltem 3 piteformát sütőpapírral, és elosztottam bennük a "tésztát". (bele kell nyomkodni a formába, amit meg lehet kézzel is tenni, de én egy másik piteformát használtam - így szép egyenletes lett a pitealap.) - 2 órára hűtőbe tettem. ---- ez volt az eredeti koncepció. DE! az alsó rész olyan töményen édes, hogy egy 12 cm-es pitét képtelenség megenni belőle, úgyhogy müzliszelet méretűre vagdostam a minipite-alapokat és erre ment a krém.
a krémhez az avokádót, a mézet, a kakaóport és a rizstejet botmixerrel pürésítettem - szintén 2 óra hűtés.
a megdermedt aljra rákanalaztam a krémet, amit megszórtam áfonyával és kiwivel (eperrel, mangóval, barackkal - mi van épp kéznél) --- a gyümölcs nem opcionális, nagyon-nagyon kell a végízhez.
a kép kedvéért megszórtam a fotópéldányt levendulával, ami viszont annyira harmonikusan illeszkedett a csokis avokádókrémbe, hogy végül is bevettem az összetevőlistába.
az alap egyébként tökéletesen ugyanolyan ízű mint egy Nakd.

kaptam nemrég Quatarból egy halom óriási, puha datolyát - ebből készült az alj. (az itthon általában kapható alapdatolya mérete kb. a fele annak, amit kaptam.)

forrás - ok

koriander

2018-05-31T09:52:11.000Z

ha nincs egy k nagy veszekedés, nem megyek el a piacra és merő bosszúból* nem veszek egy akkora csokor koriandert, mint a fejem, és akkor nem lett volna mit hazareptetnem a kies Hollandiából, ennek folyományaként pedig ez a csodálatosan gyönyörűszép epersalsa** se készült volna el. vagy igen, petrezselyemmel, szokás szerint.

* Balázs korábban csak úgy, újabban már tudományos alapokon utálja a koriandert, ami ennélfogva tiltólistán van a konyhában.

** a salsa hagymából, csípősből, korianderből és vm puhább húsú, lédús gyümölcsből (mangó, ananász, dinnye, barack, eper), vagy paradicsomból álló saláta, ami nagyon-nagyon jól megy a mindenféle grillezett húsok mellé.

epersalsa

hozzávalók

20 dkg eper, apróra kockázva
1/2 lilahagyma, apróra kockázva
1 kis csokor koriander
erős zöldpaprika, ízlésfüggően
só
lime-lé

know-how

az apró kockára vágott epret és lilahagymát óvatosan összekevertem a durvára vágott korianderrel és megsóztam.
hozzáadtam némi lime-levet és az erőspaprikát (most nem vadultam nagyon, szofisztikáltan csípett, de az eperrel pont így volt szép).
frissen is finom volt, de pár óra hűtőben állás kimondottan jót tett neki.
grillezett lazacsteak volt mellé (bár a felét csak úgy magában ettem meg fényképezés közben).

forrás

itt van egy másik salsa ananászból és még egy mangóból.

ez pedig egy szuper epres-kecskesajtos darab.

a kis fehér virág az erkélykertészetemből származik - azt olvastam, hogy a mézvirág levele és virága is ehető. szerintem mondjuk fűíze van, de a képen kétségkívül jól mutat.

csak neked: kislány

2018-05-14T05:58:05.000Z

bár nem sorolom magam a kerékpárutak terminátorai közé, azér' amikor 2 cekkerrel, kitöltve a teljes sávszélességet ballagott előttem emberünk a JELÖLT KERÉKPÁRÚTON és úgy tett, mintha nem hallaná, hogy kitartóan próbálom holmi csengővel felhívni a figyelmét, hogy nem jó helyen van épp, akkor azért csak feltámadt bennem a népnevelő attitűd. ráadásul ugyanő még rá is tolt erre egy monológot, amiben szóba került anyám, némi szex meg sok paraszt biciklis. ennél a résznél már csak megálltam, visszafordultam és elkezdem feltolni a napszemüveget a homlokomra, hogy lássa, milyen, amikor csúnyán nézek - de erre befejezte egy "kislány" megszólítással a hülyeségeit, mire is megállítottam a mozdulatot, visszahúztam a napszemüveget a helyére, mert úgy döntöttem, hogy ez a megszólítás többet ér nekem annál a fejnél, amit akkor láttam volna magam előtt, ha tényleg feltolom a szemüveget és az a sudribunkó ráébred, hogy sokkal inkább csókolom már ez, nem kislány.

ez meg azért lett, mert le volt értékelve a spárga, egyrészt, másrészt a legutóbbi spárgafotót kb. napra pontosan 6 (!!!) éve csináltam, úgyhogy nagyon ideje volt már meghaladni azt a képet kissé. (Balázs, az előolvasó 8 perce dicséri a 6 évvel ezelőtti képet. ilyenkor érzem igazán, hogy milyen jelentős a gasztrofotográfiai fejlődés, amin keresztülmentem és hogy mennyire megérte egy 2 kategóriával jobb gépbe beruházni.)

spárga leveles tésztában, brie sajttal

hozzávalók

1 tekercs leveles tészta (aldi/lidl)
1 tojás
1 köteg zöld spárga
brie sajt
olaj
só, bors
2 ek méz
2 ek vaj
1 ek friss kakukkfű (szárítottból fele)

know-how

a leveles tésztát 8 négyzetre vágtam és megkentem őket a felvert tojással.
minden négyzetre átlósan tettem egy szelet brie-t és daráltam rá némi borsot.
a spárgát megmostam, a fejrészt letörtem, ahol elpattant, kevés sóval, borssal és egy kis olajjal összeforgattam (a letört szárakat meghámoztam és főztem belőlük egy levest, krumplival és cukkinivel, de annyira semmilyen lett, hogy be se linkelem a forrást).
az olajos spárgafejek mentek a brie-re (majdnem minden négyzetre jutott 2 síp).
a szemközti csücsköknél fogva összehajtottam a négyzetet, lekentem a maradék tojással és cc. 20 perc alatt 170 fokon készre sütöttem (ennyi idő alatt a spárga szépen megpuhult).
amíg sült, a vajat és a mézet összemelegítettem, beleszórtam a kakukkfüvet és a kész, még meleg batyukat áthúztam vele.
állatjó lett. komolyan.

forrás

anyák napi

2018-05-06T07:14:33.000Z

elvittem anyát anyák napja alkalmából az Experidance ~~Nagy Nemzeti Imázsgiccs~~ Fergeteges c. darabjára.

hiba volt.

az első 10 percben lenyomták a kék duna keringőt + a magyar táncokat (amitől teljesen ledermedtem), és a dramaturgia végig maradt ezen a vonalon. a 2. felvonás alatt úgy 8 percre magamhoz tértem (amikor végre elhallgatott a zene és csak tánc volt), de az össztánc a végén a M_ost kezdődik a..._ lakodalmas megaslágerrel a 100 tagú cigányzenekar prezentálásában, a lábával dübögő, fütyülő, éljenző ÉS állva tapsoló közönséggel, na az egy élethosszigos traumatikus élmény volt - vagyis inkább az a rádöbbenés, hogy baszki, erre tényleg van igény.

ráadásul anya sose' fogja megtudni (mert nem olvas eztettemet), hogy nem is a jegy volt az igazi ajándék, hanem az, hogy nem rohantam ki sikítva a nézőtérről 5 perc után.

a golyók meg virág helyett lettek.

avokádós csokitrüffel

hozzávalók

1 kisebb avokádó
5 dkg étcsoki (75%-osat használtam)
1 tk méz
kakaópor, tört mogyoró a burkoláshoz

know-how

a csokit vízfürdő felett megolvasztottam (egy nagyobb lábasba vizet forraltam, erre ment egy kisebb lábas a csokival).
az avokádó húsát villával összetörtem és hozzáadtam az olvasztott csokihoz, a mézzel együtt és a késes aprítómban simára kevertem.
a masszát legalább 30 percre a mélyhűtőbe tettem.
a kihűlt masszából 2 centis golyókat csináltam (ez nem volt triviális egyáltalán, lévén a massza a kézmelegtől pillanatok alatt megolvadt - a kakaósnál a kézre tapadt kakaópor ezt elég jól orvosolta, a mogyorósnál viszont figyelni kell, hogy ne kerüljön a golyóra kakaópor, mert akkor a mogyoró nem nagyon fog ráragadni)
evésig mélyhűtőben tartandó.
variálásnak lehet beletenni fahéjat, chiliport, aszalt meggyet ledarálva, egész mogyorót, vagy kinek mi jut még eszébe.

forrás

a kis fekete Lantos Judit - szokás szerint.

És mondd, mi van, ha tényleg létezik örökké tartó szerelem?

2018-04-30T12:56:32.000Z

az még csak hagyján, hogy puszta tudatlanságból vagy két héttel a házassági évfordulónk előttre vettem meg a soros (hoppá, bocs) nászutunk repjegyeinek 90%-át (mondjuk, legalább a hónapot eltaláltam), de az igazi high impact az volt, amikor az indulás előtti este Balázs cseten jelezte, hogy ha nincs nálam az útkezdő jegye, akkor ő valószínűleg egyáltalán nem vette meg azt az egy darab jegyet, amivel a közbülső találkahelyre eljutott volna. (nem volt nálam.) mire kigondoltam, hogy tkp a különélés működőképes modell nálunk, ideje a külön nászutazást is elkezdeni, a házastársam szerzett jegyet magának (az árát nem firtattam: nem akartam a 7. házassági évfordulónkon a válási papírokat is aláírni egyúttal) és végül tök konvencionálisan együtt mentünk. (...)

aztán hazafele Portóban visszaállt a normál ügymenet: Balázs jobbra, én balra, és azóta is boldogan él mindenki a saját országában.

nem pont ezt szántam ide, de hamarabb készült el, mint a süti az ívvel, és ráadásul olyan lehengerlő lett, hogy semmiképp nem akartam, hogy eltűnjön a süllyesztőben.

(Amszterdamban 2 napja esik és 12 fok van és munkanap => tökéletes az idő egy erkélypartyhoz: ezt akartam bemutatni a képekkel (amik jól láthatóan nem eztettem-sztájlban készültek, de se a 100-as objektívem nincs itt, se a 200 tányérom, úgyhogy használtam, amit találtam).

tejszínes toszkán csirkemell

hozzávalók

45 dkg csirkemell
1 kis fej hagyma, apróra kockázva
3 gerezd fokhagyma
1.5 tk olasz fűszerkeverék (aldis bio pizzafűszert használtam)
2.5 dl tejszín (30%-osat használtam)
1.5 dl alaplé
3 marék spenót
5 dkg puha aszalt paradicsom (vagy több, ahogy tetszik)

know-how

a hagymát megdinszteltem, rádobtam a vékonyra felcsíkozott csirkét, sóztam, borsoztam és megpirítottam - félretettem.
ugyanabban a serpenyőben a vékonyra szelt fokhagymát megfuttattam, felöntöttem a tejszínnel, beleszórtam a fűszert, hozzáöntöttem az alaplevet és összeforraltam.
hagytam sűrűsödni - ha ez nem történne meg, mehet bele egy kis keményítő (hideg vízzel elkeverve először).
amikor már elég sűrűnek ítéltem, hozzáadtam az aszalt paradicsomot, a húst és a legvégén a spenótot - innen már csak addig melegítettem, amíg a spenót össze nem szottyadt.
itt rizs volt hozzá (szárazon 6 dkg/fő), de egyébként mindenki tésztával csinálja.

forrás

itt meg a #3 és #6 házassági évfordulós visszaemlékezések, plussz az adalék a címhez (akkor volt a rádióban, amikor elkezdtem írni a posztot - egyébként szvsz: kizárt.)

hirtelen

2018-04-06T11:26:57.000Z

most, hogy teljesen váratlanul kitört a tavasz, igazán időszerűvé vált publikálni ezt a ~~melengető~~ ~~isteni~~ f@sza télesti comfort foodot.

aloo gobi

hozzávalók

1 normál fej karfiol (cc. 70 dkg pucolva)
35 dkg krumpli (4 szem)
25 dkg répa (2 nagyobb)
1 doboz paradicsomkonzerv
cukor, citromlé
3 gerezd fokhagyma
1 ek római kömény
2 tk koriandermag
2 tk feketehagyma-mag
1 tk fahéj
1 tk kurkuma
1 tk chilipehely
4-5 ek olaj
rizs/naan/joghurt
koriander (kellett volna, de csak petrezselyem volt itthon)

know-how

a krumplit felkockáztam és félpuhára főztem, leszűrtem.
a répát felkarikáztam.
a karfiolt kisebb rózsákra szedtem.
a koriandert és a római köményt kicsit összetörtem, aztán a többi fűszerrel és az olajjal összekevertem.
egy zacskóba tettem az összes zöldséget és összeráztam a fűszeres olajjal, aztán 180 fokon 30 perc alatt megsütöttem.
közben a fokhagymákat egy serpenyőben picit megfuttattam olajon, rájuk öntöttem a paradicsomkonzervet és nagyjából felére sűrítettem - cukorral, sóval, citromlével beállítottam az ízét.
ebbe a szószba tettem bele a megsült répákat és a krumplikockák nagy részét - összekevertem.
a karfiolt és a maradék krumplit a tányéron pakoltam rá a piros szószra. megszórtam petrezselyemmel.
rizs volt hozzá.

forrás

Zip’s, Miskolc – szevasztok!

2018-03-27T08:08:53.000Z

azt, hogy a Zip's létezik, nyilván tudtam (azt, hogy 25 éve, már új info volt) - mármint azt, hogy sörfőző gépekben utaznak és meglehetősen jók ebben.

még azt is tudtam, hogy sört is főznek (6 éve, ez szintén új info volt), sőt, egy ideje tanítják is a sörfőzést.

de azért leginkább az asztalokba épített önkiszolgáló sörcsapokat akartam nagyon látni. az, hogy a történet ennél sokkal kerekebb lett, egyrészt Ulunak, a Kocsmaturistának köszönhető, aki odaszólt, hogy megyek, másrészt Halász Norbinak, a főzde cégvezetőjének, aki velünk töltötte a szombat ~~estét~~ éjszakát és néhány sör mellett felskiccelte a Zip-univerzumot.

ez az írás erről az univerzumról fog szólni, nem objektíven.

és akkor erős kezdésnek itt is van rögtön az asztalba épített csap, ahol hetente változó 4 sört lehet csapolni - a rendszer precízen mér, a csapolt menyiséget kell fizetni. pohárfetistisztáknak ott a komplett söröspohár-szortiment, mindegyikre ráírva a típus, amihez ajánlják. (nyilván én ültem a legmesszebb a csaptól és nyilván én nem csapoltam egyszer sem. de kiderült, hogy ízhiba workshopot* is szoktak tartani Zipéknél, amire egy ideje már nagyon kíváncsi vagyok - úgyhogy nem aggódtam túl a nemcsapolást: majd legközelebb, ha jövök ízhibákból kiművelődni.)

* egy ilyen ízhiba ws-on a sörök ízhibáiról lehet ritka praktikus, a mindennapokban remekül használható (nem) ismereteket összegereblyézni - ha igazán jó az oktatás, az ember a büdös életben nem fog többet jó sört inni (ezt olyanoktól hallottam, akik már voltak ilyenen).

a sörfőzde és a bár (?), bisztró (?) egy lakópark-irodaház alján van, Miskolc belvárosában. ez is egy olyan látványfőzde, mint a Firsté (ill. fordítva - a Firsté lett olyan, mint ez): a főzde üvegfallal van leválasztva a vendégtértől, ahonnan szépen bele lehet látni mindenféle folyamatba.

a hely egyébként kicsit posh (nekem; de én még mindig farmer-pólóban töltöm az életem nagy részét, ennek megfelelően a kocsmább kocsmákban kevésbé vagyok feszengős az első 20 percben), úgyhogy ha nincs meg a tudat, hogy van asztalunk, lehet, hogy kicsit zavarba is jöttem volna a helytől. a nem túl távoli jövőben nyíló pesti egységnél már visszábbvesznek a poshból, és inkább egy "elegáns hipszter helyet" készülnek összehozni (erre ott van a First belvárosi egysége tök jó példának, de ez most tényleg nem róluk szól - viszont ha már másodszor is szóba kerültek: az ő Váci úti főzdéjükben Zip-technika van).

a minimalista sörcímkéken általában a sör fajtáján és a főzde nevén kívül nem nagyon van más (ebben a műfajban itt az etalon) - Zipék is ebbe az irányba mozdultak, viszont az alapokat megtolták még pár olyan infóval, ami az egyszeri sörivónak az ég világon nem mond semmit (mint IBU** és EBC szám), de mivel a címke tök kis harmonikus, ezen nem is fog senki fennakadni valószínűleg - meg végül is a sör a lényeg.

** az IBU szám mutatja a sör keserűségét, felfele haladva durvul, 70 körül már elég hardcore tételek vannak - én szeretem azokat is, de első sörnek nem adnám senki kezébe. vagy de: ha én akarnám meginni. (az EBC a színkód, de annak egyáltalán nem látom értelmét, úgyhogy nem is merülök el benne.)

egyébként a Zip's zászlóshajója a 3. kockában látható Mosaic, amiről már nagyon sokan mondták, hogy príma kis ivósör - én speciel a pils típusú söröket gondolkodás nélkül skippelem, most is megtettem volna, hiába ajánlotta nagyon Ulu előző este - viszont Halász Norbi nem az az ember, akinek ellent lehet mondani: úgyhogy kussban maradtam, megkóstoltam és jól meglepődtem. ha eztán menekülősörre kerül a sor, mindenképp eszembe fog jutni.

a középső képen a witwine nem véletlenül került középre - erős boros jegyekkel ugyan, de azért mégis egy saison ez. és engem eléggé le lehet venni a lábamról egy jó saisonnal.

ha már sörök: a főzde a legbüszkébb az Angel's ser (a linken van egy videó nagyon sok ír tájjal - nézzétek meg, miért vagyok múlhatatlanul szerelmes Írországba!) nevű darabjára, ami egy jamesonos kollaboráció eredménye (kollaborálni újabban nagyjából kötelező kisüzemi sörfőzdéjéknél - a szerk.) - egyszer használt whiskyshordóban érlelt pale ale, furmintmusttal (!!!) felhúzva - pont annyira fancy, mint amilyennek hangzik (ehhez igazodik a palack, direkt a sörnek készült festménnyel a címkéjén és az ára is). 2000 liter készült belőle, a Zip's-en kívül a Beerselectionnél tuti van (mondjuk náluk mindig minden van).

(btw: az Angel's-t TANKBÓL kóstolni kb. a legmenőbb sörös élményem volt eddig. - ja, igen: körbe lehet nézni a főzdében is, erről van külön info az oldalukon.)

(btw2: egyébként ez az egész sört Jameson-hordóba dolog abból a Franciscan Wellből ered, ami a 2. számú kedvenc kocsmánk volt a corki éveink alatt - ezért az infóért el kellett mennem Miskolcig.)

...és amikor már az egész asztal kiművelődött sörtipológiából, Norbi felhívta a figyelmünket a sör ÉS a Jameson csudás együttállására: van 3 féle ajánlott sör-whisky kombójuk, amiknek nekifeszültünk és le is győztük őket (ekkor még úgy tűnt legalábbis): nekem az alap whiskey és a dupla IPA jött leginkább össze, de a whiskeyt én - tök primitív módra - gyömbérrel és lime-mal, ha egyáltalán, úgyhogy ez a véleményem nem túlságosan mérvadó. - - - viszont ez már egy fekete pálya.

az egész estés sörkóstolás önmagában is meglehetősen nehéz műfaj, a töményszeszes zárással meg végképp el lehet felejteni az úrinős hozzáállást a dolgokhoz, úgyhogy egyáltalán nem hülyeség, ha egy sörös hely túllép a ropin.

Zipék nyilván ezt is megtették és egy nagyon korrekt bisztrókonyhát pattintottak a főzde mellé szellemes sörkorcsolya-sorral: békacombbal (nem akarom, hogy ez úgy hangozzon, mintha állandóan békacombot tömnénk - most ettem életemben először: a bundázás miatt ugyan nem volt asszociációs kényszerem, de kétségkívül bizarr darab, viszont nagyon finom), sörben érlelt sajtokkal, pelmenyivel (ez utóbbira még most is könnyes szemmel emlékezem vissza: ha nem 3 Jameson után lettem volna, bizonyára le is fényképezem. de 3 Jameson után voltam) + egy litván kenyérnek nevezett dologgal, ami egy szénrúdra hasonlított leginkább, és azóta se tudom, hogy pontosan mi is, de elképesztően finom volt. ja. azt hiszem, az volt a legfinomabb, amit kóstoltam.

az este folyamán az "őrület" után a 2. legtöbbször elhangzott szó a "kollaboráció" volt - a főnök elég durván pörög és ott is meglátja az együttműködési lehetőséget, ahol nincs is. (a Gabko chilivel (a Zip mangó pale ale-je van benne), a 42-vel és a Black Sheeppel is van közösködés (ls. Dirty 42 és a 2in1) - ezek mondjuk még az értelmezhető kategóriába tartoznak, na de a [sörös] szakállápolási cuccoknál azért már kicsit felszaladt a szemöldököm.)

nagyjából tisztában vagyok vele, hogy egy sörfőzde miatt az emberek nagyon nagy százaléka nem fog Miskolcra elmenni, ~~de ti ne legyetek az emberek nagyon nagy százaléka~~ de ti legyetek okosak, és tudjatok róla, hogy a Pizza, kávé, világbéke is Miskolcon van, meg a ~~gyönyörűszép~~ Avasi kilátó, sőt, Boldogkőváralja egy köpés onnan (a várban van egy ólomkatona-kiállítás, amiben simán el lehet bóklászni egy órát) és máris elment másfél nap a hétvégéből.

a maradék fél nap meg kell a regenerációra.

Under the Influence

2018-03-21T07:05:05.000Z

tegnap ott voltam 1-2-3 kispajtással a Dreher új sörének* a bemutatóján, ahol egyrészt ismét megállapítottam, hogy nekem a ~~Balaton a Riviéra~~ a sör kisüzemi, másrészt, hogy mennyire botrányosan nem tudok a kaján kívül mást fényképezni - úgyhogy hazajöttem szépen, 10 perc alatt összeraktam ezt a salátát, 40 alatt lefényképeztem, már csak azért, hogy megállítsam az önértékelésem mínusz végtelenbe száguldását. meg mert éhes is voltam, mint általában.

ps: áfonya elég ritkán van itthon, de amikor megláttam ennek a salátának az eredetijét, minden további nélkül mentem el a boltba és vettem teljesen indokolatlan összegért egy dobozzal. kire mi van hatással, ugye.

* Pale Ale, és nincs benne kukorica - nekem ez volt a legpozitívabb a poharamban. a nyári hidegkomlós után mondjuk nagy szó, hogy volt bm pozitív a Dreherrel kapcsolatban.

brokkolisaláta mákos öntettel

hozzávalók

2 marék salátakeverék
1 marék áfonya
1-2 ek mazsola
1-2 ek napraforgómag
10 dkg brokkoli
5 dkg feta
az öntethez
2 ek majonéz
5 ek joghurt
1 ek kapor, apróra vágva
1 ek mákszem
só
kevés balzsamecet, esetleg

know-how

a brokkolit rózsáira szedtem és megpároltam (ez volt a legidőigényesebb művelete az ebédemnek). ha fotogén salátára vágyik az ember, egyrészt nem kell agyonpárolni a brokkolit, másrészt amikor kész, nagyon gyorsan bele kell nagyon hideg vízbe dobálni őket - így szép zöldek maradnak.
amíg párolódott a brokkoli, összekevertem az öntet hozzávalóit. (jót tesz neki az állás - már 10 perc után sokkal jobb volt, mint a kezdéskor.)
végül a salátaalkotókat a párolt brokkolival lazán összeforgattam, rámorzsoltam a fetát és ráöntöttem a szószt.
kimondottan harmonikus darab lett; ha lenne ajánlott saláták listám, simán bekerülne.

forrás

ilyen, amikor az ebédem és a körömlakkom összeáll egy képpé.

lehetett volna akár sörös, sajtos, jalapeños kenyér is

2018-03-13T06:31:24.000Z

itt egy csodálatos(an hangzó) sörös, sajtos, jalapeños kenyérnek kellene következnie, amiért ráadásul teljesen irreális idősávban keltem vasárnap. a csodás jelző viszont elmaradt a kenyér elől a végére, sőt, a megsült szó se passzolt rá sehogyse, cserébe fél 12-re értem oda a reggelire, ahol ezzel akartam villantani. (valahogy mindig sikerül totálisan beégetni magam, ha valahova kajával kell érkezni...)

na, ezért lett ma egy teljesen foolproof 15 perces saláta az ebéd.

tésztasaláta brokkolipestoval

hozzávalók

a pestohoz
4 dkg parmezán
15 dkg brokkoli
1 dkg bazsalikomlevél (1 bögre, lazán)
4-5 ek olivaolaj
fél avokádó
só
egyebek
10 dkg tészta
4 koktélparadicsom
4 mini mozarellagolyó
4 szem eper
2-3 levél bazsalikom
1 tk napraforgómag

know-how

először a pestot csináltam meg: a brokkolit megpároltam, és a fél avokádóval, olajjal, reszelt parmezánnal, bazsalikomlevelekkel, kevés sóval összeturmixoltam (nem triviális folyamat, kevés volt a folyadék, de nem akartam olajban tocsogós pestót) - - - ez az adag 20 dkg tésztához simán elég, de újabban szingli magamra főzök és ezt tök komolyan is veszem. (kivéve, ha tejbegrízt csinálok. mer' az továbbra is liter tejből megy.)
közben a tésztát megfőztem (praktikus vm csavartat, hogy beleragadjon a pesto).
a megfőtt, kicsit hűtött tésztát összekevertem a pesztóval, rászórtam a negyedelt paradicsomot, a felezett mozarellát és a felezett epret.
megszórtam a napraforgómaggal, ment rá dekornak pár levél bazsalikom (és egy kis fekete szezámmag, de ez csak a képek miatt) és ennyi.

forrás

ma dél óta tudom értelmezni a brokkolit kókusztej nélkül is. ennek örömére lett 2-vel több kép a szokásosnál.

brokkolis ez-az korábbanról: ITT és ITT és ITT és még ITT is

hello, Amsterdam, nice to meet you again

2018-03-02T07:15:46.000Z

...és amikor végre megint beszerezhető 3 perc alatt minden szirszar bármilyen recepthez, meg elég jó halpultok vannak mindenhol, és időnként zavarba jövök a zöldségkínálattól, a lakás nagyjából reggel 8-tól du. 4-ig úszik a fényben, sőt, a konyha is tökéletes méretű - na, akkor rájövök, hogy a konyhai létem robotgép, mixer és 5 köbméter fotóscucc nélkül puszta hiábavalóság.

ui. mondjuk egy pár alaptepsi se ártana. meg egy kés, ami nem bot. (bár ez kisebb probléma: a hollandoknál úgyis minden kapható megfőzve, megpucolva, felcsíkozva, felkarikázva, felkockázva és előre ~~megrágva~~ összekeverve.)

és hát: hello, Amsterdam, nice to meet you again.

nasi goreng

hozzávalók

a pasztához
4 gerezd fokhagyma
5 cm gyömbér
2 ek szójaszósz
2 tk sambal olek
1 tk cukor
2 tk citromlé
a zöldséges részhez
25 dkg zacskózott vegyes kínai zöldkeverék (laposborsó, bambuszcsíra, pok choi, lilahagyma, kínai kel)
7.5 dkg zöldbab, megpárolva
1 nagy répa, julienne-re vágva
0.5 kaliforniai paprika, csíkozva
5 koktélparadicsom
1 zöldhagyma
0.5 chili
uborka a dekorhoz
petrezselyemzöld
egyéb
30 dkg rizs
fejenként 1 tükörtojás
1 marék földimogyoró

know-how

a rizst (basmati volt) előző este megfőztem - valószínűleg ez fontos, eddig mindig friss rizzsel próbálkoztam, amiből soha nem lett nasi goreng.
a fokhagymát és a gyömbért hámozatlanul 15-20 percig 200 fokon sütöttem - a fokhagyma nagyon puha lett ennyi idő alatt, a gyömbér kevésbé. megpucoltam őket és a paszta többi hozzávalójával együtt egy mixerben pürésítettem.
a zöldbabot pár perc alatt megpároltam, majd rögtön hideg vízbe tettem (így szép zöld marad) - a kihűlt babokat félbevagdostam.
a répával és kaliforniai paprikával megtolt kínai zöldségkeveréket kis olajon nagy lángon (GÁZTŰZHELY VAN!!!) pár perc alatt átpirítottam, rádobtam a negyedelt paradicsomaokat, ráöntöttem a pasztát, összeforgattam. hozzákevertem a hideg rizst, a darabolt zöldbabot, a felkarikázott zöldhagymát és a chiliből ízlés szerint.
a kiszedett rizsre ment még egy tükörtojás, a vékonyra szelt uborka, a durvára vágott petrezselyem és a mogyoró.

forrás - ok

általában nem palacsintasütőben tálalok, de tényleg nincs semmi GASZTROFOTÓILAG értelmezhető tányér itt.

UPDATE: már van. Balázs kicsit forgatta a szemét. pedig az árukat meg se mondtam neki.

a csudás palacsintasütő nyilván nem volt szériatartozék az új élettérben. se a kínai reklámújság, amit egy délutáni bóklászáson gyűjtöttem be - nem mintha a nasi gorengnek bármi köze lenne Kínához, de indonéz lapot szerintem még itt is bajos lenne felhajtani.

Alice in Wonderland

2018-02-19T08:44:16.000Z

ez még mindig a szivárvány-hét, amikor is dicséretes mód betartottam (majdnem) minden tiltást.

aztán jött a hétvége, egy elég erős dramaturgiájú, ráadásul, én meg nem akartam tönkrevágni az egész hetes ügyességet, úgyhogy csak rákérdeztem a csoportot indító dietetikus nőtől, hogy mi van az alkohollal, ami nem szerepelt a feketelistán - nyilván az volt, amire számítottam: nem kéne, de ha nagyon muszáj, akkor mértékkel és bort, minőségit.

na, hát ez az A38-on nem ütközött különösebb akadályba (leginkább a vállalhatatlan sörkínálatuk okán), bár a minőségi jelzőt még jóindulatúlag se tudtam megajánlani a boromnak - az meg, hogy az orr-bárban az egyik pultos vajon miért gondolta azt, hogy a mellettem álló két picsarészeg barátnő elég indok egy nagyon csúnya lehúzási próbálkozásra nálam, az kérdés - de megpróbálta. csakhát én nagyon messze voltam a picsarészegségtől. szóval az A38-on nem ész nélkül paypassolgatni, hanem csekkolni, hogy mennyit is ütött be emberünk, nehogy 1900-nak értse valahogy az 1700-at.

a Fehér Nyúl taproom-megnyitóján* viszont elég nehezen ment volna a sör kikerülése (lévén sörfőzde) - meg hát nem is nagyon akartam kikerülni a söreiket, az van. úgyhogy szombat este elég erősen megborult a szivárvány-cselendzs, ha egészen finoman akarok fogalmazni - ezen a tényen próbáltam valamit tompítani másnap, így lett ez a rizottó.

* a taproom a kocsma szofisztikált elnevezése újabban, de Nyúléknak ezt a fellengzősséget elnézem, mert ők főzik azt a Rafát, ami benne van a top5 kedvencemben. (volt még egy barley wine, amire odakaptam a fejem, a milkstoutjuk is jó kis darab, az APA-jukat meg olyan emberek dicsérték agyon, akik elég mértékadóak nálam, ha sörről van szó.) - egyébként a taproom teljesen rendben van. nem gondolták túl a térdizájnt: a helyszínhez igazodó indusztriál az egész (a főzde előtere a kocsma), 4 csappal + üvegeben a komplett szortimenttel. címkedizájnban viszont nagyon erősek, és a logójuk is az egyik kedvencem, az áraik kimondottan barátságosak, úgyhogy ha nem a Soroksári út 110. lenne a cím, eljárnék hozzájuk rendszeresen.

sütőtökös rizottó

hozzávalók

50 dkg sütőtök (nettó súly)
10 dkg rizottórizs
1 kis fej vöröshagyma, felkockázva
2 szál szárzeller
fél liter zöldségleves (kockából, megengedőleg)
5-6 levél zsálya
chilipehely (opcionális)
fél marék durvára tört dió, megpirítva

know-how

a sütőtököt felkockáztam, kevés olajjal összeforgattam, megszórtam chilipehellyel, megsóztam és a sütőben megsütöttem.
a megsült tök 80%-át botmixerrel pürésítettem, a maradék kockákat félretettem.
a hagymát megdinszteltem.
hozzáadtam a felkarikázott szárzellert, pár percig együtt pirítottam, aztán ment hozzá a rizs - átforgattam és elkezdtem merőkanalanként hozzáadni a zöldséglevet (a következőt mindig csak akkor, amikor az előzőt már beszívta a rizs) - sűrűn kell kavarni!
nekem nagyjából fél liter lénél főtt meg a rizs - ekkor kavartam hozzá a pürésített tököt és a felcsíkozott zsályát.
a félretett tökkockákkal és a durvára tört dióval tálaltam.

forrás

van még itt 1 - 2 - 3 jó sütőtökös recept, bár ezekben van tej is, glutén is.

szerda az új csütörtök

2018-02-14T08:30:29.000Z

mégiscsak nekigyűrkőztem ennek a szivárványos kihívásnak.

reggel elpöcsöltem 40 perc értékes munkaidőt, hogy csináljak vm étrendet magamnak a hétre rendkívül ~~fotogén~~ színes táplálékokból, kinyomtattam mindenféle táblázatot, az egyiken gondosan beikszelgettem a reggeli zöldturmix minden szereplőjét, aztán ebédig minden rendben volt.

a problémák 2-kor kezdődtek, amikor - elvileg, hangsúlyozom: elvileg - nem lehetett volna a 2. kávét meginni - na, itt billentem meg először.

délután lenyomtam nagyon sok kilométert a futópadon, mert a napi sporttevékenység is előírás. dicséretként kaptam magamtól egy negyed pomelót, ami nagyjából az egy adag gyümölcsmennyiség (napi 1-2 adag gyümölcs lehet, amit már reggel ellőttem a turmixban) - de a negyed pomeló után még ugyanolyan éhes voltam, mint előtte, úgyhogy megettem még egy negyed pomelót - megbillenés #2

és még mindig csak este 8 volt, és már másfél órája csak kajára tudtam gondolni.

(...)

9.46-ig bírtam. akkor viszont feltéptem a konyhaszekrényt és állva betömtem egy egész doboz olajos halat, ami amúgy nagyon jó volt, csak kár, hogy nem tudtam evés közben nem arra gondolni, hogy ~~édesistenemezmindjártelfogy~~ fck, ez is tiltólistás és milyen jellemgyenge szar vagyok, hogy egy napot se bírtam normálisan végigtolni. (a jellemgyengeségemet kicsit erősítendő, lecsekkoltam a listát és HÁHHH! olajos halat mégis szabad. azóta kicsit jobb. csak eszembe jutott a jégkrém a mélyhűtőben...)

ez a leves itt akár a kihívás része is lehetNE, ha nem lenne hozzá a fűszeres joghurt, ami viszont sajnálatos módon annyira illik hozzá, hogy nagy hülyeség lenne elhagyni.

céklaleves fűszeres joghurttal

hozzávalók

4 kisebb cékla (nálam megsütve)
8 dkg árpagyöngy (szárazsúly)
1 kis fej vöröshagyma, aprítva
2 gerezd fokhagyma
1 tk koriander, őrölve
1 tk római kömény
1 l zöldségleves
joghurt, petrezselyem, kapor

know-how

a céklákat megsütöttem (de ez a pont skippelhető, és nyers darabokkal és készülhet a leves).
a felkockázott hagymát megdinszteltem, a legvégén rádobtam a vékonyra szelt fokhagymát, kavartam kettőt rajta, amíg fel nem szállt az illata, ekkor szórtam rá a koriandert és a római köményt - hagytam nagyon kicsit pörkölődni őket.
erre az alapra ment a felkockázott cékla és az árpagyöngy - felöntöttem a zöldséglével és lefedve addig főztem, amíg az árpagyöngy elkészült.
a végén sóval és kevés balzsamecettel meghúztam az ízét.
egy kis pohár joghurthoz durvára vágott petrezselymet és kaprot kevertem, de ez csak tálalásnál került a levesre.

forrás: Jamie megboldogult angol kiadása (Oct. 2017)

céklaleves ITT és ITT és ITT is van még.

amikor nem csak a kezdet nehéz

2018-02-08T13:40:15.000Z

#day0

azzal indítottuk az egész autó-beszerzést, hogy elhúztunk Belgium alsóra, de itthonhagy_tuk_ a tokent, amivel utalni tudtuk volna a vételárat (jó, nem többesszámban hagytuk itthon, csak Balázs hagyta, bizonyára azért, mert ez volt az egyetlen dolog, amire figyelnie kellett volna). másnap kiderült, hogy nemcsak a pénz késik, hanem az ideiglenes rendszám is, 1 napot. addigra viszont Németországban elkezdett esni a hó, szép nagy pelyhekben és elég sokáig ahhoz, hogy a nyári gumik miatt kicsit erősebben szorongassam a kormányt, amikor végre megvolt az autó (autópályán éjjel szakadó hóban - epic, én mondom).

#day1

hazaérve kiműveltem magam autó forgalomba állításból, hazamentem Szeghalomra, mert ott mégis csak ~~közelebb van egymáshoz minden~~ van ismerős itt-ott, vártam pár órát a Közlekedési Hatóság udvarán rendszerleállás miatt, aztán meg azért, mert a motorszámot nem találtuk, aztán meglett, de nem volt olvasható, úgyhogy át kellett mennem egy másik szervízbe, hogy olvashatóvá tegyék (ez egy olyan dolog, amit a hanyatló Nyugat már fel sem tüntet a forgalmi engedélyben, de Békésben még mindig nagyon fontos rendszerelem); a NAV-nál újabb párat - mondjuk ezt Balázs miatt.

este levezetésként elmentem és elintéztem a kötelező biztosítást (várakozás nélkül - kicsit fura is volt).

#day2

másnap az eredetvizsgálatnál egy órát vártam, csak úgy; aztán a szeghalmi ~~okmányirodában~~ kormányablaknál, egy pillanattal azelőtt, hogy boldogan hátradőltem volna, az ügyintéző közölte, hogy a számláról (!!) hoznom kell egy hiteles fordítást (!!!) - mindezt 5 perc telefonálgatás után. mivel az ügyintéző (aki amúgy tesóm osztálytársa volt, emiatt kicsit hülyén is éreztem magam, hogy valamiért az 1. pillanattól azt gondoltam, hogy halvány fogalma sincs a munkájáról) kicsit se tűnt kompetensnek, lokálpatriotizmusomat félretéve visszajöttem Pestre és elmentem egy másik okmányirodába, ahol az eredeti számlát se kérték, nemhogy a hiteles fordítását, de a rendszámtáblát igen (idáig a szeghalmi ügyintéző nem jutott el a telefonos segítségkérés alatt), úgyhogy hazamentem, leszedtem a táblákat, visszamentem, elintéztem minden papírmunkát, és aznap - immár másodjára - elkezdtem boldogon hátradőlni egy kormányablak előtt, de ennél a pontnál kiderült, hogy nem tudom ~~ezt a sok szart~~ kifizetni a kártyámmal a limitem miatt (nem a limitem van alacsonyan, hanem a vagyonszerzési illeték (ez is mi már?!) túlzó némileg) - kápével meg csak a postán lehet fizetni, ami akkor már 10 perce bezárt...

#day3

ezek után igazán nem számított, hogy másnap még be kellett ugranom egy postára a SÁRGACSEKKET (!!!) befizetni, majd újra vissza a kormányablakhoz, ahol végre megkaptam a szép új rendszámot - - - RENDSZÁMTÁBLATARTÓ NÉLKÜL.

na, de a célegyenesben már csak nem adtam fel: mindentudó barátaim kiokosítottak a rendszámtáblatartó beszerzési forrásokról, elmentem, megvettem, örültem, hazahoztam - nyilván rosszat.
visszavittem, kicseréltem, hazahoztam az újakat és konstatáltam, hogy a 275 lyukból EGYIK SEM ott van, ahol a kocsin levők megkívánnák - na, ennél a pontnál engedtem el ezt a történetet, bevágtam a rendszámokat a csomagtartóba, felültem a biciklire és elmentem meginni ~~egy~~ ~~két~~ három sört. (nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de Firsték egyre jobb söröket főznek.)

apám ezt az egészet végigasszisztálta mellettem, nyugtatott, ahol erre szükség volt, bölcsen hallgatott, ahol meg az kellett - egyedül valószínűleg már egészen korán kitértem volna a hitemből, ordítottam volna és asztalt borogatok inkompetens hülye ügyintézőkre.
így csak levontam a tanulságot: ha ezt az egész cirkuszt valaki elvállalja helyettem 35.9E HUF-ért, a következő kocsinál gondolkodás nélkül fogok fizetni neki.

kicsit erőltetett átkötéssel legyen most itt egy sörkorcsolya, ha már a First volt az, ami a péntekem nehézségeit kissé feledtette (meg hát itt az a nagyonsok sör is, amivel televágtuk a szép új autó csomagtartóját, mielőtt elhagytuk Belgiumot).

perecfalatkák

hozzávalók

30 dkg liszt
1 tk só
1 tk cukor
7g porélesztő
2 dl körüli langyos víz+tej keverék (1:1 volt nagyjából, de csak vízzel is oké)
2 dkg szódabikarbóna
nagyszemű só a szóráshoz
vaj a forgatáshoz

know-how

a lisztet összekevertem az élesztőporral, a sóval és a cukorral.
bekapcsoltam a robotgépet és a langyos vizes tejet fokozatosan hozzáöntöttem - cél egy lágy tészta.
kétszeresére kelesztettem.
amíg a tészta kelt, a szódabikarbónát feloldottam 2 dl forrásban levő vízbe - aztán hagytam kihűlni.
a megkelt tésztát 4 részre osztottam: minden részt cc. 30 cm hosszú rúddá sodortam és 10-12 darabra vágtam.
a kész kockákat beletettem 1 percre a kihűlt szódabikarbónás vízbe, majd tepsibe rakosgattam őket és megszórtam a tetejüket sóval (szezámmaggal).
180 fokon úgy 10-12 percig sültek.
utolsó lépésként a megsült darabokat olvasztott vajban meghempergettem.

forrás - de az eredeti ötlet a beerpornról van

végül

2018-02-02T08:14:11.000Z

végül nem mertem úgy bemenni, hogy 2 tételt nem tudok, úgyhogy szerda éjjel még megtanultam a hidromechanika- és a veszélyesanyag-szivattyú tételt is, zárásként.

aztán mire sorra kerültem másnap, a kezdés után 2 órával, nem nagyon tudtam már semmit - csak azt, de azt tűpontosan, hogy a kezemben levő egyik tétel, a habbal oltáshoz szükséges erő-eszköz számítás (sic!) olyan darab, amire nem is gondoltam lehetőségként - mert ilyen fost nem húz ki az ember.

soha.

vagy de.

3 hét agyszétszaggató tanulás után.*

szóval az elmúlt hetekben az összes környékbeli kifőzdét végigettük, továbbá volt még sajtos tészta, túrós tészta és tészta tészta is - na, de most! gondoltam, villantok egyet - aztán úgy alakult, hogy felkarikáztam egy narancsot, egy citromot és egy édesköményt, tepsibe tettem a hallal és megsütöttem. tésztával.

édesköménnyel és citrusokkal sült lazac

hozzávalók

23 dkg-s lazacdarab
1/2 fej édeskömény, felszelve
1/2 narancs, felkarikázva
1 kisebb citrom, felkarikázva
kevés olivaolaj
2-3 dkg reszelt parmezán
chili (opcionális)
só, bors
15 dkg bármilyen tészta
1-2 marék rukkola

know-how

egy tepsibe sütőpapírt tettem, erre fektettem az édeskömény-szeleteket.
megszórtam a parmezánnal, kicsit megsóztam.
erre ment a hal, szintén sóztam, borsoztam és szórtam még rá az édeskömény kaporszerű részéből is.
a halra tettem a narancs- és citromszeleteket, meglocsoltam egy kis olajjal és 25-30 perc alatt készre sütöttem (160 fokon) - a legvégén volt még egy kis grill is.
amíg sült, megfőztem a tésztát, leszűrtem, kis olajjal összeforgattam és még melegen hozzákevertem a rukkolát.
tálalásnál a tésztára mehet egészben is a hal a zöldségekkel, én darabokra marcingoltam a művészi fotográfia kedvéért - szoktam írni, hogy ejdejólettez! de ez most kimondottan nagyon.

forrás

most látom, hogy volt már egy nagyon hasonló lazacos darabom.

de ebben is lazac van.

meg ebben is - bár ezt azért nem próbálnám meg dobozolt lidl-ös lazacból. sőt. senki ne próbálja meg nem ultrafriss halból.

* végül: jeles - de kell a dráma, hogy kihozza a maximumot belőlem.

ha már újév

2018-01-01T17:28:30.000Z

új év, új lencse. (ez meg a tavalyi, a tavalyelőtti meg az azelőtti.)

újévi lencse spenóttal és buggyantott tojással

hozzávalók

4 kisebb sárgarépa
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 szál szárzeller
1 ek papardicsompüré
25 dkg zöldlencse
1 babérlevél
egy 23 cm-es parmezánhéj-darab
2 tojás
2 nagy marék spenót
1 tasak bouquet garni (opcionális)

know-how

*a parmezán héja - amibe bele van ütve a parmezán szó, és amit eddig tudatlanul kidobtam - extrém módon ízletes darab: több helyen is azt olvastam, hogy ez az umami maga.
a répát, zellerszárakat és a hagymákat a késes aprítóban finomra vágtam (de ne legyen pép!).
ezt az alapot nem túl sok olajon átforgattam és 10-12 percig dinszteltem, majd hozzákevertem a paradicsompürét - öntöttem alá 1 dl vizet és további 10 percig dinszteltem.
hozzáadtam az átmosott lencsét, 1/2 liter vizet, megsóztam, beletettem a bouquet garnit, a parmezánhéjat és a babérlevelet és 25 percig közepes lángon lefedve főztem. (az utolsó 5 percre levettem a fedőt, hogy elfőjön a felesleges lé róla.)
a parmezánhéjat és a fűszertasakot a végén kivettem.
a buggyantott tojáshoz gyöngyözve forró víz kell, amibe örvényt kavartam és óvatosan beleengedtem a tojást. az elején még lehet igazítani a fehérjét. 3-4 perc alatt megvan.
amíg a tojás főtt, a spenótleveleket kis vízen megfonnyasztottam.
a tálalásnál a lencsére kupacoltam a spenótot és a tojást.
az ízén lehet még húzni egy kis vörösbor-ecettel.

a tényér keramihacker.

#lastchristmas

2017-12-30T09:25:32.000Z

10 év (és a tavalyi mélyrepülés) után, gondoltuk (jó, leginkább én gondoltam), legyen már valami karácsonynak tűnő karácsony - úgyhogy vettünk egy igazi fenyőfát (6800ér' - baszki!) + 40 új gömböt (akciósan a kikában - a gazdaságossági mutatók kiegyensúlyozása miatt. meg mert díszünk se nagyon volt.), 20-ig tök elégedettek voltunk magunkkal, aztán amikor vissza kellett adnunk a fafaragásra kölcsönkért kisbaltát és utána időre kellett a Mátrába érnünk, ahonnan csak 3 nap múlva kerültünk elő, na, akkor derült ki, hogy a karácsonyfatalpunk, az pont nincs.

de tesóm igen.

aki miután kiröhögte magát ezen a drámán a telefonban, felbukkant egy gumipókkal, hogy akkor kezdjünk neki a karácsonyfa-állításnak.

és akkor most egy átkötés nélküli karfiolrizses cucc.

thai karfiolrizs-saláta avokádószósszal

hozzávalók

30 dkg karfiolrizs
2 nagyobb répa
2 gerezd fokhagyma
1 kis fej vöröshagyma
1 kápiapaprika
10 cm uborka
1 marék dióbél
1 csokor petrezselyemzöld (koriander kellett volna, de azt Balázs nem eszi meg)
az avokádószószhoz
1 érett avokádó
2 dl kókusztej + tetszőleges mennyiségű víz a hígításhoz
1 gerezd fokhagyma
1 szál citromfű (a citromnád változat!)
1 hüvelykujjnyi gyömbér, lereszelve
1 ek szójaszósz
1/2 lime leve
1-2 teáskanál csípős szósz (pl. Sriracha)
só (hardcore változatban halszósz)

know-how

a karfiolrizst még a nyáron csináltam : egy nyers karfiolt rózsáira szedve a késes aprítóban rizs állagúra daráltam, aztán lefagyasztottam - a fagyott rizst nem kell kiengedni, mehet fagyottan a serpenyőbe.
a répát a karfiolrizshez hasonló állagúra daráltam a turmixgépemmel (nem tudom, hogy egy normál gép képes-e rá - nekem egy komplett erőművem van).
a hagymákat apróra vágtam, megdinszteltem, ment rá a karfiol és a répa - készre pároltam. (a vége fele megsóztam.)
amíg készült a cucc, felkockáztam a paprikát és az uborkát; megpirítottam a diót és durvára törtem.
a szószhoz minden hozzávalót beleszórtam a turmixba és összemixeltem. annyi vizet adtam hozzá, hogy sűrűn folyós legyen (bár ez ízlés dolga). (a csípős/savanyú ízt tetszés szerint lehet állítani, a mennyiség csak iránymutatónak van.)
a kész karfiolrizst kicsit kihűtöttem, összekevertem a petrezselyemzölddel, a felkockázott paprikával és uborkával, tálalásnál tettem rá 2-3 kanál szószt, megszórtam a pirított dióval és ennyi.

forrás

a tányér pastelceramics, a kanál Lantos Judit, a kéz Balázs.

csúcstámadás

2017-12-05T10:05:44.000Z

bár 'a képzés legjobb faszija' díjamat a terembe lépése 1. másodpercében odaítéltem neki, ez sem volt elég sajnálatos mód, hogy az örvény- és egyéb szivattyúk csodálatosságát taglaló 3 órás előadása 4 percnél tovább lekössön - mivel távozásról szó sem lehetett (remélvén, hogy a vizsgán egy fél jegyet csak fog számítani, hogy legalább végigültem - és ahogy most látom ez a fél jegy pont egy féllel lesz több a 0-nál, amit már lehet felfele kerekíteni), elolvastam a heti híranyagot, megnéztem mindenki télnek örvendező cuki gyerekét a fészbukon, aztán az instagramon találtam egy képet és máris megvolt a vasárnapi program.

annyira lelkes lettem, hogy még azt is komolyan gondoltam, hogy vasárnap tényleg korán fogunk kelni és tényleg elmegyünk és tényleg lenyomunk egy 20 km-es kört a Csóványos tetejéig meg vissza.

(...)

aztán 10 körül felébredtünk, megreggeliztünk, közben a kirándulást 4szer újraterveztük és végül abban maradtunk, hogy hát akkor Normafa...

na, ebből lett ez a tepsi pogácsa.

a Csóványost meg majd legközelebb hódítjuk meg.

túrós pogácsa

hozzávalók

25 dkg túró
25 dkg liszt
25 dkg vaj
1 tojás + 1 másik a kenéshez
15 g friss élesztő
só

know-how

az összes hozzávalót a lekenéshez szükséges tojás kivételével összegyúrtam (összegyúrattam a robottal), befóliáztam és betettem a hűtőbe fél órára.
a fél óra leteltével a tésztát kinyújtottam, egész vékonyra, megkentem az egyik felét tojással, ráhajtottam a másik felet, újra kinyújtottam, megkentem, hajtottam, nyújtottam - vajjal kellett volna, de a 25 dkg vaj a tésztában így is anyagi romlásba döntött, illetve a hajtások után nem ártott volna, ha hagyom kelni újra meg újra a tésztát - de én pogácsát akartam, gyorsan.
az utolsó nyújtásnál egy ujjnyi vastagra nyújtottam, kiszaggattam, lekentem a tetejüket a tojással, megszórtam mákkal/lenmaggal/hagymamaggal és megsütöttem őket (hideg sütőbe tettem, hogy tudjanak kicsit kelni, amíg bemelegszik).
egy fél Peaky Blinders alatt elfogyott az összes.

boldogszületésnap

2017-11-16T11:52:17.000Z

- ja, és tegnap volt kint az ÁNTSZ nálunk.
- mit akartak?
- néztek mindent. 4 órát járkáltak.
- két fiatal csaj volt?
- csak az egyik volt az, a másik egy idős, 40-45 év körüli.
[- anyádat.]

most itt logikusan következne a tortám képe, de az idén cirkuszjegyet kaptam torta helyett, tegnap viszont elnéztem egy sörös előadásra, ahova - szokás szerint - nem fértem be, de a pult körül - szokás szerint - még volt hely - úgyhogy reggel igény támadt valami durvább reggelire.

quinoás zabkása

hozzávalók

8 dkg quinoa
8 dkg zabpehely
1 tojás / fő
1/2 avokádó / fő
2 szál zöldhagyma
1 szál szárzeller
10 dkg kockázott bacon
némi petrezselyemzöld (vagy egyéb salátalevél)

know-how

a quinoát átmostam és 10 percig áztattam (erről egyszer nagyon régen már írtam egy posztot, majd 2-szeres mennyiségű hideg vízben feltettem főni - a forrástól számítva 5 percig főztem.
az 5. percnél hozzáadtam a zabpelyhet és 4 dl forró vizet - további 10-12 percet főztem, közben gyakran kavargatva.
mindeközben: a kockázott bacont megsütöttem, a hagymát, zellert feldaraboltam.
a tojásokat enyhén forrásban levő vízbe ("gyöngyözve forr") tettem és 7 percig főztem, aztán gyorsan lehűtöttem - ez Praliné barátnőm tuti lágytojás receptje, csináltam már 100-szor, illetve azóta csak így - szerintem így a pontjó.
amikor elkészült a kása, mindent rápakoltam szépen sorban és elégedetten hátradőltem - volna, de még le kellett fényképezni, ami azért elég időigényes tevékenység nálam, ha éppen 3 jegyzőkönyvet kellene megírnom, de k.ra nincs kedvem hozzájuk.

egy szög miatt

2017-10-19T11:17:30.000Z

(chat reggel)

É: a fekete kardigánomat nem vettem elő a szekrényből - kivennéd majd, drága?
B: Azt, ami ilyen sötétszürke, kis gombokkal és a szobainason volt?
É: fekete és a szekrényben van összehajtva
B: Cipzáros?
É: gombos - ne a melegítőfelsőimet nézegesd már, bazz.
B: Nincs
É: de van - esetleg leszűkithetnéd a fekete darabokra az átnézést...
[...]

este aztán nagyon gyorsan rájöttem, hogy mekkora hiba volt egy ekkora feladattal megbízni a házastársamat, aki - gondolom, a keresés heroizmusát szemléltetendő - az összes rongyomat kihajigálta a szekrényből, majd ott is hagyta (mert késésben volt a kardigánom keresése miatt, mint megtudtam).

a kupac láttán kicsit magasabb lett a vérnyomásom a szokásosnál és elég hangosan ordítottam ahhoz, hogy a "minek van ennyi rongyod" monológot közvetlenül annak elkezdése után be is fejezze, ezzel megkímélve magát egy brutális agyonveréstől, engem meg a hirtelen felindulásból elkövetett emberöléstől.

#lávmájlájf

ezt a tésztát puszta idegnyugtatásul csináltam. meg mert 2 napja nem ettem főtt kaját.

sütőtökös sült tészta

hozzávalók

20 dkg orsótészta
12 dkg kockázott bacon
5-6 levél zsálya
2 szelet szikkadt kenyér, morzsává alakítva
vm kemény sajt (opcionális)
15 dkg kelbimbó, negyedelve
a mártáshoz
40 dkg sütőtök, megsütve
1 nagy salotta hagyma, felkockázva
2.5 dl tej
só, bors, chili

know-how

a tésztát megfőztem.
a kelbimbót megmostam és felnegyedeltem.
a kenyeret a turmixgépben durvára daráltam (majdnem pankó lett, hehe)
a bacont megpirítottam, a visszamaradt zsíron a felkockázott hagymát megdinszteltem.
a megsült tököt a tejjel és a hagymával összeturmixoltam - sóztam, borsoztam és szórtam bele némi chilipelyhet. - ez így a mártás és magában is annyira jó volt, hogy délután óta nem a humusz a kedvenc kencém.
a kifőtt tésztát összekevertem a tökkrémmel a felcsíkozott zsályalevelekkel, a baconkockákkal és a kelbimbóval (eredeti terveim szerint a kelbimbónak a tészta sülése közben meg kellett volna párolódnia - nem tette, úgyhogy ha vk nem rajong a félig nyers kelbimbóért, kicsit elő kell párolni őt).
a tetejét megszórtam a kenyérmorzsával és 170 fok, légkeverés, 20-25 perc.
a végén megszórtam sajttal, de csak a kép kedvéért.

forrás

ez pedig egy másik sütőtökkrémes tészta.

definitive

2017-10-10T13:31:12.000Z

az egész hetes zúzda után jó ötletnek tűnt a természet lágy öle => elnéztünk a gyadai tanösvényhez, ami viszont gyerekbarát hely lévén nem bizonyult se nyugodtnak, se túl érdekesnek (jó, a függőhíd nem rossz), úgyhogy letértünk a tanösvényről és elindultunk felfele irányba. másfél órás csúcstámadás után már kicsit elegem volt az emelkedésből, bevártam Balázst, aki definitve mindent tud, és megkértem, ugyan árulja már el, hol van a teteje ennek a hegynek. Balázs előszedte a térképet, hosszan nézegette, én meg hagytam, mert tényleg kíváncsi voltam, hogy mire megy egy Pilis térképpel a Börzsönyben - mivel bekövetkezett az, ami várható volt (márhogy a Pilis térkép nem igazán használható jól a Börzsönyben), megbeszéltük, hogy tulajdonképp erről a pontról is elég jó a kilátás és hazajöttünk. [vége]

ebből nem következik sehogy a panzanella, de ezt találtam ki biciklizés közben.

a tányér a keramihacker stúdióból jött

sült céklás panzanella dukkah-val

hozzávalók

egy nagy fej cékla, 1 centis kockákban
2 ek gránátalma-szirup
2 ek olívaolaj
2 ek víz
3 marék vegyes salátakeverék
15 dkg szikkadt kenyér + kis olaj a sütéshez
1/2 savanyú alma, felkockázva
4 vékony szelet póréhagyma
a dukkah-hoz
5 dkg dió
1 ek római kömény
1 ek koriandermag
3 ek szezámmag
0.5 tk szárított kakukkfű
só, bors

know-how

a fekockázott céklát beleforgattam a gránátalma-szirup - víz - olaj keverékébe és kb 20 perc alatt megsütöttem.
a falatnyi kockákra vágott kenyeret kis olajjal összekevertem, megsütötem és félretettem.
a dukkah-hoz a diót megpirítottam, durvára törtem.
a koriandert és a római köményt kicsit megpirítottam, aztán mozsárban finomra törtem.
a porított fűszert összekevertem a sóval, borssal, kakukkfűvel, szezámmaggal és a durvára tört dióval (ez a cucc önmagában is jó, kis olívaoljba mártogatott kenyeret megszórni vele, pl.)
a felkockázott almát némi citromlével összeforgattam, a hagymát felkarikáztam - hozzákevertem a salátalevelekhez, ment bele a pirított kenyérkocka és kevés dióolaj a tetejére.
ezt a mixet szedtem tányérra, rápakoltam a megsült céklakockát és megszórtam dukkah-val. ennyi.

mindent a maga idejében

2017-09-14T16:12:20.000Z

ez itt egy céklaleves, ~~még mielőtt vége lesz itt a nyárnak hirtelen és idejét múlttá válik~~ amit nem sikerült időben publikálnom.

hideg céklaleves

hozzávalók

3 kisebb fej cékla (cc. 40 dkg)
1/2 uborka + 4 2 mm-es szelet, apróra kockázva
0.5 l zöldség alaplé
őrölt bors
1.5-2 dl joghurt
kapor, petrezselyemzöld
1/2 érett avokádó, apróra kockázva
1 főtt tojás, negyedelve

know-how

a céklákat héjastól megfőztem, kihűtöttem, megpucoltam.
a nagyjából felkockázott főtt céklát és az uborkát az alaplével és a joghurttal összeturmixoltam, daráltam rá egy adag borsot és ennyi. (sót külön nem tettem bele, az alaplé miatt.)
a felkockázott avokádót és uborkát tálalásnál tettem rá, a tojással együtt.
kellett volna hagymát is tenni bele az eredeti recept szerint, de teljesen elfelejtettem - cserébe szerintem pont így lett állatjó.

forrás

40.

2017-09-04T05:52:05.000Z

gondoltam, ez mégiscsak egy elég konkrét szülinap - legyen már rá valami odab@szós torta.

aztán jött egy egész hetes ámokfutás, aminek a közepén eljátszottam a gondolattal, hogy este 8-kor nekiállok a tortasütésnek, de elaludtam, úgyhogy maradt a születés konkrét napja erre a projektre. munka után hazaszáguldottam, erősen gondolkoztam még fél órát, hogy mennyire jó ötlet pont most egy új receptet kipróbálni (emlékeztető későbbre: semennyire), közben elolvastam még 8 másik Guinness cake recipét, csak hogy kicsit összezavarjam magam, sőt, a végén előszedtem a mindig működő Ladurée-piskóta receptjét is, de végül nem mertem beleönteni a 3 deci Guinnesst, amit a sütibe szántam, úgyhogy maradt az eredeti receptúra. eltököltem még 10 percet a mennyiségek átváltásával és már neki is álltam a sütésnek - ami szépen haladt egy csodálatos Guinness-torta irányába egészen addig, amíg a megsült, kihűlt tortaalapokat fel nem szeleteltem és nem szembesültem vele, hogy sütöttem egy tökéletes, folyós közepű, ragacsos brownie-t.

ennél a pontnál elengedtem az epic jelzőt a torta elől, megbarátkoztam a pohárkrém gondolatával és megittam a maradék Guinnesst, aztán elmosogattam, mire Balázs hazaért, hogy legalább rend legyen, ha már tortája nincs.

másnap hajnalban azért csak összekaptam magam és ~~megfogadtam, hogy elmegyek egy tortakenő tanfolyamra~~ megcsináltam a tortát. a változatosság kedvéért csokisat.

Guinness cake

hozzávalók

a piskótához
20 dkg 72%-os étcsoki (2 tábla)
23 dkg vaj
3.5 dl Guinness
20 dkg cukor
4 tojás + 2 sárgája
0.5 dl semleges ízű olaj
1.7 dl tejföl
37.5 dkg liszt (10 dkg tk volt)
1 ek sütőpor
1 ek nescafe
5 dkg cukrozatlan kakaópor
1 csipet só
a krémhez
50 dkg mascarpone
2 dl hideg habtejszín
8 dkg porcukor
3.5 dkg cukrozatlan kakaópor
1 ek nescafe
plusz
valami lekvár, én anya málnáját használtam, 6-8 ek-nyit
a dekorhoz
habcsók
szeder
szőlő

know-how

vízfürdő felett megolvasztottam a 2 tábla csokit és a vajat. hozzáöntöttem a sört - félrtettem.
a tojásokat a cukorral (robotgéppel) habosra kavartam.
hozzáadtam a tejfölt és az olajat - homogénre kavartam.
folyamatos keverés mellett merőkanállal fokozatosan hozzáadtam a sörös csokit is.
külön tálban összekevertem a száraz hozzávalókat (liszt, kakaó, sütőpor, kávé, só).
a száraz keveréket evőkanállal adagolva belekevertem a nedvesbe.
a masszát 2, sütőpapírral bélelt 18 cm-es tortaformába adagoltam (legközelebb 3 adagot sütnék ennyiből.)
amíg sült: a mascarponét kikevertem a porcukorral és a kakaóporral; a tejszínt kemény habbá vertem, aztán beleforgattam a mascarponéba és betettem a hűtőbe.
a megsült tortaalapokat kicsit hagytam hűlni, aztán 3-3 lapra vágtam őket. (az egyik tortaalap felső lapja szétesett, úgyhogy csak 5 lapból állt végül a torta.)
a lapokat megkentem a krémmel (2-t lekvárral is) - valamennyi krémet hagytam a körbekenéshez.
a félig kész tortára visszaraktam a tortagyűrűt és hűtőbe raktam pár órára. csak ezután kentem rá a maradék krémet és dekoráltam ki a habcsókkal, gyümölccsel, ezzel-azzal.
a krém megint eltűnt a lapok közül másnapra - legközelebb tényleg beleteszem az összeset, bármennyire is soknak tűnik.

forrás

(van vasalónk, egyébként, de Balázs néha azt gondolja, hogy az ingeit nem neki kell vasalnia. és hát ezt nem gondolja jól.)

making magic happen

2017-08-27T21:22:23.000Z

HA nem az aktuális wizzair akció alapján választunk úticélt ÉS fordítok némi időt a tervezésre azon túl is, hogy írok egy 2 héttel ezelőttig csak instagramon követett keramikuslánynak egy Nagyon Fontos Tányér ügyében, talán nem bruttó 2 napra lőjük be Stockholmot (ami nettó 1 lett, többek közt azért, mert a wizzair Stockholmnak hívott repülőtere 100 km.re van Stockholmtól), és talán belefért volna még a modern műveszeti múzeum meg egy hajókázás is, a Skansen meg a Vasa* mellett, meg egy kávé, mondjuk itt.

de mivel az aktuális wizzair akció alapján választottunk úticélt és nem fordítottam semmi időt a tervezésre, a nettó egy nap dramaturgiája erősen leegyszerűsödött: lett 2 múzeum meg 3 tányér.

okosság: a Vasaban félóránként van egy 25 perces vezetés, ami nélkül sokkal kevésbé lett volna szuperjó a múzeum, plusz a múzeum étterme is nagyon szerethető: a húsgolyót pl. kicsit magasabb dimenzióba helyezték, mint az ikea.
szállás: a Motel L az utóbbi választásaim legpörfiktebb kis hotele, elég jó reggelivel, madárcsicsergéssel meg állatjó tapétákkal - 10 perc vonatozásra Stkh Centráltól.
Stkh highlight: elmenni a Keramihacker stúdióba, megismerkedni Kingával és végigbeszélgetni vele egy fél délelőttöt - ráadásul a studió pont 200 méterre van attól a helytől, ahonnan a legjobb látképet lehet megcsinálni a városról. már ha vk barátja az ilyesminek.

ps. ma, hogy végre találtam magamra 1 órát, kicsaptam a testemet a napra és kinyitottam a már hetek óta meglevő 2 nyári Jamie magazint - és az első dolog, amit megláttam, az egy stockholmi food-guide volt. hátperszehogy.

na, és akkor hogy meglegyen az ív: itt egy spagetti a Jamie-ből egy Kinga-tányéron.

diós, cukkinis spagetti

hozzávalók

15 dkg spagetti
1 nagyobb cukkini, felkarikázva
2 gerezd fokhagyma
1 dl tejföl
1 dl a tészta főzővizéből
1 nagy marék dió
friss bazsalikom
parmezán

know-how

amíg a tészta főtt, a fél centisre karikázott cukkinit kevés olajon pár perc alatt megpirítottam (2 részletben). amikor már jónak láttam, hozzácsaptam a felkarikázott fokhagymát és a durvára vágott diót is - az első részletet kiszedtem egy tányérra és békén hagytam.
a második felét a cukkininek ugyanígy csináltam meg, de amikor a dió és a fokhagyma már átpirult kicsit, beleöntöttem a főzővizet és a tejfölt is, aztán botmixerrel csináltam belőle szószt. megsóztam.
a szószba beleforgattam a kész tésztát.
az egészben maradt cukkinik a végén kerültek rá, a parmezánnal és a bazsalikomlevelekkel együtt.

forrás: Jamie July/August 2017

nincs ezen mit szépíteni

2017-08-04T13:24:07.000Z

"A levegőt felszámolták, a bárgyú fejekben belül mindenki nyaral. Az enyémben bikinis csajok csobbannak. Na jó, mono. "Holnapra esőt mondott..." Mondani könnyű." (UP)

az én agyamban már nincs csobbanás, tegnap leolvadt ő, ezért a vendégszöveg.

a gazpacho meg leginkább a lakásban uralkodó 30 (!!) fok miatt. meg mert paradicsom-szezon van. (a receptúrának különösebben nem olvastam utána, van cc 4 millió recept, mindenkinek megvan a saját legautentikebbje - én most kizárólag a minimális erőkifejtésre helyeztem a hangsúlyt, de így is el kellett mennem a boltba, ami felért egy komplett boot camppel.)

klasszik gazpacho

hozzávalók

80-85 dkg paradicsom
1/2 uborka
2 kápiapaprika
1 fej lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
4 ek olivaolaj
0.4 dl vörösborecet
só, bors
pár levél oregánó, menta, bazsalikom

know-how

a lilahagymából 2-3 vékony karikát levágtam, a kápiából is hagytam egy 3 cm széles csíkot, 2 paradicsomnak pedig csak a belsejét tettem a turmixgépbe - a húsos héjat meghagytam -
ezeket a zöldségeket apróra kockáztam, félretettem.
a többi paradicsomot mindenestől (héj, mag), a hagymát, fokhagymát, kápiát, uborkát a borecettel és az olivával összeturmixoltam, sóztam, borsoztam.
a felkockázott zöldségek 90%-át belekevertem, a többi ment a tetejére tálaláskor a fűszernövényekkel együtt.
az eredeti receptben pakoltak még néhány grillezett rákot is a tetejére - én is megtettem, de csak a fényképezés után, mert akkor jutott eszembe.
FONTOS: evés előtt pár óra hűlés-ízösszeállás kimondottan jót tesz neki.

forrás

ez egy teljesen más gazpacho-recept, ha ez nem lenne elég.

Torvald

2017-07-28T12:01:54.000Z

Ülj le ide, Torvald! Most sokat kell beszélnünk egymással... - közöltem a házastársammal, amire ő nagyon hülyén nézett, láttam átsuhogni az arcán, hogy ki az úristen az a Torvald?, de még inkább: mit keresett itt?. látva a komoly agymunkát, elröhögtem magam: valószínűleg ekkor IS hiányzott a magyaróráról, úgyhogy kapott támpontot: Nóra - erre visszajött egy "szerepel a Sirályban? én csak azt olvastam" mondat, ami után úgy gondoltam, inkább igyunk meg egy sört.

alább pedig egy olyan szépre sült süti, hogy azóta is vele álmodok, ha szépet akarok álmodni - bár ez a képeken nem látszik, mert aznap a családom összes tagjának sokkal fontosabb volt a Köröspart, mint az én fotográfusi kiteljesedésem, úgyhogy kaptam 5 percet a megörökítésre.

mákos-meggyes teasüti

hozzávalók

a zabpelyhes szórathoz
3.5 dkg liszt
2 ek zabpehely
2 ek barnacukor
2 ek mák
1/4 tk őrölt fahéj v. kardamom
csipet só
2 ek vaj, szobahőmérsékleten
a tésztához
21 dkg liszt
1.5 tk sütőpor
2 ek mák
0.5 tk só
11 dkg cukor
1 citrom héja, reszelve
1.25 dl olaj (vm semleges ízű, én újabban repcét használok)
3 tojás
2.5 dl joghurt
2 ek citromlé
21 dkg kimagozott meggy (friss v. fagyasztott) - vagy bármilyen egyéb bogyós

know-how

a zabpelyhes szórat hozzávalóit a vaj kivételével egy tálkában összekevertem, majd a puha vajjal összemorzsoltam - a cél a morzsás állag elérése. félretettem.
a tésztához a lisztet, sütőpor, sót, mákot összekevertem egy tálban.
egy másik tálban a cukrot és a reszelt citromhéjat nagyon alaposan össze (kellett volna) dörzsölni (hogy a citromhéj illóolajai átjárják a cukrot - de én ezzel nem tököltem).
a citromos cukorhoz hozzáadtam az olajat, a citromlevet, a tojásokat és a joghurtot - összekevertem.
a nedves részhez hozzáadtam a szárazat (egyszerre) és lazán összekevertem. a végén beleforgattam a meggyet. (ha fagyasztott a gyümölcs, még fagyott állapotban kell beleforgatni a tésztába.)
a masszát egy sütőpapírral kibélelt kenyérsütő tepsibe öntöttem, a tetejét megszórtam a zabpelyhes morzsával és 45-50 perc alatt megsütöttem. (tűvel lehet ellenőrizgetni a készültségi fokot - amikor tisztán jön ki a tésztából, akkor van kész.)

forrás

nyaralás

2017-07-17T13:19:29.000Z

úgy gondoltuk, hogy elég ~~volt már minden jóból~~ a külföldből egy időre, az idén itthon nyaralunk. sőt, otthon, a szülői házban - előzetes elképzelésem szerint nap közbeni olvasgatással a kertben, néha egy kis főzéssel, este meg futással a gáton.

na, ebből lett az, hogy anyával leszedtem 2 mázsa meggyet és 50 féle formában tartósítottam, végtelenítve mosogattam, boltba mentem és ebédet főztem, MINDEKÖZBEN Balázs, aki vérkomolyan vette a nyaralást és még csak véletlenül se csinált semmi olyat, amihez nem volt kedve (vö. 2-3 sorral feljebb), időnként felbukkant a meggyfák környékén, szigorúan árnyékban maradva és sörrel a kezében, megállapította, hogy rohadt meleg van, illetve, hogy ideje lenne már a strandprogramnak, továbbá érdeklődött, hogy egyébként minek kell 35 fokban meggyet szedni.

- mert most érik, b. meg, azért.

ricottás polentasüti

hozzávalók

0.5 l tej
2 ek vaj
14 dkg kukoricadara (nem a legdurvább szemcséjű)
10 dkg cukor
2 tojás
1 citrom héja
25 dkg ricotta
meggy és/vagy levendula (opcionális)

know-how

a tejet megmelegítettem (nem forraltam fel!) a cukorral és egy csipet sóval, majd hozzáadtam a kukoricadarát - homogénre kevertem és 5-6 percig főztem.
hozzáadtam a vajat és a lereszelt citromhéjat, elkvertem ezzel is, aztán langyosra hűtöttem.
a langyosra hűlt masszába egyenként beledolgoztam a tojásokat (csak fakanállal), a végén pedig ment bele a ricotta. (tettem bele egy fél teáskanálnyi levendulát is, csak mert pont megtaláltam.)
egy 23*14 cm-es, 5 cm mély kerámia sütőtálat kivajaztam, beleöntöttem a masszát (ennyi túl sok volt bele, úgyhogy sült egy kisebb darab is), belenyomkodtam egy nagy marék kimagozott meggyet és 160 fokon elkezdtem sütni - fél óra múlva mérsékeltem a hőfokot 150-re és még sütöttem fél órát.
amikor megsült, öntöttem rá egy kis diószirupot (az eredetiben cukorral kell megszórni).
ui: hidegen sokkal jobban kijön minden bennelevőnek az íze.

forrás

kijózanodás

2017-07-11T06:29:03.000Z

valószínűleg a korábbi 5 ír nyár és a tökéletesen semmilyen ízű gyümölcsei miatt voltak romantikus elképzeléseim a befőzésről, de tegnap délután 2-kor ezek nyomtalanul múltak el, miután egy komplett meggyfa leszedése, ebédfőzés, porszívózás, mifaszom után gondoltam: akkor most ~~fészbuk~~ hírolvasás, és elhevertem a kanapén: amint sikerült a hírolvasó pozíciót felvennem, az első dolog, amit megláttam a túl kicsi telefonom mögött, az a 3 kiló szilvát tartalmazó zacskó volt a konyha sarkában (amit előző nap még nagyon lelkesen szedtem, utóbb viszont próbáltam úgy eltenni, hogy lehetőleg ne találjam meg) - - - úgyhogy hírek helyett 10 perc alatt kiműveltem magam a fosókaszilvából (csak a neve miatt bocsátottam meg neki), kikúsztam a konyhába és megfőztem ezt*.

emlékeztető magamnak: ha még egyszer azt találnám mondani, hogy nem akarok 4.7 inchnél nagyobb telefont, tulajdon kezemmel verem szájba magam.

* a tkemali egy grúz szilvaszósz, valahol a ketchup és a chutney közt - az enyémből hiányzott a zöldfűszerek gyakorlatilag teljes sora (koriander, tárkony, vm menta) és valószínűleg ezek tényleg hiányoztak a végízhez, de a mindent tartalmazó háztartásom ezeket véletlenül nem tartalmazta egyrészt, másrészt az összeolvasott receptek közül egyben volt mindegyik (mondjuk pont az tűnt a legautentikebbnek), a legtöbbje csak a kaporig merészkedett).

tkemali - grúz szilvaszósz

hozzávalók

1 kg fosókaszilva (maggal együtt!)
3 gerezd fokhagyma, felaprítva
1 ek koriander, őrölve
1/2 ek só
8 ek cukor
1 kk római kömény, őrölve
1/2 tk bors, őrölve
1/2 tk őrölt chilipehely
1 csokor kapor

know-how

a szilvát megmostam, aztán 3 dl vízzel feltettem főzni - addig főztem, amíg a hús lefőtt a magról (ez elég pikkpakk megtörtént).
egy tényeg nagylyukú szűrőn (nálam a fritőz merítőkosara volt a szűrő) átpaszíroztam az egészet, a magot kidobtam, a húst visszaöntöttem a főzőlébe.
minden felsorolt fűszert hozzáadtam és mérsékelve a lángot addig főztem, amíg kellemesen besűrűsödött.
az én szilvám meglehetőst savanyú volt, úgyhogy a cukor mennyisége a saját ízlésemhez lett belőve (így is elég savanyú maradt).
egy 2-3 dl-es üveg lett belőle, amit szárazdunsztban hagytam kihűlni. (a kimaradt kis tálkányi mennyiség este a hirtelen jött családi grillpartyn a sajttal és a kolbászkákkal nagyjából el is fogyott.)

források: 1 2 3 4

mindenki függ valamitől*

2017-07-04T11:55:02.000Z

szombaton olyan számsort láttam a mérlegen, hogy még egyszer vissza kellett állnom, hogy ez tuti beszart, de másodjára is ugyanazt láttam, úgyhogy ejtettem az aznapi csodálatos sajttorta megsütését és 34 fokban lementem az edzőterembe (és idegből lefutottam minden eddigi legjobbamat), aztán 4 napig nagyon visszafogtam magam, de ma már nem bírtam tovább és megsütöttem ezt itt (mondjuk nem magamnak: ha már sikerült a súlykorrekciót végrehajtani, úgy döntöttem - elég nagy szívfájdalommal ugyan -, nem szivatom meg magam újra egy hét önsanyargatással - - - pont elég a 30 fok).

mandulás citrompite

hozzávalók

a tésztához
20 dkg liszt
7.5 dkg őrölt mandula
1 tk citromlé
1 ek cukor
17.5 dkg hideg vaj
a krémhez
3 tojás
10 dkg cukor
5 dkg darált mandula
3 citrom héja és leve
15 dkg olvasztott vaj
a tetejére áfonya, őszibarack, ribizli, rozmaring

know-how

a tészta hozzávalóit összegyúrtam, befolpackoztam és 1 órára hűtőbe tettem.
egy óra múlva kinyújtottam akkorára, hogy a 24 cm-es kerámia piteformámat kitöltse (ez azért nem volt ennyire triviális) és 190 fokos sütőben 15 percig vakra sütöttem (egy sütőpapírt tettem a tetejére és lesúlyoztam 2 marék szárazbabbal), aztán levettem a papírt a tetejéről, csökkentettem a hőmérsékletet 170 fokra és még 10 percig sütöttem.
amíg sült, megcsináltam a krémet: a tojásokat habosra kavartam a cukorral, a citromlé felével és a citromhéjjal. beleszórtam a mandulát és a citromhéjat - összekevertem. hozzáöntöttem az olvasztott vajat és a citromlé másik felét.
ráöntöttem a krémet a megsült tésztára és még cc. 30 percig sütöttem 160 fokon (amíg a töltelék meg nem szilárdul).
a kész pitét kihűtöttem aztán rászórtam a gyümölcsöket, elszüttyögtem úgy egy órát a fényképezéssel, aztán elvittem Attiékhoz, ahol 20 perc alatt elfogyott.

forrás: a holland spár magazin májusi száma

kis nyári szürreál

2017-06-27T07:23:13.000Z

volt ma egy tűzoltósági ellenőrzésem, ami normális felkészüléssel is elég nagy stresszfaktor, hát még akkor, amikor az ellenőrzésen, jobbomon egy vídiaszerű tűzoltónővel, balomon a csicsergő gondnoknővel, egyszer csak ott állok egy olyan lejáratnál, amiről addig a pillanatig azt se tudtam, hogy az intézmény részét képezi, szemben egy szekrénnyel, a kiürítési útvonal közepén (ez így már önmagában helyszíni bírság, ha rosszfej az ellenőr). a tűzoltó nyilván megkérdezte, hogy mi van benne, a csicsergő gondnoknő meg nyilván készségesen elmondta, hogy tisztítószer, amire a tűzoltónővel nagyjából egyszerre hördültünk fel, hogy ~~WTF?!~~ MIIII?! - aztán ő fényképezett, én kicsit szívinfarktus közeli állapotba kerültem, de megjelent a kedvenc karbantartóm és megpróbálta elmagyarázni az egyébként csak tűzvédelmi jogszabályul kommunikáló tűzoltónőnek, hogy jó helyen van ott az a szekrény, én meg a karbantartónak, hogy ha még egy szó elhagyja a száját, vér fog folyni, majd továbbhaladtunk a tűzvédelmi főkapcsolóhoz, és hogy teljessé váljon a délelőtti szürreál, a portára ma délelőttre beültetett takarítónő kiordított a karbantartónak, hogy menjen már segíteni megkeresni a kapcsolószekrény kulcsát, mert neki fogalma sincs, mi hol van - - - közvetlenül azután, hogy elmondtam: a porta dolga az áramtalanítás.

(...)

mindezek után hazajöttem, főztem egy közepesnek is csak nagy jóindulattal nevezhető lecsót, aztán akartam csinálni a tegnapi - egyébként k jó - maradékról 2 db normális képet, de be kellett látnom, hogy ez a nap nem az én napom.

mexikói csirke

hozzávalók

50 dkg csirkemell
mexikói fűszerkeverék
1 dl vm száraz fehérborból
1 doboz kukoricakonzerv (28 dkg)
1 doboz feketebabkonzerv (24 dkg, Lidl, mexikói napok)
1 piros kaliforniai paprika, kockázva
1 fej lilahagyma, kockázva
1/2 érett avokádó, kockázva
sajt, reszelve
petrezselyemzöld (vagy koriander)
konzerv jalapeno paprika (szintén Lidl, szintén mexikói napok)
4 tortilla lap
tejföl (mint nem teljesen autentikus résztvevő)
enchilada szósz*

know-how

a csirkemellet egészen apróra kockáztam, ráöntöttem egy kis olajat és 2 evőkanálnyi mexikói fűszerkeveréket (Marks&Spencer-félét használtam, amiről nem leltem hivatkozást, de állatjó) - jól összeforgattam, öntöttem még alá egy kis bort is, és hagytam állni vagy 20 percet.
a 20 perc letelte után elkezdtem sütni egy serpenyőben. amikor kérget kaptak a kockák, öntöttem alá egy adag bort és egy kis vizet, lefedtem és hagytam főni vagy 10 percet. (a végén levettem a fedőt róla és hagytam a levet elpárologni). félretettem.
a hagymát, a paprikát és az avokádót felkockáztam.
a kukoricát és a babot leöblítettem, összekevertem, ment bele a hagyma, a paprika, az avokádó, a jalapenoból ízlés szerint és a húskockák.
a durvára vágott petrezselyemzölddel és a reszelt sajttal csak tálalásnál szórtam meg. a tejfölt is itt.
a tortillalapot mellé adtam - viszont ha quesadillat** akartam volna csinálni, a tölteléket el kellett volna a fél tortillalapon egyengetni, megszórni sajttal, ráhajtani a másik felet és kicsit sütni, hogy a sajt elolvadjon (ahogy ezt a Wilton Farmers Marketen csinálták Corkban, amit eléggé szerettünk mind a ketten).

forrás

*a szószhoz 2 ek felhevített olajat összekevertem 2 ek liszttel (mint a rántásnál), adtam hozzá 2 ek csiliport, 2 gerezd apróra vágott fokhagymát, 1/2 tk friss oregánólevelet, 1/4 tk őrölt római köményt, 1/4 tk sót és ezt az egészet fokozatosan felöntöttem fél liter csirke alaplével. közepes lángon addig főztem, amíg kicsit besűrűsödött - ezzel a szósszal lehet az egész fenti cuccot locsolgatni evés közben.

**az eredeti recept szerint ez enchilada, szerintem egészen biztos, hogy nem, de máshova se nagyon tudtam besorolni, úgyhogy mexikói csirke lett, annak ellenére, hogy abban is biztos vagyok, hogy csak Mo.on gondolják a mexikói konyháról, hogy kukorica-bab-hagyma.

valószínű

2017-06-19T08:23:30.000Z

az, hogy egy repülőút miatt 4-kor kell kelni hajnalban, előfordul.

az, hogy pont ezelőtt a 4-es kelés előtt van egy Nagyon Fontos Sörfesztivál, ami miatt éjfélkor dől be az ember az ágyba, azzal, hogy majd reggel bepakol, szintén.

az mondjuk már kevésbé valószínű, hogy elfelejt becsekkolni, de hát erre még mindig ott a repülőtér (ahol egyébként a repjegy árával ekvivalens összeg a becsekkolási díj - valamiből a wizzairnek is élni kell, értem én, de legalább olyan nőket ültetnének a pultba, akiknek van halvány fogalmuk az ügyfélkezelésről és a kommunikációról).

annak viszont, hogy a kontaktlencse-folyadék otthon maradjon, gyakorlatilag 0 az esélye.

de ha mégis bekövetkezne ez a sajnálatos esemény, még mindig ott a szemüveg, ami soha nem marad ki a csomagból.

vagy de.

olyankor, amikor a lencsefolyadék is ottmarad a konyhaasztalon, a szemüveg mellett.

ennyit a rutinról meg az évekről.

ez pedig egy fej karfiol részlete, a holland spár magazinja alapján, amit a fent említett úton gyűjtöttem be, csak hogy meglegyen az ív - és nagyon durva, de nem használtam a gúgöl transzlétört a fordításhoz. komolyan mondom, teljesen lenyűgöztem magam.

grillezett karfiol kuszkusszal

hozzávalók

1 kisebb fej karfiol
kuszkusz érzésre
1 nagyon kis marék mazsola
1-1 csokor menta és petrezselyemzöld
2 dl joghurt
0.5 tk koriander
0.5 tk római kömény
0.5 gránátalma magja

know-how

a karfiolt megmostam, egy nagyobb lábasban egy szűrőbetéten 8-10 perc alatt egészben megpároltam (mondjuk: ressre).
a kicsit kihűlt karfiolt felszeleteltem (legalábbis ez volt a terv, de a képen látható szelet kivételével atomjaira hullott mindegyik szelet), a darabokat átkentem egy kis olajjal, sóztam, borsoztam és a grillsütőben pár perc alatt készre sütöttem.
a kuszkuszt annyi forró vízzel öntöttem le, ami éppencsak ellepte - amikor a vizet magába szívta, kis olajat öntöttem rá és villával meglazítottam és belekevertem a mazsolát.
a joghurtba belekevertem a megőrölt fűszereket és a nagyon apróra vágott zöldeket.
tálalásnál a kuszkuszra ment a karfiol és a gránátalmamag. a joghurtot mellé adtam.

a tányér Lantos Judit - szokás szerint.

Svájc

2017-05-29T08:00:44.000Z

úgy alakult, hogy a svájci kalandunk máris végetért (bár a Giger múzeumot azért belepasszinthattuk volna az ittlétbe), úgyhogy nem lesznek kalandos történetek a svájci hegyvidékről, se a csodavasútról (ami egyébként k jó), se az albérletkeresés abszurditásáról (erről van sok rémtörténet Svájccal kapcsolatban, és egyik sem túloz), se a minden képzeletet felülmúló árképzésről (aminek hatására igen gyorsan lejjebb adtuk a szokott ír nívót, de még így is duplájába került itt élni mint Írországban), se a csokikról (amit nem is szeretek, de volt azért egy-két megingás az ittlétem alatt), se a sajtokról, se a nespresso-mániáról, se az irreálisan szép tájról (a zugi tó körüli futóutat pl. valószínűleg egész életemben sajnálni fogom) - ami lesz, az egy mangósalsa búcsúzóul (a jelenlegi lakásunk tartalmaz 1 bézik ikeás tányérkészletet, 2 fazekat, egy serpenyőt és 2 konyharuhát + a fényképezőgépemet az utazásokra fenntartott objektívvel - kihívásnak éreztem ebből valami képet kihozni (ami nem annyira sikerült) - de úgy gondoltam, hogy ez a teljesen amatőr képanyag* tök szépen szemlélteti az ittlétünk nomádságát, illetve azt, hogy 0 fűszerrel is képes vagyok táplálékot előállítani (ami azért nem volt triviális).

(ez meg itt egy ananászos, még a hőskorból.)

na, újranéztem az amatőr képanyagot és arra jutottam, hogy azért mindennek van határa, úgyhogy elmentem a helyi (értsd: XIII. kerület) Lidlbe, vettem egy tökzöld mangót (jobb híján), másfél hét alatt megpróbáltam ehetőre érlelni, aztán csináltam egy új adag mangósalsát. (Mo.on vajon miért nem lehet SOHA érett mangót kapni, ha már kétszer annyit kell érte fizetnem, mint pl. Svájcban?!)

mangósalsa

hozzávalók

1 nagy érett mangó, apróra kockázva
2 kis fej lilahagyma
10 cm uborka, felkockázva
1 piros kaliforniai paprika, felkockázva
1 csokor petrezselyen (vagy koriander)
1 lime leve
1 csili (tűrőképességtől függően)

know-how

a felkockázott hozzávalókat óvatosan összeforgattam, kicsit megsóztam, ráöntöttem a lime levét, hagytam fél órát az ízeknek az összeérésre. (akár egy éjszakát is állhat, csak a hagyma miatt nem árt lefóliázva betenni a hűtőbe.)
sült húsok mellé elég jó kis cucc. vagy tortillachipsszel magában is.

nade! hogy mégse múljon el Svájc nyom nélkül, azért csak idevezetem, hogy elrángattam Balázst Lausanne-ig (ami még a szupervasúttal is 3.5 órás túra volt Zugból) - Berntől (aminek az óvárosa egyébként Unesco világörökség-listás és a folyó túlpartjáról visszanézve elképesztően fotogén a látképe, sőt tartalmaz egy k jó Paul Klee központot is) már maga az út is élmény volt.

Lausanne előtt pl. a vonat egy darabig a szintén Unesco világörökség-listás teraszos szőlődombok közt halad, egy kis Genfi-tóval a háttérben, aztán Lausanne-ban ott a Genfi-tó maga, némi havas Alpokkal a háttérben, meg Keukenhofot simán kenterbe verő virágágyásokkal meg az szenzációsan zseniális Olimpiai Múzeummal (a google szerint az átlag látogatási idő cc. 3 óra - nekünk 2.5 óránk volt, de nem értünk végig) - teljesen le voltam nyűgöződve tőle (jó része élvezhető nyelvtudás nélkül is, de azzal még komplexebb az élmény), bár nem győztek meg semennyire se, hogy egy olimpia ej, de milyen jó biznisz a rendező országnak. (egyébként Hajós Alfréd és Kozák Danuta volt a magyarok közül konkrétan említve, vagy képileg megjelenítve.)

Lausanne-ban van még a Collection de l'art brut is, amit pusztán önszorgalomból tettem a listánkra (de végül nem maradt rá időnk), amiről pont most mondta tesóm, hogy világszinten egyedülálló ez a gyűjtemény. ehh.

továbbá ázsiai turistásan felvontattuk magunkat mindenféle eszközökkel a közelünkben található jelentősebb magaslatokra jelentősebb pénzösszegekért, miközben azzal nyugtattuk magunkat, hogy HA itt lenne a bakancsunk és HA itt élnénk huzamosabban, simán fel tudnánk mászni gyalog is.

bónuszinfó: Svájcról ugyan még soha nem hallottam, hogy mekkora kerékpáros nemzet lenne, de az állomások többszintes kerékpártárolóinak a telítettségéből azt a következtetést vontam le, hogy de.

summa: többször megállapítottuk Balázzsal, hogy túl sok mindent láttunk már és nagyot kell gurítani annak a helynek, ami le akar nyűgözni bennünket - na, itt elég sok hely gurít ilyen nagyot.

who the f*ck is Varsányi?

2017-05-22T06:52:40.000Z

a BpPark nevű intézmény előtt 3, teljesen random megkérdezett biztonsági ember mondta péntek este, hogy fogalma sincs, hogy hol a biciklitároló, mert ma van itt először (!!!) - ez már önmagában is elég gáz volt (nekem), merthogy innentől már feltételeztem, hogy ezek a jóemberek pont ennyire vannak képben arról, hogy merre kell terelni a tömeget, ha gáz van. (és ezt tök komolyan végiggondoltam. valószínűleg tudtam volna idézni a szabadtéri rendezvényekre vonatkozó TVMI-t is. - szóval értem, hogy Pralinéval miért kell mindig mindenhol rámennünk a sütire és nem normális emberhez hasonlatosan megenni szépen, hanem atomjaira szedni a textúrát, az ízharmóniákat meg mittudoménmégmit.)

aztán volt szerencsém találkozni a ~~ritka nagy seggfej~~ főnökükkel, akinek 3 percig próbáltam eljuttatni az agyáig (?) azt a tényt, hogy egy tömegrendezvényen k nagy gáz lesz elég gyorsan abból, ha még a biztonságiak se tudják, hogy merre van jobbra meg balra - de a "namongyad, mi?!"-n kívül nem sikerült mást kiszednem belőle, úgyhogy egyrészt megnéztem az interneten, hogy hol ~~a bús picsában~~ van a biciklitárolójuk (ami rendkívül dizájnos, csak nem használható lakatolásra, egyébként, de mindenen ne akadjunk már fenn), másrészt lecsekkoltam a vészkijáratot (és elgondolkoztam, hogy tán ideje lenne munkát váltanom), aztán elcsattogtam Zsuzsival a pulthoz, kicsit felvinnyogtam a 490 Ft-os Frittmannon, majd úgy döntöttem, hogy a 290-es, egyébként bizonyára jó nevű Varsányi pincészet rozéja fog az estém jó hangulatáról gondoskodni. ( --- és lőn.)

ez meg itt egy keksz, mert az már régen volt.

mandulás chiás keksz

hozzávalók

20 dkg darált mandula
10 dkg darált dió
9 dkg zöldbanánliszt
20 dkg tk és zabpehelyliszt
100 ml méz
10 szem datolya
5 ek víz
3 ek kakaópor
3 ek chia
cc. 5-6 ek vaj (keményen mérve)
a töltelékhez
natúr sajtkrém (vagy mascarpone)
méz
citromlé

know-how

a datolyát vízzel a késes aprítóban durvára daraboltam.
a liszteket (a zöldbanán helyettesíthető sima liszttel is) a darált magokkal, a mézzel, a vajjal, a kakaóporral, a chiával és a datolyapéppel kézzel összegyúrtam. (elég nehezen állt össze tésztává, úgyhogy az eredeti recepthez képest sokkal több vaj ment bele.)
a kész tésztát diónyi darabokra szedtem, kicsit gömbösítettem, aztán egy nagyobb faspatulával laposra nyomtam (kb 1 cm vastagságúak lettek) - már így is megsüthető, de ha igazán meg akarja szivatni magát az ember, akkor az amorf kekszlapokból pogácsaszaggatóval normális köröket csinál - - - így igazán fotogén lesz a végtermék, de plusz 1 óra időráfordítást igényel.
150 fokon, légkeverve 15 percet sültek - nem nőnek meg, nem terülnek, pont ugyanúgy néznek ki sütés után is, mint ahogy előtte. (igazából kipróbáltam az eredeti recept szerinti 180 fokon sütést is, amivel elég gyorsan csináltam egy tepsi aktív szenet - ami, a mandula és a dió árát figyelembe véve, egyáltalán nem volt vicces.)
a kihűlt kekszeket az ízesített sajtkrémmel összeragasztgattam - másnapra ettől tök jól megpuhultak, és nagyjából abbahagyhatatlanná váltak.
ebből a mennyiségből rettenet sok 5 cm átmérőjű keksz lett.

forrás

Olga

2017-05-12T09:20:53.000Z

mióta elolvastam, hogy "Minden korombeli embernek van legalább egy, de inkább több ismerőse, aki valahol harminc után rájön, hogy az egész eddigi karrierje egy tévedés, mert ő igazából kurvatehetséges FOTÓS.", azóta valahogy nincs kedvem fényképezni.

bár lehet, hogy csak lecsúsztam kissé a Maslow-piramis tetejéről.

esetleg k sok a munka.

vagy csak még mindig nem szoktam meg, hogy nincs Írország többet és itt kell főzni, ha ~~enni~~ fényképezni akarok.

ui. nem volt még olyan blog, amit elejétől a végéig egyben olvastam el, vinnyogva röhögve. most már van. hadd gratuláljak, Olga.

és akkor most iderakok egy kissé túltolt tejberizst.

krémes rizstorta

hozzávalók

10 dkg tejberizs-rizs* (vagy rizottóhoz való)
0.5 l tej
14 dkg cukor
1 tk vaníliaesszencia
1 narancs héja, reszelve
0.6 dl rum - opcionális
6 tojás

know-how

*az Aldiban vettem valamikor.
a rizst cc. 4 dl forrásban levő vízbe szórtam, egy csipet sóval és 10 percig főztem (eddigre nagyjából az összes vizet magába is szívta), néhányszor megkeverve közben. amikor kész lett, félretettem.
a tojásokat a cukorral, vaníliával, szesszel, narancshéjjal alaposan kikevertem.
óvatosan hozzáöntöttem a felmelegített tejet (ami nem volt tűzforró, csak éppen meleg), folyamatosan keverve a tojást.
ehhez a custard-alaphozadtam hozzá a megfőtt rizst.
egy 23 cm átmérőjű kerámiatálat kivajaztam, megszórtam polentával és egy kis kristálycukorral - erre öntöttem rá a keveréket, próbálva a rizst egyenletesen eloszlatni az edény alján.
megszórtam még egy marék áfonyával, mert épp volt még egy marék áfonyám - de ez egyáltalán nem kötelező.
175 fokos sütőben kezdtem sütni, de fél óránál már nagyon barnult a teteje, úgyhogy egyrészt befedtem alufóliával, másrészt mérsékeltem 150-re a hőfokot - így sült még 30 percet (szóval az összes sütési idő nálam 1 óra volt.)
amikor késznek véltem, kitettem hűlni az erkélyre - szobahőmérsékleten ajánlják a fogyasztást, de mivel már 22.40 volt, ez másnapra maradt.
szerintem elég jó kis cucc.

forrás

ui. a cukrot nagyon durván visszavágtam és mégy ÍGY IS tökédes - úgyhogy legközelebb 10 dkg cukrot teszek bele.

“Örökre; tart, ameddig tart.”

2017-04-26T08:00:55.000Z

"aztán volt 4 nap Prága is. ami egy nagy lehúzás volt. én sokkal nagyobb hangulatosságra készültem, de a turistalehúzáson kívül más nem volt. mindenhol kombináltjegy-konstrukciók - tehát olyan nincs, h te csak ezt, vagy csak azt szeretnéd megnézni, mert akkor is meg kell venned egy olyan jegyet, ami k drága, viszont bemehetsz még vele 3 másik helyre. ahova egyébként nem is akarnál.

de azért ennek az útnak is volt profitja. egy újabb Balázs 🙂 aki ráadásul szebb még Zsoltinál is. de tényleg. na, vele lesz a mozi. nagyon kedves kölyök. és kaptam tőle animékat (a Ghost in the shellt is, mert azt annyira dicsérted). meg okos is, nagyon. és halálosan nyugodt. de azt hiszem, ő csak barát marad." - ez egy ma 10 éves ímél Maszatnak arról a Balázsról, aki azóta is nagyon okos, továbbra is halálosan nyugodt, a szépből ugyan már kezd átcsúszni sármőrbe, de tényleg a (legjobb) barátom lett.

plusz a férjem.

mától már 5 éve. (UPDATE: Balázs most szólt, hogy 6.)

(a cím Krasznahorkai új könyvének a mottója.)

az első vacsora, amit Balázsnak főztem, szintén tartalmazott ruccolát (mondjuk nem pont ezt szokta emlegetni arról az estéről) - csak hogy meglegyen az ív.

gnocchi ruccolaval és dióval

hozzávalók

25 dkg gnocchi (készen vettem - ide jutottam)
3 dkg dió, durvára vágva
3 dkg kockázott bacon
1 gerezd fokhagyma
5 dkg sajt (itt most Asiago)
1-2 marék ruccola
1 ek mascarpone

know-how

a gnocchit a zacskón levő instrukció alapján megfőztem (1 perc).
a kockázott bacont pici olajon megpirítottam, aztán hozzáadtam a durvára vágott diót és folyamatosan rázogatva a diót is megpirítottam.
a fokhagymagerezdet mindenközben egy villára szúrtam és a serpenyőt bedörzsöltem vele (akkor jó, amikor felszáll az illata - sic!)
erre mertem egy fél merőkanálnyit a gnocchi főzőlevéből (<- ez lesz a mártás), ment bele a mascarpone - összekevertem.
a szintén nagyjából összevágott ruccolát is beleszórtam. beletettem a kész gnocchit és tkp. kész.
a sajtot a végén szórtam rá, egy kis plusz ruccolával együtt.

a recept Széll Tamástól jött (a Lidl egyik receptlapjáról), a tálka Lantos Judit műhelyéből

na, és akkor most eljött az ideje egy ún. esküvői fotónak, amiből ha más nem is, az nagyon jól látszik, hogy az esküvői ruházkodás árát nem az esküvői ruházkodásra költöttük.

ui: a vinyetálás már 5 éve is ultragáz volt. nekem mondjuk a koncepciótlan szűrőhasználat is, de ebbe a képbe legalább szorult valami természetes dinamika, ami a többiről nem mondható el. és most egészen finom voltam.

Rotterdam

2017-04-12T06:41:21.000Z

írhatnám, hogy nekiálltunk végigenni Európa nagyobb piacait, de csak annyi történt, hogy a szokásos körültekintésünknek hála, vettünk egy repjegyet Amszterdamba a Banksy kiállításra, aminek tkp már akkor vége volt, amikor megvettük a repjegyeket, úgyhogy újraterveztem és továbbmentünk Rotterdamba, deklaráltan enni-inni-semmittenni. (tök véletlenül Keukenhofot is megnéztük, mert egyrészt ott volt, másrészt nyitva is volt. túl van tolva, persze, tömeg is van, bár akkora a kert, hogy szinte nem is zavaró az a pár ezer ember, a 7 millió virágot is tök komolyan gondolták - szóval megér egy fél napot mindenképp. itt van pár kép, plusz egy okosság: a 24 eurós buszjegy-belépőjegy kombinációt túl sok helyen hirdetik, hogy ne gondolja az ember átvágásnak, de nem az. ráadásul a retúr buszjegy több irányba is jó.)

amikor vázoltam a házastársamnak a hétvégénkre vonatkozó szép ívű terveimet 3 szóban, még nem tudtam, hogy a Markthal mellett van egy sokkal izgalmasabb evő-ivó hely a városban, a Fenix Food Factory, saját kávépörkölővel, helyi sörfőzdével, pékséggel, sajtbolttal, a Posseval, mindezt kilátással a Wilhelmina kikötőre, gyaloghíddal, folyóparti üldögéléssel, a főzdében 30 (!!!) csapon levő sörrel (iszonyat sor van, de csak pohárral csapolnak, sok csapos van és pikk-pakk sorra kerül mindenki - ha nagyon kötözködni akarnék, akkor megírnám, hogy drága hely, de egyrészt nem akarok kötözködni, másrészt Írországban szocializálódtam kocsmailag, harmadrészt a boltokban a kraftok alig a magyar árak fölött megkaphatók.)

a Markthal nagyon más világ, sokkal proccabb külsőségek, rengeteg(féle) evőhely mindenféle nemzetektől, egy olyan Ázsia-bolt, amitől könnybe lábadt a szemem és ahol ezt a curry pasztát 50 centért tették elém (nagyvonalúan számolva fele a Rákóczi téri bolt árának, nem nagyvonalúskodva harmada), egy Jamie's Italian is, egy görög taverna meg egy spanyol tapasbár közt - olyan zsezsgős nagy tömeg volt, amit a Hold utcába sehogy se sikerült beleképzelnem. (a kis görög étteremben egyébként életem második legjobb tintahalát tették elém, 3 (azaz három) euróért, egy zseniális gyrossal együtt.

mindemellett van egy csomó múzeuma is a városnak, építészetileg olyan mint egy amerikai nagyon nagyváros, kicsiben (már csak az épületek miatt is nagyon megéri elnézni arra), és a holland városokban szokottan van pár hardcore bevásárlóutca is annak, aki szereti (meg TK-Max nekem).

összefoglalva: Rotterdam nagyon megér egy hétvégét.

na és most egy tál máj, ami rávilágított arra, hogy a fehéregyensúlyt eltalálni könnyed ujjgyakorlat a resztelt máj lefényképezéséhez képest (javaslom a resztelt máj képtalálatokra ránézni, de nem jobb a helyzet a cooked chicken liver-nél sem).

csirkemáj gránátalmával

hozzávalók

50 dkg csirkemáj
1 fej lilahagyma
3-4 gerezd fokhagyma
2 ek whiskey (opcionális)
3 ek gránátalma melasz (pomegranate molasses)
1 egész gránátalma magjai
1 kis marék dió, megpirítva

know-how

a diót megpirítottam, majd durvára törtem.
a hagymát felkarikáztam és lassú tűzön egészen puhára pároltam, a legvégén hozzáadtam a felaprított fokhagymát is és pár percig együtt sütöttem őket - félretettem.
ugyanabban a serpenyőben kis vajon/zsíron (én az utóbbit használtam, mert ma ilyen zsíros napom volt) elkezdtem a felcsíkozott csirkemájat megpirítani. amikor kapott egy kis kérget, ráöntöttem a szeszt, összeforgattam, majd ment rá a melasz (ami nem = a grenadine sziruppal, ahogy ezt mindenki megjegyzi. én egyébként a Lehel csarnokban vettem valamelyik arab boltban.) - itt már nagyon sok lé volt a májon nem tudom honnan, úgyhogy hagytam a legmagasabb fokozaton a főzőlapot és kb. 10 perc alatt szépen beforraltam a levet egy nagyon sűrű sziruppá (és innentől kezdtem elgondolkozni azon, hogy lesz ebből kép).
a gránátalma magjait közben kiszedtem - ez csak a végén került rá a májra, a megpirított dióval együtt.
mi sima ciabattával ettük - elfogyott az egész, mondjuk tesómmal egészen elképesztően sokat tudunk enni, szóval elképzelhető, hogy ez 3 embernek is elég.

forrás

a Bonyhádi lábast a kedvenc ovim munkavédelmi bejárásán találtam a pincében.

az utolsó szakácskönyv

2017-03-23T12:53:39.000Z

amikor végre eljutok odáig - miután az esetek 97%-ban az internetről érkeznek hozzám a receptek, 2% a Jamie magazinjaimból, ami marad, na az a szakácskönyves rész -, hogy semmi értelme az újabb és újabb szakácskönyvek beszerzésének, és szinte nyugodtan mondok nemet a Molly Yeh újraküldésére (amit az Amazon másfél hónap várakoztatás után persze, hogy dec. 27-én próbált kézbesíteni), sőt, az itthoni könyvállományt is megritkítom, na, pont akkor kapok egy hírlevelet a Boook kiadótól egy kihagyhatatlan ajánlattal az Édesem szakácskönyvre vonatkozólag (ami a karácsony előtti szakácskönyv-cunami legszebbje volt szerintem).

[...]

szóval megvettem.

és tényleg szép.

a kekszes részt és a popokat át fogom ugrani, de a torták és a brownie-k kimondottan jól hangzanak. és van egy komplett fejezet a szívemcsücske kelttésztákból. amit teszteltem is, ha már vettem egy új szakácskönyvet.

csokis briós

hozzávalók

a tésztához
30 dkg liszt (20 dkg sima, 10 dkg tk)
1.25 dl tej (ez nekem nem volt elég, apránként öntögettem még hozzá)
1 zacskó dr.Oetker expressz élesztő
3.5 dkg cukor
1 csipet só
4 dkg vaj
1/2 tojás ( a másik felével lekentem a végén)
a töltelékhez
0.6 dl tej
1.5 dkg kakaópor (cukrozatlan)
1.5 dkg liszt
7 dkg eritrit
1 tojásfehérje
0.75 dkg vaj
5 dkg étcsoki

know-how

a liszteket átszitáltam, összekevertem a porélesztővel, a cukorral és a sóval.
a tejet meglangyosítottam, a vajat is kicsit (nem olvasztottam fel, de puha volt).
a tojást felvertem és a felét hozzáadtam a liszthez (a másik felével később lekentem a kész kalácsot).
tettem még a tésztához 2 teljes kardamomot (a magokat, mármint, porítva) és egy kis vaníliaport (ezt csak úgy, érzésre).
a hozzávalókból tésztát gyúrtam - a megadott mennyiségű tejjel nekem még nagyon kemény volt a tésztám, úgyhogy fokozatosan adagoltam még hozzá annyit, amitől puha, edény falától elváló tésztát kaptam (fogalmam sincs, mi az etalon - lassan komolyan elgondolkozom, hogy benevezek egy kelttészta-tanfolyamra vm profihoz).
letakarva hagytam duplájára kelni.
amíg kelt, megcsináltam a krémet.
a tojásfehérjét felvertem, és fokozatosan hozzáadtam a lisztes eritritet.
a kakaóport és a tejet csomómentesre kevertem, aztán felforraltam.
ebbe a sűrű kakaóba ment bele a tojásfehérjés keverék, amivel folyamatosan keverve, alacsony hőfokon nagyjából pudingállagú krémet kaptam.
amikor kész lett, levettem a tűzről és belszórtam a kockázott vajat és a csokit is - addig kavargattam, amíg fel nem olvadt. aztán kitettem az erkélyre hűlni.
a megkelt tésztát vékony téglalappá nyújtottam (az eredeti leírás szerint 4 mm), és a hosszabbik oldalánál elfeleztem.
az egyik felet teljesen bekentem a csokis krémmel, aztán beborítottam a másik lappal.
a rövidebb oldallal párhuzamosan 2 cm-es csíkokat vágtam, a csíkokat a két végükön ellentétes irányban megcsavartam párszor, aztán feltekertem csigába (végig nem jöttem rá, hogy mit is kéne pontosan csinálni, de végül elfogadtam olyannak őket, amilyenek lettek).
a kész csigákat lekentem a megmaradt fél tojással, betettem a sütőbe 50 fokra kelni kicsit - úgy 20 perc múlva újra átkentem és 155 fokon megsütöttem őket. szerintem ez volt az első alkalom, hogy nem légkeveréssel sütöttem - különösebb változást nem érzékeltem, de szépek lettek, kétségkívül.

forrás: Édesem süteményei

fontolva haladás

2017-03-16T10:32:20.000Z

egy reggel arra tértem magamhoz, hogy bokáig ér a víz a wc-mben.

pár nap alatt rájöttem, hogy elrepedt a tartály, és arra is, hogy tudok ezzel együtt élni. egy idő után - megunva, hogy mindenkinek külön el kell magyaráznom a wc-m lelkivilágát - kiplakátoltam néhány alapvetést a használathoz, ezzel tovább tolva a ködös jövőbe a wc-szerelést. de valahol mélyen azért éreztem én, hogy csak fel kellene ezt az állapotot számolni - úgyhogy a nyáron elcsattogtam egy szaniterboltba, ahol olyan kérdéseket kaptam, hogy hátsó kifolyású-e, vagy oldalsó (merthogy közben néhány telefon után kiderült, hogy ezt a modellt már évek óta nem gyártják, úgyhogy kezdjek a komplett wc-cserével barátkozni), amire én csak annyit tudtam válaszolni, hogy Alföldi, erre az eladó elém rakott egy katalógust 200 féle wc-vel, ami mind Alföldi volt, és ahol olyan árak voltak feltüntetve, hogy megköszöntem a felvilágosítást, és újabb fél évet éltem együtt a steam punk budimmal.

aztán 2 hete egy teljesen átlagos vasárnapon Zoli elhívott ebédelni és a halászlé végén mellékesen előrántott egy wc-tartályt, amit egy lomtalanításon talált és arra gondolt, hogy pont ez kell nekem.

aztán jött Balázs és összerakta.

én meg azóta örvendezek. leginkább az elmúlt egy évnek - ami nélkül soha nem tudom meg, mekkora örömet tud okozni egy normálisan működő wc.

nem nagyon tudtam eldönteni, hogy egy ilyen gondolatsor végén milyen recept jöjjön, de mivel sosincs semmi köze az írásnak meg a képnek egymáshoz, jön ez a keksz, mert épp ennek lettem kész a képeivel.

sajtos-chias keksz

hozzávalók

1 tojás
2 ek chiamag
11 dkg tk liszt
6 ek Montasio Fresco sajt, reszelve (vagy parmezán, vagy bm más kemény sajt)
0.5 tk só
1/4 tk frissen őrölt bors
1/4 tk füstölt őrölt pirospaprika (opcionális)

know-how

a tojást villával elkevertem, hozzáadtam a chiat és 2 ek meleg vizet - hagytam 10-15 percet, hogy a chia kicsit zselésedjen.
a lereszelt sajtot összekevertem a liszttel, sóval és a fűszerekkel, majd hozzáöntöttem a felvert tojást is és összegyúrtam. (nekem elsőre nem állt teljesen össze, úgyhogy tettem még hozzá egy kis dióolajat - egyszerre csak 1 evőkanállal.)
a kész tésztagolyót az eredeti recept szerint legalább fél órát kell hűteni, de erre szerintem nem sok szükség van (nincs benne vaj, ami pl. ezt indokolná) - különösen úgy nem, hogy a nyújtás előtt meg 10 percig szobahőmérsékleten tartja a tésztát.
a tésztát két sütőpapír közt szépen ki lehetett nyújtani 3 mm-esre (ha már cracker a cél), de a vastagabbra hagyva se lesz rossz, csak puhább.
akármilyen szaggatóval ki lehet szaggatni, akár sima késsel is felkockázni, aztán villával kicsit megszurkálni.
160 fokon 10-12 perc alatt megsül - figyelni kell, könnyen megég.
sörkorcsolyának szántam, de elfogyott, mire felbontottuk a sört -> legközelebb dupla adagot csinálok.

forrás

a vágódeszka és a tálka Lantos Judit-kerámia, a puzzle-szaggató Aliexpressz, a kottát meg az Andrássyn gyűjtöttem be egy lomtalanításon.

medve

2017-03-09T10:24:06.000Z

amikor egész úton hazafelé az melegíti a kicsi szívemet, hogy milyen gondos barátim is vannak nekem (akik mindenáron lebeszéltek arról, hogy a másfél méter fesztávú papírzacskóval biciklizgessek ~~1-2 sör után~~ az éjszakában), de hazaérve a lépcsőház bejárata előtt 5 mp kulcskeresés után pontosan tudom, hogy a lakáskulcsom abban a másfél méter fesztávú papírzacskóban maradt, ami 3 kerülettel odébb van immáron - na, akkor azt gondoltam, hogy most azonnal beb\szom a biciklit a bokorba és keresek egy medvét, hogy széjjeltépjem.

(de inkább megettem egy Praliné-macaront, amit nem hagytam a másfél méter fesztávú papírzacskóban természetesen, aztán vettem 4 nagyon nagy levegőt és alig fél óra további biciklizgetés után szereztem egy kulcsot tesómtól, úgyhogy semmi akadálya nem volt, hogy másnap megfőzzem ezt a levest.)

thai kókusztejes brokkolileves

hozzávalók

1 fej brokkoli (50 dkg)
4 dl (1 doboz) kókusztej
8 dl víz
2 nagy marék spenót
2.5 dkg green curry pasta
halszósz
citromlé
1 szál zöldhagyma, vékonyra karikázva
sülthagyma
feket szezám

know-how

a currykrémet (ez a mennyiség már a moderált adag - én 5 dkg.val csináltam) és a kókusztejet közepes lángon elkezdtem összemelegíteni, amikor a krém feloldódott, hozzáöntöttem a forró vizet és beleszórtam a rózsáira szedett brokkolit ( a szárát is belekarikáztam) - kb. 10 perc alatt megfőztem.
a megfőtt brokkolit átszedtem a turmixgépbe.
az ekkor már nem fővő levesbe beletettem a spenótot és hagytam, hogy fél perc alatt megszottyadjon, aztán a spenót is ment a turmixba egy kis levessel - simára pürésítettem.
a brokkolipürét visszaöntöttem a levesbe, igazítottam az ízén egy kis halszósszal és majdnem egy fél citrom levét is belecsavartam.
a tálalásnál a kimert levesre került még pár levél friss spenót, egy kis újhagyma, sülthagyma és fekete szezám. (mivel szokás szerint éhes voltam, én főztem bele még tésztát is, de ez egyáltalán nem követelmény.)

forrás

itt egy másik brokkolileves is, ha ez nem lenne elég (úgy látom, a brokkoli csakis kókusztejjel lehetséges nálam).

egy hónap Magyarország

2017-03-03T12:24:12.000Z

egyhónapos kísérletet hajtottam végre: ~~eltöltöttem egy egész hónapot Magyarországon~~ nemcsak koncepciótlanul írkáltam a koinba a költéseimet, hanem mellérendeltem a bevételeimet is.

így történt, hogy szemtanúja lehettem, hogy a normál(nak gondolt) életvitelem mellett a 2. hétnél a keretem 75%-a elfogyott. a 4. hétre a helyzet egészen súlyossá vált, aminek hatására egyrészt lemondtam a fodrászt, másrészt kiiktattam az élelmiszerboltokat is a napi rutinból - bár ennek köszönhetően képbe kerültem az itthon levő élelmiszerállománnyal, amiből 2 hétig simán elfőzögethetnék.

továbbá: nem látogattam meg az ikeát valami új tavaszi párna és néhány felesleges bizbasz okán, nem ettem semmiféle vendéglátóhelyen, 4 színházból 2-t realizáltam, nem vettem könyvet a listámról, cserébe elolvastam 2-t azokból, amik már rég itt vannak a polcon olvasatlanul, bementem a Lidlbe egy futófelsőért, amivel addig köröztem a boltban, amíg meg nem számoltam magamban, hogy legalább 5 másik van otthon, egyébként meg itthon futópadon futok, pólóban, úgyhogy semmi szükség erre a darabra a kezemben. legalább 3-szor nem mentem be az elém kerülő szpesöliti kávézókba (de mielőtt nagyon megsajnáltam volna magam a nyomorú sorsom miatt, eszembe juttattam a beugrót a Kávébárbazárra, ami kb 2 havi kávézós költésem volt) és az időjárásnak hála nem kellett semmiféle bkv-jegyre se beruháznom.

ezekkel az odafigyelésekkel együtt az utolsó napra is maradt volna némi kp.m (mert a Puch ülésének újrabőrözése nem lett kész ebben a hónapban, aminek ennél a pontnál már kimondottan örültem), viszont 2 számla még befutott, így az utolsó 3 napra egy büdös fillérem nem maradt.

tanulság#1 Budapesten egy közepes szintű egyszemélyes lét fenntartásához szükséges összeg és a garantált létminimum összege közt van egy jelentősebb árok. mondjuk a Mariana.
tanulság#2 vannak helyzetek, amikor a lemondás kimondottan hasznos\
tanulság#3 nem kell mindig kaviár

ui. a nyaralást ilyen kondíciókkal itthon kellene megoldanom. mármint a lakásban. vagy esetleg elkezdhetnék lottózni.

a répasüti sütésnek pusztán azért álltam neki, mert ~~nem volt kedvem dolgozni~~ úgy gondoltam, hogy van hozzá itthon minden és akkor miért ne. félúton aztán kiderült, hogy csak a vaj, a répa és a szódabikarbóna hiányzik a listából, úgyhogy elmentem a boltba, és ha már volt pénzem újra, nyilván nemcsak répát, vajat és szódabikarbónát vettem.

répatorta

hozzávalók

4 tojás
10 dkg eritrit
25 dkg sárgarépa, lereszelve
10 dkg olvasztott vaj
6 dkg étcsoki, apróra tördelve
2 dkg kandírozott narancs
12 dkg őrölt mandula
8 dkg tk liszt (kevertem hozzá puffasztott amarantot is, de csak mert a kezembe került)
2 tk. sütőpor
1 tk gyömbérpor

know-how

az őrölt mandulát, a lisztet, a sütőport, a gyömbérport és a reszelt répát összekevertem.
a tojásokat az eritrittel habosra kavartam, aztán hozzáöntöttem az olvasztott vajat is.
a száraz és a nedves hozzávalókat egy fakanállal összekevertem, beleszórtam a csokidarabokat és a kandírozott narancsot.
2 db 16*22 cm kerámia tálba osztottam a masszát és 45 percig 160 fokon sütöttem. elkövettem azt a hibát, hogy a kerámiatálat se nem vajaztam ki, se nem papíroztam - ennek megfelelően bele is ragadt a süti. de ez a későbbiekben nem befolyásolta túlzottan az élvezeti értékét (ami hidegen úgy 10-szeresére nőtt.)

a recept Ízbolygó FB-oldaláról jött (azt hiszem)

ultima materia

2017-02-20T15:22:34.000Z

A Nagy Kávéeseményen az 5. kávé után körbenéztem vízfronton is. megláttam egy pultot nagyon szép színes vízszűrőkkel, odaügettem és vállaltam, hogy a pohár vízért cserébe végighallgatom a lányt a pult mögött. már a pohár felénél jártam, amikor eljutott odáig, hogy ez a szép színes tetejű szerkezet a kalcium ionból magnézium iont csinál - medzsik!

- az, de most már szerintem ne álljatok le az aranyig.

bár itt logikusan következne valami kávés remekség, de inkább egy saláta lett.

sült céklás panzanella

hozzávalók

25 dkg (2 db normál méretű) cékla, megsütve
1 szál répa, felkarikázva, megsütve
2-3 szál zöldhagyma, felkarikázva
2 ek vörösborecet
1 narancs, filézve
1 mandarin, filézve
10 dkg feta
1 naan kenyér (vagy 2-3 karéj rozskenyér)
napraforgómag
petrezselyemzöld, kapor
só, olivaolaj

know-how

a céklákat külön-külön becsomagoltam alufóliába és 170 fokos sütőben addig sütöttem, amíg a kés könnyen beléjük nem szaladt. 30-40 perc, cirka.
ugyanezen idő alatt ugyanebben a sütőben a naan is megsült 10 perc alatt. amikor kicsit kihűlt, falatokra tépkedtem.
a naan mellé befért a felkarikázott répa is, amit kevés olajjal átforgattam - ennek kellett 20 perc.
amíg ezek a sütőben sültek, felkarikáztam a hagymákat és egy kistálban leöntöttem a karikákat a vörösborecettel.
aztán lehártyáztam a narancsot és a mandarint (ez nem egy kapkodós műveletsor, de közben remekül lehet elmélkedni, pl az aranycsinálásról).
amikor a cékla is elkészült, felkockáztam, ment hozzá a hagyma, kevés ecetes lével, a narancsdarabkák, a répa, a széttépkedett naan és egy kis marék napraforgómag - lazán összeforgattam.
a legvégén rámorzsoltam a fetát és megszórtam a durvára vágott zöldekkel.
esetleg meg lehet locsolni kis olivaolajjal.
2-3 fős adag

forrás

mañana

2017-02-10T07:46:09.000Z

miután gondosan összeraktam a kis bőröndömet, megnéztem a vonatindulást, legyűrtem a már ébredő pánikot az amszterdami 50 perces átszállási idő miatt (fapados beidegződések #1), lefeküdtem.

legközelebb másnap nagyon hajnalban riadtam, hogy úristen, elfelejtettem becsekkolni (fapados beidegződések #2), félálomban előrángattam a telefonomat, telepítettem a KLM appját és nekiálltam egy 20 perces heroikus küzdelemnek a beszállókártyámért.

elbuktam.

3x.

de nem adtam fel: ekkorra már egészen biztos voltam abban, hogy az app szar, úgyhogy átcsattogtam a nappaliba és bevetettem a nehéztüzérséget: a gépemen gond nélkül becsekkoltam. levél megjön, benne a 2 beszállókártya (na, ugye!), szilaj kanásztánc, vállveregetés, hogy well done, Éci, tök egyedül levezényeltél egy ilyen rendkívül komplex feladatot ~~és még mindig csak negyed 7 van.~~

na de ha már így alakult, legalább megnézem, hol ülök. 8F, aha, kapu zár 11.00-kor. ok. holnap 11-kor. H O L N A P ?! és amíg megírtam 2 ímélt azoknak, akikkel aznap és másnap találkoztam volna, megjött a KLM újabb levele, amiben értesítenek, hogy 30 óra múlva indulok, megnyitották az online check-in-t, használjam bátran, hogy elkerüljem a reptéri sorbanállást...

az alábbi gombócok voltak azok, amik kirángattak a 2 hete tartó apátiából - nincs bennük semmi csavar, még búzadara se, sőt, ami még sosem volt itt, egy Ízhuszár-recept az alap, mindezzel együtt: k jó. tényleg. szerintem a legtökéletesebb gombócok, amiket valaha megalkottam.

túrógombóc

hozzávalók

8 dkg vaj
2 egész tojás
50 dkg túró
1 késhegynyi sütőpor
6 dkg zsemlemorzsa
2 ek cukor
1 csipet só

know-how

a vajat kikevertem, majd hozzáütöttem a tojásokat és összedolgoztam a vajjal.
hozzáadtam a túrót (az eredeti receptben áttörték a túrót, mivel ezt a processzt én nem tudom értelmezni, nem is tököltem vele) és a robotgéppel szépen összekevertem.
só, cukor, sütőpor ekkor került bele.
a zsemlemorzsát fokozatosan adtam hozzá a masszához, amit folyamatosan kevertem.
a végére egy lágy, de jól formázható masszát kaptam, amit vizes kézzel gombócoltam (17 lett) és kitetettem az erkélyre hűlni, amíg megírtam 1 jegyzőkönyvet (cc. fél óra).
a megdermedt gombócokat enyhe forrásban levő, sózott vízben kifőztem (miután feljöttek a víz tetejére, még 2 percig hagytam főni őket).
végül egyenként beleforgattam a kifőtt gombócokat a vajon megpirított zsemlemorzsába (itt a vajat is, a zsemlemorzsát is érzésre adagoltam, de csodás módon, pont eltaláltam a mennyiséget).

forrás

a gombócok alatt egy álomszép LantosJudit kerámiatálca - amit végighurcoltam egész Európán 2x, és végig rettegtem, hogy nehogy valami baja legyen. (FIGYELEM! Juditnál garázsvásár lesz február 25-én, ahol minden Judit-szépség 10% kedvezménnyel lesz megvásárolható.)

gombóc van még ITT és ITT is, ha ez nem lenne elég.

névnapi

2017-02-03T10:25:54.000Z

okultam a tavalyból, amikor egyszerűen elfelejtettem Balázs névnapját, úgyhogy az idén már január elején megvettem neki egy remekpompás ajándékot.

mivel az elmúlt sok év során többször bizonyítást nyert, hogy egy komplett új szobabútor se tűnne fel neki az életterében, ha nem lehet csatlakoztatni a 220-ba, hagytam a csomagot a szoba közepén a bőröndben, amivel a lakás bedobozolásáig nem is volt semmi gond.

aztán amikorra a fél lakás már dobozokban volt és a dolgok ütemesen haladtak a teljes káosz felé, Balázs felbukkant a szobaajtóban, kezében a névnapi ajándékával, hogy nézzem már, mit talált, nem is emlékszik, hogy mikor vettük ezt meg, de még jó, hogy megtalálta és nem lett egy másodpéldány is belőle.

- ja. tök nagy szerencse. és hát akkor boldog névnapot, ha már így alakult.

a kalácsot és a sztorit Balázs keze köti össze, de a kép (és a kalács is) még a nyáron készült a Vidék Ízébe.

kolbászkrémes kalácskoszorú

hozzávalók

a kolbászkrémhez
7 dkg vékonykolbász
1 ek magos mustár
2 ek mascarpone
a tésztához (6 koszorú lett)
30 dkg liszt
1 zacskó (dr.oetker) expressz élesztő
1 dl tej
7.5 dkg tejföl
1/2 tojás + 1/2 a kenéshez
0,25 dl olaj
1 tk só
0.5 kk bors

know-how

A tejfölt kikevertem a fél tojással, az olajjal, a sóval és a borssal.
A tejet meglangyosítottam.
Az átszitált lisztet összekevertem az élesztőporral, hozzáadtam a tejfölös keveréket és dagasztani kezdtem. A tejet fokozatosan adagoltam hozzá: az edény falától elváló, ruganyos tésztát kell kapni.
Fél órát hagytam kelni, közben elkészítettem a kolbászkrémet: késes aprítóban pépesítettem a kolbászt, a pépet összekevertem a mascarponéval és a mustárral.
A megkelt tésztát egészen vékonyra (1-2 mm) és téglalap alakúra nyújtottam.
A téglalap hosszabbik oldalán egy ujjnyi vastagságban végigraktam a kolbászkrémet, tekertem rajta egyet, és éles késsel vagy pizzavágóval levágtam a hengert. A levágott hengert alaposan összenyomkodtam (hogy ne folyjon ki a töltelék), majd próbáltam minél hosszabbra hengergetni. Az immáron nagyon hosszú hengert U alakba hajtottam, majd megtekertem 2x-3x. Az így kapott fonatból egy kört alakítottam, összenyomkodtam a végeket és már kész is volt az 1. koszorú.
Ezt a kissé időigényes eljárást még 5x megismételtem, majd hagytam a koszorúkat 15 percig tovább kelni.
A megkelt tésztát lekentem a maradék fél tojással és 160 fokon kb. 25 perc alatt szép barnára sütöttem.

Slán!

2017-01-27T08:00:47.000Z

ha nem jön Írország közbe 5 éve,

nem kezdődik el az eztettem-sztori,
nem tudom meg, hogy mennyire jó a sós vaj, a 28 napos sirloin steak, az irish breakfast és a fish&chips,
nem derül ki, hogy a Guinness-nél sokkal jobb a Murphy's is, meg a Beamish is, de én azért az IPA-kat szeretem legjobban,
nem lesz sokkal jobb a konyha-angolom a Balázsénál,
nem tanulom meg a tengerihal-tipológiát,
nem válok az évek alatt Ryanair-expertté (és soha nem tudom meg, hogy a repülést is lehet tiszta szívből utálni),
nem tanulok meg bal kézzel is sebességet váltani,
nem tudom meg, hogy Írország Dublinon túl kezdődik,
nem hiszem el, hogy az időjárás-app a leghasznosabb dolog a telefonon,
nem tapasztalom meg, hogy a tengerpart 5 fokban és 100 km/h-s szélben is lehet nagyon szerethető,
nem megyek el bootcampre,
nem kér meg a Stahl Magazin, hogy írjak Dublinról egy cikket,
nem tanulom meg értékelni a csak kicsit eső esőt,
és valószínűleg soha nem értem meg, hogy mit jelent az élhető ország kifejezés.

vagy igen - de ezek nekem már mindig Írországhoz fognak kötődni.

ahonnan most lelépünk.

a fene se gondolta, hogy ennyire meghatározó lesz az életünkben ez az ország - de az lett, és most még az új hely miatti izgalom helyett igazából mind a kettőnknek megszakad kicsit a szíve.

Dingle

apa, kezdődik

2017-01-17T10:19:09.000Z

ma, amikor 75 perc alatt sikerült az elmúlt 4 évet lepakolni, átnézni és szortírozni a konyhaszekrény tetejéről (ami úgy a lakás 1/100-ad részét fedi le), majd 2 körben le is hurcoltuk a kidobandó ez-azt a szelektív kukákhoz a 3.ról, először gondoltam bele igazán, hogy ~~hogy a p*csába lehet ennyi szart felhalmozni 4 év alatt~~ ez a lakás-összepakolás és -tovaköltöztetés dolog talán mégsem fog lezajlani egy délelőtt alatt.

ui. még 5 napig van konyha, ebből viszont 3-at házon kívül töltünk, a többit meg pakolással, úgyhogy elég valószínűnek tűnik, hogy a továbbiakban teszkós készkaja lesz, amit nem fogok fotózgatni - vagyis nem lesz itt semmi egy darabig, az élményeken kívül.

kókuszcsók

hozzávalók

40 dkg kókuszreszelék
10 dkg cukor
6 dkg liszt
20 dkg tojásfehérje*

know-how

*a tojásfehérjét 2.5 dkg/tojással számoltam. az eredeti recept ennek a felével dolgozik, nekem annyitól még gyakorlatilag porzott a kókuszreszelékem, ezért dupláztam (meg azért, mert vettünk egy flakon tojásfehérjét, amiben szerintem legalább 20 tojásnyi adag van).
a kókuszreszeléket összekevertem a cukorral és a liszttel, majd fokozatosan hozzáadtam a fehérjét.
diónyi darabokat formáztam belőle (ez elég macerás művelet volt, nem nagyon állt össze gombócokká, csak erősen összenyomva - ettől viszont elég tömör sütik lettek belőlük a későbbiekben), és 170 fokon 15-20 perc alatt aranybarnára sütöttem.
(lett volna hozzá egy citromkrém is, ami nem sikerült valami jól. na, jó, sehogy nem sikerült. de magában is jó ez a cucc, higgyétek el, feleim.)

a recept egy tavalyelőtti Éva Adventből származik, és nem valami pörfikt. de utánaolvastam és legközelebb először kicsit megpirítanám a kókuszreszeléket, a fehérjét felverném lágy habbá, majd hozzáadnám a cukrot és kemény habot vernék belőle - ebbe a kemény habba forgatnám bele a megpirított kókuszreszeléket - innen meg már minden menne az eredeti leírás szerint.

detronizáció

2017-01-13T11:43:08.000Z

dec. 24-én délután a Star Wars nemtudomhány megtekintése után hazajöttünk, ~~elkészítettük a nagy gonddal megtervezett menüt~~ megállapítottuk, hogy a egyikőnknek sincs kedve főzni, de hát ~~valamit enni kell~~ csak karácsony van, úgyhogy bekapcsoltuk a Jazzy végtelenített marijakáréj-válogatását ~~hangulatgenerátornak~~ leginkább büntetésből, nekiálltunk és egymást erősítve elkészítettünk egy ehetetlen - de tényleg ehetetlen - krumplisalátát és egy közepesen semmilyen halat, mint karácsonyi vacsora. süti nem volt, mert punkok vagyunk, alkohol se, az előző esti Ogre-látogatás utóhatásaként - szóval igazán nagyon ünnepi volt minden.

aztán nagy nehezen leküzdöttük a táplálékot, egy darabig heverésztünk a nappaliban, néha valamelyikünk felvetette, hogy a karácsonyfát csak fel kéne díszíteni, mire a másik azonnal lehurrogta - végül folyamatosan mantrázva (hátha elhisszük), hogy "karácsony van", ráaggattunk ezt-azt a drótra - egy darabig döbbent csendben néztük a végkifejletet, aztán kínunkban kicsit röhögtünk és este 8-ra le is szedtük a kompozíciót, végre kikapcsoltuk a rádió karácsonyi nótaestjét, megnéztük a Die Hardot, mert Balázs szerint az nagyon karácsonyi, másnap meg felkerekedtünk és minden szülői házban 2 napig ettünk, hogy legyen szilveszterre elég tartalék, ha netán megint nem lenne kedv a főzéshez.

végül előrelátóan már 30-án összeraktam az alábbi lencsesalátát (utóbb kiderült, hogy nagyon helyesen), ami elég pörfikt darab lett.

fűszeres lencsesaláta (mujadarra)

hozzávalók

15 dkg vörös rizs
20 dkg zöld lencse
1 babérlevél
2 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 hüvelykujjnyi gyömbér, lereszelve
1.5 tk római kömény
0.5 l zöldségalaplé
petrezselyemzöld, menta (koriander)
natúr joghurt a tálaláshoz
főtt tojás a tálaláshoz

know-how

a vörös rizst a zacskón levő utasítások alapján megfőztem.
az egyik fej hagymát apróra kockáztam, kevés olajon dinsztelni kezdtem, amikor majdnem kész volt, hozzáadtam a zúzott fokhagymagerezdeket és a lereszelt gyömbért - addig kavargattam, amíg elkezdett jó illata lenni.
erre az alapra tettem az átöblített zöld lencsét (ami salátának tökéletes, ráadásul nem kell előáztatni), átkevertem és felöntöttem a zöldség alaplével - kb. 20 perc alatt készre főztem (figyeltem, hogy semmiképp ne főjön szét).
amíg a rizs és a lencse főtt, a másik fej hagymát nagyon vékonyra csíkoztam, megszórtam a római köménnyel és kevés olajon, egészen kis lángon aranybarnára sütöttem - ha nagyon száraz lenne, egy kis vizet lehet aláönteni.
a megfőtt rizst és lencsét összekevertem, tányérra szedtem, megszórtam a durvára vágott zöldfűszerekkel, tettem rá egy kanál sült hagymát, végül a felnegyedelt tojást is. a joghurtot mindenki magának tette rá.

forrás

ui.: másnap reggel összekaptam magam, és új koncepció mentén kidekoráltam a drótot, amiből a képen ugyan sok nem látszik, a Luca-búzámból viszont igen. legyen elég ennyi.

kacsacsőr

2017-01-02T08:47:11.000Z

karácsonyi chill, 3 sör, tudod-e a választ játék.
É: kell-e tartanunk a kacsacsőrű emlőstől?
B: kell. van valami méreg a sarkantyújában - és nem viccel, látom a fején.
É: a kacsacsőrűnek??!!
B: ja.
É: dehát már kihalt.
B: tényleg? szegény.

- - - -

a levesnek szokás szerint az ég világon semmi köze a történethez, a karácsonyhoz pláne, még a nyáron csináltam valamikor, csak lusta voltam lefordítani a receptet hozzá. de ma, hogy újévre ilyen szép fehér lett minden, eszembe jutott ez is, meg a mátrai képek is. (csináltam egy jó kis lencsés cuccot még 31-én, amúgy, amitől lehet, hogy zsírgeci gazdag 2017. elé nézek, de hogy a január 1-ém túléléséhez nagyban hozzájárult, az egészen biztos. Pere anyukájának a korhelylevesével együtt. és magamat ismerve húsvétra lesz is poszt belőle.)

karfiolkrémleves gorgonzolával és sült kolbásszal

hozzávalók

1 fej hagyma, apróra vágva
2 gerezd fokhagyma
1 fej karfiol
7.5 dl zöldség alaplé
2.5 dl tej
4 dkg gorgonzola
só, bors
joghurt a tetejére
kolbászmorzsa valami száraz, enyhén csípős kolbászból

know-how

az apróra vágott hagymát megdinszteltem, a végén a felszeletelt fokhagymát is hozzáadtam és kevergettem még kicsit.
erre az alapra ment a rózsáira szedett karfiol, az alaplé és a tej és kb. 15 perc alatt közepes lángon megfőztem a karfiolt.
belemorzsoltam a gorgonzolát és botmixerrel pürésítettem.
a kolbászmorzsához a kolbászt késes aprítóban kicsit megdaráltam - az aprítékot kevés olajon megpirítottam.
a levesre már a tányérban tettem egy kanál joghurtot és megszórtam a pirított morzsával.

forrás: Donna Hay issue 86. (Apr/May 2016)

a cauliflowerből kimaradt az U - elég gáz.

na, és még egy kis szívem csücske Mátra, ami az idei karácsonyunk kétségkívül legjobb ötlete volt (mondjuk a Mátra mindig jó ötlet), a Postamesterrel, a Bé terv sztrapacskájával, a túrákkal és a szaunázásokkal együtt.

RTFM vol.2.

2016-12-17T13:32:03.000Z

bár képes vagyok jó pad thait készíteni, tegnap ~~szokás szerint~~ csak utóbb olvastam el a tamarindpasztám dobozán a leírást, miszerint KONCENTRÁTUM és 3x olyan erős ízű, mint a sima, amit Írországban használok - vagyis ehetetlenül savanyú lett az az alapszósz, amit egyszerűen csak a pad thai lelkeként aposztrofáltam. ettől a ténytől (meg attól, hogy du. 4 volt és még nem ettem semmit aznap) olyan ideges lettem, hogy a nagyon al dente tésztára ütöttem a tojást, pakoltam a rákjaimat, meg minden egyebet, ami kell - - ezzel elő is állítottam életem legbotrányosabb pad thaiát.

egy darabig ültem a tányér felett értetlenül, aztán megettem a rákokat (Lidl deluxe főtt óriásgarnéla - még csak véletlenül se próbálja ki senki, aki evett már frisset), kiborítottam a tésztát és csináltam egy sörös sajtszószt a másnapi fergeteg-partyra.

mondjuk leginkább azért, hogy legyen indok a sör felbontására.

sörös-sajtos mártogató

hozzávalók

40 dkg natúr sajtkrém
10 dkg tömlős sajt (vagy hívjuk kempingsajtnak)
10 dkg trappista, reszelve
0.6 dl paprikakrém (a Lidl-ben van mostanában 250 HUFért, deluxe ráadásul - eredetileg gochujang kellett volna, ami amúgy tök hasonló a Srirachához)
2 ek kukoricakeményítő
1/2 tk füstölt pirospaprika (sima is oké)
1 gerezd fokhagyma
kis csokor póréhagyma
2.5 dl félbarna sör (Winternacht a fótiaktól)

know-how

a hozzávalókat összekevertem egy fakanállal (először a sajtokat, majd fokozatosan adagolva a sört is) - ekkor még darabos kicsit (aztán kitettem az erkélyre egész éjszakára - az ízek összeérésének nem tesz rosszat az állás).
evés előtt kis lángon felmelegítettem, közben folyamatosan kavartam - ettől lesz sima, fényes szószunk.
langyosan, sok taco chipsszel tálaltam.
megjegyzés: a paprikakrém bazi sós, figyelni kell az adagolással - esetleg a szintén sós tömlős sajtot mozarellával kell helyettesíteni. vagy eleget kell inni mellé.

forrás

majdnem

2016-12-02T15:45:09.000Z

valahol a Beara-félszigeten*. sűrű, sötét éjjel. az eső zuhog.
- ne vegyem át [a kormányt]?
- már' mér' vennéd? tök koncentrált vagyok, bár nem nagyon látok semmit.
- mondjuk ezzel akár meg is magyaráztad, hogy miért mész vagy 5 perce a szembesávban.
- ó!
- és akkor most térjünk át a behúzott kézifékre.
- . . .

ezt meg csak úgy sütöttem.

gyümölcsös zabsüti

hozzávalók

18 dkg zabpehely (normált és apróbb szeműt használtam)
1 tk sütőpor
1 tk fahéj
1 tk mix spice ez a helyi mézeskalács fűszerkeverék, de nem annyira erőteljes*
1 csipet só
5 dkg cukor
5 dl tej
2 tojás
½ tk vanília esszencia (opcionális)
3 ek méz
2 ek olvasztott vaj
10 dkg fagyasztott piros bogyós gyümölcs
15 dkg friss gyümölcs (1 kisebb birsalma felkockázva, 1 nagy marék szőlőszem, félbevágva)
5 dkg olajos mag (mogyoró, kesu, mandula, brazildió, akármi), durvára vágva

know-how

*a fűszermixben koriander, fahéj, ánizs, szerecsendió, gyömbér és kurkuma van.
a zabpelyhet összekevertem a sütőporral, cukorral, fűszerekkel és a csipet sóval.
a tojást felvertem, hozzáöntöttem a tejet, az olvasztott vajban elkevert mézet és a vaníliaesszenciát - ráöntöttem a zabpelyhes mixre.
a fagyasztott és a friss gyümölcsöket, és a durvára vágott magvakat lazán beleforgattam és 45-50 perc alatt készre sütöttem.
a tetejére csak a fotó kedvéért szórtam még aszalt sárgabarackot, vörösáfonyát, kókuszforgácsot és gránátalma-magot, de utóbb kiderült, hogy elég jó ötlet volt.

forrás

* már annyiszor akartam írni mindenféle Írország-guide-ot, túl Dublinon és a Cliffs of Moheren, de mindig rájövök, hogy az utazási blog egy teljesen más világ, és semennyire sem tudom érzékletesen megjeleníteni az éppen aktuális kedvenc helyeimet. így nem lett poszt a Wild Atlantic Wayből, ami 2500 km-nyi parti út Írország ÉK-i csücskétől Kinsale-ig. mivel a varázslatos, szenzációs, lenyűgöző, festői szavakat nem használom, csak annyit tudok írni, hogy tökmindegy, éppen hova tartunk, de ha én vezetek, előbb-utóbb mindig ráfordulunk az WAW-re.

Írország déli részén az agyonhájpolt Ring of Kerry-n kívül ott van még a Dingle-félsziget, ami a legnagyobb kedvencünk (volt, de aztán a nyáron jobban elmélyedtünk a Connemara NP-ban, azóta megosztva van az 1. helyen. bár ha csak egy helyet mondhatnék egész Írországból, akkor az Omey Island lenne, nagyon valószínűleg) és a Beara-félsziget is.

a Beara úgy néz ki ma is, mint ahogy Írország 20-30 éve kinézett - az utakat itt nemcsak én gondolom szűknek, hanem tényleg azok, emiatt a turistabuszok nem férnek el, úgyhogy Beara megmaradt egy gyönyörűszép, nemturistás résznek. itt is kialakítottak egy párszáz km-es körutat (vö. Dingle Way, Ring of Kerry), van hegy, partmenti túrautak, Írország egyetlen drótkötélpályás felvonója, a legmagasabban fekvő kocsmája is itt van az országnak, és a Healy Pass. szóval Beara rajta van a TOP3 Ireland listánkon. (5 órányi autózásra van Dublintól, de ha már valaki eljön a Ring of Kerryig, botorság lenne kihagyni.)

alapvetően rokonlélek

2016-11-23T17:50:28.000Z

É: "a hasonlókhoz való vonzalmunkban annak is szerepe van, hogy gyerekként megjegyezzük, elraktározzuk az ellenkező nemű szülő külső jellegzetességeit és bizonyos tulajdonságait. Vagyis szeretünk - főleg a férfiak - az ellenkező nemű szülőhöz is hasonló partnert választani." (innen)
B: mármint anyámra te?
É: végül is már 486-szor elmondtad, mennyire szereted anyukád főztjét. na, akkor állítsuk ezt párhuzamba az estével, amikor felszedtél.
B: ??
É: sajtos tészta?
B: hát ha mindenképp ki akarod kerülni a sármomat, inkább a 2 üveg bor volt az, ha engem kérdezel. [röhög]

na, ennyit a pszichológiáról, és most egy lencsecurry.

vöröslencse-curry

hozzávalók

1 fej vöröshagyma, felkockázva
3 gerezd fokhagyma, apróra vágva
2 kisebb répa, vékonyra karikázva
1 tk rómaikömény
1 tk currypor
1/2 tk kurkuma
1 tk feketehagyma-mag (nigella)
25 dkg vöröslencse, hideg vízben átmosva
1.2 l alaplé
1/2 doboz aprított paradicsomkonzerv (a levével)
10 dkg spenót
joghurt
menta, petrezselyem
1 tk reszelt gyömbér
1/2 tk chilipehely

know-how

a hagymákat felaprítottam, a répát felkarikáztam és a reszelt gyömbérrel, feketehagyma-maggal, rómaiköménnyel, kurkumával, curry-porral és a chilipehellyel együtt lassú tűzön 7-8 percig pároltam lefedve.
eztán ment bele a fél doboz paradicsom, az átmosott lencse és az alaplé - felforraltam és 20 percig lefedve főztem.
a végén adtam hozzá a felcsíkozott spenótot, összekevertem, de ezzel már nem főztem.
a tálalásnál a joghurtot és az aprított mentát mindenki maga tette rá.
3-4 emberes adag, egyébként.

forrás: Jamie Magazine, Issue73, Nov. 16.

kéne majd kicsit lazítani

2016-11-07T06:57:01.000Z

2 nap múlva születésnap.

nem emiatt, hanem csak úgy, illetve hát mert volt itt tegnapról 20 dkg tök, elkészült ez a tészta, amit le is fényképeztem, ha már elkészült. aztán láttam, hogy nahát, már megint sikerült pontosan ugyanolyan képeket legyártanom, mint a múlt héten, meg azelőtt. ugyanazon az alapon, ugyanabból a szögből, ugyanúgy kanállal/villával a háttérben, meg valami kiszóródott ez-azzal az előtérben. felhívtam Balázst, hogy ~~kissé emelkedett hangon~~ 478adjára is kifejtsem neki, hogy ebben a k konyhában nincs semmi a római köményen kívül, ami a normális élethez kell. de legfőképp fény nincs. meg a fotós cuccaim.

ezután elhúztam tesómhoz meginni egy üveg pezsgőt, ami után hazafele rommá áztam. és amikorra minden rongyot sikerül magamról lerángatni, Zsuzsi 8 előtt 2 perccel felhívott a Trafó elől, hogy hol vagyok már. hogy-hogy hol, Zsuzsi? ... ZSUZSIIIIII ... ***ZD MEG ... EZT NEM HISZEM EL. ... ELFELEJTETTEM.

azóta már sikerült normalizálni a vérnyomásomat, kitöröltem a jegyeket tartalmazó ímélt, a lelki békém miatt, bár amikor megláttam, hogy mennyit adtam értük, újra apátiába süllyedtem.

de legalább azóta is zuhog.

örüljünk ennek is, hisz oly' kevés dolognak lehet örülni manapság.

tészta fetás sütőtökkrémmel

hozzávalók

20 dkg sült tök
1 dl tej
1/2 fej hagyma, egészen apróra vágva
1 gerezd fokhagyma
5 levél szárított zsálya
2-3 szál kakukkfű
5-6 dkg feta
sült bacon (opcionális, de vétek lehagyni)
10 dkg tészta/fő

know-how

a feldarabolt hagymát hagymát üvegesre pároltam, rádobtam a fokhagymát, addig kavargattam, amíg illatozni kezdett.
erre az alapra ment a sült tök - összekevertem.
felöntöttem a tejjel, sóztam (finoman! jön még a feta), beleszórtam a fűszereket és összerottyantottam.
a végén belemorzsoltam a fetát és botmixerrel pürésítettem.
a tésztát (én cc. 25 dkg eierspatzle-t használtam, erre az adagra nagyon bőven elég volt a tökkrém) összekevertem a krémmel, és imigyen tálaltam. a tetejére ment még egy kis feta + a baconkockák, amik nagyon erősen ajánlottak rá.

forrás

a csodálatos, ámde rozsdás ollót Evoktól kaptam, 2 éve, azóta pakolgatom itt, de most szerintem meglelte helyét az eztettem-univerzumban.

néha kell a romantika

2016-10-30T16:09:41.000Z

én komolyan készültem a roadtrip egyszem kempingezésére, úgyhogy nem hagytam magam elrettenni, amikor odaértünk a hegyi kemping teljesen elhagyott beengedőpontjához, ahol egy A3as plakáton egy 2 hete nyomtalanul eltűnt férfit kerestek (plusz egy lapra felfirkálták, hogy kedves Balázs és Éci, menjetek a 142-es sátorhelyhez).

se akkor, amikor mindenhova ki volt írva, hogy a mókusok (és még egyéb állatok is, akiknek a nevét soha nem láttam angolul leírva) egy része pestises, lehetőleg ne érintkezzek velük. (a medvék miatt kitett zárható élelmiszertároló dobozokon már nem lepődtem meg, azok a völgyben is mindenhol ott voltak - mondjuk ettől azért jobban nem éreztem magam).

meg akkor se, amikor kiderült, hogy nincs áram (nem épp most, hanem úgy általában) - mindenhol roppant hangulatos kis tábortüzek égtek, életemben ennyi csillagot még nem láttam, őrületesen jó fenyőillat volt és úgy tűnt, hogy a gyakorlatban is remekül működik az autóban megágyazás elméletünk. felpattintottunk egy üveg bort, bámultuk a csillagokat és nem győztük élvezni ezt az egészet.

aztán elkezdett kicsit hűvös lenni a romantikához.

aztán még jobban.

egy darabig tartottam magamban a lelket, hogy egy szuperhálózsákban vagyok, nem fázhatok, de elég hamar eljutottam odáig, hogy vagy nem szuper a hálózsák mégse, vagy k hideg van. úgyhogy minden ruha rámkerült lassanként, amit megtaláltam a töksötétben.

...

Balázs alapvetően igen jámbor lélek, pont ezért volt egészen erős az a jelenet, ahogy hajnali 5.46kor (ez az időpont egyébként nem szerepel az órájában) kivágta a kocsi ajtaját egy "akkor most már szerintem reggel van, a kurvaéletbe" mondattal, amivel beindította a kocsi riasztóját, vélhetően a szomszédban sátrazó 5 spanyol túratárs nagy örömére (bár szerintem ők eddigre már megfagytak), drámai arccal közölte, hogy mínusz 1 fok van, és még valamit a hypothermiáról. na, itt azért csak felhívtam a figyelmét arra, hogy gyakorlatilag mindent magamra rángattam a végtelenül hosszúnak tűnő éjszaka alatt, a hálózsákom kivételével, mert az az éjszaka nagy részében az ő testét borította. a sajátja mellett természetesen. és kb. 1 órát aludtam, azt is 4 részben, mert amikor végre sikerült valahogy kizárnom az agyamból, hogy mindjárt megfagyok és kicsit álomba zuhantam, ő éppen akkor gondolta hosszan elemezni a kocsi nem megfelelő dőlésszögét (amit én navigáltam direkt ferdére. nyilván.), a hőmérséklet drasztikus csökkenésének a következményeit, a mókusok kórságának okait, meg még pár dolgot, ami épp eszébe jutott.

na, de legalább nem zabáltak fel a medvék.

always look on the bright side of life.

volt egy olyan koncepcióm, hogy az USA-posztokhoz valami odaillő kaját gyártok. DE! a BBQ oldalas nem képezi részét a repertoáromnak, cheesecake már volt, sört nem főzök (még), Oreoból meg a bolti is jó. szóval a koncepció elvérzett.

tarhonyás csicseriborsó-egytál

hozzávalók

1 fej hagyma, apróra vágva
2 gerezd fokhagyma, apróra vágva
2 normál sárgarépa, vékonyra karikázva
1 szál szárzeller
1 doboz paradicsomkonzerv (40 dkg)
20 dkg csicseriborsó (konzerv)
1/2 zöldségleves-kocka
1 marék mazsola
1 fahéjrúd
1 tk koriandermag
1 csokor petrezselyem
2-3 marék rukkola
3 ek napraforgómag
10 dkg tarhonya (szárazsúly)
a sáfrányos joghurthoz
1 dl joghurt
3-4 szál sáfrány
1 gerezd fokhagyma, egészen apróra vágva

know-how

az apróra vágott vöröshagymát és a felkarikázott répát, zellerszárat egyszerre kezdtem el dinsztelni egy jó csipet sóval, egy idő után hozzáadtam a fokhagymát is.
amikor a hagyma megpuhult, hozzáöntöttem a doboz paradicsomot levestől, PLUSZ egy paradicsomos doboz vizet, és itt ment bele a csicseri, a koriandermag, a marék mazsola, a fahéjrúd és a fél leveskocka - felforraltam.
ezzel párhuzamban a 10 dkg tarhonyát egy másik serpenyőben kevés olajon megpirítottam és beleöntöttem a forrásban lévő paradicsomos lébe.
lejjebb tekertem a hőfokot (közép alá) és addig főztem, amíg a tarhonya meg nem főtt (ekkora a lé nagy részét a tarhonya magába szívta).
a legvégén belekevertem a durvára vágott petrezselymet, szétporcióztam (nem mintha nem egyedül ettem volna, de nem tudtam eldönteni, hogy miben fényképezzem), minden tányérra ment egy marék rukkola és 1-2 kanál sáfrányos joghurt - mindig ideírom, hogy fasza lett, dehát tényleg. már csak azt nem értettem egész délután, hogy mégis mi a fenének mentem el a boltba főzés előtt direkt azért, hogy vegyek egy fej kelkáposztát ehhez a kajához.

forrás: Jamie Magazine, issue 72., Sep/Oct 16

az írás nem jött volna létre, ha működik a KLM gépén a fülhallgatóm és a beépített monitor közti hangátvitel és esetleg meg tudtam volna nézni 3-4 filmet az alatt a 9 óra alatt, amíg átrepültük a fél világot. és főleg nem jött volna létre, ha Balázs nem szervezte volna meg ezt az utat az elejétől a végéig ❤️

ami nem hangzott el eddig: a Yosemite NP lehetetlenül gyönyörű.

night of

2016-10-20T08:26:27.000Z

ha egy agyszétrázó nap után fél3ig nézek egy sorozatot, aztán másnap reggel komolyan végiggondolom, hogy a kávéfőzéssel (!!!) mennyi értékes időt vesztegetek el a félbehagyott rész rovására, és délben írok Perének, hogy toljuk már arrébb a borfesztiválon való megjelenést (!!!) kicsivel, mert még van 1.5 rész, amit muszáj megnézem - na, akkor ~~rájövök, hogy a szinglilétnél nincs semmi csodálatosabb~~ az egy igen jó sorozat. amilyen a night of.

PROLÓGUS

a night of-ot kb egy hónapja néztem végig, azóta túl vagyok az occupied-on, már westworld van, de ez a lencsés cucc a 3 közül egyértelműen a night of pakisztáni főszereplőjéhez passzolt leginkább - nehogy bárki azt feltételezhesse, hogy koncepciótlan receptközlés zajlik itt időről időre.

a poszt nem jöhetett volna létre, ha nem lenne Balázs, a sorozatmogul.

sütőtökös lencsecurry

hozzávalók

10 dkg vöröslencse
15 dkg zöldlencse
1 fej hagyma, kockázva
2 gerezd fokhagyma
6 szem koktélparadicsom (vagy 2 normális méretű), karikázva
35 dkg sütőtök, 1*1 cm-esre kockázva
0.5 l zöldségalaplé (megengedőleg kockából)
1/2 tk kurkuma
1/2 tk római kömény, őrölve
1/2 tk bors, őrölve
2-3 ek durvára vágott petrezselyem
1/2 lime leve

know-how

a lencséket külön-külön átmostam.
a zöldlencsét 5 dl hideg vízben felforraltam, hozzáadtam egy leveskockát, aztán cc. 15 percig takarékon főztem - figyelni kell rá, hogy ne főjön szét. (nem szívta magába az összes főzővizet, a felesleget leöntöttem róla.)
a felkockázott hagymát megdinszteltem, hozzáadtam a felszelt fokhagymát, kicsit hagytam átpirulni, aztán ráöntöttem a megmosott vöröslencsét - átforgattam és felöntöttem a fél liter alaplével.
beleszórtam a 3 fűszert, és közepes lángon 10 percig főztem.
10 percnél hozzáadtam a tökkockákat és a paradicsomot - addig főztem, amíg a tököt késznek ítéltem. (újabb 10 perc, kb.)
a végén még sóval és a lime-mal lehet igazítani az ízén.
tálalásnál megszórtam a petrezselyemzölddel (és rápattintottam egy szelet lazacot - de ez már egy másik történet. ha ez nem lett volna hozzá, is tökéletesen megállta volna főételként a helyét. hardcore evőknek esetleg valami kenyeret adtam volna hozzá. bagettet vagy naant, ha nagyon auntentikus akartam volna lenni.).
2 fős adag. max. 3.

forrás

a curry tisztán vöröslencséből is pont ilyen jó lesz, de egyrészt nem volt elég belőle itthon, másrészt a zöld nem fő szét a vörössel szemben, úgyhogy így vegyesen ~~sokkal jobban fényképezhető~~ esztétikusabbra sikeredett.

végközeli

2016-09-27T07:07:40.000Z

beugrottam a lidlbe egy édeskrumpliért (aztán 15 perc múlva otthagytam 4897 forintot egy rakás tkp tök felesleges dologért), hazajöttem, megcsináltam ezt a szilvásgombócot*, ami se édes nem lett, se jó, cserébe ráment egy csomó időm - kicsit busongtam felettük, aztán megpróbáltam előszedni magamból az optimistát, aki rögtön a kockahas-projekttel jött és hát végül is igaza van.

úgyhogy inkább egy fatteh kerül ide, ami valamiért szombaton éjfél előtt jutott eszembe - miután lemondtam két koncertet, megnéztem 3 részt az aktuálsorozatból, aztán szakácskönyveket lapozgattam (oké, 2 hónapja először), még aztán kimentem a konyhába és 23.48-kor felkockáztam egy padlizsánt - ja-ja, érzem, a vég elkezdődött.

* a képen látható gombócból utóbb kaptam egy adag kóstolót Zsuzsitól, ami elég jó volt (bővebben: k jó), továbbá beszereztem anyósom gombócreceptjét is, ami elkészülte után szintén nem emlékeztetett az eredetire (az is elég jó volt) - szóval: valószínűleg nem a receptekkel van a baj.

a tányér megint Lantos Judit kerámia.

padlizsános-húsos fatteh

hozzávalók

a húsos részhez
25 dkg darált pulyka
1/4 tk fahéj
1/2 tk sumak
1/4 tk szegfűbors (őrölt)
1/2 tk koriandermag (durvára törve)
1 padlizsán (cc. 35 dkg)
só, bors
a paradicsomszószhoz
1 doboz paradicsomkonzerv
1 piros kaliforniai paprika
1 fej hagyma, apróra vágva
2 gerezd fokhagyma
minden egyéb
2 pita
20 dkg görögjoghurt (egy nagy doboz fele)
2 nagy tk tahinipaszta
1 csokor petrezselyemzöld
1/2 marék durvára vágott mandula, opcionálisan megpirítva
1-2 marék főtt csicseriborsó (opcionális)

know-how

a padlizsánt előző éjjel felkockáztam, és egy műanyag edényben sós vízbe áztattam egész éjjelre - nem volt semmi leírás, hogy mi értelme volt ennek a lépésnek, de több helyen is olvastam - aztán másnapi empirikus tapasztalás, hogy a padlizsánkockák kemények maradtak, és sütés után is tartották a formájukat.
másnap egy szűrőben lecsöpögtettem, széterítettem egy sütőlapon, megöntöztem némi olajjal és 20-25 perc alatt megsütöttem.
a paradicsomszószhoz a felkockázott hagymát megdinszteltem, rászórtam a kockára vágott paprikát és a feldarabolt fokhagymát is, 1-2 percig hagytam együtt párolódni őket, majd ráöntöttem a paradicsomot (a levével együtt), megsóztam és adtam hozzá 2 teáskanálnyi cukrot is. addig főztem kis lángon, amíg kellemesen besűrűsödött (életem legjobbja lett, azért kapott ilyen hosszú leírást).
a darált húst kevés olajon megpirítottam, sóztam, borsoztam, és rászórtam az összes felsorolt fűszert.
az időközben megsült padlizsánkockákat is hozzákevertem a húshoz.
innentől 2 út van: vagy összekeverjük a padlizsános húst a paradicsomszósszal, vagy nem.
a joghurtot és a tahinit pici sóval elkevertem, a petrezselymet felaprítottam, a mandulát szintén.
a megpirított pitát rátettem egy tányérra, rámertem a húsból (ha paradicsom külön maradt, az egy külön réteg lesz), ment rá a joghurtos öntetből és megszórtam petrezselyemmel, mandulával és a csicserivel.
ez legalább 2-3 adag.

ötlet: Claudia Roden - Arabesque; a paradicsomszósz receptje innen

ő szintén

2016-09-21T10:06:41.000Z

É: Brad Pitt szabad ember lesz. gudbáj, Balázs!
B: Jolie is, boccs.

gyors savanyított cékla

hozzávalók

12 dkg cékla (2 kis fej), nagyon vékonyra reszelve
6 dkg vöröshagyma, egészen vékonyra szelve
1 gerezd fokhagyma, szeletelve
1 tk szemes bors
1 tk mustármag
2 szem kardamom
1 tk só
1 ek cukor
1.25 dl vörösborecet
1.25 dl víz

know-how

a céklát nagyon vékonyra reszeltem (tökgyalun), a hagymát szintén vékonyra szeleteltem - annyi vízben, ami épp ellepte őket 6-8 perc alatt puhára főztem.
ezalatt a borecetet és a vizet a fűszerekkel, sóval, cukorral, fokhagymaszeletekkel felforraltam, aztán lassabb tűzön 5 percig bugyogtattam.
a megfőtt céklát-hagymát leszűrtem, szétosztottam 2 kisebb üvegbe és felönöttem az ecetes lével. (bár nem az örökkévalóságnak készültek, azért csak sterilizáltam mind a két üveget.)
megvártam, hogy elhűljenek, betettem a hűtőbe az üvegeket. állítólag 4 óra kell, hogy szépen összeérjenek az ízek és lehet is enni pl. mindenféle sült hússal.

forrás

majdnem világhír

2016-09-07T08:22:37.000Z

a szokásosnak is mondható 2 napos Csepel-szigeti biciklitúránk mélypontja valahogy mindig a 2. reggelre jön el (valahogy), és marad is velünk rendszerint Ráckevéig (itt az első HÉV-megálló útközben). a ráckevei szabadstrandig most is elküzdöttük magunkat, aztán elterültünk a a parton, megvitattuk a kerékpárra ülés nélküli hazajutás minden opcióját, aztán HÉV.

útközben folyamatosan azt mantráztam, hogy ma még megsütöm a kalácsot és ki is takarítok, miközben rendkívül megértő barátim a következő sörünk helyszínét beszéltek meg, szarva az én másnapi világhírűvé válásomra és az azt övező bokros teendőkre.

este 9-re hazaértem, megállapítottam, hogy ~~szépen lebarnultam~~ a lakást tényleg ki kell takarítani, aztán ezzel a nyugtalanító gondolattal bedőltem az ágyba és 6-ig aludtam.

na, de! másnap 6-tól 11-ig véghezvittem azt, amin még én is csodálkoztam utóbb: sütöttem egy csirkét, meg egy kalácskát, elmentem a boltba, kitakarítottam, ~~hajat mostam,~~ magamra rángattam egy rongyot és pontban 11-kor ~~mosolyogva hátradőltem a kanapén~~ azt gondoltam, hogy mára ez elég is volt.

(...)

aztán Marcival megbeszéltük, hogy kinek nagyobb az objektíve, ki kit ismer és hova kell menni enni a Balatonnál, mindeközben Edit folyamatosan próbált valamit megtudni az eztettem keletkezéstörténetéről, és amikor már azt hittem, hogy nem lesz itt baj, megetetem őket és visszafekhetek, Marci elém állt engem fényképezési szándékkal. tudtam én, hogy lesz egy ilyen rész is, de most komolyan, ez után a hétvége után?! meg a délelőtti robot után?! nagyon reménykedtem, hogy sikerül elterelnem a figyelmét erről a hülyeségről - de nem, bazz.

(...)

este megkaptam a képeket, átküldtem Balázsnak (mert én nem nagyon tudtam egyet se választani közülük, nemhogy kettőt). Balázs rövid volt, de teljesen érthető: "drága, ezeken a képeken kimondottan szarul nézel ki."

na, hát ez a képanyag látható a Vidék Íze szeptemberi számában. plusz 3 recept (NEM eztettem-receptek, az egyik Ottolenghi, a másik The Kitchn adaptáció, a 3. meg egy magyar blogról jött).

ez a The Kitchn-es cukkinis, Lantos Judit-tányéron.

cukkinispagetti füstölt hallal és fetás öntettel

hozzávalók

1 közepes cukkini, spirálozva (vagy tökgyalun lereszelve, esetleg julienne-re vágva)
1 marék dióbél
3 szál újhagyma
1 csokor petrezselyem
1/2 csokor menta
1/2 csokor kapor
10 dkg füstölt pisztráng (vagy bármilyen egyéb füstölt hal)
3 szelet rozskenyér
a dresszinghez
10 dkg fetasajt
5 ek tej
2 ek dióolaj (vagy jó minőségű oliva)
(1-2 teáskanál fekete szezámmag dekorációnak (elhagyható))

know-how

A kenyérszeleteket felkockáztam, kevés olajjal óvatosan összeforgattam, majd egy serpenyőben, folyamatosan rázogatva átsütöttem őket – fontos, hogy ne száradjanak ki teljesen. A kész krutonokat félretettem.
A diót megpirítottam, durvára vágtam, félretettem.
A fetasajtot villával összetörtem, hozzáadtam az olajat és annyi tejet, hogy sűrűn folyó krémet kapjak. Félretettem.
A cukkinit megmostam és héjastól felspiráloztam.
A zöldhagymát felkarikáztam, a fűszernövényeket durvára vágtam.
A cukkinitésztát összekevertem a zöldhagymával és a fűszernövényekkel (külön nem sóztam, a fetasajtos öntet önmagában elég sós), szétporcióztam 4 tálkába. Minden adag tetejére került egy kis füstölt hal, némi durvára vágott pirított dió, a fetasajtos öntet és a krutonok. Dekorációként szórtam rá feketeszezámot is, de ez elhagyható.

5 mondat a kókuszkockáról

2016-09-02T06:46:39.000Z

amikor még nem zajlott Az Év Fogyókúrája, megvettem a Nők Lapja Konyha Desszertet (mert mindennél jobban vonzódok a klasszik sütikhez, amikből még soha életemben egyetlen fajtát se sütöttem meg), végignézegettem 1-2-szer, mindegyik receptnél úgy döntöttem, hogy akkor gyorsan meg is sütöm, de továbblapozva inkább a következőt akartam gyorsan megsütni. (aztán agyban lejátszottam a 'gyors sütés' processzt, és hát nem nagyon sikerült leszorítani a szintidőt 2 óra alá, úgyhogy azóta is várólistás a klassziksüti-sütési projekt.)

mindezek után a szombat reggelt ~~a Pinterest~~ egy gyönyörűszép kókuszkocka-fotó nyitotta, aminek a hatására egyrészt eldőlt, hogy nem lesz itt se mézes krémes, se Dobos-torta, másrészt végigjártuk Corkot egy zacskó kókuszreszelékért, aztán nekiugrottam és a piskóta megsütéséig minden rendben is volt. a továbbiakban már támadott némi zavar az erőben, ami éjfélkor csúcsosodott ki egy "Balázs, szerintem én ezt a sok k kockát kivágom a p.ba"-ban. Balázs ennél a pontnál, nagyon jó pedagógiai érzékkel, beállt robotolni és hajnalra egészen kókuszkocka-formájú kókuszkockákat gyártottunk.

másnap reggel megcsináltam az eztettem 2016-os legjobb képét és kicsit megbocsátottam a kókuszkockáknak.

ui. egyébként a zserbó mellett a kókuszkocka az a süti, amit csakis végszükségben vagyok hajlandó megenni. esetleg.

Anya kókuszkockája

hozzávalók

a tésztához
10 dkg cukor
5 dkg vaj
1 egész tojás
2 ek folyékony méz
1 cs. sütőpor
30 dkg liszt
2 dl tej
a csokimázhoz
25 dkg lágy vaj
10 dkg cukor
3 ek kakaópor
8 ek tej
0.5 dl rum (opcionális)
a burkoláshoz
cc. 20 dkg kókuszreszelék

know-how

a sütőport és a lisztet összekevertem..
a cukrot a vajjal, tojással és a mézzel habosra kavartam.
ehhez a masszához ment a liszt - majd a 2 dl tej is.
sütőpapíros tepsiben lassú tűzön megsütöttem.
a kihűlt tésztát felkockáztam.
a csokimázhoz az összes összetevőt (a rum kivételével) összemelegítettem és habverővel (fontos! fakanállal nem lesz olyan szép fényes a máz, mint habverővel) addig kavartam, amíg gyönyörűszép fényes mázzá nem vált.
amikor szobahőmérsékletűre hűlt, beleöntöttem a rumot és megkezdtem a nem túl dicsőséges kókuszkocka-gyártást.
a tésztakockát beleforgattam a csokimázba, aztán a kókuszreszelékbe (ez csak tűnik egyszerűnek, de ne hagyja magát megtéveszteni, drága olvasó!) - a kész kókuszosokat egy sütőrácsra tettem.

a máz receptje Anikótól jött.
a cukrot mindenhol durván visszavettem (feleztem, de nekem még így is édes volt).

világbéke

2016-08-19T06:17:23.000Z

még a nyár közepén beugrottam valami teljesen másért a Palomába, de ha már ott voltam, megnéztem a földszinti táskaboltot is - és hirtelen felindulásból egy 5*5 centis LILA bőrdarab alapján megrendeltem egy táskát, amire hagytam 5E HUF-ot foglalót*.

pár hét múlva elszaladtam a táskáért - és nem nagyon tudtam leplezni a döbbenetemet a LILA táska láttán (nyilván lila volt, azt rendeltem - csak kicsit valahogy lilább a kelleténél) - ezt a készítő is látta, úgyhogy felajánlotta, hogy hagyjam ott 2 hétre, hátha lesz, aki pont nagyon lila táskát akar (ha nem, akkor nyilván ki kell fizetnem) - itt még azt hittem, jó arc a nő.

2 hét múlva újra náluk, lélekben felkészülve egy lila táska megvásárlására, de a táska időközben elkelt, aminek módfelett örültem (naná!) - addig a pillanatig, amíg a készítő nem közölte, hogy az 5E-t vásároljam le. (csak táskát árulnak, nem ötezerért.) kicsit meghökkenve érdeklődtem, hogy rosszul értettem-e az eladás tényét. "nem, eladtuk. de az a vevő táskáért jött, ha nem a lilát, valami mást vett volna." - no, hát ezzel a sziklaszilárd érvrendszerrel felesleges lett volna vitába szállni, de már ott tudtam, hogy egyrészt egy 5*5-ös bőrdarab alapján never ever táskát rendelni, Fiserék pedig engem örökre elvesztettek (jó, ennyire nem voltam higgadt - a tanulsággyártásnál azért értelmesebben is el lehetett volna költeni ezt az ötezret. másik oldalról viszont ötezerért nyertek volna egy lojális vásárlót, aki mindenkinek elmondta volna, mennyire jó arcok voltak vele ott.).

nyugtatónak átnéztem a Libribe, ahol gyakorlatilag a belépésem pillanatában megkérdezte egy hölgy, van-e Libri-kártyám, mert ő most éppen megvette a fél boltot és rátolná a pontjait. erre a mögötte álló hölgy is beszállt, és ő is rámtestálta a pontjait - hiába próbáltam elmondani nekik, hogy a kártyaigénylés 2 perc és rögtön megkapják a sajátjukat. amikor elmentek, megérdeklődtem a pénztárostól, hogy mire is jó nekem ez a kártya tulajdonképp (ha már van) - "tulajdonképp? épp most írtunk jóvá rajta 3000 forintnyi pontot, amit a következő vásárlásnál beválthat." szóval kiegyenesedett a világ.

* a foglaló szó jelentésével tisztában vagyok, de a történet szempontjából nem a jogi értelmezés volt a lényeg.

a muffinnak semmi köze semmihez, a nyárhoz meg a szezongyümölcsökhöz pláne (Írországban sütöttem), csak valamiért muffint akartam fényképezni kapszliban (plusz volt pár rohadófélben levő banán készleten).

kókuszos-banános muffin

hozzávalók

19 dkg liszt (8 dkg tk, 4 dkg kókuszliszt, 7 dkg sima)
2 tk sütőpor (6 g)
20 g kókuszreszelék
20 g mák
5 dkg cukor
12.5 dkg kakaópor
1 tojás, felverve
1.5 dl natúr joghurt (a kókuszliszt miatt növeltem az eredeti mennyiséget duplájára)
60 ml olaj (vm semleges ízű)
20 dkg banán (2 db), összetörve
10 dkg étcsoki (legközelebb csak a felét tenném bele)

know-how

a liszteket összekevertem a sütőporral, a cukorral és a kakaóporral.
a banánokat villával összetörtem.
a tojást felvertem, hozzáadtam az olajat és a joghurtot - a végén belekevertem a banánpépet is.
a szárazakhoz egy fakanállal hozzákevertem a nedveseket (nem kell túlzásba esni, éppen csak egynemű legyen) - elég sűrű massza lett.
kiolajozott muffintepsibe kanalaztam (12 db lett, telenyomtam a lyukakat, mivel meglehetősen nehéz tészta, nem nőtt meg a kelleténél jobban) és 160 fokon 25 percig sütöttem.

forrás: Donna Hay, issue 81 (Jun/Jul - 2015)

beach body

2016-08-03T17:55:47.000Z

én vagyok az, aki képes 35 fokban is enni. de mivel 35 fok van, nyilván nem őrültem meg intenzív testmozgást végezni ezzel párhuzamban.

aztán ráállok a mérlegre, szembesülök a zord valóval, kardomba dőlök, majd nagy hirtelen felszámolom az összes jégkrémkészletet a mélyhűtőben, megfogadom, hogy nem sütök ~~soha többet~~ egy darabig sütit, gyors' feliratkozok a lifeTILT-csoportba is a fészbukon, hátha, és minden erőmet megfeszítve várom a beach bodyt.

(...)

a kockahas még nem teljesen geometrikusan van jelen a testemen (cserébe rendkívül eufémmé váltam az utóbbi időben), de már elég sokszor elmondtam magamnak, hogy tuti beszart a mérleg, ahhoz, hogy elhiggyem, úgyhogy mégiscsak sütöttem egy tepsi ilyen kis kréker-izét. (leginkább azért, mert nem volt kenyér itthon a saláta mellé.)

az adag A Nagy Diétára való tekintettel ilyen mikro, kb. 18 keksz lett belőle.

sokmagvas sajtos keksz

hozzávalók

10 dkg teljes kiőrlésű liszt (7 dkg tk + 3 dkg tökmag-kendercsíra liszt)
0.5 tk sütőpor
pár tekerés bors
8 dkg vaj (sózottat használtam, ezért nincs külön só a tésztában)
14 dkg érett chedar, reszelve
1 ek chiamag
1 ek szezámmag
1 ek tökmag
1 ek napraforgómag
2 tojásfehérje (ezt csak azért, mert volt, amúgy az eredeti receptben csak a végén a kenéshez használ tojást)

know-how

a vajat, tojásfehérjéket és a reszelt sajtot kikevertem (robotgéppel).
a lisztet, sütőport és a magokat összekevertem.
majd a két komponenst szintén a robotgéppel összeállítottam tésztává.
a lágy masszát sütőpapírra kanalaztam, a papír segítségével hengerré alakítottam és fél órára papírostól betettem a mélyhűtőbe.
a kifagyott rúd tökéletesen szeletelhető: fél centis karikákra vagdostam, a karikákat nem túl sűrűn egymás mellé rakosgattam egy tepsibe és aranybarnára sütöttem őket (félúton egyszer meg is forgattam a szeleteket, de ezt csak puszta lelkesedésből, szerintem e nélkül a mozzanat nélkül is megsülnek szépen).
az eredeti recept a tojást a karikák megkenésére használta, de egyrészt most is csak darabokban olvastam el a receptet, másrészt a teljes kiőrlésű + zöld színű magliszt miatt amúgy se látszott volna semmi végül a tojásból - úgyhogy jó volt az benne is.

Peaky Blinders

2016-07-13T18:14:33.000Z

Peaky Blinders.*

és még: jézusisten.

ez a két dolog jutott eszembe - mert megszólalni nem nagyon tudtam a döbbenettől -, amikor az egyébként very handsome házastársam kisétált a fodrásztól. (Írországban a férfifodrász-piacot a török borbélyok (turkish barber) uralják (egyébként jobbára arabok), akiknél ott dolgozik az egész rokonság és szomszédság, végzettségre tekintet nélkül, és akik 10-12 euróért egyenfrizurát vágnak minden betérőnek. ha szerencséje van az ember házastársának, ezt akár olyan ember is megteheti, aki már egynél többször használta a hajnyíró eszközt - Balázsnak a legutóbbi beugrásánál nem volt szerencséje.)

másnap a cégnél az egyik kollégája udvariasan megérdeklődte, hogy csatlakozott-e esetleg az IRA-hoz, vagy csak elvesztett valami fogadást - és innentől Balázs is érezte, hogy a 3 mm-t azért legközelebb határozottabban kell visszautasítani.

* félreértés ne essék, a PB-t - kiemelten Cillian Murphyt [ejtsd Kilien], de őt ki nem, és aki ráadásul itt született a szomszédban, amitől kicsit olyan, mintha már ismernénk is egymást. kicsit. mintha. - kimondottan imádom, mert a sztori(k), a karakterek, a díszlet, a zseniális akcentus, a belassított képek, amik időnként átmennek szinte festménnyé, a zene - felcserélhető sorrendben egészen egyszerűen zseniál. ettől függetlenül ezt a hajat Thomas Shelbyn kívül másnak nem nagyon lehet megbocsátani.

a saláta akkortájt készült, amikor Balázs átment Peaky Blindersbe - más átkötést nem találtam.

marokkói répasaláta

hozzávalók

60-70 dkg répa, hosszúkásra reszelve - HATALMAS ADAG LESZ!
23 dkg kész csicseriborsó (1 doboz)
2 szál felkarikázott újhagyma
2 csokor petrezselyemzöld (vagy 1-1 petrezselyem és koriander)
1 csokor menta
2 kis marék mazsola
1 marék szőlő
3 ek darabolt mandula (vagy tökmag)
az öntethez (cup=2.5 dl)
1/4 c olívaolaj (narancsosat használtam)
1/4 c narancslé
fél lime leve
1 ek méz
1 tk só
1 tk rómaikömény
1/2 tk őrölt gyömbér
1/2 tk fahéj
1/4 tk koriandermag
1/4 tk szegfűbors
1/4 tk csilipehely

know-how

az öntet hozzávalóit egy befőttesüvegben összeráztam.
a répát lereszeltem, az újhagymát felkarikáztam, a csicseriborsót átmostam és lecsöpögtettem - egy nagy tálban összekevertem őket a felaprított zöldfűszerekkel és a mazsolával, szőlővel.
az egészet meglocsoltam az öntettel és legalább fél órát állni hagytam evés előtt (de mennél tovább áll, annál jobban összeérnek az ízei. mivel a répa is, a csicseri is kemény, nem fog összeszottyanni a saláta.)
én halat sütöttem hozzá, meg volt kuszkusz is (mert mindig elcsúszok az ebéddel és addigra már olyan éhes vagyok, hogy feltételezem, hogy képesek leszünk megenni egy fél disznót.)
(és még egy tál rizskoch is. mondom, hogy hajlamos vagyok a túlzásokra éhesen.)

ez a hal volt hozzá, bár sea breamet szerettünk volna, viszont Balázs kért, így sea bass lett. de én a halasnál már nem nagyon lepődök meg semmin.

nem ünneplünk – mi így élünk

2016-07-04T16:19:00.000Z

szeretném hinni, hogy ~~"feleség, anya és dolgozó nő vagyok, ahogyan a legtöbb nőtársam az országban"~~ tündéri feleség vagyok, aki lelkesen mos-főz, mosogat(!!), rendben tartja az életteret, érdeklődve hallgatja meg a linuxról és a trónok harcáról szóló új híreket, gondoskodik férje fizikai egészségéről (kis futás, kis túra, kis ez, kis az) és szellemi feltöltődéséről (filmszínházmuzsika).

szombat kora reggel (jó, 9 óra volt) ennek jegyében kipattantam az ágyból, és (majdnem délre) sütöttem egy k jó cukkinis kenyeret. a fent említett férjem is kipihente magát addigra, kijött a konyhába, leült a terített (!!) asztal mellé - majd közölte, hogy EZT NEM LEHET MEGKENNI VAJJAL.

ez a mondat hirtelen váltást idézett elő a tündéri mivoltomban és artikulálatlanul ordítva kifejtettem neki a véleményemet a tohonya disznó férjekről, akik semmit nem csinálnak otthon, meg úgy általában is az egész hímsoviniszta férfitársadalomról, ami cselédsorba taszajtja a szegény nőt, továbbá ismételten felhívtam a figyelmét, hogy mindössze a felesége vagyok, nem a bejárónője és a cukkinis kenyeret csak azért nem kentem rá a fejére, mert tényleg jó volt.

na, ezt a jelenséget hívják PMS-nek, amiről utóbb már mindig tudom, hogy túltoltam, de ettől függetlenül elég gyakran el kell viselnie csóri házastársamnak, cserébe viszont elég professzionális szinten teljesítem a tündéri feleség dolgot, HA nem menstruálok egy hét múlva és éppen közös lakásban élünk. mert amúgy, ha a szingli életemben élek, csak akkor mosogatok el, pakolom össze a rongyaimat és húzom össze a nagyját a lakásnak, ha anya bejelenti érkezését.

ezt a tortát meg futás után dobtam össze, békülési szándékkal. (még virágot is szedtem hazafele - hát na.)

kókusztorta ricottakrémmel

hozzávalók

a tortához
28 dkg liszt (10 fehér, 10 tk, 8 kókusz)
1/2 + 1/4 ek sütőpor
1/2 tk só
1.6 dl olaj (vm semleges ízű növényi)
5 dkg cukor
1.25 dl méz
2 egész tojás + 1 sárgája
1 tk vaníliaesszencia
1.9 dl kókusztej
1/2 citrom héja
a krémhez
10 dkg sajtkrém
25 dkg krémes ricotta
1.25 dl tejszín (én az ír brutált használtam - 38% zsírtartalmú)
4 tk cukor (kevés lett kicsit)
0.5 tk vaníliaesszencia
a tetejére
vaníliás Oreo, áfonya, málna fű-fa-virág került (tetszőleges kombináció és mennyiség)

know-how

a liszteket elkevertem a sütőporral és a sóval.
az olajat a cukorral, mézzel, vaníliával és az összes tojással (géppel) habosra kavartam.
lassabb fokozaton tovább kevertetve a masszát, a száraz összetevőket kanalanként hozzáadtam. amikor a szárazak elfogytak, ment bele a kókusztej és a reszelt citromhéj - sűrű tészta lesz!
20 cm-es, sütőpapírral bélelt tortaformában sütöttem meg, 150 fokon, 45 percig (kb).
amikor kihűlt, szépen ketté lehetett vágni.
a krémhez a sajtkrémet átkevertem, majd hozzáöntöttem a tejszínt, a ricottát, a cukrot és a vaníliát - addig kevertettem a géppel, amíg tartása lett. (ha nem rögtön lesz megtöltve a torta, akkor ennél a pontnál lehet betenni a hűtőbe a felhasználásig.)
az összeállításkor az alsó felet megkentem lekvárral (amit felbontva találtam a hűtőben, talán alma-rebarbara volt) és a krém felével. ráillesztettem a másik felet, rákentem a krém másik felét, megpakoltam a gyümölcsökkel meg a virágokkal és türelmesen megvártam, hogy reggel legyen meg fény és lehessen fényképezni.

forrás

sztrájk-nyár

2016-06-11T10:50:50.000Z

a repülőtéri irányítók sztrájkja miatt olyan késéssel értünk Marseille-be, hogy az aznapi Aix-en-Provance-os programot töröltük. de hát itt van Marseille, akkor majd azt - a vasutasok sztrájkja miatt viszont az a vonat, amivel továbbmentünk volna, nem indult, helyette ajánlottak egy 5 órával korábbit, így nem néztük meg Marseille-t se.

2 nappal később a nizzai airbnb-s a tervezett érkezés napján írt egy üzenetet, hogy eltört a sütőlap (!!!), semmi gond, ha mégsem nála szeretnénk aludni. (leszámítva, hogy egy hétbe került, mire sikerült egyáltalán bármilyen szállást találni Nizzában, de ez egy másik történet, ami arról fog szólni, hogy miért vannak súlyos szereptévesztésben az airbnb-s lakáskiadók és miért volt ez az utolsó airbnb-s szállásfoglalásunk.) mivel egy estét - nagy lemondások árán, ugyan - de el tudtunk tölteni egy törött sütőlappal, már csak másnap kellett eléggé időben elindulni a reptérre, mert a reptéri buszok sofőrei is sztrájkoltak. (+ a reptéri takarítók, bár erről csak empirikus tapasztalatokat szereztem, hírforrások ezt nem erősítették meg.)

és akkor még 2 óra késés, plusz negyed óra körözés éjfélkor Dublin felett, mert a késés miatt nem tudott leszállni a gép, és máris végetért az idei nyár.

bónuszinfó: a francia riviéra nagyon menő, és olyan árképzése van, ami új dimenziókba helyezte nálam azt a szót, hogy drága (és itt akár a 2700 eurós Cavalli napszemüvegre is célozhatnék, de a 3.3 dl-es ~~sör~~ Heineken 6.8-ért! na, az átcsúszott a végképp értelmezhetetlen kategóriába.). Nizza viszont szenzációs. ha nincs az ott töltött utolsó 24 óra, nagy valószínűséggel többet nem tettem volna be a lábam Franciaországba. (na jó, de. Bretagne nélkül azért nem szívesen halnék meg.)

a tavaszi tekercsek meg azért kerültek ide, mert egyrészt finomak voltak, másrészt mindjárt lesz sok cukkini meg 40 fok.

tavaszi tekercs csilis mártogatóval

hozzávalók

a tekercsekhez
6-8 kör alakú rizslap
1 kisebb cukkini
2-3 marék spenótlevél
1 normál répa, juliennre csíkozva
10 dkg főtt rizs
mentalevelek
petrezselyemzöld/korianderzöld
10 dkg füstölt makréla
a chiliszószhoz (cup=2.5 dl)
1/4 c. halszósz
1/4 c. rizsecet
1/2 c. víz
5 dkg cukor
2 gerezd fokhagyma, vékonyra szelve
1 fél csilipaprika
2 ek limelé

know-how

egy kis lábasban a halszószt, a rizsecetet, a vizet, a cukrot és a fokhagymát kis lángon addig kevergettem, amíg a cukor felolvadt, aztán nagy lángon legalább 15 percig forraltam, addig, amíg felére sűrűsödött.
a végén adtam hozzá a csilikarikákat (ennek a mennyisége teljesen ízlésfüggő) és a limelevet - ezzel több dolog nincs is a szósszal, ki kell hűteni és lehet bele mártogatni a roládokat.
amíg a szósz hűl, elkészítettem a tekercseket.
egy serpenyőbe meleg vizet öntöttem, ebbe pár másodpercre beletettem a rizslapot, majd egy vágódeszkán hagytam még pár másodpercig, aztán rápakoltam egy elképzelt négyzetbe a közepén az előkészített zöldségeket sorjában: először a vékonyra karikázott cukkinit, erre a spenótlevelet, egy evőkanálnyi rizst, pár cafat halat és néhány répadarabot.
az elképzelt négyzet szemközti oldalait ráhajtottam a zöldségekre, majd az egyik végét is: és innen indítva szorosan feltekertem. (ha ez így nem érthető ezen a linken van egy tök jó sorozat a folyamatról.)
a kész tekercseket lehet rögtön mártogatni a csiliszószba, meg pár órával később sincs semmi bajuk. szóval kiváló office-lunch is lehet.

forrás: Donna Hay magazin (Issue 71)

a nagy fellángolásokról

2016-05-28T11:24:44.000Z

ha elég pinterestet néz az ember, hajlamos elhinni, hogy zöldségspirálozó nélkül az élet tökéletesen értelmét veszti, beszürkül, majd atomjaira hullik. ezt semmi szín alatt nem óhajtottam kipróbálni, úgyhogy megrendeltem egy ilyen szuperséget.

hiba volt.

ugyanis elég gyorsan szembesültem a zord valóval: a vadonatúj zöldségspirálozó eszköz CSAKIS cukkinifeldolgozásra használható. minden más zöldséghez (itt a minden más a répát jelenti, mert a zöldségekkel telespirálozott jövőképemben nagy szerepet kaptak a répacsíkok is) teljességgel alkalmatlan.

a cukkinihez viszont kiváló: gyönyörűszép, hosszú, egybefüggű cukkinicsíkokat spiráloztam (vagy hát izé, reszeltem) vele. amiből lett ez itt alább.

összegzésképp: a zöldségspirálozó abszolút kihagyhatatlan vétel mindenkinek, aki szeret olyan hülyeségekre elkölteni párszáz Ft-ot, amit évente vélhetően kettőnél többször nem fog előszedni a fiókból. (de ez legalább kis helyet foglal, a fagyigépemmel ellentétben. az is egy jól sikerült vásárlás volt.)

cukkinispagetti avokádókrémmel

hozzávalók

egy nagy cukkini fele (cc. 20 dkg)
3-4 szem koktélparadicsom
némi reszelt sajt (jó esetben parmezán, a képen viszont kb. trappista)
az avokádókrémhez
1/2 tökéletesen érett avokádó
1 kis csokor petrezselyemzöld
1-2 löttyintésnyi olivaolaj (citromosat használtam)
1 gerezd fokhagyma, összezúzva
só, bors

know-how

a paradicsomokat félbevágtam és kicsit meggrilleztem.
a cukkinit a vadonatúj és csodálatos CUKKINISPIRÁLOZÓmal lereszeltem.
az avokádókrémhez a hozzávalókat tulajdonképp egy villával is össze lehet dolgozni, rejtély, hogy én miért használtam mégis a turmixgépemet, amiből csak 20% anyagveszteséggel lehet ilyen krémeket kinyerni - de ez most mindegy is. a lényeg, hogy ha rusztikusabban is jó a krém, akkor villával is prímán össze lehet nyomkodni.
a cukkinispagettit tálkába rendeztem, rákanalaztam a krémet, a tetejére a paradicsomfeleket és megszórtam sajttal (meg egy kis maggal, mert azt mindennek szórok a tetejére).
még mielőtt bárki azt hinné, hogy ez csak egy laza kis saláta, gyors' idevezetem: nem az. (némi gondolkozás után arra jutottam, hogy valószínűleg az avokádó telítetlen zsírsavai miatt ez egy kimondottan laktató saláta lett.)

forrás

majdnem kerek, csak rövid

2016-05-17T06:12:40.000Z

Hamvas Béla írta A bor filozófiájában, hogy "Van például logikus és misztikus bor, vizuális és akusztikus, jobbról balra és balról jobbra folyó bor..." és van a sok bor - az én kiegészítésem szerint. például egy 10 soros borkóstolón. ahol már a 4. tételnél érzi az ember, hogy hosszú lesz ez az este.

végül a 11. tételnél feladja, elindul a szállásra, még mindig örvendezik, hogy mennyi csillag, milyen jó levegő, ilyesmi.

aztán elfogy az út, töksötét lesz, eszébe jut az összes hentelős horror, amit valaha látott - és visszafordul, hogy hátha csak elnézte a bejáratot ott, ahol még volt valami közvilágítás.

mikor már elég egyértelmű, hogy nincs elnézés - egyszerűen csak ~~lebontották~~ eltűnt a ház, felhívja RudolfBeát, aki már rég elindult a szállásra, elmondja, hogy itt áll valahol, van egy nagy fa mellette, mögötte meg egy csomó szőlő, hol is van a szállás pontosan? kap egy kérdésnek megfelelő szintű "pontosan nem tudom, hol vagy, de sokkal tovább kell jönnöd, mint gondolnád - égve hagyom a villanyt" választ, amire kicsit megnyugszik és újabb 10 métert merészkedik bele a sötétségbe, ott viszont bevillan a Walking Dead(nek az a 2 része, amit megnézett), visszafordul és erősen reménykedik, hogy hamarabb lesz hajnal, mint zombitámadás.

...

összegzésképp elmondható, hogy zombik nincsenek a Somlón, előbb-utóbb mindig kihajnalodik, továbbá még egy tökegyenes úton is el lehet tévedni, csak elég bor kell hozzá, de ettől függetlenül Kolonicséknál a szállás tényleg remek.

(Hamvas a másnapról nem írt a somlói borok kapcsán. én se fogok. de nem volt egyszerű.)

korianderes újkrumpli-saláta

hozzávalók

25 dkg parázskrumpli
1 gerezd fokhagyma, aprózva
2 szál újhagyma, a zölddel együtt
1 csokor petrezselyemzöld
4 ek citromos olívaolaj
1/2 tk római kömény
1/4 tk koriandermag
1/4 tk borsikafű
1/4 tk só

know-how

egészen aprószemű krumplit használtam: átmostam, körömkefével kicsit megsikáltam és annyi vízben, ami épp ellepte őket, megfőztem.
amíg főttek, a hagymákat feldaraboltam, a petrezselymet durvára vágtam.
a római köményt és a koriandert mozsárban összetörtem, összekevertem a sóval, a borsikafűvel és az olajjal.
a megfőtt krumplit minimál olajon átpirítottam, ráöntöttem az olajos fűszerkeveréket, lazán összeforgattam a hagymákkal. a petrezselymet a végén szórtam rá.
bár sütöttem hozzá csirkét, simán elmegy magában is.

forrás

Szécsi Pál

2016-05-04T07:01:36.000Z

- ma 40 éve halt meg Szécsi Pál.
- na.
- akkor most meghallgatjuk ezt. - amikor Leia hercegnő fejének a beúszásakor felröhögök, Balázs odajön a gépemhez:
- ez Szécsi Pál? érdekes, nekem az a szemüveges képe maradt meg.
- az Máté Péter volt...
- ...

(általában nem szoktam magyar blogokról szedett recepteket újrapublikálni (mert minek, ugye), de ezzel ma kivételt kellett tennem - egyrészt mert Gyömbér jó, másrészt a leves is. egyébként klasszik krumplilevest akartam főzni. rákerestem. ez is listázva volt.

Balázs nem hitte el.)

thai-jellegű krumplileves

hozzávalók

60 dkg krumpli, felkockázva
60 dkg sütőtök, felkockázva
8 dl zöldségleves (megint kocka)
2 dl kókusztej
1 szál thai citromfű
1 kaffír lime levél
1 kis marék szárított vargánya (ezt csak, mert volt a szerkrényben)
1 kis csili fele (ez mondjuk tűrőképesség-függő, de nem volt cél a vaderő)
4 egészen kicsi salottahagyma (nem volt más itthon), kockázva
2 gerezd fokhagyma
kis csokor petrezselyemzöld
só, bors
esetleg felcsíkozott bacon, ropogósra sütve

know-how

a felkockázott hagymát kis olajon megdinszteltem, hozzáadtam a felcsíkozott fokhagymát és a csilit, pár pillanatig átforgattam, aztán felöntöttem az egészet a zöldséglével.
beleszórtam a felkockázott krumplit és a sütőtököt.
megsóztam.
itt tettem bele a hosszában félbevágott citromfüvet és a kaffír lime levelet is.
10 perc csendes főzés után hozzáadtam a szárított gombát is, és készre főztem vele a levest.
amikor a krumpli és a tök is megpuhult, kivettem egy részüket (mondjuk a felét) és a kókusztejjel összeturmixoltam, majd visszaöntöttem a lábasba.
a petrezselyemzöld csak a legvégén került bele (amikor a citromfű és a kaffír levél ki).
mivel volt még 2 szelet rasherem is elfekvőben, felcsíkoztam, megsütöttem és ezzel oda is lett a vega-címke.

a textil kósagabi.

koherencia

2016-04-28T09:51:00.000Z

a tavalyi esetből okulva kicsit vonakodtam megvenni a Glamourt - de a kuponfüzet nagy úr, a H&M-es szőnyeg meg drága.

aztán az újságosnál kiderült, hogy Glamour már rég nincs, viszont a Blikk Nőkben és a Kiskegyedben is benne van a kuponfüzet (féláron) - melyiket szeretném? (...) így vettem meg életem első Blikk Nőkjét. meg másnap a H&M-es szőnyeget. (aztán gyorsan távoztam is a West Endből, ahol csütörtök délelőtt nemnormális mennyiségű ember tolongott mindenhol, kuponokat lobogtatva - megérett a világ a pusztulásra, feleim, én azt mondom.)

ez a halleves viszont nem főtt volna meg, ha nincs a Blikk Nők.

azért kicsit utánaolvastam a halgombócnak. ha már.

Ázsiában mindenhol nagyon szép, fényes felületű golyó, ami valószínűleg a keményítőtől lesz olyan, amilyen. igazából a halon és a keményítőn kívül nem nagyon tesznek bele mást, már ha egyáltalán otthon küszködnek vele, mert a legtöbb receptben csak bolti golyót használnak. a leves alatta attól függően, hogy kínai, thai vagy indonéz a recept, lehet kókusztejes vagy tiszta hallé bezöldségelve. kicsit sajnálom, hogy nem a kókusztejes variát csináltam meg - de tök sok golyóm van, úgyhogy még akár az is lehet belőle.

zöldségleves halgombóccal

hozzávalók

a gombóchoz
10 dkg kenyér
30 dkg halhús (pontyszeletet használtam)
1 tojás
1 dl tej
2-3 ek apróra vágott kapor
4-5 ek zabpehely
a leveshez
a halból kiszedett csontok, bőr
1 fej vöröshagyma, félbevágva
2 babérlevél
1+1 répa
10 dkg cukkini
15 dkg zellergumó
5-6 szem szemes bors
1/2 citrom
fél csokor petrezselyem
sülthagyma (Aldi)
zöldhagyma-szár karikázva
csilipehely (opcionális)

know-how

a pontypatkókból kiszedtem (úgy-ahogy) a szálkákat (szándékosan nem nevezem a műveletet filézésnek, mert ez egy barbár hentesmunka volt).
a tejbe beáztatott kenyérbéllel együtt összedaráltam, belekevertem a felvert tojást, a felaprított kaprot és annyi zabpelyhet, hogy gombócolható állagú legyen. sóztam, borsoztam. és betettem a hűtőbe, addig, amíg elkészült a leves.
(a lének alapvetően hal alaplének kellett volna lennie, amit 1 kiló halcsontból kellett volna megfőznöm. mivel a pontyaimból úgy 10 dkg szálkát sikerült kiszedni, ezt a levet nem nevezem hal alaplének.) 1 liter hideg vízbe feltettem a kiszedett halhúsos csontokat, felforraltam, lehaboztam.
takarékra vettem és hozzáadtam az egyik répát felkarikázva, a félbe vágott hagymát, a borsot, a babérlevelet és a zellergumó felét, megsóztam és főztem 20 percet. (ha túl sok elpárologna belőle, után kell tölteni kicsit.) a végén 2 percre hozzáadtam a felkarikázott fél citromot is.
leszűrtem.
a másik répát, maradék zellert, cukkinit gyufaszálra metéltem.
a répát és a zellert a leszűrt lében 3 percig főztem (maradjon ress).
egy másik lábasban fél liter alaplében (kockából, ja) megfőztem a gombócokat (a kihűlt massza nagyon jól formázható, tetszőleges méretűre) - pár perc alatt kész vannak.
a levesbe tálalás előtt még beleszórtam a nyers cukkinit, mentek bele a gombócok, a tetejére a petrezselyemzöld és a zöldhagyma-szár, csilipehely, sült hagyma.

szóval ennyit arról, hogy dicső*

2016-04-15T06:31:07.000Z

az esküvőnkön a konkrét dátumon kívül csak a zenét vettük komolyan, úgyhogy nem volt kérdés, hogy az Erik Sumo koncert napján melyik országban fogunk tartózkodni.

koncert előtt üldögéltünk a Duna-parton Balázzsal és épp arról moralizáltunk, hogy ~~a dobozos sör praktikusabb lett volna az üvegesnél a Duna-parti üldögéléshez~~ elég gyorsan letudtunk 9 évet (itt volt egy közös vállveregetés). de amúgy minden olyan volt, mint régen, csak több volt a politika.

gondoltam én.

de aztán a mögöttünk álló fickó megkérdezte a mellette állótól: "hova jöttünk, bazmeg, valami nyugdíjastalálkozóra?!"

* szóval

ha továbbra is szorosan akarnék az estéhez kötődni, itt most változatos szeszesital-fotók következnének, de nem, már megint pánkoskodok és idetolok egy palacsintát. ami mindennel együtt 15 perc. és akár másnap is készülhetett volna. ha Balázs megcsinálta volna.

zabpelyhes túrópalacsinta

hozzávalók

5 dkg zabpehely
1/2 banán
3 tojásfehérje (vagy 2 egész tojás)
15 dkg túró
2 dkg liszt (zöldbanánt használtam)
1 tk sütőpor
4 ek kókuszvíz (vagy tej)
1 tk vaníliaesszencia
1 marék áfonya (opcionális)

know-how

a száraz hozzávalókat (zabpehely, liszt, sütőpor) egy keverőtálban összekevertem.
egy másikban a banánt villával összetörtem, hozzáadtam a túrót - homogénre kevertem.
hozzáadtam a tojásfehérjéket, a kókuszvizet és a vaníliát is és robotgéppel jól kikevertem.
a nedves és száraz komponenseket lazán összeforgattam.
ha megy bele áfonya, akkor az ennél a pontnál menjen.
6-8 percet állhat nyugodtan, a zabpehely így kicsit megszívja magát és sűrűbb lesz a massza.
nagyon alacsony hőfokon sütöttem meg, szigorúan 1 evőkanálnyi adagokban.
ebből a masszából kb. 10 minipalacsinta lesz, ami nagyon nagy jóindulattal 2 emberes adag. amennyiben előtte evett az a két ember egy full irisht.
a cukor nem maradt ki a felsorolásból - tényleg nincs benne. és nem is hiányzik.

forrás - de amúgy tele az internet csodálatos világa a recept különféle variációival.

ezt pedig Balázsnak, merthogy i have an army.

túrórtorta

2016-03-28T07:30:51.000Z

találtam egy elég jól hangzó kókuszossütike-receptet, amiről azt gondoltam, hogy egy olyan délután után, amit teljes egészében biztonsági adatlapok olvasásával töltöttem, pont megérdemlem. hazafele vettem egy zacskó zöldbanán-lisztet (nem mintha ez kellett volna bele), majd itthon az ejdejómárpéntekestevan hangulatban rájöttem, hogy innye (nem ezt a szót használtam pontosan), elfelejtettem a kókuszt. ekkor már mondjuk tudtam, hogy a mélyhűtőben van egy mikrodoboz túrótorta (amit gondos anyukám készített be arra az esetre, ha éppen éhes lennék és nem sztárblogger), mert épp megtaláltam, amíg turkáltam, hogy hátha találok valami anya-féle készkaját, mielőtt éhen pusztulok.

(...)

amíg a túrótortám a mikróban olvadt, lebonyolítottam pár telefont, közben folyamatosan örültem az estém remek fordulatának. aztán kinyitottam a mikrót.

és kivettem a felforrt túrótortát.

kókuszos teasüti

hozzávalók

11 dkg vaj, felolvasztva
2 tojás
2.5 dl tej
10 dkg cukor
12.5 dkg liszt (2:1 arányban zabpehely és zöldbanán-lisztet használtam, de működik sima fehérrel is)
7 g sütőpor
1 csipet só
a tetejére
5 dkg kókuszreszelék
2 dkg cukor
1 dl tejszín

know-how

a száraz és a nedves hozzávalókat külön tálakban összekevertem, majd a két keveréket egy fakanállal homogénre kevertem.
a masszát sütőpapírral bélelt sütőtálba öntöttem. (23*14 cm, 5 cm magas)
a tetejére szánt kókuszreszeléket összekevertem a 2 dkg cukorral és rászórtam a tészta tetejére. kicsit vártam, hogy hátha belesüllyed, de mivel nem tette, inkább egy kanállal nagyjából belenyomkodtam.
20 percig sült 175 fokon (légkeverés), de ekkor még tök híg volt, viszont a teteje már kezdett túlbarna lenni, úgyhogy letekertem 120 fokra a sütőt és még vagy 15 percig sütöttem.
amikor elkészült, egyenletesen rácsorgattam 1 deci tejszínt és a meleg sütőben hagytam, hogy a tészta felszívja.
szerintem langyosan finomabb, mint másnap kihűlve.

forrás

atomfizika

2016-03-16T08:48:15.000Z

a forgalomból már rég kivont szép rózsaszín borotvámhoz tök véletlenül találtam fejeket egy Rossmannban - féláron, ráadásul (merthogy borotvát már nem lehet kapni hozzá, ugye) - végtelenül boldog lettem, hazaszáguldottam, széjjelszaggattam a csomagolást és rögtön rá akartam tenni egy új fejet a szép rózsaszín borotvámra. és ez a lendület volt az, ami letörte azt baszt, amivel végre lehet hajtani a fejcserét. (vagy nem tudom, mi, de a basz letört.)

kicsit hülyén néztem, de aztán úgy gondoltam, hogy nyilván ki lehet ezt a fejet cserélni másképp is.

amikor már 13 perce minden létező eszközzel próbáltam lefeszegetni a fejet a nyélről, kezdtem elbizonytalanodni. de mielőtt végleg maga alá gyűrt volna az kétségbeesés, jobbnak láttam kenni egy vajas kenyeret. (ami az utóbbi időben toronymagasan vezeti a mit eszik Éci? listát. már ha van kenyér itthon. és nem romlott a vaj. ha igen, akkor kínait eszek a sarkon. leginkább egyedül, hogy fokozzam a fokozhatatlant.)

na, és akkor most hirtelen átkötéssel itt egy üvegbe töltött saláta, ami pont annyira egyszerű, mint egy bot és amire Katuci eléggé felvonta a szemöldökét, miközben az volt az arcán, hogy én szeretlek, Éci, de ezt ugye nem gondoltad komolyan?

de.

e képen megcsodálható a legújabb szerzeményem, úgyis mint 4 db cementlap, amit egy szakközépiskola munkavédelmi bejárásán szereztem és hazafuvaroztam biciklivel. ha valaki fuvarozott már haza 4 cementlapot biciklivel, tudja, hogy ez mivel jár. a többieknek meg úgyse tudnám elég plasztikusan leírni. hosszú utam volt, legyen annyi elég.

gorgonzolás csicseriborsó-saláta

hozzávalók

mazsola
csicseriborsó
uborka, reszelve
füstölt makréla, falatnyi darabokban
gorgonzola : joghurt 1:1 arányban kikeverve
kapor

know-how

nem írtam mennyiségeket, saláta lévén, mindenki ízlése szerint pakolja össze.
a joghurt-gorgonzola 3-3 tk volt, 1 evőkanálnyi apróra vágott kaporra kikeverve.
a hozzávalókat a felsorolás sorrendjében rétegeztem egy 3 dl-es üvegbe - ennek a mennyiségnek a dupláját simán megettem ebédre, de tény: én kimondottan sokat eszek.

az üvegbe összekészített salátának nagy előnye a könnyű szállíthatósága, a roppant variabilitása és az előre elkészíthetősége. fentebb már említettem, hogy a 3 dl-s üveg bár igen csinos, de nekem távolról se volt elég ebédre annyi saláta, amit ebbe bele tudtam nyomni.

van pár alapvetés a rétegzéssel kapcsolatban, amik nagyjából józan paraszti ésszel is könnyen beláthatóak (én a fotográfia kedvéért csak nagy vonalakban vettem ezt figyelembe, de mondjuk nem is szállítottam sehova a salátát):

a rétegezést a salátaöntettel kezdjünk (ha használunk ilyet)
erre jönnek a keményebb zöldségfélék (répa, paprika, uborka...)
aztán a hüvelyesek (bab, csicseriborsó...) vagy a tészta, rizs
ha még aznap megesszük a salátát (vagy este összerakjuk és másnap), a következő réteg lehet bm húsféle, hal, főtt tojás, sajt - mint fehérjeforrás - ez elég fontos réteg, ha az ember nem akar ebéd után 20 perccel éhen halni
a következő sor a puhább zöldségeké (avokádó, paradicsom)
erre jöhetnek a magvak (és a quinoa, köles is inkább ebbe a sorba kerüljön, mint lejjebb)
végül az egészet zöldsalátával tessenek lezárni.

skinny bitch bootcamp

2016-03-04T09:44:13.000Z

én is éreztem, hogy a névvel van némi gond, de a bootcamp szóval engem elég sok helyre be lehet húzni. na, hát az edzőlány skinnynek legkevésbé sem volt mondható, de utóbb kiderült: ez volt a legkisebb probléma az órával. a sokkal jelentősebb, az a 10 fekvőtámasz volt - ÖSSZESEN. meg hát az egész óra. ami az elejétől a végéig tévedés volt. (1300 HUF, de van szauna, ami felhúzta volna 0-ról az estét, ha egész véletlenül betettem volna fürdőruhámat a táskámba.)

ez az élmény egy időre visszavágott a futópadra, amin megtaláltam a programgombokat és rájöttem, hogy meg tudok én magamtól is halni, ha nagyon akarok.

aztán jött egy újabb tipp, hogy itt van a szomszédban egy Spartan terem, ahol "elképesztően durva bootcamp" van csütörtök esténként. 90 perc, "tuti kikészülés". egy darabig vártam, hogy bedurvuljon, aztán a hasazásnál lemondtam az óráról és eltettem azt a 10 értékelhető percet* emlékbe belőle, amit a 90 perc tartalmazott. (a terem viszont tényleg nagyon jó: teljesen technikai, semmi báj, semmi tükör, semmi cicalánykodás. mondjuk szauna sincs.) (az óra 1600 HUF volt, amit azért kicsit erősnek éreztem mindent összevetve.)

hazajöttem, írtam a lengyel edzőlánynak, hogy költözzön ide, legyen oly jó, nagy szükségem van rá, aztán elmerültem bodyrock.tv csodálatos világában (bár egyelőre még elképzelhetetlennek tartom, hogy magamtól képes legyek egy ilyen kört végigtolni az edzőterem csöndes magányában), és közben próbálom életben tartani a reményt, hogy csak van Budapesten egy vadállat bootcamp.

*másnapra a 10 értékelhető perctől izomként eddig nem detektál helyszíneken lett durva izomláz a karomban. hívjuk ezt fénynek az alagút végén.

mindezek után, ha nagyon akarnám, simán tudnék egy szép ideológiai ívet húzni a fenti és a lentebbi tartalom közé, de leginkább azért lett ma rizs, mert ezt volt kedvem megcsinálni.

rizsgolyó

hozzávalók

1 csésze rizs (2.5 dl-es): paella* és vörösrizs keveréket használtam
1/4 csésze szezámmag (fekete és fehér)
1 kis csokor medvehegyma, felcsíkozva
2-3 ek vékonyra szelt mandula
1 leveskocka
6 dl víz
só

know-how

*a rizs. fontos, hogy ne hosszú szemű, pergős fajta legyen, mert úgy nem fog semmi szín alatt a golyó összeállni. a paellarizs helyett az arborio is jó, de a legjobb a sushirizs lett volna - különösen, hogy onigirit szándékoztam csinálni - de mielőtt ezt elkezdtem begépelni, konzultáltam az egykori wannabechef Vikivel, aki az ultimate japánkonyha-szakértő, és elég gyorsan letettem arról, hogy ezt a rizsgolyót onigirinek nevezzem.
a rizseket (4:1 arányban használtam a paellát és a vöröst) megmostam, és kb. 15 percig hagytam ázni, aztán feltettem főzni 6 dl hideg vízben, a leveskockával. (felforraltam, aztán egész minimál fokozaton hagytam, hogy magába szívja a vizet.)
közben felvágtam a medvehagyma-leveleket.
amikor a rizs megfőtt, hozzáadtam a szezámmagokat, a felcsíkozott medvehagymát és a mandulalapokat - összekevertem. (és kicsit utánsóztam.)
egy kéttenyérnyi folpack közepére tettem egy evőkanálnyi rizst, batyuba fogtam, és a tenyeremben gömbbé formáztam. ezt megismételtem még vagy 25-ször.
tkp. ennyi. szépen összeállt, több óra múlva sem esett szét, nagyon finom, jól szállítható és nem lehet abbahagyni.
(igaziból sütöttem még hozzá fodros kellel és kéksajttal töltött csirkét is, de az olyan tempóban tűnt el, hogy esélyem se volt rákomponálni a képre.)

forrás

hát így

2016-02-19T18:44:28.000Z

olyan egyhangúan élek mostanában - gondolta Éci, és kiszedte a 3. spár gazdaságos szilvás gombócot a főzővízből. aztán visszaült a gépéhez és amíg begépelt 2 ímélt, aktív szenet csinált a gombócfedő morzsának szánt kukoricadarából.

hát így.

Muhallabieh (tejpuding)

hozzávalók

5 dkg kukoricakeményítő
1/2 l tej
2 dl víz
5 dkg cukor
2 ek pisztácia, durvára aprítva
2 ek kókuszreszelék

know-how

a kukaoricakeményítőt 1 dl tejjel csomómentesre kavartam.
a maradék tejet a vízzel és a cukorral addig melegítettem, amíg a cukor felolvadt és gyöngyözve forrni kezdett. ekkor kevertem hozzá a keményítőpasztát.
a pudingsűrűség eléréséig közepes lángon kavargattam (nagyon gyorsan beáll ez az állapot).
kis tálakba porcióztam és kihűtöttem.
a kihűlt pudingok tetejét megszórtam a kókusszal és a pisztáciával.
volt itthon Befőzök-ös diószirup, azt is öntöttem rá. minden a helyén volt.

forrás: Ottolenghi - Jerusalem

időjárás-jelentés

2016-02-04T17:58:53.000Z

november végétől március végéig Írországban élni egyenlő nap mint nap szembesülni az élet végtelen szürkeségével, a mindennapok szörnyű monotonitásával és a lét elviselhetetlenségével, úgy általában. ez az időszak rendkívüli módon kedvez az élet értelmetlenségén való busongásnak, majd az emiatti mélységes depresszióba süllyedésnek, aztán a hosszában eret felvagdosásnak.

vagy esetleg lehet nézegetni az akciós repülőjegyeket a Ryanairnél, leginkább valami mediterrán desztináció irányába. ahogy ezt a helyi populáció jelentős hányada teszi.

de mi nem.

mi dzsedik vagyunk és Wroclawba megyünk.

januárban. amikor akár hó is eshetett volna, de - nyilván az otthonosságérzetünk fokozása érdekében - most 3 napig eső esett. nagyon. (ennek folyományaként igen erős képanyag született a városról - bár leginkább csak by night, amikor kisétáltunk az éjszaka közepén valami kocsmából és már úgy ítéltem meg, hogy ennyi vizet simán elbír a fényképezőgép.)

egyébként Wroclaw kimondottan jó hely (lehet nyáron). és itt most hosszan kellene tudnom ecsetelni a város pozitívságait, kiemelve, hogy mennyire fiatalos (van egy egyeteme, ebből kifolyólag nagyon sok diákja), a főtere simán kenterbe veri Krakkóét, barátságos, biztonságos, zegzugos, macskaköves, hangulatos - de már annyiszor mentünk nagyon sok kilométeres kitérőkre mindenfele a világban tökéletesen feleslegesen, csak mert valami hülye blogon azt olvastam, hogy az isten háta mögött kettővel ki-hagy-ha-tat-lan a picturesque fishing village, hogy most csak a tényekre szorítkoznék.

Free Walking Tour. elsősorban és kötelező jelleggel. a legprofibb idegenvezető társaság, akikkel valaha összefutottunk. változatos túraopciók, részben (vagy egészben) kicsit mind letér a szokásos turistalátványosságos vonalról. minden nap, tök érthető angollal (a lengyelek amúgy is nagyon jól beszélnek angolul), ingyen (a túrák végén lehet nekik annyit adni, amennyit akar az ember). Krakkóban is vannak. (azok a túrák is nagyon jók.)
jobbnál jobb kávézókkal van tele a belváros. (ezt a kettőt szerettem a legjobban, a 2.at kicsit jobban.)
van nagyon értékelhető reggeli a főtér közepén.
lehet fincsi pierogit enni. meg żureket is (ennek a levesnek a létezéséről eddig nem is tudtam. mióta viszont igen, módfelett sajnálom a nélküle elvesztegetett éveket.) (és van PizzaHut, vastag tésztával, ami miatt lehet rám követ dobálni, de én imádom.)
minden kocsmában van legalább 13 féle vodka, plusz az ízesített női darabok (sic!). a sörbe automatikusan beletettek nekem egy szívószálat, ami előtt egy darabig értetlenül álltam, aztán a 3.nál csak rákérdeztem. megtudtam, hogy a lányok sziruppal szokták inni a sörüket. mangóval, almával, eperrel, banánnal, whatever. kalandvágyból így tettem hát én is. a 4. sörnél viszont ez már nagyon rossz ötlet volt, nem ajánlom. meg amúgy is: rettenetes volt.
lehet kártyával fizetni mindenhol (kivéve a pierogis helyen, de ez csak akkor derült ki, amikor fizetnünk kellett, és a kártyán kívül nem nagyon volt másunk), de különösen nagy kedvencem volt a tömegközlekedésen a paypassal is működő jegykiadó automata.
és hát nem utolsó sorban: 3 nap egy főtéri airbnb-s lakásban annyi, mint egy londoni hostel 1 éjszakára.
bónusz: a wroclawi repülőtér a legszebb Európában. szerintem. (jellemzően nem szoktam odáig lenni a repülőtér-építészetért, úgyhogy ez egy nagyon fontos megállapítás.)
a mindenhol jelenlevő törpéket direkt nem említettem meg: ha valaki megy, ne ezért tegye. amúgy kis kedvesek ők.
ja! Grotowsky itt alkotta meg a legjelentősebb darabjait.

ezután logikusan következne egy zurek-leírás, de mivel 4-5 napig érő kovásszal készül, ez most elmarad, és lesz helyette polpette, ami tulajdonképpen húsgombóc és olasz, csak én most húst nem tettem bele.

sajtos padlizsángolyó

hozzávalók

1 nagy padlizsán, felkockázva, megsütve
15 dkg mozarella
5 dkg parmezán
5 dkg napraforgómag
2 tojás
10 dkg kenyérbél
friss rozmaring (híján 1 púpos tk olasz fűszerkeverék)
4 ek semlina (kukoricadara, de annál finomabb szemcsézetű)

know-how

a felkockázott padlizsánt 1-2 ek olajjal összeforgattam és a sütőben 25 perc alatt puhára sütöttem.
amíg sült, a mozarellát (pizzamozarellát használtam - többet nem teszem: tök íztelen ő, amit tud, hogy jól darabolható) felkockáztam, a parmezánt lereszeltem. a kenyérszeleteket a késes aprítóban durvára daráltam. tojásokat külön tálkában felvertem.
amikor a padlizsán megsült, hozzáadtam a késes aprítóban levő darabolt kenyérhez, rászórtam a sajtokat, ráöntöttem a tojást, megszórtam egy olasz fűszerkeverékkel és az egészből egy jól összeálló masszát kavartattam a géppel.
mivel kicsit hígnak találtam, tettem még hozzá 4 ek rizspelyhet sűrítőnek.
a masszából diónyi golyókat hengergettem, megforgattam őket őket semolinában és a sütőben 20 perc alatt megsütöttem.
csináltam hozzá paradicsomszószt is (dobozos darabolt paradicsomból), ami kimondottan értékelhetetlen lett, úgyhogy ezt most itt nem is részletezném. de a golyókhoz mindenképp kell valami paradicsomos szósz.

forrás: Jamie Magazine, issue 66.

home office

2016-01-18T07:45:57.000Z

nem tudom, hogy az volt-e az ok a mintegy 700 oldalnyi anyag kinyomtatásának a halogatásában, ami miatt egyszer egy projektasszisztensi állásnál minden színésznői tehetségemet bevetve sem tudtam elhitetni a 3 velem szemben ülővel, hogy semmi másra nem vágyok annál jobban, hogy napi 8-10 órában projektanyagokat nyomtassak és archiváljak, vagy csak a hótkényelmetlen székem, amin utáltam órákat ülni, mindenesetre 2 hetes csúszásban voltam a leadással.

aztán amikor napokat töltöttem azzal, hogy beszerezzem a home*-office-om darabjait, és még mindig nem haladtam sehova, rájöttem, hogy tényleg nem én vagyok az adminisztrátorok prototípusa.

de összekaptam magam és 2 napig nem álltam fel a gép elől, megírtam mindent, vettem egy nagy levegőt, hogy akkor most nyomtatok. 700 oldalt. le is fűzöm. mind a 700-at. na, itt fogyott el a nyomtatómból a tinta. de nem hagytam eltántorítani magam az első akadálynál, gondoltam, beugrok az irodába és pikk-pakk kinyomtatom a cuccot. aholis szembesültem azzal, hogy a vindóz10 egyáltalán nem működik együtt velem. de a második akadályt is legyőztem, és rányomtam a printre.

60 oldal után abból a nyomtatóból is elfogyott a tinta.

felhívtam Balázst, és ~~hisztérikusan visítva~~ kicsit elfúló hangon megkértem, hogy mégis rendelje meg otthonra az új patront, összeszedtem magam és hazajöttem.

útközben léleknyugtatásul beszaladtam két boltba, vettem 3 gyönyörű céklácskát meg 1 fej karfiolt. és még pár táskatöltő ezt-azt, amire véletlenül sem volt semmi szükségem.

10 perccel később az ajtóm előtt megpróbáltam a biciklit lezárni, kezemben a laptoppal, az 50 literes, telepakolt táskámmal (mi az istennek csinálnak ekkora táskákat?!) ÉS a karfiollal meg 3 gyönyörű céklácskával. a küldetés eleve kudarcra volt ítélve, de ezután a délután után csak azért is akartam valami sikerélményt.

hiába.

a 3 gondosan kiválasztott céklám közül az egyik a mélybe vetette magát a 4.ről.

utánanézem, kínomban utánaordibáltam, hogy akkor baszódjál meg, hülye cékla, bejöttem a lakásba és megsütöttem a karfiolt.

és meg is ettem. az egészet. egyedül. ha ez volt a 3. akadály, akkor végül is egy töksikeres napom volt.

mindezek után logikusan következne a sült karfiol, de miután Csili anyánk az év ételévé tette, mindenki lefényképezte a maga sült karfiolját - ráadásul pont ugyanúgy, ahogy ő, így nem nagyon éreztem semmiféle késztetést egy 2000. sült karfiol képet készíteni - ezért lett valami teljesen más. nagy meglepetésre.

* a fészekrészek a tavalyi év egyik legpozitívabb találkozása volt, aminek eredményeképp van egy pont rám szabott gyönyörűszép laptop-asztalom, ami azóta a szerelmem, mióta megláttam. köszi, Bergó, itt is, még egyszer. és Zsófinak az ügyintézést.

a porcelán vágódeszka a kedvenc karácsonyi ajándékom volt a Boudoir-ból.

csicseriborsós wrap

hozzávalók

2 tortilla lap
2 tk tahini
1 csokor petrezselyem
1 csokor kapor
10 dkg kész csicseriborsó
1/2 kápiapaprika, felkockázva
1 kis sütőtök fele, megsütve, felkockázva
4-5 ek gránátalmamag
1 tk rómaikömény, megőrölve
1 tk sumac
1/2 avokádó, felkockázva
1 marék vegyes salátalevél
pár szem dióbél
1 főtt tojás, negyedelve
1 guriga baby bell, kockáza (vagy bm egyéb sajt, minimális mennyiségben)

know-how

a felkockázott paprikát, a sütőtököt, a durvára vágott petrezselymet és kaprot, a csicseriborsót és a gránátalma magjait (ha kerül bele sajt, azt is) lazán összeforgattam az őrölt római koménnyel és a sumac-kal.
a tortilla lapokat átmelegítettem, megkentem mindegyiket 1-1 tk tahinivel, és tettem mind a kettőre némi zöldsalátát.
elosztottam rajtuk a bekevert salátát, megszórtam a tetejüket apróra darabolt dióval, rákupacoltam a felkockázott avokádót és a negyed tojásokat.
feltekertem, kettévágtam mindegyiket és ennyi. 2 emberes ebéd - például. vagy vacsora. vagy reggeli.

forrás

ilyen az, amikor a legtökéletesebb kézmodell 2500 km.re van.

Carszkoje Szelo

2016-01-11T10:40:27.000Z

Kuplung, 2015. dec.
- jó estét, 2 jegyet szeretnék a koncertre. kártyával lehet?
- csak készpénz. de euró is jöhet.
- aha. és hogy váltjátok?
- 250. (napi közép 317 HUF - a szerk.)

3 perc múlva a pult előtt Zsukával épp azon töprengtünk a vodkalapot nézegtve, hogy Carszkoje Szelo ~~az vajon mi? de leginkább mi az az ár mellette~~-nak Tolsztojhoz vagy Puskinhoz van köze (Puskinhoz - a szerk.), amikor a pultos lány beszállt a beszélgetésbe:
- ha olyat szeretnétek, tisztán igyátok - végül is igaza van, az este szempontjából tökéletesen mindegy, hogy melyikőjüknek volt köze CS-hoz, úgyhogy legyen egy abból, tisztán.
- és az 1390 HUF (!!!) a 2 vagy a 4 centre vonatkozik?
- 3-ra - ami mostanában inflálódhatott le ennyire, mert a táblán 2 helyen is 5 cl van feltüntve, de ezt mindenki legnagyobb szerencséjére csak pár fröccsel utóbb vettem észre.
- ?????? - aztán magamhoz tértem, és kértem mellé egy pohár csapvizet, mert a majdnem 5 eurós 3 centtől teljesen elfelejtettem, hogy ez amúgy Magyarországon történik épp.
- csak meleg vizünk van.
- hogy?!
- csak meleg vizünk van. meg ásványvíz.
- akkor kérek egy pohár meleg vizet, sok jéggel - a humorérzékem itt már odébbállt, a szemöldököm a homlokom közepén volt és elég tagoltan beszéltem ahhoz, hogy kapjak vizet. cserébe nem kérdeztem rá a HACCP-jükre - de ezt a pultoslány már nem tudja meg. mert ezt az egészet valószínűleg nem ő alakította így.

de ha ez nincs, nem tudom meg, hogy nemcsak a Belvedere k drága, a Kutya vacsorája meg teljesen rendben van - sőt, ezt a tésztát se főztem volna meg. és akkor nem lett volna meg a gyönyörű ív a blog 4. szülinapján, vodkától vodkáig. szóval mégiscsak minden okkal történik.

csirke tejszínes-vodkás szószban

hozzávalók

25 dkg fusilli
25 dkg csirkemell
40 dkg dobozos paradicsom (1 doboz)
2 ek paradicsompaszta
1 dl tejszín (én double creamet használtam, 48%-ost)
6 cl vodka
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
só, cukor
bazsalikom
aszalt paradicsom, opcionális

know-how

a felaprított hagymát megdinszteltem, a legvégén kis időre hozzáadtam a felszelt fokhagymát is.
a kész hagymákat a dobozos paradicsommal összeturmixoltam, hozzáadtam a vodkát, 1 tk cukrot és ugyanannyi sót - 10-15 perc alatt kis lángon összefőztem.
eddigre már kicsit besűrűsödött, hozzáadtam a vékonyra szeletelt csirkét, a tejszínt és a felcsíkozott bazsalikomot (és az aszalt paradicsomot is, ha lesz végül benne) - készre főztem.
(mivel a végeredményt kicsit hígnak ítéltem, 1 evőkanál keményítővel sűrítettem rajta.)
a közben kifőzött tésztával összekevertem a szószt. rögtönevős. jó.

forrás

a 40 az új 20

2016-01-04T08:39:13.000Z

az olvastam valahol, hogy a harmincas–negyvenes nő szexi, magabiztos, pontosan tudja mit akar.

gondoltam, akkor teszek már én is úgy, mintha ~~szexi~~ magabiztos lennék és pontosan tudnám, mit akarok.

kezdésnek elmerültem legott a 21 éves lányok által írt beauty-blogok tengerében, rájöttem, hogy halvány fogalmam sincs arról, hogy mi az atyaúristen a BB krém, a micellás víz (UPDATE! már tudom), sőt, a primer mint olyan se mond nekem semmit (UPDATE! már ezt is tudom) és mélyen elgondolkoztam azon, hogy vajon hogy voltam képes ezen tudások nélkül eljutni majdnem 40-ig.

de ezeken még csak-csak túltettem magam.

aztán találtam egy leírást a rosaceás bőr kezeléséről, aminek a feléig eljutva megtudtam, hogy innen kezdve nem járhatok szaunázni és szoláriumba, nem ehetek csípőset (!) és fűszereset (!!), nem ihatok kávét (!!!) és alkoholt (!!!), továbbá a szabadtéri sporttevékenységet (vö. kerékpár) is hagyjam abba (!!!). na, ennél a pontnál úgy döntöttem, hogy ~~leszarom a rosaceát~~ visszatérek a politikai és gazdasági elemzőblogok megnyugtató anyázásába.

ui. hogy mégse múljanak el a beauty-blogok nyom nélkül az életemből, vettem egy adag csiganyálat a képemre jelentősebb készpénzösszegért és várom, hogy szexi és magabiztos legyek. de legalábbis ránctalan.

a lencsesaláta újfent csak véletlenül került ide, mert éppen ez volt itthon, lévén újév.

fűszeres lencsesaláta

hozzávalók

40 dkg zöld lencse
1 közepes fej lilahagyma, egészen apróra kockázva
1 nagy marék mazsola
2-3 ek kapribogyó
2 marék salátakeverék, összevagdalva
1 gömb mozarella, falatnyi darabokban
2 tojás, keményre főzve
2 csokor petrezselyem
2 kis fej cékla, nyersen, apróra kockázva
a vinaigrette-hez
0.8 dl salátaolaj (hidegen sajtolt napraforgó volt nálam)
0.6 dl almaecet
1 ek méz
1 ek mustár
1 tk őrölt római kömény
1/2 tk kurkuma
1/2 tk őrölt koriander
1/2 tk őrölt kardamom
1/4 tk csilipehely
1/4 tk szegfűszeg
1/4 tk őrölt fahéj
só, bors

know-how

a lencsét a zacskón lévő instrukció alapján megfőztem (a zöld lencse salátának tökéletes, nem kell előáztatni, csak átöblíteni és hideg vízben, kis sóval 20 perc alatt megfőzni) - figyeltem, hogy semmiképp ne főjön szét.
amíg főtt, a hagymát egészen apróra kockáztam, a petrezselymet felaprítottam, a céklát szintén kockákra vágtam.
a kész, kicsit kihűlt lencséhez hozzákevertem a hagymát, a céklát, a kaprit, a mazsolát és a petrezselymet.
a vinaigrette hozzávalóit homogénre kevertem és ráöntöttem a lencsére.
lazán hozzáforgattam a darabolt salátamixet, rátépkedtem a sajtot és a végén ment rá a felkarikázott főtt tojás.

forrás

a barna tálkák a Katucikonyhából jöttek hozzám, ketten, de az egyik azóta cseréppé alakult. ehh.

az otthon melege

2015-12-21T12:51:48.000Z

sütöttem egy tepsi brownie-t.

túl, természetesen.

teljesen ki voltam akadva magamra - de aztán megláttam a karácsonyi kontetet a tepsiben, beleszórtam 2 kanál mézeskalács fűszerkeveréket, összegyúrtam egy kis mascarponéval, elrohantam a boltba fehér candy melts-ért, ami nem olvadt egy istennek se fel, de Katuci távirányított, úgyhogy kész lettek a popok, mialatt 3 konvektorszerelő nyüzsgött a lakásban és én csak a távozásukkor elhangzó _merikriszmösz_ből ismertem fel, hogy a nyelv, amin kapcsolatba kívántak lépni velem, az az angol volt.

innen már csak 2 napig kellett várni, hogy elálljon az eső és legyen annyi fény, hogy ne 1600as ISOval kelljen fényképeznem.

aztán minden olyan pirosfehércsillogóezüstarany holmit odahordtam egy kupacba az ablak elé, amiről feltételeztem, hogy kiad majd egy szuperhangulatos karácsonyi képet. berendeztem a színt, meggyújtottam egy mécsest is hangulatfokozás gyanánt, de eldugtam a kerámia karácsonyfa mögé, hogy ennyire direkt mégse legyek már, aztán el is felejtettem, és a gézdekort is eldugtam kicsit később ugyanoda - majd megrökönyödve álltam 2 másodpercig, kezemben egy lángoló géztekerccsel, amit akkor ejtettem el, amikor meggyújtotta a bakers twine-t is, rá a műanyag szőnyegpadlóra, ahova 2 perccel azelőtt hajítottam le a háttérnek gondolt papírtekercset, így ők ketten is vígan lángra kaptak - na, itt jött vissza a hangom, hogy BALÁÁÁÁZS! - mire Balázs felnézett a tabletről (a lángoktól 1 méterre) és konstatálta, hogy ~~hősiesen küzdök a lángokkal~~ kicsit nagyobb a tűz a szoba sarkában mint kellene és ideje beavatkoznia, mialatt én körberohantam a lakást és lázasan gondolkoztam, hogy most tényleg fújjam ki azt a semmire se elég mikroporoltót vagy vételezzek vizet.

mire kitaláltam, fél szobányi szőnyeg múltidőbe került, de Balázs legyőzte a tüzet, én meg - miután a karácsonyi dekorszett némileg megsemmisült - egy újságon fejeztem be a Nagy Karácsonyi Fényképszessönt, már csak azért is. fck.

mézeskalács pop

hozzávalók

3 tojás
15 dkg cukor
20 dkg vaj
16 dkg étcsokoládé
15 dkg liszt (zöldbanán megint)
1/2 kiskanál só(t én kihagytam, mert a vaj sózott volt)
1/2 kk őrölt kávé (nem instant)
csipet csili
5 dkg kakaópor
1/4 tk sütőpor
2 ek mézeskalács fűszerkeverék
1 kis marék pirított dió, apróra tördelve
20 dkg mascarpone (kb.)
20 dkg candy melts (vagy egyéb cakepop bevonó)
1-2 ek kókuszzsír (vagy vaj - az olaj nem jó, az nem szilárdul vissza)

know-how

a brownie alapreceptet az origoról szedtem, a cukrot szokás szerint durván visszavettem, az eredmény viszont első körben még így is ehetetlenül édes lett nekem - de lehet, hogy csak a kelleténél többször nyaltam le a kanalat.
a tojásokat a cukorral habosra kevertem.
a lisztet a sütőporral, csilivel, kakaóporral, kávéval, pirított diódarabokkal elvegyítettem - ha direkt mézeskalács popra törekedtem volna, itt tettem volna bele a mézeskalács fűszerkeveréket is.
a vajat és az összetördelt csokit vízgőz felett megolvasztottam (egy nagyobb edényben forrásban levő víz fölét tettem egy kisebb edényt, amiben a csoki és a vaj volt; ugyanez a metódus a candy melts-nél is kicsit később).
a felvert tojásba fokoztosan beleöntöttem a vajas csokit, majd kanalanként hozzákevertem a lisztes mixet is.
addig kellett volna sütni, amíg a külseje roppanós lesz, a belseje meg folyós - na, ez nekem nem sikerült. pedig a brownie halála a túlsütés. amiben én kiemelkedően jó vagyok.
fogpiszkálóval lehet próbálkozni a megfelelő állag elérésének csekkolására: "ha még nyers a tészta, ráragad, ha pont jó, akkor pár morzsát találunk rajta, ha pedig minden külső nyom nélkül távozik belőle, akkor túlsütöttük." (HVG) - na, nekem volt morzsa rajta, miközben teljesen szétszáradt.
a kész tésztát kihűtöttem, kézzel összemorzsoltam, elkevertem a mascarponéval és betettem egy éjszakára a hűtőbe (1 óra is elég neki, de már halálosan elegem volt a brownie-projektből).
másnap diónyi golyókat hengergettem a tésztából, felszúrkáltam őket papírszívószálra és megforgattam őket a kókuszzsírral kicsit folyékonyabbá tett olvasztott candy meltsbe. én egy kekszszárító rácsba állítottam őket, amíg megszáradtak (pár perc), aztán - mivel már inzulinsokkot kaptam - újra betettem őket a hűtőbe és csak 2 nap múlva szedtem elő őket, hogy asszisztáljanak a lakás felgyújtásához.

Nacho’s especiales mint VKF! 75.

2015-12-14T09:32:34.000Z

a legújabb VKF! kiírója a Brioche blog volt, aki olyan szellemes feladatot talált ki, amire felkaptam a fejem - aztán elfelejetettem.

de késett a repülőm, így azt a buszt se értem el, amire jegyem volt, cserébe viszont az egy órával későbbit igen, ami pont belefutott a péntek esti dublini gigadugóba, ami másfél órát rádobott a 3.5 órás menetidőre - tehát volt időm ~~agyfaszt kapni kétszer~~ kiolvasni a Forbest, a Figyelőt meg az internetet - és még mindig nem voltam sehol a célhoz képest. úgyhogy kellő mélységben el tudtam merülni a ételek-híres emberek témában. a magyar oldalakon mindenhol ugyanazt a Dobos- és Eszterházy-tortát, Újházy tyúkhúslevest és Jókai bablevest találtam - amitől a legcsekélyebb mértékben se jöttem lázba. a pavlova teljesen magamtól jutott eszembe, de erről meg már egyszer kiderült, hogy nem annyira megy nekem, úgyhogy átálltam az angol keresésre és 1 mp múlva előttem volt ez, ahonnan a legkisebb ellenállás irányába mozdulva kiválasztottam a _nachos_t (meg mert tavaly nem nagyon ettünk arrafele rosszat; nem is értem, miért nem emlékeztem meg az ott esett kalandokról).

a nachos a történet szerint 1943-ban született Ignacio "Nacho" Anaya éttermében valahol az USA-mexikói határon, zárás után, amikor betoppant nagyobb mennyiségű katonafeleség Igancio éttermébe. a konyhában talált tortillaból, sajtból meg konzerv jalapeñoból rakta össze a vacsorájukat (nekem meg egy istennek se jut eszembe, hogy melyik nagyonhíres kajának pont ugyanez a története...). a hölgykoszorú nyilván rákérdezett, hogy mit is eszik, amire Igancio barátunk azt találta ki rendkívül szellemesen, hogy "Nacho's especiales" = "Nacho's specials" amiből az idő múlásával "special nachos" lett, hogy rövidre zárjam a történetet.

nachos

hozzávalók

(a hozzávalók mennyisége teljesen esetleges)
30 dkg sült hús (pulled pork)*
1/2 doboz babkonzerv
10 dkg chedar sajt vagy feta
1 kis csokor petrezselyemzöld
1/2 avokádó, felkockázva (vagy guacamole belőle)
5-6 szem koktélparadicsom
1/2 sárga kaliforninai paprika
1 ek borecet
konzerv Jalapeño paprika (tetszés szerinti mennyiségben - teszkó gazdaságos)
1 kis doboz tejföl
paprikaszósz** (a csípősséghez)
10 dkg (1/2 zacskó) tortillachips (sima sózott)

know-how

* tegnap csináltunk egy adag pulled porkot, annak a maradékát használtam a nachos-hoz: ez ízvilágában eléggé hasonlított ahhoz a szójás-római köményes-fokhagymás-lime-os-ananászleves marinádban pácolt húshoz, amiből az eredeti recept dolgozik.
a pulled pork szálazott húsát egy hőálló edényben elegyengettem, löttyintettem rá egy kis paprikaszószt, rászórtam a fél doboz lecsöpögtetett babkonzervet és reszeltem rá egy csomó sajtot - az egészet addig melegítettem a sütőben, amíg a sajt szépen rá nem olvadt. a végén megszórtam apróra vágott petrezselyemmel.
a paradicsomot és a kaliforniai paprikát apróra kockáztam, ráöntöttem a borecetet és összekevertem (lehetett volna zöldhagymát is beleszelni, de nem volt hozzá kedvem).
az avokádót szintén felkockáztam (ebből lehetett volna guacamolét gyártani egy kis hagyma, paradicsom és korianderzöld hozzáadásával, de ezzel se akartam most foglalkozni).
a tányérokra ment 1-1 marék tortillachips, erre a sajtos hús, az egyebeket (felkockázott avokádó, paradicsom-paprika mix, konzerv jalapenjo, tejföl) mindenki magának rakta rá.

forrás - ez a könyv egyszerűen szenzációs, úgy a stílusa, mint a képanyaga. a receptek pont azt hozzák, amit a cím után vár az ember: tök alap mexikói fogások a huevos rancheros - taco - nacho - tortilla - enchilada - margarita vonalon, meg rengeteg salsa, szósz és barbecue know-how. az egyik kedvenc szakácskönyvem.

** Valentinát tettem bele, ami Mexikóban olyan mint a Sriracha vagy a Tabasco az egész világon, de szépen jön fel hozzájuk. nem különösebben szofisztikált ízű, a mienk még csak nem is brutálcsípős (de ezt csak a szegényes spanyoltudásomnak köszönhető), a teljes autentikusság kedvéért mégis jobbnak láttam a Tabasconál (mindent tartalmazó konyhám Srirachat nem tartalmaz - őrület.)

a mexikói túra előtt nagyon sokat olvastam a Clandestino blogot, ahol van egy terjedelmes leírás a kajákról is, amiről azt hittem, hogy megéretettem, de az első evőhelyen rájöttem, hogy a tortilla/taco/enchilada/chili/mole szavakon túl azért még jó lenne pár szót ismerni spanyol konyhanyelvből a magabiztos rendeléshez - úgyhogy 2 hétig bizonytalanul rendeltem.

az eszencia nem bennem volt, én voltam az

2015-12-07T13:28:37.000Z

van ez a Proust-dolog (akitől illett volna azért már elolvasnom a vonatkozó szakirodalmat, lehetőleg egészben, nemcsak a sütit lógatok a teába részről tudni, ha már eltöltöttem 6 évet a felsőoktatásban magyarszakokon) meg egy madeleine-tepsi (mert néha ellenállhatatlan bennem a vágy, hogy megvegyek olyan feltétlenül szükséges holmikat, mint egy madeleine-tepsi). ez a kettő elvezetett a David Lebovitzhoz, sőt még ezt is elolvastam, 18 madeleine recepttel együtt, aztán sütöttem egy minősíthetetlen izét és kicsit elszomorodtam.
úgy fél évre.
aztán "abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam. Azonnal közömbössé tett az élet minden fordulata iránt, a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatta, éppúgy, mint a szerelem, s mint hogyha csak megtöltött volna valami értékes eszenciával: jobban mondva, az eszencia nem bennem volt, én voltam az." (Proust: Az eltűnt idő nyomában) - - - vicceltem. csak sütit akartam. lehetőleg gyorsan.

és megsütöttem ezt alább, egy minden bonyolultságot nélkülöző BBC-s recept alapján. az idő pediglen visszazökkent.*

mandulás-vaníliás madeleine

hozzávalók

2 tojás
8 dkg cukor (a következőnél kevesebbet teszek bele)
7 dkg liszt (feleztem: sima fehér+zöld banán*)
3 dkg finomra darált mandula
3/4 tk sütőpor
1 tk vaníliakivonat
10 dkg vaj, feolvasztva
1 ek kakaóbab-töret

know-how

a tojásokat a cukorral kifehéredésig kevertem (robotgéppel).
a liszt-mandula-sütőpor keveréket már csak fakanállal forgattam bele.
végül ment hozzá a felolvasztott, kissé megbarnított, majd visszahűtött vaj.
a tésztát legalább fél órát állni hagytam.
a sütőformát (az enyém is ilyen fém, 8 euró volt, de Mo.on minden drágább mint a világ szerencsésebb részein - van szilikon is belőle, az szerintem ronda - és hát ez igen fontos szempont a sütőben álláshoz, vegyük észre) olajjal vékonyan kikentem, majd kb. 1.5 evőkanálnyi tésztákat adagoltam a mélyedésekbe (szigorúan nem tele! a sütőpor miatt hajlamos gusztustalanná dagadni) és 10-12 perc alatt világosbarnára sütöttem.

forrás

* a zölbanán-lisztet egy elborult pillanatomban vettem, valószínűleg aranyárban, aztán úgy másfél hónap után csak erőt vettem magamon és utánaolvastam, hogy mégis mi az atyaúristent lehet előállítani vele. és hát sikerült vm 2015-ös szupertrendiséget bevásárolnom, ami gluténmentes, van benne valami speckó keményítő, kálium, vas, magnézium ÉS még éhes sem leszek tőle - fan-tasz-ti-kus. (kelt tésztánál 10%ban vegyítettem a sima fehér liszttel - teljesen szépen megkelt. a madeleineket meg lásd a képeken - szerintem működött.)

* Balázs előolvasás közben: - azt a nemProustot (kiejtve is így - a szerk.) vedd ki, szerintem.
- de az nem Proust.
- ??
- Shakespeare.
- ??
- Hamlet. kizökkent az idő, ó kárhozat. tudod.
- (...)
- (édesistenem)

armageddon

2015-11-30T09:58:05.000Z

amikor egy év gondolkozás után hirtelen felindulásból megvettük a még egy év után is gyönyörűnek talált kanapét meg a fotőjt (ami nemkülönben gyönyörű) és végre kikerült a lakásból az otromba fekete bőrpamlag a hozzá tartozó fotellel együtt, akkor hirtelen rájöttem, hogy az a fotel volt az elmúlt 4 évben A műtermem. és bár az új fotel tényleg gyönyörű, de a pala rohadtul nem áll rajta stabilan, amit pontosan tudtam már akkor is, amikor ráraktam a gondosan sztájlingolt karfiolkákkal, de bíztam a nemtudommiben.

és hát a nemtudommiben bízni rossz ötlet volt.

mert ami borulhat, az borulni is fog.

rá egyenesen a gyönyörűszép új világosszürke textilborítású fotelre.

[a pillanat itt hálistennek megállt és én kívülről figyelhettem, ahogy megpróbálom megállítani az eseményeket, elfelejtve, hogy egy széken állok, a kezemben egy nagyondrága fényképezőgéppel. mindeközben a fotóalany leért a fotel közepére, a fotó kedvéért rákerült olaj artsztikusan folyt mindenhonnan, a karfiolkák szanaszét, a számítógépem a földön, dacosan tovább szólva, de gyakorlatilag nyílt törést szenvedve, én meg a romok felett ismételgetem ugyanazt a két szót, nagyon hangosan és nagyon idegesen. emlékezetes pillanat volt, na.]

és Balázs mindezen sokk után annyit bírt mondani a képekre este, hogy elég egyhangúak lettek, amire én csak hümmögtem, és kiszedtem a fotel karfájából egy kis ottmaradt korianderzöldet.

tészta sült karfiollal

hozzávalók

1 normális fej karfiol, rózsáira szedve
20 dkg tészta (fettucine, pl.)
1-2 ek friss korianderzöld, kaukkfű és tárkony, apróra vágva
1-2 ek olaj
10 dkg parmezán
só, bors

know-how

a karfiolt megmostam és egészen apró rózsákra szedtem szét.
összeforgattam kevés olajjal, sóval, borssal és egy tepsiben szétterítettem: kb. 15 perc alatt puhára sütöttem (közben egyszer-kétszer átforgattam).
amikor kész lett, az apróra vágott zöldfűszerekkel összeforgattam.
a tésztát most is friss lasagne lapok felcsíkozásával gyártottam - 3 perc alatt megfőztem.
a kifőtt tésztára ment a zöldfűszeres sült karfiol, megszórtam sok parmezánnal és tkp. ennyi. (Balázs szerint száraz volt, ő kapott rá még egy kis olajat: most pisztáciát, hogy érezze a törődést.)
MUST TO KNOW: a friss tárkony a legnagyobb jó, ami a sült karfiollal történhet.

forrás

a hülye Napja csak szó nélkül lemegy*

2015-11-04T08:04:45.000Z

i think we've got lost (=szerintem eltévedtünk.) - ez volt az első mondat úgy 1 órája, amiben mind a hárman egyetértettünk. de addigra már mögöttünk volt 3 hegy (igazi hegyek, mármint, benne vannak az ír top14ben, és oké, hogy a wiki szerint nem kihívás, de nekem 6 óra túra után már kimondottan annak tűnt), amire előbb még boldog mosollyal, a tájat fényképezgetve, utóbb már (én legalábbis) kevésbé lelkesen felmásztunk.
az út 3/4-énél aztán belefutottunk egy olyan szakadékba, ami előtt mélyen (hehe) el kellett gondolkoznom ~~az élet törékeny voltán~~, hogy mégis (KÖZÖNSÉGES LESZEK) mi a büdös picsának kellett nekem ide feljönni, majd elővenni azt a forgatókönyvet, hogy akkor most én visszafordulok és immár a töksötétben újra megmászom a hátam mögött levő 3 hegyet, összefutok minden jetivel, akik a hegyen garázdálkodnak, legyőzöm őket és meg is eszem, mert ekkorra már olyan k éhes voltam, hogy képes lettem volna jetit is enni - nyersen.
de aztán Eduard talált nekem egy barátságosabb lejtőt, ami nem 90 fokban lejtett, csak 68-ban, ami pont belevezetett egy lápba (hogy az utolsó, egyébként is feledhetetlen órát immáron vizes bakancsban tölthessem), ami tovább vezetett egy újabb hegyre, ahol már magyarul káromkodtam, és végül egy olyan házhoz, ami tökéletes helyszíne lehetett volna bármilyen trash-horrornak. én ugyan próbáltam megnyugtatni magunkat egy falka, éppen ránktámadó véreb plasztikus lefestésével (már amennyire ment a plaszticitás angolul 14 km hegymenet után), de egy idő után mind a két fickó halálos csendben szedte le a láncot az elénk kerülő kapukról (még ez is, bazz), idegesen kapkodta a fejét jobbra-balra, és akkor már én is kezdtem azt hinni, hogy holnapra címlap lesz a 3 felnégyelt kelet-európaiból.
aztán nem lett semmi.
csak sötét.
és még egy-két kilométer a parkolóig, de ezen a szakaszon már csak némán meneteltünk a setét éccakában.
az autóig.
ami nem indult.
na, és ebben a megszentelt pillanatban, Eduard, aki cseh, ékes magyarsággal annyit mondott, hogy "baszódj meg".

amúgy elég jó a kilátás fentről, ráadásul alig 4 óra mászással ilyen tuti képet lehet kitolni az instagramra - tökre megéri.

na és akkor *mára ez + egy gado gado, ami tkp. nem más mint egy adag párolt zöldség egy kis mogyorószósszal. Bede azt írta, hogy utóbbi a maga 3 összetevőjével már igazi ízkavalkád az indonéz kulináriában, de Ottolenghi ezt valószínűleg nem olvasta, úgyhogy beleszórt még ezt-azt. én meg szintetizáltam a középutat. és hát elég jó lett. (és innen üzenném Bedének, hogy én viszont életemben még nem ettem olyan jókat, mint Indonéziában. de szerintem Bede nem olvas eztettemet.)

a receptnek az ír hegyekhez semmi köze a világon (nahát!), Ázsiába mehetnékemhez annál inkább, de Balázs kegyetlenül leoffolja minden azirányba tartó repjegyakciós bepróbálkozásomat. erre nem mondok semmit, írtam már ebben a posztban elég csúnya szót így is.

gado gado

hozzávalók

a mogyorószószhoz
3 ek darabos mogyoróvaj
2 dl kókusztej
1 kis fej vöröshagyma, apróra vágva
3 gerezd fokhagyma
2 cm gyömbér
1 ek szárított ázsia-mix (citromfű, koriander, korinder, chili, kurkuma stb.)
2 ek tamarind-szósz
2 tk sambal olek (helyettesíthető némi chilivel)
1 kk cukor
a minden egyéb
15 dkg basmati rizs (száraz súly)
2 kisebb fej krumpli, főzve, darabolva
2 marék szójababcsíra
10 dkg zöldbab
5 cm uborka, csíkozva
15 dkg kínai kel, felcsíkozva
sült hagyma érzésre (Aldi)
2 db főtt tojás
sózatlan mogyoró (ilyenem nem volt épp készleten)
(tettem még bele minimális brokkolit is, de ez teljesen tájidegen)

know-how

a szószhoz az apróra vágott hagymát megdinszteltem, végén hozzáadtam a lereszelt gyömbért és a felszelt fokhagymát is, és addig kavargattam, amíg elkezdett jó illata lenni.
erre az alapra ment a 3 kanál mogyoróvaj, a fűszerkeverék, a sambal olek, a cukor, végül az egészet felöntöttem a kókusztejjel - felforraltam, és kis lángon még pár percig főztem.
a végeredményhez képest kevésbé darabos szószra vágytam, úgyhogy a végén még le is turmixoltam, de ez a programpont nyugodtan skippelhető.
és itt tkp meg is állhatnánk, mert a párolt zöldségek gyakorlatilag bármilyen kombinációban alárakhatók a szósznak. merthogy a gado gadoban a szószé a főszerep - ha az el van találva, nagy probléma már nem lehet.
a rizst, a krumplit és a tojást megfőztem.
a zöldbabot és a brokkolit megpároltam.
tálalásnál a rizsalapra rámertem némi szószt és minden egyéb párolt-főtt és nyers zöldség erre került rá. meg a főtt tojás is, négybe vágva (ha akartam volna, tuti nem sikerül ilyen félfolyósra a tojás - de nem akartam, ezért ilyen lett. csodálatos ez.)
a végén megszórtam a pirított hagymával (ami a képről lemaradt), és ment még rá némi babcsíra.
paradicsom nincs az eredeti receptben, szokás szerint a kép miatt kellett. a durvára tört mogyoró viszont szériatartozék, azt szórjatok rá mindenképp.

forrás és Ottolenghi Plenty-s receptje

énépítés

2015-10-26T10:52:36.000Z

anyukám felhívott a minap, hogy sütött egy új süteményt, nagyon istenifinom lett, kitehetném a blogra.

- de anya, nem tudok most hazamenni.
- nem baj, le is tudom fényképezni.
- (...)

anya mindig is nagy rajongója volt az eztettemnek. [szmájli]

a papírkapszlik itt (ez a kedvencem, amúgy) és itt - de ezt tán' felesleges is volt leírnom.

szőlős polentamuffin

hozzávalók

11.5 dkg vaj
12 dkg cukor
2 tojás
1 tk vaníliakivonat
37.5 dkg liszt (25 dkg zabpehelyliszt + 12.5 dkg polenta bontásban)
1 tk szódabikarbóna
¾ tk sütőpor
¼ tk fahéj
2 dl tej (kb.)
1½ bögre otello szőlő, kimagozva - NA, EZ NAGYON DURVA
pár tk cukor, szórásra

know-how

a lisztet és a polentát összekevertem a sütőporral, a szódabikarbónával és a fahéjjal - félretettem.
a szobahőmérsékletű vajat alaposan kikevertem a cukorral, aztán hozzáütöttem a tojásokat egyenként. elkevertem.
a vaníliakivonatot is itt adtam hozzá.
a vajas keverékbe beleszórtam a liszt felét, összekvertem. hozzáöntöttem a tej felét is, azzal is elkevertem.
a maradék lisztet és tejet fokozatosan hozzáadtam. a tejet soknak ítéltem meg, túl híg volt a masszám, de az állás során a polenta megszívja magát és simán felveszi a tejet.
a masszát addig félretettem, amíg a szőlőt kimagoztam (!!!) és a processz végére elértem a tökéletes zent.
a kimagozott szőlőt belekevertem a masszába.
a masszát kiolajozott muffintepsibe adagoltam: majdnem teleraktam a lyukakat, a tetejüket megszórtam némi kristálycukorral és megsütöttem úgy 20 perc alatt (175 fok, légkeverés).

forrás

miért ne lehetne máma mindenki boldog*

2015-10-19T15:26:00.000Z

hajnal. töksötét. tűzriadó a szellemházban.

hősnőnk első értelmes gondolata: mára nem is volt egyeztetve tűzriadó-gyakorlat. majd ennek folyományaként a második: nemá', most tényleg tűz van?!

egy perccel később már az ajtó előtt áll, mondjuk: evakuáláskész állapotban.

...vár...

2 percnél, megpróbálva túlordítani a szirénát, higgadtan elmagyarázza a házastársának, hogy talán nem ez a legalkalmasabb pillanat a tökéletes outfit összeállítására és tökmindegy, melyik camperét veszi fel, úgyis egyforma mind.

3 percnél úgy dönt, hogy ha a házastárs mindenképp ki akarja próbálni a füsttel telített lépcsőházból való kijutást, ám tegye, ő inkább biztosra megy.

3.5 percnél áll a ház előtt és erősen szurkol, hogy mégse legyen már tűz, mert egyrészt a házastárs még mindig sehol, másrészt bentmaradt a fényképezőgép.

aztán a házastárs megérkezik, nyugodtan sétálva, és közli, hogy azért jött ilyen soká, mert vissza kellett (!!!) mennie ~~a fényképezőgépért~~ a telefonért (!!!) - hősnőnk lelki szemei előtt eddig végtelenítve pörgő film (5 perc, bele lehet tekerni, a lényeg a füstfejlődés és a hőmérséklet-emelkedés - a szerk.), amit az elmúlt másfél hónapban körülbelül 40 tűzvédelmi oktatáson prezentált, miközben elmagyarázta, hogy miért nem jó ötlet visszamenni pl. a telefonért egy égő épületbe, leállt, hogy a hősnőnk nyugod körülmények közt szembesíthesse magát azzal ténnyel, hogy az oktatások zajos sikeréről tartott élménybeszámolók mellett tán' nem ártott volna főbb vonalakban magát az oktatási anyagot is ismertetni Balázzsal.

levezetésnek meg ez + egy leves, ami tkp eléggé olyan, mint egy sima kókusztejes brokkolikrém, csak ez darabos.

brokkoli krémleves chiával

hozzávalók

40 dkg brokkoli (1 normál fej)
15 dkg zöldborsó
6 dl húsleves
4 dl kókusztej
20 g chiamag
8-10 szem mandula, megpirítva
sonkaszeletek, sütve, csíkozva (opcionális)

know-how

a brokkolit rózsáira szedtem, levágtam a szárukat.
a húslevesbe feltettem főni a levágott szárakat, kb. 5 perc után hozzáöntöttem a kókusztejet is, beleszórtam a brokkolit és a (fagyott) zöldborsót.
sóztam.
beleszórtam a chiát (1 tk.nyi mennyiséget meghagytam dekornak a végére).
felforraltam, az összes zöldséget leturmixoltam, a pürét belekevertem a lébe és tkp. ennyi.
a tálalásnál a tetejére szórtam durvára darabolt, pirított mandulát, némi chiamagot és (opcionálisan) a vékonyra csíkozott, sült sonkát is. (a képen látható zöldségeket a kép kedvéért tettem rá pluszban - aki már próbált izgalmasra fényképezni egy tányér krémlevest, nyilván pontosan átlátja a miértet. el nem rontja, de nem biztos, hogy mindenkinél osztatlan sikert arat egy kis nyers brokkoli.)

forrás: szerintem megint egy Donna Hay volt

ősz, lecsó, tarhonya, ilyesmi

2015-10-12T06:25:09.000Z

miután kezdtem belátni, hogy tényleg ősz lett, vásároltam hirtelen 2 őszi kabátot és elérkezettnek láttam az időt, hogy megfőzzem az idei évad első lecsóját.

kezdésre befutott Bea is, aki perszehogy segít pucolni, darabolni és a többi, de előbb még megissza ezt a pohár bort, ugye nem baj? - kár, hogy közben még egy laza másfél órás mélylélektani elemzésbe is belebonyolódott, aminek eredményeként annyival járult hozzá a lecsóhoz, hogy leokézta a kolbászkarikák vastagságát. na de, mindez teljesen lényegtelen is, mert kb életem legjobb lecsóját főztem meg, így október közepén. amiből nyilván egyetlen falat se maradt az éjszaka közepére (mondjuk egyébként se akartam októberben lecsót fényképezni, bármekkora punk is vagyok).

így történt, hogy másnap megsütöttem azt a tököt, amin az elmúlt héten már 4x átestem, főztem hozzá tarhonyát, mert azt módfelett szeretem, a többi meg csak úgy alakult.

sütőtökös tarhonya

hozzávalók

15 dkg tarhonya
3.5 dl víz
2 kisebb kápiapaprika, felkockázva
1 bögre megsült sütőtök
1 kis marék tökmag, megpirítva
1 csokor petrezselyemzöld
1 tk koriander + 1 tk római kömény
1 hüvelykujjnyi gyömbér, felszelve
2 gerezd fokhagyma, vékonyra szelve
olaj
só
füstölt paprika
1 szelet lazac opcionálisan

know-how

a tarhonyát kicsit megpirítottam, aztán felöntöttem forró vízzel (1 rész tarhonya: 2 rész víz az ultimate arány, de ebbe most csak 1:1.5 arányú víz került), lefedtem és kis lángon hagytam megfőni (cc. 12 perc).
a gyömbért és a fokhagymát kevés olajon megfuttattam (csak addig, amíg jó illata lett), rászórtam a felkockázott kápiapaprikát és pár percig sütöttem (nem volt cél, h megpuhuljon - nem is tette).
a koriandert és a római köményt megpirítottam, összetörtem nagyjából.
az elkészült tarhonyához hozzákevertem a megsütött paprikát, az összetört fűszereket, az apróra vágott petrezselymet és a nagyjából felkockázott sütőtököt. megszórtam a füstölt paprikával, megsóztam.
a tetejére ment a megpirított tökmag, meg még egy pár szem korinader egészben (ez utóbbi a fénykép miatt, nyilván, de végülis elég jó volt).
ez így idáig egy teljesen korrekt főétel, amit egyedül (!!!) simán betömtem (jó, a rendszeres táplálékfelvételt az elmúlt két hétben nem sikerült abszolválnom - ennek ellenére azért én is döbbenten álltam a tény előtt, hogy miért kell két hetet egy délután alatt bepótolnom). DE mivel volt még egy aldis grill lazac a hűtőben, azt is rádobtam legott. és hát megajánlottam neki az aztakurva kategóriámat.)

a tányér szokás szerint Lantos Judit kerámia

ejnye

2015-10-05T05:25:24.000Z

Dublin, repülőtér. az útlevélvizsgálatnál a kordonok közt úgy 800 ember, a buszom 10 perc múlva indul; előttem egy középkorú pár inkább áll, mint halad: előttük 5 méteres szabad tér, mögöttük egymásra torlódott sokak. többen úgy gondoljuk, hogy akkor tán haladjunk. és haladunk, megkerülve a párost, amikor is meghallom a férfi tagot ékes magyarsággal, hogy mit kellene nekem tenni az ő egyik testrészével. nem tudom, miért gondoltam, hogy beleállok egy vitába ezzel jóemberrel, de megtettem. hátrafordultam és - tényleg kedvesen - megkérdeztem, hogy jönne? mert akkor engedem, csak haladjunk. na, itt elszabadultak az indulatok: emberünk ordítva közölte a világmindenséggel (leginkább), hogy pont az ilyen büdös kurvák (!!!) miatt hagyta el az országot, akik még itt sem hagyják békén (!!!) és a többi és a többi. ekkor ismét visszafordultam, hogy akkor tán kifejtem neki, hogy én meg pont az ilyen suttyóparasztok miatt nem szoktam megszólalni magyarul a reptereken, de már félfordulatnál rájöttem, hogy valószínűleg nem tudok olyan szintre lesüllyedni, ahol emberünk tanyázik, úgyhogy csak rámosolyogtam, hogy ha nem megy, akkor megyek én.

epilógus: Dublin, reptéri buszmegálló. a sofőr leszáll, közli, hogy a bőröndöt a lenti csomagtartóban kell hagynom. én - tényleg kedvesen - elmondom, hogy kb az életem értelme van most a bőröndben, úgyhogy csak felvinném. errő ő: ok.

és akkor laza átkötéssel: a képek alant életem új értelmével készültek. (az egyik szerintem eddigi működésem legjobbja lett.)

zöldségleves mindenféle gabonával

hozzávalók

20 dkg árpa, sárgaborsó, vöröslencse mix (szárazsúly)
1 fej brokkoli, rózsáira szedve (cc. 35 dkg)
1 nagyon nagy répa, kockázva
3 szál szárzeller
1 póréhagyma, hosszában felezve
3 gerezd fokhagyma, egészben
1 fej vöröshagyma, egészben
2 babérlevél
egész feketebors
1 csirkemell, nyersen, kockázva
1 marék fagyasztott zöldborsó
1.5 l víz

know-how

a gabona-mixet (soup&broth mix) előző este beáztattam 3-szoros mennyiségű vízbe. (nem tudom, otthon van-e a teszkóban, itt igen, és imádom. egyébként simán árpával is tökéletesen működik a leves.)
a hagymákat a babérlevélllel, a répa 2/3-ával, 2 szál szárzellerrel, a borssal és a babérlevéllel feltettem főni a másfél liter vízbe. a víz felforrását követően gyöngyözve főtt 30 percet.
30 perc után leszűrtem, az elkészült alaplébe beleszórtam az egész éjjel ázott magokat, megsóztam és újra felforraltam az egészet, majd takaréklángon 20 percig főztem.
ekkor hozzáadtam a felkockázott csirkehúst, a maradék nyers répakockákat, a felkarikázott zellerszárat és még negyed órát főztem.
az utolsó 5 percben hozzáadtam 1 marék fagyasztott zöldborsót és az apró rózsákra szedett brokkolit.
a végén még megszórtam apróra vágott zöldekkel (bazsalikom, petrezselyem - ez volt itthon).

forrás: Donna Hay, issue 81.

fekete tálka Lantos Judit kerámia

nagyanyám büszke lenne

2015-09-21T08:43:01.000Z

kelt tésztából relatíve nehéz olyat elém tenni, amit nem imádok azonnal, de a vízenkullogó mindenek felett állt, pedig nagyanyám, a legnagyobb kelttészta-mágus, ezt az egyet nem sütötte meg nekem szinte soha (lehet, hogy pont innen a rajongás).

nagyanyám nagyon régen nem süt már nekem - úgyhogy ideje volt magamnak megcsinálni.

elolvastam minden fellelhető receptet, teljesen belelkesedtem az abszurd elkészítési processztől, aztán írtam egy ímélt Margitnak, hogy esetleg szerezze már meg nekem az autentik kötegyáni receptet.

megtette.

megsütöttem.

pont olyan lett, mint amire 30 25 évvel ezelőttről emlékeztem.

lenyűgöződtem.

ps. Margit csak egy másik levélben írta meg utólag, hogy senki nem szerencsétlenkedett hajdan a vízbe lógatással. mondjuk egy fél nappal korábban elküldött levél megmentett volna a majdnem idegösszeomlástól, de nem vágok a dolgok elé.

vízenkullogó

hozzávalók

37.5 dkg liszt (kenyérlisztet használtam)
1 zacskó dr oetker expressz élesztő
1.5 dl tejföl
7.5 dkg vaj
1 tojás sárgája
0.75 dl tej
1 tk cukor
csipet só (is kell bele, de én sózott vajat használtam)
citromhéj (ezt elfelejetettem beletenni)
15 dkg kristálycukor a hintésre

know-how

a vajat megolvasztottam, hozzáöntöttem a hideg tejet és beleszórtam az 1 tk cukrot - így pont kézmeleg volt a hőmérséklete.
a lisztet összekevertem az élesztőporral, majd hozzáadtam a tojássárgáját.
a robotgép dagasztókarjával kezdtem el összedolgozni a tésztát, fokozatosan öntve hozzá a vajas tejet.
amikor a tej elfogyott, hozzáadtam a tejfölt is (sosem dolgoztam még olyan kelt tésztával, amibe tejföl is, vaj is, tojássárgája is kellett, de a végére nagyon szép ruganyos tésztám lett).
a bedagasztott tésztát egy zsírral jól bekent konyharuhára tettem, batyut kötöttem belőle a tészta köré, a batyuba beledugtam egy fakanalat és így belelógattam a vízzel közben megtöltött dagasztótálamba - ahogy mindenhol olvastam. DE! azt sehol nem írta senki, hogy nagyanyáink konyharuhája masszív lenvászon volt, nem 150 forintos ikeás, amire kb egy egész disznókonda zsírját rákenhettem volna, akkor se lett volna vízhatlanná - - - tehát: a konyharuhám minden zsírozás ellenére abban a pillanatban átengedte az összes vizet, amint beletettem a batyut a vízbe. előbb majdnem elájultam, de aztán inkább villámtempóban kikaptam a vízből a gyönyörű tésztácskámat, és nagyon alaposan körbefolpackoztam. aztán vissza a batyuba, fakanál bele, vízbe belógat.
hagytam duplájára kelni (lehet, hogy nem kelt meg duplájára, de én akartam azt látni, hogy igen.)
a megkelt tésztát lisztezett nyújtólapra borítottam, mivel nagyon ragadt, kicsit átgyúrtam némi liszttel, aztán 8 egyenlő részre vágtam.
kiszórtam egy kupac kristálycukrot a nyujtólapra, és a nyolcadokat egyenként kb. 35 cm-es hurkákká sodorgattam a cukorban - a hurkákat aztán félbe hajtottam és 2x-3x megcsavartam.
a sütőben még hagytam kelni őket negyed órát 50 fokon, aztán addig sütöttem, amíg szép aranybarnák nem lettek.

tányér a Vintage Bazaartól.

cheese-stuffed buns

2015-09-15T18:02:46.000Z

cheese-stuffed buns

ingredients

375 g wholegrain seeded bread flour
half pack (3.5 g) fast action dried yeast
1/2 tsp sugar
1/2 tsp salt
45 g melted butter
300 g mixed type cheese (feta, gouda, cheddar)
225 ml lukewarm water
1 tbs sodium bicarbonate
sesame seeds to sprinkle

instructions

in a large mixing bowl mix together the flour, dried yeast, salt and sugar.
stir in the melted butter.
while your electric mixer with a dough hook is working, add the lukewarm water gradually - your dough should be soft, but not sticky. (5-6 minutes)
let the dough rest for 10 minutes.
turn the dough out to a floured surface and divide into 18 equal pieces.
put a cheese cube into every small roll and completely seal them.
place water into a large saucepan and bring to boil over high heat.
carefully add the tablespoon of baking soda.
drop 4 rolls into the boiling water - cook about 20 seconds.
remove with slotted spoon and place onto parchment-lined baking sheet.
repeat it with the remaining rolls.
brush each roll with beaten egg; sprinkle with sesame seeds.
bake until golden brown.
cool 3 minutes, then serve warm - enjoy!

source

fotóapparát – befejező rész

2015-09-15T17:32:52.000Z

a Quaestor-saga egy cirka 70%-os kifizetéssel (részemre) és egy majdnem ugyanekkora összegű befizetéssel (a 220Volt részére) lezárult az én szempontomból. utóbbi eredményeként végtelenül boldog tulajdonosa lettem egy lelkes amatőröknek szánt fotóapparátnak. az eladógyerek felnézett, amikor előadtam a géptipológiai elméletemet neki és csak annyit mondott, hogy ja, nagyon lelkes amatőröknek.

most, hogy már két hete együtt élünk (már a fotóapparáttal, nem az eladógyerekkel) és a pulzusom normális marad, ha a közelébe érek, elérkezettnek láttam az időt az első igazi sorozat elkészítésére.

a másfél óra alatt többször konstatáltam, hogy itt azért egy elég szignifikáns változással állok épp szemben és k gyorsan neki kell állnom újra megtanulni fényképezni. mert egyelőre még se régi kompozíciós elképzeléseim nem működnek (márha voltak nekem olyanok egyáltalán), se a gép készségszintű kezelése. de aztán meghallom, ahogy exponál és elolvadok a hangjától és onnan kezdve már majdnem mindegy is a kompozíció meg a készségszint.

(a salátát Szilvia barátnőmnek csináltam, aki a végén már teljesen félretette a jólneveltségét és a tálból evett, miközben 24szer elmondta, hogy Éci, ezt mindenképp meg kell írnod; és a vadonatúj körömlakkomról meg a karkötőimről még szó se esett.

majdnem leírtam, hogy 1000 HUF-ból mennyi boldogság.

de aztán eszembe jutott a fényképezőgép ára.)

krumplisaláta deluxe

hozzávalók

a vinaigrette-hez
3 ek kapribogyó, a sós levével együtt
2 szál zöldhagyma
2 nagy marék zöldfűszer (bazsalikom, zellerzöld, petrezselyem)
2 ek borecet
0.7 dl olaj (most repce volt)
só, bors
a salátához
1 kg apró szemű krumpli, főzve, pucolva
2 szem savanyú alma, kockázva
3 szál szárzeller, vékonyra szelve
2 marék zöld (én most bébikelt használtam, de spenót vagy bm egyéb salátalevél is jó)
23 dkg csicseriborsó (konzerv)
1-2 ek tök/napraforgó/fenyőmag a tetetjére (opcionális, de én mindenre szórok)

know-how

a krumplit megfőztem, hagytam kihűlni, aztán megpucoltam. (én mikro salátakrumplit használtam, ami nagyon jól mutat, de k nagy szívás egy kilót megpucolni belőle.)
a vinaigrette hozzávalóit összeturmixoltam, félretettem. (a múltkor csak finomra vágtam a fűszereket és összekevertem az olajjal - nekem talán abban a rusztikus formában jobban bejött.)
az almát, szárzellert feldaraboltam, összeforgattam a lecsöpögtetett csicseriborsóval, a durvára vágott zölddel, végül hozzáadtam a krumplit.
sóztam, borsoztam.
ráöntöttem a szószt és lazán összeforgattam.
a magot a legvégén szórtam rá.

forrás

az egyetlen normális képet a délután folyamán Balázs csinálta. hátperszehogy.

videóhívás

2015-09-14T11:32:06.000Z

a mai reggel nagy tanulsága: amikor az ember a könyvelőjét hívja, vagy ne közvetlenül ébredés után, az ágyban heverészve tegye, vagy aludjon pizsamában, esetleg ismerkedjen meg az új telefonjával mélyebben a hívásindítás előtt. és akkor egész biztosan nem fogja megszakítani, teljesen modortalanul, a hívást egy mondat közepén, amikor eljut a tudatáig, hogy az említett könyvelő vajh' miért beszél már fél perce valami videóhívásról.

a golyók még lazán sem kapcsolódnak a fenti eszmefuttatáshoz, és sikerült addig várnom a közzététellel is, amíg újra 30 fok lett - ami tekintve a szeptemberi dátumot, biztonyára hisztérikus állapotba kergetne, ha nem épp Írországban ülnék a 10 fokban és a 2 napja zuhogó esőben -, így nyilvánvalóan senki nem fog a csodálatos képeim hatására kirohanni a konyhába, hogy begyúrjon egy adag tésztát. pedig jó a cucc.

sajtos puffancs

hozzávalók

37.5 dkg liszt (magos kenyérlisztet használtam)
1 zacskó drOetker expressz élesztő
2.25 dl langyos víz
0.5 tk cukor
0.5 tk só
4.5 dkg vaj, felolvasztva
20 dkg sajt, kb. 10-12 g-os kockákra darabolva
1 tojás, a végén a kenéshez
nagyszemű só, szezámag (vagy bm egyéb mag a szóráshoz)
1 ek szódabikarbóna

know-how

a lisztet elkevertem az élesztőporral, sóval és cukorral.
a robotgép dagasztókarjával fokozatosan elkevertem a lisztes mixben a felolvasztott vajat, aztán lassan adagoltam hozzá a langyos vizet.
a tésztának lágynak kell lennie, de nem ragadósnak. az én lisztem majdnem felvette az összes vizet.
hagytam úgy 10 percet pihenni.
a pihenési idő alatt a sajtokat felkockáztam: ementálit, füstölt scamorzát és fetát használtam (ezt kaporba forgatva).
a tésztát elnegyedeltem, a negyedeket feleztem, aztán a feleket is tovább feleztem: így 16 kis darabom lett.
a kis darabokat kör alakúvá lapogattam, és mindegyikbe belecsomagoltam egy sajtkockát.
a kész golyókat forrásban lévő szódabikarbónás vízben 15 mp-ig főztem, majd szűrőkanállal kiszedtem őket egy (sütőpapíros) tepsibe (én évek óta szilikonos sütőlapot használok, ami rendszeresen van a Lidl-ben is, és az Aldiban is - azt hiszem, az előbbit szeretem jobban, de amúgy a célnak mindkettő tökéletes).
a tepsiben levő golyókat lekentem a felvert tojással és megszórtam szezámmaggal.
160 fokos sütőben aranybarnára sütöttem őket.
ez a tészta kísértetiesen hasonlít a bagel tésztájára: sűrű, tömör darab. langyosan szuperfinom, hidegen már kicsit fojtós, de ezen némi vajjal, sajtkrémmel lehet segíteni. illetve: állítólag ez a ultimate bajor perec tésztája is.

forrás

koncentrált

2015-08-20T10:00:20.000Z

az, hogy a bledi tó vidékén az utak 90%-a egyautónyi széles (de kétirányú), ráadásul hegymenet és kanyarog (lehetőleg beláthatatlanul az emelkedő végén) egyáltalán nem zavart volna, HA Balázs a Szlovénia-tour 1. azaz első napján, Mariborban nem közölte volna, hogy fogalma sincs a jogosítványa hollétéről. ezért kénytelen voltam elmélyedni a kézifékes indulás rejtelmeiben, amiben annyira azért nem voltam - eddig - jó és kissé áthelyezni a fókuszpontjaimat (leginkább az útra előttem és a visszapillantókra - - - pedig állítólag szép helyeken jártunk).

úgy 800 km megtétele után Balázs megjegyezte, hogy többet (!!!) kellene vezetnem, mert látszik, hogy nagyon (!!!) koncentrálok - gondoltam, hogy ~~és anyukád jól van?~~ akkor próbálom kicsit lazábban (ekkorra már Triesztben voltunk és sikeresen leküzdöttem az ébredező pánikot magamban az olasz városi vezetés miatt) és nem figyelem egyszerre az utat, a GPS-t, a 4 sávot magam körül és Balázs egy újabb expozéját valamelyik aktuális belpolitikai problémáról. a következmény: egy nagyon erőteljesen gesztikuláló és igen hangosan ordítozó vespás lány, aki úgy érkezett jobbról, hogy nekem fel se tűnt... a hidegvérem maradványai bekormányozták az autót egy megállni tilos tábla alá, kiszálltam és 3 napig tömegközlekedtünk.

(a történethez hozzátartozik, hogy szerintemtöbbetkellenevezetned-Balázs a következő 20 (!!!) percet az autó beparkírozásával töltötte - a végén már az egész utca neki szurkolt, én meg hősiesen megálltam, hogy ne hívjam fel a figyelmét arra, hogy tán többet kellene ezt gyakorolni.)

karfiol-lasagne

hozzávalók

80 dkg karfiol (tisztított súly, 1 normál fej)
1/2 tk édesköménymag (őrölve)
2 póréhagyma, felkarikázva
2 ek friss rozmaringlevél, aprózva
1 fej fokhagyma
12 dkg reszelt sajt (cheddar volt, parmezán kellett volna)
10 dkg vaj
10 dkg liszt
kb. 7 dl tej
25 dkg friss lasagnelap (Lidl, ír részleg)
2 mozarellagolyó (2*20 dkg)
olaj, só, bors

know-how

a megmosott, apró rózsákra szedett karfiolt és a felkarikázott pórét egy tálban összekevertem, megsóztam, rászórtam a felaprított rozmaringot és az őrölt édesköményt (ezt nem szabad kispórolni belőle, nagyon jól passzolt az íze a karfiolhoz), borsot daráltam rá és kevés olajjal összeforgattam, majd az egészet elosztottam két tepsibe és kb. 20 perc alatt puhára sütöttem.
a fokhagymát horizonálisan félbevágtam (nem kell megpucolni!) és a vágott felükkel lefele szintén betettem a karfiol mellé a sütőbe.
amíg sült, elkészítettem a sajtos besamelt: a vajat felolvasztottam, beleszórtam a lisztet és egyneművé kavartam, majd fokozatosan hozzáadtam a tejet: annyit, hogy sűrűn folyós mártás legyen.
amikor késznek láttam, belereszeltem a sajtot.
az időközben megsült fokhagymákat kinyomkodtam a héjukból, villával összetörtem őket és ezt is hozzáadtam a sajtos besamelhez.
egy 25*19 cm-es (7 cm magas) tűzálló kerámiatálat kivajaztam, belefektettem 2 lasagnelapot, a megsült és már félig kihűlt karfiol, póré felét elterítettem rajta, rá a besamel felét, újabb lasagnelapok, karfiol, póré, besamel, a tetejére zárásnak lasagnelap.
15 percig sütöttem, aztán rászeleteltem a 2 gömb mozarellát és tovább sütöttem, amíg a mozarella kicsit megbarnult.
ez egy legalább 4 emberes adag, viszont nem baj, ha a sütőtál kicsit magasabb, mert nekem a mozarella a végén részben lefolyt a sütő aljába.
az íze zseniális, melegen is, hidegen is - mondjuk, Donna Hay-recepttel nem lehet mellényúlni.

forrás: Donna Hay, issue 81 (megint nagyon durván jó szám, és van elektronikusan is, a Zinionál, ráadásul féláron a papírverzióhoz képest)

fa evőeszköz

a medve nem játék*

2015-07-27T07:35:49.000Z

*a címadás a vezérlő tábornok legutóbbi nagyívű beszéde ELŐTT egy héttel történt, így arra a textusra semmi szín alatt nem utal. a beszédet direkt nem linkelem. mert nem.

miután megnéztük a Backcountry-t (ami egy kellemes kis erdei pikniknek indul, de aztán hirtelen előterem egy medve, és pont az következik, amire egy ilyen filmben mindenki számít, premierplánban ráadásul), Balázs egy istennek se tudta velem elhitetni, hogy az ír vadonban minimális kockázata van egy medvetámadásnak.

szerintem viszont, ismerve magunkat, igen jelentős az esélye annak, hogy mi leszünk az egyetlen emberpár, akiket szétmarcingol egy cirkuszból elszökött kóbor medve, úgyhogy szombaton a biztonságos piacot választottuk(tam) és vettünk 4 db gyönyörűszép rákocskát. (jó, nem pont ezért - sokkal inkább azért, mert a weather bomb hét közepétől konstans állította, hogy egész hétvégén mocsokszar idő lesz, szakadó esőben meg annyira nem jó móka a túra, így lett piac-program. az ír "nyár" egyetlen 25 fokos, végig szikrázó napsütéses napján. a weather bombot azóta töröltem a telefonomról.)

provence-i halleves

hozzávalók

4 kisebb szem krumpli
1 óriási fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1/4 tk chilipehely
1 csipet sáfrány
1 narancs héja
1 nagyobb édeskömény, vékonyra szelve
6 szem paradicsom (én konzervet használtam)
8 dl alaplé
30-40 dkg halszelet (én most tengeri sügért használtam)
4 langusztin (itt Dublin bay prawn)
só, bors, rozmaring

know-how

a krumplit meghámoztam és egyforma kockákra vágtam, a hagymát felkockáztam.
a hagymát és a krumplit együtt dinszteltem, kevés olajon, legalább 10 percig, majd hozzáadtam a felszelt fokhagymát és a csilipelyhet. még 1 perc.
felöntöttem az alaplével.
beleszórtam a felszelt édesköményt, a sáfrányt, a narancshéjat, a rozmaringot - sóztam, borsoztam.
felforraltam, majd visszavettem a hőt és beltettem a paradicsomokat is (mivel dobozosat használtam, az enyémnek erősen paradicsomleves jellege lett) még vagy 10 perc fővés erejéig.
közben sós vízben, némi petrezselyemszárral a halszeleteket blansíroztam.
a rákokat csak sima sós vízben főztem meg, páncélban.
a kész leveshez csak a legvégén adtam a halszeleteket, a rákot pedig mindenki csak a tányérján kapta meg.
kevés majonéz nagyon kerekké tette az ízt - inkább főzelék, mint leves, de elég jó lett.

forrás: Diana Henry - Food from plenty, p86.

rákot már készítettem korábban, de az shrimp volt, ez meg Dublin bay prawn (vagy langusztin, vagy scampi - kinek mi). ami egy kimondottan elegáns állat, gyönyörű narancsos színű, amit a főzéskor sem veszít el (már ha páncélban főzzük), a testével majdnem megegyező hosszúságú az ollója, nagy a feje és relatíve kicsi az a farokrész, ami tkp ehető a rákból (ehhez képest viszont meglehetősen drága: az English Marketen 18 euró körül van kilója). Gaba nagyon szépen leírta és fényképekkel végigkövette, hogy kell megpucolni a rákot, úgyhogy én most csak az ismétlem meg, hogy a DBP-t nem muszáj megpucolni: a nyers, páncélos rákot forró sós vízbe feltesszük főzni: 7-8 perc alatt kész (amikor a nyersen áttetsző hús fehérré válik - ezt a hasán lehet ellenőrizni). a rák halála a túlfőzés, erre tessenek figyelni! az így megfőzött rákot egyébként innentől pont úgy kell megpucolni, ahogy Gaba írja: fej letép, a páncél oldalról kicsit megroppant és máris ki lehet szedni a húst belőle. fejenként 4-gyel szokás számolni, citrommal, vajjal, némi majonéz jellegű mártogatóval.

forrás + egy hasznos videó

ki mikor

2015-07-20T11:17:30.000Z

amikor Balázs egy teljesen átlagos szerda teljesen átlagos estéjén beállított 2 kazal virággal, átfutott az agyamon, hogy "A férfiak 4 esetben adnak ajándékot egy nőnek. Ha udvarolnak. Ha félrebasztak. Ha féltékenyek. Vagy ha az a nő az anyjuk."*

illetve van Balázs, aki akkor és csak akkor, ha éppen le van értékelve a virág. de akkor rögtön két kazallal.

* Gerlóczy: A csemegepultos naplója

kakaós kókuszos keksz

hozzávalók

15 dkg zab- és rozspehely vegyesen
6 dkg kókuszreszelék
10 dkg szűz kókuszzsír*
5 dkg vaj
5 dkg kakaópor
3.5 dkg zabpehelyliszt
5 dkg cukor
5 dkg aszalt áfonya (cukrozott)
8 ek kókusztej
1 tojás
6 g sütőpor

know-how

az eredeti recept azt írta, hogy keverjem el a sütőport 4 ek kókusztejben, ami egy nagyon látványos kémiai reakciót eredményez: a sütőpor szépen felhabzik és "feljön". a probléma ezzel csak annyi, hogy ezt a tésztában kellene megtennie, leginkább a sütőben. (a zamat blogon olvastam, hogy "A sütőpor olyan, mint a gyufa, egyszer működik, soha többé.") szóval ezt a programpontot szkippeltem, és a sütőport teljesen hagyományosan a liszttel kevertem össze.
3.5 dkg zabpelyhet kávédarálón ledaráltam liszt finomságúra és hozzáadtam a sütőport és a kakaóport.
a többit párszor megforgattam a nagy késes aprítóban, hogy némileg finomabb szemű legyen, majd ezt is hozzákevertem a liszthez.
az áfonyát szintén.
a kókuszzsírt és a vajat a cukorral habosra kevertem.
hozzáadtam a tojást és a kókusztejet, összekevertem.
a nedves összetevőkhöz fokozatosan hozzáadtam a száraz-mixet, miközben kis fokozaton tovább kevertem a masszát.
a végére egy elég ragacsos tésztát kaptam, amiből diónyi darabokat kanalaztam és nedves kézzel ellapogattam őket kekszformára.
160 fokon sültek úgy 20 percet.
hagyni kell őket kihűlni, melegen atomjaira hullanak. kihűlve se lettek száraz kekszek (morzsálódnak), de az ízük teljesen rendben van.

*a kókuszzsír kétféle lehet: SZŰRT (színtelen, szagtalan, íztelen zsír, ami elég hosszas feldolgozáson esik át dobozolás előtt) és SZŰZ, ami friss kókuszból, kevésbé durva finomítással, a kókusz illatát és ízét is megtartva készül. ezt a sok okosságot persze már csak azután szedtem magamra, hogy vettem egy doboz méregdrága (de tényleg méregdrága) szűz kókuszzsírt. amit azóta csak sütikhez használok, már amikor - merthogy annyira nem is szeretem a kókuszos sütiket.

triple coconut cookies

2015-07-15T10:54:35.000Z

if you need some sweet quickly, without any guilt. or with just a little bit of guilt 🙂

the sugar is halved this recipe compare to the original one, and put some extra rye flakes into it for the crunchiness - the result is convincing: you won't be able to stop eating.

triple coconut cookies

ingredients

15 dkg rolled oats (not quick-cooking) and ryes flakes, mixed
6 dkg unsweetened shredded coconut
10 dkg virgin coconut oil*
5 dkg unsalted butter
5 dkg unsweetened cocoa powder
3.5 dkg oatflakes flour**
5 dkg brown muscovado sugar
5 dkg sweetened dried cranberries
8 tsp coconut milk
1 whole egg
6 g baking powder

instructions

Preheat oven to 160 C and line two baking sheets with parchment paper.
In a bowl, whisk together flour and baking powder, oat-rye mix and dried cranberries; set aside.
In another bowl beat the butter and sugar until creamy and smooth. Add the egg and coconut milk and beat to combine.
Add the flour mixture to the creamed mixture and beat until incorporated.
Using a walnut-size dough per cookie, roll into balls, then flatten the cookies slightly with your wet fingers.
Bake them about 18-20 minutes.
Remove from oven and let the cookies cool a few minutes on the baking sheet before transferring them to a wire rack to cool completely.

* you can use refined coconut oil, as well, but the unrefined ("virgin") one has an extra coconut smell and taste which goes pretty well with cookies. here is more info about the coconut oil.
** make your own oat flakes flour with an electric coffee grinder.

krumpli

2015-07-14T08:53:08.000Z

Flanyó: hallom, szoktál főzni - gondolom, akkor tudod, hogy kell krumplit főzni.
Éci: (...) a pucoláson és a vízbe rakáson kívül?
Flanyó: na jó, akkor elmondom... (és elmondta - elkövetve azt a hibát, hogy a 3. pohár boromnál kezdett bele a sztoriba, amiből nyilván a történeten kívül semmire nem emlékszem, arra is csak azért, mert promt begépeltem a telefonomba.)

(normál esetben egy ilyen alázást nem hagynék szó nélkül, de mivel a párbeszéd egy tányér chevice után, és egy teljes testet beborító T-bone steak közepén hangzott el, amikkel az evésen kívül más teendőm nem volt, nem szóltam vissza Flanyónak, csak kedvesen bólogatva tovább tömtem magamba - az egyébként tényleg zseniális - sültkrumpliját.)

másnap megpróbáltam reprodukálni a Flanyó-féle szintén remek quinoapitét, hogy legyen valami íve ennek az egész fogalmazásnak, de a pite se jó nem lett, se fotogén, úgyhogy összeturmixoltam legott 25 dkg csirkemájat. hamar is, meg jó is.

kakukkfüves házi májkrém vörösborral

hozzávalók

25 dkg csirkemáj, durvára vágva
10 dkg vaj
1/2 (kisebb) fej vöröshagyma, apróra vágva
1 gerezd fokhagyma
0.5 dl vörösbor
0.5 dl tejszín
1 ek friss kakukkfű
1/2 tk gyömbér, reszelve
só, bors

know-how

kevés vajon egészen puhára pároltam a fél fej hagymát, a vége fele hozzászórtam a kakukkfüvet és a felszeletelt fokhagymát is - beleöntöttem az egészet a turmixgépbe.
ugyanebben a serpenyőben újabb adag vajon megsütöttem a májat. semmi rózsaszínre hagyott belső: teljesen átsütöttem (itt egy szemléletes cikk arról, hogy a rózsaszínre hagyott májban az emberre is veszélyes baktériumocskák simán túlélnek).
a kész májat szintén beletettem a turmixba.
a májdarabkás teflonba beleöntöttem a bort és felére besűrítettem - ez is ment a turmixba.
és a maradék vaj is.
meg a tejszín (ez utóbbit érdemes fokozatosan adagolni, a kívánt állag eléréséig).
sóztam, borsoztam.
és leturmixoltam.
a kész masszát kisebb üvegtálakba porcióztam, és a tetejükre öntöttem némi olvasztott vajat - ez utóbbi jól kinéző dekorelem, egyáltalán nem szükséges az íz kiegészítésére. kb. egy órára hűtőbe tettem, hogy megszilárduljon.
friss bagettel, paprikával elég jó kis reggeli lett.

forrás - ok

anya-konyha: meggy

2015-07-07T10:48:43.000Z

tök izgatott voltam, amikor pénteken Balázs hazahozta az új objektívemet (sose gondoltam volna), amivel vasárnap annyira fos képeket sikerült csinálnom, hogy inkább lefeküdtem, nehogy megálljon az eszem.

miután reggelre visszatért a hitem (leginkább a mindentudó házastársam íméljétől, hogy F1.8-nál a nemzetközi szakirodalom szerint a homály szériatartozék - jó, azért kicsit továbbra is kételkedtem abban, hogy a képeim közepén húzódó homály tényleg normális), és a létező összes variációjú rekesz-záridő kombinációban lefényképeztem egy pohár meggyet, ezzel jelentékeny idő-elcsúszásba kerültem a napi program tekintetében, aminek egyenes következménye volt, hogy húgomViki - egyre lilább fejjel - az egész lakást végigtakarította, míg arra várt, hogy befejezzem a kapszligyári teendőimet, elszáguldjak még Verához a lencsémért, beüljek a kocsiba és visszaautózzunk a székes fővárosba.

(...)

és most akarom erősen hinni, hogy nem kicsinyes bosszúból maradt végül nála az összes süti, míg én itt senyvedek egy doboz carte d'or mellett.

Anya szeretett volna egy ilyen képet magának, ami a lehető legtávolabb áll ugyan tőlem, de igazán nem került semmibe megcsinálni - aztán kiderült, hogy ez lett az egyetlen éles kép...

habos meggyes

hozzávalók

25 dkg + 30 dkg cukor
5 tojás
8 dkg vaj
30 dkg liszt
1 zacskó sütőpor
2 dl tej
meggy ízlés szerint (3-4 marék)

know-how

a tojások sárgáját a vajjal és a 25 dkg cukorral habosra kavartam.
a lisztet és a sütőport egy másik tálban kavartam össze.
a nedves és a száraz komponenst összevegyítettem, és 2 dl tejet hozzáöntve homogénre kevertem.
a kimagozott meggyet lisztben meghempergettem, és beleszórtam a tésztába.
a tojásfehérjéket a 30 dkg porcukorral kemény habbá vertem, és az ekkorra már félig megsült tészta tetejére simítottam.
készre sütöttem.

a receptben hűen követtem anya leírását (bár a cukor mennyiségét magamtól simán harmadoltam volna) - kivéve a margarint: azért mindennek van határa.

előkép

2015-06-30T05:50:57.000Z

csütörtökön meghallgattam az időjárásjelentést, mely szerint a hétvégére elmúlik a nyár, de ezzel a károgással mit sem törődve összeraktam életem legalább 2. kovászos uborkáját, gondolván, ~~egy kovászos uborka mégse rocket science~~ csak elég lesz a maradékhő ennek az uborkának. aztán rácsuktam az ajtót és elmentem Orfűre, ahonnan 2 nappal a tervezett idő után keveredtem vissza, és konstatáltam, ha mindenhol írva vagyon, hogy 3-4 nap és direkt napfény, akkor 5-6 nap őszi idő nem vezet semmi jóra kovászos uborka-ügyben. aztán szépen kiborítottam az egész üveg reményteljes, ámde időközben teljesen berohadt és penetráns szagúvá vált uborkámat.

így történt, hogy vannak képek még a kezdetekről, de a receptet idevezetni a végkifejlet után azért erős túlzásnak éreztem.

ps: már a kiborítás után futottam össze Befőzők Eszterrel egy ~~szakmai konzultációra~~ csevejre: szeretném elfelejteni az arcát, amiről kristálytisztán le tudtam olvasni a gondolatait, az együttérző bólogatása ellenére: MÉGIS HOGY A FENÉBE' VOLTÁL KÉPES ELRONTANI EGY ÜVEG KOVÁSZOS UBORKÁT?!

(simán. én kérem simán elrontok bármit különösebb erőlködés nélkül. 🙂 )

cukkini!

2015-06-17T10:28:26.000Z

alább egy annyira elképesztően jó tészta, amitől még így 2 hét távlatából is könnybe lábad a szemem.

az elmúlt 2 hétben ezen kívül jobbára kész kaja volt (mert nagyon dolgoznom kellett), egy átfagyoskodott maraton Corkban*, amiről terveztem írni, mert azon kívül hogy szarrá fagytam, tényleg lenyűgözött, leginkább az élboly száguldása a 39. kilométernél is (az 1. fickó 16-os átlagot futott - korábban feszegettem már a határaimat, aminek kb. 14 km/h óra volt az eredménye, de az is futópadon** és 1 percig) és még egy londoni kiruccanás is, amiről szintén terveztem írni egy merő véletlenül talált városnegyed kapcsán, de egy istennek se leletem rá a tökéletes kezdőmondatra.

* maratont futni nem szerepel se a rövid, se a középtávú terveim közt (távolabbra meg nem tervezek), most sem tettem, Eduard viszont igen, akit nagyon kedvelek és a mocsok időjárás ellenére is kint álltam miatta az út szélén.

** továbbra sem fogok képeket publikálni minden futás után a cipőmről, se runstatic táblázatokat megosztani a megtett távról, időről, szívritmusról, sőt, a margitszigeti futókörről se fogok becsekkolni (életemben nem futottam még a margitszigeti futókörön, nagyon durva) - mert én már csak ilyen punk vagyok.

tészta cukkinivel és ricottával

hozzávalók

25 dkg friss lasagne-lap, felcsíkozva
25 dkg fagyasztott borsó-bab mix (Marks&Spencer - csodálatos)
1 nagy cukkini fele
1-2 csili, apróra kockázva (egy nagyon enyhe fajtát használtam)
1 ek olívaolaj
1 ek citromlé
2-3 ek pesto (készet használtam, de frisset!)
12 dkg ricotta
6-7 mentalevél, felaprítva
só, bors
parmezán, reszelve - opcionális

know-how

a lasagne-lapokat a rövidebb oldalukon 1.5 cm-es csíkokra metéltem és forrásban levő vízben 3 perc alatt megfőztem. (még egyszer: frisset használtam! a lidlben épp olasz-hét volt, 1 euró volt egy csomaggal - nem bírtam otthagyni.)
hideg vízzel átöblítettem és félretettem.
a borsó-bab keveréket megpároltam. (sima borsóval is teljesen jó lesz, de ez a keverék egyszerűen zseniális.)
a cukkinit a krumplihámozóval vékonyan felcsíkoztam hosszában.
a csilit apró kockákra vágtam.
amikor mindennel kész voltam, a tésztát összekevertem a pestoval (fontos a minősége, mivel elég hangsúlyos ízelem - én a lidl.ben kapható kis üvegessel pl. nem próbálnám meg, inkább csinálnék egyet), az olivaolajjal és a citromlével. sóztam, borsoztam.
a cukkiniszalagokat és a borsót, babot óvatosan beleforgattam, rászórtam a felaprított mentát és a csilit.
a ricottát külön tettem az asztalra, azt mindenki magának tette rá.
(mivel a boltba menet eszembe jutott, hogy ma mindenképp húst kell ennem, sütöttem mellé még csirkekolbászokat is, amik kétségkívül emelték a fényét a tésztának, de egyébként magában is a legjobb tészta volt az utóbbi pár hónapban.)

forrás: Donna Hay, Issue 79., Feb/Mar 2015

35.

2015-06-08T11:03:13.000Z

kicsit megkésve ugyan, de itt van tesóm szülinapi tortája, amit Katuci barátnőmmel koprodukáltunk egy szolidabb partyba fulladt éjszakán.

és amiért pont nyár közepén jutott eszembe publikálni, amikor nyilván senki nem fogja a sütőjét bekapcsolni (bár nem tartom nagyon valószínűnek, hogy bárki bármikor bekapcsolta volna a sütőjét a világhíres eztettemen való inspirálódás után): a my name is Yeh blog, ahonnan a recept származik, 2 hete nyerte meg a Saveur magazin blogversenyét. mondanám, hogy jogosan, ha ismerném az összes aspiránst, de nem. úgyhogy simán csak örülök, hogy őt pont igen, sőt pont elő tudtam rántani egy receptet is, ami tőle származik - hát így megy ez.

mogyorótorta mascarponekrémmel

hozzávalók

a tortához
15 dkg törökmogyoró
20 dkg cukor
28.8 dkg liszt (konvertálni csak pontosan, szépen)
5.9 dkg kakaó
1.5 tk sütőpor
1.5 tk szódabikarbóna
1/2 tk só
2 nagy tojás
2.5 dl tej
1.25 dl olaj (kókuszzsírt használtunk)
60 ml forrásban levő víz
a krémhez
50 dkg mascarpone (kevésnek bizonyult, legközelebb többet tennék bele)
10 dkg porcukor
egy kevés tonkabab (opcionális, nagyon erőteljes aromája van, nem biztos, hogy mindenkinek bejön, de katucikonyha szerint a mogyoró mit sem ér tonkabab nélkül)

know-how

a mogyorót nem túl finomra daráltam (3-4 dkg-t félretettem, később ezt egészen finomra daráltam - ez került a krémbe).
a durvára darált mogyorót összekevertem az összes többi száraz hozzávalóval (liszt, cukor, sütőpor, szódabikarbóna, só, kakaópor).
egy másik tálban összekevertem a nedveseket is: a tojást, a kókuszzsírt (kicsit megolvasztva) és a tejet.
a nedves hozzávalókat fokozatosan hozzáöntöttem a szárazakhoz, egyneműre kevertem (fakanállal simán ment) - sűrű tészta lett.
a legvégén ment bele a forró víz: sokkal kevesebb, mint az eredeti receptben, de azt a mennyiséget mind a ketten túlzásnak értékeltük.
20 cm-es tortaformában 30 percig sütöttük, 175 fokon. (Katuci szerint legközelebb kettőbe kellene venni a tésztát; eléggé morzsálódott, amikor szétvágtuk, és egy kevesebb gyakorlattal bíró ember simán úgy törte volna ketté a tortaalapot, ahogy én - de ennél a pontnál én csak álltam Katuci mellett a poharammal és jótanácsokat osztogattam.)
a mascarponét simán kikevertük a porcukorral és a reszelt tonkababbal, és egy fél órára hűtőbe tettük.
amikor a tortaalap kissé már hűlt, kettévágtuk, a krém egy részével (amibe belekevertük a finomra darált maradék mogyorót) megkentük, összeraktuk és a maradék krémmel körbekentük.
ahogy fentebb már jeleztem, elbírt volna több krémet a belseje, de egyébiránt kimondottan finom torta lett.
dekorációnak megint Katuci-makaron került rá - - - nem, nem azért mert nem találok más ötletet a csodálatos Pinteresten, hanem mert Balázs tortája óta mindenki ragaszkodik a macaronokhoz. nem is értem.

forrás

zárvatartás

2015-06-01T13:56:54.000Z

vasárnap reggel kaptam egy emlékeztető ímélt a ryanairtől, hogy ne feledjek el becsekkolni a keddi indulás előtt.

nagy kár, hogy én úgy tudtam, hétfőn megyek.

és az csak hagyján, hogy nem esett jól áttolni az agyamban a viszontlátás dátumát egy nappal későbbre, de szombaton egyáltalán nem vettem kaját, úgyis lelépek hétfőn - ugye. viszont vasárnap minden zárva van újabban. de ami még sokkal durvább: most a pünkösd miatt még hétfőn is. úgyhogy itt álltam egy majdnem üres hűtővel és két teljes nappal magam előtt: ebből lett a banánkenyér, éhenhalás ellen, meg a Keszegsütő a Dózsán (ami elsőre annyira nem volt meggyőző, de kap még egy esélyt).

csokis banánkenyér

hozzávalók

10 dkg zabpehely
7 dkg zabpehelyliszt
1 tk sütőpor
8 dkg mogyoró, megpirítva és durvára törve
csipet só
12 dkg puha vaj
10 dkg cukor (5-7 is elég lett volna)
1 tk vaníliapaszta
10 dkg (=1 tábla) étcsoki (85%-at használtam), lereszelve egy uborkareszelőn
2 érett banán
1 nagyobb alma, reszelve

know-how

a mogyorót megpirítottam egy száraz serpenyőben, a héját ledörzsöltem nagyjából, és egy tiszta konyharuhába csavarva kalapáccsal durvára törtem.
az összetört mogyorót összekevertem a liszttel és a zabpehellyel, beleszórtam a sót és a sütőport is. meg a reszelt csokit (tördelni is lehet, de így egyenletesebb lett az eloszlás).
a vajat alaposan kikevertem a cukorral és a vaníliapasztával.
a banánokat villával összetörtem, az almának a felét lereszeltem.
a kikevert vajhoz fokozatosan hozzáadtam a lisztes keveréket, majd a gyümölcsöket is.
a masszát egy szögletes kenyérsütő formába öntöttem, a tetejére az alma másik felét rászeleteltem, és sütöttem, először 170 fokon 40 percet, aztán még legalább 20 percig 150-en - akkor van kész, ha a tű tisztán jön ki belőle.

forrás

a gazdagmami konferencia margójára

2015-05-26T08:18:10.000Z

azért az MLM-ről fél órán át átszellemülten, de teljesen robotmódban beszélő nő mégiscsak túlzás volt.

a többi sikersztori szimplán csak érdektelen volt számomra - bár du. 3-ra sikerült szintetizálnom a magasröptűnek nem igazán mondható előadásokból, hogy az élet nem könnyű (!!), de ha kellően elszánt vagyok (!!) és nagyon szeretem, amit csinálok (!!), akkor tuti lesz 10E-s rajongótáborom a fészbukkon, 8000 hírlevélre feliratkozóm (már ha eljutok addig, hogy csinálok hírlevelet - a szerk.), meg úgy általában egy rendkívül sikeres életem (sőt, az MLM esetében még végtelen sok pénzem és évente legalább egy mediterrán hajóutam (!!) is).

kicsit úgy tűnt, mintha minden előadó Coelhot olvasott volna felkészülés gyanánt.

Stahl Judit 'fellépése' (a meghívóban előadás szerepelt, végül pódiumbeszélgetés lett, de hál istennek a harmatgyenge beszélgetőtárs gyakorlatilag nem jutott szóhoz Stahl mellett) ugyan felhúzta 0 fölé az esemény indexét, de 6900-ért (early bird áron!) ezt azért roppant kevésnek éreztem.

eseményértékelés:
szakmaiság: 10/1
moderálás: 10/0
catering: 10/0
helyszín: 10/5
ár/érték: a pénzkidobás minősített esete

összegezve: a gazdagmami ""konferenciáknak"" nem én vagyok a célközönsége (de van neki, mert pl. a mellettem ülő nő gyakorlatilag minden szót lejegyzett (!!), nevetgélt és tapsikolt, és kimondottan csúnyán nézett rám, amikor már hangosan felvinnyogtam kínomban időnként a tömény bullshiteléstől).

ja. és egyetlen előadó (egyébként pont ő volt az is, akinek tényleg elhittem, hogy SZAKember, bár ezt mindenki elmondta magáról) használt prezit - és hát ha 2015-ben valaki powerpoint prezentációval akar levenni a lábamról, annak nagyon mély gödörből kell kimásznia első körben.

a tányér Lantos Judit kerámia, Judittól kaptam kabalából a kórház előtt, ugyanakkor, amikor Praliné Paradicsomtól 2 macaront, szintén kabalából (de azt már rég betömtem) ❤️

gnudi

hozzávalók

25 dkg ricotta
5 dkg friss sóska, aprítva
1 csokor kapor, aprítva
5 dkg parmezán, reszelve
1 ek búzadara
2 ek liszt
1 tojás, a fehérje külön habbá verve
só, bors, szerecsendió

know-how

mivel én a fél kilós szarvasi ricottából használtam, ami tökszáraz, tettem hozzá annyi tejfölt, hogy krémessé váljon.
ezután hozzáadtam a felaprított zöldeket, a tojássárgáját, a lisztet és a búzadarát, meg a sajtot.
sóztam, borsoztam.
a legvégén kevertem hozzá óvatosan a kemény habbá vert tojásfehérjét.
a masszából dió méretű gombócokat csináltam és egy borospohárban, amibe szórtam egy kis lisztet, megömbölygettem őket. tök unalmas és tök sokáig tart, de jól lehet közben millásreggelit hallgatni.
amikor kész, forrásban lévő sós vízben kifőztem őket. akkor vannak kész, amikor feljönnek a víz tetejére.
a kész gombócokat kicsit átpirítottam.
kell hozzá valami jó kis paradicsomos ragu.

forrás: Mautner - Gyere velem főzni! p.83.

a gnudi és a malfatti gyakorlatilag ugyanaz a kaja.

más tollával

2015-05-20T09:04:33.000Z

ha valmi igazán jó dolgot kellene kiemelnem életem első műtéti beavatkozásának történetéből, az a kórház utáni első mérlegre állás lenne, és utána az a 2 nap, amíg teljes nyugalommal tömtem magamba rengetegsok kalóriát sütemény alakban.

csakhát volt előtte 2 hét rettegés, utána meg 2 olyan nap, amit nem csinálnék újra még a -2 kilóért sem.

ez pedig az egyik gyógysüti, amit anya sütött nekem.

püspökkenyér tojásfehérjéből

hozzávalók

3 tojásfehérje
9 dkg porcukor
1/4 zacskó sütőpor
6 dkg liszt
1 citrom leve és a héja reszelve
mogyoró, dió ízlés szerint - opcionális
csoki ízlés szerint - opcionális
aszalt gyümölcsök ízlés szerint - opcionális

know-how

a tojásfehérjéket kemény habbá vertem a porcukorral.
a kemény habba óvatosan belekvertem a sütőporral elkevert lisztet, a citromlevet és a citromhéjat.
idáig tart az eredeti recept, innen lehet belekeverni bármit: darabolt diót, -mogyorót, apróra vágott aszalványokat, csokit reszelve.
sütőpapírral bélelt sütőformában (kenyérsütő formában, őzgerincben) 165 fokon 40 percig sütjük (világosbarna lesz, ha kész).

honeymoon vol.4

2015-05-10T17:54:13.000Z

az Olaszországba megérkezés valahogy nem megy egyszerűen - a gép most a változatosság kedvéért Dublinból indult nagyon hajnalban (!!!6.15!!!), és szemmel láthatóan a fél város velünk együtt igyekezett elhagyni a helyszínt Európa összes mediterrán desztinációja felé.

cserébe már nagyon reggel meg is érkeztünk, nagyon zseniális kávét ittunk 1.7 euróért (latte macchiato, csak a rend kedvéért, meg mert nemsoká Biennálé ugyanitt - illetve mert pl. Malcesineben, a leggusztustalanabb turistacsapdában 3.6-osba is belefutottunk, ami azért még írül gondolkodva is egy ej-ha! ár) és nagyon gyorsan belevetettük magunkat a házassági évfordulós hétvégénkbe: ez a bérelt autóba beülést jelentette, ahol villámsebesen kiderült, hogy nincs térképünk (meg útikönyvünk se) - úgyhogy rendkívül felkészülten vágtunk neki a Garda-tónak.

(...)

így utóbb elmondható, még jó, hogy nem vettük komolyan a helyet: a Garda-tó vidékét gyakorlatilag agyonnyomta a turizmus. nagyjából semmi másból nem állnak a part menti települések, csak kempingekből, hotelekből és (az egyébként olaszosan hangulatos kisvárosok házaiba betelepült) éttermekből/csömcsöm boltokból.

2 napig romantikusosan ~~kerülgetni a százezermillió utcára tett asztalt~~ sétálgatni, esetlegesen felvontatni magunkat a Monte Baldora (mondjuk, ha kevésbé romantikusos hétvégét terveztünk volna, meg is mászhattuk volna a hegyet, ami pont 40 euróval került volna kevesebbe), megnézni az egészen zseniális kiállításokat a malcesinei kastélyban (múzeumpedagógiai tanulmányútra melegen ajánlott hely), inni egy-két tényleg jó kávét, ugyanennyi proseccot, enni nagyon-nagyon jó sajtokat és sonkákat - na, ezekre viszont pont tökéletes hely (sőt, amikor nap is van és látszik bármi a tóból, valószínűleg szép is - bár akkor szezon van, amit a két napnyi előszezon embertömege után nem is akarok elképzelni).

ami mindenképp igen a Garda nyugati oldalán:

Giovanni háza az olivaligettel, a reggelivel és a házigazdával együtt (az air'b'n'b-n foglaltuk)
Lazise óvárosában az egyik kis borbolt (ok, az óváros is szép)
Malcesinében a kastély (de csak az: az viszont a pincétől a padlásig - teljesen lenyűgözött; én itt kezdeném a Garda-felfedezést, van egy átfogó kiállítás magáról a tóról is)
Riva del Garda - sétálni
Peschiera - sétálni
a Bialetti bolt az Oriocenterben (a reptérrel szemben)
a kiko körömlakkok a reptéren (bocsi)
ideteszem a Torbole határában levő lidl-t is: soha éltemben nem láttam még a kék-sárga egyenépületen túlmutató egységet: na, itt egy faberakásos darabbal megmutatták, hogy lehet ezt másképp is, a dramatikus sziklafallal, ami mögötte meredezett simán megnyerte a legjobb fekvésű lidl versenyemet.

és most a szokásostól merőben eltérő mód, próbáltam valami témába vágó receptet elővarázsolni a kifogyhatatlan gyűjteményemből. a tésztát a nagy Locatelli-könyv alapján csináltam, a tölteléket meg magamtól - ritkán ugyan, de ez is előfordul.

házi ravioli túrós brokkolis töltelékkel

hozzávalók

a tésztához
25 dkg durumbúza liszt (ez A tésztaliszt, egyébként 00-ás kellene)
2 tojás
1 csipet só
a töltelékhez
18 dkg brokkoli, megpárolva
5 dkg napraforgómag
10 dkg túró
2 gerezd fokhagyma
kevés víz

know-how

a tésztához a lisztet átszitáltam, egy mélyedést nyomtam a közepébe és beleöntöttem az enyhén felvert tojásokat.
a lisztet fokozatosan kevertem a tojásokhoz, addig, amíg össze nem állt a tészta.
és innentől 12-15 percig gyúrtam (nekem nem nagyon akart összeállni rugalmas egésszé, úgyhogy legalább 3x bevizeztem a tenyerem - álmomban nem gondoltam volna, hogy 25 dkg liszt begyúrása ennyi erőkifejtéssel jár).
nem szabad túlgyúrni, mert - figyelj! - a gluténszálak eltörnek (WTF?! - azt, hogy mi történik az eltört gluténszálas tésztával, Giorgio barátom nem részletezte) - - - tehát nem gyúrtam tovább az előírt 12-15 percnél.
lefóliáztam és egy órára elléptem az edzőterembe.
egy óra múlva már sokkal kezelhetőbb volt a tészta.
4 egyenlő részre vágtam.
egyszerre csak eggyel dolgoztam, a másik 3-at visszacsomagoltam (hogy ne száradjon ki).
a tenyeremmel ujjnyi vastagra kilapítottam a tésztát
(még egyszer figyelj!) ELŐVETTEM A TÉSZTAGÉPEMET - amit úgy 5 éve kaptam, és legalább fél éve már tényleg szerettem volna kipróbálni - imádott nagyanyám profi módon űzte a házi tészta készítését: ez egy újabb dolog, amit már nem tudok megtanulni tőle.
az enyémen 8 fokozatban állítható a nyújtóhengerek közti rés nagysága - a legnagyobb résen 2x átengedtem a tésztát, aztán az összes többi fokozaton ugyanígy - itt egy jó kis videó a hozzám hasonló amatőröknek a processzről.
a papírvékonyra nyújtott tésztacsíkot szemre elfeleztem, a ravioliszaggatóval az egyik felét végignyomkodtam (nem szakítottam át, csak a vonala látszódott a körívnek) és mindegyik körbe tettem egy púpos teáskanál tölteléket, majd ráhajtottam a másik felét: a levegőt kinyomkodtam a lapok közül, aztán a ravioliszaggatóval szépen kiszagattam.
ebből a mennyiségű tésztából őrületesen sok ravioli lett volna, ha nemcsak a negyedét használom fel a tésztának - a negyedéből is lett legalább 15 raviolim (bár ez nyilván függ a szaggató nagyságától).
a töltelékhez a megpárolt brokkolit az összes többi hozzávalóval összeturmixoltam - erős gép kell hozzá, vagy egy kis víz.

a gyönyörű ravioliszaggatót Balázstól kaptam ❤️

a nemkevésbé gyönyörű villát meg apától.

anyák napi

2015-05-05T08:30:14.000Z

tesómmal arra jutottunk, hogy anyának minden bizonnyal a legnagyszerűbb anyák napi meglepetés az lesz, ha váratlanul betoppanunk a vidéki rezidenciára, és személyesen mondjuk azt neki, hogy boldog anyák napját, anya.

az itt-ott fizetőssé tett útszakaszok kicsit megnehezítik a Szeghalomra eljutást, de gondoltam, csak megtalálom a nemfizetős kerülőutat. mivel nem vagyok túl erős térképolvasásban, 3 perc aktív google maps figyelés után sem láttam, hogy pontosan hogy is lesz ez a kör, de valamiért azt gondoltam, hogy nagy táblákon majd jelzik nekem, hogy erre a nemfizetős, arra a fizetős.

nem tették.

miután 45 percnyi autókázás után sikerült megérkezni a reptérhez (ezt a gyorsforgalmin fele idő alatt szoktam abszolválni) - úgy döntöttem, hogy kicsit félreteszem az elveket (jelesül, hogy nem vagyok hajlandó egy olyan 5 km.es szakasz miatt matricát venni, amit évente 3x használok) és megveszem azt a k matricát - hátha még anyák napján sikerül hazaérni. (és remélem, a matrica ötletgazdáinak az anyukája is jól van.)

(...)

már út közben jutott eszünkbe, hogy esélyes örökmozgó szüleinket nem találni otthon, vagy ami ennél sokkal durvább, esélyes, hogy anya nem főz semmit - de mielőtt elmerültünk volna a vészforgatókönyvek kidolgozásában, hazaértünk és a szüleinket otthon találtuk és volt rántott hús meg nagy öröm.

ezt a kekszet még előző nap sütöttem magamnak, de a tematikához jól illik.

túrós keksz

hozzávalók

21 dkg zabpehelyliszt*
csipet só
6 dkg vaj
10 dkg cukor
1 tojás
13 dkg túró
1 citrom reszelt héja (a DM-ben van szárított, szerintem tök jó)
1 kis marék aszalt gyümölcs (mazsola, áfonya) + kandírozott narancshéj

know-how

a vajat és a cukrot robotgéppel kikavartam.
hozzáadtam a tojást, aztán túrót is és egynemű masszává kavartam.
a lisztbe beleszórtam a citromhéjat, majd fokozatosan hozzáadtam a túrós masszához.
elég kemény tészta lett, úgyhogy a diónyi darabokat a tepsiben keksz alakúra lapogattam.
170 fokon sült 15 percet, de még tök nyers volt, úgyhogy 150 fokon tovább sütöttem még 10 percet.
reggelire natúr joghurttal elég meggyőző volt.

forrás

*a lisztekről itt egy jó cikk

a fényképezőgépről, még egyszer

2015-04-28T07:11:57.000Z

a fényképezőgép-saga újabb állomáshoz érkezett: az 50-es fix egyik délután gondolt egyet és a mélybe vetette magát a kanapéról.

kettéesett. két gyűrűre, mármint.

percekig csak álltam felette és azon gondolkoztam, hogy ~~a büdös *csába lehetek ennyire béna~~ vajon miféle elmebaj okán kezdtem neki fényképezni az antifotogén már asse tudom mit, amikor sötét volt és ihletmentesség.

aztán megérkezett Balázs, látta a kihívást, megnézett két jutyubvideót (én ugyan próbáltam rávilágítani, hogy ukrán kisbarátunk nem egy kettéesett objektívet próbál megszerelni, sőt, éppen most hámozza le a rétegeket róla), nekiugrott a szerelésnek (sosem láttam még ilyet tőle), nagy hirtelen letört vm mikrobazt az egyik gyűrű belsejéből, majd közölte, hogy ezt valószínűleg nem tudja megcsinálni, de hál'istennek van egy remek 30-as fixe, azt használhatom.

- csak nem mindig fókuszál, nem baj?
- (....)

ui. az objektív azóta elvonult gyógykezelésre egy zseniális szakihoz, aki szerdára rendelt vissza - ezt úgy értelmezem, hogy van remény.

zabkása deluxe

hozzávalók

a zabkásához
3.5 dl víz
2 ek amaránt
2 ek chiamag
2 ek zabpehely
1 ek méz
6 ek tej
1 tojásfehérje (opcionális)
a zöld réteghez:
1 érett avokádó
1 értett banán

know-how

a zabpelyhet, a chiát és az amarántot összekevertem, felöntöttem vízzel és egy kis lábasban közepes lángon 15 perc alatt megfőztem.
a végén hozzáadtam a tejet és a mézet - krémes, sűrű állagot kell kapni.
a tojásfehérjét mindenek után adtam hozzá, és addig kevertem, amíg el nem tűnt a kásában - állítólag nagyon finom krémes textúrát ad a kásának (ami lehet így is, ha az eredeti recept szerint kölessel és quinoával készíti el az ember ezt a cuccot, de kölesem nem volt, a quinoát meg elegánsan chiának fordítottam magamban - ez utóbbi tévedésre csak most jöttem rá.)
amíg főtt, a banánt és az avokádót összeturmixoltam.
a kiwit felkockáztam.
2 nagyobb pohárba szétporcióztam a zöld krémet, erre rákanalaztam a zabkását, a tetejére ment a kiwi.
durván jó lett - az van, hogy egészen megszerettem ezt a reggeli-dologot.

forrás

a fagyiskanálra én nyomdáztam saját kezemmel - és igen nagyon elégedettem nyugtáztam, hogy egyrészt mily' szép az akrilpecsét nyomata, másrészt az új tintapárna is nagyon, a fagyiskanálért meg már tavaly óta rajongok.

Glamour

2015-04-21T08:55:46.000Z

életemben először vettem egy Glamourt (mert égető szükség mutatkozott a Tamaris 20%-os kuponjára), 4 perc alatt átlapoztam (ha már (majdnem) egy Forbes árát kifizettem érte), megállapítottam, hogy az életem következő évtizedei is Glamour-mentesek lesznek, kitéptem azt az egy oldalt belőle, ami számomra releváns infót tartalmazott (= recept), a többit meg a repülőn hagytam, hátha valaki örül neki, ha 70 oldalon megnézheti, hogy milyen ruháktól és körömlakkoktól lesz ultratrendi.

(a recept Makitól származik, és én azt hittem, hogy ez a soba tésztás dolog valami saját invenció, sushi is, de mégsem kell pöcsölni a rizzsel, ami a sushi lelke és állítólag annyira nem triviális elkészíteni - gondolom, nem véletlen, hogy a sushi chefek 5 év gyakorlat után készíthetnek először önállóan rizst hozzá.

de nem, ez nem Maki kitalációja, számtalan recept van hozzá szerte az interneten.

de úgy egyébként: nem gondolom, hogy a következő dolog sushi lenne, viszont tényleg kimondottan jó ízű cucc, és instant sikerélmény volt nekem, aki életemben először fogtam norit (=tengeri algalap) a kezembe.)

soba sushi

hozzávalók

2 köteg soba tészta* (cc. 10 dkg)
1 bazi nagy sárgarépa, julienne-re vágva
1/2 piros kaliforniai paprika
4 friss shiitake (vagy szárított, amit előzetesen langyos vízben 20 percre be kell áztatni)
2 ek szezámolaj
3 ek szójaszósz
1 ek mirin (=rizsbor)
1 ek vodka
3 nori-lap

know-how

a sobát forrásban lévő sós vízben 3 perc alatt megfőztem, hideg vízzel leöblítettem és hagytam lecsöpögni.
a shiitake szárát levágtam, vékonyan felcsíkoztam és az olajon megdinszteltem.
amikor kész, hozzáadtam a felcsíkozott répát, kis idő múlva a szintén csíkozott paprikát is - pár percig kavargattam (de nem kell szétpárolni).
amikor jónak ítéltem, ráöntöttem a szójaszószt, a mirint és a vodkát - ezekkel már nem melegítettem tovább.
a tekeréshez megnéztem egy videót, mert a precizség fél siker.
a norilapot rátettem egy bambuszlapra (ami ez esetben egy sima tányéralátét volt), elrendeztem rajta a tésztát, úgy, hogy a hosszabbik oldalon maradt 2 ujjnyi tésztamentes felület.
erre tettem egy sorba a répás-gombás-paprikás tölteléket.
aztán a videóhoz hasonlatosan feltekertem.
éles késsel felszeleteltem.
wasabi volt hozzá és szójaszósz.
ebből az adagból 3 rúd készült, amit 15 részre vágtam - 2 embernek egy levessel oké, amúgy szerintem kevés - bár mi kimondottan sokat eszünk.

*hajdinalisztből készült, lapított spagettire emlékeztető, halványbarna tészta, ami tiszta hajdinalisztes állapotban gluténmentes is; a csomagban 4-5 csinos kis köteg van általában - itt egy jó kis összefoglaló a japán tésztákról, mindenkinek, aki szereti

ha(L)ku

2015-04-07T10:49:24.000Z

nem gondoltam soha úgy magamra, mint egészségesétel-mániás.

aztán ma benyargaltam reggel a városba, hogy vegyek egy adag halalaplevet. (rendes félliteres zacskózottat.)

nem kaptam, de találtam egy knorr izét, amire szintén ez volt írva. elolvastam a hozzávalólistát, és percekig merengtem, hogy akkor most tényleg vegyek egy kiló halfejet a piacon és főzzem meg én? de győzött a racionalitás, ámbár a piacig utálkoztam magamon.

ahol a halasnál természetesen volt halalaplé, amit természetesen megvettem.

azóta úgy gondolok magamra, mint aki egészségesétel-mániás.

tarhonya hallal és kaporral

hozzávalók

1 bögre tarhonya (2.5 dl)
0.5 l halalaplé (valószínűleg zöldségalaplével is pont ilyen jól működött volna)
1/2 fej (óriás)hagyma, aprítva
2 gerezd fokhagyma
4 kardamom (egész, összetörve)
40 dkg tőkehal (filét használtam)
1 kis csokor kapor
1 ek reszelt citromhéj
2 ek mazsola
pár szál sáfrány
só, bors
(pisztácia - ezt elfelejtettem rászórni)

know-how

a hagymát megdinszteltem, a végén hozzáadtam a felaprított fokhagymát, kicsit később az összetört kardamomszemeket is (a kés nyelével törtem meg őket).
erre szórtam rá a bögre tarhonyát és megpirítottam.
amíg pirult, az alaplevet felforraltam a sáfránnyal, aztán beletettem a feldarabolt halfilét és csöndes forrásban tartva a levet, megfőztem a haldarabokat (pár perc).
a kész halat kiszedtem a léből, félretettem, a levet pedig ráöntöttem a megpirult tarhonyára.
a gázt közepes fokozatra tekertem a tarhonya alatt, lefedtem és addig így is tartottam, amíg kész lett (a levet magába szívta és megpuhult). hasznos tudnivaló, hogy nem baj, ha marad rajta egy kis lé, másképp elég száraz lesz a végeredmény.
a kész tarhonyába belekevertem a mazsolát, a felaprított kaprot, rászórtam a citromhéjat és a tetejére halmoztam a halat.
sózni ízlés szerint.

forrás: Diana Henry - A change of appetite

a tarhonyáért az utóbbi időben eléggé odavagyok, azóta meg különösen, hogy Egycsipet leírása alapján perfektül tudom elkészíteni - szóval különösebb szívfájdalom nélkül lett a kuszkusz helyett tarhonya a kajában.

tahini chicken salad

2015-04-03T12:57:02.000Z

Tahini Chicken Salad with Beans and Peas

ingredients

For 6 tortillas
350 g chicken fillets, sliced + butter oil to fry
3 tbsp tahini
3 tbsp olive oil
Juice from 1/2 lemon
Salt and fresh pepper
1 tsp ground cumin
2 sweet red apples, grated
150 g beans and peas mix, steamed
2 handfuls of fresh spinach

instructions

Place the chicken slices in a frying pan over a high heat with a little olive oil, season with salt and pepper, roast them until cooked through. set aside.
Toast the cumin seeds in a dry frying pan, until fragrant, use a pestle and mortar and grind the seeds.
Steam the beans and peas. (Cover with ice cold water to stop cooking - in this way you can preserve the colours of the beans.) Set aside.
In a mixing bowl combine the tahini, olive oil, cumin, lemon juice and a bit of salt and pepper - mix well together. (It'll be thick.)
Add the steamed beans and peas and the grated apples to the tahini sauce.
Stir the roasted chicken pieces into the tahini salad - Season to taste.
Serve on lightly roast tortilla and with fresh spinach.

It's a 15-minute food, light, nutritious and extremely delicious - perfect for busy days. It keeps well in an airtight container in the fridge for a few days - so you can make it ahead.

nekrológ

2015-03-29T09:34:33.000Z

a meg nem vett új fotóapparáthoz.

aminek az ára quaestor-kötvényben volt.

azért 'csak' ennyi, mert olvasok kiszámolót elég rendszeresen, és van legalább halvány fogalmam a kockázat-hozam összefüggésről és a vállalati kötvény fogalmáról. amiről a harmincpárezer kisböfi jelentős hányadának nem volt, a mindenféle kommenteket olvasgatva. (azt nevezzük csak simán ironikusnak, hogy a kockázat nélkül nincs nagy haszon alapvetést éppen egy többnapos quaestor befektetői-képzésen verték az emberek fejébe, amit én is végigültem. bár a forexes résznél már éreztem, hogy rossz helyen vagyok.)

de azért fáj. azóta különösen, hogy eszembe jutott, hogy a szép új fotóapparát fasza objektívvel lett semmivé.

az elmúlt héten a quaestor-saga újabb és újabb fordulatait látva már-már kíváncsian várom, vajh mi fog még kiderülni: hogy kinek hova volt belépőkártyája, ki kinek a csaja, haverja, ki melyik svájci cég házában élt, hány osztályt végzett el az általánosból, ki ment be kihez és mikor, hogy szóljon arról, hogy lesz némi pitty-putty, amit hívjunk csak simán fizetésképtelenségnek, hány sajtótájékoztatón fog elhangzani, hogy ki nem hibázott, sőt, senki nem hibázott, és egy miniszterelnök józan paraszti eszére hivatkozva mozgatnak állami pénzeket (és az mégis mi a f*sz már, hogy 2015-ben egy ember józan paraszti eszére hivatkozva tesznek bármit is állami vezetők?!?!?!), amik egyébként mit is kerestek ott, ahol.

nem, ez k***ra nem normális.

a profiteroloknak annyi közük van a quaestorhoz, hogy másfél éve eladtam pár kötvényt és megvettem azt a 100-as objektívemet, amivel ma fényképeztem. a meg sem született szép új fotóapparát emléke meg örökre szívemben él.

profiterol-recept Katuci javaslatára Zsuzsitól származik és tökéletesen működik, ellentétben a Roux-recepttel.

profiterol sonkával és sajttal

hozzávalók

az égetett tésztához
10 dkg víz
10 dkg vaj
0.5 tk. porcukor
0.5 tk. só
10 dkg liszt
3 tojás
forró víz (a legvégén adtam hozzá, mert nagyon sűrűnek tűnt a tészta)
a töltelékhez
humusz
sonka
sajt
salátalevelek

know-how

a vizet, vajat, cukrot és sót összeöntöttem és felforraltam.
hozzászórtam a lisztet és az így létrejött tésztát 1-2 percig kevergettem (Zsuzsi szavaival addig, amíg el nem válik az edény falától).
félretettem hűlni.
amikor elhűlt, beleütöttem egyenként a tojásoskat, a következőt csak akkor adva hozzá, amikor már az előzőt a tészta teljesen felvette.
a tésztának a végén olyan állagúnak kell lennie, amit a habzsákból ki lehet nyomni, de túl híg se legyen, mert akkor szét fognak terülni a fánkok. (a tészta állagához itt van egy remekjó videó.)
a tésztát 9 mm-es habcsövön keresztül nyomkodtam a tepsibe, a kupacok közt 3-4 cm távolságot tartva, hogy sülés közben ne dagadjanak össze.
180 fokos sütőben 15 percig sütöttem.
a kész profiterolgolyókat félbevágtam, az alját telenyomtam humusszal, a tetejét megpakoltam a sonkával, sajttal és salátával, rátettem a kupakot, és örömmel nyugtáztam, hogy van élet a nutellás mascarponekrémen túl is.

a golyók alatt a legeslegújabb Lantos Judit porcelánom tekinthető meg, amibe 3 másodperc alatt lettem szerelmes, és kimondottan használati céllal vettem meg.

bébiszitting

2015-03-24T09:27:36.000Z

a tegnapi nap tanulsága: soha ne kérdezd meg a rádbízott 4 évestől a boltban, hogy tuti elég lesz-e a palacsinta vacsorára. és akkor nem fogsz állni mint Bálám szamara a hegyen, amikor 26 perccel később közli, hogy nem palacsintát szeretne mégsem, nem fogod harmadjára is kinyitni a hűtőajtót, hogy meggyőződj róla, hogy tényleg csak egy fej brokkoli és 2 üveg bor van itthon, meg egy zacskó abonett. bár ebben az esetben megfosztod magad attól a végtelen nagy örömtől, amit egy jó időben előkerült üveg olajbogyó jelent, amit a 4 éves pont imád - és nem kell hálát adnod magadban azért, hogy a gyerek, aki melletted éppen abonetett eszik olajbogyóval, még nem értesült róla, hogy egyébként van egy ~~majdnem világhírű~~ blogod élelmezés témakörben.

a receptnek annyi köze van mindehhez, hogy szintén tegnap lapoztam át a könyvet, amiből az ötlet jött.

chia parfait

hozzávalók

1.25 dl szezámtej
3 tk chiamag
2 tk lenmag
2 tk ebből - Íro.ban vettem a Crownfield márkájúból vagy 2.5 euróért - nem tudom, itthon miért nincs (vas, cink, omega3, E-vitamin - minden zöldturmixba is teszek)
1 mandarin
1/2 banán
2 ek görögjoghurt

know-how

egy befőttesüvegben összekevertem a magokat a szezámtejjel, és éjszakára a hűtőbe raktam - reggelre a chia szépen bezselésedik, tökéletes puding-állagot fog ölteni.
reggel a mandarint és a banánt botmixerrel pürésítettem.
egy pohár aljába tettem a chiapuding felét, rá a mandarinpürét és a joghurtot.
ha van kedv, lehet több réteget is létrehozni.
a cukor nem véletlenül maradt ki - a gyümölcspüré elég édesítő, haladó cukorelhagyóknak legalábbis.

a recept ötlete Sarah Wilson: Leszoktam a cukorról c. könyvéből érkezett és pont tökéletesen illeszkedik a mindennapi reggeli célkitűzésemhez, ami a hét 80%-ban zöldturmix, a változatosság viszont gyönyörködtet.

Narancs

2015-03-14T09:10:04.000Z

nincs élet bicikli nélkül, szerintem se, de az utóbbi két hétben elém került biciklis tartalmak odáig juttattak, hogy idegroham közeli állapotba kerülök, ha belefutok még egy kerékpáros-megváltástörténetbe (valamikor autós voltam, de aztán vettem egy biciklit, és azóta majdnem világbéke), vagy a másik fajtába, amikor arról értekezik a szerző, hogy ő már akkor biciklizett Budapesten, amikor mások még lóval jártak.

Karafiáth Magyar Narancsban megjelent írása (Traumák a nyeregben) pont ilyen idegállapotra való gyógyír: hangosan röhögtem végig a teljes írást a szemüvegen szétkenődő, látást akadályozó rovaroktól kezdve az éjszakai száguldáson át a szétnyíló Campingig - aztán lapoztam kettőt, és ott volt ez egy recept Chili anyánktól, amiből kifejlődött ez az étek alant.

így lett ez a Narancs az aznapi apró öröm, mégha Szolnoktól állnom is kellett a vonaton Pestig, 7000-ér', 28 fokban.

pirított csirkemáj szezámmaggal és rizstésztával

hozzávalók

50 dkg csirkemáj, felcsíkozva
3 gerezd fokhagyma
3 cm gyömbér, lereszelve
almás-narancsos fűszersó (lidl deluxe) (opcionális)
chilipehely (opcionális)
2 marék friss spenót
néhány retek, felcsíkozva
némi metélőhagyma (dekor)
rizstészta
4 ek szójaszósz
2 ek szezámolaj
2 ek barnacukor
2-3 ek szezámmag

know-how

a felaprított fokhagymát és gyömbért kevés olajon megfuttattam, hozzáadtam a felcsíkozott májat és közepes lángon addig sütöttem, amíg már nem folyt véres lé belőle.
a szezámolajat, szójaszószt és a cukrot összekevertem (amíg a cukor teljesen feloldódott), ráöntöttem a májra.
rádobtam a 2 marék spenótlevelet, amikor összeestek, kész.
a tésztát így készítettem el (leforráz, amikor megpuhult 3-4 perc múlva, leszűr, 10 percig állni hagy).
a kész tésztát és a szaftos májat összekevertem, a tetejét megszórtam a nyersen hagyott retekkel, metélőhagymával és a szezámmaggal.
sózni a végén, ízlés szerint - a szójaszósz és a fűszersó miatt plusz sót nem használtam. enni frissen, a máj úgy az igazi.

forrás: Magyar Narancs - Chili&Vanília, 2015. február 26.

tányér: Lantos Judit kerámia

telihold

2015-03-06T12:26:03.000Z

ma az első mondat, amit elolvastam (a fészbukkon, hol máshol olvas ilyen baromságokat az ember): "Különleges nap az idei év első teremtő napja, hiszen egybeesik a telihold jelenségével. A tibetiek szerint ezen a napon minden, amit teszel, gondolsz, érzel vagy mondasz, az 10 milliószorosan száll vissza rád." és most teljesen mindegy, hogy az ezotéria pont olyan messze áll tőlem, mint a telihold maga, de nyilván rögtön elkezdtem szorongani az előttem álló naptól. és addig szorongtam itt magányosan, hogy 20 perc késéssel indultam az első munkamítingre.

a kerékpárutat ugyan itt-ott keresztezik autókihajtók, amiken időnként kijönnek autók is, de nem merült fel bennem egy pillanatig sem, hogy alárendelt helyzetből valaki kilő a Tatai útra. ma reggel találkoztam egy ilyen elvetemülttel. mit találkoztam! gyakorlatilag az utazósebességgel vágódott a biciklim a kocsi oldalába, én meg teljes testtel a kormányrúdhoz. kiszedtem magamból a kormányt, megtekintettem a gyönyörű új gumimat a kerékpáron és megnyugodtam, hogy nem lett semmi baja, kicsit forgattam a szemem (nem annyira jött belőlem hang ki ott), aztán békésen elkarikáztam a célhoz, ahol megpróbáltam elmagyarázni a karbantartónak, hogy attól, hogy ő nem használja a létrát, mert tudja, hogy az selejt, más még megteheti, ha ez nincs feltüntetve a létrán. még most sem vagyok biztos benne, hogy megértette a lényeget.

mindezek után úgy gondoltam, megjutalmazom magam egy sportmelltartóval: megvettem, örültem, hazajöttem, felpróbáltam. kicsi lett. de végül is a szándék a fontos.

tehát összefoglalom a mai napot, ami visszaszáll, nem is akarom tudni, hányszor: késik - közben elütik - végül vesz egy melltartót, hogy jobban érezze magát, amiről kiderül, hogy nem jó rá.

ha az is visszaszáll, amit ezalatt éreztem és dünnyögtem, k szar évnek nézek elébe.

de legalább jó leveseket fogok főzni. mert ez a leves lett a nap lezárása, ami jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy ne vágjam fel az ereimet hosszában.

finn tejszínes halleves

hozzávalók

1 fej hagyma, kockázva
35 dkg édesburgonya, kockázva
25 dkg busa (szelet)
2 dl tejszín
1 nagy csokor kapor
7-8 dl víz (alaplé)

know-how

a felaprított hagymát kevés olajon megdinszteltem.
rászórtam a krumplikockákat, kicsit átforgattam őket és felöntöttem vízzel (tettem bele egy leveskockát is, bár a múltkor Pere rámszólt, hogy hagyjam már el végre. nem megy, bocs.). lefedtem.
10 percig főztem, majd hozzáöntöttem a tejszínt és beletettem a halszeleteket.
még kb. 5 percig főtt kislángon.
a végén belszórtam az apróra vágott kaprot.

forrás - a leves eredeti neve lohikeitto, ami póréhagymával és lazaccal készül.

a tál a vintage bazaarból van, és nem, nem én csináltam - én vagyok az, akinek meg se fordul a fejében DIY workshopokra járni fotókelléket gyártani.

hőemelkedés

2015-02-24T10:55:30.000Z

a 2 évvel ezelőtti dráma óta nem merem nem komolyan venni a házastársam nyavajgását az egészségügyi állapotát illetően, úgyhogy hétfőn nagyon lelkiismeretesen főztem teát és coldrexet, mértem lázat (37.4 - de nem szóltam semmit, komolyan vettem) és jöszmékeltem néma csendbe burkolózva, amíg délután úgy 3 órát aludt. mivel keddre normalizálódott a hőmérséklete, nagy mártíromsággal ugyan, de elvonult dolgozni - mondjuk a du. 3 órás törzsidő után 12 perccel már itthon volt és látványosan az ágyba hanyatlott azzal, hogy rendkívül gyengének érzi magát. másnap ismét úgy ítélte meg 20 perccel a munkakezdése előtt, hogy ő most kimondottan alkalmatlan állapotban van a munkára, jobb lesz mindenkinek, ha kifekszi ezt a kórságot. még mindig nem mondtam semmit, komolyan vettem - bár már egyre kevésbé, amikor szemmel láthatóan az ég világon semmi baja nem volt, lábadozás közben 3 filmet megnézett, amiken jól hallhatóan remekül szórakozott.

másnap reggel több lázmérési kísérlete is azt mutatta, hogy inkább kihűlt ő, mintsem lázas (ami természetesen a lázmérő hibája volt, ami valószínűleg alulmért (!!!)), de még mindig próbálta eljátszani az ápolásra szorulót, úgyhogy kissé emelt hangon közöltem vele, hogy én viszont így 4 nap után felfüggesztem az ápoló- és bejárónői funkciók prezentálását és elmegyek ideget levezetni a városba.

...pár órával később...

mire hazaértem, itt volt az orvos igazolása arról, hogy tényleg beteg. még gyógyszert is kapott. meg 3 plusz nap táppénzt.

nekem viszont lett 2 új rongyom + egy új táskám.

win-win.

zabpehelykrém chiával

hozzávalók

3 dkg zab- és rozspehely
0.75 dl görögjoghurt
0.75 dl tej (vagy kicsit több, ha hígabbat szeretnék)
2 ek chiamag
gyümölcs a tetejére

know-how

a gyümölcsök kivételével minden hozzávalót összekevertem egy olyan edényben, aminek teteje is van (befőttesüveg).
éjszakára a hűtőbe tettem.
reggelre a magok felszívták a nedvességet és tényleg krémállagot öltöttek.
egy nagyobb pohárba tettem egy réteg zabpehelykrémet, erre bármilyen gyümölcsöt (mandarin, kiwi, gránátalmamag, áfonya a képen), még egy réteg krém, még egy réteg gyümölcs. vagy nem pöcsölni a rétegekkel, csak ráhajigálni a gyümölcsöt.
semmiféle édesítőanyagot nem tettem bele, direkt, a gyümölcs teljesen elég volt - de amúgy lehet hozzákeverni mézet, agavészirupot, cukrot, kinek mi.

a pinteresten napi 4 kép jön elém ilyen címmel, én most ezt használtam.

it’s all in the details

2015-02-18T09:36:36.000Z

lentebb a nyugalom megzavarására alkalmas, kimondottan rémületes történet következik: ha nem érzi magában az erőt, kérem, NE olvassa tovább. tényleg.

nem vagyok egy valentin-alkat, ennélfogva nem éreztem válságban a házasságomat, mert nem egy kazal rózsában ébredtem 14-én reggel, cserébe én se sütöttem szív alakú sütikét szeretlek felirattal, sőt, a reggeli turmixot se szivecskés szívószállal szervíroztam (hanem rántottával, de ez most nem tartozik szorosan a tárgyhoz).

és mivel nem vagyok egy valentin-alkat, nem készültem semmiféle tervvel a nap csodálatos eltöltésére - na, de ami lett belőle, az azért még engem is megrázott.

a nem megtervezett napon keresztbe-kasul karikáztuk a várost, majd zárásképp vettünk 2 morgóhalat és 4 szardíniát a piacon, hazajöttünk, és amíg a hal sült, elmélyülten kerestük a felbontott shirazban a bogyósokat és a borsos ízjegyeket, ami olyannyira jól sikerült, hogy nem is nagyon figyeltem fel Balázs azon kérdésére vacsora közben: vajon hogy került a halhúsba bele a koriandermag. aztán eljutott az agyamig a kérdés, és jobban odanéztem.

a koriandermagnak nézett dolog f-é-r-e-g volt. kicsivel még jobban megnézve nem egy, hanem sok. aztán a saját halamra is ránéztem, ha már (bár ennél a pontnál már nem kimondottan voltam éhes): és igen, ott is.

a shiraznak köszönhetően sikerült lazának maradni, helyzetet gyorsan átlátni, elsétálni a szekrényig, előszedni az összes töményszeszt, amit ~~ilyen esetekre~~ tartunk és - szigorúan fertőtlenítési szándékkal - szisztematikusan lealjasodni: a továbbiakban rájöttem, hogy a tequilát a sós-citromos bohóckodással sem szeretem, a vodka-szódát igen, sőt, az este végére még a valentint is kicsit.

másnap azért nem volt felhőtlen a reggel, amikor nagy hirtelen rámzúdult (mert a google-ben én mindig a világvége írásokat találom meg először), hogy a férgek nem feltétlenül lesznek a barátaim - gyorsítva számot vetettem az életemmel, elköszöntem mindenkitől, akitől fontosnak éreztem, továbbá megkérdeztem Gabát, hogy tud-e valamit ezekről az undorító lényekről. Tudott: "Ha a húsban találtátok, akkor lehet szó Anisakisról, de ez elvileg nyersen fogyasztott hal esetében veszélyes. Ha jól megsütöttétek, nem lesz gond. Ezek a lárvák 60 fokon 1 perc alatt kimúlnak. Bátorság! 😉"

azóta eltelt két nap, még élek, tesómtól egyelőre visszakértem a neki ajándékozott konyhai eszközöket, és a halas recepteket egy időre félretettem. (márcsak azért is, mert itt a húshagyó kedd = pancake thuesday, gondoltam, egyszer az életben hadd haladjak már szélirányban. de végül is csak lekéstem, úgy látom.)

ricottás palacsinta

hozzávalók

13 dkg liszt (6 tk, 7 sima fehér)
5 dkg cukor
1 tk sütőpor
1 csipet só
25 dkg ricotta
2 tojás, szétválasztva
1.25 dl tej
1 tk citromhéj (újabban a DM-es Alnatura citromhéjat használom)
1 tk vaníliapaszta (fontos a végízhez!)
12.5 dkg fekete áfonya

know-how

a lisztet összekevertem a sütőporral, a cukorral és a csipet sóval.
egy másik tálban a ricottát a tojások sárgájával, a vaníliapasztával, a citromhéjjal és a tejjel (könnyen keverhető, nem kell hozzá gép).
a nedves hozzávalókhoz fokozatosan hozzáadtam a szárazat és homogénre kevertem - kimondottan sűrű tészta lett.
egy 3. tálban a 2 fehérjét nem túl kemény habbá vertem, majd óvatosan beleforgattam a tésztába.
2 evőkanálnyi adagokban sütöttem meg közepes lángon. (nem folyik szét, mert tényleg nagyon sűrű.) a palacsinták tetejére szórtam pár szem áfonyát (belesüpped a tésztába), pár perc múlva megfordítottam és készre sütöttem.

forrás

a bogyók Lantos Judit-tálkán fényképeződtek.

VAN

2015-02-09T09:23:52.000Z

van annál idegesítőbb, amikor a semmi közepén az egyetlen, még használható biciklije is leáll az embernek?

nem defektet kap, hanem megáll.

miután hosszas gondolkozás után rájön az ember, hogy mit tegyen, hogy mégse a hátán kelljen hazacipelni a kerékpárt a pusztából és a bicikli újra gurulásképes, ha nem is vele, de mellette - - - akkor jön egy gonoszul elhelyezett padka és megmutatja, hogy VAN idegesítőbb a kerékpár leállásánál.

például az, amikor az újraindítás mámorában rögzíteni elfelejtett kerék önálló éltetre kel, és elgurul a verőfényes vasárnapi délutánba.

itt meg egy hosszú, de kimerítően részletes értekezés a borscsról a Guardianban, amiből pl. kiderül, hogy a vegetáriánus borscsot nem én találtam ki - karácsonykor inkább ezt, a marhahúslevesen alapulót pedig húsvétkor eszik.

lengyel borscs (vega változat)

hozzávalók

3 normál méretű répa, vastagabb hasábokra vágva
2 szál szárzeller, vastagabb hasábokra vágva
1 póréhagyma, vastagabb hasábokra vágva
2 öklömnyi cékla, lereszelve
1.5 l víz
2 leveskocka
3 babérlevél
5 szem szegfűbors
10 szem feketebors
só ízlés szerint
1 nagyon nagy fej vöröshagyma, apróra kockázva
2 gerezd fokhagyma
2-3 szem krumpli, megfőzve, összetörve
tejföl
kapor

know-how

a hasábokra vágott répát, szárzellert, pórét felöntöttem másfél liter hideg vízzel, hozzáadtam a borsokat és a babérlevelet és felforraltam.
amikor már forrt, egyrészt takarékra vettem, másrészt beletettem a lébe a két leveskockát.
a céklákat lereszeltem, és a gyöngyözve forró leveshez adtam.
a lé akkor van kész, ha a cékla megfőtt.
amíg ez történt, megfőztem a kockára vágott krumplikat.
a hagymát apróra kockáztam és megdinszteltem.
a dinsztelt hagyma felével összetörtem a megfőtt krumplit.
amikor a levesben megfőtt a cékla, leszűrtem (ugyanis az ukrán borsccsal ellentétben a lengyel változatban nincsenek zöldségek) - a képek a megtévesztés eszközei ez esetben: egy üres levet bazi nehéz fényképezni, úgyhogy visszatettem bele egy kis reszelt céklát - fotózási titkaink rovatunkat olvasták.
a leszűrt levet visszatettem nagyon kis lángra, beleszórtam a két gerezd vékonyra szelt fokhagymát és a maradék dinsztelt hagymát - összemelegítettem őket, és tkp. kész is.
a tálalásnál került bele az összetört krumpli, ami a textúrát adta, illetve a tejföl, amitől meg az egyébként is szép színű leves még sokkal szebb lett. esetleg lehet szórni rá kaprot.

forrás

igyál, a többit majd hozza a bor*

2015-02-02T18:27:25.000Z

vételeztem két üveg bort a Bortársaságnál, amivel beszáguldottam a DM-be, hogy még a vége előtt elkapjam a Vandinik kivonás előtti brutál-leárazását.

pont az ő polcuk előtt történt a tragikus baleset, melynek során az egyik, nagyon nagy gondossággal kiválasztott bor eldobta az életét, és otthagyott engem egy szépen terjedő rozéfoltban. (egyszerűbben: vettem egy leárazott miklóscsabit k drágán.)

de a szomorú eset összehozott két emberrel, akik kicsit visszaadták azt a reményemet, hogy nincs még minden elveszve kis hazánkban: a boltos lánnyal, aki még nem járt a Bortársaságnál, de velem busongott a borszagban, és bár láttam, hogy illetlennek érezi a kérdést mély gyászomban, de csak feltette, miközben épp felmosott, hogy kapni-e arrafele normális áron bort (igen). illetve egy vásárlótárssal, aki viszont törzsvendég a BT-nál, és olyan szomorúan biztosított róla, hogy végtelenül sajnál (engem és a bort is), hogy már majdnem én kezdtem el vigasztalni, hogy előfordul az ilyen, na, de ~~letörölte a könnyeit~~ összeszedte magát és ajánlott 3 kimondottan jó fehéret, illetve egy hazafuvarozást, amennyiben mégis a 6 üveges doboz mellett döntenék.

* Hamvas Béla

és akkor egy mondatnyi előhang a recepthez: az alábbi húsgolyók az elmúlt időszak legjobb alkotásai voltak. a leves is oké, bár én jobban szeretem az erőteljesebb ízeket, amiket viszont a golyó produkált.

ázsiai zöldségleves sülthús golyókkal

hozzávalók

13 dkg barnarizs (száraz súly), megfőzve
1 csokor petrezselyem
6 szál zöldhagyma
40 dkg csirkemell (nyers)
1 szál citromfű
2 gerezd fokhagyma
1 hüvelykujjnyi gyömbérdarab
4 kaffírlime-levél
2.5 ek miso-paszta
1 pak choi
18 dkg laposborsó
6-8 fej gomba
1 marék babcsíra
szójaszósz
1 kis csilipaprika
limeszeletek

know-how

a rizst megfőztem, hagytam kicsit kihűlni.
a golyókhoz a főtt rizst, a felkockázott húst, a citromfüvet, a kaffírlime-leveleket, 2 szál újhagymát, a 2 gerezd fokhagymát, a feldarabolt gyömbért és a petrezselyemzöld felét a késes aprítóban sima pasztává konvertáltam.
vizes kézzel apró golyókat formáztam belőlük (nagyon sok lesz ebből az adagból, viszont nagyon finom, úgyhogy elfogy simán).
kevés olajon pár perc alatt körbesütöttem őket.
a megsütött golyókat 1.2 liter forrásban levő vízzel felöntöttem, hozzákevertem a misot és felcsíkozott gombát, és még 10 percig gyöngyöztettem.
az utolsó 2 percben hozzáadtam a felcsíkozott pak choit és a borsót, a vége előtt fél perccel pedig a csírát.
az ízén szójaszósszal lehet igazítani.
a tálalásnál a maradék petrezselyemzölddel és a felkarikázott zöldhagymával és chilivel megszórtam. volt hozzá limegerezd is.

forrás: Jamie Magazine Issue 55 (January 15)

van-e szándék?

2015-01-20T10:04:05.000Z

amikor ezt olvastam, még otthon voltam a megszépítő messzeségben és pont az edényes részt emeltem ki az egészből, amikor átküldtem a cikket a házastársamnak és csak félig gondoltam komolyan - aztán Írországban volt egy kis boldog viszontlátás a busztól a lakásig, majd hirtelen szembesültem némi mosatlannal a konyhában (némi = gyakorlatilag a konyhaszekrény komplett tartalma, plusz a pizzásdobozok), amitől az otthon 6 hétig izmosodó feminizmusom csúnyán kiakadt: tkp. a tányérdobáláson kívül minden volt itt (ami pusztán azért maradt el, mert a tányérokon túl sok egyéb volt a mosogatóban), aztán csend és passzív rezisztencia - mindezek hatására harmadnapra újra kezdett a disznóól lakáshoz hasonlítani. ekkorra már kicsit megenyhültem* és egy fél szombat erejéig beszálltam a végső súrolásba.

* csináltam egy privát diagramot kalandvágy vs. komformizmus témában, ami alapján elég egyértelmű volt, hogy mégis inkább a dish mint a cheat. kicsit szomorokodtam a 20 éves Éci elvesztésén, aztán nekiálltam főzni.

a feminizmust majd holnap építem tovább. talán.

zöldséges bableves pestoval

hozzávalók

2 doboz babkonzerv (cc. 40 dkg nettó súly)
1 óriás vöröshagyma, felkockázva (nem kell túl finomra)
2 gerezd fokhagyma, darabolva
2 szál répa, karikázva
2 szárzeller darab, karikázva
5-6 szem koktélparadicsom, félbevágva
2 babérlevél
1.5 l víz
2 zöldségleves-kocka (igen, az)
1 cukkini, vékonyra karikázva
2 nagy marék kelkáposzta, felcsíkozva
2 kis marék levesbe való tészta
a pestohoz
8 dkg kesu és dió vegyesen
1 kis csokor bazsalikom
1 gerezd fokhagyma
2 ek dióolaj

know-how

a hagymákat a répával, szárzellerrel, babbal, paradicsommal együtt 1.5 liter vízbe feltettem főzni - beletettem a leveskockákat és a babérlevelet is.
amíg főtt, a cukkinit és a csíkozott kelt egy lábasban nagyon kevés vízzel addig pároltam, amíg szinte pürévé lehetett nyomni őket - ez is adott a leves sűrűségéhez.
amikor a levesben a zöldségek al dentere főttek (nálam ez kb. 30 percnél volt), hozzákevertem a cukkinis-kelkáposztás pürét, és beleszórtam a 2 marék levestésztát - innentől már csak addig főztem, amíg a tészta főzési ideje előírta (10 perc).
a pestohoz a késes aprítóba tettem mindent, és ledaráltam. (legközelebb 5 dkg magot tennék ugyanennyi zöldhöz, úgy valószínűleg pestosabb színe lett volna a végeredménynek) - ezt csak úgy rá kellett tenni a levesre tálaláskor (többek közt az ilyen kis semmiségek miatt vagyok Jamie-fan.)
volt még hozzá egy kis chiliszósz is a végén, de az elhagyható.

forrás: Jamie Magazine - Issue 55. (January 15)

“csak” Norris

2014-12-13T20:44:12.000Z

egy bicajtúrán rettenetesen összevesztünk Ferivel egy bogrács akármi fölött kb. azon, hogy karikázzuk vagy kockázzuk a hagymát. azóta szigorúan egy estére korlátozzuk az együtt töltött időt, lehetőleg az asztal különböző részein ülünk és kínosan őrizzük a status quo-t.

úgyhogy kicsit tartottam a közös főzéstől Perével meg vele, de mind a hárman úgy gondoltuk, jobb lesz békésen lerészegedni, mint vérfürdőt rendezni a karácsonyi vacsora alatt, ezért elképesztő udvariaskodási köröket futva a szintidő két és félszerese alatt főztük meg a kosherit (ami egyébként Pere emblematikus kajája, nem normális mennyiségű szénhidrát van benne, és annyira jó, hogy még magamat is meglepő mennyiséget vagyok képes belőle megenni).

amikor már majdnem könnyekig hatódtam a kettejük végtelen kedvességétől, megértésétől, és magamban megbocsátottam mindent Ferinek, amit tovább fokozott az 5 hetes fia a kezében (amíg szegény Dóra kapott 8 perc kimenőt, plusz lehetőséget arra, hogy megsétáltassa a kutyát) - szóval komolyan elkezdtem azt hinni, hogy itt a merry christmas, előszedtek a hűtőből egy üveg "Csak" Norrist* és megkínáltak - gondoltam: mert szeretnek.
[snitt]
[2 perces néma csönd]
[sírás]
[nyálfolyás]
É: EZ MI A BÜDÖS PICSA????
PF: jó cucc, nem? (és itt nagyon hosszú röhögés kezdődött.)
É: nektek is boldog karit, bm.

meg a last christmas - de ezt talán hagyjuk is.

* a Bhut Jolokia 1.041.427, a Dorset Naga 923.000 pontos a Scoville-skálán - én meg még mindig gondolkozom azon, hogy vajon mi a jó abban, hogy egy fél körömnyi chilikrémtől elveszti az ember az ízérzékelését, a beszédképességét, az emberi mivoltát és a fél karját odaadná egy kanál olajért (mert megnézte Péter Anna paprika-videóját annak idején).

a recept eredetileg a Kifőztük open source gasztromagazinnak készült, és mivel a karácsonyi számban jelent meg, úgy vélem, helye van ennek a bűbáj történetnek a végén.

ricottás kiflik

hozzávalók

25 dkg liszt
11,5 dkg vaj
10 dkg cukor
25 dkg ricotta
1 tojás
1 teáskanál vaníliaesszencia (elhagyható, vagy cserélhető egy zacskó vaníliás cukorra)

know-how

A puha vajat a robotgép dagasztókarjával kikeverjük a cukorral, majd hozzákeverjük a ricottát (tapasztalatunk szerint a krémes állagú ricotta jobban működik ebben a receptben, mint a morzsalékos), végül az egész tojást.
Ha használunk vaníliaesszenciát, azt is most keverjük a masszába.
A lisztet folyamatos keverés mellett adagoljuk a tésztához.
Mivel a kész tészta kissé ragacsos, alaposan lisztezett nyújtódeszkán dolgozzunk vele: osszuk 4 egyenlő gombócra.
Egyszerre csak egy gombóccal dolgozunk: 3-5 mm vastag körlappá nyújtjuk, amit 8 egyenlő körcikké vágunk.
A körcikkeket szélesebb végüknél kezdve kifliformán feltekerjük.
Ugyanígy járunk el a többi gombóc esetében is.
32 kis kiflink lesz, amit 150 fokos sütőben halványbarnára sütünk. Amikor már kellően kihűltek, porcukorral megszórjuk őket.

forrás

minimáldizájn

2014-12-07T08:29:02.000Z

van egy párhuzamos valóság a pinteresten, szépséges adventi kalendárokkal meg csudálatos(an tiszta) karácsonyi enteriőrökkel. a bolt oldalán ilyesmiféle dolgokkal szórakoztatom az odagyűlteket, megpróbálva nem felnézni a monitoromról - így kerülve el a szembesülést a mosogatóval (amiben ma reggel kicsit összébb rendeztem a dolgokat, hogy még férjen bele ez-az), a nappalit teljesen elborító jegyzőkönyvekkel, meg az egész heti gardróbommal mindenhol.
a minap a fenti helyen találtam egy képet magamnak is, rögtön elöntött a tenni vágyás adventi koszorú-ügyben, felmértem, hogy a konyhaasztalt tkp egy mozdulattal üressé tudom tenni, a parkettnak már úgyis mindegy, és ott ej, de jól fog kinézni ez a kis minimáldizájn.
ezen gondolatsor után kicsattogtam az ikeába, ahol - majdnem - minden kísértést legyőztem, és - majdnem - csak azt a tálat meg virághagymát vettem meg, amiért mentem.
haza, egy mozdulattal rendet vágtam az asztalon, tál, virág + gyertya, mint adventi asztaldísz-alapvetés. és amit nem vettem, mert minek, van otthon.
aztán itthon kiderült, hogy az otthon ebben az esetben pont ott van, ahol Balázs*. (és a gyertyák, ugye.)

* Balázs tartózkodási helye jelenleg úgy 2500 km.re található Bp.től és a minimáldizájnú adventi dekortól.

így esett, hogy a minimáldizájnt még lejjebb csupaszítottam, 4 mécsesgyertyára.
nem szép.
úgyhogy minden este meggyújtom mind a 4et. és el is égetem. puszta lázadásból.
jövőre meg egy cetlire kiírom, hogy adventi koszorú és beleteszem ebbe csodálatos ikeás tálba.

ui. a kikában nincs fehér tömbgyertya értelmezhető áron.
ui2. máshol se.
ui.3. kizárt, hogy még egyszer kimenjek az ikeába karácsony előtt, szimpla énvédelemből.
ui4. köszönet CsipkeÁginak és Katucinak, akik a nehéz percekben mellettem voltak és nem hagyták, hogy elveszítsem a hitem az ünnepben. (hehehehe) az adventben meg pláne. köszi, köszi!

üvegben sült mézeskalács

hozzávalók

30 dkg liszt
2 tk sütőpor
15 dkg méz
1 csipet só
2 tojás
1.5 dl tej
0.5 dl olaj
búzadara az üvegek béleléséhez

know-how

a lisztbe belekevertem a sütőport.
a tejet és az olajat összekevertem, hozzácsurgattam a mézet.
a lisztbe beleütöttem a tojásokat és a mézes tejes fokozatosan hozzáöntve sima tésztává kevertem.
kb. 8 cm magas üvegeket használtam.
az üvegeket kiolajoztam (vajazni sokkal jobb ötlet lett volna), aztán beleszórtam egy kevés búzadarát és megpróbáltam bevonni vele az üvegek belsejét (elég sikertelenül).
180 fokon szép barnára sütöttem.
eddig volt a fordítás.
személyes megjegyzéseim: ezt a mézeskalácsot NE üvegbe tegye senki, aki arra vetemedne, hogy az eztettemről szed össze recepteket (hanem mondjuk sima muffinsütőbe, vagy vm kedves kis szilikonformába) - kivéve, ha csak fényképezési céllal sütöget. mert az üvegekből csakis morzsaként lehet kinyerni a mézeskalácsot. ami amúgy annyira nem rossz, de nem mondom, hogy életem legjobb alkotása volt (bár egy doboz custarddel elfogyott)

forrás

tanmese biciklihez

2014-11-29T16:02:38.000Z

este 7kor kellett volna megjelennem egy kocsmakvízen, de a 18.50-es start miatt az időben odaérés még úgy is lehetetlen küldetés volt, hogy az alaptempóm általában száguldásként jellemezhető. azért megpróbáltam legyőzni az időt, és ki tudja, miért gondoltam, hogy eközben jó ötlet lesz anyával megvitatnom a legújabb marketingötleteimet telefonon, de megtettem. tehát jobbomban a telefonnal (teljesen elítélhető módon), balomon a rákosrendezői szárnyvonallal én és biciklim száguldottunk a sötét éjszakában, amikor a semmiből kilépett elém 3 alak.

egy fék meg nem fék.

így történt, hogy egy erőtlen ajajj kíséretében belecsúsztam a kis társaság közepébe. amíg próbáltam összerendezni magam, egy nem barátkozásnak szánt felütéssel épp elkezdtem volna a véleményem kifejtését az idióta gyalogosokról, akik figyelmetlenül korzóznak a kerékpárúton és hogy ezt én mennyire utálom, mert én se biciklizgetek az autópálya középső sávjában és a többi, és a többi. de ugyanebben a pillanatban egy dik má' mondatindítás* belémfagyasztotta a véleményemet és felnézésre késztetett a biciklim rendezgetéséből. majd jobbnak láttam úgy folytatni a monológomat, hogy ÉN mekkora marha vagyok, ~~hogy egy kerékpárúton haladok, kivilágítva, mint egy karácsonyfa~~ természetesen minden esemény az ÉN hibámból következett be, igazán sajnálom, remélem, az uraknak nem esett bántódása, a viszont látásra - és elszáguldottam a helyszínről.

(...)

aztán 26 perc múlva kiderült, Pere pusztán azért rendelt a helyszínre 7re, mert pontosan tudta, hogy így valószínűleg sikerül elérnem a 8 órás kezdést...

(a receptnek megint semmi köze a történethez. a franc.)

* a történeti hűséghez hozzátartozik, hogy miután magamra vállaltam a felelősséget, az urak is hangszínt váltottak, és a konfliktust feloldva váltunk el - az emberi hang igen sokat segít a túlélésben, feleim.

citromos rizsleves pulykával

hozzávalók

50 dkg pulykahús (tokánynak való volt készleten, de egyébként 1.6 kg csirke kellett volna csonttal, bőrrel)
2 babérlevél
2 közepes répa, karikázva
1/2 petrezselyemgyökér, karikázva
2 szál szárzeller, karikázva
1 közepes hagyma
1-2 gerezd fokhagyma
2 l víz (az eredeti receptben 3, de abban a hús is több volt)
5 dkg rizs (jázmint használtam)
25 dkg csicseriborsó (üveges)
15 dkg brokkoli
1/2 citrom leve
kapor (opcionális)

know-how

egy nagy fazékba beletettem a pulykadarabokat, a babért, a répát, petrezselyemgyökeret, hagymát, fokhagymát, szárzellert és felöntöttem 2 liter hideg vízzel.
felforraltam, leszedtem a habot a tetejéről és csendes tűzön tovább főztem addig, amíg a zöldségek meg nem puhultak.
közben sóztam.
amikor a zöldségek megpuhultak (a pulykacsíkok epszilon idő alatt megfőttek), leszűrtem a levest.
minimális olajon megpirítottam a rizst, majd felöntöttem az alaplével.
a rizst a zacskóján talált leírás szerinti ideig főztem (nálam 12 perc volt).
a főzési idő vége előtt 4 perccel beletettem a levesbe a kis rózsákra szedett brokkolit, a leszűrt csicseriborsót és a húsból, zöldségből annyit, amennyit nagyjából elégnek gondoltam.
amikor letelt a főzési idő, hozzáöntöttem a citromlevet és kaporral megszórtam.
a rizs minden levet magába szív, úgyhogy vagy rögtön kell tálalni, vagy ismét leszűrni és tálalásig külön tartani a levet a többi komponenstől - de alapvetően nem egy légazdag leves ez, sokkal inkább egy sűrű egytál.

forrás: Donna Hay Magazine (a lapszámot majd pontosítom)

mensa

2014-11-21T09:19:18.000Z

mit tesz az ember, ha a házastársa (aki egyébként tényleg lenyűgözően okos) forwardol egy ímélt, amiben a Mensa is megerősíti ezt: "Ön - nemÉci - elérte a jelen teszt maximumát, eredménye a mérési tartomány fölé esik. Próbálja ki az Ön IQ-szintjének mérésére kalibrált felvételi tesztünket, amellyel a Mensába is bekerülhet! Időpont foglalása..." stb. stb.?

először is mélyen elgondolkozik a saját képességeiről, a helyéről emellett a hiperember mellett, egész napos frusztrációt tart, mert csak ki kellene tölteni, de ki a fenének hiányzik egy szembesülés a saját hülyeségével, végül eljut odáig, hogy az ebédfőzés Balázsnak tkp megy kiemelkedő IQ nélkül is és menjen a p..ba a Mensa. (ilyen, amikor jól működik a kognitív disszonancia.)

aztán éjjel hirtelen végignyomja a tesztet, legfeljebb majd letagadja az eredményt, utána meg kardjába dől.

(...)

eredmény megjön, hősnőnk örül, hogy nem nagyon hülye mégse, elküldi az eredményt ímélben csatolva a hozzátartozójának, hozzáfűzve, hogy "megcsináltam a faszom IQ tesztet, bár kicsit tartottam tőle, h te leszel a jobb. és tényleg.", aki a csatolmányt teljesen figyelmen kívül hagyva, rögtön elkezdi megnyugtatni a hősnőt, hogy a mensas teszteket direkt analitikus gondolkodású programozóknak találták ki, ne aggódjon hősnőnk, nem számít az eredmény (!!!), azért még szereti (!!!).

- Balázs! de megnézted az eredményemet?
- ... ja, nem. mért? jó lett?

klasszik svéd fahéjas csiga

hozzávalók

a tésztához
250 ml tej
65 g vaj
7 g instant élesztő
50 g cukor
csipet só (a vaj miatt nem tettem bele)
425 g liszt (BL80asat használtam és egy kevés teljes kiörlésű búzát is)
4 teljes szem kardamom magjai összetörve
a töltelékhez
75 g dió, megpirítva
50 g barnacukor
35 ml víz
2 tk fahéj
a kenéshez
1 tojás

know-how

a tejet, a cukorral és az összetört kardamommal meglangyosítottam.
a vajat megolvasztottam és hozzáöntöttem a langyos tejhez.
a lisztbe belekevertem a porélesztőt.
a tejes, vajas cuccot fokozatosan öntöttem a liszthez, miközben a gép dagasztókarja dolgozott - szép, egynemű tészta lett.
letakarva a duplájára kelesztettem.
amíg kelt, a diót megpirítottam és durvára törtem.
összekevertem a cukorral, a vízzel és a fahéjjal - sűrű, kenhető töltelék lett.
a megkelt tésztát kettévettem (egyszerre csak eggyel dolgoztam).
a fél adag tésztát egészen vékonyra nyújtottam, megkentem a töltelék felével és a hosszabbik oldalán kezdve feltekertem.
5-6-7 cm vastag szeletekre vágtam, beleraktam a kapszlikba (vagy a tepsibe) őket és még 20 percig hagytam kelni.
a 2. kelés végén lekentem a felvert tojással és szép barnára sütöttem.

forrás

kaland az élet

2014-11-05T06:48:29.000Z

Balázzsal rendkívül lelkes, ámde tökéletesen felelőtlen túracsapat vagyunk. ha loopwalk, moderate és 4-5 óra, nekiindulunk. nem nézünk időjárási oldalakat, nincs iránytűnk, az esetek többségében a térkép egy egyvonalas A4-es lap, amin fel van tüntetve, hogy 'starting point'. (bár újabban legalább víz meg 2 alma van nálunk.) aztán általában szokott valami kis viszontagság kerekedni, amit hősiesen legyőzünk és a kocsi mellett megfogadjuk, hogy legközelebb most már tényleg csak térképpel.

hasonló készültséggel értünk a Sauce Creek Walking Trail kezdőpontjához: be volt borulva, dehát ez Írország, megszoktuk, a hegy felhőben, ezen sem aggódtunk túl sokat, sőt félútnál beértünk a felhőbe és egy darabig ezt nagyon különlegesnek gondoltam, aztán már csak 24 cm volt a látótávolság, a következő jelzőkarót csak esetlegesen találtuk meg, elhagytuk a térképünket, újabb és újabb birkahordákba botlottunk (amik közelről egyáltalán nem tűnnek ártatlan bárányoknak), a gerincen megbeszéltük, hogy balunkon az óceán bizonyára állat jól néz ki és majd megnézzük a gúgölben, hogy milyen szép helyen voltunk, aztán eltévedtünk. az utolsó karó beirányított a lápba (a lápban épeszű ember nem sétafikál, amúgy), ahol egy ideig még próbáltuk meglelni a következő jelzést, aztán beismertük az eltévedés tényét, gyenge próbálkozást hajtottunk végre a GPS-es helymeghatározásra (ami letöltött túratérkép hiányában tényleg gyenge próbálkozás volt), aztán elindultunk toronyiránt, a toronyról egy óra lejtmenet után kiderült, hogy rohadt messze van, a lentről kellemes kis hegyoldalnak tűnő hegyoldalon végig állt a víz, úgyhogy annak, hogy a fű az igaziból szikla, még örülni is tudtunk. amikor végre leértünk, végig elkerített birtokokat találtunk és egy pont 162 cm magas dzsungelt is, amin akkor már idegből hatoltam át. egy darabig reméltük, hogy valahol csak vége lesz a k kerítésnek, de aztán a birtokháborítás mellett döntöttünk. találtunk egy botot az esetlegesen (mindig) támadó kutyák ellen és kijutottunk az útra. megveregettük egymás vállát, a botot elhajítottuk és 25 méter múlva döbbenten álltunk egy felénk rohanó és nem túl barátságosan acsarkodó fekete döggel szemben. tőlem már csak annyira futotta, hogy ~~hisztérikusan~~ kétségbeesetten kérdezgettem Balázst, hogy most mi? meghalunk? kész? ennyi volt? - amire nem kaptam választ, úgyhogy magamat is meglepve ráordítottam a kutyára, amivel kicsit megzavartam az őrjöngését, és vissza tudtunk oldalogni a botunkért, amit a maradék 3 km.en hurcoltam magammal, biztos, ami biztos.

...2 nappal később...

teljesen váratlanul találtam egy jól fejlett kullancsot a köldökömben. rögtön sikerült kiderítenem, hogy a Lyme-kórral fertőzött kullancsok Kerryben várnak legnagyobb számban a szerencsétlen eltévedt Écikre, továbbá a későbbi laborvizsgálathoz őrizzük meg az állatot, majd két oktatóvideó a kullancseltávolításról és már meg is mentettem az életemet. és amíg ennek örültem, a vérkullancs leugrott a mélybe a csipeszről, úgyhogy a frissen megmentett életem mindent kiporszívózott, hogy így mérjen végső csapást a vérkullancsra.

banános müzliszelet

hozzávalók

2 dkg napraforgó-len-tök-szezámmag vegyesen
20 dkg zab- és rozspehely vegyesen
2 értett banán
10 dkg mazsola és áfonya vegyesen
7 dkg datolya
5.5 dkg füge
5 dkg kókuszzsír (szűz volt, enyhe kókuszízzel)
1 ek méz

know-how

a magvakat és a zab/rozspelyhet összekevertem.
a kókuszzsírt és a mézet összemelegítettem, majd ráöntöttem a magokra és összekevertem alaposan.
a datolyát és a fügét apróra vágtam, a banánokat egy villával összetörtem. ezeket és a mazsolát/áfonyát hozzákevertem a zabpehely-mag keverékhez.
belesimítottam egy alacsony falú tepsibe (semmiképp ne legyen nagyon vékony a "tészta") és 20-25 percig sütöttem. félidőben előírás szerint leterítettem egy darab fóliával, hogy ne égjenek meg kilógó mazsolák.
melegen felszeltem, aztán hagytam kihűlni a szeleteket.
a képeken remekül látszik, hogy kissé túlsült - mondhatnám, hogy direkt, de nem: mellette kell maradni, mert pillanatok alatt megég.

forrás

nem reprezentatív felmérésem azt mutatta, hogy a világ szerencsésebb felén müzliszelet baker's twine nélkül egyszerűen n-e-m készülhet, ami miatt ez a páros már annyira unalmas, hogy inkább washi tape-et használtam, egyrészt, mert van egy pár ( 🙂 ), másrészt pucéron csak nem fényképezhettem le ezeket a szerencsétlen szeleteket.

egy születésnap margójára

2014-10-27T13:45:10.000Z

itt most egy csodálatos brownie-nak kellene következnie, ami Péter születésnapi vacsorájának képezte jelentéktelen részét, de nem fog, mert egyrészt én is beláttam, hogy a csodálatos jelzőt a legnagyobb jóindulattal sem tudom a kész produktumra ráaggatni, másrészt amikor Dóra meglátta, szerintem elfelejtve, hogy hangosan gondolkozik, azt mondta, hogy nem érti, hogy ez hogy nézhet így ki, amikor milyen állatjó képeket lát a blogon.

de ez a probléma nem igazán volt lényegi a későbbiekben.

másnap jött egy körímél a házigazdától ("A sokszor említetett "ital van bőven" kijelentésemet felülvizsgáltam, megdőlt, a valóság minden képzeletet felülmúlt."), majd találtam pár képet a telefonomban, amikről nem tudom, hogy kerültek oda, egy chatsort Balázzsal, ami szintén a meglepetés erejével hatott - aztán egy mélabúba forduló reggel, ami egy kanapén ért és amiről csak hittem azt, hogy egy szimpla kis másnap lesz - de hazafele autózva, Szolnok alatt kénytelen voltam belátni, hogy ez nemcsak sima mélabú, és elég gyorsan legyőztem az úrinős hozzáállásomat a helyzethez és a jelentős forgalomhoz, támasztottam a kocsit, kicsit remélve, hogy hátha azt hiszik, hogy éppen terhes vagyok és a reggeli rosszullétet prezentálom.

...édesapám üdvözlőkérdése 100 km.rel odébb: "Egy pálinkát?"

nem kértem.

téli minestrone

hozzávalók

1 kis fej vöröshagyma, szeletelve
1 szál szárzeller
2 gerezd fokhagyma
1 szál répa
1 szelet rasher (füstölt volt)
40 dkg bőrös, csontos csirkemell
2 ág kakukkfű
1 ág rozmaring
1 babérlevél
4-5 szem bors
1 liter víz
1 tk paradicsomszósz (lidl tubusost használok, mindig)
4 szem paradicsom (koktélparadicsom kellett volna, de olyanom nem volt)
1/2 cukkini, karikázva
6 szem kisebb fej gomba
3 dkg kelkáposzta, csíkozva (cavolo nero - ez volt az eredeti receptben, és tényleg tök véletlenül, de találtam a hűtőben egy zacskóval)
2 kis marék csigatészta (vagy bm egyéb levesbe való tészta)

know-how

a felkarikázott hagymát kevés olajon megfuttattam, 2-3 perc után hozzáadtam a felszelt fokhagymát is, hagytam kicsit együtt dinsztelődni őket.
a felkarikázott répa és zellerszár felét is rádobtam, a felkockázott rasherrel együtt - még 3-4 perc együtt párolódás.
ekkor került bele a csirkemell egészben, a fűszernövényekkel (rozmaring, kakukkfű, babér) együtt - felöntöttem vízzel, sóztam, tettem bele 4-5 szem egész borsot és lassú tűzön gyöngyözésig forraltam, majd addig hagytam főni, amíg a hús meg nem puhult.
a húst ekkor kivettem, félreraktam kicsit.
a levest leszűrtem, és a tiszta alaplevet visszatettem a tűzhelyre, beletettem a paradicsomszószt és a félbevágott paradicsomokat, hagytam halk tűzön főni 5 percet.
5 perc után adtam hozzá a maradék felkarikázott répát, zellert, a félbe vágott gombafejeket és a 10 perc főzési idejű csigatésztát.
a tészta főzési idejének 7. percében ment a levesbe a felkarikázott cukkini és a közben felkockázott csirkemell (utóbbi már csak átmelegedés céljából), a 9. percben pedig a felcsíkozott kelkáposzta.
azonnal tálaltam, hogy a tészta ne szívja fel az összes levest.
ha olyan lenne az ezetettem, amilyen nem, simán leírnám, hogy szuper melengető téli leves ez, de mivel hányok az ilyen fogalmazástól, legyen annyi elég, hogy k jó. a legjobb az utóbbi időben.

forrás: a Donna Hay magazin eggyel korábbi száma (ami végig elképesztően k jó receptekkel van tele, az e havi annyira nem jó)

nem sétagalopp

2014-09-28T18:46:36.000Z

gondoltam, megpróbálom ismét felvenni a laza attitűdömet utazásilag: annyi időt hagytam a Cork-Dublin útra, amennyi kényelmesen elég szokott lenni arra, hogy odaérjek a reptérre, átvilágíttassam a ridikült és elsétáljak a kapuig.

ez a terv már Dublin előtt borulni látszott az autópálya-dugóban, de a belvárosig még tartottam magamban a lelket, mire kiért a busz a reptérre, már megbeszéltem Balázzsal, hogy ugye jól emlékszem az egyik Millásreggeliből, hogy van vm limit a lekésett repülő utáni következő gépre vett jegy áránál. itt lépett színre az idős házaspár, akiknek a nyíló buszajtó juttatta eszébe az 1. reptéri megállónál, hogy le akarnak szállni - amivel önmagában nincs semmi baj, de a lassított felvétel zavarodott kapkodás volt a mozgásukhoz képest. és még ezzel sincs baj, viszont az első széken pakolgatták a motyójukat, elzárva a leszállás lehetőségétől azt a félbusznyi embert, aki szintén itt akart leszállni - ekkorra már 20 perc késést szedett össze a busz és én még mindig nem voltam a megfelelő helyen.

ezt tetézendő, a sofőr leballagott a két öreg után és rágyújtott, én meg majdnem elsírtam magam.

de jó, hogy nem tettem, mert akkor mit csináltam volna meglátva a 3 darab üzemelő átvilágítókapunál álló 5 repülőnyi embert.

(...)

aztán elértem a repülőt, és amikor hátradőltem, hogy megkezdjem a kedves utastársak szociológiai elemzését, egy durván túlsúlyos kislányka vágódott elém egy nem annyira jól sikerült cigánykerék végén. ugyanebben a pillanatban meghallottam a fejhangon visitó hangot is, amit ő adott ki. és ez a hang volt az, ami 3 óra 45 percen át ontotta 2 sorral mögöttem az idiótaságokat. Franciaország felett már erős késztetést éreztem, hogy erőszakos módon elhallgattassam, felnégyeljem és a wc.n keresztül eltávolítsam a gépről (a pedagógus múltamra tekintettel fogalmaztam ennyire szofisztikáltan).

ép elmém maradéka pedig levonta a tanulságot a földet érés után: a repülés nem sétagalopp.

ázsiai kacsasaláta

hozzávalók

a húshoz
1 bőrös kacsamell
1 ek kacsa fűszerkeverék* (én most Spar Premiumot használtam)
1 ek méz
1 ek szójaszósz
a salátához
2-2 marék madár- és insalatina (vagy bm egyéb)
2 szál zöldhagyma, hosszában felcsíkozva
1/2 gránátalma magja
1 marék szőlőszem
10 cm uborka hosszában csíkokra vágva
ugyanennyi kápiapaprika, szintén csíkokra vágva
1/2 lime leve
1 löttyintésnyi szezámolaj
só

know-how

*a fűszerkeverék tartalma: vörös- és fokhagyma, chili, fahéj, ánizs, borsikafű, édeskömény, szegfűbors, szegfűszeg, gyömbér, fehérbors
a kacsamell nem bőrös oldalába bedörzsöltem a fűszerkeveréket és megsóztam.
a bőrös oldalán kezdtem el sütni közepes lángon, 5 perc után megfordítottam, a másik oldalt is sütöttem 5 percig.
kivettem a tepsiből, 2-3 percet pihentettem, aztán felszeleteltem nem túl vékonyan.
a szeleteket megkentem a szójaszósz-méz keverékkel és visszatettem a tepsibe őket - kb. 5 perc alatt készre sütöttem.
a salátához a zöldségeket (paprika, zöldhagyma, uborka) felcsíkoztam, a szőlőszemeket félbe vágtam - aztán mindent összekevertem a megmosott salátalevelekkel.
átforgattam az olajjal őket, a tetejére ment a gránátalma magja, és a sült kacsaszeletek.
az adag 2 főre lett kitalálva, de úgy alakult, hogy egyedül is képes voltam betömni. egyszerűen zseniálisan finom.

forrás - ok

a papírporcelán tányért a képhez Lantos Judit fenomenális sorozatából választottam - örök hálám ezúton is, drága Judit! (a tányér egyébként porcelán, és mosogatható és nagyon vagány.)

pannukakku*

2014-09-22T09:24:24.000Z

van az az idegesítő eső, ami esik egész nap, nem nagyon, csak annyira, hogy utáljak elindulni benne, szürke eget okoz, szar kedvet és édességzabálást.

meg van a múlt heti, amitől mini árvíz lesz a Béke téren, meg éjszakai setét délelőtt. ennél a pontnál egy telefon a fél9-es helyre, hogy kések kicsit, mert ennyire csak nem fog egész nap szakadni. és tényleg: az 1/3 útnál sokkal durvább lesz. 16 percig álldogálok egy kapualjban, az eső továbbra is a sokkal durvább fokozatban szakad, miután bevallom magamnak, hogy ezt most k.ra megszívtam, továbbmegyek. félútnál már azon gondolkozom, hogy felhívom emberemet és beleordítok a telefonba, hogy utálom őt is meg az esőt is, és nem megyek.

aztán jön egy busz, egy nemkedves sofőrrel (vagy már ő is látta, hogy nekem tökmindegy) és rámtol 2 hektoliter vizet. de ő nem tudhatta, amit én legalább 3 perce már igen: hogy átázott az esőcucc is rajtam - úgyhogy semmi megjegyzés nem hagyta el eperajkaimat, csak simán elkezdtem röhögni.

(mondjuk amikor szombat este a héten harmadjára játszottuk el ezt a forgatókönyvet az esővel, és a Trafóba is sikerült szétázva megérkezni, már nem voltam olyan mosolygós kedvemben - egészen addig, amíg Andi be nem futott, aki gondolom azért nem hozott esernyőt, hogy még nálam is ázottabb kinézetűre ázzon és ne érezzem rosszul magam. vagy csak simán sokkal hardcore-abb nálam. vagy nem vette észre az esőt. nála még ez is elképzelhető.)

sütőben sült körtés palacsinta

hozzávalók

2 tojás
5 dkg liszt
1 tk sütőpor
2 dl tej
5 dkg cukor (ízlés szerint növelhető a mennyiség)
1.5 körte, cikkekre vágva
1 dkg gyömbér, reszelve
3 szem kardamom magjai, összetörve
1 löttyintésnyi mogyoróolaj (vagy vaj, vagy sima olaj)

know-how

a körtéket megmostam, kivágtam a magházukat és egyforma cikkekre vágtam őket.
a cikkeket belerakosgattam egy 22 cm belső átmérőjű sütőformába (mivel egyben sül az egész tészta, nem jó, ha ennél kisebb tepsiben készül, mert nem fog átsülni).
a tésztához a körtén kívüli összes hozzávalót homogénre kevertem és ráöntöttem a körteszeletekre.
olyan 35 percig sütöttem 160 fokon, légkeveréssel - tűpróbával érdemes ellenőrizni az elkészültét.

forrás

* a pannukakku egy custard-szerű belsejű, sütőben sütött finn palacsinta, ami egyrészt nagyon finom, másrészt nagyon variábilis, harmadrészt nem kell fél órán át állni a palacsintasütő mellett, negyedrészt nem lesz tőle az ember palacsintaszagú sem. hidegen, melegen, cukros tejföllel, gyümölcsszósszal, vagy csak magában.

a palacsinta a Tündérsüti szülinapjára készült - isten éltesse őt, de leginkább Ildót, hogy még sokáig tudjon blogot írni ő a köz legnagyobb megelégedésére.

flow

2014-09-12T17:16:45.000Z

50-60 vadidegen elé kiállni egy értekezlet 2. órájában és közölni velük, hogy azért jöttem, hogy megtartsam életük 178. tűz- és munkavédelmi oktatását, nem túl hálás feladat.

aztán a "vigyázzanak magukra" zárás után állni a tapsviharban (!!!) (újra leírom: éves ismétlő tűz- és munkavédelmi oktatást tartottam), az nem simán durva, az flow.

ebbe az egész hetes áramlásba csatlakozott be Pere egy kiló krumplival, hogy akkor főzzünk krumplifőzeléket (a főzelékes atyaúristennek nagy rajongói vagyunk mind a ketten, de néha akkora kapitális baromságokat nyilatkoztat ki, hogy felvinnyogok tőle - pl. a krumplifőzelék (burgonya)keményítővel történő sűrítése kicsit overkillnek tűnt).

amíg Pere megcsinálta a főzeléket, én

elreszeltem az ujjamat (durván),
csináltam egy quinoafasírtot a főzelékhez,
aztán másodfokúan összeégettem magam egy neszkafé csinálása közben.

egyébként minden állatjó volt.

pedig még húst se raktunk bele.

zöldséges quinoafasírt

hozzávalók

(a hozzávalók cupban vannak, bocs, nem tudtam egyszerre mértéket váltani és Pere biciklitúrájának a részleteire is figyelni)
1 cup quinoa
2 ek lenmagpehely 6 ek vízbe beáztatva
1 cup mélyhűtőtt spenót (kiengedve)
1/2 cup zabpehelyliszt (zabpehely ledarálva, ha nincs konkrét zpl.)
1 cup krumpli, nyersen, lereszelve (2 kisebb szem)
1/4 cup aszalt paradicsom (ezt legközelebb kihagynám)
1/4 cup napraforgómag
1/4 cup bazsalikomlevél, apróra metélve
2 tk hagyma, apróra vágva
1 gerezd fokhagyma, összezúzva
1 ek tahini paszta
1 1/2 tk szárított oregánó
1 1/2 tk vörösborecet
1/2 tk só
3 ek liszt

know-how

megfőztem a quinoát.
a lenmagpelyhet összekevertem a 6 ek vízzel, és 5 percig állni hagytam.
a főtt és kissé kihűlt quinoát összekevertem az összes többi hozzávalóval (a beáztatott lenmagpehellyel együtt), és annyi lisztet szórtam hozzá, hogy egy elég lágy, de már formázható masszát kapjak.
a masszából nedves kézzel guszta fasírtokat csináltam.
175 fokon (légkeveréssel) 17-20 percig sütöttem az egyik oldalát, aztán megfordítottam, és a másik oldalt is sütöttem kb. 10 percig.
kicsit hűlni hagytam, aztán nagyon sokat megettünk belőle a krumplifőzelékhez, ami csak azért volt hiba, mert hidegen (félnaposan) sokkal-sokkal finomabb volt.

forrás

37.

2014-09-02T12:18:49.000Z

megcsináltam ezt a tortát alant, volt vagy két óra nettó, a sütés nélkül, plusz a hajnali biciklitúra a macaronokért (amiket Katuci volt oly drága és megsütött helyettem). kicsit szorongtam, hogy a mascarponés krém megáll-e majd (mert Lilla pont tortát csinált és nem ért rá szakmailag eligazítani), de az végül is benne volt a két órában.

aztán Balázs felébredt és megkapta a tortát, moderáltan örült, megitta a kávéját és végre már látott is: észrevette a macaronokat, magán kívül lett az örömtől, megevett vagy ötöt, majd közölte, hogy ugye nem baj, ha ő most már nem tud egy falatot se enni a tortájából.

mogyorós-nutellás torta

hozzávalók

az alaphoz
20 dkg vaj
20 dkg cukor (az eredetiben 50 dkg (!!!!))
6 tojás
25 dkg liszt
10 dkg darált mogyoró
8 dkg kakaó
12g sütőpor
60ml erős espresso
50ml tej
a krémhez
25 dkg mascarpone
20 dkg natúr sajtkrém
20 dkg nutella
2 dkg kakaópor
10 dkg porcukor
1 kupak vaníliaesszencia
és még
egy üveg meggydzsem

know-how

a lisztet beleszitáltam egy keverőtálba, hozzáadtam a darált mogyorót, a kakaót, a sütőport és összekevertem őket.
a kávét és a tejet is összeöntöttem.
a cukrot a vajjal habosra kavartam, aztán egyesével hozzáütöttem a tojásokat, folytatva a keverést.
amikor a tojások elfogytak, felváltva adtam a keverékhez a lisztes mixet és a tejes kávét.
a tésztát feleztem és két részletben sütöttem meg egy 18 cm-es kapcsos tortaformában.
150 fokon 25-30 percet, aztán 100-on, letakarva a tetejét, addig, amíg meg nem sült (tűpróba).
természetesen felpúposodott, de még melegen egy tányérral kicsit lenyomtam.
amikor teljesen kihűlt (másnap), vízszintesen 3 részre vágtam.
a krémhez a mascarponét és a sajtkrémet kikevertem, minden komponenst hozzáadtam, és éjszakára behűtöttem (nem volt előírás, csak időközben negyed kettő lett, én meg kicsit elálmosodtam).
másnap a krém 1/4-ét félretettem a tortabevonáshoz.
a 6 lapra szelt tortalapokra felváltva tettem krémet és meggydzsemet.
itt nem árt kicsit dermeszteni, hogy ne csúszkáljon a krém.
a végén rákentem a félretett krémet, ráhajigáltam pár macaront, mogyorószemet és csokiba mártott mazsolát meg mogyorót a tetejére.
újabb hűtés után szépen szeletelhető - ami viszont van: a krém eltűnt a lapok közül. legközelebb bármennyire is soknak tűnik, az összeset rákenném a lapokra (a bevonásra félretett kivételével), mert a meggy ugyan sokat dob rajta, de kicsit száraz a tészta.

forrás

komatál*

2014-08-23T11:41:50.000Z

*"A hagyomány (baby shower. - a szerk.) nem teljesen ismeretlen nálunk, Magyarországon sem, hiszen évtizedekkel ezelőtt még létezett az a bizonyos „komatál“, amit a leendő keresztszülők vittek az újdonsült édesanyának. A komatálban erőt, egészséget adó ételek lapultak, amelyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy az anyuka tejtermelése fokozódjon, és a kisbaba minél több tejet kapjon, minél gyorsabban fejlődjön. A komatál tartalmát mindig az ajándékozók kóstolták meg először, jelezve hogy semmi ártalmas nem került bele. Másrészt ezzel is tehermentesítették az anyukát, hiszen egy csecsemő mellett a mindennapi főzés bizony embert próbáló feladat, különösen ha a kisbabának van már esetleg egy-két nagyobb testvére..." (Coffeinmentes) tegnap elmentem megnézni az ifjú Mohát (nagyon addiktív gyerek, kissé ugyan sokat alszik, bár mondják, hogy ez egy hónap körül így normális), akinek az apja egyáltalán nem értékelte, hogy sziporkázó személyem maga jelent meg hajlékukban, hogy a gyermeket megcsodálja, és egész este a rohadt komatállal vegzált (és vízzeI itatott, na de ez mindegy is).

aztán ma kitaláltam, hogy milyen jó lesz krumplifőzeléket enni fasírttal meg édesanyámmal a Bosnyákon az egyik kifőzdében. de a Bosnyákon nem volt nyitott kifőzde. értelemszerűen krumplifőzelék se.

úgyhogy vettem 1 kiló lecsópaprikát, hogy akkor majd lecsót főzök, mielőtt éhen veszek.

ebből a gondolatból meg 40 dkg darált húsból lett végül majdnem quesadilla, de aztán inkább valami fűszeres darált hús pitában, amit most szépen elszállítok a Moha-családnak. mert ismét rájöttem, hogy nem szeretem a marhahúst.

ps. ez a kaja egyáltalán nem való komatálba, csóri Virág csak megkóstolni tudta - a szerző könyörögve kér mindenkit, NE ezzel örvendeztessék meg a frissgyerekes anyukákat - a ded kizárt, hogy értékelné a római köményt és a csilit.

fűszeres marha pitában, ananász salsával

hozzávalók

40 dkg darált marhahús
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 papardicsom, kockázva
1/2 tk római kömény
1/2 tk oregánó
1 babérlevél
1/2 csilipaprika (én most ilyet: Finger Hot Chili Pepper --- a Carolina Reaper 1.569.383 - 2.200.000 Scoville-értékének az elgondolásához azért kevés vagyok; ez a csilicske 20-30.000-et tud)
1 tk só
olaj
a salsához
1/2 fej lilahagyma, nagyon apróra kockázva
3-4 ek ananász (konzerv), nagyon apróra kovkázva
1/2 kápiapaprika, szintén kockázva
ízlés szerint csilipaprika
1 ek petrezselyemzöld, nagyon apróra vágva
só
kevés citromlé
és még
fejenként 2 pita
meg egy marék bm salátakeverék

know-how

a hagymát megdinszteltem, majd a vékonyra szelt fokhagymával is kavartam még kicsit.
rászórtam a húst, sóztam, fűszereztem, és vagy 5-6 percig sütöttem.
eztán ment hozzá a kockázott paradicsom, lefedtem és hagytam párolódni.
amikor késznek ítéltem, levettem a fedőt és kicsit elpárologtattam a nedvességet róla.
mindeközben a salsához felkockáztam mindent, összekevertem a mindent, sóztam, citromleveztem.
a pitákat a zacskón levő utasítás szerint megpirítottam, beletettem mindbe egy-egy marék salátát, rá a húst, végül a salsát.
fincsi volt, csak kár, hogy nem szeretem a marhahúst.

ötlet

13 mondat a Kollath-reggeliről

2014-08-13T14:37:01.000Z

kéthetes Kollath-reggeli tesztet végeztem ennen magamon, alább a tapasztalatok összevetve az ígért eredménnyel:

Nincs gyomortúlterhelés, csak legalább 4 órán át jóllakottság érzet. - ha eszembe jut, hogy most 4 órán át jóllakottnak kell lennem, azonnal elkezdek nagyon éhes lenni. viszont ha nem jut eszembe, délután 3kor még simán működök a reggel 8-as müzlivel.
Normális testsúlyt biztosít. A túlsúlyosak fogynak anélkül, hogy éhesek lennének addig, míg jön az ebéd ideje. A túl soványak pedig híznak és emésztőszerveikben is javulást észlelnek. - a lenmagban levő végtelen sok B-vitamintól este általában egy lovat is meg tudnék enni, ami rövid távon fog +10 kilóhoz vezetni, bár nem vagyok sovány és eszem ágában sincs hízókúrára fogni a testem.
A székrekedés megszűnik. - nincs közvetlen tapasztalat.
Mivel a reggeli méregtelenít, a fáradtság jelei eltűnnek. - lehet, bár én a 8 óra alvásra szavazok.
Növekszik a fizikai és szellemi teljesítőképesség. - ezt nem tudom megítélni: ha sokat dolgozom, elfáradok, ha nem annyira, akkor meg nem. reggelivel is, anélkül is.
Javul a közérzet, amely a biológiai egyensúlyból következik. - nekem leginkább attól a tudattól javul a közérzetem exponenciálisan, hogy Balázs hétvégén hazaugrik. bocs, Kollath.
Az ember nem kíván izgatószereket (kávé, dohány, alkohol). - a 2 kávé 1-re redukálódott, de a fröccsnek semmi köze ehhez a reggelizős dologhoz. (a dohányzás meg irreleváns.)
Növekszik a koncentrációképesség, mivel az emésztőszervek nincsenek túlterhelve. - az utóbbi két hétben nem ütött el semmi, de az internet előtt továbbra is órákig elüldögélek teljesen értelmetlenül.
A vér összetétele javul, a koleszterinszint csökken. A jobb vérkeringés megszünteti a bőrbetegségeket (ekcéma, kelés, pikkelysömör). - a koleszterinszint érzékelésének képessége még nem fejlődött ki bennem. majd talán a Kollath-reggelitől.
A haj regenerálódik, rugalmassá válik. - határozottan nem, kezdek is aggódni kicsit.
A köröm fényessé válik, nem lesz törékeny. - mint aktív körömlakk- és körömlakklemosó-használónak, néha azért csak törik. a fényt meg a setétkék lakkjaim elég jól eltakarják.
A fogazat megjavul, az ínysorvadás mértéke csökken. - például a lyukak elmúlnak, a fogsor kiegyenesedik, a fogkő lehull és a többi - lehetséges, csak megfelelően nagy erővel kell a tányért az archoz közelíteni, majd ütköztetni is vele.
A csontváz megerősödik. - a csontváz erősödés érzékelésének képessége még nem fejlődött ki bennem. majd talán a Kollath-reggelitől.

de ismétlem: ez a cucc finom, és a beletett magok valószínűleg tényleg jót tesznek velem, ha nem is ilyen sokrétűen.

Kollath-reggeli

hozzávalók

30 g gabonapehely-mix (én zab-, búza-, árpa-, rizs- és rozspehely keveréket használok, Allnatura márkájút)
1 tk lenmagpehely/szezámpehely (kávédarálóban előállítható)
15 g aszalt ez-az (áfonya, mazsola, füge)
1 ek olajos mag (dió, napraforgó, kesudió, mandula...)
1 tk datolyaszirup (v. méz, de nekem most vannak itt ilyen szirupjaim)
10 dkg gyümölcs (alma, körte, szilva, szőlő, barack - ezekkel végeztem a tesztelést)

know-how

a gabonapelyheket és a lenmegpelyhet 1 dl vízben egész éjjel, szobahőmérsékleten áztatom (az eredeti cikkben van egy homályos utalás az eközben lejátszódó kémiai változásról).
a kiválasztott aszalt gyümölcsöt szintén beáztatom.
reggel az aszalványról leöntöm a vizet, és hozzákeverem a felpuhult gabonapehelyhez.
édesítem, hozzákeverem a lereszelt/feldarabolt a gyümölcsöt és az olajos magvat.
és várom a hatást.

égszakadás

2014-08-08T07:50:36.000Z

a szomszédgyerek külföldre távozott, hátrahagyva egy albérlőt.

tegnap találkoztunk az erkélyeinken, és a gyerek* rögtön erős alapokra fektette a jószomszédi viszonyt egy nagyon határozott 'csókolom!' - mal.

hirtelen és erősen ránthattam fel egyébként majdnem tökéletesen ránctalan(nak gondolt) szemem felett a szemöldökömet, mert gyorsan helyesbített egy sokkal határozatlanabb 'bocs, akkor heló'-ra, de ez már nem nagyon építette újjá a világot, ami összeomlott bennem.

azt hiszem, rá kell gyúrnom a milfségre. ha már így alakult.

* a gyerek legalább 25+

quinoás borsósaláta

hozzávalók

a salátához
3 kis fej retek
1 szál szárzeller
1 marék zöldsaláta
2 marék zöldborsó (fagyasztott volt)
4 dkg quinoa (száraz súly)
5-6 dkg puha kecskesajt
az öntethez
2 ek kukoricacsíra-olaj
1 ek citromlé
2 tk majonéz
1 tk tahini
bors

know-how

a quinoát megfőztem.
a borsót megpároltam.
a retket és a szárzellert lereszeltem.
végül minden hozzávalót összekevertem egy nagy tálban.
az öntethez szintén összekevertem az összes hozzávalót és ráöntöttem a salátára.
mindent megettem (ja, nagyon durva), aztán felmásztam a biciklire és elküzdöttem magam a Dunaparti Megállóig, ahol valahogy sikerült még egy lángost is magamba tömni - határozottan lenyűgöztem magam. (a lángos 10 pontos, kimondottan megéri kikerékpározni miatta az isten háta mögé.)

rendhagyó

2014-07-27T23:56:26.000Z

főzés versre.

vers Nagy Zsukától, aki bohó ifjúkoromban fontos részét képezte az életemnek - azóta elmúlt az ifjú és a bohó jelző, ő igaziból is költő lett, én továbbra sem találom a helyes öndefíniciót, de legalább már nem vitázunk a politikán.

ő ír, én megihletődöm és főzök.

így kerek.

UPDATE: a 2017-es könyvhétre jelent meg Zsuka új kötete Küllők, sávok címmel az Orfeusznál - nagyon szeretem az egészet, de az m-sorozatot különösen.

m4

mióta szeretlek, várlak, nem tudok már egyedül lenni
úgy, ahogy szerettem.

mióta szeretlek, csak egyszer főztem szét a spagettitésztát
és iszonyúan finoman készítem el.

mióta szeretlek, mindig elromlik valami a biciklimen
fék, világítás, defekt.

mióta esik az eső, szeretlek, arcomat simogatja az isten
zokogok, de nem félek.

mióta szeretlek, a könnyeim befelé csepegnek
mossák a szívem, fürdetik.

mióta szeretlek, be van fizetve minden csekkem
nem tartozom senkinek, ugye, neked sem

mióta szeretlek, azt mondom, nem vagy, mindenkinek
fikció csak ez.

mióta szeretlek, nem abban a világban élek mint a többiek
behunyt szemmel nézek, nem szabad soha felébrednem.

mióta szeretlek.
befelé zokogok.
mert olyan jó
mióta szeretlek
nekem.

spagetti édesköménnyel és ricottával

hozzávalók

1 édeskömény gumó, vékonyan felszelve
1 fej lilahagyma
1 gerezd fokhagyma
10 szem koktélparadicsom, félbevágva
1 marék kisebb bazsalikomlevél
10 dkg ricotta
olaj, só
spagetti

know-how

a hagymát megdinszteltem.
a vékonyra szelt fokhagymát és édesköményt együtt adtam hozzá, és addig pároltam-sütöttem közepes lángon, amíg az édeskömény még nem puhult meg teljesen.
a félbevágott paradicsomokat minimális olajon egy serpenyőben megsütöttem.
a tésztát kifőztem és összekevertem a hagymás édesköménnyel.
a ricottát, a sült paradicsomot és a bazsalikomot akkor tettem rá, amikor már szétporcióztam - a bazsalikom kivételesen nem látványelem, kellett nagyon a végízhez.

forrás

és még ez is:

"Nem tudom megváltani a világot. Borzasztó. An fáradt vagyok.

Mindig elalszom. Mikor felkelek. Király spagetliket csinálok. - "

vidámodjunk fel néha

2014-07-22T13:54:44.000Z

PJ Balázs egyik igazi ír kollégája, akit 2 éve zártam a szívembe, amikor a helyi sörfesztiválon úgy berugott, ahogy csak az írek tudnak - miután behajtogattuk egy taxiba, még halálosan büszke voltam magamra, hogy e, én bezzeg milyen jól bírtam az estét - aztán másnap délután már hiába kerestem a kb. egyhetes gyönyörű és méregdrága lakatomat a bicikli körül - miután felocsúdtam a sokkból és gyalog elindultam a boltba, úgy 500 méterre a lakástól megtaláltam egy bokor alatt - gondolom, ~~mégse bírtam annyira jól az estét~~ addigra lett elegem az egyhetes gyönyörű és méregdrága lakat csörömpöléséből a biciklikormányon, amit feltehetőleg egy könnyed, ám határozott mozdulattal hajítottam el a fenébe - de ez mindegy is a mostani történet szempontjából.

PJ az az ember, akit, ha összefutunk, mindig udvariasan megkérek, hogy beszéljen kicsit lassabban (mert azt mégsem mondhatom neki, hogy PJ, drága barátom, próbálj már meg angolul kommunikálni) - de ma tökéletesen értettem, amikor csatlakozott hozzánk délben, hogy "Balas, what's that? it looks fuckin' good!"

és akkor a mai recept teljesen váratlanul szorosan kötődik a bevezetéshez.

céklafasírt

hozzávalók

25 dkg cékla, felkockázva, megfőzve
12 dkg krumpli (tiszta súly, 2 kisebb darab), megfőzve
20 dkg fetasajt
6 dkg friss kenyérmorzsa
1 tk oregánó
1 kis csokor petrezselyemzöld
2 ek gríz (liszt, de nekem van a szlovák boltból egy speckó, majdnem liszt finomságú grízem)

know-how

a felkockázott céklát és krumplit megfőztem, leszűrtem, majd hagytam 10 percet hűlni.
a késes aprítóval a már hűlt céklát, krumplit, fetát az oregánóval és a felaprított petrezselyemmel pürésítettem.
hozzáadtam a friss kenyérmorzsát (egynapos bagettet szintén a késes aprítóban megforgattam párszor - semmi köze a zsemlemorzsához, Írországban befűszerezve készen lehet kapni ezt a fajtát a húsok töltéséhez) és annyi lisztet/grízt, hogy gombócolható állagú masszát kapjak.
egyforma, nem túl nagy golyókat csináltam, 13-14 db.ot.
egy részét további hűtés nélkül olajban sütöttem meg - mivel nem tudok egyáltalán olajban sütni, ezek kicsit szétestek, és csúnyák voltak (elgondolkoztam, hogy talán mégiscsak kellett volna egy tojás bele).
a másik felét viszont egy órányi hűtés után, sütőben, olaj nélkül sütöttem meg - ezek vannak a képen. nekem továbbra is ez a szimpatikusabb verzió, bár az ízben differencia nem volt.
tzatziki, pita és ruccola volt mellé.

forrás

a textil a fenti kép bal szélén kósagabi, akinél még van pár hasonló szuperség - de egy újabb textilüzem-leállás miatt a készletek végesek - igyekezzetek, ha vidámodni akartok.

how to be a goddess?

2014-07-14T16:11:21.000Z

sosem gondoltam volna, hogy nagy magányomban a nappali közepén elheverve bebita bonita videókkal fogom szórakoztatni magam. és ami még durvább, másnap reggel felkenek egy olyan sminket, amit eddig csak nagyon ritkán, de akkor is véletlenül. (és a még ennél is durvább: rendeltem egy ecsetkészletet... - na, ezért nem kell sminkvideókat nézegetni.)

(BB inkarnációjával a Digitális Dívák konferencián találkoztam, ahova fogalmam sincs, hogy keveredtem el - lévén az a stíl, amit a megjelent közönség képviselt, nem annyira a sajátom - valószínűleg ezért néztem ki a takarítószemélyzet érdeklődő tagjának. BB rendkívül nagyívű előadásából nyitásként megtudhattam, hogy a videóbloghoz kell egy kamera - itt kezdtem el nagyon figyelni, hogy hátha ez csak valami geg, és mindjárt beleröhög a mikrofonba - de nem. tök komolyan végigtolt egy 10 perces előadást ezen a szinten - a videóiban ennél azért sokkal jobb ő, az előadósdit viszont nem kell erőltetnie.)

azt mondjuk még 5 BB-videó megtekintése után sem tudom, hogy az 5 percig tartó alapozás, a 7 perces szemfestés, meg a 6 perces körömlakkozás mégis kinek fér bele a reggelébe, mert én pl. ma csak lakkoztam, de utána nagyon gyorsan fel kellett fújnom a biciklimet, és természetesen belenyúltam a szelepsapkába a ma reggel természetesen nem 60 sec alatt száradó, ám igen szép kék lakkal - úgyhogy mire lemostam az egészet, már el is késtem.

a sajttortának meg szokás szerint semmi köze sincs a fenti okfejtéshez - mindössze Szilvia küldött a német turnéjáról egy sajttorta-fotográfiát, ami 2 napi heves sajttorta ehetnéket generált.

lime-os, kókuszos sajttorta, pohárban

hozzávalók

az alaphoz
6.5 dkg kókuszreszelék
10 dkg zabkeksz
7 dkg vaj, megolvasztva
a krémhez
20 dkg sajtkrém (1 doboz aldi gazdaságost tettem bele)
3 dl cukrozott sűrített tej (ezt használtam - most nézem, 50 g-ban 28 g cukor van - jézusisten!)
60 ml lime-lé
1 tk limehéj
4 ek görögjoghurt (vagy tejföl)
1/2 tk vaníliapaszta
opcionális
natúr joghurt a tetejére
lime-szeletek ugyanoda

know-how

a kekszet morzsalékosra daráltam.
összekevertem a kókuszreszelékkel és az olvasztott vajjal.
ezt a nem teljesen összeálló keveréket 3 db 12 cm-es piteformában 10-12 percig sütöttem (lett egy kis színük), aztán hagytam kihűlni őket.
a krémhez a sajtkrémet simára kavartam, majd folyamatos keverés mellett hozzáöntöttem a sűrített tejet és a lime levét (1 lime-ból lett ennyi lé).
hozzáadtam a vaníliapasztát, a lime-héjat, végül a joghurtot.
keverés közben nagyon hígnak tűnt, de később tökéletes állagúra keményedett.
4-5 pohárban szétosztottam az elmorzsolt kekszalapot és erre kanalaztam rá a krémet.
a tetejére dekornak szórtam még némi kókuszreszeléket.
eredmény: nekem nagyon durván édes lett, de a tetejére kimért plusz natúr joghurttal ez egyenesbe hozható. esetleg az alap lehet vm semleges ízű, de nem édes kekszből (pl. Korpovit).

forrás

socialismo o muerte

2014-07-07T22:06:04.000Z

Kubát szerencsésen abszolváltuk, érdekes hely volt, de nem sok mindent láttunk.

az országról van pár nagyon jó blogbejegyzés, ill. Horváth János kimondottan jól megírt könyve: felesleges lenne újra leírni ezeket a dolgokat, meg egyébként sem vagyok orákulum semmilyen témában. benyomásaim vannak, semmi több. de ez az egész Kuba-túr sokkal kevésbé lett volna gördülékeny, ha Travellina nem válaszol szinte rögtön a neki írott ímélre, és nem kapcsol össze M.mel, aki nem intéz taxit, szállást és egy ~~mesztic félistent~~ aranyembert, Ebertet nekünk az első két napra.

Ebert nélkül egyébként valószínűleg nem sétafikáltunk volna Centro Habanaban (ahogy Bp.en sem sétálgatok az Illatos út környékén - én legalábbis), sokkal többször lettünk volna átvágva (pedig így is - pl. rögtön a reptéri állami pénzváltónál, nagyon durván), nem láttunk volna 70+-os bácsikat úgy táncolni, hogy megállt a sör a kezemben, és nem tapasztaltuk volna meg, milyen egy olyan hely, ahol a rendőr a főnök, te meg nem mehetsz végig akárhol az utcán akárkivel, csak mert te kubai vagy, a másik meg nem.

az igazság az, hogy 8 nap alatt ízlésemhez képest túrót se láttunk: Kubában utazgatni, itt-ott megállni pár órára, aztán továbbmenni meglehetőst nagy kihívás - az utak nincsenek (értsd: egyáltalán nincsenek) kitáblázva, hogy a gaz imperialisták ne tudjanak tájékozódni, továbbá GPS nem hozható be az országba, de még ha itt lenne is: Kubáról nem tudtunk semmilyen térképet letölteni. úgyhogy maradt a busz, mint árban elérhető alternatíva. ez viszont azt jelenti Kubában, ahol 350 km 6 óra, hogy ott is el kell tölteni egy éjszakát, ahol max 2 óra látnivaló van, amiben már benne van a főtéren megivott sör is (árlappal elvétve találkoztunk, kérésre sem adnak a helyek 99%-ban, de szinte biztos, hogy turistaként dupla áron kap mindent az ember). a turistáknak fenntartott Viazul buszok egyébként meghökkentően drágák (2x annyi nagyjából, mint ugyanez a távolság Magyarországon), cserébe mélyhűtésre is alkalmasak és sok dolgon el lehet merengeni, amíg az ember eljut A-ból B-be velük: mert vannak nehezen érthető dolgok arrafele pl., hogy a buszjegyet miért 3 ember iktatja, a hátizsákot miért kell leadni a busztól 3 méterre egy embernek, ahonnan egy másik viszi el a buszhoz, vagy a 350 km.es távon mi szükség van 2 sofőrre (akik 20 km.enként megálltak vízért, pisilni, paradicsomot venni, beköszönni a kis családnak stb.? - de Kubában ez már csak így megy: kissé lassan, kissé döcögve, de így.

szóval nem láttunk szinte semmit, de az alapján amit igen, igazat kell adjak Balázs világutazó nagymamájának, aki teljesen ki volt akadva attól az elvetemült ötlettől, hogy elnézünk Kubába (Minek mentek oda? Nincs ott semmi.). majdnem 0 spanyoltudással ebben az országban ez a buszozós dolog volt kivitelezhető, ami mindenképp több, mint Varaderon kicsapni a testünket a bícsre, de nekem ez így, most kevés volt.

Kubában tényleg elképesztően le van minden pattanva, böhöm amerikai autók (is) vannak mindenfele, néhány ember szivarozik is, csak úgy, Havannában színesbe öltözött öregasszonyok inkább csak pénzért a turistáknak, nincs internet az országban (csak a szállodákban, nagyobb vagyonért, modemes) és a boltok üresek. döbbenetesen üresek. úgyhogy mindenki csencsel - így lehetséges, hogy ottlétünk 5. napján lemondtam a vacsorát, mert a hiánygazdaság és a jegyrendszer ellenére (1 csirkecomb/fő/hónap, 2 dl olaj, 5 tojás) kezdtem egy jól fejlett tehénnek érezni magam.

Ebert anyukája főzött ránk többször, szerintem 5 kilót híztam legalább. kétszer is ettünk homárt, mert bár a boltok töküresek tényleg, mindenki csencsel, és az ügyeseknek van mit enni legalább. (az utcai kaják nagy barátjaként Kuba volt az a hely Vietnám mellett, ahol eszembe se jutott enni a bizarr utcai kifőzdékben, és nemcsak a kolera miatt.)

Trinidadban, ami egy cuki színes házas világörökség-rész (de egy délután bőven elég rá) valami elmebaj folytán befizettünk egy lovastúrára a pusztába, ahol felhajintottak egy igazi ló tetejére, Balázst meg egy másikra. nem tudtam másra gondolni ~~amíg a ló lehetetlenül lassan poroszkált velem~~, csak arra, hogy a ló nyilván meg fog vadulni, én félig leesek, a másik felem meg beleakad a kantárba (vagy mibe), a továbbiakban pedig ájultan lógok majd az oldalán, és még a biztosítás is gond lesz, mert a nálam lévő ír SIM-kártya nem működik (később kiderült, hogy a Meteor Mexikóban se szerződött le senkivel) és nem fogom tudni felhívni a biztosítót a halál torkából.

mindez idő alatt Balázs délcegen ült a lován és szart az én rettegésemre.

visszafele már olyan elegem lett a pompás ötletből, hogy elmagyaráztam a szivarozó amígónak, hogy nincs az az isten, hogy én még egyszer ráüljek arra az állatra és köszi, inkább gyalogolok. elég hülyén nézett, amit aztán a fák alól kiérve meg is értettem: a kubai pusztában délben és 35 fokban 20 perc után már nem tűnt túl jó ötletnek a séta. úgyhogy egy idő után visszasunnyogtam a ló hátára (aztán a következő két napot állva töltöttem).

elnéztünk a nagyonhíres Playa Anconra is, ha már ott voltunk: Balázs egész nap nem mozdult ki az árnyékból, mert szerinte ott is remek színe lesz. én az árnyékban heverést egy óra után igen meguntam, elbóklásztam a parton (ahol nem volt semmi), ennek folyományaként Balázs sikeresen megőrizte bőre üde fehérségét, míg én egy cigányhoz lettem hasonlatos.

A Karib-tenger szép, egyébként, de csak emiatt teljesen felesleges 12-3 órát repülni (mert pl. Szardínián legalább két olyan hely volt, ami simán kenterbe veri a Playa Ancont).

(ezt az egészet még Kubában írtam, amikor még nem láttam A tengert Tulum mellett: az a hely az, ahol minden különösebb gond nélkül le tudnám élni életem hátralevő részét. én, aki nem vagyok egy született sellő, se napozni, se pancsolni nem nagyon szoktam - na, itt feláltva vetettem be magam a vízbe és dobtam ki a testem a homokba. és az ultradurva rész: NEM untam => tehát módosítok: a Karib-tenger az Karib-tenger, és semmi, de semmi korábbi desztinációnk meg sem közelítette a tulumi tengerpartot.)

Autóztunk 1950-es évekből átmentett bazi nagy autóval, meg lepukkant Ladával is, benéztünk Hemingway kedvenc helyére, ami végtelenül lehangoló volt a 70+-os sorba ültetett turistanénikkel és -bácsikkal, úgyhogy nagyon gyorsan távoztunk és a kötelező kör daiquirit meg mojitot a szomszédban ittuk meg. (M. szerint Havannában itt a legjobb a mojito, ezt bemondásra elhittük, és le is ragadtunk egy délutánra. aznap más már nem történt.) a szivargyár időszakosan zárva volt (és pont most volt az időszak), a forradalmi múzeum meg bezárt, mire odavergődtünk - ettől az egytől tényleg ideges voltam (Ebertet állandóan leállították a rendőrök, hogy mi a fenét mászkál itt ezzel a két turistának látszó turistával, merthogy ezt sem szabad Kubában - és pár nap után már tök folyékonyan tudtam elővezetni minden rendőrnek a nullához konvergáló spanyoltudásom ellenére, hogy heló, mi országos cimborák vagyunk Eberttel 135 éve, amúgy meg az unokatesóm faszija ő).

tehát Havannában csak nagyon és még sokkal inkább lepukkant házakat néztünk, meg Che elvtárs képét, akinek óriásplakátokon köszönték meg országszerte a példamutatását. Fidellel nem futottunk össze, se az ő kultuszával (kb. 3 helyen láttam viva Fidel y Raul feliratot, jellemzően az isten háta mögött egy villanypóznán), Chevel annál inkább: úgy tűnik, halottan nagyobb tér nyílik a celebségre arrafele. néha még azt is kiírták ide-oda, hogy socialismo o muerte (szocializmus vagy halál) - miután az utolsó reggelre az összes boltból elfogyott a palackozott víz bizonytalan időre (a csapvíz meg nem iható), ill. abban az időben már nem volt wcpapír se a fővárosban (a reptéren se volt, és amíg próbáltam mégiscsak valahol papírt találni, elfelejtettem, hogy a Csendes amerikai c. könyvemet (stílszerű voltam) feltettem a wcpapír-tartó tetejére és ott is hagytam azon mód, ajándékul a kubai szoszializmónak), az utolsó éjszakánkat egerekkel (remélem, hogy csak azok voltak és nem patkányok) töltöttük, én úgy gondoltam, hogy ha ez a szoszializmó, akkor jöjjék a muerte inkább.

de előtte még vételeztünk egy rakat szivart, nem mintha dohányoznánk, majd kiteszem a bótba, az lesz, hehe, meg némi rumot, Balázs ugyan még akart volna további egy hordóval, rohangált a reptéren, mint egy mérgezett egér, hogy megtalálja a rumforrást - próbáltam elmondani neki, hogy nem is iszunk ~~soha~~ töményszeszt, meg majd kap tequilát a túlparton, de nem bírt magával - amikor végre megleltük a hülye rumot, a pénztárnál több mint 50%-kot akartak pluszban ránkverni a kártyás fizetés miatt. így nem lett még pár üveg rum.

amit viszont nem szabad szó nélkül hagynom, az a papaya, a mangó és a guava, nyersen betömve, vagy vízzel (és érthetetlen módon: cukorral) összeturmixolva (tej nincs, bár Trinidadban láttam UHTt, 2.5 CUCért (cc. 500 HUF), ami erre az abszolút megfizethetetlen kategória - a gyerekeknek 6 éves korig jár államilag a tej, tejtermék nincs a boltban - mondjuk, ott a löncshúson és a savanyúságon kívül nincs semmi) és Ebert zseniális káposztasalátája, amiről csak könnybe lábadt szemmel tudok megemlékezni.

összegzésképp: Kuba egy nagyon-nagyon különleges hely, el kell menni, meg kell nézni - előtte pedig fel kell venni a kapcsoltatot M.mel (pl. rajtam keresztül), hogy másnak is legyen Ebert a guide-ja.

és tovább pár csudálatos kép még itt.

Ebert káposztasalátája

hozzávalók

a mennyiségek körülbelüliek
1/2 fej káposzta (nem túl nagy fej), felszelve
1 paradicsom, felszelve - opcionális
1 kaliforniai paprika, feldarabolva - opcionális
1/2 fej lilahagyma
1-2 gerezd fokhagyma
1/2 citrom leve
1 tk mustár - vm tökgagyi kell, a dijoni most felejtős
1/4 tk egész feketebors
1 öntet olaj

know-how

a káposztát felcsíkoztam, megsóztam és állni hagytam 10-15 percig - aztán kinyomkodtam.
a fokhagymát és borsot mozsárban összezúztam.
hozzáadtam a citromlevet és a mustárt.
ezzel a szósszal összekevertem a felcsíkozott káposztát (ha van paradicsom/paprika, azt is hozzáadom), megöntöztem egy kis olajjal és ennyi.
Ebert salátájának titkát még kutatom, bár csináltam egy videórecipét vele, és lépésről lépésre követtem is a felvételt, de valami mégis hiányzott belőle: lehet, hogy Havanna a titok.

Tour de Ráckeve

2014-06-26T07:09:38.000Z

a hétvégén Perével és Lacával (+30 idegennel) átbicikliztünk Ráckevére, mert úgy gondoltuk, hekket enni a Rómain nem elég kihívás.

aztán egy fél bálna és 2 sör elfogyasztása, valamint a László úr ránk kényszerítette városvezetés után már jobban örültem volna, ha mégsem 40-50 km.re vagyok otthontól.

amikor levezetésnek Csepelen eltévedtünk kicsit Perével, és biciklizgettünk még a lemenő napban pár kilométert, már biztos voltam benne, hogy legközelebb a Rómain lesz a hekk.

ráadásul a Stadionoknál - ahonnan még mindig rohadt messze volt a cél - eszembe jutott, hogy krémes. és kénytelen voltam száguldásba kezdeni a 90. aznapi kilométer körül, megelőzni 2 trolit, 3 másik biciklist, és minden sorban álló autóst a Hungárián, hogy még zárás előtt elérjek a Lidlbe.

...és amikor kivágtam a lakásajtót, az első dolog, amit megláttam, az a tegnapi doboz lakodalmas sütike volt, amit tesómtól kaptam és csodával határos módon nem zabáltam be. úgyhogy nagyon boldog lettem és 4 perc alatt a nap közben felhasznált kalóriának úgy a 6 és félszeresét tömtem be. aztán már nem voltam többet nagyon boldog.

a málnás chianak meg mindehhez annyi köze, hogy a taksonyi híd lábánál vettem hozzá a málnát, 149 HUF-ért egy dobozzal. tuti vétel volt.

chiapuding

hozzávalók

2.5 dl tej
3 ek zabpehely
2 ek chiamag
méz, cukor ízlés szerint
1 csésze (2.5 dl) málna
pár szem mandula, darabolva

know-how

pár szem málnát félretettem.
a mandula kivételével mindent összekevertem egy zárható műanyag dobozban, éjszakára a hűtőbe tettem.
reggel botmixerrel pürésítettem, a félretett málnát a tetejére tettem, a darabolt mandulával együtt.
ez a mennyiség 2 embernek bőven oké.

forrás

hasznosság ráckevei halevés esetére: a Hal-ász nevű helyi egységben fogyasztottunk egy kimondottan remekjól megsütött halat (volt legalább négyféle a hekken kívül, de mi hekkért vonultunk el, ugye), kovászos uborkával, ami szintén kimondottan jó volt, a sült krumpli viszont Írország óta Magyarországon értelmezhetetlen és értékelhetetlen - itt is az volt. sört a szemközti boltból vételeztünk, és teljesen legális a hal mellé helyben fogyasztani.

hazafele jövet megálltunk Szigetszentmártonban ~~fürdeni~~ sörözni, a többiek még egy cukrászdánál is, de legnagyobb bánatomra a fél bálnától nem tudtam egyetlen aprócska, ámde csodálatosan kinéző ötlapos sütikét se betolni.

tesóm itt egy sima chiapudinggal látható, amit édesem inspirált egy hete, de azóta rendkívül sokat fejlődtem.

a gyilkos turmixgép

2014-06-16T10:07:03.000Z

miután nagylelkűen felajánlottam tesómnak, hogy külföldi létem idejére megkaphatja a remek turmixgépemet, egy hét múlva kaptam egy ímélt, hogy heló Éci, nem szegődnél el hozzánk? és mivel én szeretem ugyan a konyhát, meg a boltot is, Balázsról nem is beszélve, a tűzvédelem mégiscsak a szívem csücske.

hazajöttem.

de nem volt turmixgépem, ami lássuk be, egy jól prosperáló élethez nélkülözhetetlen.

úgyhogy átgurultam tesómhoz, bepakoltam a turmixgépet és hazahoztam. aztán ugyanezzel a lendülettel le is turmixoltam vele egy kis kukoricát kókusztejjel, ami egy az egyben ömlött ki a pultra, miután nem volt a kés befordítva a tartály alján. idáig csak anyáztam, na de aztán úgy gondoltam, megmentem, amit lehet: és a turmixházról elkezdtem az ujjammal letakarítani a masszát. e tevékenység 0. pillanatában úgy megrázott az áram, hogy lepergett előttem az életem, elbúcsúztam a szeretteimtől és a készülő kukoricafagyitól.

de mindenek előtt megveregettem a munkavédelmes énem vállát, hogy ez igazán remek bemutató volt, kollegina, legközelebb lefilmezzük és kitesszük a jutyubra, hogy más is lássa, vizes kézzel áram alatt levő eszközbe nem nyúlkálunk, pontosan ahogy el szokta mondani, kedves kollegina, a tudatlan munkavállalóknak minden egyes munkavédelmi oktatáson.

miután túléltem az áramcsapást és Bea megnyugtatott, hogy mindenképp készített volna az elhullott tetememről egy képet, amint fekszik a konyha padlóján egy tócsa készülő kukoricafagyiban, felhívtam tesómat, hogy képzeld már, Viki..., amire elkezdett harsányan röhögni, és annyit bírt rendkívül empatikusan belevinnyogni a telefonba, hogy ott halt meg, ahol élt: a konyhában.

engem meg átjárt az a jó érzés, hogy a barátaim és a testvérem is mennyire szeretnek és aggódnak olykor, mellettem állnak, ha a szükség úgy kívánja stb.

meghatódtam, komolyan.

kókuszos kukoricafagyi

hozzávalók

20 dkg csemegekukorica-szem, megfőzve
2 dl kókusztej
2 ek cukor

know-how

a főtt kukoricát összeturmixoltam a kókusztejjel és a cukorral.
fagyigépben kb. 12 perc alatt tökéletes állagú fagyi lett belőle.
nekem így is jó volt első körben, de tesóm szerint nem volt elég édes, ezért tettem a fagyijára cukrozott kókuszkockákat (Lidl) - és gyorsan beláttam, hogy úgy tényleg sokkal jobb.

forrás

glamping

2014-06-11T09:45:12.000Z

a glamping nem mondott nekem semmit hétfőig, de hál' istennek csakis olyan barátokkal rendelkezem (direkt), akik még az ilyen dolgokat is tudják. és meg is mutatják nekem.

így történt, hogy ma reggel Pere ideállított Kesével meg egy olyan k nagy bmw.vel, amiben én még életemben nem ültem, és elutaztattak Noszvajra. Kesével út közben csak kétszer keveredtem rövidebb elméleti vitába, de tekintve a sebességünket ez ki is tartott 150 km.en át. a művészfilm-finanszírozással annyira feldúltam szegény gyereket, hogy úgy 100 km/h-val lépte túl az útviszonyoknak megfelelő sebességet, de ez volt a kisebbik baj, a nagyobbik meg az, hogy az út elfogyott és még Pere hangja is magasabb lett kicsit, ahogy felhívta a kanyarodó útra Kese figyelmét. itt gondoltam először, hogy akkor tán most befogom.

másodjára meg akkor, amikor Kese kifejtette az asztalnál, ami tele volt csudálatos fotótémával, hogy mennyire idegesítő már az a sok hülye, aki szerzett egy digi gépet és ész nélkül kattogtat, mint pl. én (ezt nem tette hozzá, de nagyjából az arcán volt). itt megint a hallgatás mellett döntöttem (mert valahogy haza kellett jönnöm) és elmentem egy újabb fröccsért Bolykihoz.

a glamping egyébként némileg leegyszerűsítve árnyékban üldögélés, fröccsivás, evés, fröccsivás, evés, fröccsivás és így tovább. a Nomádnak van egy kedves medencéje is, viszont Pere, a mindentudó barát nem említett fürdőruhát, úgyhogy maradt az árnyékban ruhában verzió. - igazi vasárnap délutáni chill-program volt (tekintsünk el attól a ténytől, hogy ez most pont hétfőre esett), kellemes mennyiségű sokadalommal, jó kajákkal, még annál is jobb borokkal meg az Asztalka 40 fokra optimalizált kis sütikéjivel. plusz Pere széles ismeretségi körével, akik közül legalább egy idegbeteg lesz a Mundruczó név említésétől, de amúgy nagyon jó arcok.

pár tökéletesen semmitmondó kép itt, amikből nem fog kiderülni a helyszínről és a hangulatról semmi, cserébe van egy csomó kaja és bor a képeken, plusz egy rebel kóla.

ananászos tejfölös pie

hozzávalók

a sziruphoz
1 kisebb ananász (pucolva, a közepét kivágva nettó 58 dkg lett) apróra darabolva
12 dkg cukor
60 ml citromlé
60 ml fehérrum (elhagyható)
a tortához
20 dkg babapiskóta (Lidl)
25 dkg krémsajt (20 dkg sima krémsajt, 5 dkg mascarpone volt nálam)
10 dkg cukor
1 tk vaníliakivonat
70 dkg görög joghurt (majdnem 2 teljes doboz)
1 zacskó dr.oetker expressz zselatin - az eredeti receptben 2 tk porzselatin szerepel
25 dkg tejföl
2 dl tejszín

know-how

a sziruphoz az apróra vagdosott ananászt a citromlével és a cukorral egy lábasban felforraltam, aztán kisebb fokozaton addig főztem, amíg az ananász megpuhult, az alatta levő lé pedig kissé besűrűsödött.
a levet leöntöttem, hozzáadtam a 60 ml rumot, aztán az egész mennyiséget megfeleztem.
az ananászt krumplinyomóval összetörtem (a botmixer hatékonyabb lett volna, de az a másik konyhában van) és félretettem hűlni.
az egyik féladagnyi rumos szirupba mártogattam a babapiskótákat és kiraktam velük egy 30 cm átmérőjű piteformát.
a krémsajtot (és a mascarponét) kikevertem a cukorral és a vaníliával, hozzáadtam az ananászpürét, a joghurtot és folyamatosan keverve beleszórtam az egészbe a zselatinport - a zacskón az volt, hogy a "kívánt állag eléréséig" - kavartam egy darabig, nagyon nem lett kemény, de ettől függetlenül abbahagytam és ráöntöttem az egészet a babapiskótára.
betettem egész éjszakára a hűtőbe és elmentem aludni.
másnap a tejfölt és a tejszínt félkemény habbá vertem, rásimítottam az éjjel tökéltes állagúra szilárdult tortára.
a tetejére rácsurgattam a másik fél adag ananászszirupot, amit előtte felére beforraltam.
és most itt ülök egy 8 személyes tortával, ami amúgy elég jó lett, és nem tudom, ki fogja megenni.

forrás: Donna Hay, issue 73.

vendégrecept Dobránska Renitől

2014-05-12T14:30:55.000Z

mivel ebben a pillanatban a világ egy meglehetősen távoli pontján turnézok (ahol nincs internet, egyrészt, másrészt valószínűleg ha lenne sem jutna eszembe posztot írkálni), gondoltam, megkérek pár embert, hogy írjanak már vendégreceptet ide ~~mert láttam, hogy a nagyok így csinálják~~, hogy az eztettem-fanatikusok ne vergődjenek kétségek közt, hogy akkor most már tán sose lesz itt semmi. aztán rá kellett jönnöm, hogy tán még nem vagyok kellően nagy, mert a megkért, szám szerint 3 emberből 1 azaz egy küldött nekem tartalmat. úgyhogy kénytelenek lesztek hetekig nélkülözni szellemes írásaimat, csodálatos képeimet, illetve az ezeken átcsillanó varázslatos személyiségemet.

ráadásul Reni utál írni (úgyhogy nagyon szerencsés volt részemről pont őt megkérni, hogy írjon már egy valamit, amíg én világjárok), de ennek kompenzálásaként ő ma az egyik legtehetségesebb gasztrofotós kis hazánkban, úgyhogy a következő tartalom egyszer még nagyon-nagyon sokat fog érni. nekem főleg, mert nálam vannak a képek eredeti méretben. hehe.

a spárgához van egy-két korábbi zsenge a repertoárban, aztán van még egy okosságos cikk is régebbről kezdő konyhalányoknak.

grillezett spárga besamellel

hozzávalók

50 dkg fehér spárga
a besamelhez
1 evőkanál vaj
1 evőkanál liszt
2.5 dl tej
só,bors, szerecsendió
kevés olaj a sütéshez

know-how

a spárgát megmossuk és a fás részét eltávolítjuk.
forró grillserpenyőben néhány perc alatt körbegrillezzük.
közben elkészítjük a besamelmártást.
a kész spárgát tányérra szedjük és ráöntjük a besamelmártást.
zsenge cukkiniforgácsokkal tálaljuk.

két hét bépé

2014-05-02T13:09:01.000Z

napsütéses órák száma: 100ezermillió
koncert: 1 (András ötlete volt, és nem tudok elég hálás lenni érte: magamtól soha el nem mentem volna a Laibachra, pedig hiba lett volna kihagyni)
mozi tesómmal: 1 (az Adele-t is szerettem, de ez még sokkal jobb volt)
új munkahely: 1
kilométer biciklin: 224
addig alvás, amíg akarok: 0
nemzetközi jogosítvány: 1
dizájntáska hirtelen felindulásból: 1 (40%-kal le volt értékelve, tuti vétel volt)
ebéd Andival, aki mindig tud valami tuti helyet: 1 (ahol egyébként a kaja felejthető volt, a tálalása viszont kiváló, a pincér hozzáállása szintén, és még a kávé is - plusz sütött a nap)
élet lepergése 4 mp.ben, amikor a busz hirtelen ott lett a biciklim mellett, és láttam, hogy a sofőr nem lát: 1
eltévedés a Kossuth téren: 1
találka Eszterrel, Anikóval, Lillával, Szilviával, Pankával, Pannival, Zsófival, Beával, Perével, Dórával: 1-1-1-1-1-1-1-1-1
drasztikus ruhakihajigálás a szekrényből, mert az mégse normális, hogy annak ellenére van dugig a szekrény, hogy 1) 2 éve nem lakunk otthon, 2) a fél szekrényt elhoztuk 2 éve ide: 1 (5 táska, de nagy táska, és kidobtam a régi bicajos hátizsákomat is, ami úgy 5 éve már használaton kívül van, cserébe nagy helyigénnyel bírt)
magamba roskadás, hogy ennyi mindent nem lehet megcsinálni 2 hét alatt: 4x legalább
3.3 dl sör 680-ér': 1 (oké, hogy nemcsak a vödör lehet a mérték, de azért itt éreztem egy kis túlzást - aztán Pere és Andi elvittek egy másik helyre, ahol már magamba kellett néznem: lehet, hogy csak szerintem k sok 800 forint egy sörért, még ha az "kézműves" is?)
nem TB-finanszírozott orvoslátogatás 14e-ér', ahol a doktornéni 2 ujjal bepötyögte az adataimat és ezen felül még tahó is volt: 1 (és itt most nem az a gond, hogy fizetnem kell, mert legalább számlát kaptam, de a doktornő ne kérjen már el teljes konzultációs díjat egy olyan adatfelvételért, amit a várakozásom 1 órájában (és 14E-ér' miért is kell egy órát várakoznom, amikor időpontra mentem?) a pultban cseverésző asszisztensnők akár meg is ejthettek volna, ill. ugyanezen órában én is képes lettem volna kitölteni a neve, anyja neve, születési ideje magasságokban szárnyaló kérdéssort - és akkor esetleg tudott volna válaszolni a doktornő 2-3 kérdésemre, és nemcsak minősíthetetlen hangon bekussoltat)
oltás egzotikus kórságok ellen: 3 (amikor is én meséltem a helyről, ahova épp készülünk, a doktornéninek, mégis nekem kellett a konzultációs díjat kifizetni)
rácsodálkozás az árakra úgy általában: 0/24 x 14
Magyar Sajtófotó, Titanic, Stúdió K: 0-0-0 (mert van, ami tényleg nem fér bele 2 hétbe)
idegsokk az egymással nem szinkronizáló kütyüjeim miatt: 2x (naponta)
bónusztrack - bootcamp a héten: 3 (h-á-r-o-m!) - hogy kipihenjem az előző két hetet

nyersédes: banános falatkák csokimázban

hozzávalók

20 dkg vegyes mag (dió, mogyoró, mandula, kesu - bármi lehet)
11 dkg aszalvány (3 fügét, mazsolát és áfonyát tettem bele)
1 érett banán
17 g kakaópor
2-3 ek méz
1 tk vaníliapaszta
1 csipet só
a csokibevonathoz (egyszerűbb változat)
egy tábla étcsoki
agyonbonyolítva
7 dkg kakaóvaj
1 tk kókuszolaj
1/4 tk vaníliapaszta
1 ek méz
2 ek kakaópor

know-how

a késes aprítóban a magokat összedaráltam.
hozzáadtam az aszalványokat, a banánt, a mézet, a vaníliát, a sót és a kakaóport és pulzálva addig kavartattam a géppel, amíg össze nem állt a massza.
nedves kézzel diónyi golyókat formáztam és éjszakára betettem a hűtőbe (a fagyasztó gyorsabb opció, de az itteni hűtő mikrofagyasztója állandóan tele van, úgyhogy maradt a lassabb út).
másnap az agyonbonyolított verziójú csokimázat csináltam meg: vízfürdő felett egy üvegedényben szép lassan felolvasztottam a kakaóvajat (előzőleg szétdaraboltam), hozzáadtam minden egyebet és simára kavartam.
amikor kicsit hűlt, a teljesen megdermedt golyókat belemártogattam.
két réteget kaptak, mert nem bírtam magammal - de szétrepedeztek hűlés közben, nem nagyon, de azért mégis.
pikk-pakk megdermedt a csoki rajta, és onnantól tkp. ehető.
a tetejére darabolt banánchipset szórtam.
ez a mennyiség 3 embernek kb 4 percre elegendő - ha közben senki nem beszél, csak tömi magába, és erősen koncentrál, hogy neki jusson a legtöbb. egyéb esetben a megevés 5-6 percig is eltarthat.
amúgy állatjó.

forrás

KÖZÖS RECEPT #4: tiramisu

2014-04-30T09:05:52.000Z

a közös recept négyőnk (Anikó, Gaba, Katuci, én) konyha-projektje, aminek már vannak előzményei (1-2-3), de az első évadot ezzel a tiramisukörrel befejezzük.

köszi lányok, itt is, újra, hogy jöttetek, csináltátok - én kimondottan élveztem a közös dolgainkat.

azt gondoltam, hogy a tirmaisu a következőképp fog történni: elmegyek a bótba, veszek egy mascarponét meg egy babapiskótát, aztán a mascarpones doboz tetején levő receptet megcsinálom.

erre írták a többiek, hogy mennyi lehetőség van ebben a desszertben. magamban: ühüm. ezek a lányok mennyire tudatlanok, ott a recept a dobozfedélen.

de azért elkezdtem gondolkozni, hogy hát mekkora égés lesz, mindenki villant valami ultrafasza tiramisut, én meg jövök a magam kis oldschool doboztetősével.

és ezután a gondolatsor után 2 napig kerestem a receptet. (mert akkor még nem tudtam, hogy Rita nyakamba szakít egy komplett tűz- és munkavédelmi dokumentációs munkát, továbbá megkapom a 100fokra leadandó írás határidejét.)

amikor végre 4re sikerült szűkítenem a kört, amiből 3 pohárdesszert volt, egy meg mascarpone nélküli vegán cucc, Balázs jelezte, hogy mindenképp süti kinézete legyen.

nabazz.

úgyhogy újraterveztem az egész koncepciót és csináltam egy halálosan agyonbonyolított, ámde fergeteg tiramisut. süti kinézetűt.

tiramisutorta

hozzávalók

a krémhez
25 dkg mascarpone
3 tojásfehérje, nem túl kemény habbá verve (soft peak)
a zabaglionehez
3 tojássárgája
3 dkg cukor (ennyi, nem elírtam - ennyi az össz hozzáadott cukor az egészben)
42 ml csokoládés sör - eredetileg beeramisut akartam, ezért lett ez is belekomponálva -- a zabaglioneban nagyon szépen átjött az íze, az egészhez viszont már nem adott semmit, úgyhogy akár ki is hagyható
az alaphoz
1 cup zabpehely és dió (vagy kesu-, pekán-, brazil- vagy akármilyen dió, mogyoró, mandula -- ill. ezek vegyesen) --- 54 g volt a zab, 64 g a magvas rész
1 cup mazsola (én vegyes aszaltgyümölcsöt tettem bele: áfonya, mazsola, meggy - 90 g, aszalt szilva - 60 g)
4 ek csokis sör
egyebek
12 db (legalább) babapiskóta a Lidl-féléből (de a torta körberakásához ennél sokkal több kellett)
1.5 dl kávé (főzöttet használtam)
1.5 dl csokoládés sör
1.5 dl tejszín, felverve (ennél több is lehet, kevesebb nem)
eper (opcionális)

know-how

az alaphoz a zabpelyhet és a magvakat a késes aprítóban összedaráltam (nem teljesen lisztszerűre, maradtak benne darabkák), aztán hozzáadtam az aszalványokat és a sört, és addig kevertettem az aprítóban, amíg labdává nem állt össze -- na, már ez a labdává összeállt cucc magában zseniális, a nem kitartóak akár ennél a pontnál abba is hagyhatják a nagy tiramisukészítő hadműveletet és megehetik ezt a késes aprítóból.
ezt a masszát belenyomkodtam a 19 cm átmérőjű kinyomható aljú tortaformámba és betettem a hűtőbe.
a zabaglionehez a tojássárgákat a cukorral nagyon habosra kavartam, majd vízfürdő felett custard sűrűségű krémet főztem belőle úgy, hogy fokozatosan adagoltam hozzá a sört (kb 35 ml.nél megálltam). amikor kész lett, a mosogatóba állítottam hideg vízbe, hogy ne főjön tovább.
a krémhez a mascarponet átkevertem (kézi robotgéppel, legalacsonyabb fokozaton 2-3 keverés) és belekevertem a kihűlt zabaglionet.
a 3 tojásfehérjéből habot vertem, amit szintén hozzákevertem a mascarponés krémhez.
a langyosra hűlt kávét és a sört összeborítottam.
a zabpelyhes alapot kivettem a hűtőből.
a babapiskótákat addig tartottam a kávés-sörös löttyben, amíg félig felszívták magukat, aztán szépen egymás mellé pakoltam őket a zabpelyhes alapra (6 db-ot) - erre ment a fele a mascarpones krémnek.
újabb 6 beáztatott babapiskóta - krém másik fele.
egész éjszaka a hűtőben.
reggel nagyon szépen ki lehetett nyomni a tortaformából. (ennél a pontnál lehet körberakni plusz nagyonsok babapiskótával, de ezt igazából csak a kép miatt csináltam.)
felvertem 1.5 dl tejszínt, rákupacoltam a tortára (valamiért vonzódok a rusztikus süteményekhez), tettem a tetejére epret és lehetett is enni.
szerintem életemben nem csináltam még ilyen állatjó tiramisut.

forrás 1 forrás 2 forrás 3

na, és akkor - ahogy gondoltam - mindenki lealázott tiramisu-ügyben:

Anikó epres-bodzásan

Gaba diós-kávésan

Katuci fagyisan

7 év new wave

2014-04-25T17:14:19.000Z

amikor ez a történet indult, a menza még csak csíráiban volt jelen hősnőnk életében, aki még megfelelően fiatal és magabiztos volt ahhoz, hogy amikor egy nagyon-nagyon rossz film után az alig egy hete ismert, de egyébként konkrétan álomfaszi rákérdezett egy vacsorára (amit hősnőnk ígért neki még a megismerkedésük 2. napján végtelen sok sör elfogyasztása közben egy prágai kocsmában, és amire hősnőnk természetesen nem is emlékezett), rögtön rávágta, hogy oké.

hősnőnk valamiért úgy gondolta, hogy egy adag tészta porból készült sajtszósszal (leírom még egyszer: p-o-r-b-ó-l volt) ideális lesz arra, hogy megvillantsa a konyhaművészetét - mondjuk a sarki kínai kaján szocializálódott álomfaszi esetében ez nagy minőségbeli visszalépést nem jelentett, de a mosogatóból kiszedegetett tészta azért őt is meglepte kicsit: de hát minek csöngetett be olyan váratlanul pontosan a megbeszélt időben, a frászt hozva hősnőnkre, aki tésztaszűrő hiányában egy tányérral szerencsétlenkedve próbálta leönteni a vizet a tésztáról.

ez történt ma 7 éve.

azóta már van tésztaszűrőm, nem főzök porból és az álomfaszi megtanulta (többek közt), hogy a megbeszélt időpontra legalább fél órát mindig rá kell számítani bármit is mondok.

és ma 3 éve mondtam Óbudán a tupírhajú néninek az azt firtató kérdésére, hogy akarom-e az ott megjelent Balázst jóban-rosszban, hogy igen.

medvehagymás malfatti

hozzávalók

25 dkg túró (eredeti receptúrában ricotta)
20 dkg medvehagyma, párolva, darabolva
2 tojás
5 dkg parmezán, reszelve
3-4 ek búzadara
só

know-how

a tojásokat szétválasztottam.
a medvehagymát mepároltam, majd amikor kicsit már hűlt, apróra vágtam és kinyomkodtam belőle a nedvességet.
a sárgáját összekevertem a túróval, a reszelt parmezánnal, a darbolt medvehagymával és a búzadarával. megsóztam.
a tojásfehérjét nem túl kemény habbá vertem (mert nem akartam mosogatni a robotgép akszeszoárjait, úgyhogy kézi habverővel csináltam) és finoman összeforgattam a túrós keverékkel.
nem lett betonkemény a massza, sőt eléggé ragadt, de vizes kézzel formázható volt (az utolsó adagnál kipróbáltam, h milyen, ha sokkal több búzadarát teszek bele - nem jó: kemény lett nagyon, úgyh pont elég bele a 3-4 ek búzadara).
diónyi gombócokat csináltam belőlük, és gyöngyöző (nem erős forrásban lévő!) vízben addig főztem őket, amíg fel nem jöttek.
a receptek többsége melegített vajjal tálalja, én nem tettem rá semmi, egyrészt mert éhes voltam, másrészt meg nem akartam elnehezíteni a vajjal.

forrás

a malfatti eredetileg ricottából készül, de ezen a héten, nyilván mert kerestem, egész Corkban nem lehetett ricottát kapni, cserébe viszont a Lidl lengyel-részlegén a túróra állagra és ízben kísértetiesen hasonlító túrót sikerült találnom, aztán még berongyoltam a szlovák boltba is, teljes kiőrlésű lisztért - az eladócsaj angolja hagyott némi kívánni valót maga után, meg az én szlovákom is, úgyhogy elhoztam egy zacskó valamit, amiről itthon megállapítottam, hogy kb. búzadara - nagy szomorúságba nem estem, eztán újra lesz tejbegríz a menzán - egyre inkább úgy tűnik, itt ragadunk. nem tudom, hogy most örülök vagy nem örülök.

a malfattit a medvehagyma helyett jobbára spenóttal készítik, de itt épp medvehagymaszezon van (nekem legalábbis, mert itt kb senkit nem érdekel ez, bár olvastam vm menő magyar gasztroarcnál úgy másfél hónapja - amikor itt még tél volt -, hogy az írek rendkívülien odáig vannak a medvehagymáért - hát tapasztalatom szerint nem, bár Budapestről ez nyilván jobban látszik), úgyhogy azt tettem bele.

egyébként a malfatti semmivel nem igényel több időt és gyakorlatot, mint a fentebb említett tészta, de egy fokkal azért mégis szofisztikáltabb, ha esetleg a leendő házastársának készül vacsorát csinálni az ember.

KÖZÖS RECEPT #3: csirke tikka

2014-04-16T07:28:07.000Z

a közös recept négyőnk (Anikó, Gaba, Katuci + én) konyhai projektje, aminek az előzményei itt és itt áttekinthetőek.

a 3. epizód Anikó tikka masalája köré szerveződött.

de ez a tikka masala nem fog bevonulni sehova.

kellően messziről indítva: majdnem lekéstem a vonatot szombat reggel, ami olyan k drága volt, hogy félútig nem tértem magamhoz, aztán anya elfelejtette, hogy hazajövök, úgyhogy begyalogoltam az állomásról, a bót raktára időközben a plafonig feltöltődött az új áruval, amit másfél napba telt lefényképezgetni. két kapszli meg három zacskó közt elrohantam a boltba kurkumáért (nem volt - nagyon durva), meg paradicsomkonzervért (az se). (mivel esélyesnek láttam, hogy Szeghalmon nem kapok se római köményt, se garam masalát, azt hoztam), bepácoltam, megpucoltam, megfőztem, sütöttem, aztán újabb papírzacskó-fotográfiák, és amikor már rá tudtam volna hányni a fotóapparátra, még le kellett fényképeznem a csirkét, ami kurkuma nélkül tökéletesen fosszínű volt. aztán Panni barátnőm megjelent a helyszínen, egyértelműen és határozottan kiröhögte a művészetemet, megette a modellhúst, aztán ő balra el, én meg fel a szobába, hogy feltöltsem az új képeket a boltba - na, pont ekkor állt le a szerver és kezdett el nagyon remegni a fejem az idegtől.

ui. főzés közben anya minden ajtót becsukott mindenhol, mert "nem tetszett neki a szag", aztán apa megkóstolta, ő is kiröhögte, de diplomatikusan csak annyit mondott, hogy "érdekes".

úgyhogy heló tikka, viszlát tikka, nem szeretlek tikka.

csirke tikka masala

hozzávalók

a marinádhoz
30 dkg zsíros(abb) joghurt
1 ek citromlé
2 tk őrölt római kömény
1 tk fahéj
1 ek pirospaprika
1/4 tk csípős pirospaprika
bors ízlés szerint
1 ek gyömbér, lereszelve
1 tk só
45 dkg pulykamell (ráadásul!) falatnyi kockákra vágva
a szószhoz
1 ek olaj
3 zöld kardamom egészben
4 db szegfűszeg
2.5 cm-es fahéjdarab
1/4 tk szerecsendió
1 ek római kömény
1 ek koriander, megőrölve
1 tk kurkuma is kellett volna
1.5 ek garam masala
7 gerezd fokhagyma
2.5 cm gyömbér, reszelve
50 dkg paradicsom, szósszá főzve
1/2 KIS citrom leve
1.2 dl tejszín

know-how

a marinád összetevőit összekevertem, és a felkockázott húst beleforgattam - min. 2 órára hűtőbe kellett volna tenni, én másfél órát hagytam állni. (lehet, hogy ez volt a baj.)
az olajon a lista 2-8. helyén szereplő fűszereket addig kavargattam, amíg illatosak nem lettek.
eztán adtam hozzájuk a lereszelt gyömbért és az összezúzott fokhagymát - kicsit kavargattam.
hozzáöntöttem az előzetesen felkockázott és kis sóval-cukorral szósszá tett paradicsomot, tejszínt és citromlevet (ez utóbbival ésszel - elviszi nagyon az ízét a kajának).
pár percig főztem, aztán leturmixoltam (előtte kivettem a fahéjdarabkát) és még le is szűrtem.
a húst nem túlságosan lecsöpögtetve a joghurtos páctól megsütöttem - addig, hogy kicsit odakapjon itt-ott.
belekevertem a szószba, összemelegítettem őket és kész.
rizs volt hozzá.

a többiek 2/3-a szerint azért a tikka jó.

Anikó ugyanabból a receptből dolgozott mint én, ráadásul 🙂

Gaba is azt írta, hogy nagyon rendben van ez a tikka-dolog:

Katuci viszont pont annyira volt nemlelkes, mint én, bár lehet, hogy még inkább nemlelkes volt és még a képeit is megsemmisítette a tikkának. hehe.

VKF! 62. – összefoglaló II. (édes szekció)

2014-04-03T13:33:57.000Z

úgy jött ki, hogy ebbe a szekcióba (az előző rész a sósakról itt) került egy csomó mindenki, akit már régen vagy nem túl régen, de ismerek, szeretek, úgyhogy helyről helyre gusztustalan szentimentalitásba fogok átcsapni valószínűleg - bocs érte. jövő héttől ~~nem főzök két hétig tuti~~ visszaveszem a saját hangomat.

a mamintiart szórósablonjait szerintem elég sokan ismeritek, azt viszont nem tudom, hogy tudtátok-e, hogy Anna sablonjai a saját konyhai kreatívkodásaiból nőtték ki magukat...

Praliné Zsuzsival koprodukcióban szoktak évente 2-3 receptfüzettel előállni, amiben egészen vadító dolgokat művelnek csokival és sablonnal - mint pl ez a tejberizstorta-dekor (a recept eredetije a Kifőztük magazinban jelent meg, és Citromhab jegyzi).

a Jókaja blogtól egy fél tejberizstorta képe érkezett:

Juci, a From Juci szerzője az egyik leglelkesebb ifjú bloggerina az látókörömben, aki most cukrászlánynak tanul és összedobott legott egy újabb tejberizstortát sült tojáshabbal és párolt almával - szerintem nagyon igen 🙂

Panka meg a legkedvesebb kedves blogom - pontosabban nem Panka a blogom, hanem a Szárnyalj, a felhők fölött nem érhet baj. igazából Pankát szeretem nagyon, és olyan drága, hogy annak ellenére, hogy utál mindenféle idióta játékot, most csak a kedvemért mégiscsak csinált egy adag ~~ehetetlen~~ vegán rizspudingot mazsolával (majd egyszer biztos megkérdezem tőle, hogy a tofut mi az fenéért kellett belerakni ebbe az amúgy teljesen oké kompozícióba 🙂 ).

Konyhavirtuóz ezzel a datolyás-narancsos tejberizzsel készült: az arabos ízvilággal nálam nem nagyon lehet mellényúlni, valószínűleg ezt is betömtem volna pikk-pakk.

az I like konyha-ból/-tól (amit természetesen Ilike konyhaként dekódoltam és kicsit csodálkoztam a Krisztina aláíráson) jött ez a rizspuding (payasam), ami egy számomra teljesen ismeretlen rizsfajtából készült - köszi, hogy úgy gondoltad, Krisztina, hogy pont ez a VKF! lesz a megfelelő alkalom a rizs elkészítésére. 🙂

az Életinfó/Sütök-főzök blog rizskochjának apropója annyira szép, hogy teljesen elérzékenyültem tőle (de most tényleg).

a Coffeinmentes és a Multikultikitchen írója szintén fontos szereplője az én kis VKF!emnek: ő volt az első olyan VKF! kiíró, akinek jelentkeztem a játékára. ekkortól kezdve beszélgetünk, újabban közösen főzünk is (fántásztikus, mire nem jó ez az internet) - szeretem a képeit, szeretem a megcsavart receptjeit, szeretem azt az igényességet, ahogy a konyha-témához áll. és szeretem, hogy szereti a rebarbarát, amit én próbálok már 2 éve megszeretni, egyelőre nem sok sikerrel: szóval Anikó rizskochja és csavar rajta.

és van egy 3. rizsfelfújt is a nevezettek közt: a Konyhán innen, kerten túl blogról: mini rizskochot sütni szerintem kimondottan nagyon jó ötlet - példul ez a recept is felkerült az eztettem menza várólistájára. köszi, Ági!

Katucival nem datálódik túl régre az ismeretségünk (pontosítok: Éci menzája nyilván már nagyon régen ismeri Katuci konyháját, fordítva azért erre nem vennék mérget), de azóta meglehetőst intenzív szakaszaink vannak 🙂 szóval, amit Katuciról minden jóravaló gasztrolány tud kis hazánkban, hogy fagyiban nagy. úgyhogy most szívem repes, hogy csakis erre az alkalomra ~~csakis nekem~~ FAGYIT csinált - rizzsel (mert az volt a téma, hehe). (mindenképp meg kell említenem még itt, hogy annyira gyönyörűek a kompozícióba hanyagul beleszórt fakanalak, hogy már-már elértem általuk a katarzist...)

aztán még valaki, akivel kapcsolatban megint csak nem tudok objektív lenni, annak ellenére sem, hogy nem is szeretem a csokit (bocs, Zsuzsi, hogy csak most mondom el) - de a legutóbbi Praliné Paradicsom bonbonkóstolásomra (mert tesóm megengedte, hogy vegyek az övéből, amit direkt ő kapott Zsuzsitól) egész pontosan emlékszem: le kellett támasztanom a bicajt, és le is kellett ülnöm, és könnybe lábadt szemmel, elhaló hangon kellett elsuttognom tesómnak a Deák tér közepén, hogy 'adjá' má' még egyet!' - de ez most nem bonbon, hanem csokító:

a végére hagytam a Zöld Múzsát, Colette egészen zseniális blogját: hús nélküli szuperségek, annyira kreatívan, hogy az eszem megáll minden egyes recepttől - tulajdonképp ezért is gondoltam, hogy Colette-et kérem meg, hogy legyen a következő VKF! háziasszonya: tényleg izgatottan várom, hogy mi lesz a téma. na, de Eszter almás tortája még a mostani VKF!-re készült:

és akkor még egyszer: köszi mindenkinek, aki főzött és elküldte, annak is, aki akarta, de nem jött össze mégse, Csili anyánknak, aki elindította a VKF!et, Katucinak, aki elhitte, hogy képes leszek levezényelni ezt az egészet, bízott bennem és végig mellettem állt (néztem az oscar-átadót, igen), továbbá a házastársamnak (neki nem tudom, hogy konkrétan miért, de nem szokták kihagyni a felsorolásból őket), anyukámnak és apukámnak, hogy eljuthattam ilyen magaslatokra és mind az összes legalább 10 barátomnak, akik enyhe nyomásra ugyan, de rendszeresen olvassák a menzai híreket. köszi!

VKF! 62. – összefoglaló I. (sós szekció)

2014-04-02T08:52:18.000Z

egy VKF-hónap nagyon rövid története:

0. pillanat: Katuci levelet ír hősnőnknek, hogy találjon már ki legközelebbre valamit a VKF!-re, jó? - jó. - kiírás megtörténik.

1. hét: semmi történés.

2. hét: semmi történés.

3. hét: semmi történés - itt már hősnőnk kezdett aggódni, meg körbeírkálni nála okosabbaknak, hogy jajjajajj, mi lesz? amire mindenki megnyugtatólag közli, hogy ő mindenképp csinál valamit (az összes ő határidőn túl 1-2-3 nappal futott be végül. 🙂 ).

4. hét: semmi történés - na jó, gondolta hősnőnk, legfeljebb majd én és egy tál rizs állunk ki a világ elé a VKF! összefoglalóban és megírom, hogy a 62. forduló érdeklődés hiányában elmaradt.

a zárás előtti nap: befutott az első recept. és szabadkozott a szerző, hogy bocs, hogy ennyire sietett, és határidő előtt kitette. és akkor hősnőnk ~~lehülyepicsázta magát~~ homlokára csapott, hogy ja, hát volt konkrét határidő. amit ráadásul ő talált ki. és amit mindenki szépen tartott is (kivétel: l. fentebb): elkezdtek jönni a receptek, sokan, nagyon sokan - én meg egy idő után már nem tudtam nem arra gondolni, hogy úristen, mi lesz ezt összegezni. és tényleg. úgyhogy egyáltalán nem irigylem Colette-et, a Zöld Múzsa alkotóját most, hogy átadom neki a következő háziasszonyságot. hehe.

köszönet mindenkinek, aki résztvett! soha nem gondoltam volna, hogy ennyien rápörögtök a rizsre, de nagyon nagy jófejség tőletek, hogy nem hagytatok magamra a tál rizsemmel.

és akkor a lista, tessenek szemezgetni (a sorrend esetleges, nem tükröz semmiféle rangsort)

a Fehérfalat blog írója, Zsu 2 pályaművet nominált: ezt a rizses muffint, ami tök véletlenül jött létre, cserébe viszont nagyon fincsinek néz ki -

és ezt a szalonnás-rizses egytálat.

Fűszermánia Gabi egy jó kis indiai vega cuccal készült (biryani), plusz jóság benne, hogy az indiai receptúrákkal szemben itt nem másfél méteres fűszerlista van, úgyhogy bátran neki lehet állni kezdő indusoknak is:

és a Tetovált lány a sushit is bevállalta! - szóval pöpec szótár, fázisfotók a hozzá hasonlóan bátraknak a bejegyzésében, nekem meg a csepeli sushizó, biztos, ami biztos.

Aranytepsi csudálatos kelt tésztáit szerintem mindenki ismeri, aki egy kicsit is odafigyel a blogvilágra - nagy bánatomra most semmi kelt nem lett, de cserébe egy jó kis tavaszi rizsleves igen.

Éva, az Ahogy eszik, úgy puffad írója régi motoroshoz méltó professzionalizmussal készített világos leírást és szép képet az olasz klasszikról, az aranciniről.

és még egy arancini (pluszpont) megfejelve egy kis mortadellával és bivalymozzarellával (még egy pluszpont) a Tavola in piazza blogról - ráadásul direkt a VKF! miatt, mert Gabáék nem is szeretik - és bocs már, tudom, hogy nem szoktak minősíteni a VKF!en, de erős gasztrofényképészeti érdeklődésemet nem tudtam agyonnyomni, és Gaba golyói lettek az egyik. kedvenc képem.

szintén Gaba jegyzi a következő receptet is, de a másik, megkerülhetetlen, tematikus blogja nevében: a pisztrángos, sütőtökös rizottó (alaplével!!) a Tarka Bárkan olvasható.

és akkor még egy golyó: a Tűpárna és habverő blogtól kaptam ezt a fűszeres barnarizsgolyót - végtelen boldoggá tesz a tudat, hogy az én kis játékkiírásom volt az utolsó lökés 2 év után, hogy Eszter rizsgolyói elkészüljenek 🙂

a wannabe chef lányai Gabához hasonló expertek: az ázsia konyhával kapcsolatos alapvetésekért náluk kell kezdeni a keresést: ketten vannak, két receptet kaptam - az első ez a tempura donburi ördögszekér gombával meg királyrákfarokkal (direkt a kedvemért 😉 )

a másik wannabes recipe pedig ez a gyönyörűséges pirított, s ült rizs - újabb szubjektivitás fog következni: ez a kettes számú kedvencem a beküldöttek közül - a kép is, a tartalma is.

a Sünis kanál recipéje szintén befutó lett nálam: kimondottan zseniálisnak tartom a sajtos rizslepények ötletét - ha nem szenvednék éppen nagyon durva konyhaundortól, tuti megcsinálnám

a Rozmaring és Ibolya blogtól olyan receptet kaptam, amiről még soha nem hallottam (köszi, Ibolya!): a hagymás pulao a kókuszos-szegfűszeges csavarral mindenképp megéri a kipróbálást.

a rizsázzunk! blog Anikójától (figyeld a stílszerűséget!) piláfot kaptam - a piláfot szeretem, mert a piláf jó - szeressétek ti is. egyebet nem tudok mondani.

Mandula konyhai kalandjai írója egy egyetemista lány, aki szerintem tök cuki módon heti menüt ír - menürész volt a pályamű is, a spenótos, rizses rakott csirkemell

Koskacukor is rizottót villantott, cukkinivel ÉS tárkonnyal - érdekes párosítás, de Brigi beszámolója szerint kimondottan jól passzoltak egymáshoz.

újabb kedvencem Kisildi sárgarépás, narancsos rizssalátája - semmi faxni, pure élvezet: Éciknek való kaja.

és a sós szekció zárásaként itt az én bibimbapom, amiről végtelen sok információt olvashattok az eredeti bejegyzésben:

vigyázó szemeteket továbbra is tartsátok itt, mert kb. holnapra kész lesz az édes szekció összefoglalója is - szerintem ez is egy erős mezőny volt, de az édesben a lányok különösen odatették magukat.

bibimbap a VKF!-London-Korea tengelyen

2014-03-26T18:56:30.000Z

(hosszú lesz és nemvicces - de mindig elkap a hév, ha ennyi jó tudást gereblyézek össze valami érdekes dologról.)

menőzhetnék, hogy mennyire odáig vagyok a koreai konyháért. de a bibimbapon és a kimchin kívül nincsenek nagy távlatok a koreaikonyha-tudásomban - és ezek is csak egy nem túl régen olvasott cikkből erednek. viszont akkora a hájp a bibimbap* körül az angol nyelvű írásokban, hogy ~~kénytelenek voltunk átugrani Londonba körbenézni bibimbap ügyben~~ ha már úgyis Londonban voltunk (megint), ettünk pár bibimbapot a Tottenham Court környékén: trendi helyen is, autentik helyen is**, de mindenhol meglepően olcsón.

miután megvolt a gyakorlati rész, hozzáolvastam még ezt-azt, vettem 2 kimondhatatlan nevű paprikás cuccot és nekiugrottam, immár bibimbap-szakértőként egy tkp. egyszerű zöldséges rizs összeállításának.

itt most annak kell következnie, hogy mennyire bámulatosan komplex ízvilág tud kikerekedni teljesen hétköznapi összetevőkből (mínusz a gochujang), hogy ne csak artikulálatlanul hörögve tudjam ismételgetni, hogy bazzz! hát ez mennyire k jó már! - mert ez nem túl szofisztikált, lássuk be.

* a bibimbap emblematikus koreai kaja, szó szerint összekevert rizst jelent: egy tál rizst kell összekeverni a 4-5 féle fűszeres feltéttel (zöldségekkel, úgymint uborka, répa, szójababcsíra, spenót, gomba, cukkini - gyakorlatilag bármivel, és marinált hússal/tofuval), egy nagyon lágyan hagyott tükörtojással (vagy nyers tojással a dolsot bibimbap esetében) és a gochujanggal.

ami nélkül ne álljunk neki bibimbapot gyártani:

gochujang
szezámolaj

** a Seoul Bakerybe nem csak úgy besétáltunk: konkrétan olvastam róla több helyen, hogy a legjobb koreai kifőzde a városban (ami London méretét és etnikális konyhakínálatát tekintve, elég jó ajánlás). délután 3 körül egyáltalán nem volt hely (oké, van vagy 12 férőhely) - jó jel 1. rajtunk kívül egy nem ázsiai ember volt bent, de az is az ázsiai barátnőjével - jó jel 2. utánunk 3 percen belül még 5en befutottak a várósorba és türelmes várakozásba kezdtek - jó jel 3. aztán megkaptuk a fotográfián szereplő bibimbapot (ami az előző napi fancy hely után kissé puritánnak tűnt), ami maga a megtestesült autentizmus. figyeld a bal szélen levő FÉM pálcát (dögnehéz, hosszú is - régen szerencsétlenkedtem ennyit pácával) ÉS kanalat - Koreában ui. fémből készül a pálca, a nagy múltú fémipar okán. aztán leült mellénk két kedves koreai fiatal és kanállal ettek - szóval ne akarjon az ember minden áron pálcával fogyasztani, főleg ne koreai kaják esetében - Koreában a kanál ui. alaptartozéka a terítéknek, mert a yin és a yang ezt így kívánja. meg a levesek is.

bibimbap

hozzávalók

18 dkg rizs (száraz súly) - hosszú szemű fajtát használtam
2 marék szójababcsíra
1/2 uborka, hosszában kettévágva, majd vékonyra szelve
2 marék spenót
6 kis fej champion gomba, nem túl vékonyra szelve
1 kis fej (nagyon kicsi) shalotta
2 gerezd fokhagyma, vékonyra szelve
1 marék főtt csirkehús a tegnapi levesből
1 ek szójaszósz
1 ek rizsbor
1 tk barnacukor
szezámolaj
2-3 ek szezámmag, enyhén megpirítva
só, bors
2 tojás
3-4 ek gochujang

know-how

a rizst 40 percre beáztattam (leáztattam a keményítőt róla, így pergős(ebb) lesz a végeredmény), aztán az előírás szerint megfőztem.
a húst marinálni kellett volna a szezámolaj-cukor-szójaszósz-rizsbor keverékében legalább 20 percig - én nem tettem. az olajon megfutattam a hagyma felét (kb 1 ek.nyi volt), rádobtam a húsdarabokat, meglocsoltam a szójaszósz-rizsbor keverékkel, cukor, kis sülés - félretesz.
a szójababcsírát forrásba levő vízbe tettem 3 percre, aztán nagyon hidegbe át - a hősokktól nem folytatódik a csíra fővése. leszűrtem, sóztam, 1 ek szezámolajjal összeforgattam és megszórtam egy ek pirított szezámmaggal.
az uborkát hosszában kettévágtam, vékonyan felszeltem, besóztam és állni hagytam 10 percet. a sós levet kicsavartam belőle, 1 ek szezámolajjal és egy gerezd nagyon vékonyra szelt fokhagymával összeforgattam, megszórtam 1 ek szezámmaggal.
a gombaszeleteket kis olajon a maradék fél fej hagymával megdinszteltem, sóztam, majd lepirítottam.
a spenótot forrásban levő vízbe dobtam, 10 mp.re, éppen csak összeestek, hideg vizes sokkolás itt is. leszűrtem, felcsíkoztam (nagyjából). egy kis szezámolajjal, sóval, borssal, egy gerezd vékonyra vágott fokhagymával összeforgattam.
a tojásokból nagyon lágy sárgájú tükörtojást sütöttem.
a tálalásnál a rizs megy alulra, minden egyéb összetevő (a gochujang kivételével - ezt mindenki ízlés szerint teszi rá) felülre. a tojás értelemszerűen a legtetejére mindennek. aztán összekever és betöm.
a képen van még egy adag kimchi is - az ebéd kétségkívül leggyengébb láncszeme, ha hazamegyek, veszek órákat kimchi-ügyben Esztertől. a kimchi egyébként előétel és a bibimbapnak nem is képezi részét.

forrás

KÖZÖS RECEPT #2: nizzai saláta

2014-03-26T10:50:34.000Z

csudálatos tavaszi vasárnap reggel, a madarak őrjöngenek, a nap süt, én frissenüdén kisuhanok a konyhába a kávéért (...) - na jó, nem pont, de a nap sütött és én ténylegesen örvendeztem (leginkább csak magamban, mert Balázs nem szeret velem örülni hétvégén hajnalban), hogy akkor most kirándulás.

a Spike Islandre. úgy 3 napja, mióta a takarítási hevemben megtaláltam a prospektust róla, erre készülök. mondjuk, lehetett volna annyi eszem, hogy odatelefonálok, hogy ne a fent említett csodálatos vasárnapi reggelen derüljön ki, hogy csak áprilisban kezdődik a szezon náluk.

de semmi gond, tele vagyok ötletekkel a hétvége eltöltésével kapcsolatban, ha nem Spike Island, akkor a Doneraile Wildlife Park, ahol a füvön és fákon kívül csak néhány elkerített szarvascsorda van, de amúgy nagyon kellemes kis hely lődörögni, piknikezni, gyereket dobálni a levegőbe.

meg medvehagymát szedni.

ezért mentünk. meg mert nem láttam, hogy a tavalyi képanyag májusban készült - valószínűleg ilyenkor még nyomokban sem található medvehagyma arrafele. úgyhogy ha a dolgok legjobb oldalát akarom nézni, tök rendes volt a kisautótól, hogy félúton leszakadt a kipufogója és megkímélt az üres medvehagymaföldek látványa okozta csalódástól - mivel ebben a hónapban már másodjára volt szíves leszakadni a kipufogó, teljesen urai maradtunk a helyzetnek: én csak szelíden anyáztam és nem is rúgtam bele a kocsiba (pedig akartam), 2 perc alatt szereztünk drótot, befeküdtünk a kocsi alá, összedrótoztuk, amit lehetett, visszaültünk és hazajöttünk, mint egy szuperszónikus repülőgép. nem olyan gyorsan, de legalább olyan hangerővel. medvehagyma nélkül.

ezt a szálat most simán átköthetném az újabb közös receptre: azért lett nizzai saláta, mert nem tudtam medvehagymához jutni - de nem. azért lett nizzai saláta*, mert ez a következő közös recept a Coffeinmentes-Katucikonyha-Tarkabárka-Eztettem koprodukcióban.. ilyen egyszerű ez, kérem.

nizzai saláta

hozzávalók

a halhoz
2 szelet kardhal (2 cm vastag steak - elfelejtettem megmérni) - a tonhal egyáltalán nem nézett jól ki a piacon, a pultos fickó ajánlotta helyette a kardhalat, mert állítólag nagyon hasonló az ízük
só, bors a halra
a salátához
1/2 fej jégsaláta kisebb darabokra tépkedve
2 marék spenót
8 szem koktélparadicsom, felezve
1 csokor újhagyma, karikázva
1/2 kaliforniai paprika, felkockázva
1 kis marék zöldbab, ressre párolva
10 szem fekete olajbogyó félbe vágva
2 főtt tojás, felezve
a vinaigrette-hez
4 szardellafilé
1 egészen kis fej salottahagyma, nagyon apróra feldarabolva
3 ek olívaolaj (salátához jó minőségű, erőteljes ízűt válasszatok)
1 ek balzsamecet

know-how

a saláta hozzávalóit egy nagy tálban összekevertem.
a vinaigrette hozzávalóit egy kis tálkába összeöntöttem és botmixerrel összeturmixoltam (ez utóbbi metódusban nem vagyok biztos, de így gondoltam egységes öntetté tenni).
a halszeleteket besóztam, borsoztam, és a grillben 4-5 perc alatt megsütöttem (a kedvenc bisztrómban tegnap ettem egy tonhalsteaket, ami gyönyörűen mediumra volt sütve - na, ez nekem nem sikerült most, de azér' jó volt)
a salátát tányérra szedtem, ráfektettem a halszeletet és a tojásfeleket. az öntetet külön adtam hozzá.
lelkesek süthetnek hozzá még kockára vágott krumplit.

a forrás én voltam :) (a nosaltyn van egy nizzai saláta recipém - na, az volt az alap) + a fenti Fresco bisztró salátája.

* a nizzai salátában alapból se majonéz, se krumpli nincs, sőt kutatásaim alapján (wikipédia), zöldbab se - a főtt krumplit Julia Child találta ki bele, aztán benne is maradt. ami mehetett volna bele, az az uborka, de mivel berohadt a hűtőbe, azt kihagytam.

Katuci salátája itt:

Anikóé itt:

Gabáé itt:

a hónap, amikor ultraegészségessé lettem

2014-03-21T18:02:02.000Z

Axi kitalálta, hogy igyunk zöldet egy hónapon át, küldött pöpec bevásárlólistát is hozzá, amivel hősnőnk elballagott legott a bótba és vett egy akkora ananászt, mint a feje, aminek pont az ötöde lett turmixként hasznosítva. a maradék 5 kiló ananász kicsit sok volt csak úgy megenni, úgyhogy áttranszformáltam gyümölcsbőrré.

nem azért, mert Andi pont akkor jelentette, hogy 12 napja nem eszik édességet, erre bűntudatom támadott vala, de az én életem édesség nélkül szánalmasan egyhangú és szürke és rossz, és ezért valami egészséges édességet akartam volna csinálni. nem, erről szó sincs. viszont vettem egy Annie Rigg szakácskönyvet Tara Fisher képekkel. igazából valószínűleg a képek miatt vettem meg, mert továbbra sem szándékszom bonbongyártásba fogni (a trüffeleken és nugátokon túl van benne egy külön fejezet a marshmellow-variációkból, meg egy a fudge-oknak is - ha egyszer túlteszem magam azon, hogy mind a kétféle édesség gyakorlatilag csak cukorból áll, egy kis csokival megfejelve, nekiugrok). ebben a könyvben van egy oldal a gyümölcsbőrökről, gyönyörűszép képpel (ja, eggyel) plusz egy eléggé elnagyolt hozzávalólistával (végy két körtét és két almát, kb. ennyi), úgyhogy összeolvasgattam még ezt-azt, aztán szintetizáltam, elpöcsöltem vele úgy egy napot és máris le tudtam fényképezni. (legközelebb tán megveszem valahol, ha nagyon művészkedni támad kedvem.)

gyümölcsbőr

hozzávalók

2 cup ananász + körte
méz ízlés szerint
2 tk citromlé
2-3 összetört szegfűszeg
1 tk vaníliapaszta

know-how

az összevagdosott gyümölcsöt (körte és ananász) pürésítettem, kicsit édesítettem (mézzel)
lekvárt főztem belőle (1/3-ára sűrítettem)
egy nagy tepsibe 2 mm vastagon belekentem (süthető folpackon lett volna jó, azom nem volt, úgyhogy sütőpapíron), megsütöttem - az origós 35-40 fok nálam a vicc kategória volt, 2 óra múlva feljebb csavartam vagy 60ra, hogy történjen már valami -- végül legalább 5 órán át sült.
amikor kész, óvatosan le lehetett fejteni a papírról (csináltam időnként próbafejtést, mert nem bírtam magammal).
konklúzió: legközelebb Anyára bízom a dolgot, meg a napra nyáron, mert az a minimál bőr, ami létrejött, azért 5 óra elektromos sütőt (+ előtte a lekvárfőzési 40 perc) nem ért meg. egyébként tök fincsi.

általánosságban:

érett, akár túlérett gyümölcsből jó nekiállni
ha többféle gyümölcsből készül, jó, ha legalább az egyiknek jelentősebb a pektintartalma (gyorsabban fog zselésedni a lekvárszakaszban, nem igényel annyi cukrot, jobban kijön majd a végén a gyümölcsíz)
1 cup (2.5 dl-s bögre) gyümölcshöz 1 tk citromlevet kell önteni (nem fog bebarnulni a gyümölcs)
édesíteni saját ízlés szerint mennyiséggel - ökölszabály: a méz/agavészirup hosszabb eltarthatóságot biztosít, mint a cukor
fűszerekkel ízesíthető (fahéj, gyömbér, csili, ánizs, szegfűszeg és a többi)
a sütőpapírba tekerés nemcsak dekorelem, így nem ragad össze tárolás esetén - a baker's twine elhagyható, de azzal sokkal menőbb

KÖZÖS RECEPT: fűszeres garnélaleves

2014-03-17T10:00:31.000Z

A közös recept négyőnk (Coffeinmentes, Eztettem, Katucikonyha, Tarkabárka) projektje: 1 általános receptcímből kiindulva mindenki a saját elképzelése szerint főzi meg az adott ételt (4-et 2 hónap alatt).

Nem pakoltunk különösebb ideológiát a dolog mögé, kíváncsiak vagyunk, mit hoznak ki a többiek ugyanabból.

Az érdekessége a kis tervünknek abból adódik, hogy mindegyikünknek van valamilyen főzési stílusa, ami valószínűleg teljesen különböző ételeket fog eredményezni, amelyekből ki-ki szabadon választhat, saját ízlése szerint.

az 1. közös receptünk a fűszeres garnéleleves.

ami nálam laksa* lett.

Gaba megírta, hogy legyen az 1. fűszeres garnélaleves, ültem 13 napot ezen a tudáson, aztán az utolsó pillanatban megcsináltam, lefényképeztem, dobozoltam és elrohantam a reptérre, mert az aerlingus nem vár. (a corki reptér a legkedvesebb reptér, ahol eddig megfordultam, rengeteg faburkolat, semmi feszes fehér csillogás, az átvilágításnal óriási tetőablakok, kedves alkalmazottak, jól működő wifi, még egy autentik ír kocsmát is sikerült a duty free-k közé berejteni - szeretem, na - aztán ma ugyanezen a bűbáj reptéren az amszterdami járat minden utasát egy külön folyosón (!!) egyes sorba (!!) állították, a táskákat le kellett tenni a földre és egy kutya végigszagolt mindenkit, amihez 4 egyenruhás asszisztált. a döbbenetem azóta is tart. mi lett volna, ha goudára is idomítva van a kutya?!)

* a laksa olyan ikonikus street food Malajziában, mint a pad thai Thaiföldön.

2 fő fajtája van: a nyugati kulináriában erősebben jelen levő curry laksa (a kókusztejes változat) és a savanyù, hal alapú asam laksa, ami 2011ben a 7. volt a világ legjobb 50 ételének listáján.

számos változata létezik a 2 fő kategórián belül és mellettük is: az enyém leginkább a bogor laksaval mutat egyezést. vagy inkább a betawival. nem tudom pontosan kategorizálni, de egészen elképesztően jól sikerült darab volt.

a hozzávalólista összes tétele elengedhetetlen ízelem, nem érdemes elhagyni semmit, bármilyen kevés is kell belőle.

laksa

hozzávalók

a léhez
5 dl csirke alaplé
3.5 dl kókusztej
2-3 dl víz
3 kaffír lime levél
1 tk barnacukor
50 ml halszósz (nam-pla)
10 dkg rizstészta
20 dkg előfőzött garnéla
a pasztához:
1 tk kurkuma
1 tk római kömény
1 tk koriander
2 fej kis hagyma (cc. 20 dkg)
2 gerezd fokhagyma
2 szál citromfű
0.5 dl kókusztej
2.5 cm friss gyömbér
1 kimagozott friss csili
1 tk rákpaszta (ennek híján 1 tk halszósz)
tálaláshoz
1 kisebb sárgarépa
5 cm nyers uborka
2 keményre főtt tojás
friss koriander és menta
1/2 citrom darabolva (lime jobb lett volna, de azért már nem mentem el a bótba)

know-how

a paszta hozzávalóit a késes aprítóban sima masszává daráltam.
ebből a psztából kb. 2 evőkanálnyi adagba beleforgattam 6-7 garnélát - betetettem a hűtőbe őket egy órára.
a maradék pasztát kis olajon pár percig sütöttem.
aztán felöntöttem a kókusztejjel, az alaplével és a vízzel.
beleszórtam a kaffír lime leveleket, a cukrot és beleöntöttem a halszószt.
felforraltam és 20 percig kis lángon gyöngyöztettem, hogy az ízek minél intenzívebbek legyenek.
"A rizstészta előzetes áztatást igényel, langyos vízben. Addig kell áztatnunk, amíg már lágy, hajlékony, de még nem evésre kész – mondjuk azt, hogy nagyon-nagyon al dente: ha készre áztatjuk, a wokban gusztustalanul mázgássá, ragacsossá fog válni. (10-20 perc, tésztától függően.) Ha kész, alaposan csöpögtessük le. (Egy 500 g-os zacskó 6-8 emberes adag.)" - ezt magamtól idéztem abból a receptből, amit exkluzíve a nosaltynak írtam.
most a tésztát 10 percre egészen langyos vízbe tettem, aztán leszűrtem, és a 18. percnél hozzáadtam a leveshez - 2 perc alatt készre puhult.
ugyanekkor mentek az előfőzött rákok is a levesbe.
a bepácolt rákokat kis olajon megsütöttem.
a répát és az uborkát zsüliennre reszeltem.
tálalásnál a sűrű, tésztás lére tettem a nyers zöldségcsíkokat, a fél főtt tojást és a friss zöldek levelét és a megsült rákokat.
citromlével, halszósszal lehet az ízén igazítani.
a tészta pikk-pakk magába szívja az összes levet - vagy egyétek meg rögtön, vagy szedjétek ki a léből a tésztát.

a fűszeres garnélaleves Coffeinmentes Anikó szerint sült paprikás füstölt fokhagymás garnélaleves:

a fűszeres garnélaleves Tarkabárka Gaba szerint kecskesajtos-zöldséges csípős garnéla leves buggyantott tojással:

a fűszeres garnélaleves Katuci szerint sáfrányos burgonyakrémleves sült garnélafalatokkal:

kenyérbél helyett

2014-03-13T10:03:34.000Z

Szilvia ma jelezte, hogy jó lenne, ha nem a rémhalat kéne néznie a továbbiakban. illetve, hogy nagyszerű lenne, ha a folytatás olasz vonalon történne. nem tudom, mennyiben olasz ez a húsgombóc, de az utóbbi időszak legjobban sikerült húsgombóca volt, kétségkívül.

mivel nincs ihletem az újabb londoni kalandozások glosszásítására, kénytelen vagyok egy tökdurva gasztrovonalas kontentet szolgáltatni a kenyérbél helyettesíthetőségének kérdéskörében, mert a húsgombócba kell(ett volna) kenyérbél - de nem volt itthon. úgyhogy kénytelen voltam utánaolvasni (a boltba menés nyilván eszembe se jutott, amikor van internet előttem), mivel helyettesítsem. és találtam nagyon okos dolgokat (mostanában olvastam, hogy minek ír minden gyüttment blogot, ha csak fordításra futja neki - kár, hogy nem jegyeztem a forrást, úgy belinkelném, mielőtt fordítok egyet).

tehát: mit tehetünk a húsgombócba kenyérbél híján?

zöldséget (hús:zöldség = 1:1)

reszelt répát
karfiolt
zellert
gombát
hagymát
petrezselymet
koriandert
cukkinit
spenótot
kaliforniai paprikát

magvakat

mandulát
mogyorót
diót
fenyőmagot
pisztáciát
tökmagot
napraforgómagot

gabonákat (szárazon vagy főzve)

rizst (főzve, akár maradékként)
amarántot
quinoát (főzve)
zabpelyhet (szárazon)
polentát (szárazon)

paradicsomos-édesköményes húsgombóc

hozzávalók

a húsgombóchoz:
30 dkg pulykamell
1/2 tk édesköménymag
15 dkg répa
5 dkg dió
10 dkg zabpehely
só, bors
a szószhoz:
1 doboz paradicsom
1/2 doboz víz
1 édeskömény
1 répa
1 fej lilahagyma
só
petrezselyemzöld
parmezán

know-how

a húsgombóc összetevőit beletettem a késes aprítóba, összedolgoztam, diónyi gombócokat formáztam, kevés olajon körbesütöttem - tányérra szedtem.
a felcsíkozott édesköményt a felaprított hagymával és a felkarikázott répával kevés olajon átforgattam, fedő alatt 5 percet pároltam.
beleöntöttem a paradicsomot + 1 paradicsomosdoboz vizet, beleraktam az összes gombócot, lefedtem és 10 percig pároltam/főztem közepes lángon.
a végén reszeltem rá parmezánt és megszórtam petrezselyemzölddel.

ötlet: Jamie Magazine Issue 46.

megjegyzés: én mind a 3 kategóriából választottam adalékot, amiknek az összsúlya annyi volt, mint a húsé.

VKF! 62. – mert egész Ázsia mégsem tévedhet

2014-02-28T09:32:40.000Z

az első VKF!*-et kb. akkor írta ki Csili anyánk, amikor kiköltöztem Amszterdamba és megvettem életem első csokor korianderét, mert azt hittem, hogy petrezselyem, továbbá halvány fogalmam nem volt arról, hogy mi az, hogy blog.

azóta megismerkedtünk korianderrel, hazaköltöztem Amszterdamból és megalakult az eztettem-menza, ami annyira világhíressé vált az elmúlt időben, hogy Katuci úgy döntött, legyen az eztettem a 62. VKF! házigazdája.

a 62. VKF! munkacíme: m e r t e g é sz Á zs i a m é g s e m t é v e d h e t, főszereplője a RIZS.

ami legyen édes vagy sós, indonéz, olasz, kínai, japán, spanyol, maláj, török, vagy magyar, ragacsos, pergős, barna, fehér, vad, hántolt vagy hántolatlan, szemes vagy liszt formájú, saláta, leves, főétel vagy desszert, de! mindenképpen álljon központi helyen az étekben (nem fogadom el a párolt rizs bármilyen formáját [rizi-bizi] köretként) -- főzzetek rizst, főzzetek rizzsel. mert a rizs az jó.

*(a VKF! = Vigyázz! Kész! Főzz!) "Egy nagy virtuális kulináris játék", aminek a célja a játék maga. ill. "Az ötletelés, a kreativitás, a kulináris sokszínűség , a főzés, evés és ezek megosztásának öröme. Az már a praktikus hozadék, hogy egy bizonyos témában sok-sok remek receptet és ötletet gyűjthetünk össze egy helyen. Nagyon izgalmas lehet majd látni, hogy ugyanazt a kérdést a különböző gondolkozású, hátterű, korú, lakhelyű, ízlésű ínyencek milyen másképp közelítik meg." - Mautner Zsófi

az eddigi VKF!ek listája Selectfood Alíz oldalán található.

az elkészült ételek receptjeit március 24-26. közt tegyétek közzé a blogotokon, és küldjétek el a hozzátartozó linkeket az eztettem@gmail.com címre.

játszani blog híján is lehet, ebben az esetben a recept leírását és a képet ugyanerre a címre várom szeretettel.

az összefoglaló első körét itt találjátok, a másodikat meg itt.

hal apának

2014-02-26T18:09:03.000Z

ez a hal, amihez nem sok bizodalmam volt - de szombaton a halasnál messze ez tűnt a legfrissebbnek.

aztán kiderült, hogy ez a hal pont olyan jó ízű, mint amilyen rusnya.

ez a hal a morgóhal (a magyar névért köszönet Noéminek) (hasznos angol szavakat megtanulni szeretőknek: gurnard).

ez a hal, ami egyáltalán nincs túlhalászva (még), mert a rondasága miatt se a halászok, se a szakácsok nem szerették őt.

ez a hal, amit tavaly viszont elkezdtek a sztárchefek felkapni, és az ára úgy megnyolcszázszorozódott - de még így is javában a seebream alatt van (7 euró körül/kiló, ha jól emlékszem).

a tenger fenekén szokott kavarni, és azokkal az első úszóival, amiket a piacon a néni levágott, turkál a homokban. ilyen szép piros, de van sárga és szürke típus is belőle. 27-30 cm-es korában jó enni, a húsa finom és remekjó tömör.

(a recept csak vázlatosan és mindenféle kép nélkül: a halakat (1 db/fő) lefejeztem (nagyon nem jó érzés volt), vaj-olaj keveréken a tűzhelyen félig megsütöttem, besóztam, a visszamaradó zsiradékba szórtam koriandert, 2 csillagánizst, őrölt borsot és egy fél lime levét, átmelegítettem őket; a csillagánizst a hal hasába tettem, a fűszeres zsiradékkal meglocsoltam és 150 fokon 20 percig sütöttem a sütőben - sült kelbimbó volt hozzá, amihez tettem még almát, fokhagymát egészben és szórtam rá kakukkfüvet.)

tesóm hozzáfűzése:

"mi ez az állat?? Éci, tényleg mi ez, meg fogjátok enni? vagy már meg is ettétek?? nem lesz tőle bajotok?"

wagamama

2014-02-24T18:55:10.000Z

szombaton tökéletes idő volt a nagy ossobuco-küldetés végrehajására (esett).

miután kiderítettük, hogy a borjúnak melyik részét kell használnunk (a lábát) és ezt hogy mondjuk angolul (veal shank), elmentünk a piacra, minden húsost végigkérdeztünk, a legutolsónál, akinél a múltkor a phohoz vettük a csontot, megtaláltuk, amit kerestünk, megvettük, örvendeztünk, aztán úgy döntöttünk, hogy egy ossobuco-főzést nem lehet csak úgy elkapkodni - úgyhogy a borjúlábbal besétáltunk a wagamamaba és ettünk egy akkora tányér rament, ami után már eszünkbe se jutott a borjú lábával akármit is kezdeni - úgyhogy az ossobucoról nincs is többet mit beszélni.

a wagamamáról viszont igen, lévén az abszolút kedvenc helyünk az elmúlt hónapokban: nagyon jó ramenek, letisztult belső tér, professzionális kiszolgálás 15 eurónál nem többért - forintosítani nem érdemes, úgy drága, de helyi viszonyok közt bőven középkategóriás ár.

általános know-how: az ültetést a pincérek végzik, 3 másodperc alatt teremnek az ajtóban az új vendégnél, úgyhogy nem kell szerencsétlenül álldogálni - mivel hosszú sörpadok vannak, nem kimondottan intim ebédlőhely - az intimitást hétvégén ebédidőben szintén nem itt kell keresni, nagyon sokan vannak és elég hangos hely (főleg a szabadkonyha elszívói miatt). bármennyire éhesen ül is be az ember, nagy botorság többfélét kérni - minden hatalmas adag: bár én sokat eszek, a wagamama elég gyakran nyer. evés közben a pincér fiúk/lányok legalább egyszer felbukkannak és megkérdezik, hogy minden rendben van-e, amit a papír tányéralátétre fel is firkálnak (ahogy a rendelést is az elején). a fogások pálcikával jönnek, evőeszközt külön kell kérni (a ramenhez van egy hatalmas fakanál is).

sima csapvizet rendelni nem gáz (sehol Írországban), de a frissen facsart leveiket kihagyni nagy hiba.

ami nálunk ugyan nem faktor, de tény: gyerekbarát hely - a kölkök alapból kapnak egy vödör színes ceruzát meg színezőket, plusz a kajájukhoz gyerekpálcát (amit látszatra könnyebb kezelni a felnőtt variációnál).

Írországban 9 éttermük van (Dublinban talán 3), de Anglia sokkal durvábban meg van szórva.

kinek: mindenkinek, aki már nem akar a 3. napon is irish breakfastot enni, unja a fish&chipset, túltolta előző este a szórakozást.

kinek nem: aki nem bírja az ázsiai konyhát.

and now for something completely different...

cukkinispagetti diópesztóval

hozzávalók

2 db normál méretű cukkini
5 dkg dió, megpirítva
1 gerezd fokhagyma
1 kis marok bazsalikomlevél
10 dkg rukkola-bébispenót-mángoldlevél (én egy salátakeveréket használtam, de a sima rukkola is jó)
5 dkg reszelt parmezán
1/2 citrom leve
olívaolaj (1 dl, kb.)

know-how

a cukkiniket lereszeltem (a julienne-reszelőn), enyhén megsóztam, öntöttem rá egy kis olívaolajat, összekevertem, szűrőbe tettem és negyed órán át hagytam lecsöpögni.
a diót megpirítottam.
a késes aprítóba tettem a diót és a fokhagymát, kevertem rajta párat.
hozzáadtam a reszelt parmezán, a citromlevet, a bazsalikomot, a salátát és elkezdtem összedarálni.
egy idő után fokozatosan öntöttem hozzá az olajat, a kellemes, krémes állag eléréséig.
a lecsöpögtetett cukkinit tányérra szedtem, rákanalaztam a pesztót és ennyi. rántott hal volt hozzá.

forrás: Jamie Magazine. Issue 46.

7 szupertitkos dolog hősnőnkről

2014-02-18T17:18:15.000Z

soha életemben nem kaptam semmiféle díjat (nem én, a blog - mondjuk én se sokat), se játékfelkérést, aztán a répatorta írója, Ottília írt egy kis levélkét, hogy mondjak már valami szupertitkos dolgot magamról (ismerjük meg egymást). erre mélyen magamba néztem (valamint érdeklődtem a tesvíremtől is, de ha leírtam volna, hogy szerinte milyen vagyok, valószínűleg jelentős csökkenés állt volna be a blog statisztikailag egyébként is elhanyagolható számú olvasókörében) és így gondoltam árnyalni a menzaüzemeltetőről kialakult képet.

volt egy pókom, egyszer, de megszökött, aztán lett még egy, de az is - azóta csak egy csigám van, de most az se velem él
utálom a döglött madarakat. sokkal jobban, mint az élőket, pedig azokat is. ha véletlenül egy döglött galamb kerül elém, ~~teljesen kifordulok magamból, úgy ugrálok, mint egy szirti kecske és közben ordibálok~~ furcsán viselkedem. de ez ritkán fordul elő, mert 500 méterről észreveszem az élettelen tetemeket, bárhol is gondolták az elhullást megejteni.
az előszobánk erősen hasonlít egy Camper-lerakatra - egy darabig csak miattam, de az utóbbi időben Balázs is elég jól összeszedte magát ebben a témában - vagyis: sok cipőm van, de mind ugyanolyan és egyik se nőies.
az első nyelvészet-vizsgámon nem tudtam egyetlen vonatkozó névmást se mondani, ami azért volt különösen szar, mert az volt a tételem - ez megalapozta én és a nyelvészet kapcsolatát elég hosszú időre, de pl. nem jövök zavarba, ha valaki azt vágja a fejemhez, hogy nyenyec, enyec, nganaszán. na ugye.
az egyik fülem kiáll, ami agyonfrusztrált vagy 20 évig, de mióta megöregedtem, tudom, hogy ez (az egyik) szexepilem. erről többet nem tudok mondani.
a rádiócafé megszűnése soha be nem gyógyuló sebet ütött a szívemen. azóta nincs barátom - kénytelen voltam férjhez menni.
legnagyobb szerelmem a ~~főzés (haha)~~ ~~fényképezés~~ ~~Puch~~ ~~Balázs~~ tűzvédelem - készség szinten kezelem a porral oltót, a tűzoltóautót csakis _szer_ként emlegetem, szeretem nézegetni a sprinkler-fejeket, az idegenforgalmi szálláshelyeken meg a menekülési útvonalakat (de a biciklit továbbra is a lakásajtó előtt, a folyosón tartom - fujj), és ami nagyon durva, képes vagyok úgy éves ismétlő tűzvédelmi oktatást tartani, hogy a végén mindig van kérdés. illetve volt. mert most már nem vagyok tűzvédelmes.

és akikre én vagyok kíváncsi:

kelbimbó-saláta kölessel

hozzávalók

10 dkg köles (szárazsúly)
35 dkg kelbimbó
6 db piros retek
1 kis fej vöröshagyma
1 ek vörösborecet
1/2 citrom leve
1 nagy marék aszalt áfonya (fontos adalék, igen jól illik a nyers kelbimbóhoz)
1 nagy marék dió
só
1 nagy csokor petrezselyem+menta+bazsalikom

know-how

1 adag kölest 1.5 adag sós vízben feltettem főzni: először felforraltam, aztán egész kis lángon főztem 20 percet (1:1.5 aránynál pergős lesz a végeredmény).
a hagymát egy nagyon éles uborkareszelőn lereszeltem és összekevertem a vörösborecettel - félretettem.
a kelbimbókat megpucoltam és a fentebb említett uborkareszelőn lereszeltem.
a retket is.
sóztam őket és a citromlével összekevertem.
aztán hozzáadtam a hagymát, a megpirított diót, a vörösáfonyát, aztán a kölest is.
a legvégén a fűszernövényzetet.
öntöttem még rá egy kis olívaolajat, összekevertem és tkp. ennyi.

ötlet a Jamie Magazine 46. számából

az, hogy a köles főtt, már csak akkor jutott eszembe, amikor a képre rákerült a raw felirat - és mivel ez egy igen hosszú folyamat eredménye volt, így rajta is fog maradni. mert a kelbimbó pl. nyers benne. hehe.

push!push!

2014-02-13T17:29:13.000Z

itt most elmerengeni szándékoztam filozófiailag, hogy mégis mi a pi*a viszi rá az embert, hogy minden erejét összeszedve még lenyomja az utolsó(nak gondolt) fekvőtámaszt, és aztán ~~elterüljön~~ pihenésképp még 15 mp.ig magas térdemelést hajtson végre - csak mert Goisa ezt ordibálja előtte. meg azt, hogy harder. néha meg, hogy push! push! és hogy no cheat. és bazz, tényleg gyorsítasz, és tovább csinálod. sőt, végigtolod az órát teljes erővel.

aztán elgondolkodsz a miérten (amikor már csak az agyad képes a mozgásra).

és eljutsz a s ö r -ig, amit minden bootcamp után kiutalsz magadnak a Bierhaus-ban.

csak ez lehet.

normális ember nem döglik meg önként minden héten csak úgy.

(a halfasírtnak annyi köze van a történethez, hogy tegnap még a bootcamp és 2-3 sör után kellett összeraknunk, mert a hal nem biztos, hogy kibírta volna nyersen az újabb éjszakát.)

halfasírt

hozzávalók

40 dkg krumpli
50 dkg tőkehal (vagy bm fehér húsú hal, vagy nem fehér húsú - egy a lényeg: ne legyen túlhalászva)
1 babérlevél
1 ek metélőhagyma, összevágva
1 ek kapribogyó
2 szardellafilé, darabolva
só, bors
2 tojás
liszt, a panírozáshoz
zsemlemorzsa, szintén a panírozáshoz
olaj a sütéshez

know-how

a krumplit megpucolva, darabolva megfőztem - még melegen összetörtem.
a halfiléket annyi vízben, ami éppen ellepte őket, sóval és a babérlevéllel addig főztem, amíg a bőrt könnyen le tudtam húzni róluk (3-4-5 perc a filé vastagságának függvényében) (más receptúrák tejben főzik meg a halat, szintén sóval, babérlevéllel).
a leszűrt, lebőrözött, lemezekre szedett halat összekevertem a krumplipürével, a kaprival, a metélőhagymával és a szardelladarabokkal. sóztam, borsoztam is.
a 2 felvert tojásból egy keveset hozzáöntöttem - összekevertem ezzel is.
egyforma fasírtokat csináltam (10-12 lett belőle).
a fasírtokat a normál panírozási processz szerint bepaníroztam és a kész pogácsákat betettem kb. 1 órára a hűtőbe (ez nem tudom, miért fontos, de két helyen is olvastam, hogy így lesz igazán tökjó a bunda - egyébként tényleg sokkal jobb eredményt produkáltam, mint eddig bármikor).
a hűtőből kivett pogácsákat kókuszzsírban sütöttem meg: mindkét oldalukon 4-5 percet.
saláta és majonéz volt hozzá.

forrás

nagyon sok víz

2014-02-05T23:59:43.000Z

Írországban sokat esik. (ennél ordasabb közhellyel még nem nyitottam.)

bár meteorológiailag nem is annyira: a déli régióban (felénk) pl. átlag 150 napon esik, akkor is csak éppen-éppen, óránként 1-2 mm-t (vö. monszun - na, ugye).

az eső nagyrészt egy speciális "száraz" fajta, permetez, hajat kócol, de nem áztat. vannak rosszabb napok, amikor igen, ilyenkor kell beállni egy fa alá, vagy egyéb esőárnyékba, és türelmesen megvárni azt az 5-10 percet, amíg elmúlik vagy újra átvált száraz esőbe.

viszont ami az elmúlt napokban van, az kissé felülírta a tapasztalataimat.

az, hogy az egyébként 50 centi mély Lee 2 napja sakkban tartja a várost, egy dolog. az, hogy az utóbbi napokban/hetekben durván több eső esett a szokásosnál, egy másik. de hogy vissza kelljen fordulnom félútról szarrá ázva?!

ma elindultam Balázshoz a 3.ról napsütésben, mire előszedtem a bicajt (75 másodperccel később), már kicsit esett, de semmi gond, leszáguldok a sarokig, addigra elmúlik - ahogy szokott. a száguldás, mint olyan, kisebb szélviharba ütközött, aminek eredményeként a lejtőn erősen tekertem, hogy leérjek egyáltalán. ekkor már nagyon esett (2.5 perc telt el a starttól), de majd elmúlik - ahogy szokott. félútnál, immár ronggyá ázva, beláttam, hogy ez nem pont olyan, mint amilyen lenni szokott és van az, amikor a szél nyer (ne mondjál semmit, Pere, még lesz jobb is). egy darabig néztem egy eresz alól azokat a hős futókat, akik valami miatt úgy gondolták, hogy a 70 km/h-s szélben és a szakadó esőben is kell a sport, mert még mindig reménykedtem, hogy eláll nemsoká - ahogy szokott. 10 percig aktívan fagyoskodtam a csuromvíz szerelésemben, aztán felhívtam Balázst, hogy mégse megyek, és visszafordultam: felültem és 10 km/h-val gurultam - mert tolt a szél, bazz. ez pont addig volt vicces, amíg a szél irányt nem váltott, aminek hatására úgy tértem ki balra nagy ívben, mintha akartam volna.

de akkor már mindegy is volt, mert újra durván szakadt, és szembefújt, és hősként kiállva tekertem bele a nagy szélbe, emelkedőn fel, ráadásul - és jutalomképp, mire felkínlódtam magam a szellemház bejáratához, kisütött a nap.

hállelúja.

utána volt jambalaya*.

jambalaya

hozzávalók

12 dkg rasher (vagy húsos szalonna)
20 dkg pulykamell, egészen kicsire kockázva
20 dkg rizs (szárazon)
1 fej vöröshagyma
5 db szegfűszeg
1 óriás gerezd fokhagyma
1 szál szárzeller, vékonyra szelve
1 kaliforniai paprika, apróra kockázva
1 doboz paradicsomkonzerv
1 dl fehérbor
2-3 csipet cayenne bors
1/4 tk oregánó (szárított)
1 tk kakukkfű (friss)
1 babérlevél
petrezselyem a végére

know-how

*a jambalaya a Karib-térségből származó, francia és spanyol hatásokat magába olvasztó rizses egytál, zöldséggel, hússal/rákkal. a rizses húsnál szaftosabb, tartalmasabb étel - ez a verziója erősen húzott eztettem-darab alaplé és kolbász nélkül.
a rizst megfőztem. félreraktam.
a rashert felkockáztam és megsütöttem.
a hagymát negyedeltem. az egyik negyeddarabba beleszúrkáltam a szegfűszeget, a többi darabot apróra daraboltam.
a szintén feldarabolt szárzellerrel, a megtűzdelt hagymadarabbal, az oregánóval és a kakukkfűvel együtt kevés olajon megdinszteltem.
hozzáadtam a felszelt fokhagymát, átforgattam.
hozzáadtam a felkockázott húst, addig kavartam, amíg ki nem fehérdtek.
megszórtam cayenne borssal, hozzáadtam a kaliforniai paprikát, ezzel is átforgattam.
hozzáöntöttem a paradicsomkonzervet levestől + a bort, sóztam, beledobtam a babérlevelet és hagytam, hogy a szósz felére sűrűsödjön.
ennél a pontnál hozzáadtam a megfőtt rizst és a megsült rashert.
tálalásnál megszórtam durvára vágott petrezselyemzölddel.

forrás: Ghillie James - Amazing grains

a szelektív gyűjtés veszélye (VKF! 61.)

2014-01-31T17:18:01.000Z

például az, hogy az asztalon hagyott jogosítványodat összefogod a gondosan szelektált papírhulladékkal és kiviszed a szelektívkukádba. a jogosítványod eltűnését nyilván pont akkor fogod konstatálni, amikor szükség lenne rá. de nem baj, mert hátha van épp egy férjed, akinek szintén van jogosítványa.

a baj akkor lesz, ha a fent említett férjedet hátrahagyva kell továbbmenned kocsival, de előtte anyád azért felhív, hogy közölje, mennyibe fog kerülni egy esetleges találkozás egy rendőrrel.

aztán már csak 2x kell elmenned az okmányirodába, hajnalok hajnalán, mert az első alkalommal kedvesen szólnak az ügyintézők, hogy másfél év van hátra az elhagyott jogosítvány érvényességi idejéből, inkább csináltass újat 10 évre, amihez kell az orvosi alkalmassági papír - tehát visszamész, fizetsz 4000 HUF-ot, hazamész, látod, hogy tele a szelektívkuka, gondolod, akkor leviszed legott - na, és ott, az alján, pont ott lesz a jogosítványod.

a wp.k a katucikonyha VKF!-felhívására készültek, de a wordpress úgy szétnyírta az idegeimet, hogy elfelejtettem eme tényt, meg azt is, hogy február 10-15. közt kell(ett volna) közzétenni a játékra jelentkező posztot. de Katuci kegyelmet gyakorolt és nem utasította el szegény megtépázott idegzetű hősnőnket.

banános whoopie pie*

hozzávalók

a whoopie pie-hoz
30 dkg liszt
1/2 tk sütőpor
1/2 tk szódabikarbóna
1/2 tk só
2 érett banán
13 dkg tejföl
1/2 tk vaníliakivonat (elhagyható)
11.5 dkg vaj
17 dkg cukor (még így is édes volt, 15 dkg is elég bele)
1 tojás
a krémhez (12 wp-hoz elég)
12.5 dkg mascarpone
7.5 dkg csoki
3 dkg cukor

know-how

*a whoopie pie egy nagyon tipikus amish eredetű amerikai desszert -- a hagyomány szerint az amish asszonyok tették a férjeik ételhordójába, amit az észrevétel pillanatában a férjek 'whoopie!' felkiáltással díjaztak - nagyon gagyi a sztori, de ezt olvastam róla. egyébként csokis piskóta közé tesznek vm fehér krémet általában.
a lisztet összekevertem a sütőporral, a szódabikarbónával és a sóval.
a banánt és a tejfölt villával pépesítettem.
a vajat és a cukrot habosra kevertem.
hozzáadtam a vaníliát és a banános pépet - összekevertem.
végül a lisztet is hozzáadagoltam fokozatosan, és csomómentesre kevertem.
sütőpapírra 4.5 cm átmérőjű köröket rajzoltam egymástól kb. ugyanekkora távolságra (terülni fog sülés közben a tészta).
a tésztát habzsákba töltöttem és 9 mm-es habcsővel (hogy egész pontos legyek) a körökbe nyomkodtam.
addig sütöttem őket, amíg a szélük barnulni nem kezdett.
a töltés előtt teljesen kihűtöttem őket.
a töltelékhez a csokit vízfürdő felett megolvasztottam, majd hozzákevertem a mascarponét. a cukor mennyisége ajánlás, nekem a tészta már így is elég édes volt, nem láttam szükségét a krémet is agyonédesíteni.
a krémet szintén habzsákkal nyomkodtam a kihűlt wp-okra, ha már így belejöttem a habzsák-témába.

forrás

küzdés

2014-01-14T12:38:15.000Z

Böbe pont ma egy hete öntött belém egy durva vitaminadagot az új gyümölcspréséből gyógyászati jelleggel. mondjuk nem volt túl hatékony, utána még 3 napig ittam coldrexet, aztán 2 napig vm sósavas köhögéscsillapítót, amikor már szétrázta az agyamat a folyamatos köhögés, aztán áttértem a népi gyógyászatra és kakukkfűteát vedeltem kamilla inhalálással kiegészítve, két tea közt meg cukrot szopogatok, hogy tudjak nyelni. ma azért elnéztem orvoshoz is, mert hála az internetnek már egy hamarosan elkövetkező tüdőgyulladást diagnosztizáltam magamnál. a doktorbácsi megérdeklődte, hogy A-típusos tüdőgyulladásról is olvastam-e, mert az nagyon csúnya és bele lehet halni, aztán mindent meghallgatott, megnézett és közölte, hogy egyrészt vírus, másrészt eltart pár hétig a köhögés, harmadrészt túl fogom élni. mindez több szálon is összefonódott a mai brownie-val. Böbe gyümölcsprés-mániájának hála beüzemeltem az úgy 15 éve használaton kívüli gyümölcsprésemet, amit még nagyanyámtól kaptam. ennek folyománya, hogy keletkezett (-zik folyamatosan) egy csomó jó kis gyümölcsmaradvány, amit nem volt szívem kidobni. ebből lett - szintén Böbe indítványára - ma brownie. amire írnám, hogy a best ever - de mivel eddig kb 2x sütüttem életemben ilyesfélét, csak annyit írok, hogy majdnem elsírtuk magunkat a gyönyörűségtől, amikor kész lett. aztán amikor kész lett, elmentünk az orvoshoz.

UPDATE: a sós gargalizálást is bevetettem, lehet, hogy az volt hatékony, lehet, hogy magától is múlt volna, de ma már nem fáj a torkom.

brownie A+++

hozzávalók

8.5 dkg étcsoki (72%-osat használtunk)
11.5 dkg vaj
20 dkg cukor
1 tk vaníliaesszencia
1/2 tk só
2 tojás
10 dkg gyümölcspép (narancs, cékla, répa - aha, most látom, h ez csak igen kis részben volt gyümölcs)
12 dkg liszt

know-how

a csokit és a vajat vízfürdő felett felolvasztottuk.
amikor szép fényes és sima lett, levettük a vízfürdőról, fakanállal hozzákevertük a cukrot, a sót és a vaníliát.
aztán a tojásokat is, egyesével.
meg a gyümölcspépet.
végül a lisztet.
egy 21x21 cm-es szögletes formában sütöttük meg (3 cm magas volt a tészta a formában), 175 fok, légkeverésen 25 percig (talán -2 perccel még jobb lett volna).
akkor jó, ha a próbatűre/fogpiszkálóra ragad pár morzsa a tésztából (ha tisztán jön ki, a brownie túlsült, ha tésztás, még nyers). (egzaktabban

forrás

Böbe 3 szál répa, 1 közepes cékla és egy narancs levét fogja.

Chili&Vanília-sorozat: recycling

2014-01-06T14:18:22.000Z

Csili anyánk leírásaiban vakon meg szoktam bízni, és majdnem gondolkodás nélkül szórom meg fahéjas porcukorral a darált csirkét, na de most valami nagyon nem stimmelt a recepttel: minden végén is leginkább lisztes porcukorra hasonlított az állag, én meg egy zombira, mert már éjjel 1 körül volt az idő, de voltam akkora marha, hogy felelőtlenül süteményt ígértem Ritának, meg lencsét Böbének, meg valami sós izét Perének - így történhetett, hogy december 31-ét reggeltől 4ig főzéssel és a hozzá kapcsolódó tevékenységekkel töltöttem.

aztán jött Rita, és mire konyhalány kinézetemet szalonképesre fazoníroztam, a tányér felét eltüntette, mert nem tudta eldönteni, hogy a diós vagy a lekváros a jobb, aztán nagyon nem tiltakozott, amikor még pakoltam neki párat az útra.

másnap Pere írt, miközben mi Böbével éppen hegyet másztunk (miután betömtünk vagy 50 dkg szárazsúlyú lencsét, jó, ezt hárman), hogy a sokmagos nagyon rendben van.

és mivel teljesen el tudok olvadni, ha megdicsérik, amit főztem, úgy döntöttem, továbbra is teszek felelőtlen ígérteket.

μ-bejgli

hozzávalók

a tésztához
30 dkg liszt
20 dkg vaj - találtam az Aldiban kocka kókuszzsírt (a probléma a hidrogénezett összetevő volt, aminek a százalékos aránya ráadásul nem szerepel a csomagoláson - de amúgy is: mi a fenének teszik bele egyáltalán?!)
10 dkg porcukor
csipet só
2 tojássárgája
kb 2 ek tejföl - saját invenció
kb 3-4 ek tejszín - szintén
a töltelékhez
szilvalekvár - ezzel volt a legjobb mindenki szerint
maradék mák- és diótöltelék a karácsonyi bejgliből (Mandulasarok - anyukájának - receptúrája volt egy az egyben)

know-how

újabban az ilyen jellegű tésztákat a késes aprítóban szoktam összeállítani, de mivel emez gépem a másik konyhában tartózkodik, a tészta hozzávalóit a robotgép dagasztókarjával gyúrtam össze.
Csili anyánk azt írta, hogy reszeljem bele a hideg vajat - az ötlet nem rossz, ha valaki rendelkezik 1 oldalú reszelővel. én nem rendelkezem, úgyhogy még mindig tartalmaz a piramis alakú 4 oldalú reszelőm csúcsa vajat.
a kész tésztát betettem a hűtőbe a maradék éjszakára.
másnap 4 részre vágtam.
minden darabot ~30*20 cm-es darabokra nyújtottam (vékony volt meglehetőst) - alul-felül liszteznem kellett folyamatosan.
az egész felületet megkentem vékonyan a töltelékkel és a hosszabbik oldalán kezdve feltekertem.
2.5 cm-es szeletekre vágtam és papírozott sütőlapon kb 20 perc alatt megsütöttem (175 fok, légkeverés).
a tetejére narancsos porcukorral szórtam meg, aminek isteni illat van, bár az ízéhez olyan nagyon sokat nem tett hozzá: 2 narancs héját nagyon-nagyon megmostam, forró vízben, mosogatószerrel, aztán lereszeltem őket és a radiátoron egy éjszaka alatt megszárítottam a reszelt héjat egy darab sütőpapíron. másnap 5 dkg cukorral ledaráltam és örültem, mert tényleg nagyon jó az illata.

forrás: Magyar Narancs, XXV. évfolyam 51-2. szám

majd legközelebb

2014-01-02T14:47:25.000Z

lehet, hogy a következő szilveszter alkalmával mégsem megyünk ki a Lovira tulajdonképpen forralt borozni Lagzi Lajcsi kellemes bárzenei aláfestésével, aztán nem ugrunk be a Cuppcake-be ~~egy pár popcake-re~~ 2-3 pohár erre-arra, és nem megyünk el Peréhez se kosherit enni és meginni a 4., 5. pohár ezt meg azt.

csak törjük a sósat a tévéhez.

és amikor Böbe 10.04kor felcsönget értünk másnap, mert vár a hegy, nem teljesen indiszponált állapotban, egyszerre tányért keresve és tusolva és a hajnalban széthajigált ruhákat begyűjtve fogadjuk, végül a fazék mellé ültetve etetjük meg vele az egyébként zseniális lencsesalátát, mert mi képtelenek vagyunk összeszedni magunkat.

vagy de. csak nem követem el azt a hibát, hogy Böbével újév napján hajnali 10re beszélem meg a csúcshódítást.

lencsesláta

hozzávalók

(minden hozzávaló körülbelüli)
20 dkg lencse
1 fej hagyma, apróra vágva
2 répa
3-4 kis fej cékla
10-12 dkg fetasajt, felkockázva
4-5 marék bébispenót
olívaolaj
só
menta (jó lett volna, de nem kaptam)

know-how

a lencsét a zacskón levő utasítások szerint megfőztem (átmostam, annyi vízben, amennyi ellepte feltettem főzni a hagymával és a sóval együtt - az én lencsém főzési ideje 30 perc volt, előáztatás nélkül -- mivel salátának szántam, kimondottan figyeltem rá, hogy a lencseszemek egészben maradjanak).
a megpucolt céklát kis kockákra vágtam, olívaolajjal összeforgattam és a sütőben megsütöttem.
a répákat karikáztam.
a fetám fűszeres olajban ázó, előre kockázott volt (Lidl prémiumkategória).
a megfőtt lencséről a maradék főzővizet leöntöttem, összekevertem a megsült céklakockákkal, a nyers répakarikákkal és a feta fűszeres olajából pár kanállal.
a bébispenóttal kibéleltem egy salátástálat, beleborítottam a lencsés keveréket, a tetejére szórtam a fetát, betettem a hűtőbe és elmentem az új év elé.

forrás

szívmelenget

2013-12-18T08:39:51.000Z

annyira végtelenül büszke voltam a mézeskalácskák képeire, hogy szétküldtem egy csomó mindenkinek, hogy most mondjátok meg, nem gyönyörű?!

erre tesóm: "Éci, ez mi? csőrögét sütöttél karácsonyra?"

anyósom tuti mézeskalács-receptje

hozzávalók

50 dkg finomliszt
20 dkg cukor
6 ek méz
2 db egész tojás
5 dkg vaj
1 kávéskanál szódabikarbóna
1/2 csomag mézeskalács fűszerkeverék
ha szükséges, a gyúráshoz kb 1/2 dl tej

know-how

A szódabikarbónás lisztet a vajjal elmorzsoljuk.
A közepébe beleütjük a tojásokat, és hozzáadjuk a cukrot, majd a fölmelegített mézet.
Rászórjuk a fűszerkeveréket, jól elkeverjük, és a tésztát összedolgozzuk.
Ha szükséges, egy kis tejet is teszünk hozzá, hogy jól gyúrható tésztát kapjunk.
A hűtőben 1 éjszakát pihentetjük. (1 óra mélyhűtő volt ez esetben.)
3 mm vékonyra kinyújtjuk és a formákkal kiszaggatjuk - fontos, hogy egyenletesen vékony legyen a tészta, máskülönben kis pufókok lesznek a mézeskalács-figurák. (Nyújtás közben folyamatosan lisztezni kell alul-felül, hogy ne ragadjon le a tészta.)
Forró sütőben kb 15-20 perc alatt megsül. (Első sütésnél ez az idő lehet hosszabb is.) Akkor jó, ha zsemle színű , ha túl barna, akkor kemény lesz.
Ha a tészta kihűl, díszíthetjük tojáshabbal.

ps.: utóbb rájöttem, hogy annyira mégsem tutik a képek, ez a kettő ment át végül a meo.n.

12 pubs night

2013-12-13T14:55:14.000Z

definícióilag a 12 pubs night az az este karácsony előtt, amikor egy egész cég testületileg, megadott útvonalon, 12 kocsmába betérve, limitált idő (12*30 perc) alatt lealjasul. durván.

az állítólag világszerte elterjedt szokásról hogy-hogy nem, szinte csak ír oldalakat lehet találni a világhálón (meg némi infot arról, hogy Amerikában és Ausztráliában is szokásban van ez - lehet tippelni, vajon melyik két országban élnek írek jelentősebb számban...); vannak fokozatok, amikor idióta előírások szerint lehet inni, csakis hótgáz pulcsikban - idáig nem mentek a Pilz-munkások, az egyetlen kihívás a 12 sör megivása volt, ezt viszont meglehetősen komolyan vette a többség (ezért lehetett, hogy hétfőn a cigizőben az első ember, akivel a 6. kocsmában összefutottunk és 5 percig heherésztünk, kedvesen érdeklődött, hogy megjelentünk-e az eseményen...)

a hogyan éljük túl a 12 kocsmát témakörben lenyűgöző választék: jobbnál jobb tanácsokkal lehet felvérteződni 8000 oldalon, kezdve anyu konyhájának a kievésétől az időnkénti víziváson át a whiskey-sör nem keveréséig. az senkiben nem merül fel, hogy esetleg nem iszik meg 12 korsó sört. mert az írek alkoholban nem ismernek tréfát: sokan, sokszor, sokat isznak, cserébe relatíve sokan és gyakran haláloznak el alkoholproblémákkal összefüggésben.

(a 12 pubban nem ér véget az évvégi ivászat, ezen kívül - legalábbis pilzes berkekben - van egy team-ivászat is, aminek a célja ugyanaz, de szűkebb körben, ill. van a karácsonyi parti, ahol szintén ez a szent cél lebeg mindenki előtt, de itt kiöltözve fognak hányni.)

az ilyen keményebb esték utánra tökéletes reggeli a kedgeree (ami egy Indiából származó, ma már inkább angol egytálétel rizsből, füstölt halból, főtt tojásból, erősen fűszerezve), de most inkább elmentünk scone-t enni a Sugar Cube-ba.

kedgeree

hozzávalók

t tk mustármag
2 tk római kömény
3 gerezd fokhagyma, vékonyra szelve
3 cm friss gyömbér, lereszelve
1 hagyma, apróra vágva
1 csili, felkarikázva - elhagyható
1 nagy ek garam masala
2 tk kurkuma (őrölt)
2 ek sűrített paradicsom
20 dkg basmati rizs
1/2 l zöldségleves
40 dkg füstölt hal (nyers) - én tőkehalat használtam
2 keményre főtt tojás
joghurt körítésnek
1/2 citrom, körítésnek
1 marék petrezselyem (eredetileg koriander), apróra vágva

know-how

a halat 1 babérlevéllel annyi vízben, amennyi épp ellepte, 10-12 percig gyöngyöztettem - akkor jó, ha már szépen szét lehet szedni lemezekre.
kevés olajon a mustármagot és a római köményt addig hevítettem, amíg pattogni kezdtek.
hozzáadtam a fokhagyma-szeleteket és a lereszelt gyömbért - átkevertem.
ment bele az apróra vágott hagyma, a csili, a garam masala és a kurkuma - addig kevergettem, amíg a hagyma megdinsztelődött.
amikor elkészült a hagyma, hozzáadatm a sűrített paradicsomot és az átmosott rizst, felöntöttem a zöldséglével és forrástól számítva kis lángon 12 percig főztem lefedve.
a 12 perc után levettem a fedőt és további 10 percig főztem (amíg a rizs meg nem puhult).
ezalatt megfőztem a tojást, felaprítottam a petrezselymet, szétszedtem a halat.
amikor a rizs megfőtt, óvatosan összeforgattam a hallal, a tetejére tettem a negyedelt tojást, megszórtam a zölddel. a joghurt és a citrom nagyon kell mellé.

forrás: delicious. 2013. Sept.

(2 szó még a tőkehalról: a nagy áruházakban gyakran látni kikericssárga - ún. dyed - "füstölt" halat, leginkább tőkehalat (haddock) - ezek csak aromával "füstölt" és színezett halak, a tényleg füstölt halnak nincs semmiféle kanárisárga színe.)

xmas cookie – VKF 60.

2013-12-09T14:42:06.000Z

ha lenne karácsonyi kekszgyűjteményem, ez a kekszi tuti benne lenne.

de nincs. úgyhogy erről nincs is többet mit beszélni.

a könyvről, amiből készült, annál inkább. (rendkívül szerencsés helyzet, amikor 12.9 euróért találom meg a TK-Maxben, bár a szerző 1. könyvét ugyanitt pár hete 7 azaz hét euróért vettem meg. majdnem sírva fakadtam. különösen, mert kb. fél éve van mind a 2 könyv bepakolva az Amazonon a kosaramba.)

a szerző, Signe Johansen norvég származású táplálkozásantropológus, aki egyébként elvégezte a Leiths School of Food and Wine kurzusát is (egészen elképesztő összegért - mondjuk a skandináv gazdaság mellett a mienk dübörgése kissé halkabb, szó se), aztán elszegődött a Fat Duckba is kicsit - szerintem elég alapozást végzett, mielőtt nekiugrott a Scandilicious és a Scandilicious Baking megírásának.

az utóbbi hetekben ott alszanak velem, elalvás előtt hol az egyiket olvasgatom, hol a másikat.

a recepteken kívül egy csomó momentumot megoszt a norvég hétköznapokból, tradíciókból, és rengeteg-rengeteg tökhasznos kis infó is van az adott recepttel kapcsolatban.

a receptleírások pontosak, világosak és abszolút működnek. és rengeteg kardamomot használ, ami külön pluszpont nálam.

a tipográfiája mind a két könyvnek ugyanolyan. nagyon skandináv: egyszerű, levegős, áttekinthető. (negatívum: az első könyv fényes lapokra nyomott, amiért nem rajongok különösebben, és a képanyaga is a jóval erősebb a sütősnek (by Tara Fisher). más nincs.)

a keksz a Bonbonmánia által kiírt VKF-re készült.

kakaós-kardamomos keksz

hozzávalók

20 dkg liszt
2.5 dkg jó minőségű kakaópor (itt változtattam egyedül a recepten, az eredetiben 5 dkg van, de a kakaópor aranyárban van, úgyhogy feleztem az adagot)
1 tk őrölt kardamom (sok, sok, de ezzel nem kell spórolni)
1 tk sütőpor
1/4 tk szódabikarbóna
1/2 tk só (de én sózott vajat használok, úgyhogy plusz sót nem tettem bele)
15 dkg vaj
15 dkg barnacukor
1 tojás
1 tk vaníliaesszencia

know-how

a késes aprítóban állítottam össze a tésztát: a lisztet összekevertem a kakóval, a szódabikarbónával, a sütőporral és az őrölt kardamommal (a sót is most, ha nem sós a vaj).
a hideg vajat belekockáztam és pulzálva addig kavartattam, amíg morzsalékos állagú nem lett.
ekkor hozzáadtam a cukrot, a tojást és a vaníliát és addig kavartattam a géppel, amíg össze nem állt a tészta.
egy nagyobb darabb sütőpapíron kolbász alakúra hengergettem, úgy, hogy kb 3 cm lett az átmérője (fontos adat! sütés közben megnő és kilapul, ha ennél jelentősen nagyobb a henger átmérője, gusztustalan lesz).
fél óra mélyhűtő, vagy sima hűtő 1-2 óra - fagyjon ki a vaj, az a lényeg. (a tészta felezhető, a maradék a mélyhűtőben jól elvan.)
éles késsel felszeleteltem (ebből az adagból nekem 36 szelet lett), 170 fok, légkeverés, 8-10 perc.
túlsütni vétek - elszáll a kakaóíz belőle.

a szupermadzag innen

galette – winter edition

2013-12-06T11:07:32.000Z

történtek már korábban próbálkozások galette legyártására errefele. azok elég hosszú időre elvették a kedvemet a galette-el való kísérletezgetéstől. fogalmam sincs, vajh miért gondoltam úgy tegnap mégis, megtekintvén a 4 darab rohadásnak indult körtét, hogy galette.

a csattanót a történet elejére hozva: jelentősebb idő fog eltelni egy újabb galette-ig.

a tészta két galette-nyi adag, gondoltam, egyet megsütök, amíg van fény, csodálatos képeket csinálok róla, aztán jól bezabálom, Balázs meg majd megkapja este frissen az ő adagját (felhívnám a figyelmet csodálatos feleség mivoltomra).

aztán az elképezlésem több helyen felülíródott.

pontosan kétszer sikerült beborítanom a sütőbe az első galette-et. bosszúból feltekertem a gázt. úgyhogy nemcsak gusztustalan, de égett is volt, így a "csodálatos képek" menüt kihúztam és kép nélkül zabáltam be. (előtte tettem egy kétségbeesett próbálkozást a konyhában uralkodó állapotok normalizálására: a ledarált cukrot, kis gondolkozás után, beleborítottam a lisztes zacskóba. mivel volt egy kis rosszérzésem, belenyaltam. az elhangzottakat most nem idézném talán.)

a második adagra összeszedtem annyi rutint, hogy egészben tudtam kiszedni a sütőből.

ennél a pontnál jöttem rá a szekrény áttúrása után, hogy az utolsó üveg dulce de lechet olyan régen megettem, hogy már nem is emlékszem rá, hogy ezt cselekedtem. (itt kell megjegyeznem, hogy az egész galette-ügy azért kezdődött, mert annyira jónak találtam a sült karamellás tetejű galette ötletét. ami a fentebbi ok miatt nem valósulhatott meg, ugye.) további nehezítésként a helyi rádióban máriáhkáréj és kispajásai egész délutános karácsonyi szessönbe kezdtek, amitől enyhe, de kitartó idegrángásom volt. a fény rohamos fogyatkozása miatt nem értem rá hosszasan elmélázni a karamellkrém hiánya miatt érzett, belsőmben tátongó űrön, sőt a rádiót se állítottam odább. ha ez az ólájvanforkrisztmösz, akkor nem harcolok tovább.

az hogy, a darktable beszart a végére, már meg se lepett, leültem háttal a konyhának, mert az a látvány, ami ott van, nem az én megtépázott idegeimnek való, és megírtam ezt.

a történet megtörtént eseményeken alapszik.

galette – winter edition

hozzávalók

a tésztához:
3 ek joghurt
84 ml jéghideg víz
16.75 dkg liszt (sima fehér, darált zabpehely, teljes kiőrlésű vegyesen) - az eredeti receptben 125 g liszt és 42.5 g kukoricadara szerepel
1/2 tk só
14 dkg vaj
a krémhez:
1 ltojás fehérje
3 tk porcukor
5 dkg darált mandula
8 dkg olvasztott vaj
a feltéthez:
3 körte
1 tk csillagánizs magja, ledarálva
1/2 tk fahéj
2 ek citromlé
3-4 ek cukor

know-how

(erről a tésztáról csakis Julia Child személye iránt érzett tiszteletem miatt esik itt említés, szerintem nem jó tészta, persze, simán lehet, hogy csak nem kellett volna extremitásokat is belekevernem a sima lisztbe) - a vizet és a joghurtot összekevertem.
a késes aprítóba beleszórtam a lisztes keveréket, a cukrot és a sót, belekockáztam a vajat és addig kevertettem a géppel, amíg morzsalékos állagú lett.
eztán fokozatosan hozzáöntöttem a joghurtos vizet (folyamatosan járt a gép).
addig folytattam a keverést, amíg a tészta szépen összeállt.
enyhén lisztezett felületre borítottam, kettévettem és kör alakúvá lapogattam a két gombócot.
becsomagoltam folpackba és betettem egy órára a mélyhűtőbe őket.
amíg dermedtek, megcsináltam a krémet.
a tojásfehérjét felvertem a porcukorral, fokozatosan adagoltam hozzá a darált manndulát, végül az olvasztott vajat - felhasználásig hűtő.
a teljesen megdermedt tésztalapot (egyszerre egyet, a másik maradjon a hűtőben) rátettem egy megfelelően nagy sütőpapírra, a tetején rajtahagytam a fóliát - így nyújtottam ki egészen vékonyra (3 mm). az alul papír, felül fólia miatt nem ragadt rá a tészta se a nyújtólapra, de a nyújtófára.
a kinyújtott tésztát megkentem a krém felével, úgy, hogy üresen hagytam egy 2-3 centis sávot a tésztából.
a krémezett részt megraktam a felszeletelt körtével, meglocsoltam kis citromlével, aztán megszórtam a fahéjas-csillagánizsos cukorral.
az üresen hagyott szélet ráhajtottam a körteszeletekre.
kb 30 perc alatt megsütöttem.
amikor már kicsit hűlt, megszórtam porcukorral (lisztes porcukorral) és tettem rá még bónusz almaszeleteket.

forrás

tempeh

2013-12-01T12:17:11.000Z

annak idején, amikor először ettem tempehet, a leghalványabb fogalmam sem volt róla, hogy mit eszek. (egészen biztos csináltam zseniális fotókat is róla, de most kaptam a tájékoztatást, hogy azon a túrán 1300 kép készült az én gépemmel, a NAS-on egy mappában van minden, és azonos a dátum, úgyhogy Écink első tempehje nem indul meg a világhír felé. de a Lilla Warung igen - nyugdíjas koromban mellé költözök és egész nap enni fogok.)

amikor felfedeztem, hogy a kedvenc kínai boltomban is árulják, csak az emléke volt meg a valahai evésnek, de a biztonság kedvéért vettem egyet. aztán kiműveltem magam Sri Ovens zseniális könyvéből, amiben oldalakon keresztül írja le, hogy lehet házilag elkészíteni: ezt a részt most szkippelem, csak a lényegre szorítkozok.

a tempeh szójababból erjesztéssel előállított, extrém tápláló, húspótló készítmény, amit Jáva szigetén "fedeztek fel", ahol azóta is az egyik fő eleme az étkezéseknek. eredetileg a szegény emberek eledele volt (ma nem annyira: 3 euró körül vettem a 40 dkg-s darabot, bár még mindig sokkal olcsóbb, mint a húsok). remek fehérjeforrás (ezért is terjedt el a nyugati vegetáriánus étkezésben), telítettzsírsav-tartalma alacsony, kalcium- és vastartalma viszont jelentős (itt van pár tápanyag-grafikon hozzá).

az íze önmagában kiemelkedőnek nem nevezhető, de nagyon sokoldalúan elkészíthető:

marinálható (a marinád jó, ha tartalmaz szójaszószt, citruslevet, kókusztejet, borecetet, gyömbért, mézet, fűszereket - ezek mind fokozni fogják a végeredmény ízét)
zöldséglében párolható (annyi lében, ami ellepi, 10 perc párolás elég neki)
süthető/grillezhető (optimális szeletvastagság a fél centi)
a tofuhoz hasonlóan átveszi bárminek az ízét, amibe beleteszik, úgyhogy pl currykbe, pörköltekbe is tökéletes
panírozható

Magyarországon egy tempeh-gyártó céget találtam, de nem aktív egyik oldaluk sem, úgyhogy fogalmam sincs, léteznek-e még.

tempeh fajita korianderpesztóval

hozzávalók

20 dkg tempeh (ejtsd: tempe)
1 érett avokádó
4-5 tortillalap
a marinádhoz
2.5 dl ananászlé
0.2 dl szójaszósz (csökkentett sótartalmút használtam)
2 ek olaj (diót használtam)
2 ek citromlé
2 tk őrölt római kömény
bors
1 gerezd fokhagyma, vékonyra szelve
a paradicsomsalsához
6 koktélparadicsom, karikázva
1 kisebb csokor metélőhagyma, darabolva
1 nagyobb darab marinált paprika fele (lidl), felcsíkozva
2 ek olívaolaj
a korianderpesztóhoz (= chimichurri)
1 cup korinader és petrezselyemzöld, vegyesen
2 gerezd fokhagyma
2 ek napraforgómag
2 ek olaj (diót használtam)
1/2 tk szárított oregánó
1/2 darab zöld csili
2 ek fehérborecet (cider vinigar-t használtam)
só, bors
kevés víz

know-how

a tempeht hosszában kettévágtam, majd a két felet fél centis darabokra metéltem.
a marinád hozzávalóit az olaj kivételével felforraltam.
amikor felforrt, hozzáadtam az olajat és az egészet ráöntöttem a felszeletelt tempehre.
fél órát hagytam pácolódni szobahőmérsékleten (nyilván, ha tovább áll benne, intenzívebb lesz az íze).
ezalatt a pesztó hozzávalóit botmixerrel pürésítettem. félrettem. (a chimichurri a korianderért egyébként nem nagy lelkesedést mutató Balázs szerint is igen pompás táplálék.)
a paradicsomsalsához a paradicsomokat felkarikáztam, a marinált paprikát felcsíkoztam, ollóval rájuk nyírtam a metélőhagymát, megöntöztem az olajjal az egészet, megsóztam, összekevertem és kicsit állni hagytam.
a pácidő leteltével a tempehcsíkokat grillsütőben (vagy sima serpenyőben) megsütöttem.
a tortillákra tettem 2-3 szelet sült tempeht, egy kis paradicsomot, egy kis avokádót, egy kis pesztót - összehajtogattam, megettem. elég egyszerű.

forrás

máktej

2013-11-26T10:39:26.000Z

2011. május 17-ig nagyjából éjjel-nappal radiocafét hallgattam. azóta igaziból nincs barátom, csak pótlékok lettek: a milliók reggelire-ből lett millásreggeli és újabban már Puzsér is a Jazzyn.

meg Nesta. aki már márciusban elhagyta a süllyedő hajót, és októberben Gensivel elindították a Nestont. Nesta úgy 10 éve formálja át és tovább a zenei ízlésemet, és komolyan, még azt sem bántam, hogy 24 óra "csak" zene. aztán jöttek műsorok, meg jött Baló, akit szerettem, de gyorsan elfáradt a műsora, monotonná vált és egyre kevésbé volt érdekes. őt váltotta Döme, a Balóvilágból Traffic lett, Döme idióta hangsúlyozása legalább egy hétig heves fejrángást okozott, aztán megszerettem őt is, naprakész, izgalmasan kérdez, jó emberekkel beszélget, jó témákról - abszolút irányt mutat.

de a heti 5 napos többórás interjúzás nyilván nem egyemberes feladat, lett előbb egy fiú Döme-pótló, aztán egy fiatal lány. az utóbbi miatt az elmúlt héten már nem hallgattam Trafficet, mert így én is tudnám, csak én nem nevezem magam műsorvezetőnek. bugyuta trivialitások tömkelege, aminek a Snétberger-interjú volt az alja. de előtte még volt egy beszélgetés Varga Gáborral az új receptgyűjteménye kapcsán, amit egyáltalán nem ennek a leányzónak a sziporkázása tett jóvá, hanem VG kedves szerénysége, ahogy a desszertek készüléséről beszélt, meg a fotósának a háttérinformációi a 14 órás fotózási napjaikról. összességében kíváncsivá tettek, ha hazamegyek, belenézek (vagy remélem, hogy Emese mihamarabb átszkeneli és ír róla).

a máktejhez az átkötés kissé erőltetett, de reformnak ez is reform, én kimondottan szeretem, elolvastam róla egy csomó okosságot, és most éppen módfelett örülök, hogy milyen kalciumdús lettem.

(az olajos magvak közül a mák tartalmazza a legtöbb cinket, mangánt, kalciumot, de foszfor- és vastartalma (15 mg/100 g (!!)) is dobogós helyezést ér el - pluszöröm, hogy a foszfor segíti a kalcium felszívódását. a nyugati szakirodalomban a szezámmagot tartják a legütősebb kalciumbombának, pedig a mák másfélszer többet tartalmaz belőle. csökkenti a magas vérnyomást, lassítja az öregedést, fokozza a szervezet védekezőképességét, erősíti az idegeket, növeli a szellemi teljesítőképességet és nyugtató hatása is van (nyilván, hehe).)

máktej

hozzávalók

1 egység mák
2 egység víz

know-how

a mákot kétszeres mennyiségű vízben egy éjszakát áztattam (azért, hogy a fitátok leázzanak róla - erre a szóra rákeresve csak Szendi Gábor-oldalak vannak, a paleolit táplálkozás meg annyira nem az én utam).
másnap leszűrtem (a leszűrt víz állítólag jó a szobanövények locsolására - kipróbáltam, még élnek) és újabb kétszeres adag vízzel összeturmixoltam.
a turmixot gézen átszűrtem.
a kapott máktej 1-2 napig hűtőben eláll, kimondottan kellemes mákos illata van, és az ízében is érezhető egy halvány mákvonal.
a maradék mákzaccból kekszet csináltam aszalt áfonyával. (egy korábbi adagból meg palacsintatölteléket banánnal).

okosságok és ez is

elmegyógyintézet

2013-11-22T09:57:48.000Z

az volt a hely eredetileg, ahol albérletünk vagyon - ebből az elején voltak is kisebb traumáim: pl nem mertem elhagyni a lakást. aztán már igen, de akkor is sprintelve a 3.ról. ma már simán lemegyek, csak a váratlan neszektől leszek libabőrös kicsit.

a ház echte turista-hely: igazán imponzáns az épület (kívülről), 1600 méteres hosszával Írország leghosszabb épülete. 1852-ben épült, gótikus stílusban (itt az első ok, amiért a szellemek beköltöztek), mai nevét (Atkins Hall) a tervezőjéről kapta. eredetileg is ideg- és elmegyógyintézetnek épült (2. ok), ahol valószínűleg a hideggel való kezelés volt az egyik fő technika (hatalmas ablakok, egyrétegű üvegezés, 0 szigetelés) - szerintem, a dokumentumok szerint viszont a törökfürdős kezelést vetették be az elmebaj ellen - itt először a szigeten.

1992-ben zárt be az intézmény, de a '30-as évektől kezdve voltak problémák a higiéniával úgy általában, a leírások szerint.

aztán jött az ingatlanbuborék, lett új gazdája a háznak, aki elhatározta, hogy csinál egy ~~hangulatos kis~~ lakónegyedet ide, kisebb-nagyobb lakásokkal. az épületcsík 2/3-áig jutottak a beruházók, amikor a buborék kipukkant, Írország meg le (bocs) - a házat vitte a bank, azóta is ő kezeli, és adja bérbe főleg egyetemistáknak, a piacinál valamivel kedvezőbb áron (itt van egy köpésre a UCC) - cserébe villannyal fűtünk, 8 méter a belmagasság és nincs egyáltalán szigetelés. összességében a tél(ibb) időszakban ugyanott vagyunk mint egy középkategóriás belvárosi lakással.

ami viszont itt van, ott nincs: az déli városrész panorámája, csudálatos, gondozott park, ~~szellemek~~, dohszag, parkló és a szomszédban egy piros téglás ház, ami benne van a top10 szellemjárta ír házban (többet nem vagyok hajlandó erről a témáról olvasni, már így is felkapcsoltam az összes villanyt).

mindez úgy kapcsolódik a recipéhez, hogy tegnap lehurcolkodtam egy tényleg félelmetes, biciklitárolóként funkcionáló lakásba a földszinten, ami déli fekvésű és egész nap besüt a nap, de azon a lakáson még az se segít. kitámasztottam az önbecsukódó ajtót a bicajommal, fennhangon dünnyögtem magamban, és próbáltam erősen nem félni és lefényképezni a slaw-t.

lencsefasírt édeskömény-slaw-val

hozzávalók

a lencsefasírthoz
16 dkg puy lencse
5 dl víz, a lencsefőzéshez
1 gerezd fokhagya, a lencsefőzéshez
1/4 vöröshagyma, a lencsefőzéshez
1 babérlevél, a lencsefőzéshez
10 dkg gomba (nettó súly)
7 dkg lenmag, őrölve
5 dkg spenót
10 dkg napraforgómag
10 dkg kenyér, 3-4 naposat használtam
3/4 fej vöröshagyma, dinsztelve
2 ek mustár
3 ek balzsamecet
1 tk só
1/2 tk őrölt bors
1/2 tk őrölt paprika a füstölt a fűszerésztől
az édeskömény-slaw-hoz
1 fej édeskömény, vékonyra karikázva
1 szem alma, juliennre reszelve
3 szál szárzeller, felkarikázva
3 ek olívaolaj
2.5 ek almaecet
1 tk szárított zsálya
2 tk citromlé
1/4 tk méz
só

know-how

a slawhoz az összevágott zöldségeket és az almát összekevertem.
az olajból, almaecetből, citromléből, mézből és zsályából kikevertem a vinaigrette-t, összekevertem a slaw-val, megsóztam és félretettem, mert az állás nem tesz rosszat vele.
a fasírthoz a lencsét a vízben, a hagymákkal és a babérlevéllel puhára főztem.
amikor megfőtt, kivettem a babért belőle, hozzáadtam a mustárt és a balzsamecetet, és egy krumplinyomóval pürésítettem, nem teljesen homogénre.
félretettem hűlni.
amíg hűlt a kenyeret a késes aprítóban durvára daráltam, hozzáadtam a napraforgómagot, azzal is daráltam még kicsit, beleszórtam a megőrölt lenmagot, a sót, a paprikát és a borsot. összekevertem.
a 3/4 fej hagymát megdinszteltem, hozzáadtam a nem túl vékonyra szelt gombát, megpároltam, a végén rádobtam a felcsíkozott spenótot is, de ezzel már csak megforgattam.
a kihűlt lencsét, a gombás-spenótos keveréket és a kenyeres cuccot összegyúrtam.
ebből a mennyiségből 16 gombócot formáltam, kicsit ellapogattam őket, és kevés olajon, közepes lángon mindkét oldalukon megsütöttem őket.

forrás forrás2

a híd

2013-11-14T16:20:29.000Z

messziről indítva a híd volt az oka.

a 24 óta ez az első olyan sorozat, amit nem tudok abbahagyni. (jó, volt egy évad Dexter is, aminek a záróévad utolsó részébe pl belealudtam, így csak másnap tudtam meg cseten, hogy !!!!SPOILER!!!! nem ment el Argentínába a csaja után.) így történhetett meg, hogy nagyon hajnalig néztük a hidat (mondjuk az éjféli kezdés is hozzájárul a hajnali záráshoz, szó se), amiből reggel nagyon elalvás lett, meg nagyon gyors munkába indulás, még nem teljesen ébren.

10 perc múlva telefon, Balázs kimért, kicsit túl lassan beszél - lelki szemeim előtt megjelent egy véres holttest a hűtőrácsba ragadva.

- mondjad már, mi van!!!!
- elkaptam a padkát az utolsó kanyarban.
- ??
- öhm. kilyukadt a hátsó kerék.
- ou, de jó, hogy nem én voltam.
- azért eljössz segíteni kicserélni a kereket?

elmentem. hogy széles körű elméleti kerékcsere-ismereteimmel segítsem az ebből hiányt szenvedő házastársamat. az emelőt pl rögtön felismertem, sőt, a ráragasztott ábrasort is sikerült értelmeznem, és még egy pótkereket is találtam az alvázra csavarozva. volt öröm. meg egy műszaki értelmiségi, aki ezt a tudáshalmazt felhasználva kicserélte a kereket.

és itt szeretném megköszönni a kiskocsinak, hogy 16 éves és mindig van valami baja és már tudom, mi az a kuplungfolyadék és a felni is, angolul, meg a kerékcsere, és lassan érteni fogom az autószerelő szlenget.

a leveshez egyáltalán nincs köze a történetnek. ma tök mást ettünk, amit le se fényképeztem. nagyon durva.

sültpaszternák-leves, almával

hozzávalók

70 dkg paszternák, hámozva, karikázva
3 alma, félökölnyiek (az én öklöm), vastagra szelve
1 fej vöröshagyma, vastagra szelve
1.2 l zöldségalaplé
1/4 tk fehérbors
1/2 tk kardamom
olívaolaj
3 fej shitake gomba (vagy másmilyen)
vaj, a gomba párolásához
kevés kakukkfű, szintén a gombához

know-how

a paszternákkarikákat lelocsoltam egy kis olajjal, megsóztam, egy sütőpapírral leterített tepsibe tettem és kb 20 percig sütöttem.
eztán raktam hozzá az alma- és a hagymadarabokat, és további 10 percig sütöttem.
ennyi idő alatt a zöldségek puhára sültek.
a megpuhult zöldségeket átraktam egy lábasba, és kevés alaplével hígítva botmixerrel pürésítettem.
a püréhez hozzáöntöttem a maradék alaplevet, beleszórtam a fűszereket, igazítottam még a sósságán és összerottyantottam.
levesbetétnek a gombát vastagra szeltem, kevés vajon megpároltam, a vége előtt szórtam rá pár levél kakukkfüvet.

forrás

foodpanda (x)

2013-11-12T08:51:42.000Z

amikor hazamegyek, általában nem gond kitalálni a hol evést. hála Andinak, aki mindig képben van a "fancy" helyekkel kapcsolatban. meg néha én is olvasok az új helyekről, az utóbbi időben főleg a we love Bp.en, ami szereti telenyomni a FB-falamat minden nap fontos és kevésbé fontos információkkal, amikből, már csak a nagy számok törvénye alapján is, sok jut el az agyamig.

de vannak olyan esték, amikor

a) felhív Böbe, hogy van egy üveg mákpálinkája, átjönne, csak főzzek már valamit.

b) k.ra nincs kedvem 5 km.t biciklizni a belvárosig, meg emberekhez se, amúgy.

az a) eset az egyszerűbb, mert olyankor muszáj valamit csinálnom, ami az esetek 100%ban leveles tészta meg sajt meg bor. ebből sok.

a b) verzió esetén egy idő után elkezdek vergődni a hűtő és a gép közt. utóbbin jellemzően ételfotókat nézegetek, inspirálódásnak, az előbbit meg 3 percenként kinyitom, hogy tényleg semmi nincs benne egy fej salátán meg egy kaukázusi kefíren kívül?! aztán végre találok egy receptet, összeszedem magam, hogy akkor most még elsprintelek a bótba zárás előtt, amikor is rájövök, hogy se fűszer, se olaj, se normális kés, se semmi nincs jelenleg a budapesti konyhában. és ilyenkor van, hogy a szomszédtól kért interneten (az sincs, ugyanis) keresek valami házhoz szállítósat, lehetőleg olyan helyen, ahol nem 5000 HUF a minimális rendelési érték. (és örvendezek a várakozás nehéz percei alatt, hogy van egy olyan ételrendelő-oldal, ami nincs telenyomva flash-sel, elsőre is tökéletesen átlátható és jók a szűrői - jó, a nyitóoldal grafikáit lehetne még pofozgatni és a mobilapplikáció sincs még kész, de összességében szerethető oldal a foodpanda.)

iszik

2013-11-06T10:37:38.000Z

nálam simán eltelik úgy egy nap, hogy direktbe nem iszok.

ezen szokásomnak köszönhetően ismerkedhettem meg az indonéz kórházi viszonyokkal a 2. ázsia-touron (meg a magyar - indonéz roaming-díjakkal, kicsit később, hála a biztosító kedves érdeklődésének a hogylétemről naponta 2x - okulásképp: a biztosító által kifizetett összeg nem fedezte a telefonszámlámat, amit a velük csevegés generált, illetve: beszállókártyákat mindig eltenni, akkor is, ha 123 lesz belőlük az út során, mert a nevemre Yogyakartában kiállított orvosi papír a Hungária krt.i biztosító-központban személyesen bemutatva nem volt elegendő annak bizonyítására, hogy elmentem és visszajöttem): a 40 fokban és a 150%os páratartalomban a veséim nem tolerálták egy idő után a nemivást. és egy nap nem a müezzinre ébredtem, és Borobudurt is mindenki előtt sikerült megmásznom, 14 mp.ig csodáltam a napfelkeltét, majd leszáguldottam róla és feltérképeztem, milyen a wc egy UNESCO világörökségen. (utána megint visszamásztam, és sokáig kerestem az óriásbuddhát, mire rájöttem, hogy minden Buddha-szobor egyforma (kicsi), legfeljebb nincs feje mindegyiknek, és ÉN is tudok óriásbuddhát fényképezni, csak jó szögben kell aláfeküdni. hát na.)

mindez csak azért jutott eszembe, mert Pere óvatosan megjegyezte 2 hete, hogy biztos van valami nyomós okom, de tán azért már nem ártana innom kicsit így 2 nap után. majd pár napja megnéztem egy cikket (nincs benne semmi info, amúgy, se literekről, se a víz élő szervezetben betöltött szerepéről, csak két kép egy csúnya néniről, aki megszépül, mert iszik. nahát!)

azóta iszok, sokat. hogy ne legyek csúnya és aszott. meg pisiliek is, sokat. mert kell.

de a veséim biztos vígak odabenn.

és az utóbbi héten már volt vagy négyszer leves. mert úgy azért csak jobb folyadékot bevinni.

ui. tisztában vagyok az ikes igék ragozásával.

kókuszos paradicsomleves

hozzávalók

2 doboz paradicsomkonzerv (400 g/doboz)
1.6 dl kókusztej
4 dl zöldségleves
1 fej vöröshagyma, aprítva
7 szem kardamom magjai, összetörve (kb. 1/2 tk mag)
2-3 ek tészta
a paradicsom jól működik együtt a koriandermaggal, csillagánizzsal, vagy édesköménymaggal is - ha a kardamom túl bizarrnak tűnne (de nem az)

know-how

az apróra vágott hagymát puhára pároltam, rászórtam a mozsárban összetört kardamomot, 1 percig kevergettem együtt őket, majd ráöntöttem a paradicsomkonzerveket, a kókusztejet és a zöldséglevest - 10 percig közepes lángon főztem.
mivel én krémleves-fanatikus vagyok, nyilván pürésítettem, de a darabolt paradicsomkonzerv botmixer nélkül is ehető végeredményhez vezet.
10 perc és pürésítés után hozzászórtam a tésztát és azzal még további 10 percet főztem.

forrás - ez a könyv, úúú, nagyon nagy szuperség!

Jameson, a whiskey írül

2013-11-04T10:02:57.000Z

whiskey1: rektori fogadás a Kossuthon, ott toporgunk tesvíremmel a semennyire se mi közegünkben, de legalább ő jól néz ki, valaki a kezünkbe ad egy pohár viszkis kólát. rémület.

whiskey2: Andris az A38on pár évvel később megpróbálja szemléltetni, mi a különbség a jó és a rossz whiskey közt. kezdem érteni, de a hajóra a legritkább esetben kerültem el úgy, hogy még szükségem lett volna némi töményszeszre a jól érzéshez, úgyhogy akkor is csak hümmögtem egyet okosan, aztán tovább ugráltam bent.

ugyanennek az Andrisnak rendkívül kreátívan whiskeyt vittem az esküvőjére, amit előtte meg is vettem. egy szaküzeletben. ahol a takarítónő is nyilvánvalóan többet tudott a témáról, mint én. az eladófiú meg pláne. nem is tudom, hogy gondoltam, hogy besétálok egy szakboltba és ékes angolsággal kérek egy üveg whiskeyt. magas labda volt. visszakérdeztek, hogy milyenre gondoltam. (üvegesre, leginkább, tudod, ajándékba lesz.) röviden: rettenetesen kínos volt, de elég gyorsan kiegyeztünk egy Jamesonban ("Írországból mindenki ezt viszi.").

ilyen előzmények után teljesen érthető, hogy másfél év alatt eszünkbe sem jutott átugrani Midletonba, hogy megtekintsük azt a whiskey-főzdét (még mindig itt gyártják, évente vagy 48 millió üveggel), amiről a fél világ ismeri Írhont.

de jött Pere, a kedves vendég kedvéért meg mindent.

az ilyen gyárlátogatásokon rettentő lelkesen kezdek figyelni általában, ki is tart a figyelmem addig, hogy miből készül a szesz (víz, árpa, csíráztatott árpa) és hogy szárítják meg a gabonát (csak a meleg éri a füstből, a szag nem, ez pl. különbség a skót whiskeyvel szemben, aminek van egy jellegzetes füstös íze), még a bazi nagy vízimalom-keréknél is képben voltam, meg a gőzgépnél, amit azért telepítettek, hogy alacsony vízállás esetén is forogjon a kerék, de aztán kicsit elvesztem a fermentálásnál. legközelebb egy bazi nagy rézüst mellett vettem fel újra a fonalat (ami a legnagyobb ilyen a világon, 144E literes - de ez a túlfokozó jelző elég jellemző a szeszmúzeumokra: mindben van egy leg-, minimum világszinten): itt a színésznői vénával jól ellátott túravezető lányka hosszan magyarázta, hogyan desztillálják 3x az ír whiskeyt (különbség2 a skóttal szemben, amit csak 2x).

aztán már csak egy helyiség volt hátra, ahol meg lehetett tekinteni a különbőző életkorú whiskeyk szín- és mennyiségi változását és máris át lehetett ügetni a kóstolóbárba, ahol a jegyért cserébe mindenki kapott egy fél whiskeyt, tisztán, jéggel vagy gyömbérrel (a lime kötelező ízelem, nem elhagyható semmi szín alatt).

meg a csömcsöm bót a legvégén. (nagy kedvencem a 4000 eurós üveg volt.)

(extra adalékok: Mr. Jameson Skóciából települt át, hogy létrehozza azt a gyárat, ami ma a világon a legismertebb és legnagyobb mennyisében eladott ír whiskeyt gyártja. nem tudom, ki idegesítette fel ennyire. és ír az a whiskey, amit a szigeten párolnak le és 3 évig érlelnek fa hordóban)

a túra cc. másfél óra

interneten foglalva 11.7 euró, a helyszínen 13.

parkoló free.

Corktól 15 km, van shuttle-busz, a tourist infoban foglalható (Grand Parade)

a gyömbéres cucc hatására azóta megvásárolódott egy üveg Jameson, és nagyrészt már el is fogyott. hosszú téli esték jeligére.

enni, inni Szardínián

2013-10-30T11:03:04.000Z

enni lehet, ha átáll az ember a helyi tempóra, és úgy időzít, hogy estefele legyen éhes. akkor a nagyobb városokban van sok kis étterem (nyitva), rengeteg tésztával, meg pizzéria is (nyitva), minden sarkon. (én persze nem akkor voltam éhes, ezért volt szerencsém egy héten át kenyeret, sajtot és sonkát enni. azóta annyira nem szeretem a kenyeret, sajtot és sonkát.)

a kipróbált kemping-eknek abszolút jó minőségű és teljesen vállalható árú éttermei voltak (ráadásul nem volt szervízdíj sem, ami Baruminiben pl a mikroadag kaja - nekem mikro - 25%-a volt).

reggelire szinte mindenhol édes péksütemény volt (leginkább egy croissant-nak kinéző, lekvárral vagy csokival töltött levelestésztás darab), aminek hála, hét végére bálnává sikerült alakulnom.

meg kávé. jó kávé, vagy nagyon jó kávé, esetleg elképesztően k jó kávé, 1ért, meg 1.20ért. (ezen a ponton mégis csak el kell gondolkoznom a fekete és a my little melburne árképzésén - Andrejja, ne mondjál semmit, ami drága, az drága.)

az alábbi, témához lazán kapcsolódó képen a szerző látható, egy nagyon drága kávéval, nagyon Budapesten, szemben vele egy cukilány nemiszikkávét, mert fényképeznie kell.

a kenyér- és egyéb péksütemény felhozatal lenyűgöző, a sajtpultok szintén (mivel tele van juhsajttal a sziget - ld. pecorino - természetesen rájöttem, hogy én tkp nem szeretem a juhsajtot).

a szárd kolbász nekem nagyon nem, Balázs szerint igen.

a híresen nagyszerű articsókát szerintem egy az egyben exportálják: articsóka-ültetvényekkel tele a vidék, de kapni nem lehet sehol (lehet, hogy nem volt szezonja neki? ez most jutott eszembe.).

amitől többször sírva fakadtam, az a frisstészta-hűtő volt. ennyiféle formájú, töltelékű tésztát egyben! elképesztő szerencsének tudom be, hogy nem vm felszerelt apartmant sikerült találni, és így csak egy bálnányi méretűvé dagadtam.

továbbá szerencse még (amit azért ott, akkor nem így éltem meg), hogy a szárd édességek kimerülnek a kekszekben nagyjából. van egy-két egyéb ugyan, de végül az is csak keksz. én meg nem szeretem a kekszet. (ja! a fagyi! de azt se szeretem.)

inni viszont hál istennek lehet. bort, sört, töményszeszt. oda-vissza. bármikor, bármennyit.

a borválasztást nem bíztuk a véletlenre, Giacomoval konkrét listát írattunk, amin nagyjából végig is mentünk.

van még a mirto nevű szeszük, 30% alkoholtartalommal és hubertuszos ízvilággal (köszönet Balázsnak a remek hasonlatért) - ami semmiféle lánykori emlék hatására nem lett a kedvencem (az emlékek miatt ezen nincs is mit csodálkozni), a pultosfiú viszont örült, amikor ráhagyományoztuk a maradékot indulás előtt.

(jól szemlélteti a szardíniáról kialakult kajaképemet, hogy 1 darab söröskupak-fotóm van, 2 kávé, 1 briós, 2 fagyi - utóbbi három szar lett -, úgyhogy ma kénytelen voltam sütni egy focacciat, hogy legyen valami olasz íve a lezárásnak.)

(lesz még egy folytatása is ennek az írásnak, amint túlteszem magam azon a sokkon, hogy a *** telefonom, illetve az új jelly bean rajta egyszerűen törölte azt a jegyzetet, amit oly nagy műgonddal pötyögtem be a repülőn, a friss élmények súlya alatt. azóta meg kirúgtak, meg felvettek, meg mittudoménmégmiminden történt, úgyhogy az élményszerűség már múltidő.)

focaccia

hozzávalók

37.5 dkg kenyérliszt (tettem bele nagyon kevés teljes kiőrlésűt is)
1/2 tk só
1 tk szárított bazsalikom
1 zacskó dr.Oetker expressz élesztő
75 ml olívaolaj
215 ml langyos víz
12-15 szem olajbogyó (fekete)
friss rozmaring (1 ág, de amúgy ízlés szerint)

know-how

a hozzávalókból tésztát dagasztattam a géppel (azt olvastam valahol, hogy 10 percig kell kézzel dagasztani, úgyhogy 5 percig dagasztattam a géppel - azt is olvastam, ezt már a receptben, hogy lágy lesz a tészta, de rugalmas, hát szerintem az enyém nem volt ilyen), egy olajozott edényben duplájára kelesztettem,
kettévettem a tésztát (két tepsiben sült meg), és kézzel oválisra alakítottam. az ujjaimmal benyomkodtam, 1-1 kis marék félbevágott olajbogyót tettem rá, és megszórtam apróra vágott rozmaringgal.
200 fokon 18 perc alatt megsütöttem.
legközelebb nem lapogatom ki ennyire vékonyra, mert egyrészt szerintem a vastag tésztás focaccia a jó focaccia, másrészt a lapogatás után már nem nőtt az enyém sehova, hiába hagytam állni.

forrás: love baking bread (2013 summer)

dió, dióval, dióból

2013-10-25T08:25:42.000Z

képek vannak, dió nincs - így is Perére testáltam egy objektívet Ferihegyen. de végiggondoltam, hogy mi van a zserbón túl - ilyeneket találtam.

csupa izgalom.

kezdem sajnálni, hogy nincs dióm.

Gitta zöldséges diógombócai

Napmátka mandulás-diós sajtosa

Mézesélet diós sajtkrémlevese

Az élet napos oldala diópesztója

Flatcat hajdinával, gombával, pirított dióval és kecskesajttal töltött sütőtöke

ChefViki diónutellája

Narancslekvár Vera mézes diógrillázs-étcsokis keksze

Punka diószalámija

Frau Paprika diós-áfonyás sütije

a hosszútávfutó magányossága

2013-10-15T07:07:01.000Z

miután két éve repkedek Dublin és Budapest között, tökéletesen elkényelmesedtem: indulás előtt 40 perccel kiérni bőven elég, átvilágítás után balra fordul, megszagol két parfümöt, vesz egy újságot, üldögél, aztán felszáll.

ezt a tematikát gondoltam követni vasárnap hajnalban is Milánóba menet.

a tervet a bejáratnál kellett először módosítanom: ui. a check-in pultok végénél volt az átvilágítós sor vége. a kapu zárásakor még az átvilágításon se voltam túl, aztán jobbra kellett fordulnom (és rájönnöm, hogy Ferihegy erre mintha hosszabb lenne) és permanens elnézést ordítozva áthatolnom egy újabb tömegen (mi az istent csinál hajnal 6kor ennyi k sok ember a repülőtéren?!?!). a kijelölt kapunál a hölgy a futást javasolta sietés helyett. öhöm.

a sosem látott külső terminálban csak a milánói sor volt töküres: de ennél a pontnál ennek már nem tudtam tiszta szívből örülni, akkor pláne, amikor a legközelebbi géptől egy sokkal messzebb állóhoz irányítottak. a távot rekordidő alatt futottam le, ajtó még mindig nyitva, bár már egy lépcsőt eltoltak. már csak egy láthatósági mellényes eltévedt (nyilván) tanárfigura élvezetes előadását kellett meghallgatnom a kerozinszállító jármű tömegéről és féktávolságáról, valamint a fegyelmezetlenül össze-vissza futkosó utasok (a.k.a. én) generálta problémákról és már fel is vágtathattam a gépre.

utolsóként.

mert imádok középpontban lenni, amikor végigsprinteltem egy félmaratonnyi távot és kivörösödve lihegek. még jó, hogy a sminkkel nem pöcsöltem hajnalban.

de mivel az utóbbi időben pozitívan állok az élethez úgy általában, az adrenalinszintem normalizálódása után elkezdtem örülni a remek kondíciómnak és a rendkívül jó gurulási mutatókkal rendelkező versenybőröndömnek (ami a Balázsé). meg az elért csatlakozásnak.

árparizottó rókagombával

hozzávalók

15 dkg árpagyöngy (gersli)
1 l zöldség alaplé (vagy kocka)
3 gerezd fokhagyma, felszelve
1 kis fej vöröshagyma, apróra vágva
2 dl száraz fehérbor
25 dkg rókagomba
25 dkg csiperke
10 dkg kelkáposztalevél, felcsíkozva
2 nagy marék fagyasztott zöldborsó
bors

know-how

a feldarabolt vöröshagymát kevés vaj-olaj keveréken megdinszteltem, a végén hozzáadtam a vékonyra szelt fokhagymát, átforgattam.
hozzászórtam az előzetesen átmosott árpát, és egy percig kevergettem.
ráöntöttem a bort, felforraltam, visszavettem a hőerőt és addig kevergettem, amíg a bor fel nem szívódott.
innentől a klasszikus rizottófőzési processz szerint merőkanalanként adagoltam az alaplevet, a következőt csak akkor adagolva, ha az előzőt már magába szívta az árpa.
folyamatos keverésre nincs szükség, de azért nem árt ott lenni az árpa körül és időnként kavarni egyet rajta.
20 percnél hozzáadtam a vastagra szelt gombákat (a rókagombát pl. csak félbe vágtam), és tovább kavargattam az alaplével.
nagyjából annyi idő elég volt az árpának, ameddig a liter alaplé tartott - ez még kb 20 plusz perc volt a gombák bekerülésétől (először a gomba sok levet eresztett, de azt elfőztem).
amíg az árpa főtt, a felcsíkozott kelkáposztát megpároltam.
a 2. 20 perc letelte előtt - amikor még volt lé az árpán - beleszórtam a fagyott borsót --- ez pont készre főtt, mire elpárolgott a lé.
a végén hozzáadtam a megpárolt kelkáposzta-csíkokat.
opcionálisan elbírja a parmezánt, gyakorlatilag így is tök jó volt.
Viki és Böbe tesztelték, úgy tűnt, ehető.

forrás: delicious. 2013. nov.

10 év +

2013-10-08T08:34:27.000Z

végighallgattam egy nagyon jó TED-előadást: "Kiderült, hogy azok, akik rendszeresen erősítik ezt a négyfajta ellenállóképességet - fizikai, mentális, érzelmi és közösségi - tíz évvel tovább élnek, mint mindenki más... Ha rendszeresen elérik a három az egyhez pozitív érzelmi arányt, sohasem ülnek egy helyben egyszerre többet egy óránál, ha minden nap kapcsolatba lépnek egy emberrel, akit szeretnek, ha szembenéznek apró kihívásokkal, hogy erősítsék az akaraterejüket, tíz évvel tovább fognak élni, mint mindenki más..."

mivel 2 hete gyakorlatilag nem szálltam le a bicikliről, amivel időnként erősen treníroztam a mentális ellenállóképességemet is a fizikai mellett, egyik találkozásból mentem a másik találkozásba, csak a három az egyhez pozitív érzelmi arány erősítésére kellett kicsit ráfeküdnöm, úgyhogy nagyon sok apró (meg kevésbé apró) figyelmességgel örvendeztettem meg magam - de egy idő után rájöttem, hogy egy részüket a Koinban nem tudom hova könyvelni, így másfél hete létrehoztam egy "apró figyelmességek magamnak" kategóriát a gyönyörűszép új gyűrűmnek, meg a másiknak, és a MAC szemceruzának, meg az elképesztően drága kávémnak (ami amúgy minden pénzt megér, komolyan - szerintem a legjobb, amit valaha ittam - ráadásul Punka meghívott egy design hetes kuponra).

a recepthez megint nincs átkötés, bár kevés jobb dolog van mint nagyon sok meleg kelt tésztától kifeküdni. végül is ez is lehet a 3:1 része.

ensaimadas (spanyol briós)

hozzávalók

25 dkg liszt (BL80 - kenyérliszt)
25 dkg liszt (BL55)
7 dkg cukor
1/2 tk só
7 g porélesztő
2-2.5 dl langyos tej (fokozatosan kell adagolni)
2 tojás
1 ek olvasztott vaj
+ 6 dkg vaj a kinyújtott tészta kenéséhez

know-how

a hozzávalókból rugalmas tésztát dagasztottam, megkelesztettem.
a megkelt tésztát 10 egyenlő részre osztottam.
a gombócokat egyenként egészen vékonyra nyújtottam, lekentem vajjal és palacsintához hasonlóan, szorosan feltekertem.
a feltekert tésztát csiga alakba hajtogattam (folyamatábra) és hagytam még fél órát kelni.
a másodjára is megkelt csigákat sütés előtt lekentem vajjal és 175 fok, légkeverés, 15 perc (vagy amíg szép színe lesz).
frissen nagyon finom volt, másnapra elég sokat vesztett az élvezeti értékéből - a jugoszláv kalács szerintem sokkal jobb tésztailag, ha nem rögtöni evésről van szó.

forrás

3 megálló

2013-10-04T07:07:08.000Z

délután beneveztünk egy vezetett sétára tesómmal. átgurultam hozzá, gondoltam, majd a Bosnyák téren veszek egy napijegyet a túrához. rosszul gondoltam: a Bosnyák téren vasárnap nincs jegy- és bérletárusítás. legközelebb a Stadionoknál van ilyen opció, mit volt mit tenni... 2 megálló múlva (24 másodperc, kb) egy kedvesen mosolygó egészen fiatal ember határozottan elindult felénk. határozottan tudtam, hogy a következő mozdulata és a mondata nem fog tetszeni. (...) 6 percig győzködtem őket a megállóban - mert ekkorra már felfejlődtek kéttagúvá -, hogy tartsanak velem a Stadionokig, ahol a szemük előtt veszem meg a napijegyet. a 6. percben tesóm elémállt és egy egy ezrest feléjük tolva megérdeklődte, hogy most így akkor rendben vagyunk-e. a fiatalemberek mosolyogva eltették a pénzt, hozzátéve, hogy ez a beszéd és hogy nyugodtan mehetünk az 1sel a Stadionokig, mert ma délután nincs odaosztva senki. (...)

tanulság? nincs. még mindig a le vagyok sújtva. és maradok a biciklinél. bár beszart az első lámpám. de állítólag a rendőröknél is működik ez a módszer, csak kicsit magasabb a tarifa.

ezt a tésztát otthon sütöttem 2 napja, anya rostáján átment, apának kimondottan ízlett, a gimnáziumi osztályfőnököm meg egyenesen ujjongott, hogy végre eztettemet ehet. hát így. tényleg jó, egyébként.

jugoszláv kalács

hozzávalók

a tésztához
37.5 dkg liszt
1 zacskó Dr.Oetker expressz élesztő
2 kk só
2 ek cukor
0.75 dl étolaj
3.25 dl tej
a töltelékhez
25 dkg túró (nem kwark, nem ricotta - túró)
2 tojássárgája (a fehérje kell majd a végén a kenéshez)
2 ek vaj
cukor ízlés szerint
citromhéj (opcionális)

know-how

a tészta hozzávalóit bedagasztottam - a lisztet összekevertem az élesztőporral, a sóval és a cukorral. a langyos tejet fokozatosan adagolva elkezdtem dagasztani a tésztát. úgy a tej 2/3-ánál átváltottam az olajra és fokozatosan azt is hozzáöntöttem a tésztához. amikor elfogyott, folytattam a tejjel - innentől annyit öntöttem hozzá, hogy rugalmas, edény falától elváló tésztát kapjak.
(kétszer csináltam meg egymás után, másodjára megszaladt a tej, a tészta kicsit ragacsos maradt, de csak kicsit! viszont ez a változat sokkal puhább tésztát eredményezett.)
letakarva megkelesztettem kétszeresére.
a túrót és a vajat kikevertem a tojássárgájával és a cukorral (az első adagot sós túrósra csináltam, fele ennyi túróval - fényképezni kétségkívül azt volt jobb - nem folyt ki a túró belőle -, de a duplatúrós sokkal szaftosabb lett sütés végére).
kelés után a tésztából két bucit csináltam, egyenként kinyújtottam őket egészen vékonyra.
a túrós massza felét szétkentem a kinyújtott lap teljes felületén, aztán palacsintához hasonlatos módon feltekertem.
a kész rudat trapézokra szeltem, lekentem tojásfehérjével és megsütöttem (175 fok, 15-20 perc).
a másik bucit ugyanígy.

forrás

csak a piknik

2013-09-24T07:38:04.000Z

(az alant következőket már megírtam vagy 3 hete, csak lusta voltam a képeket megszerkeszteni.)

Segal Viktor új könyve igazán kiválóan kivitelezett marketing-kampányának hála piknik-hangulatban töltöm a napjaimat úgy másfél hónapja (bár sikerült lebeszélni magamat a könyv megrendeléséről a szülői házba egyenest - a cuki kis ajándék ezazok ellenére is, amit mellékeltek volna a könyvhöz -, mivel még csak tervben sem volt semmiféle hazamenés, a szüleimet meg kevéssé érdekli Segal Viktor Piknikje). na most: ebben az országban 10 évente egyszer van piknikidő, de az elmúlt július elején, úgyhogy az alant következő darab (egyébként a women's weekly picnic c. kiadványából, már csak hogy a piknik-vonalról ne szakadjak le) egy szokásos, nyálkás, gusztustalan délután sült meg, ugyan piknik-hangulatom nem volt, de édességet akartam magamba tömni. és véletlenül volt egy füge meg egy kis kéksajt a képekhez (<- csúsztatás).

(a damper egy ikonikus ausztrál kenyérféle, liszt, víz, néha tej hozzáadásával készült, jellemzően szabadtűzön.)

fügés-mézes damper

hozzávalók

22.5 dkg liszt + 1 ek a végén a szóráshoz
2.5 dkg vaj
1.8 dl író
4 szem szárított füge,apróra kockázva
1 ek méz
1 zacskó sütőpor

know-how

a vajat elmorzsoltam a liszttel.
beleszórtam a fügét.
az írót összekevertem a mézzel és összedolgoztam a liszttel.
az összeállított tésztából egy 8*24 cm-es hasábot formáztam, bevagdostam a tetejét, megszórtam liszttel.
10 percig 200 fokon sült, aztán lejjebb tekertem 175 fokra és tovább sütöttem kb. 10 percig.
langyosan, sajttal, fügével.

blogkóstolás Vöröskaktusznál

2013-09-19T11:22:35.000Z

Vöröskaktusz lenyűgözően termékeny blogíró. mióta Dina kisorsolta nekem, visszajárok a blogjára, olvasgatom a receptjeit - mondjuk már az első látogatás 3. percében tudtam, hogy mit fogok választani, de akartam adni a többieknek is egy esélyt.

az édes szekciója különösen gazdag, és hát egy sütit fényképezni egyenlő a könnyebb ellenállás irányába mozdulni. de a sütifényképezés alapfeltétele a süti rendelkezésre állása, ehhez sütit kellett volna sütni, krémmel, miegymással - fújj, gondolta hősünk és imigyen a terv ezen a ponton elvérzett. versenyző volt még ez a békebeli sajtos tallér is egész rövid ideig (pontosan a recept végéig, merthogy a sütési célszerszám nem áll rendelkezésre a birodalmi konyhában). úgyhogy maradt a pirog. ami inkább ravioli, de a tészta Vöröskaktuszé.

kecsketúróval töltött ravioli zöldfűszeres vajjal

hozzávalók

a tésztához:
20 dkg liszt (15 dkg fehér, 5 dkg barna)
1 tojás
1/4 tk só
0.7 dl víz (fokozatosan adagolva)
a túróhoz
12 dkg kecsketúró
a fűszeres vajhoz
2 dkg vaj (sózott)
1 kis csokor turbolya
1 kis ág rozmaring
2 gerezd fokhagyma, vékonyra szelve
1-2 levél zsálya (szárítottat tettem bele)

know-how

a lisztet és a tojást a sóval és először csak kevés vízzel elkezdtem összegyúrni, a vizet fokozatosan adagoltam, addig, amíg rugalmas tésztát kaptam (kellett még egy kis liszt is bele).
a kész tésztát 1mm-esre nyújtottam - tényleg nagyon vékonyra kell nyújtani, másképp a hajtásnál már bazi vastag lesz a végeredmény.
először a Kaktusznál olvasott 66-os négyzeteket vágtam ki derelyevágóval, de aztán átálltam a 88-as méretre.
a négyzetek közepére tettem fél tk túrót, a túrós négyzet széleit vizes ujjal áthúztam, rátettem még egy négyzetet (a professzionális ravioligyártástól itt már meglehetősen eltávolodva).
amíg főtt, a vajat megolvasztottam, beleszórtam a durvára vágott turbolyát, a vékonyra szelt fokhagymát, a rozmaringleveleket egészben és a zsályát, 43 másodpercig kavargattam, aztán a kifőtt raviolik tetejére öntöttem.

ez itt a turbolya és egyéb kiegészítők, amiket a Drishane House-ban fényképeztem: se a blogkóstolóhoz, se a raviolihoz nincs közük, csak simán szeretem őket. meg mert őrületesen nagy művész vagyok.

Lon-don

2013-09-11T13:49:05.000Z

a hétvégénk a tökéletes egyetértés jegyében zajlott.

tökéletesen egyetértettünk abban, hogy nem értjük, mi az istent imád Andi oly' annyira Londonban.

tökéletesen egyetértettünk abban is, hogy nagyon gyorsan húzzunk el a Borough Market nevű rémületből, ahova táplálkozási szándékkal érkeztünk (rajongani érte kötelező sznobság - bár nyilván van, aki szeret földön ülve 8745 másik ember és 9834 galamb társaságában enni valamit, amiért úgy 30 percet állt sorban, miközben - nekem úgy tűnt legalábbis - fél London körülötte tolong).

tökéletesen egyetértettünk abban is továbbá, hogy ha már nem a Borough Marketen, akkor tökmindegy hol, de együnk hamburgert sörrel.

egy hamburgerrel később Balázs volt szíves ellátogatni velem a Somerset House-ba, cserébe én voltam szíves készíteni róla egy - tökéletesen értékelhetetlen - fotográfiát a T-Rexszel a Természettudományi Múzeumban, ahol rajta kívül csakis 3 +/-2 éves kölkök rohangáltak és visongattak a nagy műanyag állat előtt.

összefoglalva: hamburger, sör, múzeum, hamburger, sör, kávé, múzeum. és egy új kabát.

a végén a metróból kijövet összenéztünk, és elraktuk az oystereket: kezdjük érteni Andit.

Cork-London 5 óra ajtótól a belvárosig.

(reggelizni nem szoktunk, de hosszú évek tapasztalata azt mutatja, hogy Balázs képes hisztis picsává válni, ha éhes, úgyhogy a reptér parkolójában megitattam vele egy pohár turmixot, amit előző este gondosan elkészítettem - nem kell semmit mondani, én is érzem, hogy ez már tényleg gáz. természetesen nem ez a turmix volt, de banánturmixról relatíve ritkán csinálok fotográfiát. meg ez azért sokkal menőbb. meg vegánabb.)

vegán szezámtejes smoothie

hozzávalók

1/2 cup szezámmag, egész éjjelre beáztatva
1 cup víz
1 körte
1 marék szárított datolya
1 csipet só
1/2 tk fahéj
méz

know-how

a beáztatott szezámmagot egy szűrőbe tettem és lecsöpögtettem.
a szezámmagot 1 cup tiszta vízzel összeturmixoltam: ezt a keveréket újra átszűrtem. ami kicsöpög belőle, az a szezámtej, ami pont úgy használható, mint a sima tehéntej.
de! a kicsöpögtetett masszát nem volt szívem kidobni (amúgy lehet fagyasztani, lehet müzliszelethez használni, meg sütibe is), úgyhogy a masszát turmixoltam össze a körtével, a datolyával, a fahéjjal, és fokozatosan adagoltam hozzá a szezámtejet.
így teljesen felesleges volt a lecsöpögtetési procedúra, de legalább most már tudom, milyen ízű a szezámtej.
ebből az adagból 2 nagy pohár lett (4-5 dl).
mézzel édesítettem.
Balázs szerint kimondottan rossz.
szerintem nem.

forrás

és még ezek állatjók

36.

2013-09-06T15:51:30.000Z

pénteken nagyszabású előkészületeket tettem Balázs másnap esedékes évfordulójára: pl. időben megfőztem az ebédet, mert úgy ítéltem meg, ha 3kor megyek el enni és 4re érek vissza, nem biztos, hogy képes leszek abszolválni a bevásárlásos tortasütést 6ig.

tehát: ebéd n1kor - és innentől kezdetét vette az a mintegy 5 órás ámokfutás keresztül-kasul a városon, hogy legyen kókuszdió, darált kókusz, kókuszkókusz ésatöbbi, folytatódott egy példaértékű 3 lapos torta megsütésében, minden gyanús tárgy elmosogatásában/elpakolásában, sőt! a lakás kialjazásában, majd amikor már úgy érzetem, hogy semmit nem szeretnék jobban, mint 2 percet ülni, eszembe jutott, hogy ezt az elképesztő sütiillatot tuti ki fogja szúrni, ha hazaér, én meg elröhögöm magam és oda a meglepi. úgyhogy kikapartam magam a fotőjből és csináltam egy granolát is, hogy indokolt legyen az illat.

aztán végleg kidőltem. legalábbis azt hittem.

Balázs hazaért, nem vett észre semmit, természetesen, kb 13 percig elvolt magában, majd megjelent a romjaim felett és közölte, hogy bazi éhes, de nincs kedve (!!) elvinni vacsorázni, mi lenne, ha sütnéNK (mi ketten a kicsenéjddel, mint később kiderült) egy pizzát - mert az gyorsan (!!) megvan. (nemanyázokholnapszülinapjalesznyuginyugi)

mivel azt mégsem mondhattam neki, hogy baszki, álló délután a tortádon güriztem, már kissé kényszeredetten ugyan, sütöttem még egy pizzát is - mert én vagyok a kiváló feleség prototípusa.

egzotikus kókusztorta

hozzávalók

a tortakarikákhoz:
40 dkg liszt
1 zacskó sütőpor
30 dkg vaj
25 dkg cukor
5 tojás
1.5 dl joghurt (sűrű)
1 dl kókuszvíz (a dekorációnak használt kókuszdió leve)
1 citrom reszelt héja
3 ek citromlé
8 dkg kókuszreszelék (szárított)
3 ek aszalt, cukrozott mangó, papaya, ananász, apróra vágva
a krémhez
3 ek aszalt, cukrozott mangó, papaya, ananász
25 dkg mascarpone
10 dkg sima sajtkrém
3.5 dl tejszín
20 dkg porcukor (nagyon durván édes lett ennyi cukortól, legközelebb 12 dkg.t teszek bele)
kókuszchips a tetejére

know-how

a vajat a cukorral habosra kevertem, egyenként beleütöttem a tojásokat, mindegyik után tovább kevertem a masszát.
a lisztet és a sütőport összekevertem.
a joghurtot és a kókuszvizet szintén.
a sütőporos lisztet és a kókuszvizes joghurtot felváltva adtam a tojásos masszához.
a kókuszreszelék, a citromhéj, a citromlé és az apróra vágott aszalványok a végén mentek bele.
a masszából 3 tortakarikát sütöttem (19 cm-es tortaformában) - egy-egy karika 25-30 percet sült, 175 fok légkeverésen.
a krémhez a mascarponét kikevertem a sima sajtkrémmel és a brutális mennyiségű cukorral.
az aszalványokat kávédarálóban összedaráltam és így (tkp masszaként) adtam a mascarponés krémhez.
a tejszínből habot vertem, és utolsó lépésként összeforgattam a mascarponés krémmel.
a krémet is 3 fele osztottam, és a kihűlt tortakarikákat megtöltöttem vele. a 3. adag a tetejére került. megszórtam a kókuszchipsszel (egy sima uborkareszelőn reszeltem ilyen helyre kis kókuszforgácsokat, kicsit megpirítottam őket - az első adagot nagyjából szénné égettem - pár perc alatt a sütőben) és tkp kész is volt az instant cukorkóma.
tényleg brutálisan édes.
nekem frissen majdhogynem ehetetlenül az - legközelebb minden cukormennyiséget visszavágok.

forrás: Szuflé, 2012. tél (Havas Lilafüge Dóra)

álmodozás az élet megrontója

2013-09-02T08:01:41.000Z

másfél hét intenzív cheescake-re várás után kénytelen voltam elfogadni a szomorú tényt: ha arra várok, hogy Balázs egyszer csak hazaállít egy akármilyen cheesecake-kel, akkor nem nagyon lesz itt cheesecake-evészet se a közeli, se a távoli jövőben. úgyhogy összekaptam magam és megcsináltam. hamár.

sült sajttorta flapjack alapon

hozzávalók

a flapjackhez
15 dkg zabpehely
6 dkg golden szirup (vagy házilag elkészítve) (esetleg méz)
4.5 dkg cukor
7.5 dkg vaj
a sajtkrémes részhez
25 dkg ricotta (vagy a Lidl-es friss sajt - ez van a dobozon)
25 dkg natúr sajtkrém (mascarpone)
2 tojás
2 dl sűrített tej (pofátlanul drága volt, úgyhogy evaporatedet tettem bele, és pluszcukrot)
4 dkg kesudió-vaj (mandulavaj kellett volna) - UPDATE! sima vajjal is működik

know-how

a vajat, a cukrot és a golden szirupot addig melegítettem egy edényben, amíg a cukor fel nem oldódott a másik két komponensben.
hozzáadtam a zabpelyhet, alaposan összeforgattam, hogy minden zabpehely összecukrozódjon.
ezt a keveréket belenyomkodtam egy 19 cm-es kerek tortaforma aljába és 20 percig sütöttem. (lehet, hogy ez egy tökfelesleges lépés volt, de szokás szerint sorról sorra olvastam a receptet, ráadásul most kettőt kevertem össze - lehet, hogy ez a sütős fázis kihagyható, mert a sajtkrémes réteggel úgyis sokáig kell sütni.)
a sajtkrémhez a tojásokat habosra kevertem (géppel), majd a többi hozzávalót fakanállal óvatosan belekevertem, és ezt a keveréket ráöntöttem az elősütött flapjackre.
a "krém" kissé híg volt, a tortaformám meg kinyomható aljú, amiből egyenletes tempóban kezdett kifolyni a sajttorta-kezdeményem - de a zsenim megoldotta a problémát: alátettem egy tepsit és nagyon gyorsan betettem a sütőbe (remélve, hogy a nagyon gyorsaság 1 perc alatti megdermedést eredményez és nem fog kifolyni az összes krém) - borzasztó sokáig sült (70-80 percet), ráadásul még hűlni is kellett volna hagyni 3 órát (vagy egy éjszakát - hahahahahaha) - de én nem. így melegen sikerült kettétörnöm, amúgy nagyon finom volt, de természetesen másnap tényleg sokkal jobb volt (az a 2 mikroszelet, ami megmaradt).

forrás: Food and Travel 2013. June

filé

2013-08-28T08:32:43.000Z

elöljáróban leszögezem: Balázs angolja olyan, amilyet én csak szeretnék. de azt már ő is belátta, ha konyhaangolról van szó, tök felesleges úgy tennie, mintha ő lenne a jobb. mert én vagyok.

szombaton tett egy kísérletet, hogy meggyőzzön, mégis rosszul gondolom.

ennek eredményeképp +fél kiló halat kellett vásárolnunk.

már kb. fél órája arról beszéltünk, hogy egészben sül majd a hal formájú hal, és igen, tegyünk a hasába valami fűszert is, meg hogy citrom nem kell, az van otthon, majd a halpult előtt úgy mértük fel a kínálatot, mintha nagyon nagy szakértői lennénk a témának, és lebeszéltük magunkat az opálos tekintetű sea breamről, és helyette tengeri pisztrángot választottunk (majdnem olyan rózsaszín a húsa, mint a lazacé). és ekkor elhangzott az ominózus kérdés az eladófiú szájából arra vonatkozóan, hogy szeretnénk-e, ha kiFILÉZné a halat - így. nem a bone szót használta emberünk, hanem a fillet-t. és Balázs, engem maga mögé tolva, nagyon angolul, nagyon magától értetődően mondta, hogy mindenképp. én csak álltam döbbenten - de tényleg döbbenten -, bámultam Balázsra és pont ezért volt szerencsém megcsodálni az arcát, amikor a halpult eladója fél perc alatt csinált a gyönyörű hal formájú halból filét. Balázs elsápadt, először csak a ténytől, hogy az ő gyönyörű halát most ez a barbár szétszabja itt, aztán - gondolom - amikor eljutott az agyáig a filé szó jelentése, tovább sápadt. bámulatos jelenség volt - 6 év alatt még nem volt alkalmam ezzel a fejével találkozni.

a mérhetetlen pedagógiai érzékem, mire a hal átalakult, felmérte, hogy baj van, szólt, hogy csináljak valamit, én meg elrángattam Bazsit a halpult másik végéhez az egészhal-részleghez, hogy válasszon magának még egyet. (itt volt egy újabb trükkös kérdés a tisztításra vonatkozóan, Balázs megint válaszolni próbált, de elég volt egy lesújtó pillantás a pedagógus-szememből, hogy bekussoljon és ne filéztesse ki ezt a halacskát is.)

legközelebb szerintem egyedül megyek. az a biztos.

gőzölt halgombóc mogyorószósszal

hozzávalók

a gombócokhoz
40 dkg fehér húsú hal (tőkehal)
15 dkg barnarizs (szárazon)
1 ek sherry
1 gerezd fokhagyma, vékonyra vágva
1 hüvelykujjnyi gyömbér, lereszelve
1 tojás
1 ek szójaszósz
1 ek szezámolaj
só, bors
a szószhoz
2 ek mogyoróvaj (sós és darabos)
3 ek kókuszkrém
0.5 dl víz
1 ek citromlé
1 ek halszósz
1/2 csili
1 gerezd fokhagyma

know-how

a rizst megfőztem.
a halat nagyobb darabokra vágtam és minden egyéb hozzávalóval a késes aprítóban pürésítettem.
a rizs 2/3-át hozzákevertem a püréhez és kb. 3 cm átmérőjű golyókat gyúrtam belőle.
a golyókat a maradék rizsbe forgattam.
először bambuszpárolós módszerrel próbálkoztam (én kb 800 HUFnak megfelelő ringitet fizettem érte valami távol-keleti piacon) de technikailag kissé körülményes volt a processz, ráadásul 4 golyó fért egyszerre a párolómba és 10 percig tartott egy kör, és rohadt sok golyóm volt, úgyhogy 2 kör után áttértem a sima zöldségpárolóra.
szóval 10 percig kell a golyókat párolni.
a szószhoz a kókuszkrémet kicsit meglangyosítottam, hozzákevertem a mogyoróvajat, aztán annyi vizet, hogy kellemes állagot kapjak - ment bele a többi hozzávaló, kever, kész -szerintem állatjó lett.

a golyók nem párolódnak atomkeményre, sőt, a rizs folyamatosan pereg róluk, nem lehet szépen ketté sem vágni őket, de minden ellenére rendkívülien finomak voltak ők.

forrás: valamelyik Dél-magyar Gasztro, de csak egy kitépett fecnim van, úgyhogy pontosabbat nem tudok

bootcamp

2013-08-23T00:20:54.000Z

a bootcampről volt valami halvány sejtésem, amit jól érthetően próbáltam összegezni a bootcampről még halvány sejtésekkel sem rendelkező Balázsnak: "szerintem be fogunk szarni." és télleg. (mondjuk, ő sokkal jobban, ha jól láttam, de egy idő után már nem tudtam másra koncentrálni, csak a 20 mp.k leteltét jelző csipogásra.)

valami rossz előérzetem lehetett volna, amikor a futóúton összefutottam (hehe) az edzőlánnyal a múltkor. a 10.8as átlagsebességem állásnak tűnt az ő tempójához képest. de azt azért nem gondoltam, hogy az első 5 feladatos etap (aminek az elején még vigyorogva nyugtázom a 2×20 mp fekvőtámaszt) 2. körénél (a 12. percnél vagyunk és még 2 kör van ebből a részből) már erős küzdelmet fogok folytatni a túlélésért, és minden büszkeségemet levetve női fekvőtámaszt csinálok (ÉN!), és a harmadik feladatsor hasazásos résznél vinnyogva anyázok, de akkor se birom felemelni a lábamat a talajszintről derékszögig.

most ha teljesen mozdulatlanná merevedek, csak akkor fáj (a hasizmom), ha levegőt veszek, minden egyéb esetben mindenhol.

és a legdurvább, hogy azt hittem, nem vagyok puhapöcs.

ez a lencsés cucc a bc előtt készült, utólag: nagyon helyesen. egy fél disznóval a hasamban valószínűleg keményebb lett volna végigcsinálni. már ha ez a küzdelem fokozható.

lencsés galette

hozzávalók

10 dkg zöld lencse (a lencsékről okosság itt, a zöld pontjó salátákhoz)
1 babérlevél
1 tk római kömény
1 tk koriandermag
12 dkg natúr joghurt
2 ek petrezselyemzöl, apróra vágva
25 dkg rukkola, durvára darabolva
1/2 fej lilahagyma, apróra kockázva
1 gerezd fokhagyma, szeletelve
1/2 citrom leve
1 csomag kész levelestészta (lidl)

know-how

a lencsét átmostam és fél liter vízben a babérlevéllel együtt kb 30 percig főztem (felforraltam, aztán takarékon) (közben néha csekkoltam, mostanában folyamatos parám a szétfőzés).
a koriandert és a római köményt egy száraz serpenyőben megpirítottam (odaégettem), aztán mozsárban összetörtem.
a felkockázott lilahagymát megdinszteltem, a végén hozzáadtam a fokhagymát is kis időre, az összetört fűszerekkel együtt.
a megfőtt és kihűlt lencsét hozzákevertem a hagymához.
az egészet összekevertem a joghurttal és a darabolt rukkolával.
mindez képezte együttesen a feltétet.
mindezen idő alatt a levelestésztát kihengergettem, 9 téglalappá alakítottam, 15 perc alatt szépre sütöttem.
a megsült téglatestekre (immár) tettem a lencsés feltétet (kicsit bezúztam a tetejüket a tégláknak, így a belsejükbe is került töltelék - elmés, nemde? pedig csak nem akartam, hogy az első falatnál leessen az összes drága jó kis lencseszem.)

forrás: Ottoleghi Plentyje (ögen end ögen) --- a lencse tészta nélkül is zseniális

viszlát, Zoltán

2013-08-21T17:23:39.000Z

akkor most már többet nem fog soha leszállítani a bicikliről, Zoltán, cigivel a szájában, lazán, mintha nem is 70 múlt volna, és nem fogja megkérdezni, hogy Éva, van magánál valami jegyzőkönyv az erősáramú gépekről? tényleg nem?

akkor most már nem fogom tudni megköszönni, hogy mindig bízott bennem magamnál sokkal jobban, ha tűzvédelemről volt szó, hogy mindig ott állt teljes nyugodt valójával mögöttem minden közös munkánkban?

látja, Zoltán, én most nem vagyok nyugodt. mégsem tudtam ezt megtanulni magától.

sőt, a fejemet tudnám a falba verni, hogy múlt nyáron úgy jöttem el, hogy csak készültem mondani: viszlát, Zoltán.

a termékfotózás veszélyei

2013-08-18T22:25:02.000Z

a termékfotózás akár még szórakoztató meg kreátív folyamat is lehet, amennyiben egy, azaz egy termékről kell reklámfotót készíteni. de van az az eset, amikor 14 tökegyforma, csak színben/mintában eltérő darabról kell fotó a boltba, a fészbukra, meg még 20 csak úgy, mert végig nem éreztem, hogy megvan A kép. aztán a saját szórakoztatásomra kitalálom, hogy legyen eper a menta mellett, mert egyrészt szezonja van, másrészt illik színben. leugrok a fotóállásból, hogy elrohanjak a hűtőhöz a célgyümölcsért, útközben nehezítésnek teljes szobányi szélességben elterül egy elképesztően rusnya dohányzóasztal, de hát együtt élünk már 13 hónapja, eddig nem volt egymással problémánk. hogy miért pont ma ugrott neki izomból a térdkalácsomnak sarokkal, azt nem tudom. de megtette. még lendületből eljutottam a hűtőig, de ott már leültem kicsinyt. először csak a zsibbadás volt, meg hogy k.ra fáj. de nem gond, vizes ruha, gyors elmúlik. rá se néztem. amikor ülés helyett már fetrengtem, meg folyt a könny a szememből, gondoltam, ránézek, hogy most mi. akkor kicsit majdnem elájultam. azóta a sokk elmúlt, a fájás nem, és már nem hajlik. de a termékfotók fél lábon is elkészültek.

ápdét: már újra tudok futni, ne aggódj, anya.

puliszka gombával

elvileg 2 főre, gyakorlatilag inkább 1 adag

hozzávalók

a puliszkához:
10 dkg kukoricadara
5 dl zöldség alaplé
3 dkg vaj
só, bors
a gombához
15 dkg nettó súlyú bármilyen gomba (én most üveges nameko-t használtam)
1/2 tk tárkony
1/2 tk kakukkfű
1 gerezd fokhagyma
2 ek petrezselyemzöld, aprítva
és még
10 dkg sajt reszelve (cheddar, de taleggio kellett volna)

know-how

a gombát, mivelhogy üveges volt, csak lemostam, lecsöpögtettem és kevés olajon kicsit megpirítottam. egy idő után hozzáadtam a felszelt fokhagymát és a fűszereket, sóztam, borsoztam, félretettem.
a puliszkához (vagy polentához, kinek mi) a forrásban lévő alaplébe beleszórtam a kukoricadarát, közben folyamatosan kevertem. a művelet befejeztével a legkisebb fokozaton főztem, legalább 30 percig, de amúgy 40-50 percet írnak általában. közben fakanállal időről időre keverni kellett.
akkor van kész, "mikor a massza kompakt-krémessé válik, s elválik az edény aljától" (MBTBD).
ekkor kevertem bele a vajat (nekem ettől lett igazán krémes). (sózni nem sóztam az alaplé miatt, ha sima vízzel készül, akkor nem árt.)
a kész puliszkát egy darab sütőpapíron elegyengettem, megszórtam a sajttal és a sütőben pár perc alatt szép barnára grilleztem.
ráhalmoztam a gombát és tkp. kész.

forrás: Ottolenghi - Plenty

wordpress

2013-08-15T09:38:45.000Z

ha történetesen sztárprogramozó lennék, akit rossz érzéssel tölt el, ha az állatkájában valami nem működik tökéletesen, aki kihívásnak veszi, hogy egy-egy új wp-frissítés szétb@sz minden dolgot a rendszerében, aki boldogan reszel egy késznek mondott rendszert úgy 14 órán át, mert a rendszer egyszer csak azt mondja: nem tudsz képet feltölteni, hülyemajom, meg a receptplugint se használjad mától, ja! hogy ez nem is a wp hibája, hanem a firefoxszé - de ha történetesen sztárprogramozó lennék, a nem kötelezően programozással töltött időmet boldogan feláldozva ezt a problémát is megoldanám. nehezítésnek mindez xubuntu alatt, mert csak a nemnormálisok használnak nemlinuxot.

de történetesen ÉN NEM VAGYOK sztárprogramozó. meg semmilyen programozó. én vagyok az átlaguser, aki 3 hónapja próbálja megszeretni a szaros wp.t, sikertelenül. a wp.t szerintem hagyjuk meg a kockafiúk/lányok kis barátjának. az Éci-félék meg maradjanak a hülyékre optimalizált bloggernél és utálják szenvedélyesen a wp.t.

a remekbe szabott scone-jaimnak ehhez a kirohanáshoz semmi közük - de 2 napja scone-ehetnékem van, rendesen, mazsolával, tejszínnel, lekvárral. úgyhogy megsütöttem reggel legott őket. (egyébként fél óra alatt megvan, úgyhogy nem kellett nagyon mártírkodnom a hajnali keléssel, Balázs kapta a scone- és kávéillatban ébredni élményt - én meg majdnem elsírtam magam, hogy ennyire elképesztően jó feleségként sikerült ma reggel felébrednem.)

scone

hozzávalók

35 dkg liszt (10 dkg teljes kiőrlésű volt)
2 tk sütőpor
1 csipet só
4 dkg cukor
7.5 dkg vaj
1.75 dl tej
5 dkg mazsola
1/2 tk black treacle (helyettesíthető mézzel)

know-how

a lisztet, sót, cukrot, sütőport összekevertem.
a felkockázott vajat elmorzsoltam benne - olyan zsemlemorzsás állagig.
a vajas lisztbe beleszórtam a mazsolát.
a tejben feloldottam a melaszt és fokozatosan a lisztes keverékhez öntöttem - kézzel simán összegyúrható.
amikor összeállt, lisztezett felületre borítottam, kézzel kb 1.5-2 cm vastagságúra lapogattam és egy nagyobb pogácsaszaggatóval kiszaggattam.
a tetejét olajos tejjel lekentem, megszórtam még egy kis cukorral és 15-20 perc alatt megsütöttem.
pont olyan lett, amilyet elképzeltem - vaj, lekvár mindenképp kell hozzá.

okosság: a sima pogácsaszaggató jobb az ultrafasza scone-szaggatónál (ami hullámos) - jobban feljön a sütési idő végére a produktum. továbbá akkor is magasabb lesz a scone, ha egyetlen határozott mozdulattal szakajtjuk le az anyatészta testéről a karikát, nem pedig össze-vissza forgatjuk a pogácsaszaggatót.

a recept forrása egy skót teszkós reklámújság.

fenntartható

2013-08-11T23:56:09.000Z

a megboldogult régi életemben én voltam a fő zöld a munkahelyemen - áldásos tevékenységem eredményeképp az egész ház tele volt inestes papírgyűjtőkkel, elektromoshulladék-gyűjtőkkel, meg kartondobozokkal a minden egyéb szelektívnek - az utolsó időkben kvázi kukásemberként működtem (ha kitaláltad, ürítsed remek hozzáállás vonalon), de a kölykök már maguktól tették vissza a nejlont a zöldségespult mellé, és elmantrázták, hogy nem bomlik le. készségszinten tudták, hogy mi az a HuMuSz, meg hogy hol van az Energiaklub és a legközelebbi biciklisbolt déli defekt esetére.

erre beköltözök egy olyan országba, ahol a zacskót is két másikba csomagolják, csak a krumpli a helyi nagyjából, és nem kell vízdíjat fizetni (ráadásul nincs keverőcsapjuk).

de most beérett az eper. komolyan. van illata, színe, íze - tiszta eper. persze műanyag dobozban van, de legalább helyi. (ezzel egy időben megérkezett az őszi eső is - ha lenne szőlő a szigeten, tuti most lenne a szüret is.)

bazsalikomos-kecskesajtos minitorta eperrel

hozzávalók

15 dkg lágy kecskesajt (az íze is az)
4 nagy ek joghurt (görög)
8-10 levél bazsalikom
3 ek méz/juharszirup/cukor (mennyiség ízlés szerint)
37.5 dkg kész (!!!) omlós tészta (reményeim szerint közelít a gödör alja...)
30 dkg eper

know-how

a ready-to-make (nemcsináloktöbbetilyet#nemcsináloktöbbetilyet#delegalábbisnemteszemközzé) tésztát kihengerítettem (amennyiben van ilyen szó), azt a mini piteformát, amiben sütni szándékoztam, ráraktam méret gyanánt és 1-1.5 cm ráhagyással késsel körbevágtam (ismételve addig, amíg a tészta tartott).
beleraktam a piteformákba a tésztakarikákat, a szélüket csinosan meghajtogatva - mindegyikbe tettem egy kis marék szárazbabot (hogy lesúlyozza a tészát) és 10 perc alatt elősütöttem. aztán a babot kiszedtem és készre sütöttem a tésztát. (kipróbáltam bab nélkül is: a tészta tök csúnyán felpúposodott - nem lehet megspórolni az elősütési időt.)
amíg sült, a kecskesajtot és a joghurtot összekevertem a juharsziruppal, hozzáadtam az összevágott bazsalikomot - kellemes krémállaga lett, nem túl híg, nem túl kemény.
a megsült tésztakosarakat hagytam kihűlni, csak aztán tettem bele a krémet (azt hiszem, 6 kosár lett, ennyibe pont elég ez a krémmennyiség), a tetejére ment az eper. a cukorszórás el nem rontotta, de igazából csak a kép kedvéért lett (amúgy is fruktóz, ami rögvest elolvadt, amint epret ért, úgyhogy remek sztájlingötletnek bizonyult).
íz: remekpompásszuperjó - pedig nem is szeretem a kecskesajtot.
és még: másnap az íze annyira durván mégsokkaljobb volt, hogy azt igazából nem tudom leírni. meg amúgy is van más dolgom most, mint itt hülyeségeket fogalmazgatni.

beachparty — VKF 58.

2013-08-01T08:00:32.000Z

jobb esetben van nyaralás. még jobb esetben ez még véletlenül sem tengerparti döglés. hanem mondjuk vízitúra vagy biciklizgetés a kispajtikkal. előbbi esetben van bogrács, utóbbiban ha van, akkor összeveszek Ferivel a hagyma szükséges mennyiségén, ha nincs, az éppen útba eső helyi egységben gordonblőt eszek.

és akkor a TeaRoom-lányok kiírták az aktuális VKF-témát (minden bizonnyal az eddigi legkreatívabb módon körítve, de ez náluk mondjuk nem újdonság).

legalább 2 napig próbáltam elképzelni magam napbarnított sellőtesttel egy bícsen, amint számos, szintén napbarnított és sellőtestű barátim gyűrűjében boldogan danolászva, mert az egyik napbarnított félistennek történetesen még gitárja is van, éppen valami kis halat grillezgetek a tűző napon, talpig sminkben, izzadságcseppek nélkül, csakis a napolaj az, ami csillan a tökéletes testemen. (...)

na, ezért nem kell sok pinterestet nézegetni.

a kiírás szerint: "kézben elvihető vagy elcsomagolható legyen és így könnyen is fogyasztható, hogy visszaülve a törölközőnkre is kényelmesen eszegessük." - kicsit bizonytalankodtam a leves előtt, de eszembe jutott Orfű meg a Kanál nevű pécsi levesező a kajarészlegen, meg a folyamatos sor a bódé előtt, meg a legelső minden elfogyott, bocs tábla a bódésoron, és úgy döntöttem, hogy 40 fokban a hideg leves pont tökjó ötlet. továbbá elképzeltem még számos barátim bepárásodó tekintetét, amikor 40 km biciklizés után előveszem a szatyromból a termoszt a hideg leveskével, amire mind egyszerre kérdezi meg: SÖRT NEM HOZTÁL, ÉCI?

hideg uborkaleves zöldfűszerekkel és csirkés-ricottás minipalacsintával

hozzávalók

a leveshez
2.5 dl húsleves (innentől nem ugyan vega, de zöldésgleveskockával is lehetett volna)
2.5 dl sűrű joghurt
1 nagy uborka
1 nagy csokor petrezselyem, kapor, menta vegyesen (tényleg nagy csokor)
só, bors
(1-2 gerezd fokhagyma, amit kifelejetettem)
a palacsintákhoz
10 dkg főtt csirkehús (a vasárnapi húslevesből - komolyan)
13 dkg ricotta
12 dkg cottage cheese
1 tojás
3 ek liszt (self raisinget használtam - sima is jó, pici sütőporral)
3-4 ek tej a tészta lazításához
só, bors

know-how

a leveshez
a nagyjából összedarabolt uborkát és a zöldfűszereket a levessel összeturmixoltam, hozzáadtam a joghurtot, kevertem rajta még egyet. időbarát termék.
a palacsintákhoz
a ricottát és a cottage cheese-t a főtt csirkehússal pürésítettem (botmixerrel).
innen fakanállal tovább: hozzáadtam a tojást és a lisztet, sóztam, borsoztam, összekevertem. teljesen sima, nagyon sűrű tészta lett. hozzáadtam a minimális tejet - az volt a cél, hogy a palacsintasütőben ne folyjon szét. nagyon kevés olajon sütöttem meg: fél evőkanálnyi mennyiségekből lett egy minipalacsinta. közepes hőfokon sütöttem és rohadt sokáig tartott.
hidegen, melegen egyformán jó volt, szelet uborkával, kis joghurttal a tetején még jobb.

forrás

unalom

2013-07-28T23:03:24.000Z

én nem tudom, mi az isten lelt, de egy hónapja nem vagyok képes normális konyhai létre.

cserébe visszataláltam a szakácskönyv-ekhez (új belépők), meg szorgalmasan megveszek továbbra is méregdrága, de remekpompás újság-ok-at (pl.), amiket szépen sorjában végig is olvasok, sőt, eltervezem, hogy akkor most elejétől a végéig, tényleg, de aztán eszembe jut a mosogatás, a krumplipucolás, a hagymaszeletelés, a habverés, meg ilyesmi, és inkább csinálok egy vajas kenyeret. ha történetesen nem 4 napos és tökszáraz a kenyér. és mivel leginkább de, marad a granolám. hetente 5x. már hányok, ha eszembe jut.

csirke mogyorószósszal és rizstésztával (bang-bang chicken)

hozzávalók

40 dkg csirkemell, csíkozva, megsütve
1 dl zöldségalaplé
2.5 cm gyömbér, reszelve
2 ek mogyoróvaj
2 ek méz
2 ek szezámolaj
1/2 friss csili, karikázva
1/2 citrom leve
1/2 uborka, a zöldséghámozóval szalagokra szelve
2-3 retek (piros, kerek), zsülienre reszelve
1/2 fej lilahagyma, nagyon vékonyra karikázva
rizstészta

know-how

a mogyorószószhoz:
a forró alaplébe (megengedőleg: kockából) beleszórtam a gyömbért és hagytam állni addig, amíg az összes többi zöldséget feldaraboltam (cc. 12 perc) - eddigre a gyömbér íze belediffundál a lébe.
a mogyoróvajat, az olajat, a mézet és a csilit egy mini befőttesüvegben (legújabb kedvenc konyhai praktikám, mióta rájöttem, hogy ez mily jó, azóta mindent összerázok kicsit a befőttesüvegben) összeráztam a gyömbér ízű alaplével - homogén állagúnak, de értelemszerűen darabosnak kell lennie.
a feldarabolt zöldségeket, a sült húst és az elkészített tésztát lazán összeforgattam a szósszal, a tetejére meg került spontán koriander-szórás.

csak főzni ne kelljen

2013-07-23T08:30:43.000Z

a szombat se a nagy gurmé-nap címen fog szerepelni házasságunk mostanában kevéssé kalandos nagyregényében.

reggel leszaladtunk a sarki kávézóba, ettünk egy rántottát, aztán elhúztunk a Sheep's Headhez, mert egyrészt arra még nem voltunk, másrészt van ott egy világítótorony - és hősnőnk igen szereti a világítótornyokat. 28 fok, tűző nap, világítótorony arra 1.2 km tábla. jó lesz.

világítótorony, végtelen nagy óceán, szép kék, a nap továbbra is tűz, a sziklák is szépek. megyünk még egy kicsit? megyünk. térkép nélkül, 1 liter vízzel, ahogy a lúzer túrázók csinálják. közben egy kedves ír házaspár (akiknek egy vitorlázáshoz készült térképük van a gps-ükön és szandiban tolják - van még nálunk is lejjebb) - miután biztosít bennünket arról, hogy nincs corki akcentusunk (nem mintha én annyira villogtattam volna azt, amim van), megpróbál letéríteni az ösvényről, mert egy másik, szintén kedves, de német pár közli velünk, hogy arra (elmutatás a végtelenbe) van az út, ahova ki szeretnénk lyukadni (mondjuk az ő térképük is olyan, mintha én skicceltem volna fel emlékezetből - itt mindenki lúzer).

...3 órával később...

- én most már leszarom ezeket a jeleket, arra kell mennünk (elmutatás a jellel ellentétes irányba) - közölte Balázs, kezdődő remegéssel a hangjában, ami nagy vihart szokott jelezni.

hát nem. de legalább egy újabb kedves házaspár (akihez már bekopogtunk kínunkban, miután az út egyenest a házuk udvarába vitt és nem ment onnan sehova tovább, hogy mégis, hol a 18+ büdös picsában vagyunk) útbaigazít, amiből én annyit értek, de azt kristálytisztán, hogy 5 mérföld (!!!), a hegyen túl és ellenkező irányba. meg hogy lovely night.

nem mondok semmit, szerintem elég büntetés lesz Balázs-a-GPSnek ezt legyalogolni. a probléma, hogy nekem is le kell.

menet közben még egyszer kifejti Balázs-a-GPS, hogy szerinte mégiscsak inkább jobbra kéne mennünk (a jelzés mellett állva, ami határozottan balra mutat), de egy megsemmisítő pillantás után már nem akar jobbra menni.

innen már csak alig 3 km-t gyalogoltunk a _lovely night_ban és valami egészen csodás véletlen folytán pont a random helyen letett kocsi mellett másztunk ki az útra.

hazafele betértünk egy bótba, vettünk 1 zacskó kekszet, egy zacskó szeletsajtot meg egy irreálisan alacsony árú fokhagymás majonézt. ez volt a vacsora.

azért igazán pompás nap volt, meg a Sheep's Head is szép.

spenótos, sült paprikás töltött gomba

hozzávalók

4 nagy fej (tényleg nagy) gomba (mondjuk grillezni való)
4 púpos tk sajtkrém
20 dkg friss spenót
1 nagy kápia paprika, apróra kockázva
1/2 fej vöröshagyma, kockázva
1 gerezd fokhagyma, szeletelve
5 dkg reszelt akármilyen sajt
só, bors, szerecsendió

know-how

a gombákat megpucoltam, a törzsüket kiszedtem (és kidobtam, teljesen elítélhető módon), és mindegyikre kentem 1-1 nagy teáskanál sajtkrémet.
a vöröshagymát megdinszteltem, hozzáadtam a kápiát és a fokhagymát és még 2 percig kavargattam őket együtt, eztán ment rá a megmosott spenót, 2 perc, a spenót összeesett, a töltelék kész. só, bors, szerecsendió.
a tölteléket elosztottam a gombák közt, szórtam még rájuk egy kis sajtot és kb 15 perc alatt megsütöttem őket.
(volt hozzá focaccia és a vegetáriánusságát teljesen elbarmoló sült kolbászka. a 4 gomba nagyon durva 2 emberes adag.)

túrógombóc variációk túró nélküli élethelyzetekre

2013-07-15T23:18:21.000Z

Ryan Gosling az ügyeletes félisten, illik felfokozott idegállapotba kerülni a látványától.

A The Place Beyond the Pines első 12 mp.e: a kamera átküzdi magát egy olyan felsőtesten, ami csakis bredpitté lehet, de, bár a filmről az ég világon semmit nem tudunk azon kívül, hogy rájengosszling a főszereplő, bredpitt jelenlétét kizárjuk. várunk. én különösen.

a kamera elszakad a kockahasról és megmutatja a fél testet: nagy hiba volt.

a félisten haja sárga és idióta tetoválásai is vannak.

a látvány okozta sokkot 45 percig birom, aztán Hannibálra váltunk.

másnap még kap egy esélyt a film (nem rájengosszling, ő most egy időre elásta magát nálam, valószínűleg ezért nem forgat egy darabig) - és a 48. percben ezt az egyébként is visszafokozott félistent lelövik, sőt, még ki is esik egy emeleti ablakon, mindezek következtében egy teljesen elcsépelt kép keretében meghal ő, terebélyesedő vértócsával a feje alatt és nemnormális szögben álló lábakkal.

ez volt a film bevezetése - a történet innen gyökeres fordulatot vesz, és egyáltalán nem rájengosszling a főszereplő.

(de Horáth Lili Napszúrása például kimondottan jó darab, és legálban tölthető, nézhető.)

a gombócok kockahas nézéshez lettek.

túrógombóc ricottából

hozzávalók

15 dkg kukoricadara
5 dl víz
50 dkg ricotta
zsemlemorzsa, olaj a panírozáshoz
tejföl

know-how

a felforralt vízbe tettem egy kis sót és a kukoricadarát, és addig kevertem folyamatosan, amíg kimondottam kemény és nehezen keverhető lett. hozzáadtam a ricottát, összekevertem és gombócoltam.
a morzsát Balázs csinálta, mert én olyat nem tudok, így leírni se, hogy készül – de a zsemlemorzsával majdnem olyan szinten bánik mint a számítógépével.
a végén tejföl, cukor. majdnem mint az igazi.

forrás

túrógombóc kölesből

Hozzávalók

15 dkg köles (előző este beáztatva)
6 dkg kukoricadara
1/2 l tej
2 ek vaj
10 dkg cukor
1.5 dl joghurt
1/2 citrom héja, reszelve és a leve is kell
zsemlemorzsa, olaj

Know-how

az egy éjszakát ázott kölest leszűrtem, és a tejjel és a cukorral addig főztem, amíg majdnem puha lett. hozzáadtam a kukoricadarát és a vajat – készre főztem.
amikor tapogatható hőmérsékletűre hűlt, belereszeltem a citromhéjat, hozzákevertem a joghurtot és gombócoltam.
zsemlemorzsát illetően lásd gombóc #1. Balázs – aki gombócszakértésben is nagy – véleménye szerint 2-3 gombócig fel se tűnt, hogy nem is túrógombócot eszik.

forrás: Délmagyar Gasztro, 2013. április 03. (Éles Vilmosné Gizi receptúrája)

granola

2013-07-12T06:22:11.000Z

megmagyarázhatatlanul vonzódom a brit csomagolásdizájnhoz, ami meglehetőst drága mulatság. lenne, ha a termékmegtekintés nem okozna pont akkora bódogságot, mint a birtoklás. úgyhogy gyakran járok a marks&spencerbe - csomagolást nézni. (meg van még egy cipőbolt is, ahol van kb. 1 hét évente összesen, amikor nincs veszélyben Balázs bankszámlája, amit volt kedves megosztani velem, merthogy ezen hét alatt nincs semmilyen akció, amikoris kihagyhatatlan áron pont az én szemmagasságomba teszik a csodálatos kis camperkéket. még egy évet maradunk, és a saját készletből boltot nyitok. webshopot. egy másikat. hehe.)

a jordan's granolat azért megvettem időnként, de a múltkor véletlenül átszámolt az agyam, a kezem meg visszatette szépen a polcra a dobozt. de hálisten' van internett, 4 mp gúgölhasználattal hozzájutottam mintegy 23946593 granolarecepthez (homemade, best ever, my és társaik), sőt kimerítő tanulmányokat folytattam a müzli és a granola mibenlétéről (nyilván, a durvábban hizlaló jön Amerikából és nyilván, én is azt szeretem sokkal jobban).

granola

hozzávalók

20 dkg zabpehely (hengerelt, az instant nem jó)
10 dkg mag (napraforgó, tök, brazil dió)
5 dkg aszalt gyümölcs (mazsola, mangó)
4 ek juharszirup (vagy agavé) VAGY alternatívaként: 2 ek kókuszzsír
2 ek méz
1 ek szárított virágkeverék (a Fűszerésztől)
1 tk őrölt fűszer (fahéj, kardamom, szerecsendió, szegfűszeg stb.)

know-how

a zabpelyhet egy tepsiben szétterítettem és 170 fokon 20 percig sütöttem (félidőben átkavartam).
a mézet és a juharszirupot összekevertem a magokkal és a megsütött zabpehelyre öntöttem. keverés.
15 percre visszatettem sülni, félidőben megint átkevertem.
a mazsolát és egyéb aszalványokat szerintem praktikusabb a sütési idő után hozzáadni (máskülönben úgy meg fognak égni, mint az enyémek, aztán lehet őket kiszedegetni a csodálatos granolából egyenként.)
a kész granolát hideg felületen hűtöttem ki (hívjuk csak konyhapultnak), így állítólag nem ragad össze.
az íze tökéletes, a szaga is. már csak egy dobozt kell rajzolnom hozzá brit dizájnnal.

forrás: Jamie Magazine, 2013. jan/feb.

pizsama

2013-07-08T09:57:19.000Z

a tavalyi nyárból kiindulva teljesen nyugodtan hajítottam ki a túlsúlyos bőröndből 2 nyári gatyát, még el is magyaráztam magamnak, hogy Budapestről mindig melegebbnek hiszem Írhont, és hogy tán inkább még egy pulóvert kéne magamra aggatni másnap reggel, nem nyári göncök felett busongani.

erre: mióta visszajöttem m-e-l-e-g van, izzadás, éjszaka nyitott ablaknál alvás nyári (!!!) takaróval, sőt trikó és mezítláb (is lenne, ha nem lennének otthon a készleten levő nyár szandáljaim).

meg a futás este.

van a futógatya. hosszú és meleg.

vannak a jobbnál jobb felsők, lélegeznek, vizet vezetnek el, öntisztulnak ÉS hosszú ujjúak. ezekben biciklizek otthon télen.

könnyen belátható, hogy ezekben 25 fokban a futás sok minden, csak nem komfortos, úgyhogy ma váltottam: a helyi occsóbót téli szuperakciójában vett hálóruhát rángattam magamra, annak legalább rövid a nadrágja meg póló van hozzá (beautiful felirattal, hát na), még ha minden szembejövő előtt világos is volt, hogy én most tulajdonképpen pizsamában szelem át a várost. (valószínűleg azért száguldottam úgy, mint még soha, hogy ezt minél kevesebben realizálják. az elképesztő mennyiségű km.re viszont nincs magyarázat - azóta se értem.)

cukkinis halfasírt paradicsom-salsával

hozzávalók

25 dkg vegyes haldarab (fishpie-hoz valót vettem, van benne füstölt és nem füstölt, rózsaszín, fehér és sárga színű, hogy teljesen egzakt legyek - de bm folyami hal is jó)
27 dkg cukkini, reszelve
10 dkg zsemlemorzsa + még egy kevés a hempergetéshez
2 tojás
só, bors, kakukkfű
olaj a sütéshez
paradicsom, uborka, újhagyma a salsához

know-how

a halhúst a szuper késes aprítóban ledaráltam, hozzáadtam a cukkinit, a tojást és annyi zsemlemorzsát, hogy jól formázható, de nem túl kemény masszát kapjak. sóztam (2 csapott teáskanál ment bele kb.), borsoztam, fűszereztem és 10 percig állni hagytam.a masszából diónyi golyókat formáztam és forró olajban kisütöttem. (ami továbbra sem megy nekem, úgyhogy legközelebb a sütővel próbálkozom.)
a salsahoz összedaraboltam a zöldségeket.
egy mini befőttesüvegben 2 ek olívaolajat 1-1 tk balzsamecettel és juharsziruppal, meg egy kis sóval összeráztam (az arányok szerintem pont jók, csak szorozni kell őket, ha többre van szükség) és ráöntöttem a zöldségre.

(we were) Fishing on Orfű

2013-07-01T07:57:40.000Z

párbeszéd a kocsiban az M6oson:

É: Mary PopKidz a b**meg kategória.
P: lesz Maszkura is, addigra kerüljünk nagyon messze a viaszat sátortól.
A: Odett? ne má'!
P: HS7, úristen! de arról hál' isten lemaradunk.
B: Bozo. tkp minek megyünk?!
A: és laptopot hozott valaki?
É: jéger nem jó?

de mindenek előtt lett meggyfagyi otthoni meggyből. a rendkívül jól kihasznált fagyigép élete során először fért be a mélyhűtőbe kényelmesen (mer'hogy töküres volt, minusz a jéger), és én legalább egy órán át elhittem, hogy jó ötlet volt 3 éve megvenni őt. aztán kavart egy órát, meg még egy kicsit, a leendő fagyi állaga semmivel nem hasonlított kevésbé a meggyturmix állagához, mint a fagyigépes processz előtt - így nagyon lazán behajítottam a tartályt a már tényleg töküres mélyhűtőbe és a jégert hónalj alá csapva elhúztunk Orfűre.

a fagyi 3 nappal később kellemesen betonkeményre fagyva várt és nem volt 46 fok és lehetett fényképezni is. volt öröm. de a fagyigép nettó pénzkidobás.

meggyfagyi sűrített tejjel

hozzávalók

2 tubus cukrozott sűrített tej
1 nagy doboz joghurt (375 g)
40 dkg meggy (kb.)
8-10 mentalevél
cukor (a rendkívüli felkészültségű férjem szerint - aki még ehhez IS ért - a jeges dolgokon kevésbé érződik az édesség, úgyhogy beleborított még egy adag, teljesen értelmetlen mennyiségű cukrot a turmixba, ami miatt a végeredmény szerintem tök gejl lett)

know-how

a kimagozott meggyet összeturmixoltam a mentával, a joghurttal és a sűrített tejjel. (ha nem elég édes a sűrített tejtől, itt kell a cukrot is hozzáadni.) a sűrű turmixot beleöntöttem a fagyigépbe és készre fagyasztottam. (fagyigép nélkül is működik - óránként ki kell venni a fagyasztóból és villával összetörni a jégkristályokat benne - ismétlés addig, amíg a kívánt állagot el nem éri a fagyi.)

hő

2013-06-21T07:03:45.000Z

itthon annyira nem elviselhetetlen a hőség, mint otthon a 4.en a lapostető alatt, ahol valószínűleg már nem leszek ilyen lelkes, amikor ebédcsinálásról van szó.

itthon még futni is elmegyek esténként a gátra, bár tegnap este már meglehetőst leizzadtam, mire végeztem az adaggal. de édesapám jött velem biciklivel, szórakoztatott mindenféle történettel (időnként ugyan próbált demoralizálni: "ülj fel, fiam, viszlek egy kicsit" - amin nyilván muszáj röhögni, de 7 km.nél már ez nem olyan triviális tevékenység) aztán a biciklivázon hazafuvarozott, és minden áron meg akart tömni egy kis töltött hússal, mert szerinte satnya vagyok.

gazpacho

hozzávalók

1 nagy uborka
1 teljesen érett avokádó
1 nagy szem paradicsom
1 gerezd fokhagyma, szeletelve
1 nagy csokor petrezselyem
1/2 citrom leve
1 dl kefír
0.6-0.8 dl olívaolaj
2 szelet toast kenyér (a toast megjelölés csak a méret miatt)
só, bors
a tetejére még pár kocka uborka és aszalt paradicsom

know-how

az uborkát ki kellett volna magozni, de azt nettó pocsékolásnak éreztem, úgyhogy mindenestől beletettem a turmixgépbe. hagytam egy kb. 5 cm-es darabot, ebből csináltam kockákat a kész leves tetejére.
az olívaolaj kivételével minden összetevőt beletettem a turmixgépbe, összeturmixoltam, amikor már nem volt darabos, vékony sugárban hozzácsurgattam az olajat.
só, bors ízlés szerint.
tálalás előtt tettem még a tetejére pár kocka uborkát és aszalt paradicsomot.
anya azt mondta, hogy finom, amíg tartotta a derítőlapot a kertben, hogy le is tudjam fotografálni az alkotást.

ötlet - okosság

blogkóstolás – Vea blogjáról

2013-06-18T08:10:08.000Z

mindig rendkívül izgatott leszek, amikor véletlenül találok valami főzős játékot.és mindig rájövök, hogy a főzős játékok nem nekem valók: már rossz, ha meg van határozva miből, mit, mikorra, mert az adott intervallumban 1) nincs kedvem főzni 2) ha véletlenül mégis, akkor még véletlenül sem az adott témakörben 3) de ha esetleg a téma stimmel, kizárt, hogy bármiféle ötletem legyen a fényképezéshez.

de a blogkóstolóra beneveztem eztettemet, az meg milyen szemét dolog lett volna Veával szemben, ha nem csinálok valamit a blogjáról. amit végigpörgetve azért nem az futott át az agyamon újra meg újra, hogy ódejó. az viszont többször is, hogy attyaúristen, én ilyet a büdös életben nem fogok tudni összerakni. egész rövid ideig eljátszottam egy 135 lapból álló vajkrémes torta elkészítésének az ötletével, de gyorsan visszatértem a realitás talajára. így lett a túrósbukta-torta kiválasztva. mivel a hozzászólásokból kiderült, hogy a recept kiindulás és alakítható, így a forma maradt, a tartalom nem.

sajtkrémmel töltött kapros kalács

hozzávalók

37.5 dkg liszt
1 zacskó dr.Oetker expressz élesztő
1.9 dl tej + joghurt (összekeverve lett ennyi), langyosan
1 tojás
2 ek cukor
7.5 dkg vaj, olvasztva
1 csipet só
1 csokor kapor, apróra vágva
10 dkg natúr sajtkrém (kb fél doboz)

know-how

a lisztet elkevertem az élesztőporral, beleütöttem a tojást, hozzáadtam a cukrot és a langyos tejet. fakanállal összekevertem. beleöntöttem az olvasztott vajat (sózottat használtam, azért nem írom a plusz sót), az apróra vágott kaprot és innen géppel dagasztottam be. (eddig a szuperbriós-recept alapján.)
hagytam kelni, amíg duplájára dagadt, aztán kettévettem a tésztát, mind a két félből rudat hengergettem és kb 20 egyforma darabra szabtam őket.
a darabokat kicsit meglapogattam, tettem egy nagy teáskanálnyi sajtkrémet a közepükbe (legközelebb többet teszek), összegombócoltam őket és belerakosgattam a 18 cm-es tortaformába (15 ment bele). a maradék 5öt mini piteformában sütöttem meg.
15 percet még hagytam kelni, lekentem tejes tojással a tetjüket, megszórtam szezámmaggal és kb fél óra alatt megsütöttem. gyönyörűen egybekelt és nagyon fincsi volt.

esküvős

2013-06-11T07:00:24.000Z

a hétvégi NóriAndris esküvés tele volt tanulságokkal, amiket le is vontam volna promt, de időmből nem futotta, mert vagy ugráltam a csiniruhához egyáltalán nem illő módon, vagy időnként ezt a tevékenységemet megszakítva (és a szintén csinos cipőmet visszahúzva) visszasetyegtem a koktélpulthoz kipróbálni valami újat ugyanabból, illetőleg kényszeresen fényképeztem, az alkoholszinttel egyenes arányban növekvő ISOval - ennek eredményeképp kb. 8ra már mindenki meg volt győződve, hogy én vagyok a hivatalos fotográfus, amin az ingujjra vetkezett és parketten búgócsigát játszó igazi fotóst elnézve még én se csodálkoztam - szó se, akkorra már viszonylag kevés dolog tűnt extrémnek számomra.

amikor másnap reggel az almádi állomáson örültem a muskátliknak erősen küzdöttem a túlélésért, azt azért megállapítottam, hogy a koktélpult veszélyes dolog.

padlizsánkrém tahinivel

hozzávalók

1 nagy padlizsán, sütve
7 dkg tahinipaszta
4 ek víz
1 ek cukor
1 ek citromlé
1 gerezd fokhagyma, vékonyra szelve
3 ek petrezselyemzöld
18 dkg uborka, apróra kockázva
3 koktélparadicsom (opcionális)
só, bors

know-how

a megsült padlizsán húsát kikapartam. a paradicsom és az uborka kivételével minden hozzávalót pürésítettem a botmixerrel, hozzákevertem az uborkakockákat, sóztam, borsoztam. a paradicsomot csak a tetejére tettem.
a képen csak a kép kedvéért tettem zsömlébe, igaziból nagyon sok saláta volt hozzá, sajtok, 2 bazi nagy szelet füstölt sonka és egy csomó tortillalap.

nyáridő

2013-05-30T16:41:01.000Z

2 napja helyi nyár van, 18 fok, fűben ülés, mezítlábas kint sörözés és a többi piknikkellék.

és ha már itt mindenki úgy gondolja, hogy nyár, gondoltam én is, hogy nyár.

jó, nem ezért, hanem mert másképp rámrohadt volna a másfél kiló banán (mint éppen szezonális gyümölcs, de Írországban mindig mindennek szezonja van: az eper pl. pont olyan spanyol decemberben is, mint most, a spárga meg pont olyan fás, sőt krumpli is van mindig, de abból elég ritkán csinálok fagyit.)

kellett volna fagyigép is hozzá, de amikor idehurcolkodtunk, hihetetlen racionalitást tanúsítottam és nem hoztam el a fagyigépet, amit otthon amúgy kb. 2x vettem elő 2 év alatt, ebből is egyszer jobb lett volna, ha nem teszem.

sült banán fagyi csokidarabokkal

hozzávalók

5 érett banán
50 ml narancslé
4 ek méz
3 tk fahéj
3 dl tej
25 dkg joghurt
csokidarabok a majdnem fagyott állapotú jégkrémbe

know-how

a banánokat meghámoztam és egy tűzálló tálba raktam őket egy rétegben.
a narancslevet összekevertem a mézzel és a fahéjjal, aztán ráöntöttem a banánokra - kb. 20 perc alatt megsütöttem (nagyon jó illata volt, bebarnult és meglágyult).
a megsütött banánt a tejjel és a joghurttal botmixerrel pürésítettem, két (igazi) jégkrémesdobozba adagoltam és betettem a mélyhűtőbe.
egy óra múlva átkavartam (ekkor még a világon semmi nem történt vele), aztán a 2. és a 3. órában is. itt már nem voltam olyan lelkes. különösen azután, hogy Balázs volt szíves megérdeklődni, hogy mégis minek hűtöm agyon - mer' jégkrém lesz, azé'.
aztán elmentem futni, sokat, de gyorsan, hazajöttem, átkevertem, de még mindig nem volt jégkrém kinézetű.
aztán hagytam a fenébe. így történt, hogy reggelre sziklaszilárdra fagyott, 12 perc alatt ehetőre engedett és meg is ettem. egyedül egy fél dobozt. mert más nem volt a hűtőben.

57. VKF + Ottolenghi

2013-05-28T09:53:45.000Z

banh xeó megengedőleg.

a banh xeó ugyanis rizslisztből készül, kókusztejjel és kurkumával.

ebből csak rizsliszt és kókusztej nem volt itthon. de mire ezt felfedeztem, egyrészt már felkeltem pont a palacsintasütés kedvéért, másrészt meg rákészültem, hogy megcsinálom a palacsintákat. úgyhogy sima tejjel és sütőporos liszttel csináltam. bocs.

a VKF-nek semmi köze nem volt az elkészítés tényéhez, de ha már pont a palacsinta a téma, árut kapcsolok. az Ottolenghi-könyv meg...! először csak lapozgatod. aztán 1.5 perc múlva már nincs elég ujjad, amit a megjegyzendő oldalakhoz beteszel, keresel cetliket és fél óra múlva, amikor becsukod a könyvet, konstatálod, hogy 1) vega leszel 2) az összes receptet sikerült bejelölni.

banh xeó (vietnámi palacsinta rizsliszttel és kókusztejjel)

hozzávalók

a palacsintához
1 tojás
20 dkg liszt (self raisinget használtam)
4 dl tej
csipet só
1 tk kurkuma
1 ek szárított ázsiai fűszerkeverék (lidl - citromfű, koriander, zöldhagyma, gyömbér, fokhagyma, csili...)
a szószhoz
3 ek citromlé
2 ek mogyoróolaj
1 ek barna cukor
1 ek vörösbor-ecet (rizsecet, eredetileg, de abból is kifogytam)
1 ek szójaszósz
1 tk reszelt gyömbér
1 gerezd fokhagyma, szétnyomva
1/2 friss csili karikázva
pici só (sós szójaszószt használtam)
a töltelékhez
tegnapi maradék sült csirke, apróra darabolva
kétféle salátalevél
uborka
petrezselyemzöld (koriander)

know-how

a palacsintához a lisztet összekevertem a tojással és a csipet sóval, a tejet fokozatosan adagolva hozzá csomómentesre kevertem. a szárított fűszereket a végén adtam hozzá. amíg a szószt összekevertem, hagytam állni.
a szószhoz minden komponenst egybeöntöttem és addig kevertem, amíg a cukor fel nem oldódott.
az apróra vágott húst összekevertem ezzel a szósszal.
a palacsintákat a palacsintákhoz hasonlatos módon megsütöttem, az egyik felére tettem a zöldeket, rá a szószos húst és félbe hajtottam.

webshop lesz, ha túléljük

2013-05-22T15:40:58.000Z

mondanám, hogy a webshop visszahozta a boldog lánykoromat Nyíregyházástól, smackestől, éjszakázásostól és hogy mennyire boldoggá tesz az érzés, hogy visszafiatalodhattam 15 2-3 évet. de nem mondom. mert a f***sz kivan már ettől a k***a webshoptól, attól, hogy minden reggelre terem valami újabb probléma a semmiből, még 2 kormány- meg nemtudommilyen rendelet, ami mind arra hivatott, hogy az én kis életemet megkeserítse, és 5 óra fotózás hulladék termékfotókkal, és a többi, és a többi.

néha eszembe jut, hogy éhes vagyok. elkúszok a hűtőig, kinyitom és konstatálom, hogy 2 sajt, 1/2 l tej, 1 sör, 1 bor. mert boltba már nem nagyon járunk az utóbbi hetekben. nincs idő rá a webshop miatt. elkínzottan tovább nézek a hűtőből. 2 müzliszelet, 1 zacskó csipsz. van még remény.

állítólag még egy nap.

én már nem hiszem el.

ma csináltam salátát, mert szombaton szabadnapot tartottunk, volt piac meg cékla meg öntöttvas lábas meg sör, délben - egyszer élünk -, aztán a nap megkoronázásaként szinkron alvás egész délután. nem hajtottuk fel egész nap a gépeket. nagyon durva nap volt.

quinoasaláta

hozzávalók

1.5 dl quinoa
1 csokor céklalevél
1 gerezd fokhagyma
1 kis gumó cékla, reszelve (almareszelőn, pl.)
1 nagy újhagyma
1/2 tk római kömény, pirítva, összetörve
1/2 tk koriander, pirítva, összetörve
1 ek pisztácia, pirítva, durvára törve
1 főtt tojás

know-how

a quinoát 10 percre beáztattam, aztán 4-5 percig pirítottam, és még aztán 12 perc alatt 2.5 dl sós vízben készre főztem, fedő alatt, kis lángon. nem kell túl sok víz rá, attól ragacsos lesz - ezt magamnak, mert mindig túlaggódom a vizet és mindig püré lesz minden magból.
amíg a quinoa készült: a cékla leveleit megmostam, felcsíkoztam, 1 ek olívaolajon a zúzott fokhagymával megfonnyasztottam.
a céklagumót lereszeltem, a hagymát felkarikáztam, a korinadert és a római köményt megpirítottam, mozsárban összetörtem.
a kész quinoát összekevertem a római köménnyel és a korianderrel, az összes többi komponenst a tetejére pakoltam, tojás, pisztácia és ennyi.
ha nem csinálok éppen fényképet - tegnap - simán összekevertem mindent mindennel.

vanillekipferl

2013-05-13T12:46:00.000Z

nettó kéthavi munka után elmondható: a webshop-hegesztés nem egy kapcsolatbarát tevékenység. (de már látszik a vége, és nagyon jó lesz - nyilván.)

az is elmondható, hogy a süti vasárnap délután a megmerevedett frontvonalak áttörésére redkívüli mód alkalmas. még akkor is, ha verőfényes májusidőben sikerült egy német karácsonyi kekszet kiválasztani Rachel Allen könyvéből (idézem: "roll the dough into walnut-sized balls, then flatten them slightly..." - mellette kép, kedves kis holdacska alakú sütikkel. na, itt becsuktam récselelent, és kerestem egy használható leírást.)

vanillekipferl

hozzávalók

3.5 dkg cukor
12 dkg vaj szobahőmérsékleten
14 dkg liszt
6 dkg darált mag (dió, mandula, pekándió)

know-how

a tészta hozzávalóit összegyúrtam és egy golyót csináltam belőle.
a golyót folpackba csomagoltam és betettem a hűtőbe fél órára.
a kifagyott tésztát 4 részre vágtam, mind a 4 részt 30 cm-es hurkává sodortam, és a hurkákat 5 részre vagdostam.
1/5 hurkadarabból lett egy süti: a végeket kicsit elvékonyítottam és próbáltam hold alakúvá formázni.
a tepsibe mehet sűrűn, nem nő (kivéve, ha self-raising lisztet veszek a normál helyett, mert ez esetben elég lapályokra híznak a végére.)
170 fok, 15 perc, halvány barnaság a cél.
amikor már majdnem teljesen elhűlt, porcukorba forgattam.

anyának – újabb virtuáltorta a műhelyből

2013-05-05T14:20:00.000Z

ha menőzni akarnék, hívhatnám joghurtos parfait-nak, de nem akarok: fagyasztott joghurt ez: nincs rajta mit szépíteni. ami mellette szól, hogy 876 féleképp variálható gyümölcsileg, fűszerileg, mascarponeailag, tejszínhabilag. és nagyon fotogén is, ha az ember az örök fagy birodalmában csinál nyári tortát az anyukájának anyák napjára.

fagyasztott joghurttorta

hozzávalók

1 banán
15 dkg eper
12 dkg fekete áfonya
6 ek görög joghurt
3 ek méz
1 tk vaníliaesszencia

know-how

a gyümölcsöket külön-külön 2-2 ek joghurttal és 1-1 ek mézzel összeturmixoltam (a vaníliát a banánhoz adtam).
egy üveg pástétomformát kibéleltem folpackkal, beleöntöttem az epres joghurtot. betettem a fagyasztóba 30-40 percre - ennyi idő alatt nekem megszilárdult. ráöntöttem a banános réteget, újabb hűtés.
amikor ez is megszilárdult, ment rá az áfonyás rész. hűtés.
amikor teljesen kifagyott a joghurt, hideg vízbe állítottam a formát és türelmesen kivártam, amíg ki tudtam borítani a tortát. (egy teszttortát is csináltam, azt forró vízbe állítottam, sokkal gyorsabban kijött és teljesen szét is olvadt az alja - úgyhogy: türelem.)
10 perc levegőzés (18 fokos lakásban) után szépen szeletelhető.

BOLDOG ANYÁK NAPJÁT, ANYA!

tészta kézzel

2013-05-03T10:03:00.000Z

azt gondoltam, hogy amíg csöpög szegényBalázsba az infúzió, addig én a rendkívül kényelmes hokedlin mellette üldögélve elolvasok mindent, amit a könyvfesztiválon összevásároltam. na. most már tudom, hogy egy kórteremben mindig történik valami sokkal izgalmasabb dolog egy hvg-különszámnál. meg azt is, hogy az egész napos hokedlin üldögélés (jó, voltam kint egyszer kávézni) képes úgy leszívni, mintha egy napot végigkapáltam volna. úgyhogy esténként, mielőtt beájultam az ágyba, 3 teljes percet a délmagyar gasztrorovatának a lapozgatására fordítottam, amit Balázs nagyszülei raknak el nekem mindig, ezzel támogatva az unokájuk táplálását.

az egyikben találtam egy strozzapreti-receptet - azóta tésztát akarok csinálni. a két kicsi kezemmel.

bár a feltét most tökéletesen mindegy volt, azért a fokhagymakrémes csirke és a brokkoli meglehetőst jó döntés volt.

fokhagymakrémes csirke brokkolival és házi tésztával (strozzapreti)

hozzávalók

a fokhagymakrémhez
5 gerezd fokhagyma
egy normál fej vöröshagyma, apróra vágva
1.25 dl brutál tejszín (double cream)
1.25 dl víz
1 tk édesköménymag, mozsárban összetörve
a tésztához
30 dkg liszt (fehér és teljes kiőrlésű vegyesen, de a fehér jóval több)
1.7 dl kézmeleg víz
1 csipet só

know-how

a fokhagymakrémhez
az apróra vágott hagymát elkezdtem 2 ek olívaolajon dinsztelni, egy idő után hozzászórtam a nem teljesen porított édesköményt, a majdnem teljesen kész állapot előtt hozzáadtam a zúzott fokhagymát (hogy ne égjen meg). a dinsztelés végeztével felöntöttem a tejszín-víz keverékkel és felére beforraltam.
megsóztam.
botmixerrel (Mohának szeretettel) pürésítettem.
ebbe a szószba tettem bele egy egész csirke (a múltkori leves csirkéje) vékonyra feldarabolt mellehúsát, amit előzőleg megsütöttem és megsóztam.
a brokkolit rózsáira szedtem és csak nagyon módjával megpároltam (mondjuk, hogy félig nyers, újabban így szeretem).
a tésztához
a lisztet összekevertem a sóval és a vizet fokozatosan adagolva hozzá összegyúrtam. még véletlenül sem lett "sima és bársonyos", ellenben töredezett. és bazi kemény munka volt összegyúrni, de én erős vagyok, mint egy bivaly. az összegyúrt tésztát letakarva a hűtőben pihentettem fél órát.
aztán 2 mm-esre nyújtottam, lazán feltekertem és a csigát 2 cm széles szeletekre vágtam.
pihenésképp megnéztem ezt a videót, aztán sodorgattam, tépkedtem és belisztezett konyharuhára pakoltam.
kifőzés előtt 15 percig állni hagytam.
főzési idő: 5-7 perc.
szerintem jól eltalált darab lett - de most, hogy visszagondolok, majdnem egy egész Neston podcastot végighallgattam, mire kész lettem - úgyhogy pikkpakknak nem nevezném a tészta kézzel sodorgatását.
forrás

bavarois avagy RTFM

2013-05-01T10:34:00.000Z

a Kifőztük májusi számába készült ez a zselés izé, bár a feldobott 9 ajánlatból az "esetleg ezt is lehet" kategóriába került, de közbejött Balázs kórsága, kizökkent az idő, meg én is vele. nem volt kedvem semmi, vajas kenyérnél bonyolultabbhoz.

a bavarois-t az isten is ilyen alkalmakra teremtette - gondoltam másnap reggelig, amikor is szembesültem vele, hogy a nagyon gyors, nagyon egyszerű zselés izém b#@$tt megszilárdulni.

első gondolat: "hát én most nagyon ideges vagyok" - aztán elolvastam a jegybank-saga újabb epizódját. az abszurdon is lehet nevetni, csak nem esik olyan jól. de a bavarios-ügyre legalább kellő távolságból és megfelelő higgadtsággal tudtam tekinteni. úgyhogy megtettem, amit tán a dolgok előtt kellene tennem: elolvastam a zselatin használati utasítását.

és lőn: a bavarois betonkemény lett 2 óra múlva.

zselével meg tejszínhabbal lazított bajor krém

zselatin kisokos

a zselatint mindig forró vízRE szórjuk (nem fordítva!), és keverés nélkül hagyjuk szépen leülepedni az aljára - így nem csomósodik össze és nem kell átszűrni a folyadékot és nem fog a szűrőn az összes zselatin fennakadni és van esély, hogy megszilárdul.

amikor leülepedett, már lehet keverni, feloldódásig (de forralni nem szabad!). amikor feloldódott, hozzákevertem a folyadékhoz.

10 g zselatinport szórtam 1 dl forró vízre.

ez 570 ml folyadék zselésítését tudja elvégezni (mivel 1 dl.t már felhasználtam a zselatinhoz, a maradék folyadék 4.7 dl lehet).

egy újabb Jamie-leves: avgolemono

2013-04-29T08:38:00.000Z

a Kifőztük májusi számába készült ez a leves, a színe legyen vörös fehér koncepcióm alapján - aminek a kigondolásánál elfelejtettem azt az aprócska tényt, hogy világos - mondjuk pont fehér - alappal nem rendelkezik az eztettem műterem.

ettől függetlenül a leves szerintem kimondottan jó: simán el tudom képzelni a nyári szezonra, a citrom miatt. (Balázst kommentár nélkül támadtam le vele, hang nélkül ette meg, amíg egy másik magazin draftját nézte végig - aztán felállt, jöszmékelt, kifejetette a véleményét a forint napi mozgásáról, meg ilyenek - a leves sehol nem volt említve. rákérdeztem. erre: hát, nekem kicsit olyan savanykás. - mer' hogy citromos, teee. már ért a döntés egy ideje, de ma visszavettem a haladó gurman címet tőle.)

avgolemono = egg + lemon (a szefárd zsidó konyhából jön eredetileg, de ma már a görög, török, olasz, arab konyha is ismeri szószként vagy levesként)

avgolemono

hozzávalók

10 dl zöldség alaplé (ennek hiányában kockából is elkészíthető)
25 dkg csirkemell, egészen vékonyra szelve
1 póréhagyma, karikázva
10 dkg basmati rizs
1 citrom
1 tojás sárgája

know-how

A vékonyra szeletelt csirkemellet az alaplében 5 perc alatt megfőzzük, majd hozzáadjuk a rizst és újabb 10-12 percig kis lángon gyöngyöztetjük (a basmati rizs ennyi idő alatt készre fő).
Amíg fő, a tojássárgáját és a citrom kifacsart levét összekeverjük.
Amikor a rizs megfő, hozzáadjuk a vékonyra szeletelt pórét. 2 merőkanál levest kimerünk egy kancsóba és fokozatosan hozzáadjuk a tojásos-citromos keverékhez, miközben egy kézi habverővel folymatosan keverjük. Végül ezt a keveréket hozzáöntjük a leveshez, szintén folyamatos keverés mellett. Gyakra megkeverve még 5 percig főzzük kis lángon, amíg a leves sűrűsödni kezd.
Pár csepp olívaolajjal és petrezselyemzölddel megszórva tálaljuk.

just for VIP

2013-04-12T13:36:00.000Z

Giacomo is one of those people i really like. not just for his cooking talent, but his personality.

and i always pay attention for my beloved friends' birthdays.

the first time when we talked about celebrations we were after many bottles and my translation ability wasn't as perfect as usual (hahaha) - i drove his birthday home. not so accurately. at least the month was ok.

so i sat in front of him one day and chatted about some other things when somehow it turned out that exact day was his 50th birthday. i was totally mad with myself to forget this day. but when i checked my calendar i saw there was no problem - according my note his birthday is on another day. hehe.

so, this is a belated coconut birthday cake for Giacomo who i really like.

happy birthday!

the recipe is in Hun, but i'm planning to translate into En soon.

nagyon kókuszos kókusztorta

hozzávalók

a kekszalaphoz:
20 dkg zabkeksz (itt digestive)
5 dkg vaj, olvasztva
az alsó kókuszréteghez:
21 dkg édes sűrített tej
14 dkg kókuszreszelék
2 tojásfehérje, habbá verve
a felső csokis kókuszréteghez:
20 dkg fehércsoki
(itt 2 tábla k drága Lindt, egyébként mindegy, de jó minőségű legyen)
5 dkg cukor
1 citrom héja
19.8 dkg kókuszkrém (= 1 doboz)
37.5 dkg mascarpone
2.5 dl tejszín (nagyon sok %-os)
1 egész tojás + a 2 tojássárgája
2 tk keményítő (itt arrowroot)
2 dl tejföl
1 ek cukor
még egy kis kókuszreszelék a szóráshoz
csokipasztilla a dekorhoz

know-how

a kekszet ledaráltam, beleszórtam a 19 cm átmérőjű kapcsos tortaformába és ráöntöttem a vajat, kézzel összekevertem és belenyomkodtam a formába.
a sűrített tejet összekevertem a kókuszreszelékkel és óvatosan beleforgattam a tojásfehérjékből lett habot.
ráöntöttem a kekszrétegre és 20 perc alatt 160 fokon elősütöttem (nem volt előmelegítve a sütő).
a csokis kókuszréteghez a csokikat vízfürőben megolvasztottam. amikor teljesen felolvadtak, beletettem a kókuszkrémet (ami leginkább egy darab szappanra emlékeztet úgy formában, mint állagban) és hagytam, hogy szép lassan felolvadjon a forró csokiban. amikor felolvadt, hozzáadtam a mascarponét és simára kevertem (fakanállal).
a tojásokat a tejszínnel kicsit felvertem, beleszórtam a keményítőt, simára kevertem és így öntöttem hozzá a csokis krémhez.
belereszeltem a citrom héját.
a 2 tábla csoki mellé kissé túlzónak éreztem még cukrot is tenni, de végül mégis beletettem, mert egyáltalán nem találtam édesnek.
a tortaformát alufóliába csomagoltam és beleállítottam egy mélyebb tepsibe, amit teleöntöttem vízzel - cél: a gőzölésesfőzésessütés. 1 óra, 150 fok - ekkor még nagyon hígnak találtam, a teteje viszont már teljesen túlbarnult, úgyhogy letakartam alufóliával és még fél órát hagytam sülni-főni. nem sok változás volt az állagban: a szélei már szilárdabbak, a közepe rezgős, de már annyira álmos voltam, h úgy döntöttem, legfeljebb veszünk Giacomonak egy tortát másnap. a meleg sütőben, zárt ajtó mögött hűlt ki.
és reggelre olyan lett, mint a képen. miután 2 dl tejfölt kikevertem 1 ek cukorral, a felét rákentem a tetjére, a másik felét az oldalára, az oldalát megszórtam kókuszreszelékkel, a tetejét meg körberaktam fehércsoki pasztillákkal.
őszintén remélem, hogy Giacomo nem utálja a kókuszt.

forrás: Dusha Csokiparány Csenge - Sütimizéria II.

(a receptleírás egyébként elég sok kívánnivalót hagyott maga után, de Csenge még olyan fiatal, hogy megbocsátom neki azt a plusz 20 perc kutatómunkát, amivel elkészíthetővé vált a torta)

klasszik nudli haladóknak

2013-04-07T10:22:00.000Z

nem rémlik, mikor történt legutóbb ennyi minden egy hét alatt életemben először velem.

életemben először ültem Balázs mellett egy orvosi rendelőben és koncentráltam 800%osan, hogy értsem, mit mond a doktorbácsi Balázsról, aki félig már önkívületben volt és egyáltalán nem volt hajlandó figyelni.

aztán éltemben először robogtam át a városon úgy, hogy Balázs nem szólt bele sehol, hogy mikor melyik sávban lennék sokkal jobb helyen - mert még ekkor sem volt magánál, pedig ez már egy másik nap volt.

továbbá életemben először szabtam szét egy egész tyúkot, és közben csak egyszer rohantam ki a konyhából (mert a egy élő madárnál csak egy döglött madár félelmetesebb) - de aztán összeszedtem magam, mert Balázs húslevest akart enni (amit már jelentős javulásként könyveltem el, mert előtte 2 napig nem evett) - tehát életemben először húslevest főztem a szétszabott tyúkból.

valamint életemben először nem osztottam le csóri házastársamat egy egész héten át, hogy most azonnal kezdjen el mosogatni.

és még: életemben először nem bezacskózott mélyhűtött, hanem a kicsi kezemmel megsodorgatott nudlit főztem. Balázs ekkorra már visszanyerte régi önmagát, és a nudlikészítés nagy szakértőjeként beszólt, hogy szerinte mit nem csinálok jól. és mivel az állapota már megengedte: visszaszóltam - és lett veszekedés és visszazökkent minden a régi kerékvágásba.

leszámítva, hogy még mindig süket fél fülére.

klasszik nudli

hozzávalók

krumpli (0.5 kg, kb)
1 ek zsír
1 tojás
1 csipet só
liszt

know-how

a krumplit héjában megfőztem és teljesen kihűtöttem (hogy ne vegyen fel brutál sok lisztet).
krumplinyomóval összetörtem, beleütöttem a tojást, hozzáadtam a zsírt és annyi lisztet, amennyivel a tészta nagyon lágy, de nem ragacsos állagú lett.
a kész tésztát lisztezett lapon kinyújtottam fél cm vékonyra, felcsíkoztam, a csíkokat pedig nudli nagyságúra daraboltam. aztán lisztes kézzel kicsit még nudlisabbra sodorgattam őket.
forrásban levő sós vízben 5 percig főztem őket.
pirított zsemlemorzsa, fahéjas cukor, lekvár.
nem is értem, miért vonzódom a római köményhez oly nagyon.

itt egy precízebb leírás Olgi barátnőmnél, azoknak, akik nem olyan profik, mint én. hehe.

a húsvét, amikor lepergett előttem az életem

2013-04-02T12:53:00.000Z

Balázs kb egy hónapja újrahúzta a gépemet, amire hónapokig készített fel lelkileg. kellett már, tudtam. de az új xubuntun már semmilyen formában nem jelent meg a picasa. amire tkp már nincs is szükségem, mert vagy fél éve dark table-lel pimplem a képeket. a montázsokat meg a gimppel csinálom. csak olyan rohadt nehezen szakadok le a régi dolgaimról.

volt sírás, hiszti, csapkodás, rohadt gimp!-ezés, aztán heckelés. és a picasa visszakerült. állandóan összeomlik, 46 lépésben tudom csak importálni a képeket, de van.

és ma, miután nem is volt kedvem fényképezni, de ezek a briósok annyira jól néztek ki, hogy muszáj volt, meg még nem is RAWban csináltam, a szaros picasából egy nyomással töröltem ki úgy 2 hónap munkáját.
...csend...
Balázs megkövült arccal ül.
feláll.
"dehát megkérdezte, hogy tényleg akarod-e töröni..." - próbál higgadt maradni.
"meg."
...csend...
"de hogy a pi@ba jelöltem ki az összeset? meg amúgy is, most ne kezdj el okoskodni" - ezt már sikítva kb.
lepergett előttem az életem, + az a 10 kép, amit tegnap töltöttem fel a flickr-re, megmentve így a megsemmisüléstől.
...2 perccel később...
"a picasa csak a RAW_kidolgozott mappából importál, nem?"
"de."
"akkor jó, a RAW mappában ott az összes kép."

4 perc múlva felfogtam, hogy mi történHETett volna. elkezdett remegni a lábam.

de még mindenek előtt megcsináltam életem legszórakoztatóbb péksüteményét. ami ráadásul a legtutibb kelt tészta receptem is eddig.

briós

hozzávalók

37.5 dkg liszt
1 zacskó dr.Oetker expressz élesztő
1.9 dl tej, langyosan
1 tojás
2 ek cukor
7.5 dkg vaj, olvasztva
1 csipet só

know-how

a lisztet elkevertem az élesztőporral, beleütöttem a tojást, hozzáadtam a cukrot és a langyos tejet. fakanállal összekevertem. beleöntöttem az olvasztott vajat is (sózottat használtam, azért nem írom a plusz sót) és innen géppel dagasztottam be.
hagytam kelni 15 percet (gyönyörűcsudálatsoszép lett).
a megkelt tésztát 3 részre vágtam.
a harmadokat kettévágtam (6 kis darabnál tartok).
mindegyik 1/6 gombócot négybe vágtam (24 még kisebb darab).
egy brióshoz 4 kis golyót használtam: a kis golyókból kb 20 cm (pont annyi volt, mert a szilikon nyújtólapom alján van egy roppant praktikus centis rész) hosszú hurkákat sodortam (kicsit liszteztem az aljzatot, de nem ragadt amúgy) és a szemléltető ábrasor szerint brióst hajtogattam. (először az óramutató járásával megegyező, aztán ellentétes irányban kell hajtogatni.)
a kész briósokat még 10 percig hagytam kelni, aztán lekentem őket tojással és 180 fok, 20 perc.
aztán: sonka, torma és wháááá!

forrás

(c) Balázs-fotográfia

muppet show, magic cake stb.

2013-03-31T09:57:00.000Z

szoktam elhatározni dolgokat.

időnként pl azt, hogy akkor holnaptól határozott és sikeres nőnek fogok öltözni, a campereket elteszem emléknek, lesz szép táska, szép cipő -- (idáig szoktam jutni a gondolatokkal, aztán elfogynak az ötleteim), aztán bekerékpározok a városba és veszek 3 kistányért meg 2 poharat a fényképezéshez veszek 2 pólót. bugyikéket nagy helókitti fejjel, meg egy másikat rózsaszín mápetsó-szörnnyel. és még örülök is. mert az egész kemping legszebb pólójában fogom számolatlanul magamba dönteni a fröccsöket. a camperek maradnak. lehet, hogy veszek egy bugyikék körömlakkot is a pólóhoz. határozott és sikeres nőnek majd később öltözöm.

meg olyat is szoktam elhatározni, nagyon komolyan, hogy a héten nem csinálok 3 sütit. mert a végén valahogy mindig elfogy.

és nem veszek egy doboz idióta ízű jégkrémet SE.

aztán meglátom ezt és megcsinálom. miután megettem egy fél doboz pattogatott kukoricás jégkrémet.

magic cake (a.k.a. intelligens krémes)

hozzávalók

4 tojás
1 ek víz
15 dkg cukor
12.5 dkg vaj, olvasztva
11.5 dkg liszt
5 dl langyos tej

know-how

a tojások fehérjét és sárgáját szétválasztottam.
a sárgákat kikevertem a cukorral, hozzáadtam a vizet és a felolvasztott vajat és még 1 percig vertem. fokozatosan hozzászórtam a lisztet, miközben tovább kevertem (még mindig a géppel).
amikor elfogyott a liszt, hozzáöntöttem a masszához a langyos tejet és egy fakanállal összekevertem. (szép homogén tészta lett, kb mint a palacsinta.)
a fehérjékből kemény habot vertem és harmadonként óvatosan belekevertem a masszába.
egy 25x25-ös tepsiben sütöttem meg (a kapcsos tortaforma nem jó, túl híg a massza, esetleg kifolyhat), 20 percig 160 fokon, aztán 40et 140-en.
DE! ez túl sok volt, ennél sokkal vastagabbnak kellett volna a 'custard'-rétegnek maradnia, legközelebb 20 perccel kevesebbet sütöm, mondjuk 150 fokon. (amúgy sütés közben duplájára nőtt, berepedt a teteje, aztán teljesen összeszottyadt, de egy jó fotográfia csodákra képes. sose higgyetek a szemeteknek.)
mindezt leszámítva igen jó volt.

UP! – a magazin

2013-03-29T12:01:00.000Z

divatdiktátor sógornőmmel az első közös projektünk ez itt (meg a csipkedesignnal és a vzsenteriorrel) - de a család mindenek előtt, ugye.

a legkedvencebb kedvenc képemet a lányok egyhangúlag kiszavazták a magazinból (eee), de én nem hagyom magára szegényt.

amikor kitaláltam a konceptet, még nem tudtam, hogy Andi pont a fényképezés napján érkezik és ennek örömére 2 nap múlva nagyszabású fogadást italozást rendezünk a szellemházban és mindenki nagy lendülettel fogja magába tömni a kencéket (kivéve Balázst és Andit, akiknek volt pofájuk kolbászt (!!!) enni a vendégsereg érkezte előtt). tán' a füstölt halas volt a leggyorsabban elfogyó. vagy fetás? de szerintem a mentás borsó.

rukkolapesto

40 g rukkola
20 g napraforgómag
20 g reszelt parmezán
40 g olívaolaj

a hozzávalókat botmixerrel pürésítjük. a napraforgómagot a pesto tetejére szórjunk tálalásnál.

fetakrém

10 dkg fetasajt
2 evőkanál tej
1 evőkanál tejföl
1 evőkanál aprított kapor
1 gerezd fokhagyma
1/2 teáskanál citromhéj
2 evőkanál olívaolaj

a hozzávalókat botmixerrel pürésítjük. pirított fenyőmaggal kínáljuk.

mentás borsókrém

25 dkg borsó
1 evőkanál citromlé
1 gerezd zúzott fokhagyma
1 teáskanál őrölt koriander
2 evőkanál olívaolaj
1-1 evőkanál friss petrezselyemzöld és menta
só, bors

a borsót megpároljuk. a párolt borsót az olajjal, a fokhagymával és a fűszerekkel botmixerrel pürésítjük.

füstölt halas sajtkrém

11.5 dkg füstölt hal
12 dkg sajtkrém
2 evőkanál felkarikázott újhagyma
1 evőkanál citromlé
1 evőkanál friss kakukkfű (szárítottból kevesebb is elég)
só, bors

a hozzávalókat pürésítjük.

tapenade (olajbogyókrém)

35 g zöld olajbogyó
35 g fekete olajbogyó
20 g aszalt paradicsom
1 evőkanál kapribogyó
1 gerezd fokhagyma
1 filé szardella (elhagyható, helyette sózhatjuk is)
1/2 evőkanál kakukkfű
1/2 teáskanál oregánó
1/2 teáskanál bazsalikom
1 evőkanál petrezselyemzöld
4 evőkanál olívaolaj

a hozzávalókat botmixerrel pürésítjük.

ricottás empanada

2013-03-26T08:49:00.000Z

a kisautó kuplungja egy hete azt mondta, hogy heló. a bácsi a szervízben még ennél is tudott jobbat: 380. lesz az ára (a kisautó 400 volt, azóta már 2x ennyit kellett rákölteni, de legalább megadta azt az élményt, hogy ebben az országban még az otthoni nyomorult fizetésemből is kápéért tudok autót venni a házastársamnak. ha épp olyan kedvem van. mondjuk nem volt, mert hát mire való az ő mastercardja, ugye.)

az autómentes hétvégén Balázs szolidarított az autóval és lebetegedett, amely esetekben nagyon színpadiasan képes többször is elhalálozni/nap.

én néha benéztem rá, főztem neki 3 teát, 1 ebédet, továbbá sütöttem 1 uzsonnát meg 1 desszertet. nagyon édes voltam, azt kell mondanom.

ez volt az ozsonna-rész.

a no saltyn találtam, mert ha nekiugrom, kimondottan jó dolgokat is fel tudok fedezni náluk 3 máfin meg 4 borsófőzelék közé berejtve.

ricottás empanada

hozzávalók

a tésztához
25 dkg liszt
15 dkg hideg vaj
1 ek tejföl
1 tojás
só
a töltelékhez
10 dkg ricotta
6 fél, olajban eltett aszalt paradicsom, apróra vágva
3-4 szem kapri (opcionális)
1 tk oregánó (szárított)
1 tk bazsalikom (szárított)
só
+ 1 tojás a lekenéshez
tejföl az evéshez

know-how

a tésztához való anyagokat összegyúrtam, befóliáztam és pár órára hűtőbe tettem.
amikor eléggé visszadermedt a vaj ahhoz, hogy képtelenség legyen nyújtani, akkor nekiálltam nyújtani belisztezett alapon. tényleg vékonyra. kb 10 átmérőjű köröket szaggatam a kinyújtott tésztából. (18 lett)
a töltelék hozzávalóit összekevertem, megsóztam és elosztottam a kiszaggatott körök közt. a köröket aztán félbehajtottam, a széleket összenyomogattam (eddigre már felolvadt annyira a tészta, hogy simán összeragadt) és egy villával dekorációs csíkokat nyomtam rá (ami a sülés végére eltűnt - nem feltétlenül fogok legközelebb tökölődni vele). lekentem e tojással őket és 170 fok, 20-25 perc (addig, amíg szép barnák lesznek).

a pöfeteg a legbénább nevű kekszi

2013-03-18T09:30:00.000Z

kétségkívül.

mennyivel elegánsabb az, hogy chocolate crinkle. ha ez lett volna a neve, tán nem kap csóri pöfeteg-kép olyan kommentet, hogy "nekem se szokott minden sikerülni, nyugi".

egyébiránt úgy gondoltam, hogy pöfeteg archiválásra kerül a következő karácsonyig, mert bármennyire is laza vagyok, azért nem gondolom, hogy mézeskalácsot kell sütni húsvétra. de mivel az időjárás (is) unortodox módon viselkedik otthon, az én kis pöfetegjeim se a trikolórban nyomulnak márc.15-én, hanem talpig karácsonyban.

csokis pöfeteg

hozzávalók

125 g csoki
54 g vaj
150 g liszt
1 ek kakaópor
1/2 tk sütőpor
1 tojás
10 dkg cukor
70 g almaszósz

know-how

a vajat és a csokit alacsony hőmérsékleten összeolvasztottam.
a lisztet összekevertem a kakaóporral és a sütőporral .
a tojást és a cukrot fehéredésig vertem a robotgéppel.
hozzácsurgattam az olvasztott csokit és elkevertem.
a végén hozzáadtam az almaszószt. (van itt a lidlben, 70 centért, biztosan semmi jó nincs benne, cserébe finom - nem olyan édes, mint a lekvár, darabok is vannak benne, és otthon tuti nincs a lidlben -- erre az esetre van itt egy recept, ami a kiindulás volt, de ahogy nézem, elég jól átvariáltam, nyilván egy másik recept alapján, amit nem találok.)
a nedves és a száraz hozzávalókat összekevertem és beraktam a hűtőbe egész éjszakára.
Balázs másnap reggel 2 cm átmérőjű golyókat csinált belőle (tényleg lemérte az átmérőt - de nem mondok semmit, én is le szoktam), amiket porcukorba forgattam, kicsit meglapítottam és kb 12 perc alatt megsütöttem. (elég kicsik maradtak, legközelebb nagyobbakat csinálnék.)
a cél, hogy a teteje szépen össze-vissza repedezzen, csak részben valósult meg. továbbá a porcukor is ráolvadt kissé. de a sztájling nagyon sokat segít a képeken. amúgy mindenki igen meg volt elégedve az eredménnyel a Pilzben. süthetek máskor is, azt üzenték.

Jamie sültcsirkés ázsiai levese

2013-03-12T18:24:00.000Z

ezt a még ennél is szarabb napokra, hogy emlékeztessen, mindig van lejjebb.

reggel.

11.8 fok a nappaliban. nem romlott el a fűtés, csak ha hideg van kint, bent is az van. így működik a kőkastély egyrétegű ablakokkal. so simple, mondaná az ír.

dél.

ebéd kuszkusz. hidegen. mert mire beszívta a vizet, elhűlt. de már 15 fok.

esik a hó.

délután.

felöltözök télre és megpróbálok eljutni az edzőterembe.

a kapunál a hó a 40 km-es szembeszéllel leszállít a bicajról.

ekkor veszem észre, hogy BEROZSDÁSODOTT A LÁNCOM -- nekem! az imádott Puchon! összeomlok. a telefon is az 1000 GB-os memóriakártyával, amit kedvesBalázs tett bele, mert SZERINTE az nekem jó lesz. SZERINTEM veszek 2 mély levegőt, hogy ne vágjam a kapuhoz izomból.

hó eláll, eljutok az edzőteremig.

nincs szabad futópad. valamiért a lépcsőzőgépek mindig szabadok. 222 emelet.

és még van egy 3 órás fotótanfolyam a mából.

Jamie sültcsirkés ázsiai levese

hozzávalók

17 dkg csirkemell, vékonyra szelve
2 babérlevél
1 csillagánizs
1 friss csili
10 szem egész bors
2 szem kis krumpli, felkockázva
10 dkg "egg nodles" (az aldiban is, meg a lidlben is lehet kapni, ázsiai göndör tészta)
2 marék kale sprout (vagy uennyi csíkokra vágott kelkáposzta)
8 dl csirkealaplé (kockából)

know-how

a csirkecsíkokat kevés olajon megsütöttem.
az alaplébe beletettem a babérlevelet, a csillagánizst, a borsot és a csilit - forraltam rajta egyet, 5 percig gyöngyöztettem, aztán beletettem a megsült csirkecsíkokat, a krumplikockákat és a kelbimbót (a normális kelbimbót utálom, ez viszont határozottan k jó ötlet volt az angol növénynemesítők részéről - innen is gratulációm nekik). kb 5 percig főztem közepes lángon, aztán beleszórtam a tésztát és még 4 percig főztem.
aztán gondosan bedobozoltam Balázsnak, elfelejtve azt a tényt, hogy nem szokás a tésztát benne hagyni a levesben, mert különben úgy jár a kezdő háziasszony + Éci, hogy 5 percen belül az összes lé belediffundál a tésztába.
tehát: azonnal eszik. és hümmög közben, hogy ej, de jó ez.

forrás: Jamie Magazine (issue 36.)

a csiga lassú, ezt ne tévesszük szem elől

2013-03-05T09:24:00.000Z

a tökéletes vasárnapról eléggé különböző nézeteket vallunk Balázzsal: szerinte jó ötlet a) egész nap punnyadni lehetőleg az ágyban, b) kitakarítani.

én inkább lenyomok 2 teljesítménytúrát széllel szemben, de takarítani hétvégén ne má'.

vasárnap viszont kegyet gyakoroltam és csak 11kor voltam szíves felkelni, aztán még 2 órát üldögéltem az ágyban, mert dolgom volt, és még ezt is képes voltam überelni, amikor délután 5kor besegítettem lelkesBalázs vasárnapi takarítási projektjébe.

már csak a sütike hiányzott, hogy nekem is jó legyen a vasárnapom.

Dusa Csenge 2es számú süteményeskönyve elővesz. átlapoz. nem hiszem el. újra átlapoz. bazz!!! minden süti 4 lapos és másfél órát kell hűteni sütés előtt, de az már mindegy is, mert 2 nappal előtte kell összeállítani? végső kétségbeesésben utoljára átlapoz. ott van! rapid túróscsiga sárgabarackpasztával. az nem tudom, mi az. de a ricotta tuti jó lesz a túró helyett.

összegyúr, hűt, kinyújt, leken, felteker, hűt, felszeletel, tojásfehérjével leken, süt, tojásfehérjével leken menet közben, kicsit még süt.

22 óra 16 perc

a rapid azért barokkos túlzás volt, de 22.16-kor már túl voltam azon a ponton, hogy a nüanszokon fennakadjak.

marcipános csiga

hozzávalók

30 dkg liszt (a fehér elfogyott, miután a teljes kiőrlésű meg egész kalászokat tartalmaz, leszitáltam, így 56 dkg.ból kijött a 30 - tuti biznisz)
2 tk sütőpor
15 dkg ricotta
1 dkg cukor (ennyim volt) + 10 gramm sztíviapor (vagy 12 dkg cukor)
1 citrom héja
8 dkg olvasztott vaj
6 ek tej
1 tojásfehérje a végén a kenéshez (amit elfelejtettem, de korrigáltam - látványos eredményt produkál: elsőre mintha egy kis rántottával dobtam volna fel az outfitjét)
8 dkg gyümölcspép piros bogyósokból (lekvár is jó)
20 dkg marcipán

know-how

(gondoltam, tán nem kell annyit hűteni, ha nem olvasztva rakom bele a vajat a tésztába. eredmény: minden tiszta cukros vaj volt félméteres körzetemben.)
tehát: az olvasztott vajat kikevertem a sztíviával, a citromhéjjal, a tejjel és a ricottával.
ehhez a masszához fokozatosan hozzáadagoltam a sütőporos lisztet és homogén tésztát gyúrtam belőle.
hűtő, 1 óra.
a megdermedt tésztát 4-5 mm vékonyra nyújtottam, lekentem a gyümölcspürével, végül befedtem a nagyon vékonyra kinyújtott marcipánnal.
szorosan feltekertem.
hűtő, 30 perc.
egy nagyon éles késsel 0.5 cm-es szeletekre vágtam (2 nagy tepsi lett). nem kentem le a fehérjével, de itt kellett volna és nem 10 perc sütés után.
kicsit megnőttek, kicsit kifolyt belőlük a marcipán és a püré, de kicsit se érdekelt, hogy néznek ki, mert az utóbbi időszak legzseniálisabb kekszei lettek ők.

mesesajt

2013-03-01T16:36:00.000Z

az villant át az agyamon, amíg álltam a csodálatos fánk formájú kekszeim fölött úgy próbálván exponálni, hogy az exponálós ujjam tejes volt, hogy az a k tej a bögrében tuti ki fog borulni. és télleg. a gondolás befejztével azonos pillanatban a derítőm eldőlt és kiborította a tejet, bele a gárnitúra textiljébe. gondolom én, mert még nem néztem meg, nehogy felidegesítsem magam.

a philadelphia csokis változatát még Viki fedezte fel a nyáron, magamtól soha nem jutott volna eszembe megvenni. mert mesesajt kinézetű. a mesesajtot meg tesómon kívül szerintem nincs ember, aki szerette. na de most! beletétetett a kekszbe és jónak találtatott - legalábbis Balázs kollégái szerint, aki rendkívüli mód élvezik, hogy dolgozik velük egy magyar, aki nem képes időben beérni reggel és külön főnöki ráhatásra a sarokban áll egész nap doughnut cookie-t visz büntetésből.

mesesajtos fánkkeksz

hozzávalók

19 dkg liszt
7.5 dkg cukor
8 dkg vaj
20 ml sütőpor (1 púpos ek)
1 doboz csokis philadelphia
6.5 dkg mandula, durvára vágva (vagy dió, vagy mogyoró)
4.5 dkg csokipötty (vagy sima csoki apróra darabolva, de szerintem ez annyira nem is fontos tartozék)

know-how

a vajat a cukorral és a krémsajttal kikevertem (géppel).
a sütőporos lisztet fokozatosan hozzáadtam, és kézzel kekszállagúra gyúrtam.
a végén beleszórtam a mandulát és a csokit is, még egyszer átgyúrtam, aztán rúddá hengergettem és 18 szeletet vágtam belőle.
a szeleteket 1 cm magas körszeletté nyomogattam, rohadt sokat pöcsöltem a közepük kiszúrásával és 175 fok, 15-20 perc. (1.5 cm-essé magasodtak a sütés végére, továbbá az átmérő is nő, úgyhogy megfelelő távolság tartása szükséges az önálló kekszek eléréséhez.)
konklúziók: tök felesleges a nyers tésztát kilyukasztgatni, frissen megsülve 10 mp alatt lehet fánkká lyukasztani a kekszeket.
frissen sülve nagyon morzsálódik, de 5 perc múlva már teljesen rendben van.
ami ráborulhat a fotelre, az is rá is fog borulni.

forrás

gravlax mindent visz

2013-02-27T10:10:00.000Z

ma egész napos szomorkodást tartottam, mert Andi hazament, és nehéz visszatalálni a mindennapjaimba.

a legnehezebb az ittlétben a barát- és színháznélküliség.

túllendülőnek csináltam egy crumble-t (amit Andinak ígértem, de végül kapott helyette egy adag teszkós raviolit egy szintén teszkós szósszal, hadd vigye hírét a nagyszerű konyhámnak) és mindjárt elhúzok kedvestanárbácsi fotós órájára, de előtte még meg akarom írni a kicsenéjd-nyerő (definitely) és tarkabárkajáték-nyerő (definitely 2.) gravlaxot, ami már kész van vagy 1 hete és amit a pénteki partin akartam villantani. a 3. üveg bornál eszembe is jutott, hogy elfelejtettem prezentálni, de addigra már mindenki telezabálta magát a zseniális kencéimmel (és nekiállt berugni), amikről majd egyszer biztos írok, de mióta semmi dolgom, nincs időm semmire.

gravlax

hozzávalók

50 dkg nagyon friss lazac, filézve, de bőrrel
6 dkg barnacukor
5 dkg só
20 dkg cékla, lereszelve
1 nagy csokor kapor, összevágva
4 ek sherry (vodka is oké)

know-how

a cukrot, a sót, az összevágott kaprot és a lereszelt céklát összekevertem.
egy mélyebb tepsibe, amiben a félbevágott hal kényelmesen elfér, egy réteg folpackot terítettem (nem vágtam le a darabot, mert a végén beletekertem a halat), a félbe vágott lazac egyik felét a bőrös felével lefele ráfektettem.
beledörzsöltem 2 evőkanál sherryt és ráhalmoztam a kapros-sós-cukros keveréket.
a még csupasz másik felet bedörzsöltem a maradék sherryvel és ráfektettem a másik félre úgy, hogy a bőrös fele felfele nézzen.
az így előállított szendvicset szorosan betekertem folpackkal, rátettem egy másik tepsit a tetejére és lesúlyoztam konzervekkel.
a hűtőben 4 napig érleltem (vékonyabb szelet hal esetén 2 nap is elég.)
ez idő alatt elég sok lé eltávozott a halból (a só miatt), amit leöntögettem róla.
a 4. napon kibontottam a csomagot, a kapros-céklás cuccot lekapargattam róla nagyjából (!!nem lemostam!!), egy nagyon éles késsel nagyon vékony szeleteket vágtam belőle, a bőrét levágtam és állva tömtem magamba. közben sírtam a gyönyörűségtől és azt gondoltam, hogy óbeszépazélet!, aztán közvetlenül ez után azt is, hogy mától csak gravlaxon akarok élni.

Diana Henry - salt sugar smoke

hűtőben légmentesen lezárva egy hétig gond nélkül eláll. én valami olasz kenyérrel ettem, csak úgy magában, de a tormakrém jól megy hozzá, a mustárszósz szintúgy, meg a sodabread és a vaj, vagy a natúr joghurt. vagy állva, magában. és akkor még nem esett szó a vizuális gyönyörről, amit akkor éltem át, amikor épp nem homályosították el a könnyek a szememet az ízbeli gyönyörűség okán.

a pala

2013-02-25T11:43:00.000Z

az írek kedves emberek.

különösen szeretik a kedves magyar Éciket, akik az adott pillanatban valami miatt éppen nagyon szerencsétlennek tűnnek.

olyankor adnak Écinknek egy fél háztetőnyi paladarabot, hogy tudjon min fényképezgetni, aggódnak 8 percet azon, hogy nehéz lesz ezt hazatolni a biciklin, de csak útjára engedik, hogy 10 perc múlva egy másik úr ne bírja tovább nézni szegény Écink szerencsétlenkedését a fél háztetővel a bicikli vázán és különösebb magyarázat nélkül úgy pozicionálja a fél háztetőt a vázon, hogy az addigra már eléggé kiállt karú Écink komolyan elgondolkodjon, hogy eztán minden nap haza kéne tolnia egy fél háztetőt, csak úgy sport jelleggel.

a csudálatos palán legelőször egy csudálatos **piláf ** fotózkodott.

nem is értem, hogy nem futottam még sehol bele: a legjobb dolog, ami a rizzsel történhet.

supported by Boudoir

a piláfnak az a lényege, hogy a rizsszemek a végén is külön álljanak, ehhez van néhány hasznos instrukció:

a rizs basmati
amit 1 órára be kell áztatni, hogy leázzon róla a kemányítő
a ropogós réteghez egy öntöttvas edény
az utolsó fázisnál konyharuha És fedő, hogy a fedőről ne csöpögjön bele a lecsapódott nedvesség a rizsbe

zöldséges piláf

hozzávalók

15 dkg basmati rizs
7 dkg vöröslencse
40 dkg paszternák (20 dkg reszelve, 20 dkg felcsíkozva)
1 narancs héja
1 tk római kömény
1 ek méz
1.5 fej hagyma, apróra kockázva
1/2 tk kurkuma, a szín miatt
1/2 tk koriander, őrölve
1/2 tk köménymag
5 dkg mazsola
1 citrom héja
12.5 dkg vaj

know-how

a rizst beáztattam 1 órára.
egy óra után a rizst és a lencsét együtt forrásban levő alaplébe szórtam – 5 percig főztem, aztán leszűrtem.
a felcsíkozott paszternákot a római kömény FELÉVEL, a narancshéjjal és kevés sóval 2 ek olajon megsütöttem (időben nem tudom, mennyi volt, szép barnák és puhák lettek). amikor készen voltak, rájuk csurgattam a mézet és 1-2 percig még sütöttem azzal is.
a hagymát megdinszteltem, rászórtam a maradék római köményt, a kurkumát, koriandert, köménymagot és 1 percig kavargattam.
ment bele a reszelt paszternák, a mazsola és újabb 1 perc együtt.
ezt a hagymás cuccot kevertem össze az 5 percig főzött, aztán lecsöpögtetett rizs+lencsével és belereszeltem a citromhéjat.
egy öntöttvas edényben felolvasztottam a vajat és 1 ek olajat és ráöntöttem a hagymás rizst.
csináltam 3 lyukat a rizsbe egy fakanál-véggel, befedtem egy konyharuhával aztán a fedővel. 20 percig nagyon alacsony lángon kavarás nélkül főztem-pároltam.
a végén kellett volna kapnom egy gyönyörűszép színű, ropogós réteget az alján – hívjuk csak tah-dig-nek (Tah-dig refers to the crunchy and crispy bottom layer of rice cooked in a pot. The formation of tah-dig is a perfect symphony between the right temperature, the amount of oil, aromatic rice, length of time, right kind of pan, some experience and a little patience - hát ennél szebben még én se), amit nemes egyszerűséggel a pilaf esszenciájának nevezhetünk, de hibátlan rendszerembe csúszott valami nem odavaló, emiatt az esszencia az enyémben nem jött létre, de esszencia nélkül is olyan íze volt, hogy nem izgattam magam a hiánya miatt.
a megsütött fűszeres paszternák-csíkok a végén kerültek rá.

egyszer tán csak lesz egy kicsenéjdem

2013-02-19T10:04:00.000Z

mivel úgy tűnik nem lesz leptopp a bloggerinás bohóckodáson, amit kicsenéjddé konvertálhatnék, kénytelen voltam keresni egy olyan játékot, ahol mindenféle konvertálás nélkül juthatok egy kicsenéjdhez. de hamarabb volt a tarkabárka felhívása, így 2:1 fog pályázni a céklás recept, aminek mellékeseként maradt 2 cékla a best ever céklalevesemhez.

UPDATE

eztettem mégiscsak befért az 50es körbe, úgyhogy a 3 napja megírt 1. bekezdés úgy módosul, hogy 2 kicsenéjd mégiscsak jobb, mint 1.

meg van nagy öröm.

csak elfogyott a római kömény.

céklaleves római köménnyel

hozzávalók

26 dkg cékla (2 fej), kicsire kockázva
7 dkg krumpli (2 kis szem), céklakocka méretűre kockázva
4 dl víz (+2, mert közben elfőtte)
4 ml római kömény
1 gerezd fokhagyma, zúzva
1/4 vöröshagyma, apróra kockázva
15 ml vörösbor-ecet
1 tk só
joghurt

know-how

a hagymát megdinszteltem, erre ment a római kömény és a fokhagyma, 1-2 percig együtt kavargattam őket, hozzáadtam a céklát és a krumplit, felöntöttem vízzel és legalább 20 percig főztem. (amíg a cékla meg nem puhul; mivel az enyém egy istennek se akarta ezt az állapotot elérni, nem erőltettem.) botmixerrel szép simára pürésítettem. beleöntöttem a borecetet és megsóztam.
a joghurt a tetején kétségkívül jól mutat fotográfiailag, de az ízhez nem tett hozzá. az magában volt a zsenialitás.

forrás

horror

2013-02-13T11:23:00.000Z

- I'd like 30 dkg.s prawns, please!
- ???
- prawn!
- you mean shrimp, my dear?
- [oó, wtf? Jamie barátom prawn-t rendelt] - from that one [mutogatás a prawn táblára].
- shrimp. and how many?
- 30 dkg.s
- 300 g.s?
- all right [jól van, legyen 300 g, meg shrimp, ne ezen vesszünk össze.]

a 30 dkg shrimppel hazaszáguldottam és fényt derítettem arra, hogy mi a különbség a rák és a rák közt (összegezném: a lábuk hossza, a testük tagolása és az ízük is, de azt nem itt olvastam: az egyik édeskésebb. mivel nekem csak egyfajta állatom volt, nem tudtam összehasonlítani se a lábuk hosszát, se a testük tagolását, úgyhogy azóta se tudom, hogy shrimp-et vagy prawn-t vettem. drága volt, ez tény.)

aztán ha már úgyis elméleti síkra helyeztem az ebédet, találtam egy szívderítő videót is a rákpucolásról. ez alapján:

letéptem az összes kicsi rákocska fejét
lenyúztam róluk a páncélt
végigvágtam a hátukat és kitéptem a belüket

mindezt 2 tál kókusztejes rákcurryért. Dexter hozzám képest kutyafasza.

kókusztejes rákcurry

hozzávalók

30 dkg nyers rák, pucolva (l. videó)
1 közepes fej hagyma, apróra vágva
2 gerezd fokhagyma, összezúzva
1 csili, karikázva
3 cm friss gyömbér, reszelve
1 citromfű (feleztem, a feleket hosszában kettévágtam, ha friss, elég csak kicsit összetörni őket)
2 kaffir lime levél
1/2 citrom leve
10 dkg mirelit borsószem
10 dkg cukorborsó héjastól
150 ml kókusztej
1 ek halszósz (nam pla)
koriander
főtt rizs

know-how

a hagymákat, a gyömbért, a csilit, a citromfüvet és a kaffir lime leveleket kevés olajon közepes lángon pár percig dinszteltem.
amikor a hagyma megpuhult, beleraktam a rákokat, felöntöttem a kókusztejjel és addig főztem, amíg a rákok rózsaszínűek lettek. (nagyon soknak tűnt a kókusztej, be is forraltam felére kb, hogy aztán a végén rájöjjek, hülyeséget csináltam - nagyon is kellett volna az összes lé, hogy jó szaftos curry legyen.)
sózáshoz a halszószt használtam.
citromból annyit adtam hozzá, amennyitől finomnak éreztem.
közben a borsókat külön edényben megpároltam és csak a tálalásnál adtam hozzá a kókusztejes rákhoz.
rizs volt alatta, koriander meg a tetején.

forrás: Jamie Magazine, 2013. jan./feb.

cukrot! még cukrot!

2013-02-11T12:48:00.000Z

ennek a muffinnak az eredetije szépen volt fényképezve. emiatt nem érdekelt különösebben, hogy nem szeretem a muffint. vettem egy fél liter custardot (mert custard-függő vagyok, bár ezt az utóbbi időben le tudtam nyomni egy olyan tudatrészbe, ahonnan még véletlenül se tudom előrángatni – hála a fürdőszobai mérlegnek), megsütöttem, amíg sült, megettem a custard 76%-át, aztán már úgyis mindegy alapon megforgattam muffinkákat vajban (!!!) ÉS még kristálycukorban (!!!) is.

az edzőterembe érthető okokból nem jutottam el.

most pedig valószínűleg végez velem a bűntudat, mert mindezek után kellett valami sósat rágnom.

fánk-muffin

hozzávalók

19 dkg liszt
6 g sütőpor
12 dkg cukor (muscovado)
2 tojás
80 ml tej
1 tk vaníliaesszencia
10 dkg vaj
4 ek custard
áfonyaszósz, vagy bármilyen egyéb dzsem

know-how

a száraz hosszávalókat (liszt, sütőpor, cukor) vegyítettem.
a vajat megolvasztottam és addig forraltam, amíg a tejcukor karamellizálódott benne (ugye-ugye) – a fekete edény nagyon jó választásnak bizonyult erre az esetre, nyilván nem láttam semmit. úgyhogy addig hevítettem, amíg a hab barnulni nem kezdett (nem kizárt, hogy ez már az égett vaj állapot).
a tojásokat és a tejet kézi habverővel összekevertem, és fokozatosan hozzáöntöttem a barnított vajat.
a száraz és nedves összetevőket egybeöntöttem, fakanállal összekevertem és a muffinformákat 1/3ig töltöttem a masszával. erre a rétegre ment 1 tk lekvár, aztán 1 tk custard, a végén meg egy újabb réteg massza.
25 prec, 160 fok.
5 perc hűlés.
egy közben elkészült újabb adag barnított vajba muffin megforgatás, aztán jött a kristálycukoros belehempergetés.

forrás: Olive, Jan.

tapasztalat:

3 óra állás nagyon jót tett neki,
a cukorra a tetején semmi szükség nincs

comfort food 2. – sajtos tészta deluxe

2013-02-06T23:16:00.000Z

itt mac&cheese-nek hívják, cseppet más a készítési metódus, mint a menzás sajtos tésztánál, de a lényegen nem változtat: sajtos tészta ez is, csak angolszászul.

és állatjó.

és gyorsan megvan.

és még comfort is. ráadásul.

mac&cheese

hozzávalók

25 dkg spagetti, kifőzve (a tészta fajtája egyébként tökéletesen mindegy)
15 dkg sajt (én most tettem bele 3 félét, de egy is pont elég)
4 dkg vaj
4 dkg liszt
4 dl tej, melegítve
2 ek mascarpone
1 ek mustár (opcionális)
1 nagy marék nagyobbra darált kenyérmorzsa (írnám, hogy pankó, de nem - én daráltam, ahogy sikerült)

know-how

a spagettit megfőztem a zacskón levő szintidő alatt.
amíg főtt: a vajat megolvasztottam, beleszórtam a lisztet, kicsit kevergettem, majd fokozatosan hozzáöntöttem a meleg tejet és nagyon kevertem közben, hátha nem lenne tökcsomós az egész.
amikor elfogyott a tej, hozzákevertem a szószhoz a reszelt sajt 2/3-át, a mascarponét és a mustárt. sóztam, borsoztam, meg kicsi szerecsendió.
a kenyérmorzsát összekevertem a maradék 1/3 sajttal.
a kifőtt tésztát tűzálló edénybe raktam, ráöntöttem a sajtos szószt és megszórtam a tetejét a sajtos morzsával. 5 percig grilleztem (ennyi idő alatt már füstérzékelő-aktiváló szénné égetést produkált az én drága jó sütőm), lekapartam a kissé feketére égett tetejét és ennyi. zseniális.
a múlt héten egy Jamie-féle light verziót csináltam cottage cheese-zel, morzsa nélkül. na, az nemfincsi, mert - mától tudom - a sajtos morzsa úgy kell a tetejére mint nekem egy repjegy Ázsiába. nagyon.

forrás: az Olive januári száma (amit még dec. elején megvettem)

comfort food 1. – dahl

2013-02-06T12:12:00.000Z

megmagyarázhatatlanul vonzódom az angol nyelvű receptek közül azokhoz, ahol olyan szavakat használ a szerző, mint cosy meg comfort food (me'hogy ezek magyar verzióitól idegrángást kapok akárhol olvasom is).

ez már a sznobság, mi?

de nem is ez a lényeg, hanem az új favoritom: Hugh Fearnley-Whittingstall, akinek van egy a zseniális könyve a 3 hozzávalós kajákról.

ez a veggie stopgap, a.k.a. dahl krumplival és spenóttal* ugyan pont nem ebből, hanem a decemberi delicious.-ből van, de a 3 (fő)összetevősség pipa (curry meg alapból van minden jóravaló konyhában). és ráadásul comfort is.

* indiai alapvetés, bm hüvelyesből készülő püré az alap, amihez a végén kevernek egyéb sült és friss zöldséget. naannal, rotival (kenyerek), rizzsel eszik

dahl krumplival és spenóttal

hozzávalók

25 dkg vöröslencse
36 dkg krumpli főzve, kockázva
8 dl zöldségalaplé (kocka)
2 gerezd fokhagyma, zúzva
10-15 dkg friss spenót
1 nagy ek currypor
1/2 citrom leve

know-how

a lencsét hideg vízben átöblítettem és 8 dl alaplében közepes lángon 20 percig főztem, sűrűn megkavarva, hogy pürésedjenek lencséjék.
a krumplit megpucoltam, felkockáztam, megfőztem. (elkövettem azt a hibát, hogy készre főztem, így sütésnél prímán lehetett krumplipürét csinálni. csak nem ez volt a cél. legközelebb félkeményre hagynám.)
kevés olajon 8-10 perc alatt aranybarnára sütöttem a krumplikat (az eredeti recept szerint, amúgy ennyi idő alatt 1) krumplipürét csináltam belőlük, 2) oda is égettem) - de az elv érthető, szerintem.
megszórtam őket a curryporral és a zúzott fokhagymával és az egészet óvatosan hozzákevertem a dahlhoz.
ugyanabban a serpenyőben megfonnyasztottam a spenótot, amit szintén belekevertem a dahlba.
fotogénnek nagy jóindulattal sem nevezhető, de az íze egészen lenyűgöző.

rostot enni nem kell félnetek jó lesz

2013-02-05T10:33:00.000Z

volt egy adag bambuszcsíra elfekvőben a hűtőben, mert nálam mindig van valami elfekvőben - értsd: 1 hete érintetlenül heverve valahol, 16 perccel a szavatosság vége előtt megtalálva.

gondoltam, ehun e ez a remekjó kis salátarecept, megcsinálom.

beáztattam a beázatni valókat, megnéztünk 2 rész Terápiát, alvás, ébredni próbálás - csodálkozás a nagy setétség miatt, de a problémán gyors túllépés, félig csukott szemmel kávéfőzés - miért van még mindig ilyen rohadt sötét? - rádió bekapcsol. hírek. 7 óra. MIVAN???????? 7?! (az atomóra beszart, nem szinkronizálta az időzónát, és végül is örülhetek, hogy a GMT a 0-ra állt be, nem -4-re mondjuk.)

a bambuszcsírát meg kifelejtettem.

saláta hüvelyesekből petrezselyem-szósszal

hozzávalók

10 dkg soup&broth mix (árpagyöngy, felesborsó, vöröslencse, csicseriborsó... - az egyik olyan dolog, amit módfelett sajnálni fogok, amikor elhagyjuk a szigetet)
10 dkg barnarizs
1 póréhagyma
1 csokor petrezselyem
1/2 citrom leve
1/2 dl olívaolaj
só
3 szál közepes répa, juliennre vágva
1/2 uborka, reszelve
1-1 kis marék napraforgómag, tökmag, mandula, megpirítva

know-how

a soup&brot mixet éjszakára beáztattam, másnap 25 perc alatt megfőztem (hideg vízben kezdve, só nélkül, forrástól számítva 10 perc erős lángon, majd 15 nagyon kis lángon).
a barnarizst megfőztem (só nélkül, 2x-es mennyiségű hideg vízben kezdve, először erősen forralva, aztán kis lángon, végig lefedve. mikor beszívta az összes vizet, lehúztam a platniról, és lefedve hagytam állni vagy 10 percet.). kicsit hosszabb a főzési ideje a fehér változatnál, cserébe sokkal egészségesebb.
a petrezselymet, a metélőhagyma felét, az olajat, a citromlevet és a sót botmixerrel pürésítettem.
a répát lereszeltem, az uborkát szintén, a maradék pórét vékonyan felkarikáztam.
a magokat megpirítottam.
a megfőtt hüvelyeseket és a rizst összekevertem, hozzáadtam a reszelt/szeletelt zöldségeket és a magokat.
(a pórés-petrezselymes szószt nem kevertem össze vele, van bennem még jó érzés azért.)

itt meg egy jó kis írás, miért kell a rost.

33.

2013-02-01T14:49:00.000Z

tesvíremnek, aki nekem az egyetlen és legjobb.

majdnem sticky toffee

a múlt hétvégi wellness-parti kétségkívül legfényesebb pontja az a banoffee pie volt, amit Thurlesben ettem. és ez nem a pie-t minősíti. mert az annyira k jó volt, amit meg se próbálok leírni. könnybe lábadt szemmel tömtem be. (a könnyek azért voltak, mert egyrészt odaígértem felelőtlenül a felét Balázsnak, még az 1. falat előtt, másrészt rögtön megvilágosodtam az angol és ír lányok testalkatával kapcsolatban. mégse a tea volt az.)

mivel ez egy népédesség a szigeteken, van 8746 változata. sütött tésztával, kekszalappal, dulce de lechevel, egyéb karamellel, banán alul, banán felül, csokiszórat, csokiszóratot soha... de ez mind tökéletesen mindegy is. a banoffee pie tuti orgazmus.

banoffee pie

hozzávalók

a tésztához:
30 dkg digestive keksz
(lefordíthatatlan, használjon mindenki olyat, amit tenne egy sima sajttortához)
11.3 dkg vaj (= 1 stick)
a karamellhez:
11.3 dkg vaj
9 dkg dark muscovado
(vagy egyéb barnacukor, de végre meglelte a muscovado a helyét a rendszeremben)
118 ml sűrített tej
egyebek:
2 nagy banán, felkarikázva
4 dl tejszín, kemény habbá verve
1-2 maréknyi kakaóbabtöret (elhagyható)

know-how

a kekszet ledaráltam finomra, ráöntöttem a megolvasztott vajat, összedolgoztam és a kapott "tésztát" nagyon jól belenyomkodtam egy 19 cm-es tortaformába (kapcsosba, vagy kinyomható aljúba).
1 óra hűtő.
condensed ≠ evaporated, bár mind a kettő sűrített tejnek fordítandó, de a c.ben van cukor kötelező jelleggel, a másikban nincs, az eredeti recept szerint ezzel kellett volna, de én nem
a vajat felolvasztottam, hozzáadtam a cukrot, felolvasztottam benne. beleöntöttem a sűrített tejet, felforraltam, visszább vettem a hőt és folyamatosan kavartam kb. 5 percig. nem lett kimondottan sűrűn folyós, de reménykedtem, hogy majd alakul még.
a karamellszószt ráöntöttem a kekszalapra és visszaraktam a hűtőbe. elvileg 1 óra elég neki, gyakorlatilag nem bíztam a véletlenre és egész éjjelre bent hagytam. eredmény: remekpompásszuper.
itt brutál jó tejszín kapható mindenhol, de mivel muszáj volt állni a habnak, mint a cövek, mert mégiscsak születésnapi tortája ez a tesvíremnek, mégha nem is részesedik belőle, tettem hozzá 2 zacskó habfixálót és 2 vaníliáscukrot - jééézus!
a banánkarikákat koncentrikus körökben, több rétegben elrendeztem a tortán és rákentem a felvert tejszínhabot (először egy rendes tortasimítóval, aztán egy evőkanállal csináltam rá azokat a jól látható szellemes dekorhullámokat. mivel nem bírtam magammal mégse, szórtam rá egy kis kakaóbabtöretet. ja, és tettem a kekszalapba is vagy 2 marékkal.)

hát tesvírem, valószínűleg te is sírnál a gyönyörűségtől.

ha éppen nem 2500 km.rel arrébb ennéd Evok csokitortáját.

UPDATE

a habfixáló merénylet a tejszín íze ellen. soha többet bele!

mától csak per Tamás

2013-01-31T10:43:00.000Z

Tamásunk nem várt sikerrel vette az akadályokat tegnap Lyonban, volt nagy őrjöngés ott is, a fészbukkon is, 13 másodpercenként tud(hat)tam (volna) meg (8x egymás után ugyanazokat) a híreket (ha nem megyek el itthonról, attyaég! a boküzdór napján??!!), most vág, most rak, most néz, most elfelejtette a sütőt letekerni 150ről 90re ("A feledékenység miatt a köret túlmelegedett, és ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a magyar szakács nem került a világverseny dobogós helyezettjei közé, jelentette helyszíni tudósítónk" - itt érztem némi hazafiúi csúsztatást az index részéről: messze volt még az a dobogó - szerintem nem is gyúrt arra senki magyarfia), de a végén így is befutott 10.nek, ami azért tényleg derék, tekintve a pl. a rombuszhal kilós árát és kis hazánk anyagiakkal való ellátottságát mostanában, arról nem is szólva, hogy ez a görög isten Széll gyerek, mától csak per Tamás, kiesett az Onyxból hónapokra, ahova azért nem lehet csak úgy behívni Marikát, hogy kéne egy kis lencsehab a szüvidelt mangalica mellé, szaladj már be 20 percre, léci.tehát ma bocuse d'or volt egész nap, mindenhol.

én meg madártejet akartam enni.

nyilván mert vm hülye megosztón láttam egy tál madártejet, sárgán, nagy habokkal. (de láttam, más is ugyanazt a megosztót nézi...)

aztán csináltam egy izét. karamellás tejet. a tetején lebegő dolgok meg semmire nem hasonlítottak, így pont habgaluskára sem. pedig az 1 másodpercben még olyan szépek voltak. komolyan.

(egyébként az igazi madártej angolkrém, amibe annyi tojást kell tenni, amire nem vitt rá a lélek (5 dl tejhez 100 g sárgája; 1 sárgája cc.15 g).)

madártej

hozzávalók

6 dl tej
9 dkg cukor (dark muscovado*)
3 tojás
1 tk vaníliaesszencia

know-how

a sárgákat habosra kevertem a cukorral, hozzáöntöttem a tejet és vízfürdőbe állítva az edénkét 85 fokig melegítettem (nagyszerű dolog cukorhőmérővel rendelkezni, én mondom) - ekkorra kicsit besűrűsödött (és karamellás tej kinézetű volt, határozottan). amikor elérte az üzemi hőmérsékletet, lehűtöttem.
a 3 fehérjét kemény habbá vertem (végigrettegve a 2 percet, hogy mikor fogom megint túlverni a habot), tettem bele cukrot is, érzésre, mert mindig utáltam a semmilyen ízű habot a madártejben. forró vízben főztem ki, előírás szerint: amikor csodálatosan óriásira nőttek a galuskák, megfordítottam és abban a pillanatban összeszottyadtak és még fél perc.
de most sem tudom, hogy a tejben vagy vízben habfőzés akkor most vallási alapon megy?

forrás

*finomítatlan, cukornádszirupból készülő, ragacsos, "nyers", erősen melaszos ízű ÉS a fehéret bebarnítja (ezért használják főleg csokis sütikbe, ugye, Éci) - amúgy a legfinomabb cukor, szerintem

cékla vol. 2 – curry

2013-01-29T09:09:00.000Z

beiratkoztam egy fotókurzusra.

az egyetemen, hogy ne aprózzam el nagyon.

ma délután már olyan k ideges voltam a ténytől, hogy este 7re mennem kell, mintha valami konkrét vizsga előtt állnék.

elrángattam Balázst magammal, sőt, be is ültettem magam mellé, mint szótárt, just in case. aztán fél óra múlva otthagyott a szemét, egy telefon miatt.

percek kellettek, hogy legyűrjem magamban a pánikot.

aztán már csak egy rész volt, amikor talán leheletnyit idiótábbnak tűnhettem a valóságnál: az igen jól kinéző tanársegéd fiú kedvesen érdeklődött, hogy hol tudja állítani a gépemen az ájeszéjt. a mit, kedveském? az ájeszéjt. nézd, drága barátom, a leghalványabb fingom sincs.

a tanárbácsi hátulról, próbáld Av-ben.

és nyomta. az ISO-t. az ájeszout, kis akcentussal.

(amúgy mindenki kitobival tolta, kivéve a kedves lányt a 7D-vel, meg egy másikat 5D-vel, aki nem volt kedves, de lehet, hogy csak azért, mert ráfagyott az arcomra az azonnal add ide, teee! kifejezés.)

és ennek megint nincs semmi köze Nigel Slaterhez meg az ő zseniális curryjéhez cékla raitával. mert még mindig cékla. (bocs, Olivér.)

curry hüvelyesekből cékla raitával

hozzávalók

a curryhez
150 g broth-mix
(árpa, zöld és sárga felesborsó, vöröslencse meg vm nagyszemű borsó) - száraz súly
6 dkg gyömbér, reszelve
1 tk római kömény, őrölve
4 gerezd fokhagyma, zúzva
1 tk koriander, őrölve
1 kis csili, friss, karikázva (nem jó ötlet kontaktlencse kivétel előtt csilibe nyúlkálni, ezt csak úgy mondom)
3 púpozott ek garam masala
1 ek kurkuma
1 doboz paradicsomkonzerv (400 g)
1 kis fej hagyma, apróra kockázva
olaj
a raitához
2 dl sűrű joghurt
1/2 fej nyers cékla, reszelve
petrezselyemzöld

know-how

a magokat este beáztattam, reggel megfőztem.
a reszelt gyömbért, a fokhagymazúzalékot, az őrölt koriandert és római köményt, a kurkumát, a csilit és a garam masalát összedolgoztam annyi olajjal, amennyivel pasztaszerűvé vált. (ezt is este, mert a hajnali főzéseim nem kedveznek a pepecs részmunkálatoknak - egy zárható dobozban a hűtőben jól elvolt reggelig.)
a hagymát kevés olajon megdinszteltem, hozzáadtam a megfőtt broth-mixet, ráborítottam a paradicsomot levestől és belekevertem a fűszerpasztát.
kb 15 percig közepes lángon rotyogtattam, a lé ennyi idő alatt kellemesen besűrűsödött.
és állat jó illata volt.
amíg a curry főtt, lereszeltem a céklát, leöntöttem a joghurttal és megszórtam petrezselyemmel. (eredetileg koriander, amit Balázs csökött ízlelése továbbra sem fogad be.) tkp ez a raita, ami az indiai, bangladeshi és pakisztáni konyhában a jogurtos mártogató, amibe tesznek nyers zöldséget és egy csomó fűszert. ez utóbbi a curry jelentékeny fűszertartalma miatt okafogyottá vált.
találtam még 2 naant is mindent tartalmazó szuperkonyhámban (köszönöm Aldi, hogy mindenre van kész ötleted). és végtelenül büszke voltam magamra, egészen addig, amíg sikerült ezeket az ordenáré képeket megcsinálnom életem eddigi legjobb curryjéről.

találkozás egy régi szerelemmel

2013-01-28T17:25:00.000Z

avagy nagyon apró kisokos kagylófőzéshez.

városi legenda, hogy kagylót csak az r-es hónapokban eszik a kiművelt fő. - nem. kagylót enni bármikor lehet.

másik legenda, hogy a főzés előtt már nyitott kagyló kuka. - nem. általában még élnek ilyenkor is, csak kicsit össze kell nyomni a héjat (ha így sem csukódik be, akkor tényleg döglött, és kuka, ha büdös halszagú, szintén.)

és akkor még idevezetem, hogy több vas és B12 van benne, mint a marhában (ami remekjó hír nekem, mert ma reggel végleg leszámoltam a marhahússal), és még gluténmentes is és tele van fehérjével. na!

kagyló chowder

hozzávalók

a kagylófőzéshez
egy edény fedővel
víz + fehér bor
1 gerezd fokhagyma
6 szál kakukkfű
1 babérlevél
a chowderhez
1 fej hagyma, nagyon apróra kockázva
10 dkg füstölt szalonna, nagyon apróra kockázva
2 kis szem krumpli, kockázva
1 répa, karikázva
1 szál szárzeller, karikázva
petrezselyemzöld (opcionális)
2.5 dl tejszín

know-how

a tenyésztett kék kagylót előtisztítják, nem sok macera van vele már otthon. azért folyó hideg vízben át kell mosni, az esetleges tengeri moszatokat el kell róla távolítani.
50 dkg kagylóhoz 2.5 dl vizet és 1.25 dl fehérbort használtam. ebbe a lébe került még a gerezd fokhagyma, a babérlevél és a friss kakukkfű.
nagyon fontos: a kagylót pároljuk, és nem főzzük - tehát nem kell a zubogó víznek ellepni kagylóékat.
fedő alatt, a mennyiségtől függően 5-6-7 perc alatt párolódnak készre. a kész példányok szépen kinyílnak (ami nem, az kuka).
elméletileg 45 dkg kagyló/fő - gyakorlatilag a tejszínes szószos kagylóból kizárt, hogy képes legyen ennyit megenni bárki.
a kész kagylót kiszedtem a héjából (párat hagytam benne is, jobban mutat a képen), a levet leszűrtem (volt egy ek-nyi homok az alján), félretettem.
a szalonna kisült zsírján megdinszteltem a hagymát, felöntöttem a kagylók főzőlevével és a tejszínnel, beleszórtam a krumplit, répát, zellerszárat és addig főztem közepes lángon, amíg a zöldségek meg nem puhultak.
a végén kagyló hozzáad, petrezselyemzöld rászór, megesz.

a sárgák a fiúk, a fehérek a lányok

okosság

a recepthez inspiráció innen

cékla vol.1 – gnocchi

2013-01-25T10:10:00.000Z

gnocchit gyártani kétesélyes.

vagy ehető lesz, vagy nem. az utóbbi csoportba tartozók készítését profeszionális szinten nyomom, úgyhogy a krumplisoknak már neki se kezdek, pedig már fejből megy a krumplik ABC-s osztályozása.

úgyhogy ez ricottás. a parmezánt se cseréltem le cheddarra - mindent elkövettem, hogy megcsinálhassam a fényképeket gnocchiékról.

de az őrületes koncentráció (meg a fél órás nudligyártás) kiszívták az alkotói vénámat: csináltam pár képet, amiről végig éreztem, hogy nem az igaziak, de kívül rekesztettem az aggódást az agyamon és dekorvillával dekortányérról betömtem az összes gondosan formázott fotópéldányt. mire végeztem, egyrészt rosszul lettem a vajtól, másrészt beszkenelődtek a darktable-be a file-ok és a várakozásnak megfelelően szarok is lettek.

maradt vagy 10 nudli, ami se szép nem volt, se gondosan formázott. aztán mégis ők kerülnek bemutatásra. jobb híján.

az élet kemény és igazságtalan.

céklagnocchi

hozzávalók

8 dkg sült cékla (1/2 fej)
25 dkg ricotta
1 tojás
1/2 tk só
7 dkg liszt
3.6 dkg parmezán reszelve

know-how

a ricottát, a tojást és a sült, kihűlt céklát botmixerrel pürésítettem.
fakanállal fokozatosan hozzáadtam a lisztet, sóztam, belekevertem a parmezánt és meggyőztem magam a további liszt hozzáadásának szükségtelenségéről, annak ellenére, hogy nagyon lágy volt a tészta.
betettem a hűtőbe, elvergődtem az edzőterembe, ahol úgy csináltam, mintha legalábbis valaki kényszerített volna a lépcsőzőgépre állni, hazajöttem, és legyártottam a nudlikat, hogy reggel már csak ki kelljen főznöm. egyre jobb a logisztika a konyhában.
a formázáshoz egy tepsibe lisztet szórtam, két teáskanállal fél teáskanálnyi masszakupacokat halmoztam a lisztbe, aztán puszta kézzel nudlikat csináltam, és egy liszttel szintén megszórt tányérra raktam őket. a csíkokat villával csináltam, amit - a változatosság kedvéért - lisztbe mártottam minden csíknyomás előtt. ez így világos? - csodálkoznék.
a kifőzésnél felforraltam ugyan a vizet, de aztán takarékra vettem, mert féltem, hogy a zubogás még kárt tesz az outfitjükben. amikor feljönnek a víz tetejére, kész. (1 perc)
a kifőzötteket valami elmebaj hatására zsályás vajban ki is sütöttem, de sokkal jobb volt csak simán főzve.

forrás

úgy volt, hogy pavlova lesz

2013-01-24T09:47:00.000Z

aztán végül eton mess* lett, mert továbbra sem tudok habcsókot sütni. de legalább már azt tudom, mit jelent túlverni a habot: van egy pont, amikor még tök szép kemény, és csúcsok is vannak benne, aztán ez átfordul a pillanat tört része alatt lassan folyós állagba, amiben már se keménység, se csúcsok - na, ezért nem kell telefonálni habverés közben.

* az eton mess szókapcsolat 1. tagja egy puccos angliai főiskolára utal, ahol májusban rendezik az éves krikettbajnokságot egy másik, szintén puccos főiskola ellen. a legenda szerint egy ilyen alkalommal valamikor a XIX. században egy kutya (!!!) ráült egy piknikkosárra, amiben volt egy kis tejszínhab (nyilván felverve) meg egy kis eper (ami azóta is a klasszik gyümölcs az eton messben, bár bármilyen gyümölccsel készíthető), ami a kutyatest hatására összekeveredett vala - az eton mess innentől létezik, és kissé rendetlen (a 2. szó jelentése) kinézete ellenére azóta azért töretlen népszerűségnek örvend. a habcsók csak a 70es évektől képezi a részét.

eton mess

hozzávalók

3 tojás fehérje
15 dkg cukor (legközelebb por)
1 ek reszelt gyömbér
1 kis üveg az áfonyaszószból - de egyéb savanykás, darabos lekvár vagy gyümölcsszósz is megteszi
2 dl tejszín
pisztácia, törve
(csak mert mostanában szeretem szórni)

know-how

a tojásfehérjét elkezdtem verni kézi robotgéppel közepes fokozaton (cukor nélkül!), amíg lágy csúcsok nem alakultak ki. innen magas fokozaton vertem tovább és fokozatosan adagoltam hozzá a cukrot. kész, ha fényes és kemény.
a finomra reszelt gyömbért már csak fakanállal kevertem hozzá.
mivel pavlovának indult, egy nagy halmot raktam sütőpapírra (jó, ráfolyattam, mert túlvertem, mint azt fentebb jeleztem) és 90 fokon szárítottam kb másfél órát (kívül ropog, belül lágy), majd nyitott sütőajtónál hagytam teljesen kihűlni. (a szárítási idő sütőtől függ, lehetséges, h sokkal több időre lesz szükség a kész állapothoz!)
mivel elég jól látszott a lapály képződményen, hogy még nagyon nagy jóindulattal sem nevezhető pavlovának, másnap áttranszformálódott eton messé.
a habcsókot összetörtem, tettem egy réteget egy pohár aljába, erre ment az áfonyaszósz, újabb réteg habcsók-töret, végül a felvert tejszínhab és a durvára vágott pisztácia.
direkt Écikockahas-barát termék.

áfonyaszósz

2013-01-22T12:47:00.000Z

eddig áfonyát láttam 1) üdítősdoboz oldalán (gyüm.tartalom 8%) 2) tőzegáfonya-kapszula dobozán. mindkét termékkel azon időszakokban kerültem kapcsolatba, amikor éppen szokásos felfázásomat töltöttem (ami nem az, tudom, de ez meg nem egy orvosi esetleíró hely) és nem éreztem magam ettől túl jól.

de ez itt egy angolszász terület, ahol thanksgiving ugyan nincs, a megfelelő időszakban áfonya viszont igen. és ezt az áfonyát brutális módon le is árazták a megfelelő időszak múltával. így lett nekem 1 kiló igazi vörösáfonyám.

áfonyaszósz

hozzávalók

340 g áfonya
2 érett körte, hámozva, magozva, darabolva
15 dkg méz
2.5 dl víz

know-how

a körtedarabokat, az áfonyát egészben és a mézet feltettem főni a 2.5 dl vízbe.
felforraltam, aztán 15 percig lassú tűzön főztem.
a fakanállal kicsit pépesítettem rajta, de kellemesen darabos maradt.
2 kis üveg lett belőle, az egyik még aznap elfogyott, a másik egy hete hűtőben van - még nincs baja.

forrás

supported by Boudoir

itt remek ötletek vannak a friss áfonya felhasználásához, itt és itt meg okosságok róla.

saját tapasztalat:

nagyon jól bírja a hűtős tárolást (szerintem 3 hete van a hűtőben, most már kezd egy-egy szem megmakkanni)
jól fagyasztható
1 banán, 1 marék áfonya, 1.5 dl tej, 1 tk méz turmixolva= tökjó vacsora

supported by Boudoir

használati segédlet:

ha sütibe kerül, nem árt kicsit összedarabolni
ha friss gyümölccsel dolgozik az ember, + cukor biztosan kelleni fog - a friss áfonya kimondottan savanyú
a friss áfonya extra nedvességet ad a sütiknek, ezért a receptben előírt folyadék mennyiségét jó kicsit csökkenteni
ugyanemiatt a nedvesség miatt kicsit hosszabb sütési idővel kell számolni
1 cup friss = 3/4 cup szárítottal (ami az esetek nagy részében cukrozott)

keszeg!

2013-01-21T08:56:00.000Z

eddig csak teszkós halat ettünk, mert ott nem kellett párbeszédbe bonyolódnom a nénikkel/bácsikkal. de fényes idegennyelvtudásom arra a szintre ért, hogy szombaton lazán kértem a piacon "2 pieces of that, please" márkájú halat. (amihez azért jó alapot adtak a teszkós aznap lejáróak: már nem csak halakat látok és lazacot a halaspultban.)

azért megjegyezem, hogy amit a halas nő művel az English Marketen, az minimum tanítani való - a tisztításra vonatkozó igenes válaszomtól számítva 32 másodpercen belül zacskóban volt a 2 hal, pikkelyezve, belezve. csak álltam és az átélt élmény súlya alatt kértem fél kiló osztrigát kagyló helyett.

a piacozás után még megettünk egy-egy egész lovat ájris brekfösztnek álcázva, majd lázasan keresni kezdtem, hogy mi légyen szegény állatokkal. egy óra szuperszakácskönyv-lapozás után még elovastam a tarka bárkán egy zseniálisan összeszedett írást, aztán éjfélkor kirohantam a konyhába, leszaggatam a halacskákról az egyébként ultrafasza zacskót és bebugyoláltam őket nedves papírtörlőbe. (és a héten már másodjára erősen elgondolkoztam a vegetarianizmus mibenlétén. valamint arról, hogy ez a 2. olyan dolog, ami igen nagyon hiányozni fog a XIII. kerületben.)

na de!

egészben sült kakukkfüves tengeri keszeg édesburgonyával

hozzávalók

2 tengeri keszeg, egészben
5 fokhagymagerezd, összezúzva
1 szelet toast kenyér, kézben elmorzsolva
4 ág friss kakukkfű
1/2 chili (scotch bonet), vékonyra szelve
só, bors
1 dl olívaolaj
2 dl száraz fehér (pinot grigo)

know-how

a hozzávalókat a bor és az olaj felének kivételével töltelékké dolgoztam össze.
a halakat szárazra töröltem, és mindkét oldalukon 3-3 helyen beirdaltam a testüket.
a vágásokba tömködtem a tölteléket (ami maradt, azt a hasüregbe).
a maradék olajat és a bort összeöntöttem egy tepsibe, belefektettem a halakat és lefedve egy órán át hagytam állni őket a hűtőben.
az óra leteltével cc. 25 perc alatt megsütöttem őket.
(közben sütöttem hozzájuk 2 kockára vágott édesburgonyát egy 1/2 fej nagy kockára vágott vöröshagymával.)
konklúzió: a teszkós és a piacos hal összevetése teljességgel felesleges.

forrás-ok

a week later

2013-01-18T10:32:00.000Z

(recept lejjebb magyarul is)

(this post is for Ciara and Giacomo who didn't see my precious panna cotta in its real beauty.)

anyway, it was a perfect Saturday's night.

Giacomo cooked (reeeally authentic carbonara), we ate a lot and drank enough - I like this way of sharing the work load..

(i made a dessert: you could call it panna cotta but in fact it just looked like panna cotta... more agar-agar powder would've resulted in better outcome after a long city walk. or using agar-agar in the right way. - however the pics are beautiful about it, aren't they?)

cardamom panna cotta

hozzávalók

3 dl greek-style yoghurt
3 dl double cream
9 dkg sugar
5 g agar-agar powder
5 pods of cardamom
pistachios (optional)

know-how

mix the yoghurt and double cream in a saucepan with sugar and the grounded cardamom (except 2 tbs double cream) - heat slowly nearly boiling point.
meanwhile heat the remains of double cream until almost boiling than stir into agar-agar powder into it. (THIS is the right way!)
mix the 2 components (cream-yoghurt-cardamom AND cream-agar-agar). pour into glasses and let them cool overnight (but at least 4 hours) in the fridge.
before serving sprinkle with roughly chopped pistachio.

it will be 4 big or 6 smaller portion

idea from here

a divatdiktátor sógornőmnek:

3 dl görög joghurtot és 3 dl zsíros tejszínt összekevertem (a tejszínből félretettem 2 evőkanálnyit), lassan majdnem forráspontig hevítettem 9 dkg cukorral és 5 szem kardamom porított magjaival.

ezalatt a félretett tejszínt felmelegítettem szintén majdnem forrásig, belekevertem az agar-agart.

a 2 tejszínes löttyöt összeöntöttem, majdnem felforraltam, üvegformákba öntöttem és pár órát a hűtőben állni hagytam.

agar-agar helyett lehet zselatin is, kicsit körülményesebb használni, nézd meg itt.

pure pogácsa

2013-01-16T11:46:00.000Z

semmi ötfűszer, kardamom, matcha meg hasonló majomkodás. pogácsa. tisztán. pogácsa kinézetű, pogácsa ízű, pogácsa formájú.

sajtóközlemény: mától eztettem is rendelkezik mások által csak "bevált pogácsarecept"-nek hívott bevált pogácsarecepttel.

köszi, Olgi!

inspirálódtam fotózkodás előtt p-ügyileg. az áttekintett képanyag alapján leginkább 60W-os égő alatt telefonnal kellett volna egy kosárba kupacolva fényképeznem. de egy 1. bevált p. kategóriás p. ennél nyilván többet érdemel, ezt beláthatjuk.

életem legjobb pogácsája

hozzávalók

37.5 dkg liszt (fehér-barna vegyesen, de több volt a BL55)
20 dkg főtt krumpli
1/2 tk só
1 tk cukor
1 zacskó dr.oetker expressz élesztő
1 dl joghurt
0.75 dl tej
13 dkg vaj
2 tojás sárgája + 1 a kenéshez
magok a tetejére (opcionális)

know-how

a tejet a cukorral meglangyosítottam, beletettem a vajat is, hogy megolvadjon.
a lisztet összekevertem az élesztőporral és a sóval.
a cukros-vajas meleg tejet hozzáöntöttem az élesztős liszthez, ment bele a joghurt, a főtt, kihűlt, összetört krumpli és a 2 tojássárgája is - dagaszt.
elég lágy lett a tészta, de elvált az edény falától.
isteni szerencse, hogy van fészbukk és Olginak kommentelhettem a történéseket, aki folyamatosan instruált. olyan voltam, mint egy hülyebéna kezdő. - Olgi, szerintem ez lágy. - tegyél bele még lisztet. - (wtf?!?! Éci!) (...) - betettem a sütőbe! - már?! nem hagytad pihenni? - - - ilyen magasságokba sikerült emelkedni.
a megkelt tésztát lisztezett lapon ujjnyi vastagra nyújtottam, két szélről behajtottam középre a tésztát, az így kapott téglalapot a két rövidebb végéről szintén behajtottam.
kinyújtottam ögen.
megint hajtogatás (ezt még Margó kolleganőm, a sütőbajnok magyarázta egyszer, amikor éppen két pofára tömtem a szintén zseniális pogácsáját, hogy ettől lesz "leveles" a tészta.)
a 2x-es hajtogatás után kinyújtottam ujjnyinál kicsit vastagabbra, kiszaggattam hagytam pihenni 15 percet (már megint nem olvastam el csak minden 2. sort a receptből), lekentem tejes tojássárgájával és 17 perc alatt 160 fokon megsütöttem.

mondjuk: töltött káposzta

2013-01-14T10:29:00.000Z

a múltkori gyászos kelkáposzta-főzelékem után nyilván eszembe se jutott újból szembesülni a ténnyel, hogy egy rohadt főzeléket se vagyok képes abszolválni.

de a kelkáposzta rohamosan sárgult, kellett vele valamit csinálni.

(...)

majdnem pont egy hónappal azután, hogy akkor rövidnek gondolt időre felfüggesztettem a konyhai ténykedésemet, sikerült olyat főznöm(ünk), ami jó. olyan fél óra múlva arra járok és még ezt a felet megeszem, jó?-féleképpen jól sikerült darab.

mennyiségileg semmi pontosság nincs, minden érzésre ment bele.

quinoával töltött káposztalevél joghurtos uborkasalátával

hozzávalók

25 dkg darált marha
1 fej hagyma, apróra kockázva
1 kisebb szem édesburgonya (vagy sütőtök, 20 dkg), kockázva
1 ek friss rozmaring és kakukkfű
só, bors
1/2 cup quinoa
2.5 dl zöldség alaplé
10 kelkáposzta-levél
a salátához:
2 gerezd fokhagyma, zúzva
1/2 kígyóuborka, julienne-re reszelve
1 kk citromlé
3 dl joghurt-tejföl keverék

know-how

a leveleket forrásban levő, enyhén sós vízben blansíroztam (addig tartottam a forró vízben, amíg törés nélkül lehetett összehajtani). (amit nem csináltam, de kellett volna: egy már 100 éve nem kolleganőm mondta, hogy ő még nyersen meg szokta klopfolni a levél szárát - a blansírozás után is tökkemény volt a szár, úgyhogy levágtam a vastagját.) félretettem hűlni.
a hagymát megdinszteltem, hozzáadtam a darált húst, sóztam, bebarnítottam, rászórtam az aprított fűszereket.
a quinoát pont így csináltam most is.
a felkockázott édeskrumplit kevés olajon fedő alatt megsütöttem, aztán krumplinyomóval összetörtem.
a húst összekevertem a quinoával és a krumplipürével (ez lett a töltelék).
2 ek-nyi adagokat tettem a levelek közepére, jobbról-balról behajtottam, feltekertem. x10.
nincs plusz főzés/sütés.
a saláta hozzávalóit összekevertem.
együtt ettük. már a salátát és a káposztatekercseket. élmény volt.
megjegyzések: a quinoa cserélhető bulgurra, kölesre, árpagyöngyre, mint a rizsnél sokkal izgalmasabb darabok. az édesburgonya helyett a sütőtök is pontjó. (legközelebb kétszer ennyit rakok bele, amúgy.)

forrás

fish pie light

2013-01-12T10:42:00.000Z

volt itt egy adag tengeri sügér készleten (veszélyeztetett a túlhalászat miatt - csak tenyésztettet, léci!), aminek már igen aggasztott az állapota.

a városba menet kapott el egy nagyobb aggódási hullám, de szuperokos telefonka átsegített a krízisen (meg azon, hogy a mintegy 6 km-es gyaloglás után a szellemházban szembesüljek pl 3 alapvető hozzávaló hiányával). úgyhogy vettem 1 bokor petrezselymet meg egy adag spenótot k drágán. aztán itthon mégiscsak szembesültem: a petrezselyem IS, meg a spenót IS o-p-c-i-o-n-á-l-i-s.

mondjuk éppen vehettem volna még 20 dkg egyéb halfajtát ezen a pézen (ha már úgyis a piac mellett jártam, ahol lédig adják a direkt fish pie-ba valót; fish pie-t nem szokás egyféle halból, se ilyen kevésből. többek közt ezért is light a verzió.).

fish pie light

hozzávalók

25 dkg hal
40 dkg krumpli
1/2 póréhagyma, karikázva
2 répa, reszelve
2 szál zellerszár, vékonyra karikázva
2 nagy marék spenót
10 dkg sajt, reszelve
1/2 friss csilipaprika, karikázva
só, bors
szerecsendió
currypor (opcionális)

know-how

a krumplit megpucoltam, kockáztam, megfőztem.
kevés főzővízzel és egy kis tejszínnel összetörtem, borsoztam, reszeltem rá egy kis szerecsendiót (és szórtam bele curryport).
a halat falatnyi kockákra vágtam (a bőrét levágtam), sóztam.
a julienne-re reszelt répát, a vékonyra karikázott pórét és zellerszárat, a csilit és a spenótleveleket összekevertem a reszelt sajttal.
tűzálló tálba rétegezve: hal (kevés olajjal leöntve) - zöldségkeverék - krumplipüré
35-40 percig sült (amíg a krumplipüré szép barna nem lett).
Balázs szerint: jobb, mint a teszkós. mindig is értett a kedves bókokhoz.

forrás

sajttál know-how

2013-01-08T13:18:00.000Z

vettünk egy állatjó sajtválogatást, csináltam egy állatjó képet, aztán hogy ne mindig offokat írjak, tudományos alapokra helyeztem a tegnapi sajtevészetet.

nincsen semmiféle kőbe vésett szabályozás, de pár hasznos tipp igen.

mennyiség

a sajtmennyiség/fő attól függ, hogy a parti fénypontja lesz, avagy csak könnyed levezetés 6 fogás után.

fénypont: 15 dkg/fő
utójáték: 5-6 dkg/fő

sajtok

a változatosságon van a főhangsúly: a tálon legyen 4-5 féle különböző keménységű, korú, színű, szagú textúrájú sajt, de lehet játszani a különböző állatok tejéből készült variációkkal is. ami megszívelendő:

legyen mindenképp egy olyan tétel is, amit mindenki ismer (otthon ez pl. a trappista)
a nagyon erős szagú/ízű sajtokat nem hátrány külön tányérra pakolni
minden sajthoz legyen külön kés - a camambert-es késsel szelve nem biztos, hogy jól fog kinézni a parmezán (nekem nyilván van extrafasza sajtkésem, de a lágyakhoz pontjó bármilyen kenőkés, a keményekhez meg egy olyat, amivel vágni is lehet)
axióma: sajtot közvetlenül a hűtőből haladó gurman NEM eszik (vendégsereg érkezte előtt sajt hűtőből kivesz, szobahőmérsékletet elér, tálal)
ha többes a vendégsereg (mert rohadt sok pénz támadott sajtot venni), igen célszerű felcímkézni a sajtokat, hogy ne kelljen egész este ismételgetni a nevüket (fogpiszkáló, papírka, sajtnév ráír, kész)

kemények: parmezán, manchego, old amsterdam, gruyere

lágyak: brie, camambert, kecskesajt

kékek: gorgonzola, stilton, roquefort

érettek: aged/mature/érett felirattal bármi (cheddar, pl.)

mi légyen a sajt mellé?

kenyérfélék, sós kekszek, grissini

chutney, méz, fanyar lekvár, fűszeres mustár

gyümölcs (alma, szőlő)

mag (dió, pekándió)

BOR BOR BOR és még BOR

shakshuka

2013-01-07T09:11:00.000Z

a város tele k nagy reduction feliratokkal, meg még k nagyobb % jelekkel. tegnap délután átszkeneltem a kínálatot.

eredmény:

25 perc alatt rájöttem, hogy mégse érdekel ez engem annyira, hogy még több időt fordítsak rá.

amit viszont nagy örömmel nyugtáztam, hogy a dunnes szupersztor csodálatos karácsonyi tányérkáit elhordta a nép még árcsökkenés előtt - rendkívül boldoggá tett a tudat, hogy végre nem spúrkodtam és időben léptem adtam ki irreálisan sok eurót 2 tányérért.

újra van gyönyörűszép (és üveg) cupolóm (mondjuk, ez pont nem volt leárazva).

(a kalácsról már történt megemlékezés, ugye, tovább nem is firtatom a miérteket.)

és ma úgy ébredtem, hogy akármi áron, de valami ehetőt csinálok csóri házastársamnak. shakshuka* lett, hamar is, meg nagyon elrontani se lehet. betömte. kétszer is azt mondta, hogy jó. (bár ha az előző napok felhozatalát nézem, valószínűleg így reagált volna le egy vajas kenyeret is.)

*csípős, római köményes paradicsomszósz buggyantott tojással, gyakran valami sós sajttal - tipikus reggeli étel Tunéziában, Marokkóban, Líbiában és Algériában. pitával adják, hogy legyen mivel mártogatni.

shakshuka

hozzávalók

1 fej hagyma apróra vágva
3 gerezd fokhagyma, összezúzva
1 friss csili (én most fresnot, ami csak moderáltan csíp, de amúgy ízlés szerint: a lényeg: csípjen)
1 doboz paradicsomkonzerv
1 ek pirospaprika
1/2 tk római kömény, őrölve
5 dkg brindza (vagy feta)
4 tojás
petrezselyemzöld (opcionális)
pita (vagy egyéb kenyérféle)

know-how

a felkockázott hagymát és a felkarikázott csilit kevés olajon megdinszteltem.
rászórtam az őrölt római köményt, a paprikát, hozzáadtam a fokhagymát, kavartam 2-3 rajtuk, aztán ráöntöttem a paradicsomot levestől, és – a paradicsom dobozával mérve – még egy fél doboz vizet. sóztam.
15 percig közepes lángon rotyogtattam, aztán óvatosan beleütöttem a tojásokat, úgy, hogy egymáshoz ne érjenek, lefedve kb. 5 percig még főződtek (ennyi idő alatt a sárgáknak illet volna megfőni – nem tették). a brindzát a végén tettem bele. kész.
genial

forrás

eee! (off)

2013-01-05T21:48:00.000Z

megkezdtem az új évet nagy lendülettel. úgy döntöttem, hogy az idén minden remekcsodálatospompás lesz (ha már olyan jól indult: elértük a reptéri buszt).

ennek örömére csináltam ezt:

svéd kardamomos (!!) kalács

szar lett. meg ezt:

burekas

szintén.

nem tudom. lehet, hogy a pozitívság nem áll jól nekem?

2012 a felismerések éve volt (off)

2013-01-02T12:36:00.000Z

a legfontosabb az volt, hogy ha valahol kb. egyáltalán nem ismerik fel a bennem rejlő lehetőséget nagyon sok évig (talán így diplomatikus), ott eztán sem fogják, így egy szakvizsga és egy szépen sikerült tűzriadó-gyakorlat után - végre! - 38 kg cuccal elhagytam az országot és nekikezdtem ~~kipihenni az elmúlt végtelenül nyomasztó éveimet~~ a birodalomépítő-tevékenységemnek.

rájöttem, hogy a fészbuk hatalom, továbbá, hogy soha nem leszek trendi fészbukos (meg semmilyen) g.bloggerina és nem fogok süteményképeket kínálgatni du. 2-kor ozsonnára.

azzal is szembesültem, hogy egyre-másra vágják bele az arcomba nagyon és kicsit ismerősök, hogy olvassák, szeretik eztettemet és FŐZIK A RECEPTJEIT (ez utóbbit sosem gondoltam volna, ahogy azt se, hogy bárki rámprüntyögjön, hogy Éci, mondj már gyors valami jó kekszet - azért ez jó, tényleg; biztos az is, ha van 4953 követője egy blognak, de ez meg így sokkal személyesebb).

rájöttem, hogy azok a képek, amiket 1 éve még jónak gondoltam, nem jók (újabb diplomatikus megjegyzés) és rohadt sok munka lesz, amíg a véletlenül jól sikerült képektől kissé el tudok majd rugaszkodni a direkt k jó képek irányába.

továbbá arra is (tegnap), hogy elfelejtettem szegényeztettem 1. születésnapját.

valamint, hogy sokkal kevésbé voltam frusztrált, amíg nem volt időm egy csomó, magát túl komolyan vevő blogot olvasgatni (de akkor meg más frusztrált - a frusztráció lételem).

felismerés volt, hogy egyáltalán nem kell minden vajas kenyeret széptányéron oldschool késsel lefényképezni, és attól, hogy 5en néznek meg egy receptet, az még lehet k jó.

aztán még olyanokat is szintetizáltam, hogy vannak mainstream és annak látszani akaró bloggerek, vannak, akik tényleg jók, és akik csak azt gondolják, vannak jóarcok, és vannak ultragáz nyomulók, vannak tényleg egyéniek, és olyanok, akik ezt csak hiszik. meg úgy általában: mindenki főz és ezt mindenki le is fényképezi.eztettem pedig a partvonalról figyel.

és főz és le is fényképezi.

tények:

eztettem legaktívabb hónapja a március volt - köszönhetően a gyermekvédelmi szakellátás szakvizsgának. ilyen kínkeservesen Derrida szövegein tettem túl magam legutóbb. 178 éve. de az is lehet, hogy csak simán öregszem
a legjobb ötlet a hírvivésre a gasztro-blogok.blogspot.com-os regisztráció volt
a legnagyobb hájp a popcake-receptet övezte, nem kis mértékben köszönhetően Pepper kolléganő kedves felkonfjának - a listát egyébként nagyon hosszú ideig egy teljesen elbénázott kókuszdzsem vezette (ez divatdiktátor sógornőm kicsinyt nagyobb birodalmának volt köszönhető)
a legtöbbször keresett kifejezés (ha az eztettemet és variációit nem számítom) a parázskrumpli volt
lettek barátai is eztettemnek, akikkel még sosenem találkozott, de akiket nagyon kedvel: Eszter és MuskátliBüfé Ági.
a legtöbben Magyarországról tekintették meg eztettem munkásságát (nyilván, mivel magyarul íródik ő)
a legtöbben még mindig windows-t használnak - enyje
a legtöbb megjegyzés, kérdés, hálálkodás (!!) a fahéjas hajtogatott kalácsos írásra érkezett
a legnagyobb csalódás: írtam egy űberfasza pad thai receptet a nosaltynak, gyönyörű képekkel, ami senkit nem érdekelt
és a legnagyobb sikerélmények: egy csudálatos tortatál a dolce vita gasztroshoptól egy nem kevésbé csudálatos fotóért cserébe // hogy maga Puffin írta azt, hogy szereti eztettemet // egy délután, amikor Réka kitett egy képet a budoár ablakába, ami sosem látott számot pörgetett ki az oldalletöltés-számlálón.

scone tökéletes szesztárs lesz

2012-12-20T13:59:00.000Z

univerzumváltás történt: nincs internet. nincs fényképezőgép. furcsa világ. vannak könyvek és újságok benne.

anya ebbe a világba érkezett, hogy végrehajtsuk a nagy mézeskalács-sütő küldetést. relatíve gyorsan kiderült, hogy internet és fotóapparát mellett konyhai mérleg, nyújtófa, kávédaráló és robotgép sincs. innovatív anyám borosüveggel rendelt tésztát nyújtani.

és holnap újabb küldetés, mert én hülye bőszen ajánlkoztam az Olga előkriszmösz-velkámBalázs partijára vm sütéssel. (Moha nyilván kialázott volna a kerületből, ha 2 üveg borral állítok be - just.) tehát ma mérleget szerzek, holnap scone*-t sütök.

*nem reprezentatív felmérésem eredménye szerint a scone angolszászéknál menő. édes, vagy nem, de akkor lekvárt és vajat adnak hozzá. ha édes és mazsolás, akkor is. általában íróval készül, a szódabikarbóna-sütőpor-önfelfújó liszt és/vagy kombinációja vallási meggyőződés kérdése. nekem még soha semmitől nem jött fel, egyébként.

scone

hozzávalók

1 tk sütőpor
1/2 tk szódabikarbóna
30 dkg liszt
10 dkg reszelt cukkini
1 tk cukor
12 dkg reszelt sajt
2.5 dl író

know-how

a cukkinit csak lereszeltem és hozzákevertem a liszthez (50-50% teljes kiőrlésű és fehér) és a sajthoz.
nem ment bele 2.5 dl író - fokozatosan adagoltam, addig öntöttem és gyúrtam kézzel, amíg megfelelőnek nem láttam az állagát.
lisztezett felületen kilapogattam 2 cm-esre - fontos, hogy legyen vastagsága, nem jön fel sütés közben! a scone-szaggatómmal szaggattam ki (mert nem bírtam magammal és vettem egyet, ami ugyanolyan, mint a pogácsaszaggató, csak hullámos az alja) és kicsit összébbnyomtam őket, hogy vaskosabbak legyenek, 11 db lett tán.
ami kellett volna tésztába, az a só.
sült szalonna és paradicsomos relish volt hozzá, hogy kissé eltávolodjak a könnyed konyhavezetéstől.
mind a kettő telitalálat.
25 perc alatt sült meg.
(a következő variációban a 100 g cukkinit kiváltottam készen kapható sült hagymával és tökmaggal. tettem bele sót is - sokkal jobb lett.)

forrás

ólájvantforkriszmösziz...tejkaramella

2012-12-17T21:25:00.000Z

azért vannak jó részei is a külföldi létnek. (ja, vannak, most, hogy így jobban utánagondolok. számosak. UPDATE: egyre több) ami az eztettem birodalomra vonatkozik konkrétan: itt az a csomó remekjó szakirodalom: nyilván az én beszűkültségemnek köszönhető, de pl. az aktuálkedvenc delicious.-ről otthon még csak hírből se - jópersze, munka mellett azért némileg kevesebb idő van ilyesmik után kutakodni. most meg csilianyánk karácsonyi szakácskönyvlistáját átalfutva csak hümmögtem: merthogy ezek már szeptember óta a polcokon vannak itt (meg a kezemben, amikor beszaladok a szuperkönyvesboltba, összeszedek nehány könyvet, lehajítom magam egy bőrpamlagra és lapozgatok.)

aztán megismertem egy csomó olyan élelmiszert és élelmiszeripari terméket, amivel otthon még nem találkoztam. így karácsonytáj (tehát november óta) különösen csúcsra járatják magukat írék: a mindenhol gúlákban álló karácsonyi puding mellett hegyekben áll a fudge is (a.k.a. tejkaramella). gondoltam nagy bátran, okozok az én tesvíremnek nagy örömöt fél kiló karamella formájában. (ilyenkor szerencsés utólag elolvasgatni, hogy igazából ez egy otthon kivitelezhetetlen édesség.)

klasszikus tejkaramella

hozzávalók

466 g vaj
200 g cukor
83 g sűrített tej
150 g pillecukor
200 g tejcsoki
50 g étcsoki
2 kupak narancsesszencia
2 ek aszalt áfonya
2 tk neszkávé (por)
1 ek kakaóbabtöret

know-how

a vajat a cukorral és a sűrített tejjel egészen kis lángon lassan összeolvasztottam.
amikor a cukor felovadt, beleszórtam a pillecukrokat (tökmindegy mekkora darabok, pillanatok alatt felolvadtak) és feljebb csavarva a hőerőt 4-5 percig forraltam a masszát (a cukorhőmérős precízebb változat: 112-116 ˚C-os hőmérséklet eléréséig).
az adott hőmérséklet elérésekor félrehúztam az edénként a platniról, és beleszórtam az apróra tördelt csokit, amivel addig kavartam, amíg a csoki el nem olvadt.
kettévettem a masszát, az egyik felébe ment a kávé-kakaóbabtöret, a másikba a narancs és az aszalt áfonya.
az így elkészült karamellt sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem és hagytam kihűlni (1-2 óra). kihűlve éles késsel prímán kockázható.

eddig a leírás. a pillecukorig ment minden a maga útján, de a csokinál már volt némi rémületre okot adó pillanat: a csoki nem selymesen folyósan olvadt széjjel, hanem összeugrott - ennél a pontnál kaptam a szívemhez fél kézzel, mert a másikban volt a fakanál, amivel nagyon-nagyon akartam simára keverni a karamellámat. a végén pedig nem nagyon folyt az enyém, inkább olyan félkemény volt. amúgy állatjó. nekem a kávés leginkább.

a durvulást a végére hagytam:

tejcsoki 1114 kcal

étcsoki 290 kcal

pillecukor 425 kcal

vaj 348 kcal

sűrített tej 133 kcal

cukor 800 kcal

Σ 3109 kcal

másfél napi kalória.

pedig olyan kis cuki kockák.

forrás

JÁTÉKJÁTÉKJÁTÉK

2012-12-12T10:04:00.000Z

kizárt, hogy az univerzumnak szüksége lenne még egy megosztós, lájkolós hülyeségre, de mivel mindjárt karácsony, és az meg a szeretet ünnepe, ugye, úgy gondolom, hogy mindenkinek szeretnie kellene eztettemet. cserébe kedveseztettem megajándékoz egy nagyon szerencsést. HA a nagyonszerencsés osztja ezt és szereti őt.

ÉS

ír kommentbe egy olyan ételt, amiben a só fő(bb) szereplő valamiért. ami pediglen az ajándéka leszen a nagyonszerencsésnek: egy doboz mérgdrága só és egy teljesen egyedi, direkt eztettem részére készült fülbevaló Piktorína GuREga-sorozatából (ami megfizethetetlen, ugye). tutibiznisz. nem?

ps. guREga tesói a Szimpla Fullkolor piacán 22-én délután nagy számban megjelennek, ha esetleg valakinek nem jutna ebből.

Ciara’s coffee (off)

2012-12-09T20:13:00.000Z

a karácsony idén kardamomba fullad

2012-12-08T11:54:00.000Z

2 napja majd megdöglök valami édességért. nyilván ezért álmodtam, hogy 4 kilót híztam. rémület álom volt. ma gyors végigcsináltam 2 kör fenékgyakorlatot (egészen ultradurva, az 1. alkalommal egyáltalán nem bírtam leülni másnaptól 3 napig), aztán nagy hirtelen megettem vagy 4-et ebből. lehet, hogy 5-öt.

fahéjas-kardamomos pálmalevél

hozzávalók

1 csomag levelestészta (lidl)
6 kardamomszem
3 ek mák
5 ek cukor
1 tk fahéj
1 tojás

know-how

a kardamomokat "kimagoztam" - az egyik végüket kicsit levágva szépen szétnyílik a tok, és könnyen ki lehet belőle szedni a magokat, amiket aztán 1 ek cukorral a kávédarálómban megőröltem.
a fahéjat és az őrölt kardamomot összekevertem a cukorral.
a levelestésztát kihengerítettem és megkentem a felvert tojás egy részével. erre szórtam rá a fahéjas-kardamomos cukrot.
a megszórt tészta két szélét (a rövidebb oldalát) behajtottam középre.
újabb kenés, szórás, behajtás.
legvégül a rúddá vált tésztát összehajtottam, mintha becsuktam volna egy könyvet, betettem a hűtőbe és megcsináltam a fenékgyakorlatokat.
a megdermedt tészta éles késsel szépen szeletelhető - 12 karikám lett.
a tepsiben kicsit igazítottam rajtuk, hogy felvegyék a pálmelevél formát, a maradék tojással lekentem a tetjüket és az oldalukat, szórtam még rájuk egy kis cukros keveréket és 180 fok, 15 perc.

(a picasa sose akarja, amit én akarok, azért a visszafele sorrend)

elmélkedések egy tepsi majdnemjó zöldséges izé mellett

2012-12-07T10:24:00.000Z

volt idő, amikor megtaláltam a számomra értelmes funkcióját a népszerű közösségi oldalnak: lett egy új RSSem meg egy másik delicious-öm, azokra a tartalmakra szűrve, amik tényleg érdekelnek.

aztán lett eztettem, az ő kis saját oldalával, egy ideig ész nélküli, aztán törölt az ő kis kedvenceivel, akik közt vannak olyanok, akik az én perszonálkedvenceim is, de a többség azért nem. eldőlt: az eztettem-világot tudatosan szétválasztom a sajátomtól.

az eztettem híreire is rendszeresen ránéztem, képben voltam, de tény, nem nyomogattam kényszeresen a lájkokat és nem írkáltam hűhákat, ha nem volt miért. aztán kezdtek eltűnni a hírek (nyilván kell a pénz fészbukéknak, bár most tépik fel az árfolyamot rendesen), volt, hogy már egész nap csak egyet láttam. kis nyomozást követően világosság gyúlt elmémben: ja, ha én lájkolok, akkor beállíthatom, hogy kinek jelenjenek meg a hírei az én híreim közt - az eztettem, mint oldal esetében ez az opció nincs. és mivel az én privát világom továbbra sem lesz egyenlő az eztettem univerzummal, le fogok maradni mindenféle fasza kis nyereményjátékról és a 758. karácsonyi kekszről. hahaha. (nyertem múltkor vm kötényt, egy hónapja nem jött meg, ráadásul a nyeremény közvetítője olyan hangot ütött meg érdeklődésemre a válaszában, hogy arra a szintre nem tudtam lesüllyedni...)

this is the end of a beautiful friendship.

nem lett túl tökéletes ez a dolog.

de a koncepció annyira jó, hogy megéri elgondolkodni, hogy mégis mi a fene tartaná össze az egészet.

vagy: nem kell összetartani, kanállal kell enni a tepsiből. (hidegen kicsit javult a helyzet, de vendégek előtt továbbra sem ezzel akarnék villogni.)

zöldségkenyér

hozzávalók

60 dkg sütőtök (fél db - bruttó súly) kockázva
9 dkg brokkoliszár szeletelve
10 dkg cukkini (egy fél)
24 dkg csicseriborsó (1 konzerv)
1 fej vöröshagyma apróra kockázva
3 gerezd fokhagyma vékonyra szelve
12 dkg 3 napos kenyér felkockázva
25 dkg sült paprika (lidl) felkockázva
1-1 ek friss bazsalikom és kakukkfű aprítva
1 ek magos mustár
reszelt szerecsendió
5 dkg magozott olajbogyó aprítva
7.5 dkg napraforgó- és tökmag pirítva
15 dkg akármilyen natúr krémsajt

know-how

a sütőtök-kockákat megsütöttem.a hagymákat megdinszteltem, kicsit a darabolt brokkoliszárat is hozzátettem (de nem puhultak meg).
a kenyérkockákat a csicseriborsóval, cukkinivel, brokkoliszárral és a megdinsztelt hagymákkal kicsit (tényleg kicsit, nem massza a cél) összedaráltam a szuperaprítóval.
ehhez a darálékhoz ment a kész tök, a sült paprika, az olajbogyó, a mustár, a pirított magok 2/3a és a fűszerek. fakanállal összedolgoztam. (közben erősen gondolkoztam, hogy mi a fene fogja összetartani az egészet. UPDATE: a semmi nem bizonyult tartós kötőerőnek.)
a kenyérsütő tepsimet kipapíroztam, az alját megszórtam a maradék magokkal és rásimítottam a keverék felét.
középre kentem a krémsajtot, úgy, hogy a széleknél mindenhol maradt egy ujjnyi sáv. erre került a maradék keverék, amit kicsit meglapogattam.
190 fok, 40 perc.
az ízével semmi baj.

forrás: delicious. 2012/12.

zöldséges fritatta

2012-12-06T09:40:00.000Z

a héten volt scone, galette és fritatta az internacionalizmus jegyében. (+ hazafiasBalázs csinált egyszer paprikáskrumplit is magának.)

ami közös bennük, hogy nincs magyar nevük, nem részei a konyhaművészet magasiskolájának, ámde mindegyik tartalmazott cukkinit.

ami nem közös: nincs képileg dokumentálva 75%-uk. háhh!

ez az, ami van:

zöldséges fritatta

hozzávalók

20 dkg cukkini reszelve (1 nagyobb)
10 dkg répa reszelve (2 kisebb)
9 dkg paszternák reszelve (1 kisebb)
1 fej vöröshagyma apróra kockázva
3 tojás
5 dkg sajt reszelve
5 dkg zsemlemorzsa
só, bors

know-how

a lereszelt zöldségeket a hagymával kevés olajon 4-5 percig pároltam.
a tojásokat felverem, beleszórtam a sajtot és a zsemlemorzsát, sóztam, borsoztam. ezt aztán a kicsit megpárolt zöldségekre öntöttem.
sütőpapírozott szögletes tepsiben sütöttem meg (akkora tepsi kell, hogy legyen valamekkora magassága).
170 fok, 15 perc. kb.
melegen, hidegen, állva, ülve, futás közben, reggelire, ebédre, vacsorára, paradicsommal vagy anélkül. igen kiváló mindenképpen.

forrás

fritatta

(anyának és apának, amennyiben olvassák: a fritatta (olasz, egyébként) a 20. század közepéig a fejlett Nyugatnak egyet jelentett az omlettel - de semmi közük egymáshoz, a tojáson kívül. a fritattában mindig van valami zöldség/hús/sajt, egyben sütik meg, szép lassan, általában sima tűzhelyen, aztán szeletelik.)

borravaló*

2012-12-04T17:04:00.000Z

én már nem tudom, hogy leltem itt is* rá kántorbandira, de nagyon nem szomorodtam el miatta. Balázs lehet, hogy kicsit igen, miután tegnap megvetettem vele 2 üveggel is a külföldi sauvignon blanc-okból való okosodásom után. (mert otthon szűklátókörűen környezettudatosan csakis a világhírű magyart isszuk, azon belül Rezső bájét kiemelten - aki nem világhírű ugyan, de zseniálisan jó; aztán itt hipergyors felfedezést tettem az 1. estémen: ezek nem ismerik a magyar bort! - nahát! van viszont egy csomó spanyol, ausztrál, új-zélandi meg francia. amikről én a világon semmit nem tudok. így lettek jobbára címkedizájn alapján kiválasztva az elmúlt hónapok borai - egyre kisebb számban, mert szarabbnál szarabbakat sikerült kiválasztanom. (...) aztán tegnap egy oyster bay megtörte a sort, meg minket is kissé a végére. így esett, hogy az ebéd, a citromos-cukkinis spagetti reggel lett összehajintva 16 perc alatt és azóta is élénken foglalkoztat az a probléma, hogy ha így is lehet, akkor mit pöcsölök más napokon órákat.

citromos-cukkinis spagetti

hozzávalók

20 dkg cukkini reszelve
10 dkg bacon (rasher itt)
1/2 citrom héja és leve
bors
5 dkg sajt reszelve
12.5 dkg spagetti (negyed zacskó)

know-how

a rashert felcsíkoztam vékonyra, kevés olajon megsütöttem, erre ment a reszelt cukkini, 1-2 percig kavargattam őket együtt.
ekkorra megfőtt a tészta, amit átszedtem a cukkinis serpenyőbe, ráreszeltem a citromhéjat, ment rá egy kis citromlé is, meg a bors. (a citrom nagyon fontos ízelem, nem elhagyandó!)
a sajt a legvégén a tetejére.
jó, mi? csak gyorsan elmúlik belőlem. (5 óra és dögéhes vagyok.)

rózsavizes kardamomos keksz

2012-12-02T19:09:00.000Z

ez a keksz ékes bizonyítéka annak, hogy nem kéne mindennel rögtön szerelembe esnem, amiben kardamom van és/vagy tartalmaz valami nem evidens egyéb komponenst is (rózsavizet). majd legközelebb.

rózsavizes kardamomos keksz

hozzávalók

12.5 dkg cukor
2 ek rózsavíz
2 tojássárgája
10 dkg szobahőmérsékletű vaj
60 ml olaj
1 tk őrölt kardamom
25 dkg rizsliszt (kellett volna, nekem 20 dkg-m volt, a többit sima liszttel pótoltam, így lett nem gluténmentes a kekszi)
2 ek mák

know-how

egy lábasban a cukrot 4 ek vízben közepes lángon addig kavargattam, amíg fel nem oldódott - levettem a tűzről, hozzáöntöttem a rózsavizet és hűlni hagytam.
a tojássárgákat, az olajat, a vajat, a kardamomot és a lisztet a robotgéppel összekevertem, a kihűlt szirupot szép lassan hozzáadagoltam.
elég kemény masszát kaptam, amit tök nehéz volt a habzsákból kinyomkodni (a legnagyobb csillag végű fejet használtam). volt még egy doboz kerek ostyalapom (4 cm átmérőjű), arra tekergettem a tésztát (jó nagy szívás volt, mert az ostyalap össze-vissza csúszkált a szilikon sütőlapon, de legalább egyforma kekszek lettek). próbáltam úgy, hogy középről indítottam a csigát, meg úgy is, hogy szélről. utóbbi esetben magasabbra lehet tekerni a kekszet, nem fog annyira kiszáradni a sütés végére - szerintem ez a variáció lett a jobb.
a mák dekorációként került rá, az ízéhez nem tett hozzá semmit
170 fok, légkeverés, 12 perc (csak éppen, hogy színt kapjon).
a natúr joghurt ajánlott hozzá, kimondottan finom volt vele.

forrás

tejszínes gesztenyekrém(leves) fűszeres grissinivel

2012-12-01T09:24:00.000Z

Balázsnak még 2 hétig kell karácsony ízű táplálékokat befogadnia. de aztán slussz: még soha nem sikerült olyat csinálnom, hogy karácsonyi hangulat. utóbb már nem is próbálkoztam vele, a karácsonyi wellness-pakkokban van minden: szauna-evés-ivás-prüntyi zene a hallban-sokcsatornás nagyképernyős színes tv usb-csatlakozással, arra az esetre, ha netán nem a reszkessetek betörőket akarná nézni az ember+egy aktuál társas. és a szívet átjáró szentlélek.

tejszínes gesztenyekrém(leves) fűszeres grissinivel

hozzávalók

20 dkg pucolt gesztenye*
1 fej hagyma apróra vágva
1 gerezd fokhagyma összezúzva
1 szál szárzeller vékonyra csíkozva
2 dkg vaj
4 dkg krumpli (1 kis szem) felkockázva
1 babérlevél
6 dl alaplé
1.5 dl tejszín
0.5 dl száraz sherry
frissen őrölt bors
só

know-how

a hagymákat és a zellerszárat a vajon megdinszteltem, beleszórtam a krumplikockákat, a gesztenyéket, a babérlevelet és felöntöttem az alaplével.
amikor a krumpli megfőtt, botmixerrel pürésítettem az egészet.
hozzáöntöttem a tejszínt és a sherryt, sóztam, borsoztam és detektáltam, hogy kétszeres mennyiségű alaplevet simán elbírt volna. (másnap felöntöttem, kellett hozzá.)
(egy darabig gondolkodtam, mire emlékeztet leginkább ennek a levesnek az íze - aztán meglett: egészen vörösboros májkrém íze van. nem értem.)

*legújabb kutatásaim alapján a gesztenyéket 1 napra beáztattam, aztán a szálirányukra merőleges mély vágást eszközöltem rajtuk (közben 3x kést váltottam és folyamatosan egy félig levágott hüvelykujj lebegett előttem) és így sütöttem őket kb. 25 perc alatt készre a sütőben. 160 fokon. a pucolás nem olyan vészes, mint ahogy mindenhol olvastam, ráadásul remekül lehet Baló idióta hangsúlyozására figyelni közben.

forrás

sütöttem hozzá grissinit is, de ebből azért nem csinálnék rendszert, ha egyszer visszatalálnék a munkafrontra

1.75 g instant élesztő
12.5 dkg liszt (teljes kiőrlésű és fehér vegyesen)
1/2 tk só
70 ml langyos víz
1/2 tk cukor
2 ek olívaolaj
1 tk oregánó (szárított)
tojás a kenéshez
magok a szóráshoz (szezám, len, feketehagyma, kinek mi)

know-how:

az összes hozzávalóból rugalmas, az edény falától elváló tésztát kellett volna gyúrnom - ami nem sikerült. egyáltalán nem viselkedett normális kelt tésztaként. sőt! az előírt idő leteltével sem kelt meg. de én mindezt Buddhához hasonlatos nyugalommal vettem tudomásul. a meg nem kelt tésztából 11 kb. golyót csináltam, amiket egy nedves papírtörlővel letakartam és hagytam még egy kicsit kelni tovább állni. majd megpróbáltam grissinivé sodorni a golyókat. teljes kudarc. de továbbra sem hagytam felborzolni az idegeimet - ott lebegett előttem a kép, amit meg akartam csinálni a csudálatos, frissen sült, házi ropijaimról. tehát a módszer: a két mutató- és hüvelykujj segítségével addig nyomkodtam a levegőben, amíg pálca nem lett, aztán még hengerítettem egyet rajtuk és elengedtem a 20 cm-es grissinik képét. de 12 centisre simán ki tudtam nyomkodni. egy felvert tojással átkentem őket, hogy ragadjon rájuk a szezámmag/feketehagyma-mag/só.

15-20 perc sütés, szép barnaságig.

forrás

répás kufta mentával és sajttal

2012-11-30T10:26:00.000Z

nem szándékosan van ez csomó marokkói ihletettségű recept mostanában.

próbálok ráhangolódni a karácsonyra - ahhoz meg kell a fahéj, mint egy falat kenyér. aztán a végén nem karácsony lesz belőle, csak tagine, vagy kufta (nyilván nem volt semmiféle tudás a fejemben erről a táplálékról ma reggelig, de aztán belefutottam a receptbe kipattantam az ágyból és sötétedésre kész is lett. ugyan Balázs nem volt képes különbséget tenni a múltkori lencsés répafasírt és a csodálatos, összetett ízvilágú kuftám közt. aztán el is húzott egy céges előkarácsonyi pártira, ahonnan f10kor telefonált már emelkedett hangulatban, csak hogy elmondja, a fejenkénti ingyenszesz az idő-mennyiség koordinátarendszerben exponenciálisan emelkedik. 4 órája nem jelentkezett, ami akár azt is jelentheti, hogy már nem képes a telefon kezelésére. de azt egész biztosan, hogy taxival jön, és holnap nehezen fog ébredni.)

répás kufta mentával és sajttal

hozzávalók

35 dkg répa pucolva, hosszában felezve
1 kis fej hagyma
10 dkg feta
4 dkg parmezán
1 tk fahéj
2 ek apróra vágott friss menta
1 tojás
5+5 dkg kenyérmorzsa

know-how

a répákat megkentem olajjal és 30-35 perc alatt annyira sütöttem meg őket, hogy még roppanós legyen a belsejük (20 percnél beleszúrtam egy kést az egyikbe, akkor még nagyon kemény volt).
az univerzális aprítómba beletettem a hagymát, a félig megsült répákat, a kenyérmorzsát, a sajtokat, a fahéjat, a mentát és összedolgoztattam vele.
1 óra hűtés.
hűtés után tettem bele a tojást, kevertem rajta még egyet, aztán 11 nagyjából egyforma golyót csináltam, amiket a maradék zsemlemorzsába forgattam és kicsit ellapogattam.
olajban sütöttem meg. nem minősítem se magamat, se az eljárást, de elodázhatatlanná vált egy grill beszerzése.

forrás: deicious., 2012. dec.

saláta volt hozzá:

1 répa a hámozóval vékonyra szelve
1 szál újhagyma felkarikázva
1/4 gránátalma magjai
1 retek vékonyan felcsíkozva
pár levél menta

szerintem úgy, ahogy van, tökéletes.

pulyka teriyaki

2012-11-27T17:41:00.000Z

volt egy korszakom, amikor úgy gondoltam, a szentendrei útról felkanyarodni az árpád hídra oké. biciklivel. aztán felmértem ezt-azt. hogy az autók nem látnak. ha látnak, nem szeretnek. és jobb tovább életben maradni, mint nagyonlaza biciklisfutár imidzsben felkerülni az ő-is-bicajos-volt emlékfalra az ősCM oldalon.

most hasonlatos élményeim vannak a fényképezéssel.

azt hiszem, lezárult a lelkes amatőrfényképész korszakom egy aláírt getty-szerződéssel a felismeréssel: kevés ez, éci, nagyon kevés.

azt veszem észre, hogy a 36. tutoriált olvasom végig, képes vagyok felirat nélkül végigülni az oktatóvideókat, ha nem megy valami (valami - hahaha; semmi, pontosabban) a k darktable-ben, elolvasom, hogy mi mi.

és az elégedtelnség fokozódik.

egyelőre visszatértem a kezdetekhez: mentés draftként, hozzáfűzéssel (l. a legutóbbi briós szerencsétlenkedésemet: "Roux receptje szar, ez jónak tűnik, ha majd újra lesz kedv és tojás.")

de szegényBalázs nem pusztulhat éhen élhet müzlin hetekig, csak mert éppen alkotói válságosat játszom.

úgyhogy néha felbuzog bennem a jó asszony (na, ez azért durva volt) és nekifeszülök a végtelennek a főzésnek. (aki azért a fél fej brokkolit mégse teszi bele a barna szószba, hátha lesz kedve fényképezni, sőt, biztos, ami biztos, a párolás után nagyon hideg vízbe teszi szegény brokkolikat, hogy szépződek maradjanak, esetleges fényképezés esetére. ugye.)

a teriyaki szósszal volt egy nagyon rossz emlékű találkozásom a papírtigrisben, nem akartam, hogy ez alapján legyen száműzve az életemből örökre, ezért lett ez a csirke. nem állítom, hogy ezután csak ezt akarom enni, de egynek nem volt rossz.

pulyka teriyaki

hozzávalók

a szószhoz
250 ml alaplé
60 ml teriyaki szósz
2 evőkanál keményítő
2 evőkanál rizsecet
2 teáskanál szezámolaj
1/2 teáskanál só
1/2 teáskanál tabasco szósz
a húshoz
30 dkg pulykamell csínos kis kockákra vágva
1 doboz kukorica (26 dkg nettó)
1 fej vöröshagyma, apróra kockázva
3 gerezd fokhagyma, összezúzva
1 ek reszelt gyömbér
1 fej brokkoli, rózsáira szedve

know-how

a szószhoz minden hozzávalót összekevertem, félreraktam.
a brokkolirózsákat megpároltam, amikor kész lettek, nagyonhideg vízben sokkoltam őket (színmegtartás végett).
egy nagyobb serpenyőben kevés olajon a húskockákat megpirítottam: nemcsak át, meg (készre sütöttem). kiszedtem őket egy szűrőkanállal.
ugyanebben a serpenyőben a maradék olajon a hagymákat és a gyömbért megdinszteltem. a megpuhult hagyma-gyömbérre visszatettem a húst, beleszórtam a kukoricát és ráöntöttem a szószt. egyet forraltam rajta.
a stílszerűség miatt somen tésztával tálaltam (az udon és a hiyamugi közt elhelyezkedő japán származású, nagyon-nagyon vékony hasábtészta búzalisztből, 3 perces főzésiidő-szükséglettel - életemben ennyit nem használtam kötőjeles óriásszavakat és a mozgószabályokat.)

forrás

butternut squash tagine especially for Ciara

2012-11-23T16:22:00.000Z

(don't panic, just the introduction, leastwise partly, is in Hungarian - nothing special, just about my catastrophic experience with the photos - the recipe will be in English.)

az írási ihletettségem áttranszformálódott fényképezési ihletté.

a csudálatos lámpák alatt készült fotográfiák viszont RAWért kezdtek sikítozni (nem ők, én). a RAW meg az utómunkáért. így kezdtem elmélyült ismerkedésbe a darktable-lel.

mostanra már egyáltalán nem értek semmit, azt viszont látom, hogy amit csinálok, nem jó.

(ennek örömére csináltam egy olyan kelttészta-alapot, amit, ha nem lenne benne 4 tojás meg 30 dkg vaj, a csukott ablakon vágnék ki a fenébe - így betettem a hűtőbe (!!), hogy ne is lássam. - my recent dough is fucked up, that's why you don't get anything today...)

csak egész lazán kapcsolódik a témához Ciara, aki tegnap volt szíves lefáradni a könyvtárból hozzám és betömni a sütikét (you came down from the library tower to me, and nibbled my cakes), amit tőlem kapott, miközben csevegett, csevegett, csevegett (chattily), én meg a koncentráltam (while i concentrated) és közben elfelejtkeztem kicsit a képszerkesztéses gyötrelmeimről (and forgot about torture of photo editing).

enjoy!

butternut squash tagine

hozzávalók

for the tagine
55 dkg butternut squash peeled + cut into cubes
olive oil
2 onion, thinly sliced
3 cm ginger, minced
bunch flat leaf parsley, chopped
1 lemon (zest + juice)
1 tsp harissa paste (see below)
1-1 tsp ground coriander, cumin, cinnamon
1/2 tsp turmeric powder
salt (according to your taste)
1 tbsp honey
5 dkg dried cranberry
1 can red kidney beans (net 240 g)
7 dkg tomatoe puree
20 dkg couscous
3 tbsp almond flake
for quick home-made harissa (for 60 ml, mix all with blender)
1 bigger piece of roasted red pepper (canned one, from Lidl)
2 cloves garlic, minced
1 tsp cayanne bors
3 thin slices of scotch bonnet (or more, if you like)
2 tbsp grapeseed oil (or other kind, neutral-tasting)

know-how

heat the oil in a pan and gently cook the onion and ginger until soft.
add the squash cubes and continue cooking for 2 mins.
add spices, honey, dried cranberry, tomatoe puree and 3-4 dl water.
cook over a low heat until squash cubes are tender (about 40 mins).
when the squash is tender, add the beans, cook another 1-2 mins.
remove from heat and sprinkle with chopped parsley.
serve with couscous.

egyébiránt a tagine zseniális lett, és itt van magyarul is, bár én a mennyiségeket itt-ott felülbíráltam.

előszó a karácsonyhoz

2012-11-21T16:48:00.000Z

nem fogom bántani se a karácsonyt, se az adventet. tényleg nem. az adventi kalácska ui. sosem látott letöltéseket produkált.

meg néha engem is elkap a láz. olyankor megveszek egy méregdrága prekarácsonyi újságot, hogy megtudjam belőle, hogy karácsonykor a hangulat fokozása érdekében mindenképp gyújtsak gyertyát, aggassak girlandokat a kandallóra (ha nincs, építsek, mert kandalló nélkül szart se ér a karácsony) és süssek mézeskalácsot.

de nem fogom bántani a karácsonyt, se az adventet. se az azt övező hájpot a konyhában és környékén.

de ebben a rozmaringos-sajtos sabléban (az eredeti recept így hívta, de a kutatásaim azt mutatják, hogy a sablé alapvetően édes keksz) nincs semmi karácsony. ami volt hozzá, az 5 üveg bor. meg egy sajttál.

kellemes este volt.

megkaptam a Silver spoont Giacomotól.

rozmaringos-sajtos sablé

hozzávalók

17.5 dkg liszt
1/2 tk só
1/2 tk cayanne bors
1/2 tk mustár
15 dkg vaj
7.5 dkg cheddar finomra reszelve
7.5 dkg parmezán finomra reszelve
7.5 dkg dió+tökmag egészen apróra vagdalt keveréke
1 ek friss rozmaringlevél, apróra vágva
nagyszemű só a szóráshoz a végén

know-how

a lisztet, sót, cayanne borsot, mustárt és vajat első körben kicsit összemorzsoltam, hozzáadtam a reszelt sajtokat, a rozmaringot és az apróra vagdalt magokat, és pár perc alatt tésztát gyúrtam belőlük.
a tésztát rúddá egyengettem egy sütőpapíron (rendkívül praktikus saját találmány: könnyen lehet hengergetni a papírban, be is lehet tenni a hűtőbe a papírba tekert tésztát, és még meg is lehet sütni a papíron a végén a kekszeket - igazán elmés, nemde?). a rúdátmérő szabadon választható, attól függően mekkora karikákra vágyik az ember; én 5 cm-nél nem szoktam nagyobb átmérőjűt készíteni.
1-2 óra hűlés. (vagy hét/hónap, ui. fagyasztható ennél a pontnál.)
a megdermedt tésztát felkarikáztam, kicsit alakítgattam a kekszek kinézetén, aztán sütő, 175 fok, légkeverés, 12-15 perc.
variáció: a megdermedt rudat 1 felvert tojással bekenni, belehempergetni további apróra vágott dióba, aztán szeletel, süt.

forrás: delicious. 2012/12.

egy doboz élete – avagy miért nem lesz makaronsütés egy ideig nálam?

2012-11-19T09:30:00.000Z

1 part cookie [ground almonds + egg white + sugar] +
1 part filling [buttercream, ganache, jam] +
1 part cookie [ground almonds + egg white + sugar] =
1 complete macaron [happiness]

valószínűleg már mindenki más csinált szupertrendi makaront még akkor, amikor makaront csinálni szupertrendi volt.

ennek egyenes hozadéka, hogy tele a gúgöl nagyon profik nagyon profi leírásaival. ma délután 5kor már például készségszinten használtam olyan fogalmakat, mint csőrös hab, massza simára kenése, klaffogó tojásfehérje (ezt a robotgéptől ugyan nem hallottam), szalagos lecsurgás, bőrösödés és talpak megjelenése. továbbá ennél sokkal hétköznapibb dolgokat is, amiket itt nem idéznék talán.

és ezt az egészet azért, mert egy ráérős anyuka kitalált egy kellemes kis játékot, hogy más ráérős anyukák Écik nagy hirtelen kitalálják, hogy na, akkor ez lesz az a pillanat, amikor a makaron linkből valóság lesz. (azt persze nem olvastam csak ma, könyékig mandulalisztesen, hogy könnyen elkészíthető legyen. aha. lehet, hogy mégse játszik eztettem.)

és akkor:

fázisfotók a dining guide-on - de ez nem cukorszirupos, semmit nem használtam fel belőle
balhétterem (végül ezt csináltam meg, legyőzve az olthatatlan vágyat 2 leírás mixelésére)
a desszert.eujé lett volna a mix másik tagja
róla még életemben nem hallottam, de a videó must see sütés előtt
a külföldi oldalakat nem tekintettem át, lévén sütni akartam, nem 3 és fél évig olvasni, de ebbe azért bele-beleolvasgattam
meghát itt az ISTEN

...mindezen tudás pedig semmit nem ér, mert minden a technikán múlik - és ezt Lebovitz állítja, pedig ha ő nem, akkor csak Pierre Hermé. mondjuk ő igen.

150 g mandulaliszt

150 g porcukor

2x50 g tojásfehérje

(nekem ez majdnem 4 tojásból volt meg, 3 állt vagy 4 napot, merő véletlenül)

150 g kristálycukor

50 g víz

know-how:

a mandulánál cseppet elidőznék: merthogy szeletelt mandulából 34 g állt rendelkezésre, a többi meg egész mandulaszemként. barnán. (...) és megtanultam blansírozni. a mandulákat leforráztam. nem történt semmi. vártam fél percet. akkor se. feltettem a splatnira és forraltam, vagy 3 percig. aztán próba. és a mandula tényleg kiugrott a bőréből. pikk-pakk. aztán még kis lángon szárítgattam, és szokásomtól teljesen eltérően nem csináltam másik 14 dolgot még a szárítás mellett. ma délután tényleg minden esélyt megadtam makaronéknak.

aztán a gondosan kitakarított kávédarálómban a porcukorral együtt 468 adagban ledaráltam manduláékat. aztán még át is szitáltam a port. sőt, legalább az 1/3-át újradaráltam. és ekkor már nem találtam lelkesítőnek kicsit se a makaronsütést.

a vízből és a kristálycukorból (ami most demerara és barna, nehogy már tényleg fehér héjak legyenek a végén) szirupot főztem, 121 fokosat - mert a kicsenéjden kívül már minden van itt, még egy kóbor cukorhőmérő is. makaronsütés esetére. (nem tudom, hogy pontosan mikor lesz a szirupból karamell, vagy fordítva, de szerintem a tojásfehérjébe kerülés vége felé ez már inkább volt karamell.)

az első 50 g tojásfehérjét 117 foknál kezdtem el verni (fényes is legyen, kemény is, de annyira ne, rezegjen a csúcs a habverőn - figyeltem én mindenre, de végül nem rezgett. bár nagyon ráztam az edényt, hátha csak nem látom.)

a majdnem tökéletes felvert fehérjébe vékony sugárban adagoltam a cukorszirupot, miközben tovább vertem a habot. elvileg addig kellett volna a habverést folytatni, amíg a cukorszirupos tojásfehérje el nem hűl. én kicsit hamarabb abbahagytam.

és hozzáöntöttem ehhez a masszához a második adag fehérjét, 5 mp.ig vertem.

a felvert tojásfehérjét határozott, kenő mozdulatokkal összekevertem a porcukros mandulaliszttel. (a videóból remekül elsajátítható a megfelelően szalagos lecsurgás.)

habzsákba kellett volna tölteni, de mivel nem átallottak tegnap 2 helyen is 12 eurót kérni egy habzsákért, én egy vastagabb nejlonnal (a.k.a. uzsonnás zacskó) próbálkoztam és egy 9-es fémkupakkal. a zacskó 3 percnél felmondta a szolgálatot, de addigra már túl voltam a makaronkörök felrajzolgatásán a sütőpapírra, meg az egész fentebbi idegen, úgyhogy már kimondottan nyugodt maradtam, ahelyett, hogy a maradékot a falra kentem volna.

3 cm átmérőjű köröket kellett volna rajzolnom, de a lakásban a legkisebb kör alap is majdnem 4 cm volt (teamécses), így lettek szép nagy makaronjaim.

sütés:

140 fokra előmelegített (sic!) sütőbe tettem 15 percre. ennyi idő alatt még a fél maki a papíron maradt, úgyhogy kapott még 5 percet. de ez nyilván teljesen sütő-függő.

ami biztos: nem szabad megbarnulniuk.

a töltelékhez

1 gránátalma minden magja

5 dkg vaj

1 dl vörösbor

2 tk méz

2 ek pudingpor

know-how:

a gránátalma magjait a borral és a vajjal elkezdtem melegíteni, kb. a felére sűrítettem, leszűrtem. a megmaradt léhez hozzáadtam a pudingport, kicsit még főztem vele, a végén édesítettem. nem lett olyan szép sima, mint egy ganache, de az íze oké. legközelebb nem tennék bele vajat.

1-2 nap állás a betöltött makaronnak mindenképp hasznára válik.

konklúzió: egy darabig újra biztosan nem.

egyebet nem tudok elmondani, kérem, kapcsolja ki.

csak a szél

2012-11-15T13:33:00.000Z

ma nincs történet.

köd, az van.

meg tegnap csak a szél volt. igazi filmfesztiválon, film előtti felvezetővel, a film végén tapsoló közönséggel. meg a boldog tudattal, hogy akkor én most tényleg mindent érteni fogok. (az már csak utóbb derült ki, hogy akár szöveg nélkül, csak a képek is simán megállták volna helyüket. és ugyanakkorát ütöttek volna magukban is. ezt Giacomo állapította meg, akinek csak az angol fordítás volt, ami viszont szerintem nem tudta visszaadni a magyar szöveg karakter-bővítését. a főszereplő lányka tiszta Saci volt, lehet, hogy emiatt ébredtem fel az éjszaka közepén és próbáltam megfogalmazni a miértet. nehéz film volt. (bár a wombot egyáltalán nem volt képes túlszárnyalni.)

és akkor most itt a helye egy pont ilyen időjárási viszonyokra optimalizált szuperfahéjas, szupercukros, szuperromantikus, szuperkarácsonyváró hajtogatott szuperkalácsnak, mindenkinek, aki elhiszi, hogy a világ jó illatú, rózsaszín, szirupos és csodaszép.

meg nekem, aki örül annak, hogy már régen elfogyott a kalács, mert a tegnap este után leginkább kenyeret és vizet utalnék ki magamnak, arra a rövid időre, amíg meg nem öl a bűntudat, hogy én a világ felső 1%-hoz tartozom, merő véletlenségből.

fahéjas hajtogatott kalács

hozzávalók

a tésztához
34 dkg liszt (fehér-teljes kiőrlésű vegyesen)
az eredeti szerint, de! ennyi liszttel kezelhetetlenül lágy volt a tészta, úgyhogy addig adagoltam még lisztet hozzá, amíg normális kelttészt kinézetű nem lett (fényes, edény falától elváló)
5.5 dkg cukor
1 zacskó dr.oetker expressz élesztő
4 ek vaj
80 ml tej
62 ml víz
(hehe - azért az idétlen mennyiségek, mert voltam szíves és a cupokat átszámoltam, mivel idösanyám rosszallását fejezte ki az ismeretlen mértékrendszer miatt)
2 tojás
1 tk vaníliakivonat
a töltelékhez
4 ek vaj
15 dkg cukor
(drasztikus cukorcsökkentés! mégiscsak ámerikai receptről van szó - még így is vadul édes lett)
2 tk őrölt fahéj
0.5 tk őrölt szerecsendió

know-how

a tésztához a liszteket összekevertem az élesztőporral és a cukorral.
a tejet, vizet, vajat összemelegítettem (nem forraltam fel!), majd kicsit hűlni hagytam.
a lisztes keverékhez hozzáadtam a (már nem túl forró) folyadékot, a vaníliát és a tojásokat.
a dagasztókarral a rugalmas, fényes, edény falától elváló textúráig kevertem a tésztát, aztán hagytam duplájára kelni.
amíg kelt a cukrot összekevertem a fahéjjal és a szerecsendióval, és a vajat barnulásig hevítettem. (ez a két folyamat nyilvánvalóan rövidebb ideig tartott a kelés procedúrájánál, úgyhogy volt még időm elgondolkozni, hogy mi a jó az éjszakai kelttészta-készítésben. végül úgy döntöttem, hogy a bort teszem meg fő jóság-faktornak, amit egész este oly igen nagy lelkesedéssel öntöttem a szervezetembe.)
tészta megkelt, vaj bebarnult, cukor-fahéj összekeverődött.
a tésztát lisztezett felületen kinyújtottam (a vastagságnál a fázisfotókat vettem alapul), megkentem a vajjal és megszórtam az összes fahéjas cukorral. (úgy tűnt, hogy sok lesz az már, de azért szórtam. szerintem legközelebb még kevesebb cukrot teszek bele.)
8 cm szélességű csíkokra metéltem, a csíkokat szépen egymásra raktam és a tornyot felszeleteltem téglalapokra. az így kialakult oszlopokat szorosan egymás mellé beraktam egy 14x24-es (direkt lemértem) kivajazott, kilisztezett kenyérsütő-formába és megsütöttem. (170 fok, légkeverés, 30 perc) aztán még hűlni hagytam (de vacsora után amúgy se volt már semmi édesre kapacitásom).

feketebab-leves kakaóbab-törettel és csilivel

2012-11-13T10:47:00.000Z

avagy ahogy anyánk sohasem csinálná. 2. felvonás.

az egyik kedves kolleganő volt szíves a múlt héten feketebabból sütikét sütni. (háhh!) megosztotta népszerű közösségi oldalon.

egy másik meg elment vadászni enni (hogy, hogy nem) és szintén megosztotta a mit-et ugyanott.

én meg inspirálódtam.

1/2 üveg pinot grigoval később aztán lett leves.

feketebab-leves kakaóbab-törettel és csilivel

hozzávalók

20 dkg száraz feketebab
(egész éjjel ázott, másnap kuktában főtt 20 percet)
1 kis fej vöröshagyma apróra vágva
2 gerezd fokhagyma vékonyra szelve
7.5 dl zöldség alaplé
1 tk paradicsompüré
15 g kakaóbab-töret
1/2 jalapeno (maggal)
1/2 dutch chili (maggal)
2 zellerszár vékonyra szeletelve
1 tk őrölt római kömény
1 tk őrölt koriander
1/2 tk oregánó
1/2 tk őrölt szegfűbors (allspice fedőnéven fut az angol receptekben, ami azért tud megtévesztő lenni, ugye, plusz itt van még az Aldi nagyszerű, ám szintén allspice néven futó fahéj-szerecsendió-szegfűszeg fűszerkeveréke, a gyanútlanok megtévesztésére)

know-how

a beáztatott, aztán leszűrt, majd legalább háromszoros mennyiségű hideg vízben feltett babomat 20 perc alatt megfőztem a kuktában.
a hagymát megdinszteltem, rászórtam a zellert, a csiliket és a fűszereket (amiket előzetesen megpirítottam, aztán ledaráltam kávédarálóban*) és kevés alaplevet öntve alá 4-5 percig főztem.
hozzáadtam a babot, a paradicsompürét és felöntöttem a maradék lével.
felforraltam, beleszórtam a kakaótöretet, botmixereltem. (só, ha még kell.)
tejföl és avokádó a tetejére a tálalásnál.

forrás

legközelebbre:

kevesebb csokitöret, több csili, hogy nagyobb legyen az egyensúly az ízek közt
egy átszűrés nem tesz rosszat a végén, vagy csak egy részét pürésítem a levesnek, a többi meg marad egészben

*egy csomó helyen olvastam, hogy ha fűszereket darálok a kávédarálóban, használjam csak arra. hehe. aztán a múltkor határozottan római kömény ízű porcukor lett az egyik sütibe, ami a sós vajjal együtt már azért kicsit sok volt, ezt én is beláttam. kezdem azt gondolni, hogy vannak olyan okosságok, amiket nem a sznobizmus táplál.

bagel füstölthalas sajtkrémmel lazy sunday jeligére

2012-11-12T12:53:00.000Z

jaj, hát bagelt sütni igazi móka! ráadásul annyira jól passzol a vasárnap reggelbe. a lustálkodósba.

ezért ma 9kor keltem (idáig még rendben is volt). aztán legközelebb 2kor ültem le, de kétségtelen, a bagel megsült. meg a fotózkodás keltette hadiállapotokat is normalizáltam. és Bazsika is kitalált a kisebbik jégveremből f2 fele.

addigra mondjuk már füstölt a fejem.

a bagellal nincs baj, tényleg. de nem akkor kezdek neki legközelebb, amikor 3 másik szuperrecept képanyagát is el akarom készíteni mellette. és ha Limara azt írja, hogy alaposan belisztezett textilre rakandó a bagelkezdemény kelesztés céljából, akkor a textilt be fogom lisztezni. hogy ne kelljen nagyon durva anyázások közben letépni ~~a teljesen egybekelt, lyuk nélküli~~ gyönyörű bageleket, ezzel jelentékeny kárt okozva a majdnem tökéletes outfitjükben és az addigra már megtépázott idegrendszeremben.

tehát: 2kor ettünk. Balázs azt mondta, hogy ebéd. nem kezdtem el magyarázni a lazy sunday-slow food-brunch szentháromság mibenlétéről, csak 2 karika múlva, de akkor meg már a kultúrafinanszírozáson és a magánnyugdíjpénztárakon pörögtünk.

összességében kellemes, nyugodt délelőtt volt.

sütött a nap.

bagel füstölthalas sajtkrémmel

hozzávalók

a bagelhez
37.5 dkg liszt (22 fehér - 15.5 teljes kiőrlésű)
1 zacskó droetker expressz élesztő
4 dkg cukor
4 csipet só
2 dl langyos víz
1 ek olaj
a füstölthalas sajtkrémhez
10 dkg füstölt makrélahús
10 dkg sajtkrém
1 ek friss kakukkfű
bors

know-how

a bagelhez
a liszteket az élesztővel, a cukorral és a sóval összekevertem, az olajat egy az egyben öntöttem hozzá, a víznek először csak a felét, aztán fokozatosan. a robotgép dagasztókarjával addig dagasztottam, amíg a tészta fényes lett és elvált az edény falától.
10 percet pihentettem.
8 egyforma bucit csináltam a tésztából.
10 perc pihentetés.
a bucikat kézzel téglalappá húzgáltam (próbáltam a nyújtásos variációt is, de úgy körlap lett), aztán kicsit nyújtottam is rajta. a hosszabbik oldalánál indítva feltekertem -> hurka lett.
a hurkákból karikákat csináltam, a végüket jól összenyomkodtam.
alaposan belisztezett konyharuhára tettem őket, és hagytam kelni egy ideig (sima élesztőnél az előírás 40-60 perc, ezzel a cuccal elvileg egyáltalán nem kell keleszteni, de kelttésztás napokon tuti mosogatnom / takarítanom / fényképeznem / futnom / ésatöbbi kell, úgyhogy hagytam kelni én is.)
a karikák csodálatosan meg- és rákeltek a konyharuhára, a lyukaknak nyoma sem maradt középen: az ujjammal csináltam újat.
a karikákat forrásban levő cukros vízben (1.5 l - 1 ek cukk) kettesével 30 mp.ig főztem, aztán szűrőkanállal sütőpapíros tepsire tettem.
175 fok, légkeverés, 15 perc, aztán 160 fokon még 5 perc. a lényeg, hogy szép aranybarna színe legyen.
a füstölthalas sajtkrémhez
a villával összenyomkodott makrélát elkevertem a sajtkrémmel és a fűszerekkel.
rukkolával ment a kettévágott bagettbe.
2t betömtem, aztán mozgásképtelenné váltam.

forrás-ok

a dulce de leche mennybe menetele

2012-11-09T13:56:00.000Z

tejkaramellát lehet otthon is gyártani házilag.

alapvetésként, aztán itt (mert Péter Annát szeretem), itt, meg itt is gyönyörűen le van írva, hogy 2-3-4 óra alatt megvan.

de nekem villanytűzhelyem van. úgyhogy a tejkaramella-főzés semmiképp nem fenntartható. (Mohának)

nem mintha átrepülni fél Európát, aztán autózni még 1000 km.t azért, hogy a legdélibb végeken egyszer csak ott álljak egy egész fal dulce de leche előtt környezetbarátabb megoldás lett volna.

de az alfajornak mindenképp meg kellett sülnie.

alfajor - spanyol tejkaramellás keksz

hozzávalók

12,5 dkg puha vaj
4 dkg porcukor
egy csipet só
2 kupak vaníliaesszencia
22 dkg liszt
3 dkg étkezési keményítő
1 teáskanál sütőpor
3 tojás sárgája
dulce de leche

know-how

a vajat a porcukorral habosra kavartam (robotgép), hozzáadtam a liszt-keményítő-sütőpor keveréket, végül a tojások sárgáját.
tésztát gyúrtam belőlük (kéz) és 1 órára hűtőbe tettem. hogy aztán szerencsétlenkedhessek a kinyújtásával (lehet, hogy ezt a hűtős megoldást olyan boldogabb részeire optimalizálták a világnak, ahol nem 17 fokos lakásban dermedeznek szegény Écik - igazából összegyúrás után sem volt túl lágy a tészta: nyilván: a lelkékült kezeim nem tudták felolvasztani a vajat, ami előtte sem nagyon tudott felpuhulni. egy rohadt nagy hűtőben élek, az van.)
2 mm-esre nyújtottam a tésztát és 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval (mindent mértem) 50 körüli számú kört szaggattam.
170 fok, légkever, 10 perc, de ott guggoltam majdnem végig, mert ott legalább meleg volt a világért nem akartam volna kicsit is barnára sütni.
a megsült lapokat kicsit hagytam hűlni, aztán összeragasztgattam őket a karamellkrémmel.
egy nap állás. (haha)
másnap 8 keksz egyben betömése. 10 további darab sorsa még ismeretes. de a többiek rejtélyes körülmények között eltűntek.

forrás: Így főzünk mi (p24.)

lepényhal meleg vinaigrette-el

2012-11-08T08:59:00.000Z

sima (európai) lepényhalból (Pleuronectes platessa/plaice), nem Limanda limanda/common dab-ból, ami veszélyeztetett faj, ugye. a cím szó szerinti fordítás, a póréhagymás köretnek nyilván semmi köze a világon a vinaigrette-hez, de annyira jó volt, hogy Balázsnak nem hagytam belőle semmit. (csóri gyerek itt eszi előttem a saját lepényeit főtt krumplival. szívem szakad meg mindjárt.)

lepényhal meleg vinaigrette-el

hozzávalók

2 lepényhal filé (20 dkg kb.)
só, bors
1 póréhagyma 6 cm-es hengerekre darabolva, vékonyan felcsíkozva
2 gerezd fokhagyma vékonyra szelve
1/2 citrom leve (és a héja, ha nem olyan vén a citrom)
olívaolaj
3 apró szem krumpli megfőzve

know-how

a filéket a bőrös oldalukkal lefele tepsibe tettem (sütőpapír!), sóztam, borsoztam és 1 ek olívaolajat rájuk kentem.
grill üzemmódban 4 percig sütöttem őket, fordítás nélkül. (a túlsütés nagy ellenség, a maradékhő tovább dolgozik, úgyhogy tényleg minimális idő kell.)
a vékony csíkokra metélt hagymát kevés olajon addig sütöttem, amíg meg nem puhult. a fokhagymát félidőben tettem hozzá (ismerve magamat: csak épp átfutom, hogy hány elektor lett államonként, mialatt simán égetek szénné akármit - pl. a főtt krumplit).
amikor már puhának és kellemesen aranybarnának tűnt, rácsavartam a fél citromot, összekevertem és ~~addig fényképezgettem, amíg teljesen el nem hűlt. aztán hidegen~~ megettem, csúnya mód nem gondolva a házastársamra. mert annyira nagyon finom volt, hogy muszáj volt betömnöm az egészet.
a mennyiség szigorúan egy emberre van méretezve.

forrás

sütőtök-birs-pálinka

2012-11-05T17:36:00.000Z

ha otthon kell valamit főzni, mindig visszagyerekesedek, anya lesz a főnök. meghát a konyha azért mégiscsak az övé, én csak vendégszerepelek. aztán tezsvírem új gépe. semmi nem olyan rajta, mint az enyémen. nyilván. nikon. vagy csak én öregszem. nyitókép: 3 tök hever a bejáratnál laza összevisszaságban, a konyhapulton 5 kiló csudálatos birs, apa kertészetéből. a kamera tovább néz a kert felé, ahol belelógnak az arcába kékszőlők a lugasról. hát így is lehet, gondolta Éci, és betömött egyben egy tepsi reszelt túróst (a fél disznó után). és akkor most az előző 2 bekezdés összefűzése: volt otthon ez-az anya konyhájában, én meg főztem lekvárt, flat-cateset, nem írom le újra, pont így csináltam mindent, csak dupla adagot.

megjegyzések:

a vízből csak mértékkel tettem, épp, hogy ellepte a kockákat
apa pálinkájából az 1 dl kissé túlzónak bizonyult (mondjuk nem is birs volt, hanem nem tudom, mi)
nem esik szét lekvárformára, botmixerelni kellett
tettem még bele fahéjat is, amit a pálinka totálisan leigázott
kupakra állítva hagytam kihűlni, semmi dunszt, reménylem, kitart azért ő
inkább vesszék a feledésbe bele, de kompakt géppel a büdös életbe többet soha

65.

2012-10-28T20:52:00.000Z

- anya, figyelj már, te nem szeretnél egy új sütőt? - kérdezte Éci az anyukáját, kellő távolságból közelítve a problémához. ti. hogy nem tudja kezelni a sütőt, amiben se légkeverés, se elektronika. mégis zseniálisan szépek az anya-sütik.
az anya arcán láthatóvá vált egy rohadt nagy kérdőjel: mi az istent talált már ki ez a gyerek megint?
- nem.
- aha. pedig valami nem stimmel a lánggal, nem azt mondtad?
- nincs azzal semmi, csak mindig a legkisebb lángon kell sütni benne, hogy ne égessen.
- aha. jó, akkor elmegyek futni - közölte Éci, és örült, hogy milyen kis ügyesen lett a titok tudójává.

alant a nagyon kis lángon sült narancskrémmel töltött brownie-torta anya szülinapjára feat. Pappi. (találtam a nosaltyn egy nagyon szuperjó csajt, az ő receptje ez. és pont ma írta, hogy tán feléleszti a blogját.)

hajnal 7kor keltünk a végső forma kialakítása miatt (apa szerint, mint egy szarkofág. hát na.), egy órán át küzdöttünk a fondant-nal, (azt még most se tudjuk, hogy kellett volna ráragasztani a mintákat szakszerűen, de le így se estek), és a végére úgy kimerültem, hogy már nem volt ihletem a fotografáláshoz. (ez hálisten tökéletesen látszik is a képeken. legalább.)

a brownie-hoz

12 dkg kakaópor

15 dkg vaj

25 dkg kristálycukor

12 dkg liszt

(Gabiliának gluténmentesen: uennyi darált mandula vagy dió)

6 tojás

1 dl olaj

know-how a brownie-hoz:

egy edényben megolvasztottam a vajat, hozzáadtam a kakóport. félretettem.

egy másik edényben összekevertem a cukrot, olajat, tojást, lisztet.

a 2 masszát fakanállal, óvatosan vegyítettem (teljesen sima lett) és kenyérsütőformába elosztva megsütöttem. (nagyon kis lángon, nagyon sokáig, ugye. a tűpróba a legbiztosabb tájékozódási pont az elkészülést illetően.)

(a kenyérsütőforma nem bizonyult éppen a legjobb döntésnek: ne győztem korrigálni a formát, miközben végtelenül rosszindulatú tesvírem vinnyogva röhögött a szerencsétlenkedésemen.)

a narancskrémhez

3 dl jó minőségű dobozos narancslé

1 csomag vaníliapuding

1 púpos ek mascarpone

2 dl felvert tejszín

know-how a krémhez:

a tesvírem a pudingporból és a narancsléből rendesen pudingot főzött. amíg várta, hogy elhűljön, eltűnt valahova, én meg felvertem a tejszínt és a mascarponéval együtt hozzákevertem a kihűlt pudinghoz.

lehetett volna narancshéjat is reszelni hozzá, ízfokozásként, de narancsunk nem volt.

cukrot egyáltalán nem tettünk bele, a fondant-nal így is túl édes lett.

egyéb hozzávaló

2 fürt kékszőlő

bevonáshoz fondant

a krémet 4 részre osztottam.

a tortarészeket hosszában kettévágtam, és megkentem a krémmel (3 rész). a szőlőszemeket szigorú mértani rendben (tényleg, a szeletelésnél fontos lesz!) egyforma szem- és sortávolságra rápakoltam a krémes rétegekre (én, mert a hugom éppen közölte, hogy tán férjhez megy, és ezen annyira elmerengett, hogy észre se vette, hogy felhajigáltam a 235 szem szőlőt).

a maradék krémet rákentem a torta oldalára (mert a teteje kivételesen nem robbant szét sütés közben) - szintén fontos a fondant-bevonat szempontjából: egyenletesnek kell lenni a felületnek, amire rákerül.

a fondant-nal való foglalatoskodás képekkel illusztrálva kétcicánál ott van, nem írom le. (mondjuk, ha elolvasom újra a bevonás előtt is az írást, akkor tán tudtam volna a tojásfehérjés trükköt a ragasztásra és nem kellett volna a vízzel szerencsétlenkedni.)

gombás marhapástétom

2012-10-27T08:34:00.000Z

mióta csili anyánk megtanított pástétomot csinálni, azóta ipari mennyiségben fogy a pástétom errefele. és mivel fasírtban relatíve gyenge vagyok (mondjuk csak ilyen finoman) újabban már fasírt helyett is pástétom van, mert mi ennyire menők vagyunk. az legalább nem esetleges: mindig gusztustalanul néz ki. cserébe finom. ráadásul mindig más ízű. (írhatnám, hogy "isteni" reggeli lehet belőle "lusta vasárnapokra" "ropogós, friss kenyérrel" és a többi, és a többi - de az esetek 114%-ában vasárnap inkább ebéd a reggeli, kenyér szinte sosincs, a lengyel savanyú uborka meg ehetetlen - tette hozzá csak illúziórombolásként a gonosz malac.)

figyeld már a lazán odavetett színes őszi levélzetet a háttérben! – csak úgy mondom: legalább 3 km-en át hurcoltam őket magammal futás közben

gombás marhapástétom

hozzávalók

50 dkg darált marha
25 dkg gomba nem túl vékonyan felszelve
1/2 cukkini karikázva, a karikák csíkozva
1 tk só
jó sok (tényleg sok) friss kakukkfű
1 csokor újhagyma karikázva
1 kis salotta hagyma apróra kockázva
2 gerezd fokhagyma
10 dkg szeletelt bacon a forma béleléséhez

know-how

a baconnel kibéleltem a sütőformát (ha otthon lennék, őzgerincbe tenném).
az összes többi hozzávalót összekevertem és elegyengettem a tepsiben (3-4 cm magas lett).
a tepsit beleállítottam egy nagyobb tepsibe, amibe annyi vizet öntöttem, hogy a kisebbet 2/3-ig ellepje.
1.5 órán át sült/főtt 150 fokon. (a végére összeaszalódik a pástétom és enged levet is, amit le szoktam önteni róla későbbi felhasználásra - de mivel fogalmam sincs, hogy mire lehetne használni az egyébiránt remekül kocsonyásodó levet, általában 2 hét múlva kihajintom.) a pástétom egy éjszakányi hűlés után szépen szeletelhető (ahogy melegszik, esik szét).
ami az evésnél jót tesz az összíznek: mustár, savanyú uborka, friss kenyér, nyers zöldség. de pl. a párolt borsót és az olajbogyót nem kell erőltetni.

UPDATE!!!!!

Chili&Vanilia-sorozat: kenyérpuding

2012-10-26T09:35:00.000Z

a kenyérpudingba még azelőtt lettem szerelmes, hogy hazaugrottam és ráálltam a mérlegre.

azóta már nem tudok oly nagy rajongó szeretettel gondolni rá.

tehát 1.5 kilóval ezelőtt még nagyon jó ötletnek tűnt este 6.4 perc alatt összeállítani a másnapi ebédet, ami reggeli bútolás alatt megsül (kicsiny háztartásunkban legalább kétszer).

kenyérpuding

hozzávalók

22 dkg 3 napos kenyér,
1.5 cm-es szeletekre vágva, héjastól, majd kockázva
3 dl tej
2 tojás
só, bors
szerecsendió
5-10 dkg kéksajt
(attól függően, ki mennyire szereti/mennyire erős a sajt)
alternatíva:
5-10 dkg cheddar
sonka vékonyra csíkozva ízlés szerinti mennyiségben
petrezselyemzöld ízlés szerint

know-how

a felkockázott kenyeret kivajazott tűzálló tálba tettem.
a tojásokat kicsit felvertem, összekevertem a tejjel, fűszereztem, belereszeltem a sajtot (az alternatíva menüpont összetevői is ekkor, ha nem a kéksajtos változat készül) és az egészet ráöntöttem a kenyérkockákra.
egy éjszakát hagytam állni a hűtőben.
reggel sütés, 50 perc, 170 fok (az utolsó 10 percben levettem a fedőt róla, h megpiruljon a teteje).
amikor kész, gyönyörűen felpuffad. ez az állapot kb. 3 percig tart, aztán összeesik. az íze ugyanolyan jó, de már sokkal kevésbé fotogén.
(az alternatív ízesítés szerintem sokkal jobb a kéksajtosnál.)

nem a gyerekszoba, mi így élünk

barackbefőtt

2012-10-25T10:09:00.000Z

bicikli, fodrász, tortasütés anyának, harcsapaprikás túrós csuszával, toldi, trafo, mu, world press, légli, lányok, stb., momotaro, kozmetikus, őszi sétafika családilag, rövid románc egy kis nikonnal. meg a túrós sütikék. ez történt 7 nap alatt a jobb oldalon. ... de miért szerepel Mundruczónál olyan sokat a barackbefőtt? (amíg a képek nem érkeznek meg a kis nikontól, addig megint konzerv. most rapidlekvár cukkiniből indulás előtti fél órára.)

cukkini lekvár

hozzávalók

50 dkg cukkini hámozva, reszelve
25 dkg cukor
1/2 csomag haas 2:1 lekvárzselésítő
3/4 lime leve
1 tk fahéj

know-how

a lereszelt cukkinit a cukorba kevert dzsemfixszel felforraltam. a dzsf zacskója szerint 1-3 percig kellett volna főzni forrástól számítva. a forrástól számított 3. percnél botmixerrel pürésítettem és addig főztem tovább, amíg pontjó sűrűnek nem láttam.
a fahéjat csak a végén szórtam bele. a citromlé pedig még ezután, mikoris ehetetlenül édesnek ítéltem a produktumot.
2 kis üveg lett.
a cukor kicsit sok lett bele, kellett vm savanyú balansznak. (nem is tudom, hogy gondoltam ezt a cukormennyiséget így ránézve...)

forrás, meg tán ez is.

a nosalty-affér

2012-10-16T12:23:00.000Z

egy szakadó esős, gusztustalan, szürke szép őszi napon nosalty bepötyögött egy kérést eztettemnek:

- kérlek szépen, eztettem, írj nekem valamit!
- hümmhümm... (...) na, jó.

így esett, hogy a legeslegnagyobb kedvencem, ami miatt képesek voltunk nagyobb készpénzösszeget áldozni a reptéri buszra akkor is, amikor BKK éppen nem is szerepelt a célállomások közt, bekerült nosalty archívumába.

eztettemébe nem fog, így szólt az egyezség.

ide csak egy csudálatos kép kerülhet A pad thairól, az ultimate verzióról, a recipe itten e. olvassatok, és írjatok nekem sok kedveset, olyanokat, hogy de jó! óóó! nahát! hűha! (ezt Balázs) meg ilyesmiféléket.

chowder – a hallé másképp

2012-10-13T10:35:00.000Z

2 napig álltam a füstölhal-szagban.

már nem is szeretem a füstölthal-szagot.

egy tradicionális skót-angol-ír-francia-amerikai leves főzelék ez (mindenki magáénak mondja), van 8645 változata és mindenki szerint a sajátja a legjobb - pont mint a halászlé.

csináltam egy 8646. változatot, ami inkább lett leves, mint főzelék, mert kihagytam belőle a krumplit/lisztet.

chowder

hozzávalók

22 dkg hal (még mindig a múltkor vásárolt tételből)
3 dl tej
kis csokor petrezselyem
1 babérlevél
5 dl zöldséglé
2 répa felkarikázva
2 marék kukorica
1/2 cukkini karikázva, a karikák negyedelve
1/2 póréhagyma karikázva

know-how

a tejbe beletettem a petrezselyemzöldek szárát és a babérlevelet: ebbe ment a hal egészben. felforraltam a tejet, levettem a tűzhelyről és hagytam benne kihűlni a halat.
a hagymát kevés vajon megdinszteltem, hozzáadtam a répakarikákat, 5 percig pároltam, aztán ment bele a cukkini és a kukorica.
felöntöttem a zöldséglével és a halról leszűrt tejjel.
sóztam, borsoztam.
végül beletettem a lapokra szedett (ez lemezesen jött széjjel) halat és még 5 percig közepes lángon főztem (amíg a répa megpuhult). (keverni már csak ésszel, hogy a hal ne menjen széjjel.)
a legvégén szórtam rá az összevágott petrezselyemzöldet.
kennyérrel, vajjal lesz igazán autentikká.

update: fishpie-mixszel is működik (vegyes haldarabok, kockára vágva)

római kömény, kókusztej, karfiol – megint egy leves őszidőre

2012-10-11T10:10:00.000Z

Moha nyilván tett volna egy-két megjegyzést, mielőtt kidobta volna a botmixeremet, mert nem volt türelme kivárni, hogy elérjek a húslevesi magaslatokba.

(innye! feljött a nap! 4 nap után.)

római köményes kókuszos karfiolleves

hozzávalók

1 egészen kicsi (ámde 22 centért szerzett) karfiol (50 dkg),
rózsáira szedve, a rózsák felezve, negyedelve
1 ek fenyőmag
30 gr vaj
1 fej közepes hagyma, finomra vágva
1.25 kávéskanál római kömény (komolyan :) van mérőkanalam)
1 gerezd fokhagyma, finomra vágva
2 dl kókusztej(konzerv)
4 dl zöldségalaplé (kocka)
2 dl tej
1/2 csili

know-how

a fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítottam, a felét félretettem.
ugyanabban a még mindig száraz serpenyőben megpirítottam a köményt is (mivel az alapszíne barna, csak az illatából lehet tudni, hogy kész), megőröltem.
a vajat nagyon kis fokozaton karamellizáltam (elkövettem azt a hibát, hogy a fenti még mindig száraz, ámde teljesen forró serpenyőbe tettem a vajdarabot. eredmény: instant odaégés erősen bebarnulás. tehát: hideg edénybe a vajat.)
hozzáadtam az apróra vágott hagymát, puhára pároltam.
amikor jónak ítéltem, beleszórtam az őrölt köményt és a fokhagymát, a karfiolt kis darabokban és fedő alatt, kis lángon pároltam 20 percet. (lé nincs még, nem ég oda, a kis láng miatt.)
a 20 perc lejártával ráöntöttem az összes folyadékot, felforraltam, aztán kis lángon készre főztem.
botmixer. pürésítés.
a fenyőmag a tálalásnál került rá.
(szerintem ettem már jobb levest, de azért nem rossz - a római kömény a legerősebb íz benne, ha valakinek averziója van ezzel a fűszerrel, ne ezt a levest főzze meg.)

forrás

panír

2012-10-11T08:47:00.000Z

a házastársam menüs étkeztetését továbbra is megpróbálom életben tartani.

a hét a rendszerem szerint szerdán kezd.

ma szerda.

össze is hajintottam egy helyre kis ebédet. (6ra, mondjuk, de volt leves is, meg 2. is. meg nekem egy doboz trifle a teszkóból - amit a rendkívüli teljesítményemet értékelendő 82%-ban elfogyasztottam, teljesen önállóan, minden különösebb megerőltetés nélkül. és ami még durvább, közben a maratonnal vontam magamban párhuzamot - miután ma mégcsak futni se voltam képes satnya testemet elvonszolni.)

tehát ma délután 4 óra körül: paníroztam. pa-ní-roz-tam. ÉN! utoljára ilyet a tesvíremmel csináltam a szülői házban, amikor még kellett egy szék, hogy felérjük a pultot. de mivel a receptet szokásomhoz híven menet közben olvastam, itt álltam a hallal, meg a tudattal, hogy dehátezpanírozós. kétségbe nem estem, rögtön kerestem új receptet. meg még egyet. 3ból 3 panírozott. bingó. akkor panírozok.

(most pedig megnézem, hogy lettek-e egyáltalán használható képek - merthogy mire kész lett az ebéd, kissé besötétedett vala, a házastársam pedig még mindig nem vásárolt nekem csodálatos fényeket meg diffúzorokat meg ilyesmiféle hasznosságokat, amik nélkül van élet ugyan, de minek? kérdem én.)

meg azt is, hogy mondjuk magyarul, hogy fish cake. mert ez így olyan szép. a halsüti viszont nagyon nem az.

sima fishcake

hozzávalók

21 dkg nyers füstölt hal
16 dkg krumpli (1 szem) megfőzve, összetörve
1/2 csokor petrezselyem
1/2 csokor metélőhagyma
1 dl tej - 1 dl víz keveréke
1 babérlevél
só, fehérbors
1 ek majonéz
1 ek joghurt
1/2 tk mustár
1 tk kapribogyó

know-how

a tej-víz-babérlevél keverékében feltettem a halszeletet főzni - felforraltam, lezártam, és hagytam elhűlni a tejben.
ezalatt a krumplit kockákra vágva megfőztem. még melegen összetörtem, aztán a legalacsonyabb hőfokon még 1 percet kapott, hogy elpárologjon a maradék nedvesség belőle.
hozzáadtam a majonézt, a joghurtot, a mustárt és az összevágott kaprit, sóztam, borsoztam és alaposan elkevertem. a majonéz-joghurt stb. csak kb., mindenki lője be a saját ízlése szerint.
ez a fajta megfőtt hal lemezes szerkezetű - nagyon nem kellett gondolkodnom a méretre vagdosással. pikk-pakk lapokra hullt. lazán hozzákevertem a krumplihoz - nem kell, hogy egynemű massza legyen!
evőkanálnyi adagokat gombócoltam lisztes kézzel (12 lett), aztán a szokásos módon paníroztam. (liszt - tojás - zsemlemorzsa a sorrend, azok kedvéért, akik nem álltak széken a konyhapult mellett kiskorukban.)
kevés olajban közepes lángon sütöttem meg őket. (ezt ne tessenek szentírásnak venni, ritka béna vagyok olajban sütésben.)
kivételesen nem égettem őket agyon.
kivételesen lámpa alatt fényképeztem.
kivételesen nagyon szar képek lettek.

forrás

ja! saláta volt hozzá. sima ződ.

miért együnk fajitat?

2012-10-10T12:28:00.000Z

mert jó.

írói vénám elhagyott legott, de tán feléled egyszer, én meg visszatalálok kicsiny konyhámba - addig meg konzerv, e:

fajita

hozzávalók

a paradicsomsalsahoz:
20 dkg cherry paradicsom negyedelve
1 kis fej shallotta hagyma (vagy lila, vagy zöld) nagyon apróra kockázva
1 csokor petrezselyem (koriander igaziból) apróra vágva
1 csili (vagy ki mennyit bír, kellemesen csípjen)
1 lime leve
só
a guacamolehoz
1-2 érett avokádó (a létszámtól függően)
1 kisebb fej hagyma, nagyon apróra vágva
só, bors
a reszelt sajthoz
10 dkg sajt lereszelve
a tejfölhöz
1 kis doboz tejföl
1 csokor snidling
só
a csirkéhez:
40 dkg csirkemell vékony csíkokra vágva
2 kk őrölt római kömény
1-1 piros és zöld kaliforniai paprika (a színük miatt, de sárga is lehet, vagy kék) felcsíkozva
1 kis fej hagyma kockázva
1 gerezd fokhagyma
1 lime leve (vagy 1/2 citromé)

know-how

egy tálban minden összetevőt óvatosan összekevertem.
egy órára félretettem, hogy az ízek össze tudjanak érni.
a só miatt levet eresztett, ezt tálalás előtt leöntöttem róla. (bele, egy pohárba - fincsíí.)
a guacamoléhoz az avokádókat megpucoltam, a húsukat villával összetörtem, hozzákevertem a hagymát, sóztam, borsoztam. (a levegőn pikk-pakk oxidálódik a teteje, célszerű közvetlenül evés előtt elkészíteni - a bebarnult guacamole is guacamole ugyan, csak nem annyira jól kinéző.)
a húsos részhez a hagymát megdinszteltem, erre tettem a csirkecsíkokat és az összenyomott fokhagymát - megpirítottam őket, rászórtam a római köményt, sóztam, hozzáadtam a paprikacsíkokat, és ráöntöttem a lime levét.
6-8 percig közepes lángon sütöttem (cél: a paprikák ne fonnyadjanak teljesen össze, de a csirke se maradjon véres.)
végül a felkarikázott snidlinget belekavartam a megsózott tejfölbe.

amikor minden kész, szétporciózás, asztalra felpakolás, mindenki elé egy tortillalap leterítés (az elkészítés a zacskón, nem írom le, de meg kell melegíteni) - mindenki abból és annyit tesz a tortillájába, amennyi neki tetszik.

lehet szeretni, nemde?

na, elmentem tejért.

újabb keksz Pepper kolléganő gyűjteményéből

2012-10-03T09:14:00.000Z

vendégeskedés zajlik épp.

meg folyamatos basztatás a bloggal.

mintha nem vennék komolyan ezt a kulinária-dolgot.

lehet, hogy ma már egyáltalán nem adok nekik enni.

de mindennek az ég adta világon semmi köze a banános kekszihez. se a chok a blok-hoz. a zotter forrócsokihoz pláne. ezek miatt csak a futókört kellett drasztikusan megnövelnem, hogy lassan körbeérje a megyét.

csokis-banános keksz

hozzávalók

1 tojás
5 dkg cukor
10 dkg puha vaj
1 banán
25 dkg liszt
1-2 ek kakaópor
1 kk sütőpor
10 dkg fehércsoki

know-how

a vajat a cukorral, a tojással és a villával előzőleg szétnyomkodott banánnal kikevertem. hozzáadtam a sütőporos lisztet és a kakaóport. utoljára ment bele a csoki. ami most fehércsoki-lap volt. azt meg már minek darabolni, ugye (úgyis elolvad a sütőben, gondoltam vala. azt már nem gondoltam hozzá, hogy a kiálló csokilapokkal viszonylagos nehézségekbe fog ütközni a massza golyókká formázása.).
1 óra hűtés.
golyókká formázás (megkísérlése) - mindenképp vizes tenyér kell hozzá. aztán kicsit meglapítás.
a keksz maga nagyon finom, a kinézete viszont hagyott némi kívánnivalót maga után.

tökmag, aszalt szilva – punks dead

2012-09-29T08:00:00.000Z

ráfeküdtem az őszre őszit hullámra.

sütöttem kenyeret.

a paszternák leves mellé.

szerintem Balázs lassan képes lesz nagyobb készpénzösszeget áldozni egy csirkepaprikásra.

tökmagos aszalt szilvás kenyér

hozzávalók

50 dkg liszt (2:3 arányban fehér:teljes kiőrlésű)
7 g instant élesztő (drOetker, 1 zacskó)
1 tk só
5 dkg vaj
10 dkg tökmag
5 dkg aszalt szilva apróra vágva
3.5 dl kézmeleg víz

know-how

a liszteket összekevertem az élesztőporral, a tökmaggal és az aszalt szilvával.
belekockáztam a hideg vajat és kézzel morzsalékos állagúra varázsoltam.
2 részletben hozzáöntöttem a langyos vizet, miközben a dagasztókarral kevertem - addig dagasztottam, amíg szépen elvált az edény falától.
öntöttem alá kevés olajat, a tetejére pedig egy olajjal átkent fóliát tettem. ment kelni - 45 perc (vagy amíg 2xesére nem dagad). (az állandó 17 fokos lakás miatt újabban a sütőben kelesztem a tésztákat, és eddig nem volt annyi eszem, hogy rájöjjek, ha ilyen formán leterítem, nem szárad ki a teteje - na de most!)
a megkelt tésztát nagyon lazán átgyúrtam, kettévettem, és 2 cipót csináltam a darabokból. (elég gyorsan kinőtték az egy tepsit, úgyhogy két külön tepsi kell a 2. kelesztéshez, aztán a sütéshez.)
további 30 perc kelés.
220 fokra előmelegített sütőben10 perc, aztán hőmérséklet redukál 190 fokra és itt 25-30 perc további sütés.
a tepsikbe tettem egy-egy tál vizet a sütés idejére, hogy ropogós legyen a héj. legalábbis mintha ezt olvastam volna.
zseniálisan finom. (ha az ember este 6ig nem eszik, gyorsan megtanulja értékelni azt, ami van. btw.)

ortodox leveske őszidőre

2012-09-28T11:10:00.000Z

ha igazi punk lennék, most, hogy egyértelműen őszül az idő, valami zöldsalátáról írogatnék.

ha viszont azt akarom, hogy eztettem még híresebb legyen, mint most, kénytelen vagyok trendelni és őszi leveseket főzni. (a valós háttérben egy fél kiló, már az öregedés kezdeti jeleit mutató paszternák* állt).

* újabb kedvenc. valószínűleg beszűkültségemnek köszönhető, hogy 34 évet leéltem nélküle, mert nyilván otthon is halomban áll mindenhol ősszel a paszternák. kálcium, élelmi-rost tartalom: dicséretes. krumplihelyettesítő-képesség: dicséretes - nem mintha nagy krumplizabáló lennék. csináltam már belőle fele-fele arányú krumpli-paszternák pürét: dicséretes. körtével crumble-t: nem teszem többet. elvileg használják süteményekbe is, más gyümölccsel, almával, körtével kombinálva, édeskés íze okán, nekem úgy annyira nem lett szívem csücske. itt és itt van egy jó kis írás róla, a változatosság kedvéért magyarul.)

paszternák krémleves garam masalával

hozzávalók

1 nagy hagyma felkockázva
2 gerezd fokhagyma szeletelve
nagyujjnyi gyömbér lereszelve
1 ek garam masala
35 dkg (pucolva) paszternák darabolva
1 l zöldségalaplé
2.5 dl tej
1 csili kimagozva, csíkokra vágva (opcionális)
olívaolaj, vaj a hagymadinszteléshez

know-how

a hagymákat a gyömbérrel és a garam masalával az olaj-vajban 10 percen keresztül dinszteltem (amíg majdnem szétfőtt). erre ment a darabolt paszternák: átforgattam őket, hogy mindenhol érje őket a hagymás szósz, aztán felöntöttem a leves-tejjel (mivel szokás szerint kockából lett a leves, nem sóztam, alaplével főző lelkeseknek itt ajánlott a só), felforraltam, majd fedő alatt kis lángon addig főztem, amíg a paszternákok megpuhultak - 18 perc, kb. botmixerrel pürésítettem. a csili dekoráció volt a tetején.
must cook.

forrás

Chili&Vanilia + Menedék Egyesület = brazil sajtos zsömle

2012-09-26T20:57:00.000Z

- Éci, nem főznél nekem kelkáposzta-főzeléket?

próbálkozom, tényleg. Balázs olyan hálásan tud nézni, ha időnként rábólintok az efféle kérésekre. de hát ez...!

anya a lelkemre kötötte a rántást. de én nem rántok, nincs az az isten. sűrítek. saját magával, ahogy Bíró Lajos óta minden kiművelt emberfő teszi. aztán amikor látom, hogy, á, ez még levesnek is rohadt híg, teszek bele egy kis arrow-port*. aztán többet, mert olvasom közben az okosságot: 1 tk 1 cupnyi folyadékot sűrít be. a végén már a fél dobozt.

de a lötty lötty maradt.

rántásról ennél a pontnál már csakazértse lehetett szó. gondoltam, jó ötlet lesz beletenni fél kiló krumplit püréként, meg kiszedni a lé 3/4-ét. mindezek után most olyan híg főzelék kinézete van.

de legalább a szaga kelkáposzta.

recept nem lesz. minek? rajtam kívül mindenki tud kelkáposztafőzeléket csinálni.

*mivel ez a bejegyzés nem erről szól, olvassátok el itt csak röviden: sűrítőanyag, jó alternatívája a kukoricakeményítőnek, ráadásul nincs mellékíze sem. 1 tk por hideg vízben feloldva 1 cup folyadék sűrítésére elég (2 tk arrow-gyökér = 3 tk kukoricakeményítő). az indiánok gyógyításra használták a gyökérből készült port: a mérgezett nyilak okozta bőrfolytonossági hiány megszüntetésére.

...mindeközben sült a mellétét. a brazil sajtos zsömlék.

a Menedéket már régen és nagyon.

és most remélhetőleg még többen. márcsak az 1%-ok miatt is.

a Menedék felismerte a Ch&V-brandben rejlő erőt - adta azt hozzá, amije van, a migránsait, és összedobtak egy zseniálisan jó szakácskönyvet (Így főzünk mi). ingyen, letölthetően. és amit most nem találok sehol, de nekem - természetesen - megvan, ha kell, tessék jelezni.

innen lett a brazil sajtos zsömle.

brazil sajtos zsömle UPDATED!

hozzávalók

1 tojás
1/4 cup olaj (én kukoricacsíra-olajat használtam)
2/3 cup tej (1 c = 2.5 dl)
17 dkg tápiókaliszt (amit a zacskóján keményítőnek hívnak, de a kínai boltomban liszt volt az aláírás - hittem nekik, mégiscsak többet használnak ilyesmit)
7 dkg füstölt Anikó sajt, reszelve (a sajt fajtája fontos, cheddarral nem működött)
só ízlés szerint
(zöld)fűszerek ízlés szerint

know-how

a tejet és az olajat összeöntöttem (nem keverednek, amúgy).
a tápiókalisztet és a reszelt sajtot összekvertem.
felvertem a tojást.
a lisztes sajthoz egy fakanállal hozzákevertem az olajos tejet és a tojást - fél perc alatt megvolt.
muffinsütőbe porcióztam (2/3-ig töltve az üregeket) és addig sütöttem 170 fokon, amíg kész nem lettek (aranybarna szín).
ez az adag majdnem elfogyott reggelire, szuperfinom, pikk-pakk és gluténmentes.

a receptre Andris hívta fel a figyelmemet - hálás köszönet érte!

meleg quinoasaláta

2012-09-24T15:33:00.000Z

tegnap vacsorára, aztán ma ebédre is végül.

csak képet akartam róla, mert újabb kedvenc ződre leltem a vízitormában, de mivel sikerült olyan állagot elérnem az ebédre szánt gnocchinál, amit nem tudnék szalonképesen definiálni, ez lett az ebédem. ami csak annak fényében gáz, hogy édesburgonya-gnocchira készültem vegyesgomba-raguval, nem egy laza salátázásra.

meleg quinoasaláta

hozzávalók

1/2 cup quinoa
2.5 dl zöldégalaplé (kocka, bocs)
8.5 dkg marinált paprika kockára vágva
5 dkg vegyes zöldsaláta (spenót, rukkola, vízitorma)

know-how

a quinoát megfőztem, kicsit hűlni hagytam, hozzákevertem az apróra kockázott marinált paprikát és a zöldeket.
sózni nem kellett a leveskocka miatt.
szuperség.

marinált zöldségek mangós garnélanyárshoz

2012-09-19T13:15:00.000Z

nem egy nagy felejthetetlenség ez alant, de a marinált zöldség zseniális, egyszerűen zseniális.

viszont mindenképp előző este előkészítendő - nem Éciknek való ad hoc cucc.

avagy: hogy csináljunk egyetlen nap leforgása alatt ebéd helyett vacsorát.

marinált zöldségek mangós garnélanyárshoz

hozzávalók

1 nagy padlizsán fele 1/2 cm-s szeletekre vágva, aztán felezve
1 nagy cukkini felekarikázva, aztán felezve
1 paszternák karikázva
1 répa karikázva
1 kaliforniai paprika (piros, csak a színe miatt) - a lidl-ben van üveges marinált paprika, ebbe most olyanból lett a veresség
1/2 fej vöröshagyma szeletelve
a marinádhoz
4 gerezd fokhagyma fokhagymanyomón átnyomva
1/2 dl tamarind-pép
1/2 dl langyos víz a pép feloldásához
1 ek szezámolaj
1 ek halszósz
1 ek nádcukor
1/2 csili vékonyra vágva
gyakran felbukkanó szereplő még a marinádban a gomba is, de azt most nem kaptam
a ráknyárshoz
15 dkg kész rák
1/2 mangó nagyobb kockákra vágva

know-how

(ami fontos: a kemény és puha zöldségek ugyanolyan arányban vegyenek részt a lében. a szósz tetszőlegesen variálható fűszernövényekkel, amiből ebbe most semmit nem tettem, csak, hogy jól tudjam szemléltetni az állítást. a marinált ződek egyébként a nyerskonyha alapvetései, Gittánál lehet róla bővebben olvasgatni.)
a marinádhoz összekevertem a hozzávalókat, és beleforgattam a felszeletelt zöldségeket.
min. 2 órára hűtőbe kell tenni, de minél hosszabban állnak, annál jobbak lesznek.
szerintem nyersen is tökéletesek, de azért csak megsütöttem őket. (grillezni kellett volna, de grillem nincs, ennek híján serpenyőben sültek ők meg.)
a ráknyárshoz készre főzött rákokat vettem, úgyhogy nagyon nem kellett bonyolítani a nyársra húzásukat.

nem parenyica

2012-09-19T11:34:00.000Z

az egyébként már haladógurman-szinten levő házastársam ma reggel annyit bírt mondani a mozarellakrémemre, hogy: "hát, ez nem egy parenyica...". (gondolom, itt az egyszerűségére próbált utalni.)

mélyen elgondolkoztam, hogy megérdemli-e egyáltalán a citrommal és kakukkfűvel sült tengeri sügért*, ami a mozarellakrémhez járt vala. megkegyelmeztem végül, saját jól felfogott érdekemben: ha éhen hal, nem fog több mozarellát venni nekem. ami - most már ezt is tudom - nem parenyica, de azért jó az. krémként. bazsalikomos paradicsompürével. a hal mellé.

* !!a tengeri sügér (Dicentrarchus labrax - european seebass) kihalás szélén áll a túlhalászat miatt - csak a tenyésztett változat fogyasztása megengedhető!!

mandulasarok és a tarkabárka oldalán is van 1-1 másért hasznos hallista.

citrommal és kakukkfűvel sült tengeri sügért mozarellakrémmel

hozzávalók

a mozarellakrémhez és a paradicsompüréhez
2 mozarella-gömb (125g/db)
3 szem paradicsom
10 levél bazsalikom
só, bors
8 ek olívaolaj
a halhoz
37 dkg sügérfilé
néhány ág kakukkfű
1 citrom karikázva
só, bors

know-how

a mozarellát botmixerrel krémesítettem (turmix jobb lett volna, krémesebb lett volna a krém, de a gép otthon maradt), sóztam, félretettem.
a paradicsomokat a bazsalikomlevéllel, sóval, borssal szintén a botmixerrel pürésítettem.
a kész pürét sűrű szitán átszűrtem (a kifolyó lé nem kell a továbbiakban, de nagyon finom) és a szitában maradt sűrűjét tettem a mozarellakrém tetejére.
pohárban valószínűleg mutatós darab, de a házastársam biciklivel közlekedik és laptoptáskája van, amibe relatíve bonyolult lett volna egy pohárkrémet applikálni. úgyhogy mindent beletettem 1 műanyag dobozba.
a hal sütéséhez egy tepsit enyén kiolajoztam, a citromkarikák felét beletettem, ezekre fektettem a halszeleteket, bőrös felükkel lefele, rá a kakukkfű-ágakat és a maradék citromkarikákat.
175 fokon, légkeveréssel, 18 perc alatt megsütöttem.

forrás: NL Konyha, 2012. júl-aug., p.40.

personal note: a hal k jó.

hipergyors rizsebéd

2012-09-18T13:15:00.000Z

kissé demotiválttá váltam blogírásilag - a fényképek még oké, meg is pimpelem őket, de aztán írni is róluk? ónemá.

egyébiránt tegnap csináltam egy helyre kis heti menüt (ááááá!) (de tényleg nagyon csecse: bevásárlólista, itt szín, ott szín, forrásmegjelölés, megminden)- agyon frusztrált már mostanában ez a mit főzzek kérdés. amikor már muszáj főzni, az sokat levesz a főzés mint tevékenység bájából. még 2 hét és átállok a rántott leves - krumplis tészta vonalra.

tehát az új MENÜ 1. programpontja volt a currys rizssaláta papayában. de mivel 1) eztettemet annyira nem olvasgatják sokan, 2) annyira nem is volt emlékezetes, mint amennyire menőnek hangzik, skippelem a receptet.

viszont maradt rizs. meg párolt borsó-répa-zöldbab. és miután ez egy receptgyűjtés magamnak, most idevezetem a nagyszabású ebédemet (Balázs szendvicset evett, btw - remekül prosperál az új rendszerem).

hipergyors rizsebéd

hozzávalók

maradék főtt rizs
maradék párolt zöldség
1 tk garam masala
2 ek mogyoróolaj
2 ek tökmag

know-how

mindent összekevertem.
(a mogyoróolaj véletlenül lett, diónak fordítottam, mert nagyon akartam dióolajat venni, de nem baj: igazából zseniális ő.)

levendulás shortbread

2012-09-14T15:05:00.000Z

nem.

shortcake.* (shortbread = növényi zsír, cake: vaj + sütőpor)

Vikike küldte át nekem ezt. nem tudom, mi vezette őt el arrafele, mert pont annyira tükrözi az ő személyiségét az oldal, mint az enyémet - ettől függetlenül, van, hogy az ember kifordul magából, romantikusos lesz, csipkekesztyűt húz, ridikült hord és Szécsi Pált hallgat a levendulás keksz mellé, forró csokival.

nem.

kávét iszik, tojik a kekszre, mert épp telezabálta magát fajitával, befordította a fotőjt az ablakba, mert mögötte atomtámadás utáni állpotok uralkodnak, miközben a Neston ordít.

* tradicionális skót édesség a 12. századtól, de a recept pontosítása csak a 16. században zajlott le: ekkoriban ez egy bazi drága keksz volt, amit különleges alkalmakra tartogattak, úgymint karácsony és esküvő (a skótoktól Anglia, Írország, Dánia és Svédország is elszerette shortbreadet, gondoljunk csak a híres dán kekszre, vagy a híres svédre; de mondjuk itt az én kekszem is, ami legalábbis elindult a hírnév felé).

a varázsarány 1 : 2 : 3 - cukor : vaj : liszt.

3 formában készítik: tortaként szeletelve, körlapként, vagy hasábokban, és gyakran van megszurkálva a teteje villával (dekoráció, a gyengébbek kedvéért)._

levendulás shortbread

hozzávalók

16 dkg sima liszt
16 dkg rizsliszt
1 tk sütőpor
25 dkg vaj
8 dkg porcukor
1 közepes tojás
fél citrom reszelt héja
3 tk szárított levendulavirág

know-how

a vajat habosra kavartam a porcukorral, hozzáadtam a tojást.
a száraz hozzávalókat a masszába szórtam és jól elkevertem.
egy darab folpackra kanalaztam az egészet, hengerré nyomkodtam, hűtő, egész éjjelre. (de 1 óra mélyhűtés után simán szeletelhető.)
reggel 7kor kel, szeletel (1/2 cm), süt: 175 fok légkeverés (hideg sütőben kezdve 13 perc, de ennyinél már elkezdett barnulni, ami nemkívánatos szín egy shortbreaden), angolházi megír, kekszék ezalatt hűlnek (másképp prompt esnek morzsákra). félhűlt állapotban már a széthullás veszélye nélkül csomagolhatóak.

forrás

egy szerelem története

2012-09-11T21:54:00.000Z

...avagy csirke és enoki találkozása a rizspapíron

az van, hogy ma délután elkészültek az elmúlt időszak legjobb képei, és igazából hagynám is a fenébe az írogatást (mint az önmegvalósítás egyik formáját, 4 gyerekkel későbbre), mert a recept maga nem nagy cucc, tegnap hajintottam össze vacsorára, maradékból.

a hangsúly az enokin* volt, ahhoz kellett valami körítést csinálnom.

(az enoki szerelem volt első látásra. annyira kopasz és csúnya és lehetetlen kinézetű, hogy muszáj volt beleszeretnem.)

*gombafajta, igen hosszú szárral és igen minimális kalappal. fakóságát a nap (és egyéb fény) nélküli növesztésnek köszönheti, a hosszú szárát meg a speciális termesztőedénynek. az enyhén gyümölcsös íz nem tudom honnan jön bele.

az ázsiai és a fúziós konyha kedvelt alapanyaga, főleg Japánban használják és főleg levesbe főzik, de nyersen is oké, salátákba.

használat előtt le kell vágni a tönköt az aljáról és kicsit átöblíteni. mivel gomba, sokáig nem áll el hűtőben sem (1 hét, max.).

van egy vadon termő változata is, ami barna és nincs hosszú szára se, dehát az úri kinézetnek ára van.

egy szerelem története

hozzávalók

2/3 grillcsirke nagyon apróra darabolva
45 ml halszósz
30 ml mirin (édes rizsbor főzéshez)
15ml szezámolaj
1 ek cukor
1 gerezd fokhagyma összenyomva
1 dkg gyömbér reszelve
1/2 citrom leve
salátalevelek
retek vékonyra reszelve
1 adag enoki
1 főtt tojás
rizspapír
szójaszósz

know-how

a marinádhoz összekevertem a halszószt, a mirint, az olajat, a fokhagymát, a gyömbért, és a citromlevet. ezt ráöntöttem a nagyon apróra vagdalt húsra, összekevertem és állni hagytam. (7 km futásra+a sétára hazáig, meg a hírek még, úgyhogy akár reggel is meg lehet csinálni angolházi közben, vacsorára.)
a továbbiakban külön tálakban kiraktam az asztalra a salátát (madár volt, meg piros paraj), a gombát, a tojást, a húst és a retekcsíkokat, és okulván egy réges régen történt vietnámi tekercsből, mindenki magának csinálta a tekercseit.

(a rizspapírról és a használatáról már írtam hosszabban. - plusz megjegyzés: a rizslapok pont beleférnek a piteformába, úgyhogy abba tettem melegvizet a lágyításhoz, szintén az asztalra. még jó, hogy van egy óriási asztalunk.)

tejespite, bezombultvasárnapdélután

2012-09-10T16:55:00.000Z

in medias res.

tejespite

hozzávalók

4 tojás
3 cup tej (1 író volt)
2 cup liszt (fele-fele sima/teljes kiörlésű)
1 cup cukor
(figyeld a rendszert!)
1 citrom reszelt héja
2 kupak vaníliaesszencia
1 marék aszalt ez-az, de friss gyümölcs is mehet bele
vaj a forma kikenéséhez
cukor a vajas forma szórásához

know-how

a tojásokat a cukorral habosra kavartam.
hozzáadtam a lisztet, újabb kavarás.
hozzáöntöttem a tejet és úgy gondoltam, hogy jó lesz ezt is a robotgéppel belekeverni - eredmény: minden tiszta tejespite-szószos lett. tehát: a tejet már csak kanállal keverjük el a masszában.
még belement a citromhéj, a vaníla és az aszalványok.
26 centis piteformában sült, 35 percig, 180 fokon, vízfürdőbe állítva (ami: beleborult félig a sütőbe, aztán tovább a padlóra, ráadásul kivételkor k.ra megégette a csuklómat is - felülről (!). szeretem, na.)

a teán füstölt lazac élete a krumplin túl

2012-09-07T17:51:00.000Z

a mai mese a quinoáról fog szólni.

egyszer volt, hol nem volt, élt egy fa a messzi Dél-Ámerikában, amin kicsi, fekete, fehér, igen, nem piros golyók nőttek, némi szappannal bevonva, méretükhöz képest jelentős vitamin- (B2, B6, B9) és ásványianyag-tartalommal (vas, magnézium, foszfor, réz, mangán). továbbá minden egyéb gabonafélénél több fehérjét tartalmaztak (ami nem túl nagy kihívás számukra, lévén nem is gabonafélék voltak ők...)

és még: gluténmentesek is voltak, de ez akkoriban még nem volt olyan trendi, mint ma.

aztán jöttek a gaz hódítók, hajóra rakták a golyókat és elhozták Európába. itt aztán gyorsan megnyitottak pár bioboltot és azóta is ezekben árulják aranyáron ezt a növénykét.

mindezek dacára a quinoa finom és pikk-pakk megvan.

1/2 cup főtt quinoa 111 kalória. (én egész nap elműködtem egy teljes cuppal tegnapelőtt. nem önszántamból, persze, de Balázs elvitte az összes füstölt lazacocskát, amit járt volna hozzá. miután mégiscsak ő keresi a pénzet, amit én a kínai meg arab boltokba hordok, kénytelen voltam számat befogni és magában quinoát enni.)

vallási meggyőződés szerint áztassuk elő, vagy ne (5-10 percet).

ami tény: a magokat saponin vonja be, eredetileg - ettől kellemesen habzana a szánk legott, a csomagoláskor elő-leáztatják ezt az anyagot - de mindenki tegyen belátása szerint. az öblítés mindenképp javasolt.

az (nem)áztatás után 1 rész quinoát 2 rész vízben tegyünk fel a tűzhelyre, és hagyjuk kb. 15 percet nem túl erős forrásban lefedve főni. akkor van kész, amikor teljesen magába szívta a vizet, és a magok kipukkantak és a csíra körbetekeredik rajtuk. mondjuk azt: nem nagyon lehet elvéteni, mikor van készen.

3x-osára dagad.

ha jót akarunk magunknak, fővés előtt 6-8 percig pirítjuk a magokat (amíg aranybarnák lesznek) és alaplében (oké, leveskocka) főzzük meg.

ez így köret.

további receptek felkutatása még folyamatban.

(...)

... és Éci királykisasszony megdöntötte a kuszkusz egyeduralmát a konyhában, és igazságos uralkodása alatt teret adott minden kisebb-nagyobb golyó, kocka, hasáb és amorf tápláléknak a kibontakozásra.

a továbbiakban pedig boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

teán füstölt lazac quinoával

hozzávalók

2 szelet bőrös lazacfilé
só, bors
1 ek teafű (nem filteres; a színe mindegy, de a fekete aromásabb a zöldnél)
1 ek cukor
1 ek rizs
sok alufólia
gázálarc

know-how

(régimódi villanytűzhelyen készülve) 1 nem túl nagy tepsi aljába (a 2 szelet halnak kell beleférnie) alufóliát tettem, rászórtam a rizs-cukor-tea keverékét, újabb fóliával lefedtem. ezt a fóliaréteget nagyon kilyuggattam (a füst miatt). az így előkészített tepsit rátettem a nagyobbik platnira és elkezdtem a legmagasabb hőfokon melegíteni.
amikor elkezdett füstölni, ráfektettem a 2 szelet sózott-borsozott halat, lefedtem egy újabb réteg alufóliával és kb. 5-6-7 percig hagytam füstölődni (a legnagyobb fokozaton).
lezárás után hagytam, hogy a maradék hő tovább dolgozzon, de 10 percnél nem volt több az összidő.
eredmény: nagyon meggyőző.
hozadék: 2 napra a dohszagot felváltotta a masszív füst.
tapasztalat: 2 szelet lazac nem 2 emberes adag. legalábbis nem a mi kis családunkban.
(kerámilapon ugyanígy csináltam a múltkor, csak wokban, de sütőben is működik.)

lazacs!

2012-09-04T17:43:00.000Z

tegnap, popcake-ék után, átzúgott egy újabb cunami eztettemen: a budoáron közre lett téve pár fotográfia, ráadásul olyanok, amiket én azért nem publikáltam volna (nem mintha bármelyiket igen), ami elvezetett egy olyan számhoz a napi megtekintés menüben, hogy azt hittem, meghekkelték eztettemet - nyilván híressége okán (másra nem tudtam gondolni).

tehát: a nagy örülésre reggel lazacot sütöttem (mert ma lejárt a szavatossága). grapefruitos édesköménnyel.

ismétlem: reggel.

újabb 20 perces villantás az eztettem-műhelyből, avagy hogy tudok én állandóan így elkésni?

narancs inkább, de most azom nem volt - okosság: az édeskömény és a narancs nagy haverok, szerintem az ismeretség a grapefruittal is rendben volt, Balázs viszont majdnem azt állította, hogy ~~szar~~ nem volt rendben, de végül nem merte ezt a konfliktust felvállalni és maradt diplomatikus: nem ez a kedvencem, drága - teszem hozzá, hogy miután hajnalban keltem és robotoltam legalább 20 percet a konyhában, sőt, össze is csomagoltam neki az ebédkéjét kis lábaskába, volt pofája megkérdezni, hogy mi lesz a garnírung. hát mi, bazz?! velős pacal.

lazac grapefruitos édesköménysalátával

hozzávalók

2 szelet bőrös lazacfilé
só, bors
olaj a sütéshez
1 fej édeskömény felcsíkozva
1 szem grapefruit filézve
1 póréhagyma fehér része felkarikázva

know-how

a halszeleteket sóztam, borsoztam, fényképezgettem félretettem.
az édeskoményt horizontálisan kettévágtam, és hagymához hasonlatos módon vékony csíkokra metéltem (először nem akartam, de végül csak kivágtam a torzsáját V-alakban, de ez szépen adja magát, amikor ott hever előttem a kettémetszett kömény). a pórét felkarikáztam.
a kettőt együtt kevés olajon átsütöttem. amikor késznek ítéltem, hozzáraktam a grapefruit-darabokat (hártya nélkül! - nagyon kellemes kis munka a grapefruit-filézés, én azt mondom) és összekevertem.
ez után ugyanabban a serpenyőben mintegy 5 perc alatt megsütöttem lazacékat: a bőrös felükön kezdtem, 3 perc, aztán megfordítottam és még 2.
ennyi.

forrás

marokkói csirkeegytál

2012-09-03T16:18:00.000Z

itt most megemlékezhetnék a marokkói konyha csudálatos mibenlétéről, a szukokról, a mentateáról, a ras-el-hanoutról, a Djemaa el Fnaról - de nem.

amúgymeg: Marokkóban enni az egyik legkiválóbb dolog, amit ki tudok találni.

marokkói csirkeegytál

hozzávalók

45 dkg csirkemell kockázva
1 szem paradicsom
10 dkg gyömbér
3 gerezd fokhagyma
1 ek kurkuma
2 ek barnacukor
2 ek vörösbor-ecet
1 tk római kömény - koriander - fahéj megőrölve
1 helyre kis sütőtök felkockázva (1 kg biztos volt, pucolatlanul, de nem mértem)
10 dkg aszalt meggy (kifelejtettem, nem hiányzott, de a szöveghűség kedvéért ideírom)
6 dl víz
1 leveskocka
a tálaláshoz
10 dkg feta
1 citrom reszelt héja
egy csokor menta
zöldhagyma
kuszkusz

know-how

(ha minden össze van vágva, onnantól 30 perces kaja, de a vagdosás nekem uennyi volt)
a sózott-borsozott csirkekockákat kevés olajon megpirítottam, félretettem.
ugyanebben az edényben a karikázott hagymát megdinszteltem, rászórtam a megőrölt fűszereket és illatosodásig hagytam tovább sülni (1 perc).
a másik hagymát a paradicsommal, a fokhagymával és a lereszelt gyömbérrel botmixerrel nagyjából átkevertem (maradjon darabos).
ezt a ragut hozzáöntöttem a fűszeres hagymakarikákhoz és néhány további percig dinszteltem, aztán visszatettem bele a csirkét, öntöttem alá 6 dl vizet, belehajítottam a leveskockát, és még a tököt, a cukrot, az ecetet és a kurkumát is - felforraltam, aztán hagytam 20 percig főni fedő alatt. az utolsó 10 perces etapra levettem a fedőt, hogy a szósz - ami akkor még csak lé volt - szósszá tudjon lényegülni.
a citromhéjat összekevertem a fetával és a hagymakarikákkal, és ezzel, ill. az 3 perc alatt kész kuszkusszal nem tálaltam. mert ez lesz a holnapi ebéd. a mentát is a végén szórtam volna rá (ha lett volna mentám).

popcake-cunami

2012-09-01T22:04:00.000Z

gondoltam, trend előtt gyors összehajintok egy pop cake-et.

(jó, nem magamtól gondoltam ki ekkora hülyeséget. Balázs kért, hogy legyen süti a dolgozóba a születésnapjára. mondjuk pl. máfin. én meg mondtam, hogy mondjuk pl. máfint pont nem fogok sütni. mert azokat a csoffadt kis izéket, amikre képes vagyok, csakis az én tesvírem tudja értékelni.)

aztán tettem néhány szignifikáns felfedezést.

a pop cake nem tipikus gyors süti.
illetőleg a trend előttiségről már lecsúsztam, és csak kulloghatok lilafüge és csakapuffin árnyékában. nyilván ők is merítettek a cuppcake-lányok munkálkodásából (akik számomra nagyon nem mellesleg jó képeket is tudnak csinálni) - ők nagyon ráfeküdtek erre a vonalra. tőlük az inspiráció is.

de eszembe se jutott magyar oldalakon keresgélni recept után. utólag látom: tele magyar pop cake-kel a gasztrouniverzum.

kb. 4 mp aktív google-használat után meg is lett a popcake-világ nagyasszonya szemléletes kis videóval a know-how-ról. a többi meg a következő 3 percben alakult citromos pop cake-ké étcsoki borítással.

a piskótához (hívjuk így)

12.5 dkg vaj

21.5 dkg cukor (nagyon édes lett, legközelebb sokkal kevesebb cukrot teszek bele)

1 tk reszelt citromhéj

3 tojás

20 dkg liszt

1/2 zacskó sütőpor

12.5 dkg tejföl (tejföl+joghurt most, mert tejfölöm nem volt elég)

know-how:

a vajat a citromhéjjal és a cukorral krémesre kavartam.

a tojásokat darabonként adtam hozzá, midegyik után jól át kell keverni a masszát. végül jött a sütőporos liszt és a tejfölös joghurt. (ezek már csak fakanállal!) a tepsiből 5 perc hűlés után könnyen kijön.

szögletes, kivajazott, kilisztezett formában sütöttem kb. 40 percet (165 fok légkeverés) (a tepsi formája tökéletesen mindegy amúgy, úgyis szét kell morzsolni majd sülés után.)

a megsült piskótát teljesen ki kell hűteni, ezután lehet morzsolni. (Márta néni ketté törte és egymáson morzsolgatta - én így csináltam, de egy csomóan simán robotgépbe teszik.)

a vajas sajtkrémhez:

1 doboz Philadelphia sajtkrém

(vagy bm egyéb ízesítés nélküli sajtkrém 22.5 dkg mennyiségben)

10 dkg vaj

cukor (kinek mennyi)

know-how:

az összemorzsolt piskótát összegyúrtam a krémmel. (a cupp cake-s lányok azt írják, hogy fokozatosan kell adagolni - ne legyen lágy a massza semmiképp.) ez az adag piskóta felvette az összes krémet.

ennél a pontnál a masszát be kell hűteni 1 órára (hogy a vaj visszakeményedhessen - van benne rendszer, de mivel már 10 óra volt, én nem tettem - működött hűtés nélkül is.)

hűlés után diónyi golyókat csináltam (45öt...) és az elfelezett saslikpálcákra (amiket előtte kb. fél centis darabon a felolvadt csokiba mártottam) felnyársaltam őket - ennél a pontnál újabb hűtés szükséges (most a csoki miatt), de a fentebb említett 10 óra már 11 volt ekkor, úgyhogy itt se hűtöttem. még mindig működött.

és itt történt egy kicsiny visszaesés a diadalmenetben: a kigondolt fehércsokis bevonat (direkt bevonócsoki!) n-e-m működött. az összes lefolyt a golyókról, de tényleg az összes. miután már mindehol állt az olvadt fehércsoki, gondoltam ideje stratégiát váltani: Moser Roth, 70%, étcsoki. vízfürdő fölött (mostanában megmagyarázhatatlan módon vonzódom a kimondottam sok edényt igénylő konyhai műveletekhez - tán mert összesen 3 edénkém van) megolvasztottam. ebben a mázban kellett a golyókat óvatosan megforgatni, majd a felesleget végtelen sok ideig lecsöpögtetni (l. Márta néni videóját). ha bármi kerül még rá dekorációnak (szórócukor, szezámmag, ország, város, híres ember), az ennél a pontnál kerülhet. alig 3 óra múlva már lehet is beleszúrkálni valamibe, úgy, hogy ne érjenek egymáshoz.

és újra hűtés.

jóccaka.

megjegyzések másnap: ez az egyik legédesebb sütemény, amit valaha csináltam. hányingerem van tőle. még jó, hogy Balázs elvitte a nagyját. legközelebb durván redukálni kell a cukormennyiséget (a külső csokimáz önmagában is durva, hát még a sajtkrémmel meg a piskótával!) a candy melts a legnépszerűbb bevonó, mivel ilyet hazafele jövet nem leltem (mert nem kerestem), lett csoki, ami sok fórumozó szerint jobb a candy melts-nél, a candy meltsnek viszont csudálatos színei vannak. forrás-ok és az alapvetés

35.

2012-08-31T22:22:00.000Z

már nem tudom, mivel magyaráztam meg magamnak, hogy a rózsaszín golyók igazán szexik lesznek egy meglett egy közép 30as egy majdnem tökéletes faszi majdnem tökéletes tortájának a tetején. de elhittem. tehát:

narancsos-céklás-fehércsokis alaptészta (mandulasaroktól)

mascarpone-ricotta töltés

fondant (elkészítés pl kétcicánál vagy itt, de leginkább a teszkóból készen)

torta

az alaphoz

10 dkg fehér csoki 10 dkg vaj 5 dkg cékla apróra kockázva (1 kis cékla fele) 1 narancs leve 125 ml narancslé (Innocent) 3 dkg fruktóz (vagy 8.5 dkg cukor) 1 tojás 125 g liszt 10 g sütőpor 7 dkg kesudió durvára vágva

know-how:

az apróra kockázott céklát feltettem főzni a narancs levében. miután ultragyorsan elpárolgott a lé, a cékla meg továbbra is kemény volt, utánaöntöttem a 125 ml narancslevet és fedő alatt puhára főztem, aztán botmixerrel pürésítettem. a csokit a vajjal vízfürdőben felolvasztottam. a tojást a cukorral habosra kavartam. mikor mindegyik kész lett, összekevertem a 3 részt. a lisztet összekevertem a sütőporral és a darabolt kesudióval. és a legvégül: mindent összekevertem. a kivajazott-lisztezett tortaformában (18 cm) 160 fok, légkeverésen sült 30 percet, aztán lejjebb vettem 100 fokra és még melegítettem vagy 5 percet. (megjegyzések: a tort kezdeti pirosából a végére nagyjából nem maradt semmi, cserébe viszont olyan vékony maradt a végére is, mint amilyennek az elején látszott - cserébe a csínosságért nem tudtam kettévágni, szanaszét morzsálódott, mondjuk ezt a krém elegánsan kitakarta)

a krémhez

12.5 dkg mascarpone

12.5 dkg ricotta

3 dkg fruktóz

1 kupak narancskivonat

1/2 tonkabab lereszelve

1/2 hosszúbors lereszelve

(nyilván pont kb 10%-át fizettem érte vm indonéz piacon, de mintha náluk is láttam volna már, a tonkabab mellett)

3.5 g agar-agar

(nagyon kevés forró vízben feloldva, plusz még egy kis narancslé is hozzá az íze kedvéért)

robotgéppel összekevertem mindent. pont. a kettévágott alapot megkentem a krém 2/3-ával, a többit kívülről kentem rá. ez fontos, mert a fondant réteg - elviekben - igen vékony lesz rajta, és a nejlon harisnya is hülyén néz ki ujjnyi visszereken. a fondant-téma ma délután középen kezdődött, merthogy kész fondantom volt. sőt külön iceing sugarom is volt (Dorka tortaiskolájában ez a keményítő-porcukor 1:1 arányú keveréke). a fondant-t kinyújtottam nagyon vékonyra (kell alá a por, másképp leragad - a por egyébként látszik a felületen, de gyönyörűen le lehet söprögetni róla), óvatosan feltekertem a nyújtófára és ráengedtem a tortára.

kivételesen pontosan követve Dorka leírását.

instant sikerélmény.

gyönyörűszép.

a rózsaszín golyókhoz a fondant-t teljesen műanyag ételszínezővel színeztem be: egy kupaknyit (1 ml, bár igaziból halvány fogalmam sincs) belegyúrtam egy kis ökölnyi masszába. (a tenyerem durvábban nézett ki a masszánál, de szépen lejött.)

eztán mindig mindent fondant-ba fogok tekerni. az összes ázsiait. meg a rántott húst. és ételszínezővel színezem. és szórom a cukrot ész nélkül.

...és akkor megvettem életem 1. liter íróját

2012-08-29T17:39:00.000Z

buttermilk.

ez nemcsak azért fontos, mert angolszász a nyelvterület, hanem mert gyönyörűen látszik, hogy miből jön az író.

vajból. köpülés utáni melléktermék, enyhén savanykás, kefír állagú, tej színű folyadék. és mivel Cork valaha vajnagyhatalom volt (amíg a hollandok ki nem találták a hűtést, mint tartósítást - addig a sóval tartósítottak: itt a magyarázat arra, hogy miért sós az összes ír vaj még ma is), és a vajat ma is gyártják rendületlenül, van melléktermék bőven.

de ez pont nem számít semmit egy mai író esetében: a pasztőrözött/fölözött tejből lesz ő tejsav-baktérium, esetleg vaj hozzáadásával 12-14 óra alacsony hőfokon történő erjedés után. (na, mintha az Állatitermék-technológiák tantárgy jegyzetét másoltam volna ide.)

ezt a rendkívül hangulatos, ámde informatív kis bevezetőt pediglen életem egyik legjobb palacsintarecipe felvezetésének szántam.

for dummies.

meg nekem.

meg mindenkinek, aki szereti.

amerikai palacsinta íróval

hozzávalók

a hozzávalókat kivételesen hagyom cupban (már vettem egy cupra vonalkázott mérőedénkét, mert a legtöbb recept ezt a mértéket használja azokon a helyeken, ahonnan töltekezem - a mértékváltás menüben van átváltási segédlet)
2 cup teljes kiőrlésű liszt
1/4 cup cukor
1/4 tk sütőpor
1/2 tk szóda-bikarbóna
1/2 tk só (én a sózott vaj miatt nem tettem bele)
2 tojás
2 cup író
1/4 cup olvasztott vaj + kevés a sütéshez is

know-how

a száraz (liszt, cukor, szóda-bikarbóna, sütőpor, só) és a nedves (író, tojás, olvasztott vaj) hozzávalókat külön-külön összekevertem, aztán egyesítettem a két csapatot. sűrű tészta lesz!
2 ek-nyi adagokban megsütöttem, közepes fokozaton.
24 db-os adag.

forrás

rebarbara 1.20ért

2012-08-28T16:05:00.000Z

ez egy kellően bonyolult sütike. olyan, aminek a leírása olvastán normális esetben (normális eset=süti kell, rögtön) csinálok egy tejbegrízt.

de most a csillagok szerencsés együttállása kedvezett a pâte á foncer összegyúrásának, pihentetésének, elősütésének, a rebarbarák sütőben párolásának és az öntet összeállításának ÉS a 45 perces sütési idő kivárásának. a legjobb fogyókúra süteményt sütni. lehetőleg többlépcsőset. itt ülök a sütiszagban és már semmi kedvem enni belőle. ennyi munkát elpusztítani?!

legyen a neve mondjuk rebarbara pite. kellően semmitmondó, semmi flanc a curddel meg a narancs-vonallal.

rebarbarás pite

hozzávalók

a tésztához (Roux mester nyomán)
25 dkg liszt
12.5 dkg puha vaj
1 tojás
1 ek cukor
1/2 tk só
40 ml hideg víz
a rebarbara-réteghez
50 dkg pucolt, 3 cm-es darabokra vágott rebarbara
8 dkg cukor
a szószhoz
3 dkg puha vaj
3 ek cukor
3 ek darált mandula/mogyoró/dió
2 tojás
1 narancs héja reszelve
1 dl a rebarbara kisült levéből
75 ml tejföl (tejszín kellett volna)

know-how

a lisztet a sóval, vajjal, cukorral, tojással morzsalékos állagúra gyúrtam.
hozzáöntöttem a vizet és egynemű, sima tésztát gyúrtam. 20 perc hűtő. (vagy a hűtőben fóliában 1 hétig simán eláll.)
a hűtési idő végén 3 mm-es körlapot nyújtottam belőle (értelemszerűen nagyobb átmérőjűt, mint a 25 cm-es piteformám), feltekertem a nyújtófára és beletekertem a formába - zsírprofi munka volt.
a forma szélén belenyomkodtam a tésztát, villával megszurkáltam, ráterítettem egy sütőpapírt, lesúlyoztam 2 marék babbal és 20 perc alatt vakra sütöttem (160 fok, légkeverés).
a feldarabolt rebarbarát tepsibe tettem, leszórtam a cukorral, lefedtem és 15 percig sütöttem-pároltam. ennyi idő alatt szottyosra párolódtak, úgyhogy legközelebb rövidebb ideig aszalom őket - cél volt, hogy roppanósak maradjanak. nem maradtak. (150 fok, légkeverés)
a vajat a cukorral jól kikevertem, aztán mindent hozzáadtam, szépen sorban. a rebarbarbara leve és a tejföl ment bele utoljára.
az elősütött tésztára rárakosgattam (németes precizitással, tökéletes szimmetriába) a rebarbara-darabokat, hogy aztán ráöntve a szószt az ég egy adta világon semmi ne látszódjon ki a remekművemből. ami amúgy szétfőtt, úgyhogy a látványhoz sokat nem adott volna.
sütő, 170 fok, légkeverés. nálam 45 perc. a teteje szépen megbarnult (hogy ne mondjam: aranybarna lett - hehhe.)
kicsit hűlt, szeletelődött és mellőzve minden finomkodást, a rebarbara az arcomba vágta, hogy ő egy savanyű zőccség. manipulálhattam én cukorral. akkor is savanyú. pont. esetleg lehet szórni még több cukrot rá.

forrás

alapvetések:

lisztezett felület szükséges leragadás ellen,
nyújtás közben időnként nem árt megfordítani a tésztát
szintén nyújtás közbeni feladat a tészta 90 fokos forgatása - így egyszerűen lesz körlap
a 20 percig sütött bab nem bab már többé, de súlyozni legközelebb is jó

amit mindig is tudni szerettél volna a tápiókáról, de sose merted megkérdezni

2012-08-25T14:04:00.000Z

például, hogy mi az isten az a tápióka (manióka, kasszava)?

a tápióka rendkívül hasznos táplálék, ha az ember semmi mást nem akar, mint hízni, de a kockacukor-szopogatást már unja. nincs benne se glutén, se fehérje, se vitamin. csak szénhidrát. és keményítő. ezért okosabb felhasználók sűrítésre használják, a pechesebbek liszt helyett, a hedonisták hízásra (544 kcal/cup - elkeserítő, és még a kókusztejet meg a cukrot hozzá se tettem). hogy tovább fokozzam az érdeklődést: íze és szaga sincs. viszont tartalmaz cianidot - nyilván bosszúból, hogy neki semmi nem jutott.

egyébként egy növény, amit a leveleitől a gyökeréig mindenestül felhasználnak; kezdetben csak Dél-Amerikában tették ezt, aztán a gaz hódítókon keresztül eljutott Afrikába és Indiába is. (a meleg az kell, Írország pl. nem rendelkezik kiterjedt cassava-erdőségekkel).

leggyakrabban gyöngy-formát ölt, és fehér, néha zöld,és 1-8 mm az átmérője. na!

...és még lehet belőle tápióka pudingot is csinálni. mangó coulis-val (/kuːˈliː/) - avagy mi történik a mangóval, ha nekiengedem a botmixert, mialatt dagadnak a gyöngyök.

újabb recipe elmélyült konyhatechnológiai ismeretek híján lévő kispajtásoknak.

tápiókapuding mangópürével

hozzávalók

a tápiókapudinghoz
12.5 dkg tápiókagyöngy (apró szemű)
2.5 dl kókusztej
2.5 dl víz
1 ázsiai citromfű
3 ek cukor (vagy ízlés szerint)
a coulis-hoz*
1 érett mangó
2-3 ek cukor
5-6 mentalevél

know-how

a gyöngyöket 2xes mennyiségű hideg vízben áztattam 10 percig (cc. 2.5 dl).
a kókusztejet felmelegítettem a megzúzott citromfűvel, aztán hagytam kicsit hűlni (hogy legyen ideje a citromfű-aromának átjárni a kókusztejet). (főzés előtt a citromfű eltávolítandó részlet.)
a 10 perc végén a gyöngyöket a maradék vízzel, a kókusztejjel és a cukorral feltettem főzni: pár perc alatt "opálosan áttetszővé" (Stahl) és kocsonyássá váltak.
*a coulis sűrű szósz pürésített és lecsöpögtetett gyümölcsből vagy zöldségből
a meghámozott mangót leszedtem a magról és a cukorral + a levelekkel botmixerrel pürésítettem.

forrás-ok

bableves, ahogy anyánk sose tenné

2012-08-24T22:21:00.000Z

mert például narancslevet, céklát, kókusztejet és garam masalát Anya csak egészen elhanyagolható számú esetben tesz bele. (az esetszám az adott példában <0.)

tehát épp elég idiótán hangzott a recept, hogy kipróbáljam.

melegen és frissen nem az a hátravágós kaja volt.

de aztán kihűlt...!

a fotótémát állva tömtem be.

kókuszos bableves

hozzávalók

2 kis fej vöröshagyma felkockázva
1 szál közepes répa karikázva
3 öklömnyi céklagumó kockázva (répa+cékla együtt cc. 40 dkg)
2 ek garam masala
8 cl narancslé (vagy 1/2 narancs leve)
1 l zöldségalaplé (komolyan :))
2 dl kókusztej
1 doboz vegyesbab-konzerv (40 dkg) leszűrve, leöblítve
koriander/petrezselyemzöld szóráshoz

know-how

a hagymát kevés olajon 1-2 percig dinszteltem, aztán rátettem a répát és a céklát, kicsit átpirítottam együtt őket, aztán 2 kis merőkanál alaplével puhulásig főztem.
felöntöttem a maradék alaplével és a narancslével, beleszórtam a garam masalát - összeforraltam.
hozzáadtam a kókusztejet és botmixerrel pürésítettem.
hozzáadtam a babot, átmelegítettem és kész.
a koriander/petrezselyem csak a tányéron került hozzá.
a pita kell hozzá, vagy vm finom kenyér. Mama is mindig adott mellé.

kiindulás: BBC GoodFood HU 2012/2. p.60.

a smoothie-história

2012-08-24T21:44:00.000Z

ez egy igazi fos nap volt. du. f5ig hol kicsit, hol nagyon esett. és 13 fok volt. de én rendületlenül róttam a várost Jackkel és hallgattam a történeteit Corkról (már amennyit értettem belőlük), ha már mára ez volt az angolóra. cserébe megfagytam. gondoltam, remekjó ötlet lesz a szellemkastélyba vezető ösvény szederbokrait leszüretelni és csinálni egy smoothiet belőlük egy fotót róluk. remekjó ötlet volt. még pont hiányzott az optimistapéntek végéről egy agyonszurkált kéz.

smoothie az USA nyugati partvidékéről indult világhódítani az 1920-30-as években sült pillecukorral és hamburgerrel (utóbbiak nem feltétlen ott csatlakoztak).

egy brazil recepttel kezdődött az egész: az ez alapján készült italt egy bioboltban kezdték árulni.

de igazán sikeres csak az 1960as évektől lett smoothie, hála a makrobiotikus étrend körüli felhajtásnak. ekkoriban még tisztán gyümülcs, gyümölcslé és jég alkotta, a 70es évek elejétől már időnként tej is került bele.

a joghurt, mint összetevő a 90es évektől jelent meg benne.

smoothinak igen széles rokonsága vagyon szerte a világban: lassi és ayran pl. igencsak hasonlítanak. vagy inkább smoothie rájuk...

összefoglalva: tej/joghurt/víz + gyümölcs(ök) + (jég) + turmixgép = smoothie

ennyi volt a mese mára. (mert én se gondoltam komolyan, hogy az elitklub elit tagjainak különösebben magyaráznom kellene egy turmix mibenlétét.)

a fotó meg fake.

smoothie bolti és eper is van benne. soha ne higgyetek a szemeteknek.

Chili&Vanilia-sorozat: báhn mí

2012-08-21T22:36:00.000Z

avagy ötfűszeres marha-disznó pástétommal töltött szendvics egy nagyon durván jó édes-savanyú répasalátával for a farewell dinner.

annyira nem tettem tanúbizonyságot rendkívüli kreativitásról, amikor egyszerűen lefőztem M.Zs. majdnem legutóbbi recipéjét. szó se. de mindenki annyira egyedi akar lenni. hagyom, hogy kimazsolázzák nekem a javát. a google mégiscsak sokkal gyorsabb, mint a manuál receptkeresés.

egyébként meg a répa majdnem felülmúlhatatlan, múlt péntek óta már csináltam még egy vödörrel. (ez meg a másik örök szerelmem.)

(ezt már csak zárójelben: a báhn mí hívószóra Vietnámban valószínűleg csak bagettet fognak adni (ha az ember mellett ott a hátizsákja, és épp agyon van gyötörve a hálófülkés alvástól és egy bezárt hostel redőnye előtt üldögél a járdán hajnalban, valószínűleg olyan pofátlan áron, hogy azon még a félálomban levő jómódú nyugati - aka én - is hangosan felröhög), báhn mí, mint szendvics kizárólag bárhol máshol a világon van forgalomban (itt jegyezném meg, hogy vietnámi jelenésem anno totális kudarcba fulladt kulináris téren: Hanoiban odáig süllyedtem, hogy becsukott szemmel, de az éhhalál szélén, becsaptam egy olajos halat a kosárba. a bahn mí mellé. mert bár imádom az ázsiai konyhát, 3 hét után már nem kevésbé a francia befolyást is. de a fazékból kiálló disznó- és csirkelábakat kevésbé. bár tény: phó forever.)

tehát a báhn míban van valamiféle pástétom (disznó, marha, hal, tofu, tojás), pickled (kb. savanyított) répa és/vagy retek, nyers uborka és koriander.

báhn mí

hozzávalók

a pástétomhoz
2 salottahagyma aprítva
1 gerezd fokhagyma, lereszelve
30 dkg disznómáj nem túl finomra darálva
40 dkg darált marhahús
2 tk kínai ötfűszerkeverék
só, bors
toritllalap, rukkola, koriander
a répához
1.25 dl rizsecet (almaecettel helyettesíthető)
8 dkg cukor
2 teáskanál só
2.25 dl meleg víz
5 közepes sárgarépa julienne-re reszelve

know-how

a májat nem túl simára daráltam a multifunkciós konyhai robotgéppel, összekevertem a hússal és a fűszerekkel.
belesimítottam a négyzetes sütőformámba, amit beleállítottam egy másik tepsibe. utóbbiba annyi vizet öntöttem, hogy 3/4ig ellepje a négyzetes formát.
150 fokon másfél órát pároltam (M.Zs. írt esetleg összegyűlő folyadékról a pástétom tetején, nekem nem gyűlt).
amikor nagyjából kihűlt, alufóliába csomagoltam és betettem a hűtőbe, kb. 1 órára.
az ecetből, cukorból, sóból és vízből megcsináltam a levet, ebbe tettem a lereszelt répát. hűtő, 3-4 hétig eláll, de rögtön is remekpompásszuperfinom.
nem csináltam meg előre a szendvicseket, csak kiraktam minden komponenst az asztalra és mindenki csinálta a magáét.

tésztaebéd

2012-08-21T18:26:00.000Z

hamar is, meg jó is - egy nagyon ősi dakota közmondást idézve.

reggel 7. kelés.

reggel 8. az ebéd megsütve, az angolházi megírva.

reggel 8.15. végre kapok kávét.

cukkinis lepény

hozzávalók

1 cukkini hámozatlanul nagyon vékony karikára reszelve
1 tekercs leveles tészta (Lidl-márkás)
1/2 doboz mascarpone
1 tk provance-i fűszerkeverék
kis marék parmezán
só, bors

know-how

a kitekert leveles tésztát megkentem a fűszerekkel és sóval kikevert mascarponéval, rárakosgattam a cukkinikarikákat (ez volt a legmunkaigényesebb fázis), sajt, sütő, 25 perc 160 fokon (amíg szépen megbarnul).

reviews:

"it's sooo delicious, Éci" (Ciara)

"ez az ebéd nagyon jó volt, drága, csak simán be tudtam volna tolni még 2 szeletet" (Balázs)

csirke-ánizs-gyömbér-kókusz

2012-08-14T16:08:00.000Z

újabb remekjó fűszer-konstelláció. citromfű és kaffírlime-levél nélkül. nahát. és jó! nahát!

történet nincs.

ahogy fényképészeti ihlet se:

ánizsos, kókuszos csirke

hozzávalók

48 dkg csirkecomb-filé (de kb mindegy, miféle része a csirkének/disznajnak)
3 cm gyömbér lereszelve (én igazán nem tudom, hogy a fenébe lehet lemérni 3 cm gyömbért. átmérőre? hosszra? mér' nem egyszerűbb ek-ban megadni? vagy g.ban, hovatovább? nem értem.)
4 gerezd fokhagyma, összezúzva
1 ek cukor
1 tk ánizs
2 dl kókusztej
só, bors
4 szál újhagyma
fél kaliforniai paprika
1 kis marék földimogyoró

know-how

a combokról leszedett háj kisült zsírjában a fokhagymát és a gyömbért megpirítottam, hozzáadtam az ánizst és a cukrot, amit karamellizálódásig kavartam.
ezekre kerültek a felkockázott combok. átsütöttem jól, majd felöntöttem az egészet kókusztejjel és 10 percig főztem (közben sóbors).
az elkészült húshoz a végén adtam a felkockázott paprikát,a felkarikázott hagymát és a mogyorót. rizzsel esz. (a comb továbbra se szerelmem.)

nagyonsokmagvas keksz

2012-08-13T17:36:00.000Z

arra az esetre, ha volt 4 dögunalmas angolórája az embernek, ami után nem kívánta semmi porcikája se a futást, amit csak tolt, tolt maga előtt egész délután, míg végül este lett és eső. így kénytelen lesz a recipe begépelése után nedves közegben futni.

(egyébként a keksz 4 nap alatt másodjára készült el, egyrészt mert az 1. adagban benne volt a lehetősége egy jó keksznek, másrészt olyan fotókat sikerült készíteni róla, hogy ma k-i-t-ö-r-ö-l-t-e-m az egész szériát. de mindentől függetlenül belépett ő a top kettesek elit-klubjába a Stahl-féle zabpelyhes kekszi mellé.)

nagyonsokmagvas keksz

hozzávalók

11.5 dkg teljes kiőrlésű liszt
8.5 dkg zabpehely összetörve (a kávédarálóban kicsit porítottam)
5 dkg reszelt sajt (cheddar most)
5.5 dkg lenmag+feketehagyma-mag/mák
8.5 dkg szezámmag+napraforgómag
7 dkg hideg vaj
5 g só
bors
pár levél friss rozmaring
kurkuma, a szín miatt
120 ml hideg víz

know-how

a kézi robotgép dagasztókarjával összegyúrtam minden hozzávalót.
a tésztát egy nagyobb darab sütőpapíron hengerré formáztam nagyjából, aztán a papírt köré tekerve addig hengergettem, amíg normális rúddá nem vált.
betettem a mélyhűtőbe min. 30 percre.
a kifagyott tésztát felszeleteltem fél centinyi szeletekre (amorfak lesznek a kés nyomásától, de nekem végtelenül sok időm van, úgyhogy remek körlapokká tettem amorfékat).
sütő. légkeverés, 180 fok, 25 perc. (de ez a mostani sütőm nem normálisan működik, tetűlassan sül meg minden benne.)
bónusz fícsör: a magok teljesen tetszőlegesen variálhatók.

forrás

indonéz rákcurry bank holiday esetére

2012-08-06T15:20:00.000Z

tegnap féltávon én vezettem.

kimerítő volt.

még jó, hogy ma bank holiday.

ha véletlenül elég széles az út, 340 m-enként 2 sávos körforgalmat iktatnak be (amit én még ugye nem kezelek készségszinten). ha nincs körforgalom, az azért van, mert fél autó széles a 2 sáv. itt a szélek eltalálása volt a kihívás.

aztán néha beértünk egy-egy településre, ahol a bank holiday előestéjén mindenhol fesztivált tartottak, úton sétálgató, sörözgető, babakocsit tologató (mindezt az ÉN fél sávomban!) engem végső kétségbeesésbe taszító egyedek. a 2. olyan akcióm után, amit most nem részleteznék (de amihez foghatót még életemben nem csináltam, mert apa valószínűleg úgy vágott volna pofon, hogy kirepülök a kormány mögül - Balázs csak hálát adott az égieknek, hogy mégse az alufelnis BMW-t választotta), úgy gondoltam hogy elsőre elég volt ez.

tehát ma csak vm egyszerűre vagyok kalibrálva: így lett egy 18 perces ebéd, fényképezéssel másfél órás. (emiatt ma is hideget ettünk.) - kevésbé erőteljes fűszerezésű indonéz cucc, kezdő ázsia-evőknek pont jó.

indonéz rákcurry

hozzávalók

1 fej hagyma, apróra vága
1 tk reszelt gyömbér
2 gerezd fokhagyma, apróra vágva
1 citromfű hosszában felezve, erősen ráütve bm.vel, ami erős ütésre képes (aromafelszabadító programpont)
1 tk (pálma)cukor
1 tk hot curry por
1 doboz (400 g) kókusztej
15 dkg zöldbab
20 dkg garnéla (hámozott, főzött)
1 csili (nyilván, kapszaicintartalom és tűrőképesség függvénye)
15 dkg rizs (basmati, 12 perc alatt kész)

know-how

2 fős adag, ha van előtte is, utána is még mit enni
a feldarabolt hagymát 5 percig dinszteltem, hozzáadtam a gyömbért és a fokhagymát.
amikor elkezdett illata lenni, ment rá a currypor és a cukor. összeforgattam és 1-2 perc kavargatás után ráöntöttem a kókusztejet.
beletettem a zöldbabot, és főztem addig, amíg még éppen nem főtt meg teljesen a bab (kb. 8 perc). ekkor adtam hozzá a rákokat és összemelegítettem a szósszal őket.
főtt rizzsel.

forrás

édeskömény-leves

2012-08-01T12:14:00.000Z

mandulasarokról/ból/tól még sose főztem, csak a képeit nézegetem. ha valamit kívánhatnék, az lenne, hogy legyek én is olyan szakács és fotós, mint a csaj. meg, hogy álljon el ez a rünyes eső és süssön már ki a nap végre. bár már azzal is elégedett lennék, ha kiderülne az ég.

édeskömény-leves

hozzávalók

2 ek olívaolaj
1 édesköménygumó
2 szem krumpli (1 nagy, 1 kisebb)
1 szál szárzeller
1 gerezd fokhagyma
1/2 tk őrölt koriander
1 babérlevél
só, bors
750 ml zöldségalaplé
az alapléhez
az alapléhez
3 répa
1 fehérrépa
1/2 karalábé
1 krumpli
1 zellerszár
1 hagyma
2 gerezd fokhagyma
8 szem bors
só
babérlevél
1 kis csokor fűszernövényzet (kakukkfű-petrezselyem-rozmaring)
1.5 l víz

know-how

a zöldségeket felaprítottam, hide vízben feltettem főzni a fűszerekkel együtt.
a forrástól számítva 40 percig nagyon kis lángon főztem (vagy addig, amíg a zöldségek megpuhulnak benne).
a egyéb összetevőket felkarikáztam és kevés olajon 5 percig pirítottam. aztán felöntöttem az elkészült alaplé felével, koriander, babérlevél, és lassú tűzön megfőztem.
amikor megpuhultak a benne levők (40 percnél), babérlevél ki, botmixerrel pürésít - kicsit sűrű lett, de amúgy igen jó.
a monotonságát megtörendő csináltam hozzá pirított kenyérkockát, az alapléből felcsíkoztam a répákat és adtam még pestót is hozzá.

![](https://2.bp.blogspot.com/-13m_jxy134g/UBkVTW7mOxI/AAAAAAAAHCo/pRnUNEnXWpQ/s1600/IMG_0420.JPG)

shawarma, a gyros arabul

2012-08-01T10:13:00.000Z

erre a blogra már jó rég ráleltem flickr-es kalandozásaim közepette: zseniális képei vannak a csajnak. benne van a top3-as listámban.

már megcsináltam egyszer Vikinek, de akkor valamilyen rejtélyes okból kifolyólag darált húst használtam és a fűszerezés is elcsúszott valahol (tán ott, hogy a darált húst nem nagyon pácolják...). de tegnap megcsináltam az ultimate verzsönt: osztatlan siker. (az egyetlen külsős kostóló azt mondta, hogy oké, majd betömte a 2. tekercset is. ez ugyebár 100%-os tetszési index.)

shawarma

hozzávalók

a húshoz
45 dkg pulykamell, takaros csíkokra vágva
2 ek szezámolaj
1/2 doboz joghurt (a nagy doboz fele)
1 tojás enyhén felverve
1 citrom leve
1 tk bors
1 tk őrölt kardamommag (1/2 tk egész szemből lesz ennyi)
1 tk fahéj
só (min. 1 tk)
1/2 szárított csili Virág ültetvényéről (kellemesen csípjen)
1/2 tk garam masala
2 gerezd fokhagyma összezúzva
1 tk reszelt gyömbér
a salátához
1 bögre salátalevél (tökéletesen mindegy, hogy mifélék)
1/2 uborka vékonyra szelve, a szeletek felezve
2 paradicsom szeletelve, a szeletek felezve
3 tk aprított koriander/petrezselyem (kinek, mi - Balázs elszántan utálja a koriandert továbbra is, én meg elszántan próbálom újra megszeretni --- azért vannak olyan étekek, amik korianderrel kerekek, ezt be kell látni)
3 tk gránátalma-mag
az öntethez
½ doboz joghurt (a nagy doboz másik fele)
1 citrom leve
2 tk aprított koriander/petrezselyem
2 tk aprított menta
só
4 pita/tortilla/chapati
Tabasco

know-how

az összes hozzávalóból joghurtos pác készült, ebbe tettem bele a pulykacsíkokat. min. 1 óra az előirányzat, de jobb a több. én 5 órát áztattam a csíkokat.
a pácidő leteltével egy nagy teflonban megsütöttem a húst, kb. 10 perc alatt. (a joghurt nagyját lecsöpögtettem róla, de nem tisztán ment a teflonba.)
közben a saláta hozzávalóit összekevertem és elkészítettem az öntetet is.
minden komponens külön tálkákban kikerült az asztalra (mert szeretem az undorítóan telepakolt mosogató látványát), és mindenki magának rakta össze a tekercsét. lett hozzá egy - kivételesen iható - sauvignon blanc is. jó volt.

az életmentő fahéjas csiga

2012-07-19T21:49:00.000Z

ma a kétségbeesés szélére sodort 20 dkg spenót és 16 dkg gomba. aminek át kellett volna lényegülnie fasírttá. de nem tette. amikor már a google-t kezdtem el kétségbeesésemben nyomkodni válaszok után kutatva (nem elég benne a zsír! - attyaég, én azt egyáltalán nem tettem bele. még krumplit! - még?! az sincs benne), miközben lelki szemeim előtt Balázs haláltusájának képei peregtek, amint erőtlenül próbálja még elérni a billentyűzetét, de már nem sikerül neki, végül magára rántja mind a két teljes testet lefedő, ámde lapos monitorát, és a földre zuhan holtan, feladtam. az egész masszát, ami akkorra már túlnőtt rajtam és a konyhán, és az eredeti recepthez képest +20 dkg lisztet, gondolkodás nélkül öntött zabpelyhet és még egy tojást is tartalmazott, ráöntöttem egy alufólia-darabra, rátekertem a fémet és izomból bevágtam a sütőbe. amit csak azért nem vettem föl 350 fokra, mert nincs ilyen fokozat, másrészt már benne sültek azok a csigák, amik megmentettek egy érfelvágástól.

(Napmátkának egyébként jó dolgai vannak, de ez egy nagy rakás szar volt, amibe ráadásul beleöltem az összes spenótomat és a gyönyörűséges laskagombáimat.)

fahéjas, mogyorós csiga

hozzávalók

a tésztához
1.8 dl tej
5 dkg vaj
3.75 dkg cukor
35 dkg liszt
1 zacskó Dr.Oetker expressz élesztő
1 tojás
a krémhez
5 dkg szobahőmérsékletű vaj
2.5 dkg cukor
1 ek őrölt fahéj
3 ek darált mogyoró/dió/mandula (bármelyik jó)

know-how

a lisztet összekevertem az élesztővel.
a tejet összemelegítettem a cukorral és a vajjal.
a tojást felvertem.
a száraz és a nedves komponenseket bedagsztottam. az eredeti recept szerint nem kell keleszteni, szerintem meg az sose árt, úgyhogy 15 percet pihent a tészta.
a krémhez a vajat és a cukrott összeolvasztottam, majd a tűzről levéve belekevertem a fahéjat és a darált mogyorót.
a kicsit megpihent tésztát lisztezett szilikonlapon (a deszkám otthon maradt) négyzetesre próbáltam nyújtani. elég vékonyra nyújtottam, de nem tudom, hogy ez centiben mennyi volt: az volt az alapvetésem, hogy a kelt tészta még nőni fog a sütés előtti állásban is, meg a sütéskor is - ha nem akarom, hogy gusztustalan legyen, relatíve vékonyra kell nyújtanom.
a kinyújtott lapra rákentem a krémet, és a hosszabbik oldalánál kezdve feltekertem.
4 cm széles szeleteket vágtam, kicsit megigazgattam őket csigaformára, és a vágási felülettel lefele úgy tettem tepsibe, hogy jó nagy távolságok maradjanak köztük.
sütés előtt fél órát még keltek (a 30 fokos sütőben), szépen megnőttek, aztán elfelejtettem vajjal megkenni a tetejüket, de így is megsültek 15 perc alatt, 175 fok, légkeverésen.

és mindig csak színeket...

2012-07-16T16:22:00.000Z

...avagy a másnapos rebarbarás crumble esete a déli verővel.

Viki a múltkor csepp kritikai éllel megjegyezte, hogy eltűntek a színek a képekről. a meglátás helyes. de ha adott egy fehér fal, egy sárgás radiátorlap és egy műbútorlap dohányzóasztal felváló szegéssel, ráadásul a héten a napsütéses órák száma nettó 56 perc, elég nehéz színeket kicsikarni a gépből.

na de ma! épp fogyasztjuk a következő havi napsütésadagot. ezért nagyon gyorsan lerongyoltam a szellemkastély tornyából és bent hagyva a konvenciókat, miszerint tűző napon nem fotózunk, ráadásul másnapos kaját, ami újkorában se volt fotogén, csináltam képeket. mert egyrészt zseniálisan jó volt (összízre), másrészt megtaláltam az ultimate crumble-tészta receptjét, amihez képest a táfelspicces sehol nincs.

a tésztarészhez

1 cup (=250 ml/12-15 dkg) teljes kiőrlésű liszt

1/2 tk só

1 cup (=250 ml/20 dkg) cukor

11.5 dkg vaj

know-how:

mivel ezt a részt Balázsra bíztam, az elkészítés a végletekig leegyszerűsödött: a multifunkciós konyhai robotgép elővesz, mindent beleszór és összekever. a cél: a borsó nagyságú morzsákból álló textúra. az ehhez szükséges idő: 8 mp. B túltolta, a tészta massza lett, de kis liszt hozzáadásával és még egy kis keveréssel kész lett a tökéletes crumble feltét.

a "töltelékhez"

250 g rebarbara, hámozva, egyforma hosszú darabokra vágva (2 cm)

2 mini alma negyedelve, majd vékonyan szeletelve

cc. 1 cm friss gyömbér reszelve

5 kardamommag összetörve (nem 5 teljes szem!)

5 dkg cukor

1 kupak vaníliaesszencia

know-how:

minden összetevőt lábasba tettem és nagyon alacsony fokozaton melegítettem. 15 perc alatt szépen szétfőtt az alma, felolvadt a cukor, megpuhult a rebarbara. én is mérnöki magasságokba emelkedtem.

amikor ez kész volt, beleöntöttem egy kenyérsütő-formába a masszát és rászórtam a morzsát. az új sütőmben 200 (!!!) fokon légkeverve 30 perc (amíg aranybarna nem lett).

kis várás (az egyik forrás szerint fél óra - háháháá), némi teszkó gazdaságos custarddal (vaníliasodó-, puding, jégkrém, whatever) megöntözés és magunkat betegre zabálás.

marharagu batátával

2012-07-13T15:16:00.000Z

majd 6 millió tehén legel szerte széjjel a szigeten az itteni KSH szerint. a baromfiak létszámának nem néztem utána, de tény: a csirkemell árán már marha is van bőven. ez nem azt jelenti, hogy olcsó a marha, hanem, k drága a csirke. akkor meg miért ne ismerkednék a marhával? ami steak. minden része. itt ilyen különleges marhák tenyésznek. mindenük steak. még darálni is steaket darálnak.

a másik esszenciális összetevő az édesburgonya, ami mindenhol kapható, nem annyira olcsón, de nem is olyan méregdrágán, mint otthon. az eredeti recept (BBC GoodFood hángériön edisön I/5/38.) sütőtökkel dolgozott (bár nem nagyon tudom hova tenni a sütőtököt nyár derekán magamban - itt persze az is van, de mondjuk itt nincs nyár) - az íz kicsit hasonlít, a szín mindenképp, de az édeskrumpli nagyon gyorsan készre-, majd szétfő, úgyhogy csak érzéssel.

marharagu batátával

hozzávalók

1 fej lilahagyma aprítva
3 gerezd fokhagyma aprítva
42 dkg darált marha
1 tényleg nagy szem édesburgonya felkockázva
1 ek szárított kakukkfű
1 leveskocka
1 marék cukorborsó embrionális borsószemekkel
4 cső bébikukorica
(utóbbi 2 komponens egy dobozban várt rám a teszkó leértékelt pultjában. azt nem írom, hogy hol termelték őket, de büszke nem vagyok magamra mindenesetre (a csomagolóanyag mennyiségéről nem is beszélve) - bár ha itt a hazait keresném beszűkülne a kulináris világom marhára és krumplira. vannak ugyan termelői piacok, de ott nem az én kelet-európai szememnek való árképzés zajlik. amúgy meg csoffadtak.)

know-how

a felaprított hagymát megdinszteltem, a vége fele adtam hozzá a fokhagymát, hogy ne égessem agyon.
erre tettem a darált húst és 10 percig sütöttem.
ennél a pontnál csatlakozott az édesburgonya 3 dl vízzel, a leveskockával és a kakukkfűvel egyetemben.
lefedve főztem, lassú tűzön. persze 10 perc alatt sikerült szétfőznöm a krumplit: legközelebb már 5nél elkezdem figyelni.
amikor még nem teljesen puha, kell hozzáadni a cukorborsót és a bébikukoricát - nekik 2 perc a főzési idejük. túl semmiképp nem szabad főzni, mert egyrészt a kukorica roppanósan az igazi, másrészt a borsó elveszti a nagyon harsány zöld színét.
az eredeti recept polentával körítette, de még nem sikerült felfedeznem a kukoricadara-lelőhelyet az új világban. így lett rizs mellé.

brokkolival könnyített halburger

2012-07-06T19:53:00.000Z

tegnap mélyreható corkológiai tanulmányokat végeztem (még mindig a toronyból, szigorúan elméleti síkon maradva) és találtam egy megszívelendő mondatot: "Don’t expect the sun to stay out just because the weather forecast and sky tell you so." így bármennyire is utáltam ma Balázzsal elindulni futni, de megtettem. mert épp nem esett.

mai revelációim:

szabadban futni fárasztóbb, mint a futópadon. de lekínoztam a 35 percet, márcsak a csodaszép útvonal miatt is. aztán hazajöttem, hogy hirtelen megcsináljam mindenhovaminibenjárokrubintréka 20 perc hasazását, de nagyon gyorsan rá kellett jönnöm, hogy miután tegnap megtettem ezt, ma már korántsem evidencia. becsületből még csináltam 20 hasprést, aztán hagytam a fenébe.
ha egy recept arra szólít fel, hogy tegyem a cuccot fél órára hűtőbe, azt a cuccot nem azért kell betenni fél órára a hűtőbe, hogy épp ne legyen szem előtt.

a továbbiakban pont úgy viselkedtem, mint egy jól bejáratott feleség: mosogattam, porszívóztam, főztem és újra mosogattam (nem azért, mert megháziasodtam, csak 3 edényt nehéz praktikusan variálni mosogatás nélkül). közben csináltam pár képet a csudálatos burgerekről.

brokkolis halburger

hozzávalók

47 dkg füstölt hering apróra kockázva
(smoked kipper - ebből csak a smoked-ot tudtam értelmezni tegnap a halaspult előtt)
40 dkg brokkoli rózsáira szedve, megfőzve (a párolóm otthon maradt)
2 tojás
5 dkg reszelt cheddar (mondjuk, legyen ennyi)
2 szelet kenyér bele
2 ek liszt
1/2 citrom leve
só, bors

know-how

mivel spártai körülmények közé száműzettem magam az én imádott kis konyhámból (ahol most nyilván 36 fok van és annyira nem is imádnám), kénytelen voltam késsel aprózni a halat is, a brokkolit is. (a halnál egyébként is így tettem volna, Dóra javasolta ezt az állatjó halburgerük kapcsán).
az összevágott részeket összegyúrtam a felvert tojásokkal, a citromlével, a reszelt sajttal és a kenyérbéllel (ebből annyi kell, amíg jónak nem ítéltetik az állag).
kézzel féltenyérnyi gombócokat marcangoltam a masszából és helyre kis fasírtokat csináltam belőlük.
aztán olaj nélkül a teflonban szépen kisütögettem. nagyon lassan. de tényleg nagyon lassan. 2esen a 6os skálán. a maradék massza ment vissza a hűtőbe minden alkalommal. (első körben megpróbáltam hűtés nélkül 5ös fokozaton - és ki is kellett dobnom őket.)

forrás

sütöttem hozzájuk zsömlét is, mert időm, mint a tenger. (nehezítésnek a mérlegem is otthon van...)

bónuszként meg a brokkoli főzővizében bennehagytam a szárából kinyert kockákat, hozzákarikáztam még egy répát (az eklektika jegyében), beletetettem egy leveskockát és csináltam levest is, hipp-hopp.

mint egy jól bejáratott feleség.

kuszkuszsaláta

2012-07-05T10:50:00.000Z

a dzsem pékség napi ajánlója inspirálta hipergyors vacsora.

mivel bicikli hiányában kissé be vagyok zárva ebbe a toronyba és a napi sajtón kívül nem történik semmi érdekes velem, nem is tudok semmi érdekeset írni.

hacsak azt nem, hogy a fényképezés elég nagy falakba ütközik, ui a gépen kívül semmi egyéb akszeszoár nem áll rendelkezésemre ebben a pillanatban. így azért nehéz kreátívnak lenni.

kuszkuszsaláta

hozzávalók

kuszkusz (szemre ment)
3-4 szál újhagyma
1 marék borsó (vagy egyéb zöld zöldségkeverék)
1 nagy csokor menta, petrezselyem, kakukkfű
1 leveskocka
2-3 ek szőlőmagolaj

know-how

a leveskockát (jíííhááá) feloldottam kevés olajban (kicsit melegítettem), és annyi forró vízzel egyetemben, ami ujjnyira ellepte, ráöntöttem a kuszkuszra. sűrűn átkevergettem. kettő perc.
beleaprítottam a fűszereket, hozzákevertem a megpárolt zöldséget és a felkarikázott újhagymát. kicsit utánsóztam és kész.
összidő 10 perc.
Écinek való vacsora.
ami nem hagyható ki semmiképp, az a hagyma és a menta. ezek határozzák meg az íz fő csapásirányát. minden más szabadon változtatható.

kalandra fel!

2012-07-04T12:56:00.000Z

avagy ír csirke olaszul (chicken cacciatore)

a kissé hosszúra nyúlt főzéstelen időszaknak egy one-way repjegy vetetett hatékonyan véget - itt meleg nincs, konyha van, időm van, a legnagyobb rajongóm helyben, felszerelés és a fűszerarzenál hamarosan érkezik - főzés reloaded.

csirke cacciatore

hozzávalók

1/2 kg csirkemell
2 doboz koktélparadicsom-konzerv (400 g/doboz)
4 ek mascarpone
1 fej hagyma apróra vágva
3 gerezd fokhagyma vékonyra szelve
olaj
6-7 nagy levél bazsalikom
só, bors
főtt tészta

know-how

a felaprított hagymákat az olajon megdinszteltem (csak addig, hogy ne kapjon színt), ráborítottam a paradicsomkonzerveket és 15 percig hagytam középhőfokon rotyogni.
ezen időintervallum pont elég volt a csirkék átsütéséhez (hosszában feleztem, egyrészt mert tök jó az új kés, másrészt meg vastagnak találtam a gyors átsütéshez őket).
a 15 perc leteltével a paradicsomos szószhoz hozzákevertem a mascarponét, sóztam, borsoztam és beletépkedtem a bazsalikomleveleket.
ezzel a szósszal leöntöttem a csirkeszeleteket, és 20 percig sütöttem. 170 fok, légkeverés.
amíg sült, megfőztem hozzá a tésztát - gyakorlatilag tökmindegy, mifélét; a nem sima felületűek tán azért jobbak, mert meg bír bennük ülni a szósz.

bronzmamut (is) fishing on Orfű

2012-06-25T19:43:00.000Z

bronzmamut és kis családja + Pere meglátogatta a panoráma kempinget a hétvégén és végigettek mindent, csakis azért, mert a hőség lehetetlenné tette a tűzhely használatát az utóbbi időben, ami miatt a blog frissülési rátája nulla körülre redukálódott.

ettek nagyon drága pljeskavicát, száraz lángost, rossz mexikói (sic!) gyrost, tökéletes lágytojást az Öreg Pajtában, parizert és margarint, robbanócukros végű jégkrémet, végül a pécsi Enotecaban konfitált kacsacombot serpenyőben sült ezzel-azzal, házi raviolit és túrós tésztát. kenyérlángost nem ettek. mert csak. bodagot se, mert a család kívülről érkezett bodagszakértője határozottan állította, hogy a nagy műgonddal szemük láttára készített étel nem bodag.

...és amíg éltek, a nagy fény világlott belőlek.

itt a vége, fuss el véle.

a kultúrcímke is ér. volt a zene és a tánc. aztán megtekintették a tulajdon szemökkel vasárnap a Zsolnay Kulturális Negyedet, ami egészen európai kombinációja a réginek és az indusztriálisnak. tiszta eklektika. de van benne rendszer. minden szögletben van valami meglepő (2 méteres eozinos váza, itt-ott berepülő puttók a muskátlik közt, gyerekrajzos csempék kültéri burkolatként): nem nagyon lehet vele betelni. és a Griff kávézóban nagyon jó frappét mérnek a fényes fejűeknek.

bronzmamut egyetlen kérdése a hétvégével kapcsolatban: hova tűnt démonhill a jegyszedő néni a mauzóleumból?

ps: a fotográfiák mindahányan a szuperokos sony ericsson xperiaval készültek. de ez már egy másik poszt témája lenne a mobilarénán.

bámulatos! (off)

2012-06-13T21:59:00.000Z

3 ek borsófőzelék-maradvány

mézeskalács ízű szintetikus puding 2 fő részére, tejszínhabbal

1 répa

1/2 doboz tőkehalmáj

10 dkg pöszméte

na, ezt ma este 19.30 és 22.50 között, pont ebben a sorrendben.

a szappanos körte sem rosszabb párosítás, mint a tejszínhabos répa - a szappan a Taita webshopjában lesz hozzáférhető

parázskrumpli

2012-06-06T05:36:00.000Z

a cba-ban végre elfogytak az óriás újkrumplik 900ér'.

ma már egy egész láda parázskrumpli volt a helyükön.

csöndes örvendezés, indiántánc belsőleg.

nagy rajongója vagyok a kis krumpliknak. még akkor is, ha eddig még soha nem sikerült körömkefével megtisztítanom, és már félúton anyázok, mert halálosan idegesítő 2 cm átmérőjű krumplikról héjat vakargatni.

a vakargatás utánra elmúltak a fények az erkélyen, esett a hőmérséklet vagy 10 fokot, ráfagyott a kezem a gépre és mindezek tetejébe k.ra elsóztam krumpliékat. balansznak betömtem egy csokor retket mellé, de nem sokat segített. ittam 2 dl irsait. az se. azt hiszem, örvendésem mai tárgya nem sikerült vm jól.

a receptet még a megboldogult google docs-ba másoltam be anno link nélkül a Fűszer és lélekről; két krumpli közt kerestem, de nem találtam.

parázskrumpli

hozzávalók

1/2 kg parázskrumpli (diónyi szemek)
1 doboz krémsajt (medve, sózott)
2 gerezd fokhagyma
5 szem szegfűbors
1 kk koriander
1 kk római kömény
1 dl tejszín
2 dkg vaj

know-how

a megtisztított krumplit egy nagy lábasban (aminek elfértek egy sorban az alján) a vajjal, a fokhagymával (sózott fokhagymakrém), némi sóval és annyi vízzel, ami félig ellepte őket feltettem főzni. (lefedtem, kb 5 perc alatt kész - félidőben levettem a tetejét, hogy a víz elpárologhasson.)
a fűszereket megpirítottam, a kávédarálóban megőröltem, összekevertem a krémsajttal (sózott medve).
a fűszerezett sajtot a tejszínnel együtt a megfőtt krumplira öntöttem, összekevertem. kicsit hagytam, hogy beszívják a mártást.
mivel a sajt is sós volt, a fokhagymakrém is, és még extra sót is toltam a vízbe, az eredmény ehetetlenül sós lett. a képeknek ez nem fáj. csak nekem. de nekem módfelett.

kardamomos csirkegolyók csicseriborsóval, erőlevesben

2012-06-03T21:44:00.000Z

avagy anya húslevesét többet nem ***om el citromhéjjal.

tegnap DóraFeri volt a vacsora-soros. zseniális hamburgert csináltak hallal és lencsével. majd valamikor reprodukálom a halas fasírtot, mert nem emlékszem, hogy ettem-e már valaha ennyire nagyon k jót.

ennek a mai leveshez annyi köze van, hogy szemben ültem azzal a könyvespolccal, amin a szakácskönyveik vannak és ott volt a Casa Moro is, ami nálam is itt van, és ha már igen, akkor ma végiglapoztam, hátha.

és lőn: erőleves csirkegolyókkal. mivel nem volt csicseriborsó-lisztem, a csicseriborsót magát használtam sűrítőnek.

anya fagyasztott le nekem húslevest, azt rontottam el 1 kk szárított citromhéjjal és 1 ek limelével. ráadásul összekevertem a fagyasztott korianderemet a petrezselyemmel - ződ ződ. de azért a levest tovább már igazán nem kellett volna rontani.

viszont a golyók egyszerűen zseniálisak. csak kicsit munkás a formázásuk.

kardamomos csirkegolyók csicseriborsóval, erőlevesben

hozzávalók

35 dkg csirkemell
20 dkg csicseriborsó (konzerv)
10 szem egész zöld kardamom, megőrölve
2 tk medvehagymakrém (vagy 2 gerezd fokhagyma)
2 tojás enyhén felverve
só

know-how

az összes hozzávalót a robotgéppel összedolgoztattam.
egy darab sütőpapírra lisztet szórtam, ebbe forgattam bele a mogyorónyi golyókat.
ebből a mennyiségből min. 60 golyó lesz. kicsit túlreagáltam a 8 dl leveshez, de legalább volt élvezetes rész is benne.
a golyókat a levesben főztem meg, pár perc alatt kész.
ps: a maradékot ma minimál olajban kisütöttem. jobb mint főve. salátával.

eperszósz & rebarbara

2012-06-03T21:17:00.000Z

tesóm vásárolt nekem a Bosnyákon 2 csokor rebarbarát 1 kiló eperrel együtt.

sose volt még a konyhámban rebarbara. volt öröm.

rögtön ígéretet is tettem, hogy vasárnap én szállítom a fél ebédet sütikével. 2 körül.

a rebarbara szerelem volt első kattintásra. meg a másodikra. meg a 24.re. kicsit meg is csúsztam miatta. úgy 2 órával. de ez nyilván csak az új(onnan használatba vett) 30as fix hibája 😉

epres-rebarbarás kevert süti, eperszósszal

hozzávalók

22.5 dkg lágy vaj
18 dkg cukor (12 sima+6 fruktóz)
4 szobahőmérsékletű tojás felverve
7.5 dkg darált mogyoró
20 dkg liszt (3-4 dkg búzakorpával dúsítva)
6 g sütőpor
10 dkg rebarbara karikázva
15 dkg eper felezve

know-how

a vajat alaposan felvertem robotgéppel.
hozzáadtam a cukrot és tovább kevertem, amíg teljesen egyneműek lettek.
fokozatosan hozzáadtam a felvert tojásokat - szép fényesnek kell lennie a krémnek.
a lisztet elkevertem a sütőporral és a darált mogyoróval, majd egy fakanállal lazán összekevertem a vajas masszával.
beleszórtam a gyümölcsöket, összekevertem és egy 23 cm-es kivajazott sütőformában - 160 fok, légkeverés, 40 perc - megsütöttem.

az eredeti recept lemon curddel és tejszínnel végződött, ezt konyhai epertúltengés miatt módosítottam.

az eperszósznál már én is éreztem a késésem súlyát, úgyhogy nem mérlegeltem a hozzávalókat, csak beleszórtam egy lábasba mindenből annyit, amennyit jónak éreztem.

az epret (cc. 20 dkg) megmosva, kicsumázva egy lábasba tettem 1 deci vízzel, 2 löttyintésnyi málnás balzsamecettel és cukorral (3-4 ek). kicsit forraltam, aztán botmixerrel nagyjából összeturmixoltam, de úgy, hogy maradjanak benne mindenképp nagyobb darabok. tépkedtem bele még 5-6 bazsalikomlevelet is, de ez egyáltalán nem érződött benne.

variációk kókusztejre

2012-06-02T23:07:00.000Z

...avagy tom kha gai (thai kókuszos-gyömbéres csirkeleves)

az milyen már, hogy az eper a sarki árusnál tegnapról mára virradóra 2xesére drágult?! ok is volt: vége a szezonnak. na! én meg azt hittem, most kezdődik. ez történt ma hajanli f6kor. nagyon durva kezdés volt.

azóta elkezdett zuhogni.

és most már alig birom nyitva tartani a szemem.

de ha ma tűz lett volna, minden ded túlélte volna. örülök. bár mától hivatalosan is megszűntem tűzvédelmi előadó lenni kedvenc munkahelyemen.

viszont itt volt a maradék kókusztej. rendkívül kreatívan kitaláltam, hogy legyen belőle tom kha gai.

tom kha gai (thai kókuszos csirkeleves)

hozzávalók

2 szál citromfű nagyobb darabokra vágva, hogy könnyebb legyen a végén kiszedni (jól fagyasztható, megőrzi az ízintenzitását, az Ázsia Centerben szoktam venni egy zacskóval, van benne 10-15 szál, a Culinarisban pont 10x annyi az ára)
3 kaffír lime levél (beszerzési helyet l. fent; szintén fagyasztom, az ízvilágot abszolút meghatározza, nem helyettesíthető semmivel - kell, muszáj, szükséges)
400 ml kókusztej
1 l alaplé (kocka ögen)
1 cm gyömbér
1 tk koriandermag
1 fej hagyma
25 dkg csirkemell
1 marék kukorica (bébikukorica kellett volna, azom nem volt)
1/2 üveg vegyes gomba
1-2 tk halszósz (nam pla - a sósságot ezzel állítom be)
1 lime
1 kis csokor friss koriander (Balázs ezt pl utálja, de az íz kerekségéhez mégiscsak kell)
3 szárított chili (ez nyilván az erejétől függ, meg a fogyasztó tűrőképességétől, jó ha kellemesen csíp, de nem ez a domináns benne)

know-how

az alaplevet és a kókusztejet a felkarikázott citromfűvel (csak a fehér részét karikáztam, a többit hosszában felhasítottam, de szintén beletettem), a feldarabolt gyömbérrel, az apróra vágott hagymával, koriandermaggal, csilivel és a kaffir lime levelekkel felforraltam, aztán csendes tűzön 10 percig főztem.
leszűrtem, és a tiszta léhez hozzáadtam a felkockázott csirkemellet és a gombát.
7 perc alatt kész van (megfő a csirke), a kukoricát 5 percnél adtam hozzá.
az ízeken a végén nam plával és lime-lével igazítottam, megszórtam korianderzölddel.
Viki szerint: "a leves zseniális, bazz"

kókuszos ropi (kuih spera) Olgának

2012-06-01T05:41:00.000Z

tegnap éppen palléroztam gasztrofotói látásmódomat a flickren, amikor megláttam ennek a kuih sperának a képét. annyira nem kívántam az ázsiai ízvilágot, de vannak olyan napjaim is amikor de (pl. a következő 2 napban muszáj lesz, merthogy felbontottam egy doboz kókusztejet), így került a majd megcsinálom mappák egyikébe.

a mai napi remekbeszabott pedagógus napi ünnepély után, aminek a nagyon szerencsés szervezője lehettem és a 20 gyerek felvigyázója, amíg a kedvenc kollégák felzabáltak és/vagy hazapakoltak minden ehetőt, igazából nem volt kedvem főzni. amikor eszembe jutott, hogy holnap hajnali 5kor tűzriadó gyakorlatot tartok, egészen lenullázódott az energiaszintem.

szóval, Olga, ezt most csak a kedvedért.

a kuih spera maláj étel, ami egy olajban szép barnára sütött, töltött tésztabatyu, kókusszal, szárított rákkal (kihagytam, persze, mert annyira koncentráltam, hogy ki ne hagyjam) és mindenféle fűszerekkel.

kókuszos tésztabatyu (kuih spera) SÓS!

hozzávalók

a tésztához
250 g liszt (1:1 fehér-tk rozs -- ettől viszont eleve barna a tészta, úgyhogy nem szép aranybarna lesz a sütés végére)
1/4 tk só
50 g olvasztott vaj
1 tojás
cc. 150 ml hideg víz (nem öntöttem bele az összeset)
olaj a sütéshez
a töltelékhez (nagyon sok, felezhető a mennyiség!)
75 g kókuszreszelék (majdnem elkezdtem f7kor a 13. kerületben kókuszdiót felkutatni, de aztán győzött a józan ész, vettem egy zacskó reszeléket, de legalább az indonéz - nagyon környezettudatos vétel volt)
20 g szárított rák (ezt kihagytam, ugye)
75 g újhagyma
3 szárított csili
1/4 tk koriandermag
1/4 tk édesköménymag
1/4 tk római köménymag
1/4 tk kurkuma
5 g gyömbér (galangal kellett volna, ami kicsit enyhébb ízű, de hasonló világ)
1 ek cukor
2 ek kókuszkrém (hasonló a kókusztejhez, de sűrűbb annál -- mivel még életemben nem találkoztam kókuszkrémmel, csináltam: nem kevertem össze a kókusztejet használat előtt, a sűrűjét kineveztem kókuszkrémnek)
cc. 120 ml víz

know-how

a lisztből a sóval és a tojással morzsalékos tésztát gyúrtam, hozzáadtam az olvasztott vajat és annyi vizet, hogy rugalmas tésztát kapjak - egy óra hűtés.
kinyújtottam 2 mm-esre (igaziból 4 lett, de ezt csak kiszaggatás után mértem le, úgyhogy a körlapokat még lapítottam kicsit - egyszer biztos eljön az a pillanat, amikor már annyira jó leszek, hogy a ránézésre 2 nem 4-5-6 lesz) és kiszaggattam a 7.5 cm átmérőjű formázógyűrűvel.
a töltelékhez a fűszerekből, a cukorból és a hagymából pépet csináltam. (a rák is kellett volna, de talán már említettem, hogy elfelejtettem beletenni.)
1 ek.nyi olajon átforgattam, hozzáadtam a kókuszreszeléket és a -krémet + a vizet és sütögettem. (az eredeti receptben nem volt semmi utalás arra, hogy milyen, amikor kész, úgyhogy egy idő után úgy gondoltam, hogy kész.)
a körlapokra raktam egy púpos tk.nyi tölteléket, a körlap egyik felének a szélén végighúztam a vizes ujjamat (hogy összeragadjon), félbehajtottam, megnyomkodtam és speciál technikával formát csináltam a szélére. (a hüvelyk- és a mutatóujjammal pödörgettem, egy irányba, de most ezt már tényleg nem tudom szabatosan leírni. mondjuk a csaj se tudta. egy indiai főzőtanfolyamon mutatta meg a szakács, onnan tudom.)
lassú tűzön (1.5es fokozaton nálam) nagyon rövid idő alatt megsültek - én kicsit tovább hagytam, ezért: 1) megégetek 2) felvehették a ropi nevet.
ami nagyon kell mellé: joghurt, nélküle instant fulladás. sok szeretettel.

93.

2012-05-29T00:20:00.000Z

az írás 25-én készült.

Mama ma lenne 93 éves.

születésnapi süti, ha már elmenni most nem tudok hozzá.

25 közös évünk alatt elképzelhetetlen mennyiségű holdacskát bedaráltam a szervezetembe. (a gonosz tesvírem ide most nyilván bevágná azt a képet, amikor egy gólyavirág-kazallal ülök Mama meg a tesói közt a kispadon és éppen megtestesítem szemükben az ideális unokát, aki akkora darab, mint egy jó karban tartott sertés vágásközeli állapotban. lehet, hogy pont ez a nyár volt az, amikor Anya nem akarta elhinni, hogy amíg ő szegény címerezők kezét kötözgette, cirka egy hónapig, képes voltam ekkorára dagadni.)

egy hónappal ezelőttig én citromos holdacskának hívtam a citromos holdacskát, amit van tán 10 éve, hogy utoljára ettem.

aztán a Magyar Konyha 36/3. számában szembesültem a zord valóval: Kossuth-kifli. az én imádott citromos holdacskám! és tényleg. egyetlen helyen említik holdacskának, de ott is half-moonnak hívják, lévén ámerikai gyűjtőoldal. kb. nagymama kitántorgott a másfél millió másikkal együtt, az unokának meg már csak ez a félholdnyi kötődése maradt.

a név történetét nem írom le, mindenhol ott van Pozsonyostól, Palugyay Jakabostól, Zöldfástól együtt. és akkor említtessék meg Fehér Béla is, akinek ezt a könyvét még nem olvastam ugyan, de a Lecsót igen (ami nem is tetszett ráadásul).

kivételesen önfegyelmet gyakoroltam, és abból kevertem tésztát, amit a Mama leírt. tehát amarántot nem tartalmaz nyomokban sem.

citromos holdacska

hozzávalók

10 dkg vaj
25 dkg cukor (vagy 18 dkg fruktóz, ami 40%-kal jobban édesít)
5 tojás
1 citrom reszelt héja
1 citrom leve
12 dkg liszt (8-4 : fehér-tk rozs)
1 dkg sütőpor (oké, ez extraként lett bele, de minden leírásban szerepel)
1-2 marék darabolt mandula

know-how

a fehérjéket kemény habbá vertem.
a lisztet átszitáltam és hozzákevertem a sütőport.
a sütőporos lisztet apránként a tojássárgás keverékhez adagoltam
a vajat a tojások sárgájával és a cukorral habosra kavartam.
a fehérjét a legvégén, óvatosan kevertem hozzá.
a tepsibe 2-2.5 cm magasságig öntöttem a masszát.
légkeverés, 160 fok körül, cc. 20 perc.
amikor kihűl, pogácsaszaggatóval lehet holdasítani.

hajszálpontos ízrekonstrukció született! tyipííííííííííí!

defektmentesítés

2012-05-23T06:35:00.000Z

...avagy joghurt panna cotta karamellizált almával és ropogós morzsávalmegalapozandó a megfelelő együttműködésemet a corki aszfalttal tegnap külsőcserét hajtattam végre Puchon (miután szombaton dupladefektet kaptam, és a ragasztással nem sikerült ezt az aprócska folytonossági hiányt kikezelni) Bergusonéknál, az egyetlen helyen széles Bp.en, ahol abszolút VIP-ügyfél vagyok, ami miatt igen szeretek hozzájuk járni. aztán ma reggel majdnem nem sikerült visszaapplikálnom Puch-hátsót a gyönyörű új Continentál külső-belsővel (külön felhívnám a figyelmet az amazing puncture resistance fordulatra). de aztán sikerült, sőt, a sárvédőt is meggyógyítottam annál a pontnál, amikor már kezdtem elkeseredni, hogy nem tudom lefotózni az eredményt ennyire szerencsétlen vagyok.

aztán nyakig olajosan elvonultam kozmetikai luxuskezelésre. legalább a képem legyen már szalonképes.

ennek nyilván semmi köze az egy hete készült ipari mennyiségű panna cottához, de kellett vm elősztori, a panna cottát meg szerettem fényképezni. egyébként meg: hamar is, meg jó is.

levendulás panna cotta karamellizált almával

hozzávalók

a panna cottához
4.8 dl (= 2 cup) joghurt
20 percen keresztül csöpögtettem, hátha görög joghurttá válik ő
2.4 dl tej (= 1 cup)
7 g agar-agar
(a zselatin is oké, használati útmutató szerint)
0.6 dl méz (vagy több, ki hogy szereti)
a karamellizált almához
1 nagy alma hámozva (!!! kell, muszáj, szükséges), cikkekre vágva
1.5 dkg vaj
4 dkg cukor
7.5 ml víz (1/2 ek, de ezt hogy számszerűsítem másképp?) - én azt mondom, igen hasznos partner a mérőkanál szett
1 tk vaníliakivonat
1 tk szárított levendulavirág

know-how

a tejet majdnem forrásig hevítettem, hozzáadtam a mézet és a vaníliát.
minimális mennyiséget rámertem az agar-agarra, és csomómentesre kevertem. ezt a löttyöt adtam a majdnem forró tejhez. hozzáadtam a joghurtot, elkevertem.
tettem még bele 1 tk levendulát is, mert nem bírtam magammal, állni hagytam 10 perecet, aztán egy gézlappal kibélelt szűrőn át ráöntöttem az almára. (a levendula ízintenzitása nagymértékben függ a panna cottában eltöltött idejétől - 10 perc alatt nagyjából nem történt semmi, legközelebb a tejben hosszassabban fogom áztatni a virágokat.)
tkp kész. (+ a dermedési idő)
a karamellizált almához a vajat felolvasztottam az öntöttvas serpenyőben, a cukorral világos színű karamellé tettem, hozzáadtam a vizet, aztán az almacikkeket. kis fokozaton addig sütöttem, amíg úgy nem ítéltem, hogy most már pont az az állag, amit szerettem volna kapni.
ezt az almaréteg került a poharak aljára. erre ment a panna cotta.

forrás

a morzsához 5 dkg cukrot, 10 dkg vajat és 20 dkg lisztet összegyúrtam, fél óra mélyhűtőbe tettem, aztán nagylyukú reszelőn tepsibe reszeltem és megsütöttem szép világosbarnára. nem ropogott ugyan annyira, mint azt hazabicikliztemben az Árpád hídon képzeltem, de 2 nap után határozottan sokkal jobb volt mint frissen. ez került a panna cotta tetejére, btw.

Skanzen, prósza, ilyesmi

2012-05-21T08:49:00.000Z

ma skanzenlátogató napot tartottunk Anyával.

volt bennem némi aggodalom, hogy Anya hogy fogja bírni a trappolást a 30 fokban.

...4 órával később...

-Anya, nem megyünk még? (...) Jó, menjünk még be oda is (megnézni a 38. tarkedlisütőt és feltornyozott ágyat) (...) Anya, nekem már kicsit fáj a lábam. (...) Oké, nézzük meg, hogy nemezelnek. (...) Anya, menjünk már, kivagyok, mint a fos.

egyébiránt a Skanzen nagyon jó hely, ahol szinte csak nagyon kedves nénik és bácsik dolgoznak, akik szeretnek érdekes dolgokat mesélni a tárgyakról. a Skanzen iskolapéldája a múzeumpedagógia megvalósulásának (nyilván: ott az országos képzési központ - de ők azok, akik nem azért tanítják, mert nem tudják). szeretjük a Skanzent.

és kaptunk egy prósza*-receptet is a Skanzentől. (több tájegységben is voltak ilyen-olyan ételbemutatók.)

prószát már évek óta sütök, amikor tesvírem mindenképpen sületlen édességet kíván: amikor még Rudolf Bea boldog független leányanya volt és befogadott engem, boldogtalan, de még függőt, csinált néha prószát, ami azért csak nyomokban emlékeztet az eredeti receptre. írom ezt felvérteződve az ultimate prósza receptúrával.

*a prósza somogyi szegényparaszti-étel, eredetileg aludttejből

prósza

hozzávalók

2 doboz kefír (450 g)
2 kefíresdoboz kukoricaliszt
2 egész tojás
csipet só
4 ek cukor (ennyitől egyáltalán nem lett édes, ha nem áll szándékomban legközelebb fél üveg lekvárt is rákenni, sokkal többet teszek bele)
1 kk szódabikarbóna
fahéj
ZSÍR
1 kis doboz tejföl

know-how

a zsír és a tejföl kivételével minden komponenst egyneművé kevertem, sűrűn folyós (terminus technikus RB-tól) masszát kapva.
beleöntöttem a jól kizsírozott, hőálló kerámiaedénkémbe, a tetejére pár kanál olvaszott zsír került és a tejföl, pöttyökben.
légkeverés, 175 fok, 40 perc.

tészták a Skanzenben

sült spárga zöldfűszerekkel pácolt csirkenyárssal

2012-05-16T06:40:00.000Z

volt egy köteg spárgám. ami folyamatosan nyomasztott, mert a szakirodalmi jegyzetek tanulmányozása óta tudom, hogy mire a pultra kerül, már vén. és nálam már itt állt T+3 napja. lelki szemeim előtt azt láttam, hogy óráról órára nagyobb darab megy majd a kukába. (ahol elpattan hajlításnál, az az ultimate end. az alatt kuka. - UPDATE! most olvastam, hogy alaplébe kiváló a fás rész is.)

megint Ch&V-nál kötöttem ki.

csináltam 4 óra szabadságot a fotózáshoz, kissé feldúltam a hétvégén kialjazott lakást, lett megint egy csomó mosatlan, rájöttem, hogy a futópadon kívül még fényképezés közben is remekjól lehet rádiót hallgatni, elmerengtem a radiocafe megszűnése ütötte űrön, és miután 5 percet hagytam a munkábaérésre (4.7 km) már nem is találtam oly nagyon szörnyűnek a jövőt.

sült spárga zöldfűszerekkel pácolt csirkenyárssal

hozzávalók

a spárgához
1 köteg spárga
só, bors
1 ek olaj
1 ek cukor
a csirkenyárshoz
50 dkg csirkemell (rossz érzéssel ugyan, dehát ez volt a mélyhűtőben)
egyforma kockákra vágva
1/2 piros pritaminpaprika
1 lilahagyma felezve, aztán vastagra szelve, majd hosszában felezve ismét
1 kisebb cukkini vastag karikákra szelve
annyi olaj, hogy ellepje a csirkekockákat
3 ág rozmaring apróra vágva
5-6 levél zsálya apróra vágva
1 ek kakukkfű (a növénykéről, ami kiszáradt)
1/2 csilipaprika karikázva
1 ek egész bors (vegyes)

know-how

a spárgát egy nagyobb edénybe állítottam fejjel lefele, teletöltöttem vízzel, és hagytam kicsit, hogy hátha maguktól is kijönnek a homokszemek a redőkből. (a zöld spárgát nem kell megpucolni.)
aztán a fás részt lepattintottam a végekről, tepsibe raktam őket, sóztam, borsoztam, az olaj és a cukor keverékét rácsöpögtettem és megsütöttem.
légkeverés, 180 fok, 10 perc.
a csirkekockákat leöntöttem annyi olajjal, ami ellepte, belekevertem a fűszernövényeket és lefedve legalább egy órára hűtőbe tettem.
a bambusznyársakat vízbe áztattam.
a zöldségeket daraboltam.
a pácidő leteltével a nyársra húzgáltam a húst és a zöldségeket - a nyárson sóztam meg őket.
sütő, 180 fok, légkeverés 15 perc, a végén kb. 10 perc grill.

Nagyanyám vaníliás koszorúja

2012-05-15T06:55:00.000Z

amiben egy g vanília sincs. de a tetejét mindig vaníliás cukorral szórta meg Mama.

ez volt a kedvencem a sütijei közül. legalább 10 éve nem ettem.

Mama receptje alapján azt hittem, hogy menni fog a reprodukálás.

nem ment.

lehet, hogy a karob hibája volt. de miután átdúrtam mindent a rohadt kakaópor után kutatva és nem találtam meg (mint a halak vörösszúnyog-lárváját - mondjuk az jobban aggaszt), beleszórtam a karobot. ami ugyan egészségesebb, de Viki csokitortája óta tudom, hogy nem mind finom, ami egészséges.

továbbá lehet, hogy nagyanyám nem tett a lisztbe puffasztott amarántot, ami szintén egészséges...

a végeredmény a közelében nem volt Mama sütijének. se ízre, se kinézetre.

és már megkérdezni se tudom.

Nagyanyám vaníliás koszorúja

hozzávalók

12.5 dkg vaj
25 dkg liszt
1 tojásfehérje
7 dkg cukor
tejföl (amennyit felvesz, 2 ek se kellett bele, ha nagyon meglágyul a tészta, lisztet kell hozzá még adni, de ezt már csak utólag tudtam meg Anyától, amikor megtelefonáltam neki idétlenkedésem történetét)
1/2 csomag sütőpor
kakaópor a felébe (ezt csak úgy szórtam, cél volt, hogy fekete legyen)

know-how

a tészta hozzávalóit a kakaópor/karob kivételével összegyúrtam, kettévettem a tésztát, az egyik felébe belegyúrtam a karobot. okulván a múltkori szerencsétlenkedésemből, már meg se próbáltam nem nejlonok közt nyújtani. de rá kellett jönnöm a szaggatásnál, hogy a vajas tészta kifagyasztását nem lehet kikerülni. tehát legalább 20 perc mélyhűtésben vett részt mind a 2 fél.
a kifagyott tésztát kinyújtottam fél cm-esre. mivel ez gusztustalan vastagságúra hízott sütés közben, legközelebb max 3 mm-esre nyújtom. a linzerszaggatóval kiszaggattam.
150 fok, légkeverés, 12 perc.
a lyukas közepű virágokat még melegen belenyomtam fahéjas cukorba (szlovák cucc, itt áll már vagy 2 éve), ami szemcseméretre pont mint a vaníliás itthon, csak ez barna, értelemszerűen. Anya zseniális meggydzsemével ragasztottam össze a darabokat.
ez a fél adag volt, és lett kb 20-24 karikapár belőle.

a 100. születésnapjára újra megpróbáltam - alakul, de még mindig nagyon messze van a régitől.

Chili&Vanília-sorozat: bisteeya

2012-05-14T07:31:00.000Z

ez valami elképesztően iszonyatosan k jó lett. komolyan. a felénél csak azért hagytam abba a betömését, mert hogy néz már ki betolni egy egész réteskorongot, mégha annak csak 18 cm az átmérője. (fontos paraméter! kevés a töltelék, egy ilyen átmérőjű formát viszont pont megtölt.)

Ch&V szerint ez 8-10 adag. aha. szerintem 2. és akkor még lehet, hogy marad egy szelet fél órával későbbre.

a cukros-fahéjas mandularétegnél kicsit elbizonytalanodtam, de a Mautner-univerzumban keringő receptek még soha nem okoztak csalódást, úgyhogy végigcsináltam.

amit viszont Online Balázsnak közben is sűrűn megjegyeztem, ez nem a hamar is, meg jó is kategória versenyzője. sőt a for dummies mezőnyben sem indítanám. és nem feltétlenül adnám olyan embereknek, akik először esznek nálam. sőt, nem adnám nekik.

mindenki másnak igen. reggel, délben, este.

bisteeya

hozzávalók

1 csomag réteslap (8 lapos, 150 g)
a húsos réteghez
1 fej hagyma apróra vágva
1 púpozott kk fahéj
1 ek reszelt gyömbér
2 komplett csirkecomb (alsó,felső - életemben kb. egyszer vettem combot, direkt ennek a receptnek a kedvéért dupláztam)
4 dl zöldségalaplé (nem kocka, ugye, mondanom se kell :)) - mivel kissé odakapattam, ezért még 2 merőkanálnyi kellett hozzá megítélésem szerint, de hogy mennyi lé van 1 merőkanalamban, le nem mérem)
só, bors
a mandulához
7.5 dkg hámozott lapraszelt mandula
4 dkg porcukor (csak úgy szemre, mert már annyira advanced vagyok, hogy simán kimérek
4 dkg cukrot szemre; szőlőcukor lett benne, mert a kávédaráló félig van darált mákkal)
1 kk fahéj
a tojásos réteghez
2 egész tojás + egy sárgája (tegnapról megmaradt) felverve
1/2 citrom leve
a lé, amiben a húsok főttek (ez nálam redukálódott 0 közeli állpotba, ezért tettem még 2 merőkanállal hozzá)

know-how

a hagymát vaj-olaj keveréken üvegesre pároltam, hozzáadtam a fahéjat és a gyömbért.
erre a keverékre tettem rá a szétvágott combokat. sóztam és fehéredésig sütöttem (az kimondottam érdekelne, hogy a fahéjtól bebarnult hagymás-gyömbéres izével bevont combokon hogy látszik a fehérdés...).
aztán felöntöttem az ALAPLÉVEL (más nem jó, kocka fújj) és fedő alatt, kis lángon és öntöttvas serpenyőben (is odaégettem) addig főztem, amíg a hús könnyen levált a csontról.
a levált húscafatokat feldaraboltam. (bőr nélkül. teljesen elítélhető módon azt kidobtam.)
száraz serpenyőben megpirítottam a mandulát (gyorsan odakap, ezért csak 2 képet csináltam közben), rátettem a cukrot, a fahéjat, összekevertem.
a húslébe belecsavartam a citromlevet, és hozzáöntöttem a felvert tojásokat - egészen híg rántottaszerűséget kell eredményül kapni. gusztustalan lesz.
a réteslapokat 6 egyenlő széles csíkra metéltem. (ez volt a legjobb rész. ami utána jött, az már 6 percnél nem nyűgözött le annyira.)
a csíkokat olvasztott vajjal kentem le, és csillag alakban elkezdtem bepakolni a kivajazott tortaformába (értelemszerűen ne maradjon lyuk sehol). érdemes lett volna 3 csíkot meghagynom a tetejére, mert a visszahajtogatásnál nem fedték le teljesen a tetejét, ami elérendő cél.
amikor elfogytak a csíkok (3 kivételével, a gyengébbek kedvéért), beleszórtam a cukros-fahéjas mandulát. erre ment a hús, végül a tojásos mártás.
a tortaforma szélén túllógó rétesdarabokat szépen ráhajtogattam (és konstatáltam, hogy nem érnek be a közepéig), a maradék csíkokkal pedig lefedtem.
a tetejét ismét vajaztam.
sütő. 180 fok, légkeverés, 20 perc.
sütő elzár.
3 kép elkészít és elrohan dolgozni.

...6.5 óra múlva itt álltam 2 üveg borral az ajtóm előtt és lázasan kerestem a lakáskulcsot.

elég gyorsan eszembe jutott, hogy ott lóg a pendrive-on a gépteremben. 4.5 km.rel arrébb.úgyhogy a 3.5 km-re lakó húgot látogattam meg kulcsügyben, nyilván azért, hogy kincsekre bukkanhassak a lomtalanításon és beállíthassak hozzá egy akkora kofferrel, ami alól nem látszott ki a biciklim. majd hazafele begyűjthessek néhány fotogén tányért és poharat, valamit kisebb vitába bonyolódhassak egy nagybajuszos hazámfiával, akinek valószínűleg 8-cal több gyereke van mint kellene nekem (de akik nyilván mind engem boldogítanak a munkahelyemen) a pénzkeresés mibenlétéről. mindezt úgy, a bicikli lámpája pont egy csodálatos szódásszifont világított be, amiről állította az úr, hogy az övé. de megvehetem.

zöldségalaplé

2012-05-13T15:46:00.000Z

történelmi pillanathoz érkezett konyhaművészetem: megfőztem 3 répát meg 2 szál petrezselyemgyökeret 1.2 l vízben.

az eredmény kóstolása után igazából nem értem a hype-ot az alaplé körül. de kétségtelen: kemikália nem került bele. vagy igen: a répa és a gyökér a Lidl-ben vásároltatott, bár elég csoffadtak voltak ahhoz, hogy akár el is hihessem, hogy nem lettek agyonvegyszerezve. (egyébként ezen hosszasan nem elmélkedtem, pucoltam, daraboltam, főztem.)

zöldségalaplé

hozzávalók

3 szál friss répa vastagra karikázva
2 szál petrezselyemgyökér a zölddel együtt
1 gerezd fokhagyma megroppantva
1 paradicsom, az alsó részen csillag alakban bevágva
1 fej hagyma félbe vágva
3/4 fej karalábé nagyobb kockákra vágva
2 gombafej
1 ek szemes bors
1 csokor fűszer (3 szál kakukkfű, 2 szál rozmaring, 2 babérlevél, 4-5 levél zsálya)
1 tk só
1.2 l víz

know-how

a feldarabolt zöldségeket a fűszercsokorral, a petrezselyemzölddel, a borssal és a sóval együtt hideg vízben feltettem főzni.
amikor felforrt, lecsavartam a hőerőt (nagyon kis lángra) és addig főztem fedő alatt, amíg a zöldségek meg nem puhultak. kb. 30 perc.
az elpárolgott vizet pótolni kell hivatalosan, én nem tettem.
egyes források nem sóznak, mások a zöldségeket olajon megfuttatják (állítólag sokkal koncentráltabb ízt eredményez - majd legközelebb így csinálom), de majdnem mindenhol tettek bele zellert is, ami pont nem volt az egyébként mindent tartalmazó hűtőmben.
végén leszűr. fagyasztható, ha iparibb mennyiségben készül.

Pere perece

2012-05-12T12:32:00.000Z

egyszer majd főzök is megint valamit, de mivel megjött a nyár, és ki lehet ülni, Perével kiültünk. bár először álltunk és csodáltuk az ultragáz közönséget (ez csak az én véleményem), bólogattunk kicsit, és dünnyögtük nagy egységbe forrva, hogy Bori hajoljon bele a hajunkba. de nagyobb őrjöngésre nem vetemedtem - a sörömet mégse tehettem le. ugye.

aztán megvártuk, hogy kellően üres legyen a táncparkett, így kellően nagy tér álljon rendelkezésünkre, hogy már egyáltalán nem emlékszem milyen számokra fergeteges táncot imitáljunk.

aztán hazamentünk.

de előtte meghagytunk 2 perecet, hogy le tudjam fényképezni a hangulatot. 😀

citromos spagetti tonhallal és brokkolival

2012-05-04T20:15:00.000Z

egyáltalán nem tudom, hogy a tunat mi okból fordítottam magamban szardíniának, de mindenesetre úgy menetem be a boltba, hogy kerül, amibe kerül, szardíniát veszek.

vagyis a cím nem igaz, de az angol neve annyira szép, hogy nincs szívem megváltoztatni.egyébként 15 perces vacsora. (fotózással együtt 2 és fél óra. a mosogatás a tegnapelőttivel együtt plusz 20 perc. - hogyan csináljunk egész estés programot a 8 perces tésztafőzésből? címmel fogom megjelentetni a memoárjaimat, ami valószínűleg egy mosogatás hosszú-hosszú leírása lesz. kérlek szépen, istenkém, csak 50 cm-vel nyújtsd meg reggelre a konyhát, én meg elrohanok egy mosogatógépért, és a bicikli vázán hazatolom. ha megnyújtod.)

citromos spagetti tonhallal és brokkolival

hozzávalók

1 fej brokkoli
(nettó 38 dkg, a vastag szárrészt most nem tettem bele)
3 szál újhagyma
2 ek kapribogyó
8 szem olajbogyó
1 citrom leve
2 doboz szardínia
spagetti
só, BORS

know-how

feltettem főzni a spagettit (10 dkg/fő – de ezt csak óvatosan írom, semmi konkrét szakirodalmat nem kerestem erre vonatkozóan – annyi tésztát főztem, amiről már az elején tudtam, hogy minimum 2 emberes adag lesz, de vadul éhes voltam.) – 8 perces volt, 4 percnél belehajigáltam a főzővízbe a rózsáira szedett brokkolit.
a főzési idő végén a brokkolit hideg vízbe tettem (hogy szép ződ maradjék).
a tésztát leszűrtem
a hagymát felkarikáztam.
az olajbogyót feleztem.
az olajoshalat nagyjából összetörtem, rácsavartam a citromot, ráöntöttem az olaját is.
egy nagy tálban lazán összeforgattam a halat, a hagymát, az olajbogyót, a kaprit egészben - sóztam, borsoztam.
a tényérokra kiszedtem a spagettit, rá a "ragut", végül a brokkolirózsákat.

Andinak, másfél év késéssel

2012-05-04T09:21:00.000Z

ez az a név, ami angolul ezermilliószor jobban hangoznék: tart, poppy seed filling and a baked, sour cream topping. nem? de. a sült tejföl mégse az igazi, dehát tény.

tehát: Andi hazatelepült kicsinyt a civilizációba, én meg megsütöttem neki a mákost. azt mondta, jó lett.

továbbá ez az a sütike, ami alkotói válságba döntött: egy istennek se bírt ihletem lenni a képéhez.

egyébként meg egyáltalán nem Écinek való mindent egybe hajigálok, összekeverem, megsütöm, megeszem sütike. eleve 50 percig sül a mákkrémes rész. betettem a sütőbe, beállítottam az időmérő tojást ÉS lementem vele futni. (nem mintha hallani lehetne a traktorhangú futópadon bármit is). lenyomtam 7 km-t és a süti még mindig sült. bár kicsit ideges voltam, amikor kinyitottam az ajtót, hogy vajon mi fogad majd. aztán még 15 perc sülés a tejfölös bevonattal.

pate sucrée mákkrémmel és rásütött citromos tejföllel

hozzávalók

a tésztaaljhoz
ez a recept Gourmandulától van, de a tészta annyira elképesztően felidegesített, hogy a csukott hűtőajtón át bevágtam mélyhűtőbe)
25 dkg liszt Michel Roux receptúrája alapján
10 dkg vaj
10 dkg PORcukor, átszitálva
1 2 egész tojás (szobahőmérsékleten)
fél csomag sütőpor (ilyet nyomokban sem tartalmaz Roux-nál a tészta)
1 csipet só
a mákkrémhez
5,5dl + 0,7 dl tej a keményítő elkeveréséhez
5 dkg étkezési keményítő
1 tk vanília esszencia vagy egy fél rúd vanília kikapart belseje
25 dkg darált mák
4 púpos ek. cukor
5 dkg vaj
2 dl tejföl
1 citrom reszelt héja
1 tk citromlé
a tejfölös réteghez
2 tojás – elválasztva
2 csapott ek. porcukor (fruktózt tettem bele)
2 dl tejföl
1 nagy citrom frissen kifacsart leve

know-how

a lisztből, a porcukorból, a vajból és a sóból morzsalékos tésztát gyúrtam (nagyanyám-féle módon: nyújtódeszkán, nem edényben)
a morzsalékos tészta közepébe mentek a tojások - addig kell gyúrni, amíg összeáll és sima felületű lesz
1-2 óra pihentetés a hűtőben (egyszerűen ösztönösen érzem, mit kell csinálni :) bár én erre a pontra csak akkor érkeztem el, amikor a tésztát 2x kinyújtottam, egyszer a szilikon lapra ragadt az egész, egyszer a nyújtóműanyagomra, egyszer meg a falra, amikor hozzávágtam)
a továbbiakhoz egy remekjó videót is találtam. oly egyszerűnek tűnik, nem tudom, én miért őszültem meg, majd hullajtottam el a hajszálaimat közben.
a mákkrémhez a tejet a cukorral felmelegítettem, hozzáadtam a mákot, a citromhéjat és a vaníliaesszencet.
15 percre békén hagytam (félrehúzva a platniról).
15 perc után vissza a platnira és felforraltam (folyamatosan kevergetve).
a tűzhelyről ismét lehúzva hozzáadtam a hideg tejben elkevert keményítőt.
újra vissza a platnira, és addig kever, amíg krémmé sűrűsödik.
végleg félrehúz a melegről.
hozzáadtam a vajat, a krémesre kevert tejfölt és a citromlevet.
a tésztával kibélelt tortaformába öntöttem és 50 percig 150 fokon sütöttem.
a tejfölös réteghez a fehérjét kemény habbá vertem, a sárgáját kikevertem a cukorral és a tejföllel - majd a kettőt egyesítettem.
az 50 perce már sülőben lévő mákos részre rákentem a tejfölös masszát és további 15 percig sütöttem, kicsit magasabb hőfokon (160 fok, kb.).

hegymenet

2012-04-30T23:53:00.000Z

...avagy újabb palacsinta túróval

a BKV alkalmazottai tényleg suttyók. mi viszont kemények vagyunk és felmegyünk az Istenhegy tetejére fogaskerekű nélkül is. (kerékpárszállítás van. 2 kocsinkét 8 db. ez a mennyiség hétfő délután 3kor 2 perc alatt gyűlt össze. aki gyors volt, ment, a többi várt a következő járatra. ami újabb 2 perc alatt lett tele, ekkor már kicsit többen voltunk a peronon. a kerékpárt nem szállító vagonban 3-an, azaz hárman ültek. de ama megszentelt helyre kerék nem gurulhatott. még 320as vonaljeggyel sem. kicsit ordibáltam a peronon álló 6 ellenőrrel. aztán visszamentem a jegyárusító bódéhoz és visszaváltottam a jegyeinket készpénzre. a vérnyomásom azért kicsit magasabb volt az átlagosnál, de ezt betudtam annak, hogy amúgy meg alacsony.)

és az Istenhegy legtetején egész délután fotózhattam egy igazi cukrászda igazi süteményeit.

megállapítás: itthon sajátot fotózgatni, egy fajtát, lelkesedésből, egészen más, mint 2.5 órán át folyamatosan tortaszletekről és egyéb cukrászipari termékekről képeket csinálni, nulla kreativitással.

délelőtt ezt még nem tudtam, és lelkesen sütöttem, fotóztam.

a változatosság kedvéért semmi marinálás, csak palacsinta túróval.

a változatosság kedvéért FlatCat-től.

és a ráébredés: az agyonbonyolított élesztős palacsintatészták ideje lejárt.

palacsinta belesütött túróval

hozzávalók

25 dkg túró (darabos)
2 dl tej
2 tojás
1 kupak vaníliaesszencia
1/2 kk szárított citromhéj
1 ek nádcukor
1 kk sütőpor

know-how

ismét nagy koncentrációt igénylő étel-összeállítást eszközöltem: mindent egybe borítottam és a kézimixerrel egynemű tésztát kavartam.
15 perc pihentetés kellett volna neki, de teljesen kizárt, hogy az ipari mennyiségű tegnapi mosatlannal ennyi idő alatt végeztem volna. tehát hagytam állni.
aztán 3 különböző ízesítést hajtottam végre: a bazsalikomos nyert, toronymagasan.
a sütés szokásos módon, nagyon kis lángon (1es fokozat), 1 evőkanálnyi tésztából lesz 1 palacsinta.

teában marinált tőkehal fűszeres-mazsolás kuszkusszal

2012-04-30T09:51:00.000Z

történet nincs.

maradt még 2 kocka tőkehal, kellett vele vmit kezdeni.

teában marinált tőkehal fűszeres-mazsolás kuszkusszal

hozzávalók

a kuszkuszhoz (2 emberes adag)
10 dkg kuszkusz (és annyi forró víz, hogy 1 ujjnyira ellepje)
1 csokor petrezselyemzöld
1/2 citrom héja
1 löttyintés citromlé
1 kis marék fenyőmag megpirítva
1 kis marék mazsola leforrázva
só
a halhoz
20 dkg alaszkai tőkehal filé
1/2 l tea (szálas zöldteából)
1 kk só, bors, köménymag (ezt kicsit összetörtem)

know-how

a kuszkuszt leforráztam, hagytam megdagadni
amikor késznek ítéltem, minden egyebet hozzáraktam és összekevertem - gondoltam, ideje ismét a molekuláris csúcsgasztronómia irányába mozdulnom.
a teát elkészítettem, amikor szobahőmérsékletűre hűlt, beletettem a 2 halkockát és hagytam ázni 1 órát
aztán megsütöttem a racletten
eredmény: a citromos-fokhagymás marinád durván rávert a fenszi lére, de a kuszkusz megmentette az összízt.

forrás: itt és tán a BBC Good Food múlt havi számából. vagy az e haviból. vagy nem is abból, de most fel nem állok a kávém mellől szétdúrni a kupacot.

Mosolygó nők malaccal

2012-04-29T21:22:00.000Z

...avagy spárgakrémleves marinált tőkehallal és újhagymával

kultúra- és fröccsfogyasztás után egy csudálatosan szép 40 fokos áprilisi vasárnapon. amikor is összeomlott egy kisebb világ, mert a pécsi radler meggye igazából nem is radler hanem meggymárka. de a nagyobb világ akkor hullott atomjaira, amikor befejeztem a főzést, mindent lefotóztam (kékben), lekapcsoltam a villanyt a konyhában, hogy ne is lássam azt a romhalmazt, ami 3 órája még a konyhám volt - szóval mindezek után rájöttem, hogy NINCS SÜTI.

de spárgaszezon, az van. én meg minden spárgaszezonban mélyreható spárgológiai ismereteket szívok magamba, hogy aztán a mindentudással felvértezve ismét vegyek egy csomag tökfás spárgát.

spárgakrémleves marinált tőkehallal

hozzávalók

a leveshez
1/2 kg fehér spárga
só, cukor, citromlé - az alapléhez
1 fej vöröshagyma apróra vágva
olaj a hagyma pirításához
8 cl száraz fehérbor (irsai nálam, az eredeti receptúra Nolly Prat vermuttal dolgozott, amiből nem tartok készleten, de a wiki szerint a vermut tkp a bor alternatívája a főzésben)
1 dl tejszín
4 dkg vaj
újhagyma zöldje a tálaláshoz
a halhoz
20 dkg alaszkai tőkehal filé (a Lidlben vettem, szépdobozos, 4 kockányi filé, teljesen más textúrájú, mint az ugyanennyibe kerülő, de kilós "tengeri hal" - mondjuk azt, hogy még kiengedés után is hal maradt, és nem sült ki belőle másfél liter víz se -- és ami ennél is fontosabb: a WWF és a HFF szerint nyugodtan fogyasztható, ha a csendes-óceáni területről származik; az igenesek/nemesek listája itt)
2 tk citromlé
só, bors
3 gerezd fokhagyma
4-5 tk olaj

know-how

a spárgák fás szárát levágtam (ahol törik), a maradékot megpucoltam
a levágott darabokból és a héjból alaplevet (!!) (én!) főztem: kevés sóval, cukorral, citromlével felforraltam 1 l vizet, ebbe tettem a spárgarészeket és 15 percig lassú tűzön főztem
a spárgákat felkarikáztam, a fejeket meghagytam 3-4 centisen
a hagymát felvágtam, megdinszteltem és felöntöttem a borral, majd addig forraltam, amíg a bor teljesen el nem múlt róla
hozzáadtam a spárgakarikákat (a fejeket nem) és összeforgattam a hagymával
felöntöttem az alaplével és 1-es fokozaton 20 percig főztem
14 percnél hozzáraktam a fejeket is (amiket a végén ki kellett szednem, mert ők nem vettek részt a turmix-hadműveletben - jobb lett volna, ha végigolvasom a receptet, mert akkor láttam volna, hogy első körben a fejeket főzte meg, kiszedte, aztán jöttek a gyalogspárgák)
a fejtelenített főzetet botmixerrel, tejszínnel és vajjal egyneműsítettem, nagyon durván utánsóztam és visszaraktam a fejeket bele
eredmény: kellemesen pikáns leves - igazából kimondottan jó.
a marinált halhoz a halkockákat megöntöztem a citromlével és állni hagytam 15 percet
sóztam, borsoztam
ráöntöttem az olajat, és rányomtam a fokhagymákat - ebben a marinádban állt a hal legalább fél órát
a raclette-en megsütöttem

forrás: Szuflé, 2012. tavasz, p.28. (Kurucz Attila)

101 Reykjavík

2012-04-25T21:56:00.000Z

jókat enni Reykjavíkban nem kihívás.

a fizetésnél azért nem árt, ha ott áll az ember mellett a 363 napja férje, aki nem a budapesti árakon szocializálódik újabban. így nem okoz neki rossz érzést az isten háta mögötti templomka mellett 700 egy kávéért. én meg kitartóan fókuszálok bárhova máshova, mint az árlapokra. Reykjavíkban nyilván halat eszik az ember. sülve, főve, sózva (csak az 1800-as évek óta, addig nem ismerték a sót), pácolva, füstölve, szárítva. mindenhogy halat eszik. reggel-délben-este.

halszárító a pusztában - ájlávit, mi mást mondhatnék

a fűszerezés terén nagy túlzásokba nem esnek - az alsó fél grillezve van, minden nélkül, a felsőn legalább ott a panír - zőccség hozzá a helyi üvegházakban terem, geotermikus energiával pótolva azt a 20 foknyi különbözetet, amit nálunk a nap képes produkálni

meg birkát. esetleg marhát. vagy lovat. ha nagyon megszorul, lundát.

de a világ legjobbnak mondott homárlevesét mindenképp.

a zöld bögrés az, a másikat csak összehasonlítás miatt ettük meg

és a must-try kategóriás marha-birka keverékből létrehozott, csak kinézetre ikeás hot-dogot, friss és sült hagymával, édes mustárral, majonézzel.

meg kenyeret. sokfélét, jófélét.

vagy kekszet, kétszersültet, sokfélét, jófélét.

és medvecukrot. csokireszelék helyett, vodkában oldva, rágóformában, jégkrémben, rizses csokinak álcázva. medvecukrot medvecukorral.

rizses csoki - azt hitte a 363 napja férjem. megvette. aztán döbbenten nézett.

sima piskóta durvánédes karamellel ÉS medvecukor-pasztillával

aztán van a szeszfogyasztás az unalmasnak tűnő 20 órás alkonyokra, nagy mennyiségben, ész nélkül. (az egész ország lezüllését megakadályozandó volt pár évtizednyi alkoholtilalom - 1922-ig teljes, utána csak a sört tiltották -, de '89 óta már nincs. viszont az állam megtartotta magának a szeszárusítás jogát: csak speciálboltokban - Vínbúð -, röhejes(en drága) áron lehet hozzájutni. de a vendéglátóipari egységekben végképp elszabadultak árképzésileg - legalábbis nekem azért soknak tűnt kissé egy átlaglager 3 decijéért 3 euró körüli izlandi korona.)

veri a salmiakkit kenterbe, simán

ami viszont kimondottan jó volt, az az Egils Maltextrkt-ja. soft drink, Balázs szerint mintha felhígított barna sör lenne; benne van a sör kesernyéje halványan, annyi szénsav, mintha órák óta szellőztetném, alkoholtartalom meg tkp nincs. 2%. de mindenképp jó. és a reptéri duty freeben nem kapható.

másnapokra meg ott a csapvíz: a világ egyik legtisztábbja. (már ha áll rendelkezésre egészen komoly mennyiségű készpénzösszeg ivászat céljából és van másnap. miután megvacsoráztunk a helyi kifőzdében Costes áron.)

banándzsem ezzel-azzal

2012-04-18T05:37:00.000Z

tegnap a gyümölcsárus a Szentlélek téri HÉV-megállóban végre eléggé barnának ítélte meg a banánállományát, hogy leértékelje a szívemnek oly kedves 199 HUF-ra. persze adhatta volna 100ér' is, de ahhoz még rohadniuk kellett volna. amúgy meg a megfelelő támaszon vettem meg, mára visszakorrigált az ár.

tehát vettem bruttó 1.23 kg banánt, amiből nettó 83 dkg sikerült kinyernem. így is lett 4 üveg isteniremekszenzációselképesztőenjó lekvárkám.

banándzsem

hozzávalók

83 dkg kimondottan túlérett banán krumplinyomóval pépesítve
1 narancs leve
1 citrom leve + héja
1/2-1 dl fehérrum (Olginak a 4/C-ből ez nincs előírva)
23.5 dkg cukor
1/2 dl víz
1/2 rúd vanília
fahéj, szegfűbors, szerecsendió, fehércsoki
1 zacskó Haas Quittin 2:1 zselésítő (anya idegenkedett tőle, de egész nyáron ezzel főztem be. mi a fenének kevergessem 20 percig, ha 5 alatt is megvan? mondjuk anya annyira nem értékelte a produktumokat, így visszagondolva.)

know-how

a banánt pépesítettem és összekevertem a zselésítővel
a leforrázott citrom héját belereszeltem a keverékbe
kicsavartam a levét + a narancsét is, beleöntöttem egy fél rumot
a cukorból szirupot főztem (kb. 5 perc alatt)
a banános pépet felforraltam, hozzáadtam a cukorszirupot, a felhasított és kikapart vaníliabelsőt (aztán a héjat is – az eredeti recept szerint ki kellett volna venni, de én benne szoktam hagyni mindenben mindent), citrom-narancs-rumlevet
5 percig főztem az újraforrástól
az egyik felét kitettem külön edénybe, hozzáadtam 6 dkg fehércsokit és szerecsendiót, sokat
a következő fajtába összetört szegfűbors ment
a 3. fajtába még egy fél rum és fahéj, sok
kiforrázott üvegbe tettem, fejre állítottam

forrás: Magyar Konyha, 2012/4 (Saly Noémi)

sajtos-rozmaringos muffin dupladolgozásos vasárnap esetére

2012-04-15T19:01:00.000Z

reggel kirángattam magam az ágyból hajnalok hajnalán, hogy legyen 4 órám lektorálni, mielőtt elhúzok a diliházba felvigyázni.

2 óra múlva már nem tudtam az egyébként se túl izgalmas morálfilozófiai elmélkedésre figyelni, olyan rohadt éhes voltam.

elmosogattam meg mostam egy adagot, hátha elmúlik.

nem múlt el.

kénytelen voltam sütni vm reggelit.

már csak azért is, hogy legyen vm apropója feltenni kultúr címkével a tegnapi kalandozásainkról szóló képriportomat feat. szépséges tesvírem és a százéves házak, meg a KÜM és az ő fogadása.

sajtos-rozmaringos muffin

hozzávalók

275 g liszt (vegyesen, ahogy szoktam + puffasztott amarant)
1 ek sütőpor
1 tk só (vagy kicsit több - nekem mindig a vagy kicsit több adag kell)
1 tojás felverve
225 ml tej
a pénteki kacsamell zsírja (3 ek kb.)
1 kis fej lilahagyma apróra vágva
100 g sajt (maasdam) kis kockákra vágva
1 ek friss rozmaring apróra vágva (meglepően sok rozmaringból lesz egy ek-nyi aprított rozmaring - a fél bokrot letépkedtem)
jó sok őrölt bors

know-how

a lisztet, sütőport, sót, sajtot, rozmaringot összekevertem.
a tojást felvertem, hozzáöntöttem a tejet, kicsit tovább vertem.
a hagymát megdinszteltem és hagytam kihűlni.
miután a kihűlés megtörtént, a száraz hozzávalókhoz öntöttem a tojásos tejet, és gyorsan összekevertem, végül hozzáadtam a hagymát is - sűrű, nyúlós tészta lett.
20 percnyi sütés, 175 fok, légkeverés. szépen felfújódtak és lebarnultak. (kimondottan jól sikerült darab. maradék húsvéti sonkával a vidéki birtokról.)

forrás

offoffoffoffoffoffoffoffoffoffoff

jázminos zöld teán és vaníliás són füstölt kacsamell céklapürével és kölessel

2012-04-13T23:24:00.000Z

papírtigris helyett, Frankenstein-terv előtt, 2 óra alatt összehajintott péntek délutáni ozsonna. (ápdét, már utána: nagyon szar volt. egy órás késéssel indított az előadás, ami aztán 3 órán át húzódott. az első óra határozottan szórakoztató volt, hála Rába Roland magánszámának (volt a Lánynak is egy emlékezetes 4 perce a tánccal a jutubra), de az egész azért összességében nagyon széteső és kínosan hosszú. amúgy a díszlet zseniális, a klisék a szokásos mundruczósak: kurvák, zene, kiszolgáltatottság. de a nehéz istennek lennivel ez most nem összevethető.)

jázminos zöld teán és vaníliás són füstölt kacsamell céklapürével és kölessel

hozzávalók

a köleshez
15 dkg köles (mosva) - 1 bögre, amúgy
1 répa kockázva
1/2 cukkini kockázva
3 zöldhagyma karikázva
cc. 4 dl zöldségleves (kockából, má' megint)
a céklapüréhez
1 fej cékla
2 kk cukor
1/2 dl olivaolaj
só, bors
a kacsamellhez
(a múltkori szerencsétlenkedésem után, amit rozé kacsamell-ügyben véghez vittem, kicsit szorongtam. mégiscsak 1000 HUF volt a kacsa)
42 dkg fiatal kacsamellfilé bőrrel
3/4 bögre szálas zöldtea
3/4 bögre só
3/4 bögre rizs
1 rúd vanília

know-how

a megmosott kölest megpirítottam és először csak 2 dl levessel főzni kezdtem (fedő alatt). cél volt, hogy ne kása legyen a végeredmény. amikor felszívta az összes levet, öntöttem még alá, egyszerre keveseket. 20 percnyi főzés kellett neki.
amíg köles főtt, répa párolódott, aztán cukkini is. a hagymát nyersen adtam a kész köleshez.
amikor minden komponens megfőtt/párolódott + a hagyma, össze lettek keverve. sózni a leveskocka miatt nem kellett.
a céklát kuktában megfőztem (14 perc), hideg víz alatt a krumplihámozómmal megpucoltam, botmixerrel és a sóval, borssal, cukorral pürésítettem, hozzáadtam az olajat és még egyszer átkavartam.
a kacsamellek bőrét beirdaltam (nem sikerült a húsba nem belevágni).
a wokba tettem 2 réteg alufóliát, amire rászórtam a só-rizs-tea-vanília keveréket. ezt lefedtem újabb 2 réteg alufóliával.
az alufóliára rátettem az immár beirdalt kacsamelleket bőrös felükkel felfelé és lefedtem a wokot. nagylángon 10 percig füstöltem (de nem vettem le a platniról lezárás után sem, úgyhogy a maradékhő dolgozott még szerintem ugyanennyit.)
a fedő alatt nagyon gyorsan igen nagy füst képződött, ami remekül megfüstölte a melleket.
a füstölés után a bőrös felükkel lefelé sütöttem meg őket - igazából nem mértem az időt, addig sültek, amíg a szalonna rész szép színt nem kapott. végig mellettük voltam, időnként meglocsoltam a kiolvadt zsírral a húst. nem lett tökéletes rozé, viszont elképesztően k finom, omlós hús igen. ez tesóm véleménye volt, aki kifejezte abbéli reménykedését, hogy a jövőben jobban elmélyedek a hússütés bugyraiban.

forrás a húshoz

before - after

és akkor a következtetések:\

ez nem pont amerikai konyhás lakásba való étek;\
randevúra sose csinálnám (márha még randevúznék), mert még 9 óra múlva is masszív füstölő (mármint húsfüstölő) szagban ülök;\
télen semmi szín alatt nem csinálnám meg, a szag tárva-nyitva levő nyílászáró mellett van még mindig velem

szolgálati közlemény (off)

2012-04-13T05:59:00.000Z

done.

a kényszerfőzések ideje lejárt. egyelőre. magamat ismerve.

túró inside

2012-04-10T14:28:00.000Z

...avagy újabb agyonbonyolított palacsinta fogyókúrázóknak.

futás előtt bekevertem, 6.8 km és 8 perc hasazás után megsütöttem, és mire kész lett, már egyáltalán nem volt semmi kedvem palacsintát enni.

de ez legalább másnap is fotózható.

jön ma Zsuka (borítóterv Viki) barátném a holnapi felolvasása miatt, majd megetetem vele. és azt mondom, hogy neki sütöttem. 🙂

ennél az exponálásnál még nem tudtam, hogy 16 mp múlva a háttérmappa elcsúszik, ráborítva a tejet a lisztre, ami rejtélyes módon rákerül a Balázs számláira is - de lemostam, nyugi

túrós kelt palacsinta

hozzávalók

25 dkg túró
2 dl tej
4 dkg vaj
12.5 dkg rétesliszt (Flat-Cat számomra megmagyarázhatatlan módon szeret rétesliszttel sütni, én meg örülök, mert legalább elfogy végre, a liszt, mármint)
2 tojás
2 ek cukor
1/2 citrom héja reszelve
2 dkg friss élesztő

know-how

a túrót összekevertem a liszttel, cukorral, citromhéjjal.
ehhez hozzáöntöttem a vajjal összemelegített tejet - összekevertem.
a 2 tojást felvertem és hozzáadtam a többihez, összekevertem.
ebből a tésztából kivettem kicsit és elkevertem benne az élesztőt, majd hozzáadtam a többihez,
1 órát hagytam állni. gyönyörűségesen megkelt. (és mivel 2x annyi élesztőt adtam hozzá, mint amennyi kellett volna (ennyi volt, kidobni nem akartam, meg már amúgy is lejárt), az egész lakásban átható élesztőszag terjengett, mire visszejöttem a futásból.)
sütés: 1es fokozaton, végtelenül lassan (másfelesen megégtek), evőkanálnyi adagokban. (20 db lett.)
ízre egészen olyan, mintha kicsit nyersen maradt túróslepényt ennék. amúgy nem rossz. vm kell a tetejére. vm csokis. de olyanom nem volt, mert már mindent felrágtam a tavalyi befőzésből.

Moha anyukájának a befőttjével pl. egész jó volt, bár nem csoki

húsgolyók sült céklás jégcsapretek-tzatzikivel

2012-04-09T09:43:00.000Z

újabb kulináris csúcsostromlás - amíg a húgom a vidéki birtokon várja a locsolókat és közben báránysültet pakol a szájába.

majdnem sírásig sajnáltam magam, n5kor, a salátámat tömve, a gyerekvédelem intézményrendszerét tanulmányozva és eddig észrevétlen összefüggéseket felfedezve.

bár ha jobban belegondolok, igazán kár lenne belémpocsékolni nívósabb dolgokat - úgyse tudom, mit eszek. olvasok napi 14-ben. úgyhogy ma borsófőzelék lesz, tükörtojással. Éci-menza.

húsgolyók sült céklás jégcsapretek-tzatzikivel

hozzávalók

a salátához (inspiráció Piszkétől)
1 öklömnyi cékla megsütve (félbevágtam és alufóliában megsütöttem)
1/2 jégcsapretek zsülienre reszelve
1 kövér fehérrészű zöldhagyma
1 marék madársaláta
1/2 doboz tejföl (kis doboz)
1/2 rúd kemping sajt
a golyókhoz (ezek még tegnap este készültek, húslejárat miatt. már frissen is szárazak voltak, ami mára tovább fokozódott)
250 g darált pulyka
1/4 apróra kockázott hagyma
2 kk medvehagyma nevezzük "pesto"-nak, de nem az - olajban tettem el, sóval, nagyon apróra darálva (az arányokra már nem emlékszem, de 2 éve megvan és tökéletesen működik)
1 maréknyi bazsalikomlevél apróra vágva (apró leveleim voltak, 19et tettem bele)
1/2 citrom reszelt héja + a levéből is egy kicsi (a citrom illatú bazsalikomból kiindulva gondoltam, el nem rontja)
1 kk mustár
1 tojás
só (1 kk ment bele és töksótlan lett)
1 ek napraforgómag
1 ek szezámmag
zabpehely és búzakorpa a kenyér helyett (nem szabad, hogy már masszakorában száraz legyen a golyóanyag, mert úgy olyan tökszáraz lesz a végére, mint amilyen az enyém lett)

know-how

a retket besóztam, állni hagytam (egész kevés só kell rá, ha már mindenképp - sikerült brutálisan elsóznom), amíg a céklát felkockáztam és a hagymát felkarikáztam.
aztán kinyomkodtam a sólevet a retekből, összekevertem a másik két kispajtással, rátettem a sajtos tejfölt és visszaültem a kanapéra a papírjaim közé. mert a lila leevés még a gyerekvédelmi törvényt is megvidámítja.
a húsos masszából apró golyókat csináltam (vizes kézzel) és sütőben megsütöttem.
eredetileg vörösboros relish-hez (ami nem kimondottan fotogén kaja, különösen este 9kor, fotózási kedv nélkül, szokás szerint halálos éhesen), de! másnap kihűlve sokkal-sokkal jobb arcát mutatta, így történt, hogy a maradék eltűnt nap végére a serpenyőből. csak úgy, magában. aszalt vörösáfonyát tettem bele, 50 g-t, amúgy az arányok változatlanok. talán vm friss savanyú gyimilcs feldobta volna, de igazából nem foglalkozom vele - sokkal inkább a megmagyarázhatatlan édes szószt a húshoz kattanásommal. amit mindig is utáltam. meggyszósz főtt hússal. jááájjjj!

mandarinos kekszlap

2012-04-06T17:43:00.000Z

az utóbbi időben jelentősen lecsökkent a fotózási kedvem.

mert találtam két elképesztően k jó fotós csajt, akik amúgy a főzést is elég professzionális szinten űzik.

én megelégednék az egyikkel is. mondjuk az elsővel.

mostanában többször szembesültem vele, hogy hiába van meg a fejemben a kép, nem tudom kivitelezni. amik meg születnek, nem azok, amiket tényleg szeretnék. de csak ilyeneket tudok vállalható szinten.

szóval ez már korántsem csak kreativitás, hanem szakma. világítás, fények, derítés, objektív ésatöbbi.

egyelőre megrekedtem.

ha vége a gyerekvédelemnek, megtanulok fényképezni.

eddig csak a fotóit nézegettem, ma sütöttem először az oldaláról. de pont ez nem is a saját oldalán volt... (remélem, most már jogilag rendben van, így, hogy 3x belinkeltem.)

egyrészt mert kekszet akartam, hamar is, meg jót is, másrészt nem csak sima vaj-cukor-liszt összetételűt. és volt egy tojásfehérjém zsömléjék lekenése után, ugye.

mandarinos kekszlap

hozzávalók

2 nagy clementin mandarin leve
1 cm friss gyömbér
1 tk őrölt kardamom
1/4 tk őrölt szegfűbors
csipet sáfrány(os szeklice nálam)
1 kupak vaníliaesszencia (az abszolutos üvegé, amiben van)
3 dkg vaj
10 dkg porcukor (8 kellett volna, de ennyivel többet daráltam)
1 tojásfehérje
12 dkg liszt (palacsintatésztánál sűrűbb állag elérése a kívánatos)
1/4 tk szódabikarbóna

know-how

a mandarinok levét a lereszelt gyömbérrel, a sáfrányos szeklicével, a vaníliával és a kismozsárban összetört kardamommmal, szegfűborssal egyetemben összeforraltam. gyöngyözve forralni pár percig volt az instrukció, ez nálam 1es fokozat.
ebbe a löttybe tettem a vajat és kivittem az erkélyre hűlni (ahol Holnapután módra, órák alatt hűlt le vagy 10 fokkal a hőmérséklet - de. még kidobtam a testemet a papírjaim alá, du. meg pulóverben, szőrcsizmában üldögélek és laptoppal melegítem a kezemet).
amikor normalizálódott a hője, kanalanként beleadagoltam a liszt-cukor-szódabikarbóna keveréket. (fakanállal kevertem össze, az adagolókanál nem vált be.)
végül hozzákevertem a kicsit felvert tojásfehérjét.
nagy tepsi, sütőpapír, 6 cm-es karikák (szegáli magasságokba akartam emelkedni :) - nem sikerült :D).
egy kis ek.nyi mennyiségből lett egy keksz.
4x4 ment a tepsibe, de sülés közben szétlapultak, összefolytak, legközelebb 3x3 lesz, nagy térközökkel.
180 fok, sima sütés. előírás szerint 5 perc, amikor a széle barnulni kezd, oké. én még toltam rá kicsit, de néztem folyamatosan. (a 2. adag jóval tovább sült, egyrészt barnább lett, másrészt nagyon kemény.)

forrás

a tökéletes keksztesztelő

2. adag - agyonsülve

zsömle 2.0 (rozmaringos-krumplis)

2012-04-06T16:13:00.000Z

tegnap végképp elköteleztem magam a méregdrága gasztromagzinok mellett, és erős felindulásból megvettem a Gasztronómia 2012 és BBC Good Food után (találtam itt egy cikket róla - a szerző beemelte a mentát a nem átlagos magyar konyha misztikus magasságába, továbbá a scone-t csinálják tejjel, tejföllel, tejszínnel IS az író mellett - nem tudom ki az az OZ, de biztos, hogy csak kolbászon és szalonnán él a magyar konyhájában) a Szuflét + a Magyar Konyhát. mert szeretem őket lapozgatni. sokkal jobban, mint a 97/XXXI-est.

tegnap csináltam egy vagdaltat (azt hittem, hogy találok normálisabb nevet is, de a képtalálatok szerint mégicsak vagdaltat csináltam), mert éhes voltam. (a fotográfiák nem annyira sikerültek, finoman szólva, úgyhogy még gondolkodom, hogy kitegyem-e őket az ablakba.) ehhez kellett a zsömle. hogy kellően sok időt vegyek el a törvényeim olvasgatásától.

krumplis zsömle

hozzávalók

14 dkg krumpli (2 kisebb szem) héjában főzve, majd összetörve
20 g vaj
1 zacskó drOetker Expressz élesztő (as usual)
350 g liszt (200 fehér, 150 barna)
1 tk só
2-3 ág friss rozmaring (az eredeti recept szerint - én összevágva 2 tk-lal tettem bele)
3 színű borskeverék (rózsa, zöld, szegfű)
1 tojássárgája a kenéshez (1 ek vízzel összekeverve)

know-how

a megfőtt, kihűlt krumplit a vajjal összetörtem, hozzáadtam az élesztővel elkevert lisztet, a sót és a fűszereket és a még langyos krumplifőző léből 1.3 dl-nyit (először 1.25, aztán még 3 ek). ezt dagasztottam meg a géppel. amikor elvált az edény falától, letakartam és odaraktam a párkányra, a napra. addig kelt, amíg átnéztem az otthont nyújtó ellátást. (cc. 1 óra)
a nagyon durván megkelt tésztából 9 félökölnyi darabot vágtam, és a zabkorpával megszórt nyújtódeszkán zsömle kinézetűre alakítottam őket.
a sütőben 50 fokon keltek még egy kicsit (10 percet), aztán lekentem őket a tojás sárgájával, megszórtam a tetejüket mákkal, szezám-/lenmaggal és 180 fok légkeverés üzemmódban 28 percig sütöttem.
a sütő aljába tettem egy tepsibe vizet, hogy ne száradjanak agyon. ha már.

forrás: Szuflé 2012. tavasz, dolce vita, p55.

pite (pate brisée) medvehagymára, gombára és húsra hangolva

2012-03-30T09:36:00.000Z

újabb vacsoravendégek, akiknek abból főztem, amit a hétfői banda hozott ajándékba. lényeg a szervezettség.

igazából az ötlet is Dórától van, nemcsak a medvehagyma (mondjuk az Feri anyukájától).

medvehagymás húsos pite

hozzávalók

a paté briséehez
250 g liszt (200/50 fehér/rozs)
150 g puha vaj kis kockákra darabolva (addig puhult, amíg amíg hazatekertem a boltból - 4 percig)
1 tk só
1 csipet cukor
1 tojás
1 ek tej (15 ml)
a töltelékhez
25 dkg darált pulyka
35 dkg csiperke nem túl vékonyra szeletelve
jó sok medvehagyma felcsíkozva
1/2 doboz tejföl (375 g-osból)
1 tojás
kakukkfű
só, bors

know-how

úgy csináltam, ahogy régen nagyanyám: a nyújtódeszkán állítottam össze a tésztát: a liszt közepébe mélyedést nyomtam, ebbe tettem a többieket és óvatosan beledolgoztam a vajat a lisztbe.
a morzsalékos állagnál adtam hozzá a tejet és sima tésztává gyúrtam (pillanatok műve): 12.07kor kezdtem, 12.17re már be volt csomagolva a tészta és bent volt a hűtőben, én meg fél lábbal az ajtón kívül, mert oké, hogy Puch, mint a golyó, de hátszélben is kell 14 perc a beéréshez - most meg szembe fújt. (felhasználás előtt 1-2 órát pihantetni kell hűtőben, légmentesen eltéve hűtőben 1 hétig eláll, fagyasztóban 3 hónapig, édeshez, sóshoz is oké.)
egy munkaidőnyi órával később 3 mm-esre nyújtottam, körlappá (kellett volna, de amőba lett inkább), mert kerek jénaiban sütöttem.
akkora lapot csináltam, hogy a tálba téve legyen pereme is.
villával megszurkáltam, ráraktam egy darab sütőpapírt, rászórtam egy marék babot és 20 perc alatt (175 fok, légkeverés) vakra sütöttem (Virágnak: nem készre teljesen, a nehezéktől nem tud felpúposodni a tészta). aztán még 5 percre papír-bab nélkül is visszatettem.
a töltelékhez (minden kb. adag, nem méregettem, igyekeznem kellett, így is megkaptam Mohától, hogy nálam soha nincs kaja időben, pedig késtek a kedvemért másfél órát - és tényleg :))
a húst lepirítottam sóval, kevés olajon.
a gombát szintén, de nem vártam meg, amíg elfő a lé róla, sóztam, borsoztam, hozzáadtam a felcsíkozott medvehagymát, visszaraktam bele a húst, rászórtam a kakukkfüvet, kiigazítottam a sót, és a beleöntöttem a félig kész tésztatálba.
a tojással elkevert tejfölt ráöntöttem a tetejére és addig sütöttem, amíg pirulni nem kezdett.
hárman ettük, 1 szelet maradt.

az abszolvált írásbeli reggele

2012-03-29T07:58:00.000Z

...és a kényszerfőzések folytatódnak...

Kapitány Marcsi sajtos rúdja

goi cuon (vietnámi tavaszi tekercs)

2012-03-27T18:08:00.000Z

a legközelebbi vacsoránál egytálétel lesz.

mert tavaszi tekercset gyártani, mégha nem is sütöm meg (mert a vietnámit nem szokták), mégha a nemvega verziót már délelőtt összeraktam, akkor is hosszadalmas.

általánosságban minden alább felsorol tétel becsomagol megnedvesített rizslapba, szójaszószba/halszószba mártogat és megesz:

főtt disznóhús + rák (esetleg tofu/csirke)
friss fűszernövényzet
salátalevél
uborka
rizstészta

okosodásképp:

a rizstészta (beszerzési hely: Ázsia Center, jobb kéz fele levő épület, legfelső szint, hátul a sarokban) számtalan szélességben létező, előfőzött dolog, ezért csak áztatni kell, azt is csak moderáltan, ne legyen ragacsos a végére (percek).

a rizslap rizslisztből, vízből és sóból készül, bambuszszőnyegeken a napon szárítják, ettől van olyan remekjó mintázata. papírvékony, tökszáraz, de fél perces gyakorlás után könnyű vele dolgozni. beszerzési hely: l. fent. (ahogy én szoktam: langyosnál kicsit melegebb vízbe márt a lap - a forró víz nem jó semmiképp, rögtön összeragad tőle a tészta, és úgy fog kinézni, mint egy rontott palacsinta -, ettől teljesen meglágyul. óvatosan ráterít egy konyharuhára, rápakolja a tölteléket, hajt egyet rajta, mintha palacsinta lenne, majd jobbról is, balról is ráhajtja a széleket és folytatja a tekerést. ha nem mindenki magának csinálja a tekercsét, vigyázni kell, hogy a kész tekercsek ne érjenek egymáshoz, mert menthetetlenül összeragadnak.)

goi cuon (vietnámi tavaszi tekercs)

hozzávalók

vega DóraFerinek
bambuszcsíra leforrázva kicsit
újhagyma karikázva
répa reszelve
salátalevél csíkozva
rizstészta
szárított rákdara (hazajövetelt úgy kell szervezni, hogy legyen még vagy 10 óra indulásig BKK-ban, a Khao Sanon árulnak ilyet, és még ennél is sokkal jobbakat, meg pad thait)
oyster szósz
vm ázsiai fűszerkeverékes só (koriander, gyömbér, csili, fokhagyma, többet nem tudok hollandul)
a Peréjében hús is volt (kezdő ázsiai kajálóknak pont jó lesz, nincs benne semmi vadulás fűszertéren - csak Dóra kifinomult orra szagolta ki, ahogy belépett, a halszószt)
25 dkg darált pulyka
1/2 fek vöröshagyma felkockázva
2 gerezd fokhagyma
1 ek szárított rák
2 ek rizsecet
3 ek halszósz (nam pla)
35 g pálmacukor
2 ek citromlé
120 g bambuszcsíra
2 ek brown bean sauce - elkészíthető házilag is, de ezzel nem tököltem, kihagytam, bocs Pere, így utólag
1 kimagozott csili felkarikázva (az eredetiben 4-6, egyszer csináltam már a recept szerint, de nem örült egyértelműen mindenki)

know-how

a hagymát megdinszteltem, amikor majdnem kész volt, rányomtam a fokhagymát (kínait, ofkorsz), a csilit és a rákport - 1 perc együtt.
erre ment a darált hús, kifehéredésig.
amikor kész lett, az egészet kiszedtem.
uabban a serpenyőben a nam pla-rizsecet-cukor hármasból szirupot főztem (pár perc), amikor már elég sűrűnek láttam, hozzáadtam a citromlevet (eredetileg lime/tamarind). ennél a pontnál lehet beállítani az ízeket: a sót és a savanyúságot leginkább.
a szószba visszaraktam a húst és a bambuszrügyet is, és mérsékelt lángon (másfeles fokozat) összemelegítettem őket - a lényeg, hogy a szósz mindent összekenjen.
tehát Pere tekercsébe a zőccségeken kívül ezt is tettem.

Chili&Vanilia-sorozat: panna cotta babérlevéllel és sós-karamellás almával

2012-03-26T07:32:00.000Z

2 recipe összefésülése ez itt, de nem nevezném igazán sikeres megvalósulásnak. valami történt a karamellával: nem sós, hanem keserű lett. lehet, hogy a szuper barnacukromnak volt már (nem lehet, hanem tény) eleve egy olyan aromája, ami ezt eredményezte.

továbbá a zselésítést agar-agarral gondoltam megvalósítani. a port enyhén forrásban levő folyadékba kell keverni - legközelebb egy külön tálban teszem ezt meg, és a bekevert cuccot öntöm az összeshez (mondjuk ennyi eszem igazán lehetett volna első körben is). mert most csak összecsomósodott, és a hatóanyagokat (úgymint seaweed) valószínűleg kiborítottam a végén.

ápdét: fél óra alatt tökéletesen megszilárdult a 12 fokos erkélyen. örülés.

panna cotta babérlevéllel és sós-karamellás almával

hozzávalók

a panna cottához
3 dl tej
3 dl tejszín (30%, habtejszín, csak ilyet használok mindenbe)
4 ek cukor (fruktóz + szőlő 1:1, a sima cukrom elfogyott)
csipet só
4 db friss babérlevél széttépkedve (ami annyira nem volt friss, de nagyon jól fagyasztható)
5 g agar-agar
a sós-karamellás almához
5 dkg cukor
5 dkg vaj
2 kis szem alma, hámozatlanul, kockázva

know-how

a tejet és a tejszínt a cukorral és a sóval forráspontig hevítettem (nem hagytam felforrni).
a már átmelegedett folyadékba tettem a babérdarabokat, 20-25 percre - ennyi idő alatt brutál aromát vitt át a löttybe.
az agar-agaros sűrítés metódusa némileg eltér a zselatinostól - egyszerűbb, de ezt már fent vázoltam. (ha elfogy a kifogyhatatlannak vélt agar-agar készletem, átállok a zselatinra: min. 2 lap zselatint hideg vízbe áztatni, 10 perc múlva kinyomkodni, és a lapokat a leszűrt, még meleg folyadékhoz adni és kézi habverővel feloldódásig kavarni.)
a löttyöt átszűrve adagoltam poharakba.
az almához a cukrot alacsony hőfokon karamellizáltam (egy ideig nem történt semmi, aztán fél pillanat alatt felolvadt, tökre megijedtem - nem tudtam, meddig hagyjam "karamellizálódni", lehet, hogy itt csúszott el a projekt, és egyszerűen csak megégettem, pedig kavartam nagyon, biz' isten, mégcsak nem is mosogattam/fényképeztem/sütöttem palacsintát közben). (utánaolvastam, előírás szerint csináltam - akkor már csak az alma lehet a hibás.)
az olvadt, hívjuk karamellizáltnak, cukorhoz tettem a vajat, majd az almakockákat.
ennyi - de nagy valószínűséggel nem ezzel állok a vendégeim elé holnap.
ps.: mégis eléjük álltam. óóóriási siker volt. :)

innen és A könyvből

palacsinta reloaded – bazsalikommal és körtével

2012-03-25T17:30:00.000Z

vannak olyan verőfényes vasárnapok, amiket isten is palacsintasütésre teremtett. de a verőfény megkívánja az agyonbonyolított palacsintatésztát. amihez minimum 2 boltba be kell menni, hogy legyen pl. túró meg körte. meg még ez-az a holnapi nagyszabású estélyre, ahova érkezik majd Rajongó Úr és Főkritikus Úr meg Dóra, aki csak simán kedves. hogy agyon azért mégse stresszeljem magam.

és igen nagy örömmel konstatálom, hogy 18.49-kor még nagy jóindulattal ugyan (meg 200as ISOval), de vannak fotogén fények odaki az erkélyen.

palacsinta bazsalikommal és körtével

hozzávalók

15 dkg liszt (8+7 rétes, rozs)
15 dkg tej (az eredetiben is dekázta a tejet)
12 dkg túró
2 tojás
4 dkg vaj
2 ek cukor
1 dkg friss élesztő
6 levél bazsalikom finomra aprítva
20 dkg körte (hámozva, magtalanítva - másfél db) a zsülien-reszelőn lereszelve

know-how

a vajat meg kellett volna olvasztani, hozzáönteni a langyos tejet és ebben feloldani az élesztőt. persze, nem így csináltam. tej+vaj mentek a mikróba, 40 mp-re. ezen idő alatt a tej majdnem felforrt (vagyis már rég elhagyta a langyos tej tartományát), a vaj viszont nem olvadt fel. nyilván el lehetett érni a homogénné válásukat a belemorzsolt élesztővel együtt, de én is éreztem, hogy így azért nem az igazi.
ezek után az összes többi hozzávalóval együtt a robotgéppel tésztát csináltam és elkezdtem várni (a.k.a. kiásni a konyhát a mindent elborító minden alól), hogy az élesztő dolgozni kezdjen, megemelje kissé a tésztát és buborékokat képezzen. na, ez utóbbi két lépés nem történt meg, de mire megtaláltam a konyhát, úgy gondoltam, hogy elég idő eltelt. ha eddig nem dolgozott, eztán se fog már. és elkezdtem sütni.
1 ek masszából lett egy palacsinta, másfeles fokozaton sült, de egyes is elég lett volna, elég gyorsan lett sötétbarna (mármint megégett).
opcionális ajánlat volt mascarpone+joghurt 1:1 arányú keveréke agávé sziruppal (méz, cukor, whatever, de nekem megint elfogyott a cukrom). ezt úgy módosítom, hogy MUST. sőt, a mellé szelt körte és a dekorbazsalikom is kimondottam emelte a palacsinták élvezeti értékét.

Chili&Vanilia-sorozat: sokízű párolt hal w/ bok choy (is)

2012-03-24T20:58:00.000Z

az Ázsia Centerben van egy zseniális zöldséges, a Culinarishoz képest (de még a Szép Kis Indiához képest is) töredékáron lehet beszerezni nála mindenféle ázsiai hozzávalót. ha épp jó kedve van a kiscsávónak, nagyon készségesen magyarázza el, hogy mi mire jó és hogy készíti el az anyukája.

ma tehát jó idő, kicsit másnap, mozgásigény, táskavásárlási kedv => ÁC. fél óra alatt kint voltam.

táska nem lett, vízispenót, bok choy, bambuszrügy, gőzgombóc-por (bocs) meg ilyesféle csupa hasznos dolog igen.

bok choy

know-how a halhoz

pangasius (fogalmam sincs a súlyáról, a csomag 1 kg-os, szelethalak vannak benne, kivettem egyet belőle - fontos a finom felengedés, nem szabad lesokkolni a haltetemet forró vízzel, attól lesz nyálkás és puha és gusztustalan) sózva, kevés szerecsendióval megszórva (ketté kellett vágnom a szeletet, mert pici a párolóm)
1 elég nagy répa julienne-re reszelve
5 cm uborka, szintén julienne-re reszelve
2 zöldhagyma hosszúra csíkozva (zsüliennek hívni azért erős túlzás lett volna)
durvára tört koriandermag
2 kaffir lime levél
6 levél thai bazsalikom (és most kapcsolom ki nestont; nem tudom, szombat estére miért kell mindig tuctuc)

a bambuszpárolóba tettem egy darab sütőpapírt (hogy ne ragadjon le a párolandó), a reszelt zöldésgek felét beletettem, erre került a fél hal és arra a fűszernövényzet (kaffir lime + bazsalik). a metódus ua, mint a korábbi párolt halas verziónál. 15 perc alatt lett kész.

a bok choyhoz

1 bok choi / fő (jelen esetben 1, merthogy továbbra is magányos étkezéseket bonyolítok)
1 gerezd fokhagyma felszeletelve
1.5 cm gyömbér nagyon vékonyra szelve
2 ek szezámolaj
2 ek szójaszósz
1 ek szezámmag

a bok choy egy zseniálisan jó ízű káposztaféle, amit jobbára stir-fry üzemmódban készítenek el nagyon sok fokhagymával. nyersen egyébként sokkal fotogénebb, mint megsütve/párolva.

utóbb remekjó kis összegzést leltem az elkészítés mikéntjéről, de józan paraszti ésszel is elég jó eredményt produkáltam.

a hideg olajba tettem a gyömbér- és fokhagymaszeleteket, és másfeles fokozaton 2 percig együtt melegítettem őket, aztán 2esre kapcsolva további 1 percet - azért, hogy az ízek beleoldódjanak az olajba (az ízanyagok megégése nélkül). amikor már érezhetően jó illata lett, beleöntöttem a szójaszószt és beleforgattam a hosszában félbe vágott káposztát. 1/2 decinyi vizet aláöntöttem és lefedtem (2 percre), hogy párolódhassék ő. akkor van kész, ha egy kést belenyomva a végébe, puhának találtatik. szezámmaggal megszórás a végén.

ötlet és recept

négyszög kuglóf

2012-03-21T08:17:00.000Z

ma reggel nem kezdtem el azon töprengeni, hogy védelembevétellel vagy szakszolgálattal indítok. a kávé mellé. ma reggel csak azt kellett eldöntenem, hogy mikor megyek futni, hogy beleférjen még a kávé is munka előtt Bogátával.

kicsit máris hiányzik a tanulás, úgyhogy nem veszem le a plakátjaimat a falról. csak kicsit arrébb tettem a tükrön lévőt. mától újra lencse-smink-emberek.

(és megint Váczi Eszter prüntyög a reggeli gazdaságban - attyaég! ezt kompenzálandó, most írt a balkántangó, hogy megcsinálja a táskám cipzárját 1500ért.)

egyébként: kuglófformám nincs, úgyhogy kenyérsütő-szilikonban sült. így lett téglakuglóf ő. az íze viszont teljesen rendben van.

Viki első reakciója: már megint kelt tészta? tudod, hogy utálom.

háhh! de ez kevert tészta. elviszem neki a maradékot.

túrós kuglóf

hozzávalók

know-how:
25 dkg vaj (puha)
25 dkg túró
3 ek mascarpone
csipet só
12 dkg cukor
25 dkg liszt (50-50% barna-fehér, kicsi zabkorpával)
2 tojás
1 csomag sütőpor
1 citrom reszelt héja
13 dkg mazsola
1 dl rum
2 evőkanál kakaópor

know-how

a vajat a cukorral habosra kavartam.
hozzáadtam a túrót, a tojásokat, a sót, a mascarponét és a citromhéjat - egyneművé kavartam.
a sütőporos lisztet hozzászitáltam (néha elpöszmögök a részletekkel - főleg, ha nagyon más kell csinálnom amúgy).
a mazsolát annyi rumba áztattam, amennyi ellepte, és egy percig melegítettem a mikróban. (majdnem teljesen magukba szívták a szeszt) - ezt is hozzákevertem a masszához.
nyúlós a cucc meglehetőst.
2/3-át beleraktam a formába, aztán vizes kanállal a közepébe mélyedést csináltam és beleraktam a maradék kakaóval összekevert tésztát. (ez leírva tökegyszerű, a kivitelezés annyira nem volt az, de a vizes kanál tényleg csodákra képes.)
60 perc, 160 fok, légkeverés.
igazából még most, hogy már mindjárt elfogyott a kalácska, se tudom, hogy akkor most sületlen maradt, vagy csak ennyire szaftos a tészta. az íze viszont nagyon jó. a kakaós rész emlékeztet a bolti ízére. és én azt szeretem.

forrás: borsa

kincsek a Lidlből-sorozat: capunti

2012-03-19T16:42:00.000Z

itt ez a sok jó szakácskönyv. oly jó őket lapozgatni és elképzelni, hogy akár már 6 óra múlva ehetnék is.

de mire befejezem az álmodozást, általában már olyan éhes vagyok, hogy muszáj előszednem a nem csúcsgasztronómia-stahlokat és csinálni valami ennivalót. gyorsan. mert az éhség nagy úr.

így lett tegnap vacsorára capunti fetával, kaprival és olajbogyóval. a capunti jól kinéző durum, semmi egyéb. de ennyi éppen elég is volt a feta alá.

capunti fetával, kaprival és olajbogyóval

hozzávalók

12.5 dkg feta (vagy olyasmi jellegű sajt)
12.5 dkg mascarpone
2 csokor petrezselyemzöld
1 ek friss rozmaring
2.5 dkg kapribogyó
15 dkg olajbogyó negyedelve
5 dkg pirított dió apróbb darabokra törve
1/2 vöröshagyma vékonyra karikázva

know-how

a tészta kivételével az összes hozzávalót a beleraktam egy hőálló kerámiába és 150 fokos sütőben összemelegítettem őket kb. 8 perc alatt - egyszer átkavartam félidőben. (a feta sóssága miatt só nem kell bele!)
a tésztát megfőztem (10 dkg/fő, al dente, mert úgy szeretem), a sütőben időközben összemelegedett egyebeket ráhalmoztam és megettem. so simple.

forrás: Stahl gyors olaszos tésztái

örülés (off)

2012-03-18T18:47:00.000Z

- már majdnem egy éve házasok vagyunk...
- ja. csak október óta nem élünk együtt.

az ideális téli leves

2012-03-17T21:47:00.000Z

...most, hogy kisütött a nap, 20 fok lett és kidobhattam a testemet a tetőre. ma lazítás volt. mesét olvastam a helyezési értekezletről, a facilitátorról és az utógondozás problémáiról.

Balázs ebbe a verőfénybe érkezett meg - és azt mondta, hogy nem vágyik semmi etnikális kulináriára, ami olasz, indiai és arab.

volt még 26 dkg darált pulykám. meg egy másfél éve lejárt savanyúkáposzta-konzervem. milegyenmilegyen?

legyen savanyúkáposzta-leves húsgombóccal! (Ugron Zsolna után szabadon) darabos levest úgyse szoktam főzni.

savanyúkáposzta-leves

hozzávalók

a léhez
25 dkg savanyúkáposzta
1.5 l zöldségleves (kocka, továbbra is, de csak 2t tettem bele)
1 közepes répa karikázva
1 közepes krumpli apróra kockázva
2 szelet zellergumó kockázva (egy bazi nagy zeller feléből fél cm-es szeletek)
1 ek vaj
1 ek liszt
1 tk pirospaprika
a gombócokhoz:
26 dkg darált pulyka
1 tojás
1/2 fej vöröshagyma
2 ek tej
1 szelet 2 hetes toast kenyér (találtam a zacskóban)
3 ek búzacsíra
2 ek bulgurtöret
1 kk majoranna
só, bors (sok)
a tálaláshoz:
tejföl (elhagyhatatlanul kell rá)

know-how

a kockákból megfőztem a levest. :)
vékony, piros rántást kellett volna csinálnom a berántáshoz, de 1) ellenzem a rántás intézményét, 2) az utóbbi 6 évben szerintem egyszer se csináltam, így a leghalványabb fogalmam se volt arról, hogy mit jelent a "világos" jelző, hát csináltam vmit, amit rántásnak véltem.
tehát "berántottam" - bármit jelentsen is ez szakszerűen, aztán hozzáraktam a zellerkockákat, pár perc ráhagyással a répát, legutoljára a krumplit és a káposztát (amikor már készek voltak a gombóckák is).
a gombócok hozzávalóit összegyúrtam, és takaros kis gombócokat alakítottam belőlük. (a hozzávalók megint csak esetleges mennyiségben kerültek feltüntetésre, addig szórtam a búzacsírát főleg, amíg szemre kellően szilárdnak nem tűnt a massza). 25 gombóc lett.
a krumpli és a gombócok belekerülési idejétől kezdve 12 percig főztem a levest.

forrás: NL Konyha, 2011. nov.

mindenkinek, aki szereti:

2012-03-16T19:05:00.000Z

ma este 18.43-kor az agyam elkezdte kilökni a gyermekvédelmi tartalmakat.

ő még nem tudja, amit én igen: az alapellátást ma mindenképp abszolválni kell - még ha a hatósági eljárásokból ebben a pillanatban egy értelmes mondatot se tudnék kinyökögni fővesztés terhe mellett se.

már nincs időm üresjáratokra, úgyhogy vm nagyon rapid táplálékot kellett összeraknom abból, ami volt itthon. szóval hagymát nem tettem bele.

és az evőpálcikás fényképezkedés volt a pihenés: tessék megpróbálni közgyűrűt forgatni, állványra nagyon figyelni, jobb kézzel hitelesen pálcikát fogni, szóját nem leejteni ÉS bal kézzel exponálni. ilyen a kikapcsolódás 3 nappal szakvizsga előtt. bár lehet, h a Pipét kellene lazítónak bevetni.

...avagy szójás tofusaláta főtt tojással

szójás tofusaláta főtt tojással

hozzávalók

15 dkg natúr tofu apróra kockázva
5 dkg laskagomba vékonyra szelve
2 ek szójaszósz (sós)
1 tk fokhagymapaszta
2 cm gyömbér vékonyra szelve
1 ek halszósz
1 ek méz
1 púpos ek szezámmag
saláta (madársaláta és rukkola most, de ha az ázsiai vonalhoz ragaszkodnék - és ráértem volna boltozni - kínai kel jobb lett volna) + némi uborka zsülienreszelőn átküldve
1 főtt tojás

know-how

az adatok tájékoztató jellegűek és 1 személyre szólnak.
kevés olajon átpirítottam a fokhagymapasztát és a gyömbért.
rátettem a tofut és a gombát - eredetileg addig akartam sütni, amíg színt nem kap a tofu, de mivel ez hosszabb ideig nem következett be, ezért már előtte ráöntöttem a szójaszószt és a halszószt (mind a 2 durván sós, ezért nincs egyáltalán külső sózás a salátában), a mézet és a szezámmagot.
felére sűrítettem a szószokat (1 perc), ráhalmoztam a salátalevelekre, tojás rátesz, fénykép, evés.

Erdély és Itália fúzióba lép: tárkonyos pulykaragu laskagombával

2012-03-14T19:21:00.000Z

vagy az olaszok is használják a tárkonyt? mert akkor nincs itt semmi fúzió, kérem, oszoljanak.

főzéshez warpaint szólt, ayurvedikus teát ittam, amitől nyugodt, bölcs, megfontolt, szeretetteljes meg mittudoménmégmilyen lettem. Ákos meg Kossuth-díjat kapott.

mozgalmas este volt.

know-how:

15 dkg laska vékonyra szelve
25 dkg darált pulyka
3/4 fej vöröshagyma (ennyi volt az össz-készletem)
1 gerezd fokhagyma (ebből még van 2 gerezd rosszabb napokra)
2 dl tejszín
1 ek tárkony
1 marok parmezán
olaj a hagyma alá
só, bors
tészta

a hagymát megdinszteltem, aztán a gombát is sütöttem vele egy darabig, amikor már egészen jónak láttam, rátettem a darált húst és fehéredésig pirítottam. ráöntöttem a tejszínt, sóztam, borsoztam, tárkonyoztam, belevagdaltam a fokhagymát és addig rotyogtattam, amíg a tejszín negyedére nem sűrűsödött.

2 emberes adag lett. vagy egy adag, Éciknek.

most meg nekiállok a hatósági intézkedéseknek. szeretem magam kínozni.

Chili&Vanilia-sorozat: tejbegrízes künefe

2012-03-13T07:30:00.000Z

ma könyvtár + gyerekotthonok. künefe szómagyarázat majd később. esetleg.

ez meg Chili&Vanilia, tökegyszerű, tökfinom, és ott a kardamom-fahéj-citrom vonal, amitől meg nem sima tejbegríz a sima tejbegríz.

tejbegrízes künefe

hozzávalók

a tésztaalaphoz
2 csomag rétestészta (30 dkg) metélt vékonyságúra darabolva
15 dkg vaj + 2 ek tej
a tejbegrízhez:
hihetetlenül hangzik ugyan, de a tejbegrízhez kellett tej és búzadara
7.5 dl tej
7 ek búzadara
5 dkg cukor
csipet só
a sziruphoz:
2 dl víz
15 dkg cukor
1/2 citrom leve
3 szem kardamom (a magjai, mármint)
1/2 rúd fahéj

know-how

az összemetélt réteslapok felét beletettem a szögletes kerámiaedénkébe, és ráöntöttem az olvasztott vajas tej egyik felét, aztán a tejbegrízt (nem baj, ha nem áll 20 percet magányosan a fazékban, mert teljesen bekeményedik, amit amúgy nagyon imádok, csak épp önteni nem lehet) és befedtem a tészta másik felével. a vajas tej másik felét is ráöntöttem és sütöttem.
175 fok, légkeverés, 40 perc. amíg el nem kezd a teteje pirulni. nálam barnult, de ez nyilván csak a sütő sajátossága.
a szirupot még melegen rálocsoltam a megsült künefére (leszűrve, ofkorsz).(beitta.)
kicsit hűl, aztán esz. egy ültő helyben a felét.

Balázs, most már tényleg gyere haza, mert lassan fókává alakulok.

ez egy majdnem pontosan 7 évvel későbbi kép, aminél szembesülni voltam kénytelen a ténnyel: 7 évnyit nem fejlődött a fotós skillem.

mit NEM ettem meg az elfelejtett színház miatt?

2012-03-12T08:16:00.000Z

avagy a fűszeres joghurtban pácolt csirkemell és a salsa esete vasárnap este.

az örökbefogadás majdnem pipa.

pihenésképp lementem futni, hogy értelmesen teljen az idő, amíg a hús pácolódik.

futás után összevagdaltam a salsát. és nagyon örültem magamnak, hogy mennyire időben készültem el. Viki még sehol, a vacsora meg tkp készen van.

aztán megjött. ki volt öltözve. de még mindig nem gyanakodtam. aztán 6 előtt 9 perccel megkérdezte, hogy mikor is kell indulnunk.

"a színáááááz! baaaaaaaaaz!"

így történt, hogy 2 telefon (nem akar valaki színházba menni 1 óra múlva?) és 3 perc anyázás után, 9 perc alatt összeraktam a színházi outfitet, és elrohantunk - mozgásunkat könnyed futásnak jellemezném, időnkénti sprintekkel, főleg nyitott BKV-járműajtók láttán - a Te furcsa katona c. Moldova-darabra. (rémületesen rossz volt, az 1. felvonás leginkább egy 80-as évekbeli kabaréra hasonlított, a 2. felvonás viszont belezuhant az öncélú monologizálás feneketlen kútjába, egy folyamatosan szöveget tévesztő főszereplővel. nagyon rossz volt.)

joghurtban pácolt csirke ananászsalsával

hozzávalók

a joghurtban pácolt csirkéhez
csirkemell (vettem egy remek jó kis vacsora-csomagot, 2 comb, 1 mell összeállításban, ebből vettem ki a mellett, és hosszában kettévágtam)
1 nagy doboz joghurt fele
6 levél bazsalikom
kakukkfű érzésre
2 gerezd fokhagyma szeletelve
olívaolaj (érzésre, nem túl sok)
1/2 citrom héja
1 ek csípős szósz (erőspista)
só, bors (a darálóban inkább már csak koriander van)
a salsához
1/2 ananász apróra kockázva
2 marok kukorica
1/2 üveg sült paprika antipasti apróra kockázva (Aldi, zseniális)
1 csokor petrezselyemzöld
1/4 vöröshagyma apróra kockázva (zöldhagyma jobb lett volna, de azt elfelejtettem venni, ugye)
1 szárított csili VirágMoha kertészetéből (Virág mondta, hogy erős, de a fél paprikánál még nem éreztem, hogy elég lesz - beletettem egy egészet - 1 cm, kb -, megkóstoltattam Vikivel, aki imádja a csípőset: elvörösödött, nem kapott levegőt, elkezdett köhögni és sírni: "ú, Éci, ez...")

know-how

a csirkéhez felsorolt mindent összekavartam, beletettem a csirkemellet, lefedtem, és beraktam a hűtőbe 1 órára.
aztán megsütöttem.
és nem ettem meg, az elfelejtett színház miatt, ugye.
a salsához az összekockázott/aprított mindent összekevertem.
és nem ettem meg, az elfelejtett színház miatt, ugye.

2 napja nem találom el a WB beállítást - le kell szokni a fehérről

eddig csak zöldekkel ment a hús.

ma este a salsával új dimenziók nyíltak. volna, ha nem felejtem el a színházat.

de legalább van ebéd holnapra. új dimenziókban.

oyster szószt mindenkinek!

2012-03-11T09:53:00.000Z

avagy: egy vödör rizs brokkolival és garnélával magányos szombati ebédekre...

...amikor az ember saját tesvíre sem hajlandó kimozdulni, még akkor se, ha enni kapna.

pedig a gourman tesvír nyilván tudta volna, hogy kell a garnélákat evésre alkalmas állapotba hozni anélkül, hogy úgy nézzek ki az ebédlőasztalnál, mint egy malac.

továbbá az olyan étekek, amik csak nyomokban akár, garnélát tartalmaznak, a kimondott slow-food kategóriába tartoznak. annyira éhes voltam - mint általában, amikor du. 4kor eszem először -, hogy a végén feladtam, és a rizst ettem meg.

így legalább maradt a tesvíremnek sok kici rákocka, hátha eljön mégiscsak.

know-how:

1 bögre hosszú szemű rizs (2 dl) - kuktában megfőtt 7 perc alatt - 2ből csináltam, de tök felesleges annyi rizs
1 fej brokkoli, egyforma kis rózsákra bontva
1/2 fej vöröhagyma (eredetileg zöldhagyma kellett volna, de elfelejettem venni)
25 dkg garnéla (IKEA - fontos, hogy finoman kell felolvasztani, akár egész éjszaka a hűtőben, vagy hideg vízben, 30 perc alatt, máskülönben elveszti az édességét)
2 ek földimogyoró-olaj, a hagyma és a brokkoli megpirítása céljából
2 ek szezámolaj
2 ek oyster-szósz (Perének üzenem: fontos dolgok mindig vannak itthon :D)
2 ek szójaszósz
2 ek shao shing bort kihagytam (újabb üzenet Perének: minden hülyeség mégse lehet itthon)

amíg a rizs főtt a kuktában, addig az apróra vágott hagymát megdinszteltem az olajon, hozzáraktam a brokkolirózsákat és 2 percig kavargattam, aztán mentek bele a rákocskák, újabb 1 perc kavargatás (nagy lángon csináltam), végül a folyadékok. összesütöttem.

eredetlieg a rizst is hozzá kellett volna rakni a folyadékokkal együtt, de így gusztább maradt.

és vm elképesztően finom.

Chili&Vanilia-sorozat: krémleves édesköményből, garnélával

2012-03-10T16:38:00.000Z

a hűtő tele van olyan dolgokkal, amiket már tegnapelőtt meg kellett volna csinálnom.

dehát tegnapelőtt én menzán ettem 520ér' (húst krumplival). este meg nincs fény a fényképezéshez. amúgy meg tanulnom kell, nem érek rá.

viszont a hűtő tele van olyan dolgokkal, amiket már tegnapelőtt meg kellett volna csinálnom.

de 6kor tényleg elkezedem, mostmár.

addig nem kezdek el filmet nézni fekszek le, amíg az örökbefogadást és a veszélyeztetést nem tanulom meg.

édeskömény krémleves garnélával

hozzávalók

1 édesköménygumó vékonyra szelve
1 krumpli apróra kockázva
1/2 fej vöröshagyma apróra kockázva
2 ek olaj
1/2 l alaplé (kellett volna, majd egyszer tán azt is csinálok, addig leveskocka)
só (módjával, a leveskocka miatt - ezt már megszívtam párszor)
fehérbors
1/2 dl sherry (portóit tettem bele, 10 éveset, DóraFeriPere nászajándékot, ne kövezzetek meg, hagytam nektek is még, amúgy meg főzni csak nagyon jóval, nemde?)

know-how

az olajon kicsit megdinszteltem (megégettem, mert éppen a másik kajához pucoltam a brokkolit) a hagymát, aztán rátettem a többi ződet, a portóival együtt. a szeszt kicsit elfőztem róla, aztán felöntöttem a levessel, és 12 percig főztem.
nekem valóan bonyolult volt.
a kész levest összepürésítettem, lazítottam a főzelékállagán némi tejjel és sóztam, borsoztam.
a garnélákat vajon, 2 gerezd vékonyra szelt fokhagymával megsütöttem. 2 perc volt. ami alatt végig meg voltam győződve, hogy a fokhagymáim szénné égnek. de az öntöttvas edénkémben (Anya zseniális karácsonyi ajándékában) még én se tudom leégetni a cuccokat.
a leves önmagában nem rossz, de vm egészen konkrét levesbetét mindenképp kell bele.

Chili&Vanilia via El Hassan Róza (off)

2012-03-08T23:40:00.000Z

van egy fontos szakácskönyvem. amikor nagyon nem tudtam, hogy mire lesz jó a szép zöld cucc a cuyp marketről, a Chili&Vanilián volt rá recipe. mindig. 2006-ban. egy k távoli galaxisban. ma este a fontos szakácskönyvbe írt nekem Mautner Zsófi kedveset. a nő is kedves. természetes. közvetlen. Viki szívét is megenyhítő. és jól ad elő, a semmiről 45 percben. (az előadás apropója egy barokk csendélet és az ihletésére készült installáció volt, aminek egy-egy részlete lett kiemelve - articsóka, fokhagyma, salotta, kasszia, tonkabab - mán végre! annyi sok hájp után benne volt a kezemben 12 mp.re, szegfűszeg - ilyesmik. a kép festőjének kilétére 45 perc alatt nem derült fény - csak az, h flamand volt, mert ráfestette a képre a komlót is, ami luxuscikk a kézzel szedése okán a mai napig -, de nem művészettörténet-órára neveztünk be, ugye.)

szóval: múzeumban voltunk.
egyrészt mert érdekesnek hangzott a program.
másrészt mert volt egy játék mindenki Csilijénél.
harmadrészt Viki benevezett El Hassan Róza világító körtéjével.
negyedrészt ő volt az 5ből az egyik, aki nyert 2 jegyet.
így Viki és Éci ma este múzéjba ment.
ahol is rossz arcok voltak, prüntyi volt a zene, mindenki a kóstolójegyre mért nagyonpiros rozét itta nagyon intellektuálisan, nagyon gusztustalanul tülekedett a ChocoMe csokifalatokért és az ingyenlekvárért, és ingyen Magyar Konyhákkal a hóna alatt nyomdázott zöldségekkel.
múzeumpedagógia felnőtteknek. 2800ért a Szépművészetiben.
nekem kicsit túl könnyen emészthető.

zsömle

2012-03-08T08:08:00.000Z

találtam egy remekjól hangzó tojáskrémet, gondoltam, ide vele - de hogy néz már ki saját tojáskrém bóti zsömlével?!

így sültek meg zsömléjék.

tojáskrém nem lett.

a tanulás kicsit tovább tolódott. van még 10 napom.

zsömle

hozzávalók

375 g liszt (1/3 - 2/3 arányban BIO - bazz!!! ezt lehetett kapni - teljes kiőrlésű rozs aranyárban és fehér; a rozstól kellően sűrű is lett, van vagy 15 dekás egy)
dr.oetker expressz élesztő
3 dl langyos folyadék (fél-fél tej-víz)
1.5 kk só
0.5 ek méz (érzésre folyt)
magok (len, szezám, napraforgó)

know-how

a lisztes élesztőhöz mentek a folyékony hozzávalók, és nagyon gyorsan összekevertem - merthogy tanulnom kell, ugye. (a tészta annyira ragacsos első látásra, hogy kizártnak tartottam az első alkalommal, hogy bármivé is képes lesz fejlődni.) aztán de.
a megkelt tésztát 5 egyforma bucira tépkedtem a búzakorpával teleszórt nyújtódeszkán (továbbra is ragad) és a következő metódus szerint próbáltam eljárni [eredetileg egy videó volt itt, ami azóta eltűnt, úgyhogy gourmandula leírását vettem át]: "Liszttel megszórt felületre dobom (örök életet a szilikon-gyúródeszka feltalálójának, mondtam már?), hagyom hogy laposra placcsanjon, kézzel rá is segítek, aztán egyszer és mégeccer félbehajtom.)
mondjuk, hogy sikerült.
a sütő 200 fokon, egy vízzel telt kenyérsütő az alján, zsömléjék e fölött sültek 28 percig.

forrás

home-made körömvirágkrém

2012-03-04T19:59:00.000Z

újabb kence Vikinek.

mert a múltkori kence, ami engem impregnált, neki belediffundált a bőrébe. szerintem száraz a bőre.

a láthatatlan lényeg: oldott körömvirág

know-how:

1 dl kókuszvaj (ami szobahőmérsékleten teljesen szilárd, ugye, úgyhogy kanállal tettem kábéra a jénaiba, és amikor felolvadt, lemértem)
15 g körömvirág
30 csepp búzacsíra-olaj (az E-vitaminját gondoltam tartósítónak, bár a teljesen zsír-krémekbe nem kell tartósító, mert nem romlékonyak - annyira)
4 g kakaóvaj
10 ml jojobaolaj
10 ml mandulaolaj
3 g méhviasz

vízfürdő felett egy órán keresztül melegítettem a kókuszolajba szórt körömvirágot (bm növényi olaj jó), aztán leszűrtem. így pont 1/2 dl körömvirág-olaj maradt, ebbe tettem bele minden egyebet. felolvadás után 5 perc kevergetés, dobozolás, mélyhűtés. olyan ganache állagú lett, ami nem annyira krém még, úgyh visszatettem újabb 10 percre mélyhűlni.

tökély.

rendkívül büszke vagyok magamra.

(reggel azzal a rémületes gondolattal ébredtem, hogy jézusisten, a kókuszolaj szobahőmérsékleten szilárd, és akkor krémként is az lesz, különösen, hogy még beletettem a méhviaszt is, a biztonság kedvéért - kirohantam a konyhába: és tényleg. a tökéletes kenyőcs átalakult betonná. ó! - semmi pánik. mély levegő. újraolvaszt. beletesz 20 ml egyéb olajat. és most vár. - ápdét: így már oké. legközelebb nem teszek bele méhviaszt. hülyeÉci.)

ennek a krémnek nagyon durván jónak kell lennie: a búzacsíra-olaj "karbantartja a kötőszöveteket, a bőr sima és rugalmas lesz tőle, valamint serkenti a sejtek megújulását", a kókuszolaj leszakvizsgázni nem fog helyettem, de amúgy mindenre jó - többek közt kívülről és belülről hidratálja a bőrt (egyszerre, természetesen), tele van antioxidánssal, ami gátolja a szabadgyök-képződést, így késlelteti az öregedést és a többi, és a többi... (kicsit szkeptikus vagyok, az összes fellelhető info kokuszolaj.hu/.net/.com, ill. uezek kokuszzsir, -vaj előtagú oldalakon van, amik egymásra licitálnak árban, és mindegyiktől és csak tőle kaphatsz IGAZI kókuszzsírt.) és a főszereplőnk: a körömvirág, ami Maria Treben anyánk szerint "igen gyorsan segít a kenőcs a vénagyulladás, gyógyulni nem akaró visszérfekély, sipoly, égési seb és fagyás esetén. (...) ...kitűnő segítség lábgombásodás ellen."

na.

kalandra fel!

rizottó – a nagykönyv szerint

2012-03-04T19:44:00.000Z

csak meglett élőben is.

volt egy félig rohadt almám, 6 szem céklám otthonról, meg egy recept Flatcattől kiindulásnak.

és a nagykönyv.

rizottó gyorstalpaló.

rizottó

hozzávalók

2 dl arborio rizs (cc. 200 g - nagyon brutál 2 adag)
1 l alaplé leves kockából, de az legalább biokocka volt (100 g.ra 500 ml.rel számolva)
65 g zeller
100 g alma (egy félig rohadt normál szemből a maradék)
170 g cékla (két kis gömb)
1/2 fej fehér hagyma
3 dkg parmezán
3+3 dkg vaj (hagymapirításhoz és a mantecaturához - hö! tudományos főzés volt ez, 40 percben)
só
a dekorbazsalikom kimondottan jót tett az ízének

know-how

SOFFRITTO - az apróra vágott hagymát megdinszteltem a vajon.
TOSTATURA - a rizst átforgattam a hagymán, csak addig, amíg átmelegedett és bevonódott vajjal. ezután ment rá a bor, amiről semmit nem írt a nagykönyv, így beleöntöttem a maradék cabernet sauvignont - még van egy Pipe a hűtőben, na de a Pipét azér' mégse már...! -, úgyis céklával lesz. tehát bor. addig, amíg teljesen be nem sűrűsödik, se alkohol, se csersav, a rizs meg majdnem száraz.
és akkor innentől kezdve 15-17 perc.
megy bele merőkanalanként a lé, a következő akkor, ha az előzőt már majdnem beszívta a rizs. és közben kavar. folyamatosan. hogy a rizs egyenletesen puhuljon. forrásközeli hőmérsékleten kell tartani
a főzési idő 2/3-ánál tettem bele a kockára vágott céklát és zellert (legközelebb hagyok neki több időt, és akkor nem kell lefednem, h ugyan párolódjék már meg), az utolsó 2 percnél a kockázott almát.
akkor van kész, ha rizs puha, de még al dente.
MANTECATURA - a főzőlapról levettem, és 1 percig pihentettem, csak ez után tettem bele a vajat és a parmezánt. ezekkel lendületesen össze kell keverni, a lábast rázogatva. (ezt modjuk már nem csináltam meg, így is elkéstem.) ettől lesz a rizottó krémes. meg a keményítőtől, ami szép fokozatosan kioldódik a rizsszemekből. sózni a végén sóztam, mert a leves is sós, a parmezán is.
enni azon nyomban.

krém kamilla

2012-03-02T13:47:00.000Z

annyira éhesen ébredtem, hogy nagy lendülettel kitakarítottam. aztán mélyen elmerültem az ízek Itáliájában - mikor fejben megfőztem a tökéletes rizottót, még mindig nem volt kedvem se a gyámokhoz, se a nevelőszülőkhöz, ezért csináltam nagyobb mennyiségű fotográfiát, ha már lett fény - és miközben a kamillát fotografáltam, gondoltam, csinálok gyorsan egy kamillás kézkrémet. és megcsináltam.

most h3 van. 5 órája próbálom magam rávenni a tanulásra. - Moha, én nyertem.

akkor most közzététel és tényleg leülök.

know-how:

1 dl kókuszzsír
15 g szárított kamillavirág
5 g kakaóvaj
30 csepp búzacsíra-olaj
5 ml jojobaolaj
5 ml mandulaolaj

a felolvasztott kókuszzsírban 1 órán át áztatattam a kamillát (vízfürdőben), az idő leteltével gézlapon átszűrtem (kb. pont uannyi olajam lett, mint a kezdéskor - tanulság: a kamilla nem nyeli el úgy, mint a körömvirág. vagy csak én vagyok máris sokkal jobb krémkeverő), beletettem az összes egyebet, kavargattam nekem hosszúnak tűnő ideig - legyen mondjuk 3 perc, aztán betettem a mélyhűtőbe. 10 percnél még ugyanolyan híg mint a betételkor. elkezdek aggódni.

...

fél óra és erőteljes kavargatás után krémformát öltött ő.

kakaó illatú és zsíros. kicsit kócos. de akkor is én csináltam 🙂

gyámügyi igazgatás

2012-02-29T21:29:00.000Z

minden vizsga előtt eljön az a pont, amikor unatkozó nyugdíjas akarok lenni. most mintha korábban érkezett volna az érzés. gondoltam, amíg összehajintom ezt a kiflit, megjön a kedvem a gyámság problémaköréhez.

kifli azért lett, mert Olgi a 4/C-ből tegnap felrakott egy képet kifli rokonairól a fészbukkra. azóta szeretem a fészbukkot.
meg azért, mert nem vittem a lakatot, és nem tudtam bemenni a lidlbe zsömlét venni. vagy kiflit. whatever. a 15 dkg trappistához, ha már kulinária.

házi kifli

hozzávalók

37.5 dkg liszt (fehéret, feketét, tarkát, tettem bele még búzakorpát is)
1 tasak oetker expressz élesztő (a szerelmem)
2.5 dl langyos tej
1 tojás sárgája (kellett volna az egészhez, és amíg gondolkoztam, h mennyi egy tojás sárgájának a 3/4e, sikerült a fehérje után küldenem egy adag sárgáját, merő bénaságból - mondjuk, a negyedét)
1 ek cukor
1 kk só
15 levél rozmaring összevágva
1 kk fokhagymakrém
lenmag érzésre
gorgonzola tölteni - elhagyható, de nagy hiba lenne

know-how

a hozzávalókat minden misztikumot mellőzve bedagasztottam (amíg szépen el nem vált az edény falától) és rátettem a radiátorra, bár Anya azt mondta, nem szabad. nem lett baja, megkelt szépen.
a kész tésztát átgyúrtam, kettőbe szedtem, körlappá nyújtottam, nyolcadoltam, rátettem a sajtot (nem vadultam, csak moderált mennyiségben) feltekertem, lekentem a fehérjével és megsütöttem. nem tudom hány percig. legyen mondjuk 15, és 175 fok, légkeverés.
az van, hogy finom. remek. pompás. k jó. nem merem megszámolni, hogy mennyi maradt. a fotózási kellékként szereplő olajbogyóim fele mindenesetre elfogyott.

palacsinta (tojás nélkül, de legalább ánizzsal)

2012-02-20T08:37:00.000Z

gondoltam, megérdemlek egy adag palacsinát, ha már vasárnap dolgoznom kellett. egész úton hazafelé azon gondolkodám, hogy mily jó, hogy vettem tejet 2 napja.

úgyhogy már csak a tojás hiányzott a palacsintáimhoz.

meg a CO2-patron a szódagépből, de az már olyan régen hiányzik, hogy teljesen hozzászoktam a hiányához. tehát: hazaér, tejet előszed a bambusz mögül, továbbolvassa a hozzávalólistát, hűtőt kinyit (tojás-ügyben), összeomlik és zokogva borul a laptopjára. de nincs lehetetlen, ugye.

ezért egyetlen könnyed mozdulattal kihagytam a tojást a palacsintámból.

működik.

ánizsos palacsinta (tojás nélkül)

hozzávalók

8 dkg kukoricaliszt
8 dkg rétesliszt
2 ek cukor
tej, hogy sűrű galuskatészta állagú legyen
1 tk ánizs, mozsárban összetörve
vaníliakivonat (2 kupakkal tettem bele)
1/2 tk szódabikarbóna
1 tk sütőpor

know-how

összekver.
és amíg a leendő palacsintáim pihentek (15 percet), a változatosság kedvéért mosogattam, aztán megsütöttem, vajon, szép lassan, kis fokozaton.
evés közben pedig letoltam Balázzsal 3 párti honfoglalót online.

a mák kekszbe költözik

2012-02-14T23:38:00.000Z

holnap nagyszabású vacsorát rendezek a húgomnak.

a menü már 2 napja draftban van, de Viki színe elé sütike nélkül járulni nagyjából öngyilkosság.

ezért született a fent említett keksz. durván sok mákkal (kellett volna elkészíteni, de természetesen - Pere, lécci, ne mondjál semmit - nem volt itthon elég mák).

sőt! a kiürült máktartó üveg levetette magát a mélybe, pattogott kicsit, majd hirtelen elhatározással 1000 darabra hullt szét.

mákos keksz narancs curddel

hozzávalók

25 dkg liszt
16 dkg darált mák
10 dkg cukor a mákkal összedarálva
1 csipet só
20 dkg hideg vaj
1 tojás (az eredeti recept szerint csak a sárgája, de pont ma találtam meg egy mumifikálódott fehérjét hűtőpakolás közben, és hát mégiscsak majd 50 HUF egy tojás)
a krémhez
1 dl tej
2 ek liszt
1 cs vaníliás cukor
5 dkg vaj
5 dkg porcukor
5 dkg darált mák
1 citrom reszelt héja
a narancs curdhöz
3 narancs (1 nagy volt, 2 kicsi)
15 dkg cukor
5.5 dkg vaj
3 tojás

know-how

a hozzávalókat összegyúrtam (a robotgép dagasztókarjával). nagyon szép, egynemű, kemény tészta lett. sütőpapíron rúdba tekertem, és kiraktam az erkélyre. az eredeti recept szerint 2 órán át kell hűteni, én ezen csendesen felkacagtam, elég hideg van kint, nem tart az addig.
legközelebb 2.5 óra múlva jártam arra, közben sütöttem nagyobb mennyiségű tökmagos pogácsát, csináltam 1 üveg orange curdöt, elmosogattam egy heti elmosogatnivalót és már egyáltalán nem is találtam jó ötletnek a sütést mozi helyett.
a teljesen kifagyott tésztát éles késsel 2/3 mutatóujjnyi szeletekre vágtam és megsütöttem.
150 fokon, nem légkeveréssel, min. 20 percig. megnőttek.
amikor a széle elkezd barnulni, kész vagyon.
a krémhez: a tejet és a lisztet krémmé főztem (a vaníliás cukorral), és kitettem a szakadó hóba hűlni.
amíg hűlt, próbáltam lakás kinézetűre formálni a lakást, elmosogattam, összehajtogattam a másfél hete a szobaközepén levő szárítóról a ruhákat, megtaláltam az asztalt a papírjaim alatt ledaráltam a mákot cukrostól, amit aztán belekevertem a krémbe, az olvasztott vajjal egyetemben, amit olvasztás nélkül nem sikerült egy istennek se egyneműsítenem. sokáig kevergettem, h eltűnjenek belőle az alapkrém-darabok, és egy majdnem homogén masszát kapjak.
aztán betettem a hűtőbe, és elrohantam dolgozni. a továbbra is szakadó hóban.
a narancs curdhöz "A narancsok héját egy kisebb lábasba reszeljük, belefacsarjuk a levüket, hozzáadjuk a cukrot és a vajat és az egészet gőz fölött addig kevergetjük, míg a cukor és a vaj teljesen elolvad. Ha kész, levesszük a tűzhelyről és félretesszük, míg szobahőmérsékletűre hűl. Ha kihűlt, beleütjük a tojásokat, kézi habverővel jól elkeverjük és kis lángon 12-15 percig kevergetjük, míg besűrűsödik. Mivel a végén maradhat benne tojásfehérje darabka, vagy bármi más, ami nem krémes, ezért érdemes a legvégén átpasszírozni egy sűrűszövésű szitán. " forrás
a narancsokat forró vízben áztattam kicsit, remélve, hogy a kezelőanyagok lejönnek róla. az ameddig besűrűsödiket módosítottam arra, hogy amikor végighúzom az ujjamat a keverőkanálon és nyom marad, kész.

to be continued (mákhiány miatt a krém holnapra marad)

már 2 nappal később van, és van FÉNY.

a tegnap esti vacsorának mindenképp a csúcspontja lett a keksz. ami azért elég szomorú rám nézve. meg kell ismerkednem olyan fogalmakkal, mint pecsenyekacsa. és meg kell nevelnem a húgomat, aki ízekre szedte az összes fogást, mindenben talált kivetnivalót. amúgy tökéletesen igaza volt. kínomban már csak vinnyogva röhögtem. és azóta kacsaszagban ülök.

csiga

2012-02-09T22:39:00.000Z

kitaláltam ma reggel, hogy este csiga.

elköltöttem sokkal több pénzt 2 boltban az indokoltnál.

és este lett csiga.

hívtam Mohát, aki most lehet, hogy éhezik, de nem jött. így ezúton küldöm neki és minden kedves rajongónak sok szeretettel a ma esti produktumot.

sajtos-baconos csiga

hozzávalók

1 csomag leveles tészta (Lidl gazdaságos)
7.5 dkg kolozsvári húsos szalonna
14 dkg reszelt trappista sajt
8-10 szem olívabogyó (ezt legközelebb nem teszem bele, elsózta az egészet)
1/2 fej vöröshagyma
2 ek apróra vágott petrezselyemzöld, rozmaring és kakukkfű
a vinaigrette-hez
1 kk mustár
1 kk méz
1 ek olívaolaj
1 ek fehérborecet
só, bors

know-how

a szalonnát elkezdtem zsírjára sütni, félidőben az összevágott hagymát is hozzáadtam, készre üvegesítettem és rászórtam a zöldeket. ezt a pempőt kentem rá a kihengergetett tésztára, rászórtam a felkarikázott olívabogyókat és a lereszelt sajtot.
a hosszabbik oldalánál kezdve feltekertem és cc. másfél ujjnyi szeletekre vagdaltam.
175 fok, légkeverés, 13 perc. mehetett volna rá még 2-3 perc, de a fotók miatt nem mertem reszkírozni a megégést.
csináltam hozzá salátát madársalátából és egy átlagos fej fekete retekből mézes mustáros vinaigrette-tel - jó lett. (csak most már nagyon ennék vm kis sütikét.)

rákcurry mert nagyon fancy estém volt

2012-02-08T23:40:00.000Z

...egy igazán remek helyen eltöltött remek nap után. én így szeretlek magyar egészségügy.

na de aztán jutalomképp beengedtem magam a Szép Kis India-ba, ahol egy mozdulattal tettem magamévá egy csokor koriandert 600ér' és a következő évszázadra elegendő garam masalát (ami nyilván 1 hónap múlva már elveszti az összes aromát magából).

és mindezt ezért:

rákcurry mert nagyon fancy estém volt

hozzávalók

125 g rák (fagyasztott)
1/2 fej hagyma
1 kk vöröscurry-paszta (Pere, figy, ezt pl mindig tartok itthon, just in case :))
20 g friss gyömbér (szintén must, mint Stahl Juditnál a vöröslencse)
1 szál citromfű (meg ez is; az ázsia centeres elosztóban zsákra árulják, viszont jól fagyasztható)
1 kk currypor
1 kk garam masala
2.5 dl kókusztej
1 ek korianderlevél
olaj a sütéshez

know-how

a hagymát és a citromfüvet apróra vágtam, a gyömbért lereszeltem és a currypasztával együtt kevés olajon pár percig pirítottam. aztán tettem bele a curryport és a garam masalát, végül a kókusztejet.
ezt a szószt 10 perc alatt felére sűrítettem, és amikor már kezdtem volna aggodalmaskodni, hogy biztos elég lesz-e az adag (ami az eredeti recept szerint 4 tálkára volt kalibrálva - nyilván vm pipetta lehetett az, mert én egyedül tömtem be), akkor mentek bele az addigra kiolvadt rákocskák. pár perc főzés még.
aztán korianderlevél rászór, nekikészül a fotózásnak, de gyorsan rájön, h 10 után 4 perccel, egész napos nem evés után fog a fene küzdeni a fehéregyensúllyal. visszaöntöttem a serpenyőbe a kiöltöztetett currymet és félálomban bezabáltam. az ö-s-s-z-e-s-e-t. majd beájultam az ágyba. (csináltam hozzá a Lidlből beszerezett, 4 perc főzési idejű chow mein tésztát.)

forrás: Viveka Sandklef - Fiatal világjáró svéd lány főz (rövidített cím, Alexandra Kiadó)

ultimate chocolate cake épp csak egy leheletnyi avokádóval

2012-01-31T22:07:00.000Z

tesómnak, aki csokitortát kívánt.

születésnapja lesz - nem mondhattam nemet.

40 dkg csokiból. a fél kg már fájt volna, testvéri szeretet ide vagy oda.

23.34-re csokimérgezésben fetrengek és azon gondolkozom, hogy ha most elrágom a Pere-féle szarvaskolbászt, az biztos jó lesz-e.

banános-avokádós csokitorta

hozzávalók

a tortaalaphoz
20 dkg jó minőségű étcsoki, 60% körüli kakaótartalommal
20 dkg vaj
1 tk instant kávé
17 dkg liszt
1/2 zacskó sütőpor
1⁄4 tk szódabikarbóna (az ehhez hasonló méretekhez ez itt igen nélkülözhetetlen eszköz, kb 10 évvel ezelőtt 300ér' vettem egyet)
2.5 dkg kakaópor (direkt ezért! nem karob, nem ámítás, k-a-k-a-ó)
20 dkg caster cukor (ilyenem nincs, ugye, de meglehetőst egyszerűen elkészíthető a kávédarálóban: egyet forgattam rajta, így nem lett por, de már nem volt durva szemcsés se) az eredeti recept 40 dkg cukorral dolgozott, de 2 tábla csoki után már mégse hajít az ember majd fél kg cukrot - jóérzés is van a világon
3 közepes tojás
75ml író (vagy joghurt)
a krémhez
20 dkg csoki (vízfürdő felett megolvasztva)
2 dl tejszín
1 csomag habfixáló
1/2 avokádó
1 banán
4 ek fruktóz(t tettem bele én, de lehet ez sima cukor is, a lényeg: édesítsen)

know-how

ismét a 18 cm-es tortaformába ment a massza, ismét felpúposodott, most a változatosság kedvéért egy korrekt körlap esett le a tetejéről. a sütő hideg volt, amikor betettem, és szigorúan 140 fokon sült, 90 percig.
az összetördelt csokit a vajjal és a 125 ml hideg vízben feloldott kávét szép lassan összeolvasztottam egy öntöttvas edényben.
a lisztet, cukrot, sütőport, szódabikarbónát, kakaóport egy keverőtálban kézzel összekevertem - azért így, mert teljesen csomómentesnek kellett lennie.
a tojásokat és a joghurtot kézi habverővel felvertem.
a 3 komponenst egyneműsítettem, fakanállal, just, gép nem kellett hozzá - pikk-pakk ment.

a krém hozzávalóiból egy újabb Piszke-receptúra alapján megcsináltam a krémet, belecsavarva az avokádó-banán vonalat. lehet, hogy nem kellett volna.

ebben a pillanatban, 22.57-kor, úgy egyórányi küzdelem után a konyha úszik a csokikrémben, ami igen jó lett, csak hát nem tortatölteléknek. a habfixáló kb. annyi változást idézett elő a tejszínben, mintha borsot daráltam volna bele. bár az legalább érződött volna.

most már így utólag azt hiszem, hogy Viki nem is fog örülni a zöldségvonalnak a tortájában. valószínűleg ő egy csoki ízű csokitortára gondolt a rendelés leadásakor.

mindenesetre a torta most kivonult a látóteremből a mínuszokba. remélhetőleg van az a hőmérséklet, amin még az egyébként folyékony csokikrémem is szilárd lesz. egy ideig.

ps.: kicsit utánanéztem ennek a ganache-dolgonak. sokat nem vétettem, de még van mit finomítani.

pps.: holnaptól átállok a salátavonalra.

kalács punnyadt péntek éjszakákra

2012-01-27T22:24:00.000Z

akartam kalácsot enni, még 17.24 körül.

lett kalács. 22.57re.

mire kész lett, már nem is akartam kalácsot enni.

igaziból az a neve, hogy adventi kalácskoszorú, meg is csináltam már adventtájt, ahogy kell. akkor lekvárral kentem le a tetejét, ahogy az írás mondja, rá is égett, ahogy az írás előre jelezte.

így ma este tojás lett a máz.

meg más a töltelék, hogy már mégse adventi legyen.

nagy tanulság: a kalács töltelékébe nem árt cukrot tenni.

kalács punnyadt péntek éjszakákra

hozzávalók

a tésztához
37.5 dkg liszt
2 dl langyos tej
1 tojás
1 ek cukor
0.375 ml olaj (van szupermérőkanál, ennyit pont ki tudok mérni)
1/2 mk só
1 zacskó drOetker expressz élesztő
a töltelékhez
mazsola
aszalt sárgabarack
aszalt szilva
marcipán
darált dió
lekvár (most Olivér anyukájának a birslekvárja, ami igazából csak birspép inkább - pl. ezért kellett volna még a cukor is a töltelékbe)

know-how

a lisztet összekevertem a porélesztővel, a cukorral és a sóval.
beleütöttem a tojást és a langyos tejet fokozatosan adagolva hozzá, elkezdtem bedagasztani a robotgéppel.
amikor elfogyott a tej, jött hozzá az olaj - szép fényes tésztát dagasztottam, aztán hagytam duplájára kelni.
miközben kelt, elolvastam a híreket, meghallgattam az aktuális Millás podcastot, cseteltem mindenkivel, lebonyolítottam 2 20 perces telefont, összedaraboltam a tölteléknek valót, úgymint aszalt szilvát és sárgabarackot, csokitallért, marcipángolyót (az aszalványokat a mazsolával együtt beáztattam egy felesnyi langyos fehérrumba!)
a megkelt tésztát lisztezett deszkán négyzet alakúra nyújtottam (max. fél centi vastag legyen), megkentem a lekvárral, majd rászórtam a tölteléknek szánt összedarabolt mindeneket
eztán gondosan feltekertem, és egy helyre kis koszorút formáztam belőle, amit megkentem a felvert tojással (tettem bele egy kis tejet is, de nem lett tőle szép fényesebb) és egy darabig 50 fokon újrakelesztettem a sütőben.
aztán 160 fok légkeverésen sütöttem 20 percnél nem tovább, szerintem.

Balázs nélkül az élet... 2.0

2012-01-27T21:47:00.000Z

...not too bad 🙂

Margó ultragyors kelttésztája

gyömbéres párolt hal amarántkásával avagy ájláv bambuszpároló

2012-01-24T22:10:00.000Z

ma bent voltam a városban a dzsumbujban (aka Dankó utca), de ez relatíve közel van a városhoz. ahol ott a Kisparázs. mivel kézenfekvő lett volna egy pad thai, ezért gondoltam, hogy ma semmiképp thai. csak vm egyszerű.

valószínűleg ezért lett a vacsora 3 órával később mégis thai.

tanulság? nincs. life is hard. but not for me. hö!

mindenki chilije jó minőségű halat írt elő ehhez a recipéhez. de halat venni nem egyszerű a XIII. kerület proli részlegében. (fizetni érte a Spárban pláne nem.) így lett pangasius, ami azért fényévekre van a jó haltól. de félre sznobizmus! jöjj éhség! egyébként a mai vacsora leggyengébb pontja az amarantkása lett. ami konkrétan rossz lett, de a zseniális hal ezt nagyvonalúan eltakarta.

gyömbéres párolt hal amarántkásával

hozzávalók

2 szelet hal, a spáros csúcsminőségűből (amúgy ez tényleg nem volt rossz, sikerült már olyat is hazahozni, aminek konkrétan a 60%-a víz volt)
4e k világos szójaszósz
2 ek szezámolaj
1 kk nádcukor
1 fej hagyma (póri veres, semmi salotta, errefele az nem menő, én meg nem teszek 2 plusz km-t egy fej hagymáért) vékonyra karikázva
3 gerezd fokhagyma vékonyra szelve
3-4-5-6 cm gyömbér (szerintem én legalább 6 cm-t tettem bele) vékonyra szelve
2 citromfű hosszában elfelezve

know-how

a bambuszpárolót kibéleltem egy darab sütőpapírral, így nem ragad le a párolandó.
a halakat előzetesen bekentem a szójás-olajos-cukros páccal, és amíg a többieket szeleteltem, addig állni is hagytam.
aztán hal - hagyma - fokhagyma - gyömbér - hal - hagyma - fokhagyma - gyömbér - citromfű --- mert nekem csak picinyke egyszemélyes párolóm vagyon.
a párolót beleállítottam a wokba (az állványra, amit anya szerzett, ki tudni, miért, de most meglelte helyét a rendszerben - már az állvány), öntöttem alá vizet, lefedtem a párolót is, meg a wokot is, és 15 percen keresztül így is hagytam.
elképesztően finom lett.

citromfű - KualaLumpur

az amarántkásáról legyen elég most csak annyi, hogy vízben kellett 20-25 percig főzni. nem tudom mihez hasonlítani az ízét. egyszerűen csak rossz. de a tudat igazán megnyugtató, hogy 14 évre elegendő MgCaFe és még fehérje is van benne. szuperétek. csak ízileg rossz. vagy ezt már írtam?

durván citromos keksz feat. búzadara

2012-01-24T21:27:00.000Z

amikor Balázs először távozott mellőlem, meglehetősen örömtelen estéim voltak (és annál vidámabb mérlegre állások reggelente). nem volt kinek főzni.

aztán hazajött, újra volt, aki egyen.

azóta már újra elment vagy 3 hete, de a főzés ittmaradt.

tehát ma este kekszeste. is.

és Perének innen is jelentem, hogy ma este csak egy hozzávaló hiányzott. 🙂

újra Piszkétől.

egyrészt mert Piszke jó. másrészt mert döglusta vagyok új helyeket felfedezni.

durván citromos keksz feat. búzadara

hozzávalók

10 dkg vaj
8 dkg cukor
10 dkg liszt (ment bele 1/3 rész teljes kiörlésű rozs, a többi BL55)
8 dkg mandulaliszt/darált mandula (ami a ma esti hiánycikk - darált mogyoró pótolta)
2 ek. búzadara (helyette mehet még mandula is)
1 kk. vaníliakivonat
2 citrom lereszelt héja
fél citrom leve
negyed kk. só
10dkg kandírozott citromhéj

know-how

a vajat a cukorral és a reszelt citromhéjjal habosra kevertem, ezután adódott hozzá minden száraz résztvevő és a citromlé-vaníliaesszencia páros.
mindent egyneművé kevertem, a végén beleraktam a citromdarabokat.
a múltkor remekül bevált saját fejlesztésű sütőpapírban hengergetéses technikával hengerré lett és kiment az erkélyre dermedni. mert a vaj dermed.
sütési idő: 10 perc, 175 fok légkeverésen. as usual.
a sütőből kivéve egyáltalán nem voltak kimozdíthatóak a tepsiből. szanaszét morzsálódtak a leggyengébb próbálkozásra is. így újra erkély. 5 perc után fotózásra készen lepattantak.
nem rossz. kicsit morzsálódik. kár, hogy nem is szeretem a citromos dolgokat.

mandulás keksz aszalt sárgabarackkal és korianderrel

2012-01-23T18:31:00.000Z

próbálok leszakadni a zabpehelyről.

Viki kicsit szomorú volt, amikor a héven először találkozott ezekkel a kopaszokkal, de aztán megbarátkozott velük.

sárgabarackos-korianderes-mandulás keksz

hozzávalók

20 dkg finomliszt
10 dkg finomra őrölt mandula (ha van, blansírozott - nekem darabolt és zacskózott volt)
15 dkg vaj (kellett volna, de megint elfogyott, érthetetlen módon, ezért a 71 g vajas margarint - jééézus - kipótoltam Philadelphia sajtkrém lighttal)
8 dkg cukor
8 dkg aszalt sárgabarack
1 kis tojás
1 ek koriander (szűken mérve) - finomra őrölve
csipet(!) sütőpor (nem több!)

know-how

A sütőporral elkevert lisztet, mandulát, tojást, vajat, cukrot, őrölt koriandert és a darabolt aszalt barackot összegyúrjuk,
majd a tésztát egy jó nagy darab folpack fólia közepére rakjuk.
Itt egy 5 cm átmérőjű hengert formázunk belőle, majd szorosan betekerjük a fóliába.
A fóliába csomagolt tésztát még néhányszor áthengergetjük, hogy egyenletes legyen a rúd felszíne, majd hűtőbe kerül jó másfél órára. --- eddig az eredeti recept.
Na de! se a margarin nem dermed, se a sajtkrém, így teljességgel feleslegesen tettem a hűtőbe egész éjszakára - igaziból már csak álmos voltam.
továbbá: folpackkot se tartok. sütőpapíron hengergettem, működött. szeletelni persze nem lehetett reggel, így golyókra marcingoltam és a kicsi kezemmel lapogattam keksszé őket. attól lettek ilyen csudálatosan rusztikusak ők.
sütés 175 fokon légkeverve, as usual, 12 percig kb.

[5 évvel később]

megcsináltam 🙂 vajjal és eritrittel. még mindig jó - megérdemelte az új képet magáról.

Balázs nélkül az élet...

2012-01-21T20:03:00.000Z

...not too bad 🙂

narancsos, tökmagos húspogácsa kakukkfüves karfiolpürével

2012-01-21T19:55:00.000Z

sikerült értékelhetetlen fotókat csinálnom.

talán ha egyszer nem du. 5kor kezdenék neki, akkor lenne még fény. (bár tegnap megnéztem néhány profi blogot. ha jobban belegondolok, talán nem is kéne fényképezgetnem.)

tehát.

a mai estére voltak nagyon ígéretes aspiránsok, akik szép sorban hullottak a porba, amint lépkedtem a lidl zöldséglerakata mellett. aztán félretéve a környezettudatot egy percre, vettem méregdrágán karfiolt. és csináltam belőle pürét.

narancsos, tökmagos húspogácsa kakukkfüves karfiolpürével

hozzávalók

a kakukkfüves karfiolpüréhez
1 kis fej karfiol
2 dl száraz fehérbor (a szép emlékű múlt szombati Irsai)
3-4 ek tejszín
1 ek vaj
1 kis csokor kakukkfű
1 tk fehérbors (is kellett volna, de kifelejtettem)
a húspogácsához
1/2 kg darált pulykacomb
zsemlemorzsa (rutintalanul nem mértem le, a kis barna tányér majdnem tele lett)
tej (annyi, hogy a zsemlemorzsa olyan legyen, mintha majdnem friss zsemlét áztattam, aztán csavartam volna ki)
1 tojás
1 fej hagyma üvegesre párolva
1 gerezd fokhagyma, apróra vágva
pirított, kissé összedarabolt tökmag
1 kk mustár
sóbors (amikor azt gondolom, hogy elég a só, na, akkor még 4x annyit nyugodtan bele lehet tenni)
1/2 narancs leve
Olga anyukájának az ajvárja, nem elhagyhatatlan, de mindenképp igen finom

know-how

a kakukkfüves karfiolpüréhez a recept szerint főzni kellett a rózsáira szedett karfiolt, a besózott főzővízhez hozzáadva a bort és a kakukkfüvet.
miután megfőtt, rákerült a tejszín, a vaj és a bors és botmixerrel pürésítettem.
a húspogácsához a narancslé kivételével a hozzávalókat összegyúrtam.
kb. egyforma gombócokat csináltam, amiket kicsit ellapítottam a teflonban (amibe előzetesen öntöttem nem túl sok olajat). a nagy főzőlap 2es fokozaton dübörgött, lehet, hogy a másfeles is elég lett volna, ha nem vagyok már olyan éhes. ami fontos (és tényleg az, mert az első körről lehagytam, és tényleg sokkal fakóbb lett az íz nélküle): a kifacsart narancslével gondosan megöntözgettem (mindre tettem 1-2 kávéskanállal) a sülő pogácsáimat, és mindegyikre került még egy csipet só, biztos, ami biztos. mind a 2 oldalon végrehajtva a művelet.
az eredmény: fincsi lett, de a tökéletes fasírtreceptet tovább keresem.

ötlet

werkfotó

kukoricasaláta...

2012-01-10T21:40:00.000Z

...legalábbis annak indult.

Edináéknál ettem még karácsony előtt egy olyan békebeli kukoricasalátát. kukorica, alma, sajt, MAJONÉZ. ezekből nyilván nincs se alma, se sajt a békebeli kukoricasalátában, na de mindegy is az.

hazafele, miközben martens barátom szanaszét szedte a lábamat, azon gondolkoztam, hogy hogy a p.csába tudtam éveken keresztül a rokonaiban tölteni minden cipőben töltött percemet, hogy mi lesz a vacsora.

tegnap volt zeller, Fűszeres-féle, annyi plusszal, hogy tettem rá kefíres majonézt. mert volt majonézem. home-made. mit home! én. made. (Olivér azt mondta, miután megette ma a maradékot, hogy kedve támadt házasodni. azt mondjuk nem mondta, hogy velem, tehát valószínűleg a zeller volt rá ilyen elementáris hatással.)

majonéz továbbra is volt, meg a gondolat, hogy kukorica.

így lett belőle egy olyan saláta, amiről minden gasztrofotós oldalon leírják, hogy vannak olyan étekek, amiket LE NE FOTÓZZon senkise.

(bambuszőrlemény + Tilka + az 1. raw)

kukoricasaláta

hozzávalók

kukorica (mélyhűtött, 1 borításnyi a zacskóból)
1 répa
1/2 fej jégsaláta csíkokra metélve
2 szál zöldhagyma
1 db savanyúuborka (az ízéhez nagyon nem tett hozzá, tehát elhagyható)
1 csokor petrezselyemzöld
sajt, jelen esetben ementáli
só, bors, Colmans's Mustard (por)
kaukázusi kefír
a majonézhez (amit én csináltam, ugye)
1 tojássárgája
1 tk mustár
1 ek citromlé
1/2 tk só
olaj

know-how

a majonéz 1. 4 hozzávalóját összekevertem (a szakirodalom szerint kézzel, de én UNORTODOX módon géppel csináltam, működött).
miután összekeveredtek, jön az olaj, nagyon lassan, szinte cseppenként, amikor már kezd normális állaga lenni, lehet kicsit vadabb tempóban is folyatni - én egy esetre emlékszem, amikor kicsapódott az olaj belőle, de anya helyrehozta akkor is. a szakirodalom 3 dl olajat ír, szerintem ez barokkos túlzás. ebben a formában egy hete áll a hűtőben, még jó volt. miután hozzáöntöttem vala a kefírt, daráltam bele borsot és ment bele kicsiny mustárpor, csak az íze kedvéért.)
a saláta minden összetevőjét összekevertem, miután felengedett, lereszelődött, felaprítódott.
végül összeforgattam a majonézzel. ennyi.

sós karamelles csokitorta

2012-01-06T22:40:00.000Z

a Szuflé téli számából Vrábel dolcsevíta Kriszta recipéje, tesvíremnek, előszületésnapra, utónévnapra.

leszögezném, hogy tortát csinálni továbbra sem tudok.

sőt, még alaplapot sütni se, lásd lentebb a förmedvényes felpúposodást. majd egyszer annak is utánajárok, hogy kell lapos piskótát sütni. (ápdét: a főnököm azt mondta: hideg sütőben kezdve, alacsony hőfokon, szép lassan.)

és még: egyszer tényleg pont úgy rakom össze a hozzávalókat, ahogy az elő van írva, és nem teszek a lisztbe puffasztott amarantot, a cukor kristály lesz, nem agavészirup és fruktóz, és akkor hátha jó lesz. és lapos. a sütike.

a 2012-ben készült képek 3 napig tartó sokkot okoztak bennem, a receptleírás szintén, úgyhogy 2020. márc. 30-án, a kijárási korlátozás 2. napján puszta időtöltésből a leírást update-eltem, a tortát újrasütöttem és csináltam egy olyan képet, ami miatt nem sül le a bőr a képemről.

sós karamellás csokitorta

hozzávalók

a piskótához (18 cm-es formához)
25 dkg liszt
3 dkg kakópor
10 dkg cukor
2 nagy tojás
2 dl tej
1 dl semleges ízű olaj
1 ek sütőpor
a csokikrémhez
10 dkg étcsoki (itt 85% kakaótartalmú volt, de nem kell ilyen brutális)
12.5 dkg mascarpone
5 dkg vaj
a karamellkrémhez
1 púpozott tk fleur de sel
10 dkg cukor
2 ek víz
5 dkg vaj
12.5 dkg mascarpone

know-how

a piskótához a lisztet összekevertem a kakaóporral és a sütőporral.
a tojásfehérjét a cukorral kemény habbá vertem, hozzáadtam a sárgáját, elkevertem, hozzáöntöttem a tejet, végül az olajat.
a száraz és a nedves részt óvatosan homogénre kevertem - nagyon sűrű, nem terülő tészta lett - legközelebb a szokásos Laduree-pikóta lesz ebben is,
a masszát kettévettem és 2 db 18 cm-es kipapírozott tortaformában 175 fokon megsütöttem (tűpróba!).
amíg a piskóta sült, a csokit a vajjal vízgőz felett felolvasztottam, majd hagytam szobahőmérsékletűre visszahűlni. közben a mascarponét kivettem a hűtőből, hogy fel tudjon szobahőmérsékletre melegedni - amikor nagyjából azonos hőfokúak lettek, összekevertem őket. (cukor nélkül elég hardcore krém ízre - az édesszájúaknak nem annyira ajánlom.)
a karamellhez a cukrot és a vizet összekevertem egy lábasban és közepes lángon elkezdtem melegíteni - onnantól, hogy a cukor teljesen felolvadt, még 1-2 percig kavargattam (nagyjából addig, amíg a víz el nem forrt belőle) - az enyém eléggé felhabosodott.
amikor késznek éreztem, továbbra is a tűzhelyen tartva, hozzáadtam a vajat és kavargattam, amíg fel nem olvadt. (itt egy videó hozzá.)
a vaj felolvadása után lehúztam a tűzhelyről és hagytam szobahőmérsékletűre hűlni - a mascarponet ebbe is akkor kevertem bele a sóval együtt, amikor nagyjából egyforma hőmérsékletűek lettek. (ez viszont - végre! - tényleg zseniálisan jó cucc, mindenképp megtartandó a későbbiekre.)
az összeállításnál mindkét tortaalapot kettévágtam, kiválasztottam a legsimább felületű lapot a 4-ből (ez lett a teteje), a tobbit megkentem a karamellás krémmel és egymásra pakolgattam őket. (a tetejére a legsimább felületű kerüljön!) - a megkent tortára visszaraktam a kapcsos tortagyűrűt és hűtőbe tettem pár órára dermedni.
a csokis krémmel ezután kentem körbe, illetve nem kentem, mert a krém teljesen visszadermedt, úgyhogy kenés előtt 10 mp.re (de tényleg csak annyira) betettem a mikróba, hogy lehessen vele dolgozni. a körbekenés után betettem a hűtőbe, pusztán csak azért, mert ennyi tökölés után már kedvem se volt megkóstolni.
dekorációnak karamellkockák (bolti), puffasztott köles és kakaóbab-töret ment rá, plusz cakkos szélű tortalappal még csináltunk rá dekorcsíkokat is.

ps. jegyzem meg, hogy Chili & Vanilia már 2006ban terjedelmesen írt a sós karamellről... - és hogy ne érezzem annyira rosszul magam: én már akkor szerettem. nem a karamellt. a most már mindenki Mautner Zsófiját.

pác-tanulmányok

2011-12-30T20:45:00.000Z

A pácolás ideje a hús minőségétől, vágásától és vastagságától függ. Érett vagy zsenge, és kiváló minőségű húsokat nem kell sokáig pácolni (kb. 1-2 óra elég), viszont sovány húsokra vigyázni kell, mert könnyen rágósak lesznek gyorspáccal készítve. Szálas és vastag hússzeleteket kb 6 órán át érdemes pácolni, de akár egy éjjelre is be lehet tenni a hűtőszekrénybe. Azonban 24 óránál további pácolás szétroncsolja a húst, a rostok cafatossá válnak.

a pácba ne tegyünk sót – 2 óránál hosszabb pácolás estén savas folyadékot sem (a húsból kiszívják a nedvességet) - közvetlenül grillezés előtt sózzuk meg az ételt, sok séf szerint még ideálisabb sütés után (vagy esetleg sütés közben)
a pácolást mindig üveg vagy kerámia tálban végezzük - kerüljük a műanyag és fémedényeket, főleg ha ecetes páccal dolgozunk (az ecet feloldja a fém/pvc molekulákat, ami felszívódik az ételbe
csakis gyorspáchoz alkalmazzunk savas folyadékokat – ha 2 óránál tovább pácoljuk az ételt, mellőzzük az ecetet, citromlevet, bort stb.
a pácolás ideje a hús minőségétől, vágásától és vastagságától függ. Szárnyasokat 2-4 óráig ajánlott pácolni, marha, sertés és bárányszeleteket 2-6 órán át, halakat, rákokat 30 perc-1 órán át, zöldségeket 10-30 percig.
a magyarok általában túlpácolják a húsokat. Azonban ha túl sokáig hagyjuk a húst a pácban – a fehérjék elkezdenek bomlani, a rostok mállóssá válnak, amely a hús ízét is negatívan befolyásolják.
a maradék pácot soha ne alkalmazzuk öntetként, grill pácként - hiszen a nyers hús és hal tele van baktériumokkal! Locsolóöntetként viszont fel lehet használni – de a sütés utolsó 5-10 percében már nem ajánlatos.

A 4 ALAP GRILLPÁC:

MARINÁD: általában folyékony ecetes-olajos pác, de ecet helyett lehet bort, citromlevet, vagy gyümölcslevet is alkalmazni. Zöldfűszerekkel, fűszerporokkal és egyéb fűszerekkel gazdagíthatjuk.
MÁZ: fűszerpor keverék vagy paszta, amivel bedörzsöljük az ételt 15-20 perccel sütés előtt.
GRILLSZÓSZ: más néven BBQ szósz, egy sűrű, édes mártás, amely karamellizálódik a húson. A grillezés utolsó 5-10 percében kenjük az ételre.
LOCSOLÓÖNTET: különböző folyadékok, amivel sütés közben locsoljuk az ételt – ez lehet pl paradicsom alapú szósz, sör, vagy maradék marinád

PÁCTIPOLÓGIA

VIZES PÁC

Nagyobb húsdarabok pácolására használjuk. (Marha, vaddisznó, őz, nyúl, vadasnak szánt hús, pulyka – pld. a Hálaadási ünnepen az egyben sült pulyka pácolásánál.)

Tisztított, nagyobb darabokra, hasábokra vágott zöldségeket használjunk, sárgarépa, fehérrépa, vöröshagyma, egész fekete bors, babérlevél, citrom félbe vágva. Citromlével, vagy tárkonyos ecettel, vagy borral ízesítjük (a savanyítás a hús puhítására szolgál.) A páclevet jól össze kell főzni, forrástól számítva 15-20 percig csendes lángon főzni, majd lehűteni, és úgy önteni a pácolni kívánt húsra.

Fontos, hogy a húst a páclé teljesen ellepje! Ami kilátszik a pácléből, megromolhat! Hűvös helyen, néhány napig érleljük (3-4 napnál ne tovább), mindennap megforgatva a húst közben. A páclébe ne tegyünk sót, mert attól a vadhús vörös színt kap, a többi hús elveszíti a színét.

OLAJOS PÁC

Olaj, és őrölt, szárított fűszerek, vagy ha friss fűszert használunk, vágjuk apróra azokat. Sózni grillezés esetén csak közvetlenül a sütés előtt szabad, egyébként kiszárad a hús. (A sótól a hús levet enged.)

Szeletelt és csont nélküli húsokat használjunk, előkészítve (csontozva, enyhén klopfolva, ha szükséges). Fűszerezés után leöntjük a hússzeleteket olívaolajjal, vagy finom étolajjal, úgy, hogy az olaj a húsokat teljesen elfedje, levegővel ne érintkezzen a hús, egyébként elszíneződik, kiszárad. Hűtőben 3-4 órától kezdve, maximum 2 napig érleljük így a hússzeleteket.

Szárnyasok, borjú, sertés, fiatal marha, vagy fiatal vad húsokhoz alkalmazzuk.

MUSTÁROS PÁC

Szeletelt, darabolt húsokra használjuk. Lehetőleg friss, aprított zöldfűszereket, mustárt, szójaszószt összekeverünk, és az előre besózott húsokra kenjük. A pácolás 1-2 órától tarthat 1 napig, hűtőben, légmentes csomagolásban. Pácolás után a húsokat a rajtuk lévő páccal együtt sütjük.

TEJES, JOGHURTOS PÁC

Szeletelt húsokat (sertés karaj, sertéscomb, szűzérme, csirkemell, csirkecomb) pácolhatunk így. A hús porhanyósabb, finomabb lesz. Tej, vagy joghurt, egészben hagyott, de megtisztított fokhagymagerezdek, só. A hússzeleteket tej használata esetén lepje el a tej, a joghurt, kefir esetében vonja be teljesen. Légmentesen záródó dobozban 1-3 órát, légmentesen záródó zacskóban 1 napot is pácolhatjuk. A sós tej-fokhagyma párosításba áztatott sertéskaraj szeletek átalakulnak borjúvá. (Rántott húsoknál ajánlom).

MIHEZ MIT?

HAL: bazsalikom, borsikafű, kapor, tárkony, babérlevél, pirospaprika, feketebors, zeller, kakukkfű, vöröshagyma
BÁRÁNY, ÜRÜ: tárkony, majoranna, pirospaprika, feketebors, szegfűbors, kapor, bosikafű, fokhagyma, köménymag, vöröshagyma, petrezselyemzöld, chili, curry
BORJÚ: bazsalikom, majoranna, szerecsendió, pirospaprika, petrezselyemzöld, feketebors, rozmaring, zeller, vöröshagyma, curry
SZÁRNYAS: borsfű, tárkony, köménymag, majoranna, paprika, feketebors, zeller, rozmaring, curry keverék
SERTÉS: fokhagyma, köménymag, babérlevél, majoranna, pirospaprika, feketebors, rozmaring, kakukkfű, vöröshagyma, curry
MARHA: kapor, fokhagyma, köménymag, babérlevél, majoranna, pirospaprika, feketebors, petrezselyemzöld, rozmaring, vöröshagyma, chili, curry-keverék
VAD: tárkony, babérlevél, bors, szegfűszeg, szegfűbors, rozmaring, kakukkfű, boróka, áfonya

GRILLPÁC-RECEPTEK

ALAPMARINÁD: 1 salotta hagyma aprítva, 1 gerezd fokhagyma préselve, 2 dl fehérbor, 5 ek olívaolaj, fél citrom leve, őrölt bors. A húsnak megfelelően adjunk hozzá 3 ek zöldfűszert - csirkehúshoz passzol a tárkony és kakukkfű, sertéshez a zsálya és majoránna, bárányhoz a menta, oregánó és rozmaring
OLASZ: 2 ek kapribogyó, 2 gerezd fokhagyma préselve, 2 ek aprított petrezselyem zöld, 4 ek olívaolaj. Ideális minden húshoz.
THAI: 1 zöldcitrom leve, 2 ek olaj, 1 fokhagyma préselve, 1.5 ek halszósz, 2 ek aprított koriander. Ideális nyársakhoz.
THAI CSÍPŐS: 2 ek szójaszósz, 1 zöldcitrom leve, 2 tk cukor, 2 tk halszósz, 1 chili aprítva. Ideális marhahús és sertéshúshoz.
KÍNAI: 45 ml halszósz, 30 ml rizsbor, 15ml szezámolaj, 5 dkg cukor, 1 dkg préselt fokhagyma, 1 dkg reszelt gyömbér, 30 ml méz
MAROKKÓI: 2 ek harissza paszta, 1 citrom reszelt héja és leve, 1 tk római köménymag, 1 ek olívaolaj, 2 ek aprított koriander. Ideális bárány és sertés szeletekhez.
AFRIKAI MÁZ: 2 tk őrölt fahéj, 2 tk szegfűbors, 2 tk őrölt koriandermag, 1 tk cayenne bors, őrölt bors ízlés szerint. Ideális bárány és sertés hús bedörzsölésére.
ANGOL: 1 ek angol mustárpor, 1 ek barnacukor, néhány szál kakukkfű levelei. Ideális steak bedörzsölésére.
INDIAI: 1 ek őrölt koriander, 1 ek őrölt római kömény, 1 tk garam masala, 1 tk csípős chilipor. Ideális bárány és sertéshúsokhoz.
MÉZES, MUSTÁROS: 2 ek francia mustár, 2 ek méz, 1 citrom reszelt héja és leve
CITROMOS, PIKÁNS: 1 citrom reszelt héja és leve, 2 zöldcitrom reszelt héj és leve, 1 ek méz, 1 ek olívaolaj, 1 tk őrölt koriander, 1 tk paprika, 1 tk őrölt római kömény, 1 ek aprított mentalevél
FOKHAGYMÁS, BOROS: 3 ek balzsamecet, 3 ek Marsala bor, 2 ek citromlé, 2 ek aprított oregánó, 2 ek aprított bazsalikom, 4 gerezd fokhagyma préselve.
NARANCSOS: 0.5 csésze friss narancslé, ¼ csésze szójaszósz, 1 gerezd fokhagyma préselve, 2 csipet őrölt szerecsendió. Ideális csirkecombokhoz**.**
NARANCSOS, BALZSAMOS: 4 ek balzsamecet, 3 ek narancslé, 1ek reszelt narancshéj, 0.5 tk cukor, őrölt bors
STEAK: 3 ek vörösborecet, 6 ek vörösbor, 2 ek szójaszósz, 6 ek olaj, 1 ek Worcestershire szósz, 1 tk cukor, 2 gerezd fokhagyma aprítva, 2 ek aprított petrezselyem, 2 ek egyéb friss zöldfűszer, bors

TOVÁBBI RECEPTEK

FŰSZERES OLAJ – HÚSOK SÜTÉSÉHEZ

2 evőkanál kakukkfű
2 evőkanál rozmaring
2 gerezd fokhagyma préselve
1,5 dl olíva olaj
10 szem egész bors
1 babérlevél
Só.
1 hétig áztatni, pihenni, hagyni a páclevet. Utána húsokhoz pácléként, illetve flekken sütésnél a hússzeleteket bekenni ezzel a fűszeres olajjal, és így grillezni, kisütni a húst.

FŰSZERES OLAJ – KÖRETHEZ

Egy szép üveg aljára egy ujjnyi egész bors (lehet vegyesen, fekete és rózsabors), 1 ujjnyi mustármag, 1 szál rozmaring ág beleállítva, olíva olajjal felönteni. 1 szelet citrom, és narancs gerezdet is tehetünk az üvegbe.
1 hét érlelés után már használható, de ajándékként is mutatós.

(forrás: Kanadai nagykövetség)

FŰSZERES OLAJ

2-2,5 dl olívaolaj
1 evőkanál szárított, morzsolt zsályalevél
1 evőkanál szárított gomba.
A hozzávalókat egy kis edényben felmelegíteni (kb. 8 perc, nem forralni!). Hagyni, kihűlni, majd átszűrve csinos üvegbe tölteni.
2-3 szeletke gombát visszatenni az üvegbe, 1 szál rozmaringot beleállítani, és ha kell, még olíva olajjal felönteni.

(forrás: Stahl Judit?)

PÁCLÉ SÜLT HÚSOKHOZ

4 gerezd összezúzott fokhagyma
3 evőkanál olívaolaj
3 evőkanál Teriyaki-szósz
néhány csepp szezámolaj
1 citrom leve
Frissen őrölt bors.
Minden hozzávalót összekeverünk egy tálban. Megkenjük a hússzeletek mindkét oldalát, és azokat egymás mellé helyezve egy üvegedénybe tesszük. Letakarjuk, és 3 órára hűtőszekrénybe helyezzük. Ha letelt az idő, a hússzeleteket roston, vagy serpenyőben sütjük. (A páclé mennyisége 4 szelet húshoz elegendő.

(forrás: Pol Martin)

CITRUSOS PÁC CSIRKÉHEZ

2 tk curry por
2 tk chili por
5 gerezd áttört fokhagyma
1 tk frissen őrölt gyömbér
1 tk só
1 citrom reszelt héja és egy fél citrom leve
1 dl extra szűz olívaolaj
Kb. 30 percig pácolódnak szobahőmérsékleten, fedetlenül a húsdarabok. Savas pácban nem érdemes ettől hosszabb ideig pácolni a húst, mert "megfő", és nem ez a cél.

(forrás: Nem vagyok mesterszakács)

hasznos egyéb, ami hús:

Ha frissen sült natúrszeletet készítünk, kisütés előtt (előkészítés után: csontozás, enyhe klopfolás) hagyjuk 2-3 órát állni mély tálban egymásra rakva, és légmentesen lefedve a hűtőben így: minden szelet közé tegyünk egy réteg vöröshagyma-karikát, néhány szem egész borsot, zöldpetrezselyem leveleket. Mielőtt sütni kezdjük a húst, ezeket gondosan távolítsuk el, sózzuk be a szeleteket és süssük ki. Nagyon ízes lesz a hús.
Ha baromfit sütünk és nem töltjük meg, a belseje legyen mindig száraz. Tegyünk a hasüregbe néhány szál majorannából, kakukkfűből, petrezselyemzöldből kötött kis csokrot. Nagyon jó ízt ad a baromfihúsnak.
Ha a pecsenye leve leégne, néhány karikára vágott burgonyát tegyünk bele, az égett ízt magába szívja.
Aranybarnára, ropogósra süthetjük a baromfit, bőrös malackarajt, bőrös csülköt, ha a sütés utolsó harmadában nemcsak a szaftjával, hanem kevés sör és méz keverékével is többször megkenegetjük.
A fiatal, fehér húsú szárnyasokhoz ne használjunk sok fűszert, mert elveszíti a hús az ízét. Korosabb madarakat fűszerezzünk erőteljesebben (és persze, a tápos, boltiakat).
A húsok sütésénél figyeljünk oda, hogy ne túl magas hőfokon, és ne túl hosszú ideig süssük, nehogy kiszáradjanak.
Az egyben sütött húsokat (vagdalt, vagy töltött húsokat is), az elkészültük után pihentetni kell. Lehet a sütőben, lekapcsolt hőforrásnál, vagy kivéve, és alufóliával letakarva. 10-15 perc pihentetés számoljunk.
A húsok szeletelésénél mindig a rostok irányára merőlegesen szeleteljünk, így nem lesz „szálkás” a hús.

forrás: itt és itt

birs-varia

2011-12-18T21:13:00.000Z

Apának, hogy ne idegeskedjen tovább a szuperbirsek egészségi állapota miatt.

tehát volt 4 szem birs. Apától.

ezek 4 szem körtével egyetemben áttranszformálódtak 5 üveg lekvárrá.

ebből 3 ehetetlenül édes lett - ezek lesznek a húgom, Vikijé.

a maradék 2 marad nekem. a szerintem finomabbik Flat-caté, de egyáltalán nem hozta a fergeteg ízt, amit az írás ígért. főztem 30 percet, de se nem esett szét, se nem lett sűrű, nekem kellett a pürésítés (amit rendkívül leleményesen a krumplinyomóval oldottam meg), mert azért a birskocka halom lekvárnak még a legnagyobb jóindulattal sem volt nevezhető.

birs-varia

hozzávalók

50 dkg birs - tiszta súly, mosva, pucolva, kimagozva, megsütve
50 dkg körte - tiszta súly, mosva, pucolva, kimagozva
Haas zselésítő (igazából ez nem tudom, miért került bele - viszont! megtudtam, hogy ez szezonáru, vagyis télen nem kapható, mert télen nyilván csak nekem jut eszembe, hogy remekül elüthető a vasárnap este egy kis jó lekvárfőzéssel)
25 dkg cukor
kardamom/rozmaring

know-how

a birseket megsültek kb. fél óra alatt.
közben összeturmixoltam a körtéket.
a megsült birseket és pürésített körtét összekevertem a zselésítővel, felforraltam, ment bele a cukor, majd újabb 5 perc rotyogás (ami alatt az egész frissen takarított konyha vastagon körtés birslekváros lett, benne én is. nem szeretem a köpködős lekvárokat.).
amikor az idő lejárt, feleztem a lekvárt és hozzáadtam a fűszereket: az egyik félhez a porított kardamomot, a másikhoz az apróra vágott rozmaringot.

forrás

zabpelyhes keksz

2011-12-16T19:28:00.000Z

tesóm kedvence.

és egy az egyben emelődött át Stahltól.

zabpelyhes keksz

hozzávalók

7.5 dkg zabpehely
15 dkg liszt (teljes kiőrlésű és BL55 vegyesen)
15 dkg vaj
8 dkg cukor
2 ek méz
4 ek tej
1 kk fahéj
0.5 kk szódabikarbóna
csipet só
0.5 kupak vanília eszencia

know-how

az eredeti recepthez képest sokkal kevesebb cukrot rakok bele, viszont az utóbbi adagoknál már volt benne pl. reszelt répa és kandírozott narancs.
a száraz hozzávalókat összekeverem.
a vajat a mézzel együtt felolvasztom (ezt a fázist én eddig a mikróban csináltam, méz nélkül, Anya szerint nem is olyan a kekszi, mint amilyennek egy kekszinek lenni kell - szerintem inkább csak égettebb volt a kelleténél eddig majdnem mindig, de amúgy nincs vele probléma), ez megy a szárazakhoz a 4 ek tejjel. összekever és kész.
diónyi golyókat kell gyurmázni a masszából, tepsi és sütődhetnek is. szigorúan 12 percig, eddig 175 fokon, légkeverve, de mivel mindig megégettem őket, a hőfokot lejjebb venném. és a golyók kekszi formára lapulnak végül.

az 5. évfordulóra újrasütöttem.

a cukor 5 dkg-ra csökkent, a fényképezőgép szintet ugrott, de minden más változatlan. boldog születésnapot, blog!

limoncello

2011-12-16T18:11:00.000Z

Anyának készül, karácsonyra.

összeolvastam egy rakat receptet, nagyjából mind tiszta szeszből gondolta a megvalósítást - de eszembe se jutott egydecinként összevásárolni a gyógyszertárakból a szükséges mennyiséget. tehát: absolut.

aztán kiderül még, hogy a limoncello olasz. háhh.

továbbá, hogy kell hozzá: citrom, szesz, víz, cukor és idő (dolce vita szerint fahéj és szegfűszeg is mehet bele). a receptek többsége legalább 3 hétig állítja a vékonyan lehámozott citromhéjat az alkoholban, ezután megy bele a szirup.

mivel az olaszoknál minden valamirevaló háztartásnak megvan a maga limoncello recipéje, az édesség elég jól szabályozható saját ízlés szerint.

ami szintén mindenhol le vagyon írva: jéghidegen fogyasztandó, illetve mindenhogy másképp is: sütibe, koktélként (rendkívül nagy koktélivó lévén, ez fontos info), pezsgővel felöntve. szóval mindenhogy.

limoncello

hozzávalók

6 nagy citrom héja (forró vízben áztak, mert nem voltak biok ők)
0.5 l vodka
200 ml víz
20 dkg cukor

know-how

a vodka kisebb alkoholfoka miatt a szirup 1:1 arányúra módosul, gyógyszertári szesz esetén 2:1 az arány a víz javára.
12-14 napig áznak a citromhéjak a vodkában - a krumplihámozóval szépen meg tudtam hámozni, beletettem egy nagy kubus üvegbe, amiből könnyen ki tudom majd szedni a héjat, aztán megy bele a kihűlt, igen sűrűre főzőtt szirup. és ennyi.